Skip to main content

Full text of "A magyar nyelv szótára. A Magyar Tudományos Akadémia megbizásából késztették Czuczor Gergely és Fogarasi János"

See other formats


tf M-. *& 





5 LO I 


' ^^^^~ 


1 ^j- 




1 = 00 I 


1 : p\j 1 


1 ^ = ff* 1 


1 5 CQ 1 


1 = C" 1 






1 ^ O 


1 ^^^^^^ ! 


1 j "^~ 


1 i co I 


1 c— 


ll ' t ~ 1 


i ~ ' 


! CO 



í^2^.:'jt^": 



\> ,i 



M •'" '& 






'•^^ r 



í i»^y.r v 






^#9Étt# 






rv w 



1*'^^ 



!S^¥ r 



•W- 






W ' X " 



i*#\jf 






^^ 



Rr* 









'■#r* 



^ -ÍM 







Purchased \or ihe 

LIBRARY 0\ the 
UNIVEKSm OV TORONTO 

í r om the 

KAT HLEEN MAMI* BEQUEST 




U R . IV JJ & t> & " »•' " ^ " « 

j KII NO 



A MAGYAR NYELV 



SZÓTÁRA 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL 



KÉSZÍTETTEK 



CZÜOZOR GERGELY *• FOGARAS1 JÁNOS 



M. TUDOM. AKAD. RENDES TAGOK. 



HARMADIK KÖTET. J 



PEST. 

EMICH GUSZTÁV MAGYAR AKADÉMIAI NYOMDÁSZNÁL. 

1865. 



P'rt 




A MAGYAR NYELV 



SZÓTÁRA 



HARMADIK KÖTET. 



RÖVIDÍTÉSEK. 



= olvasd : annyi mint 

am. = annyi mint 

áth. — átható ige 

átv. z=z átvitten 

átv. ért. = átvitt értelemben 

belsz. = belszenvedö ige 

elv. = elvontan, elvont értelemben 

ért. zzz értelemben 

fér. kn. =s: férfi keresztnév 

fn. = főnév 

fö- és mn. =zz fő és melléknév. 

gyak. = gyakorlatos 

harm. szr. = harmadik személyrai 

h. = helyett 

helyn. = helynév 

helyr. = helyragok v. helyraggal 

htn. == határtalan mód 

ih. r= igehatárzó 

igék. = igeképzö 

isz. = indulatszó 

k. =: középige 

fo'cs. = kicsinyezö 

km. = közmondat 



ksz. = kötszó 

fötísz. = külszenvedö ige 

Z. = lásd 

m. = múlt idő 

magash. = magashangon 

mélyh. = mélyhangon 

mivelt. = miveltető 

mn. = melléknév 

mváros = mezőváros 

névk. == névképző 

női in. =: női keresztnév 

nm. = névmás 

névr. =r névrag 

önA. =: önható ige 

ősz. = öszvetett 

p. v. pZ. = például 

par. = parancsoló mód 

Z6. = többes szám 

t. i. =z tudniillik 

tt. =s tárgyeset 

tulajdon ért. = tulajdon értelemben 

v. = vagy 

v. ö. vesd öszve 



I— I 



I— I 



2 



I. 

(A hosszú I-t 1. külön). 

I , kisded alakban i, röviden ejtve ; tizenötödik 
betű a magyar ábéczében , s az önbangzók sorában 
hatodik. Az éles vagy legmagasb hangúak közé tar- 
tozik. Éles hangja által egyebek közöl kitűnő. A 
gyökökben részint ragozási , részint nyelvszokási te- 
kintetben négyféle i-t különböztetünk meg. 1) Vas- 
taghangu i (igazabban : 'i) rejlik oly gyökökben, me- 
lyek vastaghangu ragokat és képzőket vonzanak, pl. 
ill, illan, in, inal, szid, szitok, til, tilalom stb. 2) Vé- 
konyhangu i, mely ismét háromféle : a) mely tájejtési 
vagy közösebb, vagy különösebb nyelvszokás szerint 
íí-re változik, mint : idv üdv, fizet füzet, ing üng, di- 
cső dücső , izén üzen , siket süket , hit hüt , igyekszik 
ügyekszik ; b) mely kivált a régieknél éles e-vel 
váltakozik , pl. mind mend , is es , ide ede , ily ely, 
sziget szeget , kincs kencs stb. szókban. (Azonban 
ezen e-nek i-vel váltakozása a mélyhangu szókban 
sem szokatlan, pl. giliszta geleszta, Pista Pésta, ritka 
rétka ; de mint föntebb érintők ez itt 'i). c) a 
legtisztább i , mely se íi-re, se e-re nem változik , pl. 
icz iczeg, bicz biczeg, ill illik, csir csirke stb. Miről 
bővebben 1. Bevezetés , 3 6 — 3 7 lap. Vastaghangu 
némely szókban más vastaghangu szókkal fölcserélve 
használtatik , kivált az úgynevezett ikerszókban, 
mint : csipcsop , gyimgyom, limlom , diribdarab , filit- 
falat, gizgaz , mely esetben az i-vel jelzett előszó az 
utóbbinak némi kicsinyezett árnyalatát fejezi ki. Ha- 
sonló változatúak : lik lyuk , tik tyúk , lidércz lud- 
vércz, csikló csukló. 

Valamennyi hosszú í könnyen változik rövid 
i-vé , pl. ige ige , ígér igér, kígyó kigyó, hív hiv, míg 
mig, íz iz stb. így történik, hogy a hosszú e'-ből hosz- 
szú í , ebből ismét rövid i válik , pl. édes ídes ides, 
fényes fínyes finyes, fészek físzek fiszek, kerítés kerítís 
keritis , lépes méz lípes míz lipes miz , pénzes pínzes 
pinzes, tanét tanít tanit stb. sőt a hosszú e egyszerre 
rövid i-vé is változik, mint szerént szerint , emelént 
(tájdivatosan) emelint , köhént köhint , suhént suhint, 
tapént tapint stb. 

Némely szók elején fölveszi a) a leheleti h betűt, 
mint : inbál hinbál , inta hinta, inpók hinpók ; b) az 
ajakbetüket, pl. izgat bizgat, ingó bingó, iczeg biczeg, 
illeg billeg , irka firka , iczke ficzke , iszam ficzam, 
igyel figyel, izgál piszkál , itizál pitizál, ityók pityók, 
iócza piócza, Ila Pila , Tsta Pista, ihog vihog, iháczol 
viháczol, imád, régiesen vimád. 

Fölcseréltetik j betűvel is, a szükséghez képest 
kivált mélyhangú szókban még egy hangzó járulván 
hozzá, pl. ig jog, irgat, régiesen jorgat, inkább, régi- 
esen jonkább , ih =: juh , a Carthausi névtelennél : 
ihait =z juhait , ihász = juhász , iszalag = juhsza- 
lag ; magas hangú szókban is mint ieszke jeszke , ie- 
dés, ieszlés, a székelyeknél : jedés, jesztés. Néhaköny- 

AKAD. NAGY SZÓTÁR III. KÖT. 



nyebb kiejtés végett, mint : télies teljes, cseries cser- 
jés, haramia haramj a , paizs pajzs. Némely képzett 
szókban az es os, ös us képzőnek felel meg , mint : 
lapis lapos , hamis hámos , tüvis tüves , haris haros, 
kőris kőrös , kódis koldus. Tájejtéssel mind rövid, 
I mind hosszú é helyett használtatik, pl. ék ik (a szé- 
kelyeknél), kilis kelés (az ország több helyein), sőt 
némely szókban általánosan is : tüves tüvis , és is ; 
egyenes igyenes , különösebben a személyragokban : 
pénze pénzi , széle széli , szeretete szereteti, becsülete 
! becsűleli, ize ízi, feje feji stb. a mennyiben ezek nem 
[ tárgymutatóknak tekinthetők. 

Nevezetes tünemény — mert a sínai nyelvre 
| emlékeztet — Balatonmelléken , Göcsej- s Rábaköz- 
j ben azon tájszokás, mely szerént, az é önhangzó előtt, 
mint erősbülés (az árja nyelvben gúna) , i hangzik, 
pl. ién = én, iédes édes, biéres béres, gyiékiény gyé- 
kény, kiép kép, kiérdez kérdez, kies kés, niéniém né- 
ném stb. (Vass József koszorúzott pálya értekezése). 
| Ugyanebből magyarázandó, midőn régente is némely 
| mai í é volt, tehát a föntebbi eset forog fenn, pl. kié- 
j gyó = kígyó, régen : kégyó, kiéncs = kincs, régen : 
I kénes , kiénos = kínos, régen : kénos ; néha rövid 
' vastag i , vagyis inkább éles e előtt is, mint : iedom- 
talan rs idomtalan vagy edomtalan, cziegány = czi- 
gány v. czegány. (így van ez az o, ó'-nél is, miről il- 
lető helyén). 

Sokszor fölcseréltetik az éles é-vel , pl. giliszta 
geleszta, kivált táj szólásokban : világos velágos , hir- 
telen h'értelen, villa vélla, virad vérad, ritka ré'tka. 

Fölcseréltetik még ó'-vel is, de ez is közvetlenül 
íí-re, majd íi-re változott által, s ez utolsóból lett az- 
tán i, pl. a rábaközi tójszólásban Vass József szerént 
bőkezű (~ bűkezü =z bükezü =) bikezü , bőség 
(z= bűség =. büség =) biség. (A régieknél is bün 
=r bün = bin, nélkül =: nélkül := nélkil stb.). 

I, (1), elvont gyökelem, 1) Közelséget mutató 
szócska, mint származékai : ide, i-tt, i-nn-en, i-nn-ét, 
i-ly bizonyítják. Ellentéte : o, mint : o-da, o-tt, o-nn- 
an, o-nn-ét, o-ly származékaiból kitűnik. Bókon e je- 
lentéssel, midőn kicsinyítő, fiatalító értelme van, leg- 
inkább keresztnevekben, mint Feri, Erzsi, Pali, Ma- 
tyi, Pisti, Laczi, amidőn ellentéte szinte o megnyújt- 
va, s néha még k betűvel toldva, mint Ferkó, Erzsók, 
Palkó, Matyók, Istók, Laczkó. 2) Jelent mozgást, me- 
nést, haladást, a legszélesb értelemben véve , s meg- 
van a szanszkrit elvont gyök : i, a görög irjvat, a la- 
tin ire, a szláv it v. iti igékben, s megegyezik vele a 
lovat menésre nógató és leheletes hi v. gyi indulatszó. 
Egyezik vele az ű gyök is ttz {= ü-öz) , üget (= li- 
get v. ü-ög-et) , üldöz (= ü-öl-d-öz) szókban stb. 
Származékai : idő, ideg , ill, illan, ing, inog, ireg, iz 
(tag), izeg , melyekben általán a mozgás, menés , ha- 
ladás vagy mozgási képesség fogalma rejlik. Ide tar- 
toznak a rezegő , reszkető mozgást jelentő : ied v. 
ijed , iszony , iszonytató, és a rázkódtató mozgást ki- 
fejező irtózik, irtóztató. 3) Elavult egyszerű ige, mely- 
ből sz segédbetüvel származik : i-sz-ik , s ebből i-t, 

1 



I- IBLANY 



IBOLO— IBRANT 



itat , i-t-at-ás stb. mint e gyökből lett : eszik, étet, 
etetés stb. 4) Boszankodást jelentő egyszerű hang, pl. 
II nem akarok semmit tudni róla. Fájdalmas kitörést, 
re'szve'tet jelentő indulathang az irgalom , vagy régi- 
esen : iorgalom, iorgat szókban. 5) Az iuölt (i-öl-t, 
i-v-öl-t v. ü-v-öl-t) igében hallatszó i (vagy ü) hang- 
utánzó ; torokhang előtételével hí , hív , (mely rokon 
hé! szóval is) és ki- ált, Já-a-bál. 

I , (2), könnyebb kiejtés végett oly idegen ere- 
detű szók elébe tett hang, melyek s és még egy vagy 
két mássalhangzóval kezdődnek , mint : schola , isko- 
la ; Stail, istáló ; Strang, istráng ; Speck , ispék stb. 

— I, (l), melléknév-képző, mely t. i. különféle 
mellékneveket alkot , mint : játsz-i, csapd-i (= csa- 
pod-i), ugr-i, sunyi; lesi, szuszi-muszi, melyekben az 
a részesülői ó, ó'-ket kicsinzi, játsz-ó játszi , les-ö lesi, 
továbbá ház-i , kert-i stb. melyekben mint helyet je- 
lentő maga a közelséget mutató i. Megvan a persában 
is : ab-i am. habi, vízi, ates-i am. tűzi. Részletesen lásd 
Előbeszéd, 123. 1. 

— I, (2), tárgymutató, mint : néz-i , néz-i-tek, 
néz-i-k ; ver-i, ver-i-tek, ver-i-k ; barát-a-i v. barát-i, 
barát-a-i-m v. baráti-m ; hív- e-i, hiv-e-i-m, fi-a-i, fia- 
im stb. t. i. az a-i, e-i, mint kettős tárgymutató több- 
séget jelent, melyből az a vagy e az önhangzók tor- 
lódása miatt gyakran elejtetik. Hasonló éhez : többi e 
helyett : többéi és a Tatrosi codexben egyebi , e he- 
lyett egyebei. Mintha volna : annak vagy azoknak 
többjei, egyebei. L. Előbeszéd 158 — 1G2. 1. Egyéb- 
iránt ez igen gyakran j-vé változik, kivált az igék- 
nél, miért itt is fog bővebben tárgyaltatni. 

— I, (3), mint személyrag csak az e módosulata, 
pl. pénz-e pénz-i, szeretet- e szer etet- i ; melyről azonban 
kérdés lehet , ha nem tárgymutatóé? maga a sze- 
mélyrag elesvén: pénz-i e , szer etet- i-e v. szeretet- j-e. 

IB , elvont gyök, mely csak némely helynevek- 
ben, u. m. Ibafa, Ibéd, Ibor-fia, Ibrány , Ibrony ma- 
radt fen. Az ibolya közösnek látszik a latin viola, 
német Veil, Veigel szókkal. A gyógytani : iblaiiy, iboló 
stb. újabb származásúak , s ibolya szóból alkotvák. 
Egyébiránt e szóban, ib jelentése azonosnak vétethe 
tik a bö jelentésével , a midőn ibolya (= iboló) ma- 
gyar értelmezéssel annyi volna , mint bővolő , bővöl- 
kodő , mi a nevének meg is felel, minthogy igen bő 
v. dús virágzásű. Eléjön még ibrad és ibrant szókban 
is. L. ezeket. 

IBAFA, falu; KIS — , puszta Baranya mcgyé- 
ról. 



A törökben ibik bankát 



ben; helyr. Ibofán, — ra, 
IBÉD, 1. RÉTHÁT. 

IBIS, lásd : CZIBIK. 
jelent. 

IBLA, 1. IBLANY. 

IBLAG, (ibolag) fa. tt. Magot. Az iblanynak 
más testekkel vegyülete. 

IBLANY, (ibol-any) fn. tt. iblany-t , tb. — ok. 
A vegyészetben a fémdékek vagy fémdedek (Metal- 
loidca) osztályába tartozó vegyelemek egyike, mely 
közönséges hévmérsékletnél szilárd, sziirkésfeketc 



szinü, fémfényü test, de hevitve pompás sötét ibolya- 
kék szinü gőzökké változik , s innen nyerte iblany 
nevezetét. Felfedezte 1811-ben Párizsban Courtois 
nevű sziksógyáros, Gay Lussac híres párizsi vegyész 
pedig kikutatta sajátságait, s felismerte mint elemet, 
s a görög ta)őt]4 = violaszinü szótól Jodiumnak ne- 
vezte el. Az iblany a gyógyászatban igen nagyra be- 
csült szer, némely készítményei pedig nevezetes sze- 
repet játszanak a fényképészetben (photographia). 
Török József tanár. Öszvetételei : Iblanygöz. Iblany- 
kenőcs. Iblanynedv. Iblany sav. 

IBOLÓ, (ibol-ó) 1. IBLANY. 

IBOLYA, fn. tt. ibolyát. Egy a latin viola, né- 
met Veil, tájdivatosan Veigel , tót fiala szókkal ; de 
Diószeghi mindkettőt megkülönbözteti. Ismeretes nö- 
vénynemzetség neve , melynek virágai öt különféle 
alakú és nagyságú levelekkel , öt szirmú kehelylyel 
és öt rövid himszállal ellátvák. Nevezetesebb fajai : 
havasi , nyári , sárga, fürtös, háromszínű , kék , vörös 
stb. ibolya. Külöuösen kerti ibolya , mely bokros és 
kellemes illatú, s különféle színekkel diszlő virágok- 
kal kedveskedik. (Cheiranthus). Máskép : ivolya. V. 
ö. VIOLA. 

IBOLYAARNÖ, (ibolya-ár-nő) ösz. fn. Az ár- 
nők neméhez tartozó növényfaj , melynek levelei az 
ibolyáéihoz hasonlók. V. ö. ARNÖ. 

IBOLYAKÉK, (ibolya-kék) ösz. mn. Minek 
színe a kék ibolyáéhoz hasonló. Ibolyakék szemek. 

IBOLYASZEGECS, (ibolya-szegecs) ösz. fn. A 
szegecsek neméhez tartozó növényfaj , mely alakjára 
nézve ibolyához hasonló. V. ö. SZEGECS. 

IBOLYASZÍN, (ibolya-szín) ösz. fa. és mn. 
Olyan szín , mint az ibolyáé. Melléknévileg am. ibo- 
lyaszínű, azaz olyan szinü, mint az ibolya. 

IBOLYASZÖRP, (ibolya-szörp) ösz. fn. Ibolyá- 
ból kivont szörp. V. ö. SZÖRP. 

IBOLYATŐ , (ibolya-tö) ösz. fa. Kerti ibolya, 
mint különösen ültetett és ápolgatott növény. Cserép- 
ben tartogatott ibolyatő. 

IBOLYKA, (iboly-ka) kies. fa. tt. ibolykát. 
Kisded, aprófaju ibolya, ibolyácska. 

IBORFA, falu Szála megyében ; helyr. Iborfá-n, 
— ra, — ról. 

IBORKA , Heves megyei tájszó , 1. UBORKA. 

IBRAD , (ib-ar- ad) önh. m. ibrad-tam , — tál, 

v. — ott. Székelyesen am. magához tér , eszére 

Félelemből megibradni. Eredetére nézve nem 

, mint ébred, vastag hangon kiejtve : ibrad, 
mintegy : virrad. V. ö. ÉBRED. 

IBRADÁS, (ib-ar-ad-ás) fa. tt. ibradást , tb. 
— ok. Magához v. eszére térés. V. ö. IBRAD. 

IBRANT, Ön- és áth. Kassai J. szerént Egerben 
am. oson v. osont. Elibrant, önhatólag am. elugrik, 
eloson, ellohol, elinal. Megibrantolták, áthatólag am. 
megugratták , azaz veréssel megfutamtatták , elker- 
gették. Az ő véleménye szerént ugrint v. ugrant mó- 
dosulata. 



— t 
jön. 
más 



IBRANY-ID 



ID — IDE 



IBRÁNY, falu Szabolcs megyébeu ; helyr. 76- 
rány-ba, — ban, — ból. 

IBRÁNYTELEK , puszta Szabolcs megyében ; 
helyr. Ibránytelk-en, Ibránytelek-re, — röl. 

IBRED, tájdivatos ; 1. ÉBRED. 

IBRIK, fu. tt. ibrik-ét, harm. szr. — je. Külön- 
böző nagyságú és alakú , de leginkább öblös , hasas 
edény érczböl vagy cserépből , fogóval , födővel cs 
csurgó szájjal ellátva, némely italok tartására és töltö- 
getésére. Kávés, tejes ibrik. Vizes ibrik (nyakas, cse- 
cses korsó). Betüáttétellel am. bégre v. bögre. Egyéb- 
iránt azonos az arab , török , perzsa 'ibrik szóval ; 
honnét kahwé-'ibrig'i ani. kávés ibrik. (Kaffeekanne, 
cafetiére). 

IBRIKCSE, IBRIKECSKE, (ibrik- cse v. ibrik- 
ecs-ke) 1. IBRIKKÉ. 

IBRIKKÉ, (ibrik-ke) kies. fn. tt. ibrikkét. Kis- 
ded ibrik. 

IBRONY, falu Szabolcs megyében ; helyr. Ib- 
ronyba, — ban, — ból. 

— ICS, kicsinyezö képző, pl. a kavics, gubics 
szókban. Részletesebben 1. — ACS, képző. 

ICSAR, (i-cs-ar) fn. tt. icsar-t, tb. — ok , harm. 
szr. — a v. — ja. Hegyalján am. csiger , lőre , bor 
alja. Gyöke úgy látszik, egy az iszik , ital szók gyö- 
kével , s am. hitvány alávaló ital , mennyiben a cs 
képző gyakran ócsárló, alázó értelemmel bír. 

ICCZE, ICCZÉS, 1. ITCZE, ITCZES. 

ICZ , elvont gyöke 1) iczeg , iczke , s előtéttel 
bicz , biczeg , biczereg, ficza stb. származékoknak, me- 
lyekben alapfogalom az élénk , kicsinyes , könnyű 
mozgás , 2) iczi piczi szóknak , s nem egyéb , mint a 
kicsinyitési képzők acs, ecs, ics, ocs változata, közbe- 
téttel : incz, pl. az inczenpincz szóban. 

ICZEG , (icz-ég) önh. és gyak. m. iczég-tem, 
— tél, — élt. Eredetileg iz-ég , s ikerítve izeg-mozog, 
iczeg-biczég (izeg-bizeg). Súlyegyent vesztve vagy 
keresve ide-oda mozog , ingadoz. Szélesb ért. rokon 
vele az inog. V. ö. IZÉG. 

ICZÉGBICZÉG, (iczég-biczég) iker. ige. Rokon 
vele : illegbillég. V. ö. ICZÉG. 

ICZÉGES, (iez-ég-és) fn. tt. iczégés t, tb. — ék, 
harm. szr. — e. A mozgásban levő testnek azon álla- 
pota, midőn iczeg. V. ö. ICZÉG. 

ICZINPICZIN, (iczin-piczin) ikerített mn. 1. 
INCZENPINCZ. 

ICZKEFICZKE, (iczke-ficzke) iker. mn. Nyal- 
ka, hegyke, magát kényesen viselő, hányiveti. Iczke- 
ficzke úrfiak. V. ö. ICZ, FICZ gyökszók. 

ICZKIVICZKI , (iczki-viczki) lásd : ICZKE- 
FICZKE. 

ID, (1), elvont gyöke különféle családokat ké- 
pező származékoknak. 1) Mozgást, menést, haladást 
jelent ezekben : idö, idegen, ideg, 2) Mélyhangu ra- 
gozással, helyes alakra, arányos külsőre vonatkozik : 
idom, idomít, idomos stb. szókban. 



ID , (2), elvout törzs, az ide , idébb származé- 
kokban, melynek elemei, a közelre mutató i és hely- 
képző d, s am. közel hely, honnan ide , am. hozzám 
közel helyre. 

ID, (3), elavult vagy elvout fn. mely hajdan ia- 
népet (id-napot) jelentett, s megvan a perzsa 'íd, 
szanszkrit íd (innepel , énekel), hellén ásíő<x> , (aőtj 
szókban. A magyarban azonosnak látszik di gyök- 
kel , melytől dísz , dics stb. is származik ; innen idv, 
annyi mint dío, dívó. Más származással és értelemmel 
bír az ideg, idegen, idö, idom szókban , melyek elem- 
zését 1. saját helyeiken. V. ö. különösen INNEP, 
IDV és IDOM. 

IDA, (1), KIS—, NAGY—, falvak Abaúj me- 
gyében; helyr. Idán, — ra, — ról. 

IDA, (2), 1. ÍDA. 

IDÁBB , tájszólás! ih. a szabályszerű idébb he- 
lyett. V. ö. IDÉBB. 

IDÁIG, tulajdoakép ide~ig , de minthogy ez az 
idö-bö\ származott ideig (időig) szóval öszveüt , kü- 
lönböztetésül az idáig lett közdivatuvá , ámbár sza- 
bályosabb volna : ideig. Értelmére nézve am. ezen 
helyig, ezen kijelölt pontig, vonalig, pl. Egész idáig 
üldöztek bennünket a haramiák. Ami birtokunk csak 
idáig terjed. En idáig szántok, te pedig odáig. 

IDDOGÁL, (i-sz-od-og-ál) önh. és gyak. m. 
iddogál- 1. Folytonosan , kényelmesen , apródonként, 
de gyakran iszik. Jó borocskát iddogálni. Többek tár- 
saságában iddogálni. Ki- , megiddogálni a hordóbort. 
Mindenét eliddogálni. Máskép : iszogat, ivogat. 

IDDOGÁLÁS, (i-sz-od-og-ál-ás) fn. tt. iddogá- 
lás-t , tb. — ok , harm. szr. — a. Folytonosan tartó 
kicsinyes, kényelmes ivás, pitizálás. 

IDE, (1), (i-de v. i d-e, mongolul inde) ; ih , mely 
által meghatározott közel helyre mutatunk, hogy a moz- 
gást, cselekvést feléje irányozzuk, minélfogva az irány- 
pont mindig maga a szóló, pl. Hozd ide azt a kenyeret. 
Ülj ide. Ide tekints , ne oda , itt az Isten angyala. 
(Huszár vers). Ide hallgass. Ide felé tarts. Ide haza 
leszek. Ide-oda járni, tekinteni , azaz több felé , majd 
ide, majd oda. Hasonló : Ide tova, és ide s tova. Ide 
vele, ha tiszta. (Km.). Ide való. Ide jöjetek. Néha a 
nép nyelvén általában itt értelme van , pl. Ide alá 
(itt alatt) hűsebb van , mint oda fenn. En majd csak 
ide benn (itt bean) maradok , ti pedig legyetek oda 
künn (ott künn). Idehaza (itt honn). Ezen öszvetétel- 
ben ide-tova am. ma holnap , nem sokára. De mar 
engem ide tova , elvisz a sz. Mihály lova. (Csokonai). 
V. ö. ODA, és ITT, OTT. 

IDE, (2), elavult fn. a köz divatban élő ido 
helyett, mely ma csak némely ragokkal használtatik, 
mint : ide-i , ide-cn (idén), ide-etlen (idétlen) , újabb 
alkotású idény stb. Alkotása olyan , mint a czipe 
(czipő), csörge (csörgő), bogya (bogyó) stb. szóké. A 
Müncheni codexben ragozva többször előfordul. Es 
nem vall ö benne gyökeret , de idések. Az ö idésb fia. 
És mindketten idések valának. En idém. Ez lü ideiek. 

1* 



IDEBB— ffiEGBAJ 



IDEQBETEGSEG— IDEGENÍT 



Harmadik személyraggal : ideje. Mindenkor ideje va- 
gyon a jámborodásnak. (Km.)- Ideje már , hogy te is 
tégy valamit. Ideje korán felkelni. Ideje korán való. 
Idejében, annak idejében am. kellő időben. Idején am. 
korán. V. ö. IDŐ. 

IDÉBB, (i-de-ebb) , másod fokú helyhatárzó, 
mely közelebbedést jelent bizonyos ponthoz , pl. Ülj 
idébb (hozzám közelebb). Húzd idébb a széket. Két 
házzal idébb jött lakni. Ha te idébb tolakodói, én odább 
távozom. V. ö. IDE, és ODÁBB. 

D3ECS, ALSÓ—, FELSŐ — , falvak Erdély- 
ben, Thorda megyében 5 helyr. Idecs-én, — re, — röl. 
IDECSPATAKA , falu Erdélyben, Thorda me- 
gyében ; helyr. Idecspataká-n, — ra. — ról. 

IDEG, (id-eg) fn. tt. ideg-ét, harm. szr. — e v. 
— je. Gyökeleme az elavult i , mely eredetileg moz- 
gást jelentett , s megvan az idő, iö, ion (jő, jön), 
illan, in, inog, izeg, izom, ipar stb. szókban. Szansz- 
krit nyelven : i, görögül írj^a, latinul ire, szlávul idem 
am. megyek. A d segéd betű , mint a hideg , 1 ideg 
szókban, s tulajdonkép : i-eg, mint hideg hi-eg, rideg 
ri-eg. Az eg képző a gyöknek gyakorlatát, vagyis a 
mozgás képességét jelenti. Ideg tehát elemezve je- 
lent könnyen mozgó , azaz mozgékony valamit ; kü- 
lönösen így neveztetnek 1) azon lágy, és fehér szá- 
lak az állati testben, melyek vagy az agyból, vagy a 
gerinczböl erednek , az egész testen szétágaznak, fe- I 
hér sejtszövetekkel vannak körülvéve, s az érzésnek j 
és mozgásnak vezetői, melyeknél fogva különféle ne- 
veik vannak : lálideg, hallideg, szaglóideg ; ábrázat- 
ideg, bordaközi ideg, szemmozgató ideg stb. (nervus). 
2) Azon szilárd, szalagforma részek az állati testben, 
melyek a csuklókat, ízeket öszvekötik , milyenek a 
mócsingok, inak. 3) Átv. ért. az állati ideghez ha- 
sonló, rugalmas, mozgékony test , különösen húr, ki- 
feszíthető fonal , pl. ácsideg, csapóideg, iv idege. Ide- 
get pendíteni. Ideget felhúzni, kifeszíteni, föltekerni. 

_S lágy keblébe fogott, s kisdede homlokát 
Elhintette tüzes csókjaival , s te , mond , 
Serdülj , s a miket itt látsz , 
Zengd majd lantom idegjein." Kazinczy F. 

„Lám a te kebled fölhangolt ideg, 
Fájón zengő, ha bú pendíti meg." 

Mentovich. 

Továbbá : kötél. „Azonfölül az ruha likas volt és 
felköttetik volt kötelékvei .... és az idegökkel, me- 
lyekkel az ruha felköttetik volt azon okból csinálta- 
nak ostorokat." Régi magyar Passió. 158. lap. 

LDEGALKAT, (ideg-alkat) ösz. fn. Az öszves 
idegeknek kapcsolata, öszvefüggése, szervezete meny- 
nyiben bizonyos külső alakjok van. V. ö. IDEG. 

IDEGBAJ, (ideg-baj) ösz. fn. Baj, kóros álla- 
pot , melynek alapját az idegek hibás tulajdonságai 
teszik , pl. midőn az idegek rendkívül érzékenyek 
vagy tompák. 



IDEGBETEGSEG, (ideg-betegség); 1. IDEG- 
BAJ. 

IDEGBONCZOLÁS , (ideg-bonczolás) ösz. fn. 
Boncztani működés azon neme, mely az idegek szét- 
választásával és vizsgálatával foglalkodik. V. ö. 
IDEG. 

IDEGÉBRESZTŐ, (ideg-ébresztő) ösz. fn. Oly 
szerekről mondjuk, melyek a megtompult vagy ellan- 
kadt idegeket mozgásba hozzák, élénkítik. 

IDEGÉN, IDEGEN , (id-eg-en) fn. és mn. tt. 
idegén-t, tb. — ék v. — ek. Gyökeleme a mozgást, jö- 
vést, n enést jelentő i (vö. ideg), melyből lett az ere- 
deti, de kiavult : i-ök, i-esz, i-ön, azaz jö-ök v. jö-v-ök, 
jö-esz v. jö-sz, jön v. j'ó , továbbá a gyakorlatos : i-eg 
s d segédbetüvel i-d-eg , s az i jö-ze változva jóeg, 
jö-d-eg (mint : ig jog, irgalom jorgalom, idő iödő jödŐ). 
Idegen tehát tulaj donkép am. jödegen , s közvetlenül 
] a jödegö részesülőből en által képeztetett, mint élőből 
■ lett eleven, merőből mereven. 1) Oly emberről vagy 
állatról mondjuk, ki v. mely máshonnan jött, ki nem 
! ezen földről, hazából való jövevény , külföldi, jövő- 
menő. Idegen népek, nemzetek. Idegen ember. Idegen 
i madarak. Idegen eb. Aki idegen ebnek kenyeret vet, 
i nem veszi jutalmát. (Km.). Idegen ökör haza felé bög. 
; (Km.). Idegeneket befogadni a hazába. Hivatalokat 
■■ nem kell idegeneknek adni. Ellentéte : hazai, honi, bel- 
földi, idevaló. 2) Atv. ért. mondjuk oly helyekről, hol 
1 más népek, más nemzetek , nem hozzánk való embe- 
i rek laknak , melyek nem mi hozzánk tartoznak, hol 
mi lakni, tartózkodni nem szoktunk. Idegen föld, or- 
i szag, város, falu, helység. Idegen tartományokban 
j utazni. Idegen városban nehéz megszokni. 3) A miénk- 
től v. tőlünk különböző, más, másféle. Idegen vallás, 
szokások, liit. Idegen erkölcsök, szokások, öltözetek. 
Idegen kéz. Ha szemérmes is az asszony, ne bízd idegen 
kézre. (Km.). 4) Mint melléknév am. visszavonuló, 
távozó , nem barátságos, nem hajlandó, nem nyájas. 
Idegen arczot mutatni. Idegen szívvel lenni valakihez. 
Emberektől idegen. Idegen névvel venni valamit, régie- 
sen am. rósz néven : „the k(egy elmed) idegen névvel 
veszi én thőlem hogy én az én pénzem felett ezeket 
kévánom." Levél 1546 dik évből (Szalay A. gyűj- 
teménye). 

IDEGÉNÉDÉS, (id-eg- én- éd-és) fn. tt. idegé - 
nédés-t, tb. — ék. harm. szr. — e. Állapot, midőn va- 
laki más valakitől v. valamely dologtól idegenedik. 
V. ö. IDEGENEDIK. 

IDEGENEDD!, (id-eg én-éd-ik) k. m. idegened- 
tem, — tél, — élt.. 1) Valaki iránt nyájas, barátságos, 
bizodalmas lenni szűnik, s úgy kezd viseltetni iránta, 
mint idegenek szoktak egymáshoz viseltetni. Elide- 
genedni valakitől. Miért idegenedtél ti tőlünk ? 2) 
Lassanként idegen kézre, hatalomba , más birtokába 
jut, másé lesz, mások társaságába áll. Némely tarto- 
mányok hazánktól már régen elidegenedtek. 
IDEGÉNÉSZIK ; 1. IDEGENEDIK. 
IDEGENÍT, IDEGENÍT, (id-eg-én-ít) áth. m. 
idegénit-étt, htn. — ni v. — eni. Idegenné tesz. Leg- 



' 



IDEGENITES—IDEGENULES 



IDEGENÜLT— IDEGNEDV 



10 



inkább el igekötővel használtatik. Valakit magunktól 
elidegeníteni. Más jószágát elidegeníteni. V. ö. IDE- 
GÉN. 

IDEGÉNÍTÉS, IDEGÉNITÉS, (id-eg-én-ít-és) 
fn. tt. idegénítés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Cselek- 
vés, mely által okozzuk, eszközöljük, hogy valaki v. 
valami idegenné legyen. 

IDEGENKEDÉS , (id-eg-en-kéd-és) fn. tt. ide- 
génkédés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Állapot, midőn 
valaki mások iránt idegen gyanánt mutatkozik, mi- 
dőn mások iránti bizodalmát , vonzalmát , barátságát 
elveszti. V. ö. IDEGENKEDIK. 

IDEGENKEDIK , (id-eg-én-kéd-ik) k. m. ide- 
génkéd-tem, — tél, — étt. Távolító ragu névvel am. 
valakitől v. valamitől elvonja elébbi vonzalmát, távo- 
lodik ; nyájas, barátságos lenni megszün. Miért ide- 
genkedel tőlem f Egymástól idegenkedő házasok. 

IDEGÉNKÓRSÁG , (idegen-kórság) ösz. fn. 
Túlságos kapkodás oly tárgyak, szokások , öltözetek 
stb. után , melyek nem honiak, hanem külföldön di- 
vatoznak. 

IDEGÉNNEMÜ , (idegén-nemű) ösz. mn. Oly 
személyek vagy dolgok osztályába tartozó, melyek a 
magunkféliektöl elütnek , különböznek , nem honiak, 
nem a mi szokásainkkal és erkölcseinkkel birnak. 
Idegennemű törvények, öltözetek. Idegennemü kormány. 
Idegennemű népek, nemzetek. 

IDEGENSÉG, (id-eg-én-ség) fn. tt. idegenség-ét, 
harm. szr. — e. Vonzalom v. nyájasság, v. bizodalom 
hiánya, megtagadása valakitől v. valamitől ; hidegség, 
visszatartózkodás. Idegenséget tapasztalni. Idegenség- 
gel viseltetni valakihez. Nő és férj közti idegenség. 

IDEGÉNSZENV, (idegén-szenv) ösz. fn. Szenv, 
idegen személyek vagy dolgok iránt. 

IDEGENSZERŰ, IDEGENSZERŰ, (idegen- 
szerű) ösz. mn. Aminek idegen alakja , színe, szaga, 
íze , zamatja , hangja stb. van. Idegenszerű beszéd, 
Írásmód, ami elüt valamely nyelv sajátságától. Más- 
kép : idegennemű. 

IDEGENSZERŰSÉG , IDEGENSZERŰSÉG , 
(idegen-szerűség) ösz. fn. Minőség, mely nem egyezik 
az illető dolog sajátságával. Némely magyar fogal- 
mazványban sok az idegenszerűség. 

IDEGÉNÜL , IDEGENÜL , (id-eg-én-ül) önh. 
m. idegenül-t. Idegenné lesz ; különösen 1) Elébbi 
hónát, lakhelyét elhagyva más haza lakosává, polgá- 
rává leszen. 2) Másnak birtokába , hatalmába esik. 
3) Valaki vagy valami iránt elébbi szeretete, von- 
zalma, hajlandósága elmúlik. V. ö. IDEGÉN. 

IDEGÉNÜL, (id-eg-én-ül) ih. Idegen módjára, 
azaz vonzalom, bizodalom, nyájasság, szeretet nélkül, 
máshoz vagy másfelé szítva ; idegen gyanánt. Ide- 
gééiül fogadni valakit. Idegenül mutatkozni a honfitár- 
sak iránt. 

IDEGÉNÜLÉS, (i-d-eg-én-űl-és) fn. tt. idegé- 
nűlés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés vagy ál- 
lapot , midőn valaki idegenné lesz valaki v. valami 



iránt ; vagy midőn bizonyos jog vagy birtok elébbi 
tulajdonosától másra száll. Elidegenülés. V. ö. IDE- 
GENÜL. 

IDEGÉNÜLT, (id-eg-ón-ül-t) mn. tt. idegénűlt- 
et. 1) Ki vonzalmát, nyájasságát, szeretetét, bizalmát 
valakitől v. valamitől megtagadta, elvonta. Egymástól 
elidegenült szomszédok. 2) Más birtokába , hatalmába 
jutott. Angolországtól elidegenült amerikai tarto- 
mányok. 

IDEGERŐSÍTŐ , (ideg- erősítő) ösz. mn. Mi a 
lankadt idegekre frisitőleg hat , mi szükséges rugal- 
masságukat és mozgékony állapotukat visszaadja. 
Idegerösítö gyógyszer, fürdő. 

IDEGES, (id-eg-és) mn. tt. idegés-t v. — et, tb. 
— ek. Idegekkel biró , ellátott. Szorosb ért. sok és 
erős idegekkel biró. Ideges test. Ideges marok , kar. 
Ideges legény. Atv. ért. kinek igen mozgékony, izgat- 
ható , ingerlékeny idegei vannak. Az ideges ember 
igen hajlandó minden benyomásra és indulatokra. V. 
ö. IDEG. 

IDEGESSÉG, (id-eg-és-ség) fn. tt. idegésség-ét, 
harm. szr. — e. 1) Az állati , különösen emberi test 
tulajdonsága , mely szerént sok és erős , vagy inger- 
lékeny idegekkel bir. 2) Az idegek öszvege, egész 
szerkezete. V. ö. IDEG. 

IDEGÉZ , (id-eg-éz) áth. m. idegéz-tem , — tél, 
— étt. Valamit hűrféle ideggel v. idegekkel ellát, föl- 
szerel. Kézivet idegezni. 

IDEGFÁJÁS , IDEGFÁJDALOM , (ideg-fájás 
v. -fájdalom) ösz. fn. Fájdalom az idegekben. 

IDEGFONAL, (ideg fonal) ösz. fn. Azon egyes 
finom szálacskák az emberi testben, melyek egymás- 
ba fonódva az idegeket képezik. 

DDEGFONAT, (ideg-fonat) ösz. fn. Több ideg- 
fonalak öszveköttetése. 

IDEGGYÖNGE, (ideg-gyönge) ösz. mn. Akinek 
idegei nem bírnak teljes erővel, szilárdsággal. 

IDEGGYÖNGESÉG, (ideg-gyöngeség) ösz. fn. 
Gyöngeség, erőtlenség az idegrendszerben. 

IDEGHÁRTYA, (ideg-hártya) ösz. fn. A lat- 
idegnek vékonyan kiterjedt hártyája, mely a szitala- 
pon általhat, s fehérszínű. (Tunica nervea). 

IDEGÍR, (ideg-ír) ösz. fn. ír, mely ly el a gyön- 
ge , lankadt idegek táját megkenik , hogy erősöd- 
jenek. 

IDEGKENŐCS , (ideg-kenőcs) ösz. fn. lásd : 
IDEGÍR. 

IDEGKÓR, (ideg-kór) ösz. fn. 1. IDEGBAJ. 

IDEGLÁZ , (ideg-láz) ösz. fn. Láz neme , mely 
az idegek kóros állapotából ered , s mely különösen 
az idegeket támadja meg. 

IDEGLEIRÁS , (ideg-le-irás) ösz. fn. A boncz- 
tan azon része , mely az idegek leírásával foglal- 
kodik. 

IDEGNEDV, (ideg-nedv) ösz. fn. Igen vékony 
finom folyadék , melyet némelyek az érzés és élet 
székhelyének tartanak. (Fluidum nerveum). 



11 



IDEGNYA VALYA - IDEIG 



IDEIGLEN-- IDÉNY 



12 



IDEGNYAVALYA , (ideg-nyavalya) ösz. fn. 1. 

IDEGBAJ. 

IDEGNYOMÓ, (ideg-nyomó) ösz. fn. Sebészi 
eszköz tagcsonkításnál, az ülideg számára. Máskép : 
idegnyomasz. 

IDEGRECZE , (ideg-reeze) ösz. fu. A szemgo- 
lyónak reezealakú hártyája. (Retina). 

IDEGRENDSZER, (ideg-rend-szer) ösz. fn. Az 
öszves idegek alkotása és egymáshoz álló viszonya. 
(Systema nervorum). 

IDEG SZÉLHŰDÉS , (ideg-szélhüdés) ösz. fo. 
Szélhűdés, megtompulás az idegrendszerben. 

IDEGSZÖMÖLCS, (ideg szömölcs) ösz. fn. Kis- 
ded szömölcsök a nyelv- és orridegek végén, melyek 
az izlés és szaglás közvetlen eszközei. (Papillae 
nerveae). 

IDEGTAN , (ideg-tan) ösz. fn. Tan , melynek 
tárgyát az idegek ismerete , leírása , felosztása , ren- 
deltetése stb. teszi. (Nervologia). 

IDEGTANI, (ideg-tani) ösz. mn. Idegtant illető, 
arra vonatkozó, ahhoz tartozó. Idegtani esméretek. 

IDEGTANITMÁNY, (ideg-tanitmány) 1. IDEG- 
TAN. 

IDEGTELEN, (id-eg telén) mn. ti. idegtelen-i, 
tb. — ék. Idegek nélkül levő ; különösen, idegek ere- 
jétől, mozgékony rugékonyságától megfosztott. Ideg- 
télen kéjenez , bvja , gyönyör vadász. Határozóilag am. 
ideg nélkül. 

IDEGTÉTLENSÉG, (ideg-tétlenség) ösz. fn. 
Lankadtság, tompultság, pl. szélhűdés az idegekben, 
midőn ezek működni nem képesek. 

IDEGTEVÉKENYSÉG, (ideg tevékenység) ösz. 
fn. Munkásság , melynél fogva valamely ideg vagy 
több ideg , rendeltetésének megfelel. Ellenkezője : 
idegtétlenség. 

IDEGZET, (id-eg- éz-et) fn. tt. idegzet-ét. Idegek 
öszvesége, idegrendszer. 

IDEI, (i-dő-i) mn. tt. idei-t, tb. — ék. Törzsöke 
az elavult ide (== idő). V. ö. IDE. 1) Széles ért. bizo- 
nyos időre kiterjedő, időben létező, folyó, tartó, időre 
vonatkozó. Jelen idei, múlt idei események. Jövő idei 
tervek, javaslatok. Több idei munkába kerülő mü. Ezen 
idei forradalom. 2) Szorosb ért. illető vagy kellő idő- 
ben történő, minek most az ideje. Idei gondoskodás, 
rendelkezés , intézkedés. 3) Korán levő, a szokott időt 
megelőző. Ezen gyümölcs igen idei. 4) A jelen évből 
való. a jelen évben történő, erre vonatkozó, ezt ille- 
tő. Idei bor, gabona, termés. Az idei események igen 
meglepők és nagyszerűek. Az idei országgyűlés őszszel 
kezdődik. 

IDEIG , (i-dö-ig) ih. Bizonyos idő folyásáig, 
hosszáig. Egy ideig, darab ideig, sok ideig, kevés ide- 
ig , jó ideig , két-három annyi ideig, hosszú, örök, vég- 
télen ideig. Ideig óráig , am. nem sokáig , nem tartó- 
san. Ideig való, ideig tartó, am. nem örökös, nem 
hosszú ideig. Ideigháig, a székelyeknél az idő, ha 
szóval, mely szintén időt, de régibb időt jelent, ösz- 



vetéve, mintegy ikerítve huzamosabb időt akai kife- 
jezni. Világosan mutatja ezt egy másik rokon társa : 
időre-hára, pl. időre-hára (am. valahára) csal* meglesz. 
Kriza János ugyan úgy értelmezi : bizonyos idő-, 
kevés időig ; de a példában különösen a ,csak' szó 
közbeszurásából is látjuk , hogy ez némi gúnynyal 
vegyest van mondva , s hosszabb tartamot fejez ki, 
mint a szóló várakozását kielégítné. 

IDEIGLEN, (i-dő-ig-len) ih. Határozott idő- 
pontig , vagyis addig , mig bizonyos tárgy iránt vég- 
rendelkezés tétetni fog. Ideiglen elvállalni valamely 
hivatalt. Valakit az ország kormányával ideiglen meg- 
bízni. Üres tanszéket ideiglen betölteni. 

IDEIGLENES , (i-dő-ig-len-és) mn. tt. ideigle- 
nés-t v. — et , tb. — ék. Ideiglen tartó, vagyis addig 
létező, működő, míg azon ügyben állandó intézkedé- 
sek tétetnek. Ideiglenes kormány. Ideiglenes tanár. 

IDEIGLENESSÉG, (i-dö-ig-len-es-ség) fn. tt. 
ideiglenesség -ét, harm. szr. — e. Ideiglen tartó vagy 
létező állapot. 

IDEIGLENI, (i-dő-ig-len-i) mn. tt. ideigleni-t, 
tb. — ek. L. IDEIGLENES. 

IDEIGTARTÓ, (ideig tartó) ösz. mn. Múlékony, 
mi csak némi , kevés ideig létezik , működik. Ideig- 
tartó mozgalmak. Ideigtartó harag , ellenségeskedés. 
Ideigtartó öröm. 

IDEIGVALÓ, (ideig-való) ösz. mn. 1) Mulandó, 
nem tartós. 2) Földi, világi, mennyiben a mennyeinek 
és lelkinek ellentéte. Ideigvaló szenvedésért örök ju- 
talmat, s ideigvaló gyönyörért örök kínt vallani. 
IDEIN, 1. IDEJÉN. 

IDEJE, (i-d-ő-je) ih. Élünk vele, midőn azt 
akarjuk jelenteni, hogy bizonyos teendőre nézve itt 
az idő. Ideje, hogy a munkához lássunk. 

IDEJÉN , (i-dő-je-en) ih. 1) Illő , kellő időben, 
midőn valaminek történnie kell. Mindent legjobb maga 
idején tenni. Megismerni idején, mely tejből lesz túró. 
(Km.). 2) Korán, jókor , a szokott időt megelőzve, 
vagy igen pontosan megtartva. Idején érő gyümölcs. 
A jó gazda idején felkel. Idején jöttünk , még senki 
sincs itt. V. ö. DDE, fn. 

IDEJÉNVALÓ, (idején-való) ösz. mn. Kellő idő- 
ben létező, működő, megjelenő. Idejénvaló intézkedés, 
ovakodás. Idejénvaló megtámadása az ellenségnek. 

DDÉN , (i-dő-en) ih. 1) Elavultért, am. időn, 
időben. Minden idén , azaz minden időben. 2) Ezen 
évben, ezen időben, vagyis esztendőben. Ez idén jó 
termést reméltünk. Ez idén, ez idén, megházasodom én. 
(Népd.). Tavai is voltam fürdőben, ez idén is el- 
megyék. 

IDÉNT , (i-dő-en-t) ih. A maga idején , jókor, 
kellő időben. Idént megjelenni a rendelt helyen. Oly 
képzésű, mint : koránt, (kor-a-an-t). 

LDÉNY, (i-de-eny v. i-dő-eny) fn. tt. idény-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e v. — je. Valamely időszak, 
időrész : különösen az évnek azon része, melyen va- 
lamit tenni kell, vagy szoktunk tenni. Fürdési idény, 



13 



IDEODA-- 1DETT 



IDEVÁGÓ —IDÉZŐJÉT, 



14 



a nyári hónapokban. Tánczvigalmi farsangi idény. 
Aratási, szüreti idény. (Saison). 

IDEODA , (ide-oda) ösz. ih. Ló'rincz Károly 
szerént a kapnikbányai szójárásban am. körülbelül, 
mintegy : Tdeoda hét hete , egy éve. Másképen : ide- 
tova. Többire 1. IDE alatt. 

IDEODÁZ, (ide- oda- az) 1. TÉTOVÁZ. 

IDEREKESZTÉTT , (ide-rekesztétt) ösz. mn. 
Mondjuk oly irományokról, oklevelekről, bizonyítvá- 
nyokról stb. melyek valamely folyamodványhoz, 
szerződéshez, árjegyzékhez stb. csatoltatnak. Az ide- 
rekesztett több rendű tanulevelek értelme szerént. 

IDE S TOVA, ih. Ide-oda, erre-arra, rendetlen 
és különféle irányban. Ide s tova barangolni, bujdosni. 

IDÉT, (i-de-ít) régies, áth. m. idét-étt, htn. — ni 
v. — eni. 1) Törzsöke vagy a régies ide (idő), s am. kellő 
korra, időre juttat, érlel, fejleszt valakit v. valamit ; 
vagy ami hihetőbb, üd, üde, üdv , minél fogva am. 
üdít. Az ü kivált a régieknél igen. gyakran találtatik 
i a e-re változva, pl. nélkil ,nélkül' helyett, szil ,szül' 
helyett , ilni , ilö, élni, sőt elleni ,ülni', ,ülő' helyett ; 
maga idv is ,üdv* helyett és több számtalanok. V. Ö. 
ÜDÍT. 2) L. IDÉTT. 

IDÉTLEN, (i-dő-etlen) mn. tt. idétlent, tb. 
— -ék. 1) Ami kellő idejét még nem érte el , ki nem 
fejlett, éretlen, időnek előtte fejlődni megszűnt. Idét- 
len gyermeket szülni. Idétlen vemh. Idétlen őszülés, 
vénhedés. 2) Éretlen. Idétlen gyümölcs. 3) Átv. só- 
talan , helytelen , élcztelen , sületlen. Idétlen tréfa, 
beszéd, elménczkedés. Idétlen hányivetiség. 

IDÉTLENKÉDÉS , (i-dö-etlen-kéd-és) fu. tt. 
idétlenkédés-t , tb. — •ék , harm. szr. — e. Átv. ért. 
beszéd- v. cselekedetben sótalankodás, sületlenkedés, 
oktalan- , élcztelen- , helytelenkedés ; ostoba tréfál- 
kodás. 

IDÉTLENKÉDIK , (i-dő-etlen- kéd-ik) k. m. 
idétlenkéd-tem , — tél, — étt. Átv. ért. helytelenül, 
sótalanul , bután, izetlenül beszél, tréfálkodik, el- 
ménczkedik ; idomtalanul cselekszik , viseli magát. 
V. ö. IDÉTLEN. 

IJDÉTLENSÉG, (i-dő-etlen-ség) fn. tt. idétlen- 
ség-e't, harm. szr. — e. 1) Éretlen állapot vagy tulaj- 
donság , fejletlenség. Idétlensége miatt korán elhalt 
gyermek. 2) Átv. ért. sületlenség, sótalanság, izetlen- 
ség, helytelenség , idomtalanság a beszédben , vagy 
cselekvésmódban. Beszédnek, tréfának, elménczkedés- 
nek idétlensége. 

IDÉTLENSZÜLÉS, (idétlen- szülés) ösz. fn. 
Szabálytalan állapot , midőn valamely nő a rendes 
idő előtt szüli el magzatját. 

IDÉTLENSZÜLÖTT, (idétlen- szülött) Ösz. fn. 
Magzat, mely a rendes időt megelőzve, tehát kellőleg 
ki nem fejlődve és képződve jött e világra. 

IDETOVA, (ide-tova) ösz. ih. I. IDEODA. 

IDÉTT, (i de-ett v. i-de-en-t) régies ih. s am. 
idején, idejében, korában. Szent István ideit, azaz 
korában, idején. Fölveszi a személyragokat : idéliem, 



idétted, idélte stb. azaz időmben, idődben stb. Idéttem 
más világ volt. 

IDEVÁGÓ, (ide- vágó) ösz. mn. Erre vagy ezekre 
vonatkozó. Idevágó felsőbb rendeletek. 

IDEVALÓ , (ide-való) ösz. mn. Ezen helyhez, 
testülethez vagy czélra való ; minek vagy kinek itt a 
hona , tanyája ; mi ide tartozik , itt alkalmazandó. 
Idevaló emberek , lakosok. Ezen könyv idevaló. Ezen 
szék idevaló az asztalhoz , nem az ágyhoz. Az idevaló 
edényeket válogassátok ki , a nem idevalókat vigyétek 
haza. 

IDÉZ, (i-de-ez) áth. m. idéz-tem , — tél , — étt. 
Általán am. valakit magához rendel , ide parancsol, 
meghagyja, hogy ide, azaz nála vagy előtte jelenjen 
meg, hogy jőjon ide. Az úr maga elébe idézi cselédeit. 
Beidézni az utczán futkározó gyermekeket az iskolába. 
Szellemeket, lelkeket, boszorkányokat idézni. Különösen 
1) Törvényes ért. valakit bíróilag a törvényszék elébe 
hí. Perbe idézni. Törvény elébe idézni. A vádlottakat 
megidézni. Már a XVI. században divatozott : „Es 
azokat , kik fegyveres kézzel rejám jöttének volth, 
mind az vármegye színire idézem. u „Továbbá ezért 
az dologért székre idéztetett minket szógabiró által." 
(Szalay Á. gyűjteménye). 2) Mások beszédéből vagy 
irományaiból , könyveiből mondatokat , szavakat bi- 
zonyságul , felvilágosításul , erősítésül stb. hoz elé. 
Régi jeles Írókból idézni valamit. Nagy emberek sza- 
vait idézni. Szent írásból tárgyhoz illő szövegeket idéz- 
ni. Péter, Pál apostolokat idézni. 

IDEZÁRT , (ide-zárt) ösz. mn. Azon helyhez, 
vagy helybe zárt, mely közelünkbe esik ; vagy azon 
irományhoz mellékelt, mely kezünkben forog. Idezárt 
bútorok. Idezárt váltó, bankjegypénz, meghatalmazás. 

IDÉZÉS, (i-de-ez- és) fn. tt. idézés-t, tb. — ék, 
harm. szr. — e. Cselekvés , melynél fogva valakit v. 
valamit idézünk. Birói idézés. Lelkek idézése. Jeles 
mondatok idézése. V. ö. IDÉZ. 

IDÉZET, (i-de-ez-et) fn. tt. idézet-ét, harm. szr. 

— e. Idézés eredménye vagy müve; idézés elvont ért. 
véve ; azon szók , melyek által az idézés történik, 
vagy melyek idéztetnek. Idézetek különféle jeles mun- 
kákból. V. ö. IDÉZ. 

IDÉZETLEN, (i-de-ez- étlen) mn. tt. idézetlen-t, 
tb. — ék. Akit vagy amit nem idéztek. Idézetlen bűn- 
társakat elmarasztalni nem lehet. 

IDÉZETT, (i-de-e.-:-ótt) mn. tt. idézétt-et. Akit 
v. amit idéztek. Bíró elébe idézett tanúk. Jeles írók 
műveiből idézett mondatok. 

IDÉZŐ, (i-de-ez-ö) fn. és mn. tt. idéző-t, tb. 

— k. Ki idéz valakit v. valamit. Idéző törvényszolga. 
Perbeidézö hites személy. Szentírás szavait idéző szó- 
nok. V. ö. IDÉZ. 

IDÉZŐJEL, (idéző-jel) ösz. fn. Helyesírási jel 
(„ — u ), mely közé az idézett szókat vagy mondato- 
kat zárjuk, pl. Üd-jözÜönk ezen szavai „Szeressed fe- 
lebarátodat, mint tennen magadat ~ ; a tiszta erény tan 
egyik alapelvét teszik. 



15 



IDÉZŐLEVÉL— IDOMÁR 



IDOMATLAN— IDOMTALANSAG 



16 



IDEZŐLEVÉL, (idéző-levél) ősz. fn. 1. IDÉZ- 
VÉNY. 

D3ÉZVÉNY, (i-de-ez-vény) fn. tt. idézvény-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e v. — je. Hivatalos iromány, 
levél, mely által valaki idéztetik, biró előtti megjele- 
nésre felszólíttatik. 

IDILLO, mn. tt. idillót. Kriza J. szerént a szé- 
kelyeknél, különösen Udvarhelyszéken am. ügyetlen. 
Figyelmet érdemlő szó, mely az ,ügyetlen' szóból 
azért nem származhatott , mert mély hangzó (ó) van 
benne , s igen ritka eset , hogy a magas hangú szó 
átváltoznék mély hangúvá és viszont. A tagadó érte- 
lem azt gyaníttatja, hogy a ló a tagadó lan-ból mó- 
dosult ; tehát a közelebbi alak : idil-lan ; idil törzs 
pedig könnyen származhatott idom-bó\, t. i. az o, i-vé 
változván, mint ham-o-s == ham-i-s szókban, s az m, 
n-né, (mint a régies : rnevet, ma nevet), az n ismét l-\é, 
(mint a régies : nám , ma lám) ; tehát idom = idim 
= idin = idil. S az egész eredetileg : idomlan = 
idomtalan. 

IDKA, ARANY—, falu Abaúj megyében; 
helyr. IdM-n, — ra, — ról. 

IDNAP v. IDNEP, eredeti és némely régieknél 
még ezen alakban eléforduló öszvetétele innep szónak. 
L. INNEP. 

LDOM, (id-om) fn. tt. idom-ot , harm. szr. — a 
v. — ja. Jelenti valamely testnek rendes, szabályos, 
arányos alakját , külsejét, vagyis azon módot , mely- 
nél fogva annak részei illő , helyes viszonyban és 
arányban állanak egymáshoz ; innét : hangidom, vers- 
idom, idomos am. rendes, szabályos, módos, arányos, 
s idomtalan am. esetlen, aránytalan, helytelen. Rokon 
vele a régies ildom (eszély , eszélyesség , okosság), s 
úgy látszik, mindkettő ugyanazon eredetű, mit értel- 
mök rokonsága is bizonyít, mert ildom jelenti az ész- 
nek helyes , rendes , öszhangzó működését vagy mű- 
ködő erejét , s mindkettő jó állapotot jelent , idom t. 
i. a külsőnek (testnek), ildom (mintegy : elme-idom) 
a belsőnek, (léleknek) jó állapotát. Minél fogva az is 
hihető, hogy eredetileg am. jódom és jóldom, azaz jó 
tulajdonságok aránya. Ily betűváltozások vannak az 
inkább és jonkább, ig, jog, igtat, jogtat, irgalom, jorga- 
lom szókban. Egyébiránt v. ö. ILDOM szót is. Ne za- 
varjuk öszve az ,alak* szóval. 

Igen közel áll hozzá minden tekintetben a hel- 
lén EIJQ, honnét az aoristus : íiőov v. i'őov, infini- 
tivus : idtív, s a középformában : tídoiiai (am. látok, 
szemlélek) ; és innen származtatja a többek között 
Benfey az HÖog (Ansehen , Gestalt) , ídsa (Gestali 
stb.) Úvsiősoí; (gestaltlos =. idomtalan) szókat. Gyö- 
kül veszi a f-id alakot, honnan a latin videó, a szansz- 
kritban vid , mely am. tud. Az arabban cdím , am. 
ábrázat, felüleg, (face , surface. Antlitz, Oberflache). 

IDOMÁR, (idom-ár) fn. tt. idomár-t, tb. —ok, 
harm. szr. — a v. — ja. Személy, ki bizonyos állato- 
kat valamire ügyesekké képez , pl. kocsis lovakat, 
paripákat, vadászebeket. Újabb kori alkotású szó. 



IDOMATLAN, (id-om-at-lan) mn. 1. IDOMTA- 
LAN. 

IDOMATLANUL, 1. IDOMTALANUL. 

IDOMI , (id-om-i) mn. tt. idomi-t , tb. — ak. 
Idomot illető, ahhoz tartozó , arra vonatkozó. Idomi 
kellékek. Idomi arány. V. ö. IDOM. 

IDOMIAS, (id-om-i-as) mn. tt. idomias-t v. — at, 
tb. — ak. Helyes alkotású, alakú, külsejű ; idom sze- 
rént készített. Tdomias szabás. Idomias szobor. 

IDOMÍT , IDOMÍT , (id-om-ít) áth. m. idomít- 
ott , htn. — ni v. — ani. 1) Valamit helyesen alakít, 
képez, arányosan elkészít. Testhez idomítani a ruhát. 
Vésüvel idomítani a, szobrot. 2) Gyakorlat által bizo- 
nyos állatokat valamire ügyesekké tesz. Lovat pari- 
pának idomítani. Ebeket vadászatra idomítani. 

IDOMÍTÁS , IDOMÍTÁS , (id-om-ít-ás) fn. tt. 
idomítás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mely 
által valamit idomítunk. Testállás idomítása. Lovak, 
ebek idomítása. V. ö. IDOMÍT. 

IDOMÍTÁSI , IDOMITÁSI , (id-om-ít-ás-i) mn. 
tt. idomítási-t, tb. — ak. Idomítást illető , ahhoz tar- 
tozó , arra vonatkozó. Idomílási fáradság , ügyesség. 
Idomítási díj. 

IDOMÍTOTT, IDOMÍTOTT, (id-om-ít-ott) mn. 
tt. idomított-at. Helyesen, arányosan, illő alakban el- 
készített , kiképzett ; valamire ügyességet szerzett. 
Színpadra idomított testállás. Paripának idomított 
ló, vadászatra idomított vizsla, kopó. 

IDOMOS, (id-om-os) mn. tt. idomos-t v. — at, 
tb. — ak. Helyesen, arányosan kiképzett, rendes kül- 
sejű, alakú. Rokon vele hangokban is a latin : ido- 
neus ; Benfey nem tesz róla említést, noha alig lehet 
róla kétség , hogy szintén a Fid (f-id) gyökből szár- 
mazik. V. ö. IDOM. Idomos testalkat. Idomos szín- 
padi alak. Idomos arcz. Idomos szobormű. V. ö. 
IDOM. 

IDOMOZ, (id-om-oz) áth. m. idomoz-tam, — tál, 
— ott, 1. IDOMÍT. 

IDOMTALAN, (idom-talan) mn. tt. idomtalan-t, 
tb. — ok. Esetlen, helytelen, formátlan , rendetlen, 
aránytalan alkotású, öszvehányt, vetett tagú. Idom- 
talan buksi gyerek. Idomtalan görbicze, löcslábu. Fej- 
szével faragott idomtalan szobor. Idomtalan termet. 
Idomtalan ruhaszabás. V. ö. IDOM. Határozó gya- 
nánt am. idomtalanul, idom nélkül. 

IDOMTALANÍT, IDOMTALANIT, (idom-ta- 
lan-ít) áth. m. idomtalanít-ott , htn. — ni v. — ani. 
Idomtalanná tesz, elrutít. Elidomtalanít. V. ö. IDOM- 
TALAN. 

IDOMTALANÍTÁS , IDOMTALANITÁS, (id- 
om-talan-ít-ás) fn. tt. idomtalanítás-t, tb. — ok, harm. 
szr. — a. Cselekvés , mely által valaki vagy valami 
idomtalanná tétetik. V. ö. IDOMTALAN. 

IDOMTALANSAG , (idom-talan-ság) fn. tt. 
idomtalanság-ot, harm. szr. — a. Esetlenség, helyte- 
lenség, aránytalan, rendetlen alak, külsőség, formát- 
lanság. Idomtalansága miatt nem alkalmas a szín- 
padra. 



17 



IDOMTALANUL— IDO 



IDO— IDO 



18 



IDOMTALANUL, (id-om-talan-ul) ih. Idomtalan 
módon, azaz esetlenül, rendetlen alakban, aránytalan 
külsővel, íbrmátlanul, helytelenül. Idomtalanul lépni, 
állani a színpadon. Idomtalanul álló ruha. 

IDOMÚ, (id-om-ií) mn. tt. idomú-t, tb. — k v. 
— ak. Bizonyos idommal biró. Csinos idomú termet. 

IDOMUL, IDOMUL, (idomúi) önh. m. ido- 
múl-t. 1) Bizonyos alakúvá leszen , arányos , rendes, 
helyes formára alakúi. Gyakorlat által idomúi a test. 
A művész vésüje alatt szoborrá idomúi a kö. 2) Vala- 
mire ügyessé , képessé leszen. Nyergesnek idomúi a 
betanított csikó. Tanítás által vadászatra idomúinak 
az ebek. 3) Valamihez hozzá illeszkedik, alkalmazko- 
dik. Testhez idomúi a jól szabott ruha. 

IDŐMÚLÁS, IDOMULÁS, (id-om-úl-ás) fn. tt. 
idomúlás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Állapot vagy 
cselekvés , midőn valaki v. valami idomúi. Testnek 
időmúlása. V. ö. IDOMUL. 

IDOMZAT, (id-om-oz-at) fn. tt. idomzat-ot, 
harm. szr. — a. Valamely test, illetőleg mü részeinek 
arányszerü öszvefüggése, aránymértékes szerkezete ; 
arányos alakzat, külforma. 

DDOMZATOS, (id-om-oz-at-os) mn. tt. idomza- 
tos-t v. — at , tb. — ak. Idomzattal biró, arány - 
mértékü. 

IDOMZATOSSÁG , (id-om-oz-at-os-ság) fn. tt. 
idomzatosság-ot, harm. szr. — a. Tulajdonság, mely- 
nél fogva valamely egésznek minden külső részei, 
alakjai arányszerü viszonyban állanak egymáshoz. 
Szobormüvek, emlékmüvek, épületek idomzatossága. 

IDO, (i-dő v. i-d-ő) fn. tt. idö-t. Személyragoz- 
va : időm, időd, ideje ; időnk, időlök, idejék v. idejök ; 
időim, időid, idői, időink, időitek, időik v. ideim , ide- 
id, idei stb. Máskép : üdő. Tiszta gyöke az egyszerű 
i v. ü hang, mely mozgást, menést, haladást jelent, s 
megvan az i-get (v. ü-get), i-deg , illan , indul , ireg, 
izeg szókban. A szláv Ijeto , hodina , godina , melyek 
időt jelentenek , szintén mozgást , haladást jelentő 
gyököktől származnak. Ezen i , valamint a szansz- 
kritban , hajdan igegyök volt , s részesülője legegy- 
szerűbben i-ő, azaz mozgó, menő, haladó, s d közbe- 
vetéssel lett i-d-ő, mint : ken-ö ken-d-ö , sü-ö sül-ö, 
sül-d-ő (sütni való fiatal disznó), tü-ö tü-d-ö , ben-ö 
ben-d-ö ; om-ó om-d-ó , on-d-ó ; (ami omlik , leomlik, 
köles korpája), kanász, konász, kon-d ász ; fonor, fon- 
d-or stb. Ilyenekül tekinthetők : me-dd-ig , me-d-ig 
(me-ig v. mely-ig helyett) ; a-dd-ig (ha ugyan nem a 
régies adzig-nzk vétethetik) = a-dig (a-ig h.), e-dd- 
ig, e-d-ig (e-ig h.). 

Azonban némileg eltérő értelemmel lehet annyi 
is, mint : i-'öd-ő v. ü-öd-ö, valamint üz =: ü-öz, üget, 
am. üög-et, üldöz = üöld-öz stb. Gvönyörü példánk 
van erre Szalay Ágoston gyűjteményében. (Négyszáz 
magyar levél a XVI. századból) , a CLVI dik levél 
végén : „Rejá gondoljon, jobb készen legyen kegy- 
elmed) , hogy nem készőletlen találjon az iödö =■ 
iwdew, (a w több helyütt is am. ö v. ö, pl. jwny, megh- 

A.KAD. NAGY SZÓTÁB. III. KÖT. 



jw, jwnek , kezwlethlen = készőletlen). A német csa- 
ládban : Zeit , Zíd , Tied, Tie , tíd stb. szókról azt 
mondja Heyse, hogy eredetök homályos. 

,Idő' vagy ,üdő' tehát eredetileg jelent oly va- 
lamit, mi mozog, jár, megy, halad. Az idő eljár, sen- 
kire nem vár. Szolga ugyan az idő, de nem várakozik. 
(Km.). Különösen 1) Am. a gondolkodás alakja, mely- 
ben az ész az egymás után következő tárgyak és ese- 
mények folyását felfogja. Az idő és hely fogalmaival 
kapcsoljuk öszve minden képleteinket. 2) Tapaszta- 
lati és közönséges ért. a létezésnek azon szaka, fo- 
lyama , mely alatt bizonyos mozgások, tünemények 
rendesen és szabályosan visszafordulnak , pl. azon 
mozgási szak , melyben a föld saját tengelye körül 
megfordul (egy nap, 24 óra); melyben a hold min- 
den változásain általmegy (hónap) ; melyben a föld 
a nap körül bevégezi útját (év , esztendő). Négy, öt, 
hat nap. Hét , nyolcz hónap. Száz év , század. 3) Az 
imént meghatározott időszakok egyes részei. Rövid, 
hosszú, kis, nagy idő. Korai, késő idő. Kevés, sok, né- 
mely, minden idő. Szerencsés, boldog idő. Békés, hábo- 
rús, forradalmi idő. Dolog , munka, evés, ivás , álom, 
nyugalom ideje. Foly, telik, múlik, halad, repül, eljár 
az idő. Éjnek idején. Annak idején. Mindent a maga 
idejében kell tenni. Eltalálni az időt (alkalmat). Az 
időhöz (körülményekhez) alkalmazkodni. Mennyi az 
idő f Idejét múlni. Ez idő tájon v. tájban. Az idő min- 
dennek mestere. (Km.). Időt veszteni , vesztegetni , mu- 
latni, halogatni. Időt tölteni. Henyélve, haszontalanul 
eltölteni az időt. Időre várni. Kijelölni, meghatározni 
az időt. Múlt vagy előbbi , jelen , jövő idő. Régi idő, 
új idő. 

„Áll egyedül Árpád egy csendes kis halom ormán , 
Lelke magas képzelmekkel forog a nagy időben , 
Annak előbbi s jövő tüneményit látja lebegni." 

Vörösmarty (Zalán futása). 

„Járd össze századink sorát , 
A régi s új időt , 
S tiszteld , magasztald mindenütt 
A jót , nagyot , dicsőt !" 

Bacsányi János. 

4) Különösen óra ; így használtatik gyakran a régi- 
eknél , pl. Müncheni codexben : Azon időben (ex illa 
hóra). Harmad idő koron (circa horam tertiam). Jő 
az idő (venit hóra). Nemde tizenkét idő vagyon e nap- 
jában ? A vacsorának ideje korán (hóra coenae). A 
Passióban : „Hatod időtől fogván kedeg setét lőn 
mind földnek színén kilenczed ideig. Es kilenczed 
hórán ivölte Jézus nagy szóval." 5) A légnek bizo- 
nyos időbeli állapota , változása. Szép, jó, kellemes, 
tiszta, meleg idő. Komor , rút , rósz , homályos , hideg 
idő. Állandó, változó, zivataros, esős, havas, zúzmarás, 
zimankós idő. 6) Kor, életszak. Gyermekidő, ifjúsági, 
öregségi idő. Hosszú időt élni. Ideje vagyon (habét 
aetatem). Münch. cod. Legszebb , legjobb időben lenni. 
Ami időnkben ez mind máskép volt. V. ö. IDE, fn. 7) 

2 



19 



IDOELOTTI IDOHÍBA 



IDŐJÁRÁS— IDŐLEGES 



20 



Nyelvtani é"rt. igék módosítása, mely a cselekvés és 
szenvedés (szabatosabban : munkásság és lét) elmúlt 
vagy jelennen folyó vagy jövendő viszonyait fejezi 
ki : régmúlt (előbbi múlt, imént múlt), múlt , félmúlt, 
(jobban : függő múlt , hová tartoznak a viszonyos, 
végzetlen és tartós múltak is), jelen, jövő , halárzatlan 
idö stb. V. ö. IGE és IGEIDŐ. 

Rokonok a héber py , sínai thien (coelum, 
tempus). 

IDÖELÖTTI, (idő-előtti) ősz. mn. Mi a kellő, 
szokott, rendes, határozott időt megelőzi ; korai, éret- 
len, idétlen. Idöelötti megjelenés. Idöelölti aggodalom. 
Idöelötti gyümölcs. Idöelötti gyermek. 

IDÖELÖTTISÉG, (idő-előttiség) ösz. fn. Vala- 
minek korai , a szokott , rendes, kellő időt megelőző 
tulajdonsága vagy állapota. Idöelöttisége miatt Ízetlen 
gyümölcs. 

IDOERZO, (idő-érző) ösz. mn. Mondjuk álla- 
tokról, különösen pedig növényekről , melyek az idő 
változását előre megérzik , vagyis rajtok történő bi- 
zonyos változások által jelentik. 

IDÖFOLYAM, (idő-folyam) ösz. fn. Az időnek, 
vagyis az időben történő eseményeknek egymás után 
következése, haladása. Lassú, gyors, sebes idöfolyam. 

IDÖFOLYÁS, (idő-folyás) 1. IDÖFOLYAM. 

IDŐFORGÁS, (idő-forgás) ösz. fn. Bizonyos 
események- vagy tüneményeknek határozott idő alatti 
visszakerülése. Szélesb ért. időfolyam. 

IDÖHAGYÁS, (idő-hagyás) ösz. fn. 1) Enge- 
dés v. engedély, melynél fogva valakinek megenged- 
jük, hogy valamit továbbra halaszthasson. 2) Időha- 
tár kitűzése. V. ö. IDŐHATÁR. 

IDŐHALADÁS , (idő-haladás) ösz. fn. Az idő- 
nek elfolyása, elmúlása. 

IDÖHALASZTÁS , (idő-halasztás) ösz. fn. 1) 
Idővesztés, a most teendőknek későbbre hagyása, el- 
mulasztása. 2) Azon időnek meghosszabbítása, mely 
alatt valamit tenni, végzeni kellene. 

IDŐHATÁR, (idő-határ) ösz. fn. Kiszabott, 
meghatározott időpont , melynek betelteig valamit 
meg kell tenni, véghez kell vinni. Az adósság lefize- 
tésére, birö előtti megjelenésre kitűzött időhatár. 

IDŐHATÁROZÁS, (idő -határozás) ösz. fn. Cse 
lekvés , illetőleg rendelés , parancsolás , meghagyás, 
mely által valami teendőnek időhatárt szabnak. 

IDÖHEZAG, (idő-hézag) ösz. fn. Hézag , üres- 
ség valamely időszámlálásban, történelemben. Külön- 
bözik : időhiány. 

IDŐHIÁNY, (idő-hiány) ösz. fn. Valamely cse- 
lekvésre szükséges időnek nélkülözése. 

IDÖHIBA , (idő-hiba) ösz. fn. Hiba , melyet a 
történetíró v. elbeszélő követ el , midőn az eseményt 
más időre helyezi, mint valósággal történt, midőn az 
eléadott történet vagy annak részletei nem egyeznek 
meg a korral , melyhez köttetnek , pl. időhibát kö- 
vetne el , ki a X-dik századi háborúkban ágyúkkal 
lődöztetne. (Anachronismus). Máskép : kortévesztés. 



IDŐJÁRÁS, (idő-járás) ösz. fn. Az égmérséklet 
állapota, viszontagságai, változásai. Kedvező időjárás. 
Változékony, majd esős, majd hideg időjárás. Tavaszi, 
nyári időjárás. 

IDŐ JÁRÁSTAN, (idö -járás-tan) ösz. fn. Ta- 
pasztalati eseményeken alapuló tan, az égmérséklet 
állapotáról, viszontagságairól, tüneményeiről, pl. eső- 
ről , ködről , hóról, dérről, felhőkről, szélről és azok 
okairól. (Meteorológia). 

IDŐJÁRTÁVAL, (idő-jártával) ösz. ih. Idő 
folytában , idővel , bizonyos időszak betöltével , el- 
múlta után. Időjártával igen sok dolog megváltozik. 
Idöjártával majd ránk is kerül a sor. Máskép : idő- 
jártában v. idöjártára. Néhutt : idövártalva. 

IDŐJÓS, (idő-jós) ösz. fn. és mn. Aki vagy ami 
a következő időjárást előre megjövendöli. Az időjósok 
gyakran csalatkoznak. Időjós testi bajok, sérvek. 

IDÖJUTVA, (idő-jutva) ih. Ha idő jut reá. 
Máskép a székelyeknél : idötanálva = ha idö úgy 
találkozik. (Kriza János). 

IDŐKOR, (idő-kor) ösz. fn. 1) Életszak vagy 
idő, mennyiben bizonyos lények, különösen növények 
és állatok életét, létezését jelenti. Rövid , hosszú idő- 
kort élni. 2) Az általán vett időből bizonyos szak, 
részlet. Hajdani, közép, újabb, legújabb időkor. 

IDŐKOR, (idő-kör) ösz. fn. Az általán vett idő- 
ből azon részlet, mely alatt bizonyos események visz- 
szafordulnak , bizonyos tünemények kifejlődnek. A 
föld forgásának idököre egy év. Bizonyos idökörben, 
pl. minden hónapban elékerülő fejfájás. (Periódus 
temporis). 

IDÖKÖRI , (idő-köri) ösz. mn. Időkörben elé- 
tünö, megjelenő ; bizonyos időkört illető, arra vonat- 
kozó. Idököri tünemények, nyavalyák. (Periodicus). 

IDÖKÖRÖNKÉNT, (idő-körönként) ösz. ih. Bi- 
zonyos időköröket tartva , követve. Idökörönként élé- 
forduló tünemények. 

IDŐKÖZ, (idő-köz) ösz. fn. Köz, mely bizonyos 
időszak eleje és vége között foglaltatik, pl. Az elébbi 
király halála és utóbbi megkoronáztatása közötti idő- 
köz. Árpádtól István királyig tartó időköz. 

IDŐKÖZBEN , (idő közben) ösz. ih. Némely 
időben, némelykor, néha, azonban, azalatt ; bizonyos 
időnek kezdete és vége között. Időközben magam is 
kikirándulok a falura. 

IDŐKÖZI, (idő-köz-i) ösz. mn. Időközben tör- 
ténő, létező ; csak némely időt illető, ideiglenes. Idő- 
közi szórakozás. Időközi rendelkezés. 

IDÖKÖZILEG, (idö-közileg) ösz. ib. Csak né- 
mely időt, vagyis időközt illetőleg ; ideiglenesen. Idö- 
közileg intézkedni valami felöl. 

IDÖLAJSTROM, (idő-lajstrom) ösz. fn. Laj- 
strom, melyben a történt események bizonyos idősza- 
kok, pl. napok, hónapok, évek, századok szerént el- 
soroltatnak. 

IDŐLEGES, (i-dő-leg-es) mn. tt. időlegest, tb. 
— ek. Azon időben vagy idöszerént levő. Pest váró- 



21 IDÖLE JÁRAT— IDŐMULTÁVAL 



IDŐNAP— IDŐS 



22 



sának időleges főpolgármestere. Különbözik : ideig- 
lenes. 

DDŐLEJÁRAT, (idö-Ie-járat) ősz. fn. Valamely 
időnek lefolyta vagy lefolyása, eltelése. V. ö. LEJÁ- 
RAT. 

IDŐMENNYISÉG, (idő-mennyiség) lásd : IDŐ- 
MÉRTÉK. 

IDŐMÉRET, (idő méret) ösz. fn. Valamely be- 
szédrésznek állandó idomzatos időmennyiségbe alakí- 
tása. Lejti, lebegő, lengedező, toborzéki időméret. Gö- 
rögös , magyaros idöméret. 

IDÖMÉRETÉS, (idő-méretés) ösz. mn. Mely 
szabályszerű időmérettel van ellátva, öszveállítva. 

IDŐMÉRŐ, (idő-mérő) ösz. fn. 1) Személy, ki 
az időt méri. 2) Eszköz , mely által az idő mértéke 
meghatároztatik , pl. az órások , a karmesterek időt 
mutató és meghatározó eszközei. 

IDŐMÉRTAN, (idő-mér-tan) ösz. fn. Tan, 
vagyis szabályok öszvege , mely a verselésben vagy 
zenében az időméretet és időmértéket adja elé. 

IDŐMÉRTÉK, (idő- mérték) ösz. fn. 1) Szélesb 
ért. az időnek bizonyos határozott része , mely által 
az időfolyamát mérni szoktuk, milyenek : perez, óra, 
nap, hónap, év. 2) Szorosb ért. a zenészeknél azon 
mérték, mely szerént a hangokat , vagyis egyes üte- 
nyeket rövidebb vagy hosszabb ideig kell kitartani. 
Lassú, halk, gyors időmérték. (Tempó). 3) A nyelv- 
tanban a szótagoknak rövidebb vagy hosszabb han- 
goztatása. A magyarban az a, e, i, o, u, ö, ü , rövid 
időmértékilek , ha 1) nincs ékezetök vagy nincs vonás 
felettök, vagy 2) ha utánok nincs torlat, azaz közvetle- 
nül akár azon , akár más következő szóban csak egy 
mássalhangzó áll, vagy épen semmi mássalhangzó nem 
áll vagy végre, ha bár a következő szó elején több más- 
salhangzó van is, pl. krajezár , de az illető rövid ön- 
hangzó a szó végén áll. 

IDŐMÉRTÉKÉS, (idő-mértékés) ösz. mn. Ami 
időmértékkel bír. Idömértékes nyelv, zene, versek. 

IDŐMOSTOHASÁG, (idő-mostohaság) ösz. fn. 
A természeti időnek egy vagy más módon kedvezőt- 
len járása , pl. nagy aszály vagy túlságos esőzés , az 
időjárás mostohasága. Ertjük általában a világi idő, 
vagyis a világi események kedvezőtlen voltáról is, az 
idők mostohaságáról. 

IDŐMÚLÁS , (idő-mulás) ösz. fn. Általán , az 
időnek eltelése , eltűnése. Szorosb ért. lásd : IDÖ- 
SÜLÉS. 

IDŐMULASZTÁS, (idő-mulasztás) ösz. fn. Ha- 
nyagság vagy véletlen, akaratlan elkésés neme , mi- 
dőn valaki az időt elszalasztja, nem használja , tétle- 
nül elfolyni engedi. 

IDÖMULATÁS, (idő-mulatás) ösz. fn. Időtöltés, 
vagyis oly foglalkodás, különösen lelket vidító műkö- 
dés, mely az unalmat elűzi, s az idő folyását mintegy 
észrevétlenül sietteti. 

IDÖMULTÁVAL, (idő-multával) ösz. ih. Bizo- 
nyos vagy némely időszak lefolyta után. Idömultával 
ö is megváltoztatta szándékát. 



IDŐNAP , (idő-nap) ösz. fn. Meghatározott és 
valamire legalkalmasabb időpont; valaminek saját 
ideje, kora. Idönapra megjelenni a kitűzött helyen. Né- 
mely ember időnap előtt megvénül. Időnap után (későn) 
jöttél. 

IDŐNKÉNT, (i-dő-en-ként) ih. Nem folytonosan, 
hanem bizonyos időközök után , meg-megszakasztva. 
Időnként meglátogatni valakit. Időnként mutatkozó 
kórjelek. 

IDŐNY, (i-dő-öny) fn. tt. idöny-t , tb. — ök, 
harm. szr. — e. Bizonyos mértékekre felosztott idő, 
különösen melyekhez a hangokat az éneklésben , ze- 
nében , a tagmozgásokat a lépésben, táuczban alkal- 
mazni kell. Időnyi tartani. Időnyre lépni , tánczolni, 
(tempó ; különbözik : tactus = ütem ; és : idény). 

IDŐNYERÉS, (idő-nyerés) ösz. fn. Működés, 
állapot, midőn az időt folytonosan használva javunkra 
fordítjuk. Ellenkezője : idövesztés. 

IDONYOM, (idő-nyom) ösz. fn. Jelek , marad- 
ványok, melyek bizonyos időt leélt tárgyakon látsza- 
nak. Időnyomok az emberi arezon. 

IDOPERCZ, (idő-percz) ösz. fn. Az időnek leg- 
kisebb mértékneme. V. ö. PERCZ. 

IDŐPERCZENET, 1. IDOPERCZ. 

„Minden időperczenetben 
Mindennemű szegeletben 
Üldözőm vagy szünetlen , 
Hagyj békét oh kegyetlen!" 

Kisfaludy S. 

IDŐPONT, (idő-pont) ösz. fn. 1) Az időnek 
kisded része, pl. perez, óra. Azon időpontban hala meg, 
midőn a földrengés kezdődött. 2) Oly időrész , mely 
bizonyos eseményről nevezetes. Krisztus születése 
azon időpont, melytől a keresztény időszámlálás kezde- 
tét veszi. 

IDŐRE-HÁRA, 1. ,IDEIG* alatt. 

IDŐREND, (idő-rend) ösz. fn. Rend , melyben 
az időben történt események egymás után következ- 
nek. Időrendben elszámlálni valamely ország viszon- 
tagságait. Időrendbe szedett királyok élete, nevei. Idő- 
rendet tartani a történetírásban. 

IDŐROMBOLTA , (idő-rombolta) ösz. mn. Az 
, időrongált' szónál nagyobb fokot, rontóbb hatást je- 
lentő melléknév. V. ö. IDÖRONGÁLT. 

IDŐRONGÁLT, IDŐRONGÁLTA, (idő-rongált 
v. -rongálta) ösz. mn. Amit a huzamos vagy hossza- 
san tartott idő már megviselt , az idő foga megrág- 
csált. Időrongálta várak, köz épületek. Átv. értelemben 
is. Időrongálta szépség, arczvonalak. 

IDÖRÖVIDSÉG, (idő-rövidség) ösz. fn. A cse- 
lekvésre szükséges időnek szűk volta. 

IDŐS, (i-dő-es) mn. tt. idös-t v. — et, tb. — ek. 
1) Több vagy hosszabb időig élő, létező, koros, agg. 
Idős ember. 2) Szélesb ért. bizonyos ideig élő, létező. 
Mennyi idős ezen fiú ? Te velem egy idős vagy. Elég 

2* 



23 



IDŐSB— IDOSUL 



IDŐSÜLÉS— IDŐSZÁMLÁLÁS 



24 



idős vagy , már lehet eszed. 3) Higgadt , megfontolt, 
el nem hirtelenkedett. Idős, érett tanács. (Faludi). 

IDŐSB , (1), (i-dő-es-b) mn. az idős szónak 
másod foka, tt. idősb-et. Régebben élő, létező, előbb 
született, korosb, vénebb. Te idősb vagy nálamnál. 
Idősbfi. 

IDŐSB, (2), (mint föntebb), fn. Személy, ki bi- 
zonyos testület tagjai között korára vagy hivatalára 
nézve legöregebb, vagy az öregebbek osztályába való. 
Egyetemi karok idősbei v. idősbjei. Nép idősbei. Szer- 
zetes rend idösbei. Mi NN. városi sebészek idösbei. 
(Senior). Alidősb v. másodidősb (prosenior). Család, 
vagy nemzetség idősbje. 

IDŐSBFI, (idösb-fi) ösz. fn. A családban leg- 
idŐ8bik fi, ki a hitbizományi birja. 

IDŐSBFISÉG, (idősb-fiség) ösz. fn. Hitbizo- 
mány faja , midőn a hitbizományi jószágot a család- 
ban legidősbik fi kapja és birja. 

IDŐSBIK, (i-dő-es-b-ik) másod fokú mn. tt. 
idősbik-et. Bizonyos testület v. osztály tagjai között 
a korosabbik; testvérek között öregebbik. Idősbik 
tanácsos. Fekvő birtokimat idősbik fiamra hagyom. 
Ez legidősbik gyermekem. 

IDŐSBSÉG , (i-dő-es-b-ség) fn. tt. idősbség-ét. 
Tulajdonság vagy jogok öszvege, melyekkel oly sze- 
mély bir, kit idősbnek nevezünk. V. ö. IDŐSB. Kü- 
lönösen , polgári intézmény, mely szerént némely 
nemzetségekben , azok díszének, gazdagságának fen- 
tartásaul , a legidősb nemzetségág legkorosabb tag- 
jának számára, némely elidegenílhetlen birtokok, 
mint hitbizományok alapitvák ; továbbá am. e végre 
alapított jószágok. (Senioratus). 

IDÖSBSÉGI, (i-d-ö-es-b-ség-i) mn. tt. idősb- 
ségi-t, tb. — ek. Idősbséget illető, ahhoz tartozó, arra 
vonatkozó. Idösbségi javak. 

IDÖSÍT, IDÖSIT, (i-dö-es-ít) áth. m. idŐsU-étt, 
htn. — ni v. — eni. Törvényi ért. véghezviszi, hogy bi- 
zonyos birtok vagy jog elidősüljön. Elidösít. V. ö. 
IDŐSÜL. 

IDÖSÍTÉS , IDÖSITÉS , (i-d-ő-es-ít-és) fn. tt. 
idősítés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés, mely 
által bizonyos birtok vagy jog elidősül. 

IDŐSÖDÉS, (i-d-ő-es-éd-és) fn. tt. idősödés-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e. Állapot, midőn valaki vén- 
hedik, korosodik, életideje eljár. 

IDŐSÖDIK, (i-d-ő-es-éd-ik) k. m. idösöd-tem, 
—tél, — ott. Korosodik, vénhedik, élete napjai eljár- 
nak. Fiaim ! én már idősödöm, dolgozzatok ti helyettem. 
DDÖSSÉG, (i-d-ő-es-ség) fn. tt. idösség-ét, harm. 
szr. — e. Idős, azaz koros állapot vagy minőség; 
vénség, korosság. 

IDŐSÜL, IDŐSÜL, (i-d-ő-es-ül) önh. m. idő- 
sül-t. Törvényes ért. bizonyos idő , pl. harminczkét 
év multával valamely birtok vagy jog egyik félre 
nézve érvénytelenné , másik félre nézve pedig érvé- 
nyessé lesz, pl. midőn valaki a magyar törvény sze- 
rént 32 évig némely birtoka fölött jogait nem gya- 



korlottá, elhanyagolta , ellenben azokat egy másik, 
ellenmondás, ellenállás nélkül használta, és hatalmá- 
ban tartotta, az illető birtok az elébbi tulajdonostól 
elidősült , s a meg nem zavart haszonvevőre szállott 
által. S ez utóbbi azt az újabb jogi nyelven , elbirto- 
kolni' mondatik. Máskép : évül, elévül. 

IDŐSÜLÉS, IDŐSÜLÉS, (i-dő-es-űl-és) fn. tt. 
idősülés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Állapot , midőn 
bizonyos birtok vagy jog elidősül. Máskép : elévülés. 
V. ö. IDŐSÜL. 

TDŐSÜLET, IDÖSÜLET, (i-dő-es-ül-et) fn. tt. 
idösület-ét , harm. szr. — e. Idősülés elvont érte- 
lemben. 

IDŐSÜLT, (i-d-ő-es-ül-t) mn. tt. idösült-et. Mi 
a birtoki jog nem gyakorlása vagy elhanyagolása 
miatt érvénytelenné lett , s másra szállott. V. ö. 
IDŐSÜL. 

IDŐSZABAS, (idő-szabás) ösz. fn. Cselekvés, 
melynél fogva valaminek időhatárt rendelünk , s ki- 
tűzzük az időpontot, meddig valamit meg kell tenni, 
vagy el lehet halasztani. 

IDŐSZAK, (idő-szak) ösz. fn. Meghatározott 
rész az általánosan vett idő folyamából , időkör. Is- 
kolai időszak , szünnapok időszaka. Különösen , oly 
időrész, az évnek azon szaka, melyben rendesen va- 
lami történni szokott, mely valamire kitünőleg alkal- 
mas, és használtatik. Fürdői időszak. Farsangi idő- 
szak ; újabban : idény. 

IDŐSZAKASZ , (idő-szakasz) ösz. fn. 1. IDŐ- 
SZAK. 

IDŐSZAKI, (idő-szaki) ösz. mn. Időszakonként 
megjelenő , bizonyos időkörben működő vagy idő- 
körre szorított. Időszaki röpiratok. Időszaki irodalom. 
Időszaki sajtó. 

IDŐSZAKILAG , (idő-szakilag) ösz. ih. Bizo- 
nyos időszakokban, időnként. Idöszakilag kiadott röp- 
iratok. 

IDŐSZAKIRAT, (idő-szak-irat) ösz. fn. Hatá- 
rozott időszakokban megjelenő irat , pl. évnegyedi, 
havi lapok. 

IDŐSZAKONKÉNT , (idő-szakonként) 1. IDŐ- 
SZAKILAG. 

IDŐSZAKOS , (idő-szakos) ösz. mn. Idősza- 
kokra felosztott , időszakonként megjelenő , gyakor- 
lott stb. 

IDŐSZAKOSSÁG, (idő-szakosság) ösz. fn. Ese- 
mények, tünemények azon tulajdonsága, melynél fog- 
va nem folytonosan, hanem csak némely vagy bizo- 
nyos időszakokban jelennek meg. 

IDÖSZAM , (idő-szám) ösz. fn. Evek vagy szá- 
zadok szerént rendezett időszak , mely a világ törté- 
netének valamely nevezetes eseményétől veszi kezde- 
tét, pl. a világ teremtésétől , Róma építése- , Krisz- 
tus születése- , Mahomet futásától. Római idöszám. 
Keresztény idöszám. (Aera). 

IDŐSZÁMLÁLÁS, (idő-számlálás) Ösz. fn. A 
történetírásnak egyik lényeges működése , mely az 



25 



IDOSZÁMTAN— IDŐTÖLTÉSBŐL 



IDOTOLTO— IDŐZ 



26 



egymás után következő vagy ugyanazon időben fel- 
tűnő események idejét eléadja, különösen az évek fo- 
lyama szerént elrendezi. 

IDOSZÁMTAN, (idő-szám-tan) ösz. fn. A tör- 
ténetírás segédtana , mely a különféle időszámokat 
tárgyalja, kezdetöket meghatározza, s egymással ösz- 
vehasonlítja, s az által a világesemények ideje sorát, 
s egyes események bizonyos időpontját kijelöli. (Chro- 
nologia). V. ö. IDŐSZÁM. 

IDŐ SZERÉNT VALÓ, 1. IDŐLEGES. 

IDŐSZERŰ, (idő-széríí) ösz. mn. 1) Bizonyos 
időszakhoz , korhoz illő , alkalmazott. Időszerű mezei 
munkák. Időszerű vállalatok , máskép : korszerű. L. 
ezt. 2) Mulandó, nem tartós, változó, mint az idő. 

IDŐTÁBLA, (idő-tábla) ösz. fn. Tábla, melyen 
a történeti események időszám , évszám szerént föl- 
jegyezvék , elésorolvák. Világtörténetek időtáblája. 
Hazánk történeteinek időtáblája Árpádtól a legújabb 
korig. 

IDŐTÁBLÁZAT, (idő-táblázat) ösz. fn. Táblá- 
zat vagy rovatok öszvege valamely időbeli történetek 
idő- és sorszám szerénti kivonatos följegyzésére, egy- 
beállítására, öszvevetésére. 

IDÖTÁJ, (idő-táj) ösz. fn. Mi bizonyos időpont- 
hoz közel esik ; bizonyos időszaknak köre. Elünk ve- 
le , midőn valamely eseménynek időpontját , óráját, 
napját , évét meghatározni nem tudjuk , vagy nem 
akarjuk, pl. Reggeli időtájban lopták el pénzemet. Ez 
azon időtájban történhetett, midőn honn nem valék. V. 
ö. TÁJ. 

IDOTAN, (idő-tan) ösz. fn. 1) Tan az égmér- 
sékleti tüneményekről, pl. meleg, hideg változatairól 
2) 1. IDŐSZÁMTAN. 

IDŐTARTAM, (idő-tartam) ösz. fn. Az időnek 
hosszabb-rövidebb részekre felosztása az elmében. A 
többé-kevésbé hosszabbnak : időszak , időfolyam, ha 
csak egy pillanatnyi : időpont a neve. 

IDŐTARTÁS, (idő-tartás) ösz. fn. 1) Bizonyos 
időnek folytonos haladása, tartósága. Felhős , meleg, 
hideg időtartás. 2) Cselekvési rend v. pontosság, mely 
szerént valaki a kiszabott, kitűzött időt el nem mu- 
lasztja , valaminek idejét megtartja. A tisztviselőnek 
egyik főkötelessége a pontos idötartás. 

IDŐTELÉS, (idő-telés) ösz. fn. Időfolyás , idő- 
haladás, idomulás az egymás után következő esemé- 
nyek eltűnése. 

IDŐTLEN, 1. IDÉTLEN. 

IDŐTÖLTÉS, (idő-töltés) ösz. ín. Kedves, kel- 
lemes, mulattató foglalkodás , mely az idő folyását 
mintegy sietteti, észrevétlenné teszi, s az unalmat el- 
távoztatja. Neked a vadászat , nekem az olvasás leg- 
kedvesebb időtöltésem. Időtöltésre irt könyvek. Időtölté- 
sül hírlapokat olvasni. 

IDŐTÖLTÉSBŐL, (idő-töltésből) ösz. ih. A vé- 
gett, hogy az idő teljék, unalom elűzésére, mulatság 
kedveért. Időtöltésből kártyázni, sétálni, színházba 
menni. 



IDOTOLTO, (idő-töltő) ösz. mn. és fa. 1) Mi 
által unalmat űzünk, az időt elfolyni siettetjük. Idő- 
töltő mulatságok, játékok, olvasmányok. 2) Személy, 
ki mulattató társalgása által megrövidíti az időt , v. 
kinek egyetlen foglalkodása az időt kényelmesen, 
mulatva, dologtalanul eltölteni. 

IDŐTUDOMÁNY, (idő-tudomány) lásd : IDŐ- 
SZÁMTAN. 

IDOÜVEG, (idő-üveg) ösz. fn. Általán üvegesz- 
köz, üvegcső , mely bizonyos folyadékkal , rendesen 
higanynyal megtöltve az idő , vagyis légmérséklet 
változásait és fokait kimutatja , milyenek pl. a hév- 
mérő, légmérő. 

IDŐVÁLTOZÁS, (idő-változás) ösz. fn. 1) Egyik 
időszak elmúlása, s másik feltűnése, kezdete , pl. mi- 
dőn az ó év után új kezdődik. 2) A légmérséklet- v. 
égi tüneménynek más állapotba átmenése , pl. midőn 
derű után ború, meleg után hideg következik vagy 
viszont. Hirtelen , sűrű időváltozás. Tavaszszál gya- 
kori szokott lenni az időváltozás. Időváltozást jelentő 
csúzos bajok. Némely állatok igen megérzik előre az 
időváltozást. 

IDŐVÁRTATVA, (idő -vártatva) 1. IDŐ JÁR- 
TÁVAL. 

IDŐVEL, (i-dő-vel) ih. Idő multával , bizonyos 
idő lefolyta után. Idővel minden máskép lesz. Majd 
idővel nekünk is jobbra fordul dolgunk. 

IDŐVESZTÉGETÉS, (idő-vesztégetés) ösz. fn. 
Az időnek munka nélkül használatlanul elhalazs- 
tása, eltöltése vagy haszontalan dolgokra való for- 
dítása. 

IDŐVESZTÉGETŐ , (idő-vesztégető) ösz. mn. 
és fn. 1) Mi által vagy miatt az idő haszon vétlenül 
elmúlik , elvész. Idövesztegelö játékok, dombérozások. 
2) Személy, ki az időt használatlanul elmúlni hagyja, 
naplopó, ácsorgó. 

IDŐVESZTÉS, (idő-vesztés) ösz. fn. Bizonyos 
idő használatának elmulasztása vagy kelletinél több 
idő , mint amennyi valamely dolog végrehajtására 
megkívántatik. A régi robotrendszer sok idővesztéssel 
járt. V. ö. IDŐNYERÉS. 

IDÖVESZTESSÉG , (idő-vesztesség) 1. IDŐ- 
VESZTÉS. 

IDÖVETÉS, (idő-vetés) ösz. fn. 1. IDŐSZÁM- 
TAN. 

IDŐVETŐ, (idő-vető) ösz. fn. Történettudós, 
ki a történeteket, világeseményeket időszám szerént 
elrendezi, s öszveállítja, s a különféle időszámláláso- 
kat rendszeresen egyezteti. (Chronologus). 

IDŐVIZSGÁLÁS , (idő-vizsgálás) ; IDOVIZS- 
GÁLÓ , (idő-vizsgáló) ; 1. IDŐVETÉS , IDŐVETÖ. 

IDŐZ, (i-dő-ez) önh. m. időz-tem, — tél, — ött. 
Időt tölt, mulat ; késik, elmarad. Bor mellett időzni. 
Hol időztél oly sokáig f Faludi áth. ért. is használja, 
s am. időt rendel, határoz, kitűz. Időzött óra ; időzött 
korra; közelít az időzött nap. 



IDOZES — IDVESSÉG 



IDVÉSSEGÉS— IDVEZLET 



28 



IDŐZÉS, (i-d-ő-ez-és) fa. tt időzés-t , tb. — ék, 
harm. szr. — e. 1) Időtöltés, idömulatás , késés. 2) 
Idő kitűzése. 

IDKÁNY, falu Abaúj megyében ; helyr. Idrány- 
ba, — ban, — ból. 

IDÜL, IDÜL, (1), (i-d-ő-ül) önb. m. idül-t. 
Időnként elékerül vagy hosszú időre kiterjed , meg- 
gyökeresedik. Mondják testi nyavalyákról , melyek 
tartósak és megrögzöttek szoktak lenni. 

IDÜL, IDÜL, (2), (id-ül) önh. m. idül-t. Gyöke 
id, melyből idv , idves, idvez, idvezűl is stb. származ- 
nak. Értelme : egészsége, megroncsolt testi állapota 
jobbra változik , jobban érzi magát , épül , éperedik, 
magához, erejéhez tér. Máskép : üdül. V. ö. ID, UD. 

ÜDÜLÉS, IDÜLÉS, (1), (i-dő-ül-és) fn. tt. idű- 
lés-t , tb. — ék , harm. szr. — e. Nyavalya állapota, 
midőn hosszabb időre terjed , s meggyökeresedik. V. 
ö. IDÜL, 1). 

ÜDÜLÉS, DDÜLÉS, (2), (id-ül- és) fa. tt. idülés-t 
tb. — ék, harm. szr. — e. Állapot, midőn valaki idül, 
azaz egészsége visszatér, jobbá lesz vagy lenni kezd. 
Felidülésem után legott útra kelek. Máskép : üdülés. 

IDÜLT, (i-d-ö-ül-t) mn. tt. idült-et. Hosszú időig 
tartó , meggyökeresedett , bizonyos időváltozásokkor 
visszatérő. Mondjuk betegségről, nyavalyákról. Idült 
csúzos bajok. Idült köszvény. 

IDV, (id-v) fa. tt. idv- el v. — ét, harm. szr. — e. 
Gyöke id, mely szanszkrit nyelven am. innepel, éne- 
kel , vagyis énekkel tisztel , dicsér , áld , boldognak 
mond. Eredetileg egynek látszik a di gyökkel, s id-v 
nem egyéb, mint di-v v. divó, ami dívik , ami divást, 
divó állapotot mutat. Héber nyelven idav, arabul adu 
am. segít, segély által megszabadít, boldog állapotba 
helyez, rósz sorsot javít. Idv szóval látszik egyezni a 
latin ave is. Ezen öszvehasonlítások után idv jelent 
áldott, boldog, szabad helyzetet v. állapotot , áldást, 
boldogságot, különösen lelki boldogságot , melyet Is- 
ten kegyelme és segítsége által érünk el. Zárt ajak- 
kal : üdv. V. ö. DDVES, IDVEZEL. 

IDVARNOK, falu Torontál megyében ; SZŐL- 
LÖS-IDVARNOK , falu ugyanott ; helyr. Idvarnok- 
on, — ra, — ról. 

IDVES v. IDVÉS, (id-v-es) mn. tt. idves-t v. 
— et, tb. — ek. Idvvel párosult, mi idvet, azaz áldást, 
szerencsét , boldogságot hoz , különösen a léleknek 
örök nyugalmat, megelégedést, dicsőítést szerez. Id- 
ves szándék , akarat. Idves változások a nemzeti kor- 
mányban. Idves törvényezikkelyek. Idves imádság, szent 
beszédek, oktatások. Máskép : üdvös. 

IDVESEN v. IDVÉSEN, (id-v-es-en) ih. Boldo- 
gul, szerencsésen, áldással, lelki megnyugvással ; oly 
módon , mely áldást , szerencsét , boldogságot , lelki 
nyugalmat szerez, máskép : üdvösen. V. ö. IDVES. 

IDVESSÉG v. DDVÉSSÉG, (id-v-es-ség) fn. tt. 
idvesség-ét, harm. szr. — e. Idves, azaz áldásos, bol- 
dog , szerencsés, nyugott, megelégedett sors, állapot. 
Jó fejedelemtől és bölcs törvényektől függ a népek id- 



vessége. Különösen lelki állapot, öröm és nyugalom, 
melyben azok részesülnek , kik a szent valláson ala- 
puló erény szabályainak és törvényeinek követése ál- 
tal bensőleg megelégedettek, s haláluk után Isten kü- 
lönös kegyelmében részesülnek. Örök, mennyei idves- 
ség. Az idvesség utján járni. Idvesség reményében a 
földi viszontagságokat békével szenvedni. Máskép : üd- 
vösség. Ellentéte : kárhozat. 

IDVÉSSÉGÉS, (id-v-és-ség-és) mn. tt. idvéssé- 
gés-t v. — et, tb. — ek. Idvességet hozó, eszközlö. Id- 
vességes lelki gyakorlatok. 

IDVEZ v. IDVÉZ, (id-v-ez) mn. mely csak a 
légy igével használtatik : idvez légy, többesben : id- 
vezek legyetek. Képzésre nézve olyan , mint szár-az, 
ig-az, nehéz melléknevek, melyekben az az ez képző 
nem egyéb , mint a módosított , s tulajdonságot je- 
lentő as } es : idv-es, szár-as, ig-as, neh-es, száraz t. i. 
az, minek levelei, nedvei kivesztek, s csak szára, tör- 
zse , szilárd része maradt ; igaz , mely iggal , joggal 
bir, s idvez, am. idvvel ellátott, idves ; honnét idvez- 
légy am. légy idves , idv legyen veled , légy áldott, 
boldog, szerencsés. Iiy szókkal élünk, midőn valakit 
köszönteni , innepélyesen fogadni , szóval idvezleni 
szoktunk. Ezzel kezdődik az ismert angyali idvezlet : 
Idvezlégy Mária , malaszttal teljes. Máskép : üdvöz. 

IDVEZÉL , v. IDVÉZÉL , (id-v-ez-él) áth. m. 
idvezél-t v. idvezlétt, htn. — ni v. idvezleni. 1) Tulaj- 
don és szoros ért. valakit ezen szóval köszönt, fogad ; 
idvez légy, idv neked. Az Úr angyala idvezlé szűz Má- 
riát. 2) Szélesb ért. találkozás vagy látogatás alkal- 
mával valakit bizonyos jó kivánatu szókkal , örömet 
jelentő tisztelgésekkel, kedves nyilatkozattal köszönt, 
fogad. Szívből örvendek , hogy házamnál idvezelhetlek. 
Mint legkegyesebb urunkat , jótevőnket a hála és öröm 
legforróbb szavaival idvezlűnk tégedet. A kelletlen ven- 
déget nem idvezleni. Idvezlem önt. Máskép : üdvözöl. 

IDVEZÍT, IDVEZIT, (id-v-ez-ít) áth. m. idve- 
zít-étt , htn. — ni v. — eni. Idvezzé tesz , azaz esz- 
közli, megcselekszi , hogy idvez legyen, hogy boldo- 
guljon, különösen lelkileg , az erény és szent vallás 
buzgó követése és gyakorlata által örök mennyei ju- 
talomban részesüljön. A hit egyedül nem idvezít. Tel- 
jesítsük Isten akaratát , hogy idvezíisen bennünket. V. 
ö. IDV, IDVEZ. 

DDVEZÍTÉS, IDVEZITÉS, (id-v-ez-ít-és) fa. tt. 
idvezítés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés, mely 
valakit idvezít, mely által valaki idvezül. 

IDVEZÍTÖ, IDVEZITÖ, (id-v-ez-ít-ő) mn és 
fn. tt. idvezítö-t. 1) Idvezzé tevő, idvességet szerző, 
hozó, adó. Idvezítö hit, mely jó cselekedetek által nyi- 
latkozik. 2) Személy, ki idvességet szerez, boldogít, 
veszélyből kisegít, kiszabadít \ különösen nemesebb 
ért. Jézus Krisztus, a megváltó , és az erkölcs mes- 
tere, s azáltal is a világnak legnagyobb boldogítója. 

IDVEZLET v. DDVÉZLET, (id-v-ez-él-et) fa. 
tt. idvezlet-éi , harm. szr. — e. Tisztelgő, örömet, há- 
lát j elentő, áldást, boldogságot kivánó szavak, me- 



29 



IDVEZUL— IFFI 



IFJABB— IFJÍTÁS 



30 



lyekkel valakit találkozás vagy látogatás alkalmával 
köszöntünk, fogadunk, megtisztelünk. A kinevezett új 
főnök idvezlete. Angyali idvezlet. A szives idvezletet ér- 
zékenyen fogadni. Máskép : üdvözlet. 

IDVEZÜL, 1DVÉZÜL, (id-v-ez-ül) önli. m. id- 
vezül-t. Vallási, különösen keresztényi ért. am. lelki- 
leg boldogul, az Isten választottai között örök, meny- 
nyei dicsőséget, boldogságot nyer. Ellentéte : kárho- 
zik, elkárhozik. Aki hiszen és megkeresztelkedik, idve- 
zíil ; aki pedig nem hiszen, elkárhozik. (Márk. 16. 16). 
Szélesb ért. boldogiü, sikert ér valamivel. Semmikép 
nem idvezülhetek vele. 

IDVEZÜLÉS, IDVÉZÜLÉS, (id-v-ez-ül-és) fn. 
tt. idvezülés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Keresztény 
ért. az örök mennyei boldogságnak elnyerése , lelki 
dicsöülés. Ellentéte : kárhozás, elkárhozás. V. ö. ID- 
VEZ, IDVEZÜL. 

IDVEZÜLET, IDVÉZÜLET, (id-v-ez-ül-et) fn. 
tt. idvezület-ét, harm. szr. — e. Örök mennyei boldog- 
ságban , dicsőségben álló lelki állapot. Ellentéte : 
kárhozat. 

IDVEZÜLT, IDVÉZÜLT, (id-v-ez-ül-t) mn. tt. 
idvezült-et. Szorosb ért. ki örök mennyei boldogsá- 
got, dicsőséget nyert. Istennek idvezült választottai. 
Idvezült vértanúk, hitvallók, hivek. Szélesb ért. némi 
kegyelettel mondják a megholtakról általában, s am. 
boldogult , Istenben elnyugodott. Idvezült apám. 
Imádkozzunk az idvezült sirja fölött. 

IED v. ÍED, IEDÉS, IEDSÉG stb. 1. IJED, 
IJEDÉS stb. 

IF, elvont gyök, mely megvan az ifjú , ifjoncz, 
ifjad, ifjudik, if jászt stb. származékokban. Eredetileg 
iv, melyből lett iv-ik, iv-adék. Ivik a hal, azaz nemzés 
végett közlekedik. Dicső ivadék, azaz nemzedék. For- 
dítva egyezik fi főnévvel. Rokon vele a latin juvenis, 
német jung , Junker , illír junák szók gyöke. A v , a 
lágy j betű előtt könnyebb kiejtés végett változik ál- 
tal rokon / betűre, s iv-ju, iv-joncz, iv-jít stb. helyett 
lesz if-jú, if-jonez , if-jit stb. Tehát if, vagyis iv am. 
nemzés alapja, s ifjú am. nemzésből eredett, szárma- 
zott. V ö. IFJ. 

IFJ, (iv-j) törzsök, mely alanyesetben nem hasz- 
náltatik, de fölveszi a hangzóval kezdődő ragokat és 
képzőket, mint : ifjat, ifjak, ifjam, ifjad, ifja, ifjan, 
ifjanta, ifjad, ifjít, ifjoncz stb. Gyöke a nemzést v. 
nemzedék alapját jelentő iv, melyből i képzővel lett 
iv-i , azaz ivből való , származó , nemzett , született ; 
ebből lett iv-j , ifj. Ilyen képzésüek : cser , cser-i, 
cser-j ; or , or-i , or-j (disznó orja , azaz háta tetején 
végig nyúló gerincz), tar, tar-i, tar-j (a marha tarán, 
tarkóján levő hús), sar, sar-i, sar-j (a lesarolt, levá- 
gott növény tövéről növő hajtás). V. ö. FI , IF és 
IFJÚ. 

IFFI, (iv-fi) ösz. régies fn. tt. iffi-at. Gyöke a 
nemzést jelentő ív v. ivik, s jelent oly fiat, férfi mag- 
zatot , kit nem rég ívtak, nemzettek. Ma is sok he- 
lyütt divatos : iffiú v. ifiú, ,ifjú' helyett. V. ö. IFJ. 



IFJABB , (if-j-u-abb) másodfokú mn. ifju-bó\, 
az u elhagyásával, mint : hosszu-ból hosszabb, könnyű- 
ből könnyebb. 

IFJABBIK, (if-j-u-abb-ik) másodfokú mn. s je- 
lenti azt, ki két személy között korra nézve fiata- 
labb. Ez az öregebbik, ez pedig az ifjabbik fiam. Kü- 
lönösen így nevezi a nő férjének testvér öcscsét. Ifjab- 
bik uram , máskép kisebbik uram. Nem szeretem az 
uramat, haja ha ! Csak az ifjabbik uramat , haja ha ! 
(Népd.). 

IPJACSKA, (if-j-u-acs-ka) fn. tt. ifjacská-t. 
Kisded igen fiatal fiú gyermek. V. ö. IFJ. 

IFJACSKÁLKODIK, (if-j-u-acs-ka-al-kod-ik) k. 
m. ifjacskálkod-tam, — tál, — ott. Ifjacskák módjára, 
szokása szerint viseli magát. 

IFJADIK, (if-j-u-ad-ik) k. m. ifjadtam, — tál, 

— t v. — ott. Szokottabban 1. IFJUDIK. 

IFJAN , (if-j-u-an) ih. Az élet fiatal szakában, 
mint ifjú, ifjú korban ; ifjú módjára. Ifjan meghálni. 
Ifjan viselni magát. Ifjan öltözködni. 

IFJANCZ, (if-j-u-ancz) fn. és mn. lásd : IF- 
JONCZ. 

IFJANT, (if-j-u an-t) 1. IFJANTA. 

IFJANTA, (if-j u-an-ta) ih. Ifjú korban, ifjúi 
években. Akit Isten szeret, ifjanta meghal. (Km.). V. 
ö. LEÁNYTA. 

IFJAS , (if-j-u-as) mn. tt. ifjas-t v. — at , tb. 
— ak. Ifjak szokásaival, erkölcseivel biró, ifjat muta- 
tó. Tfjas magaviselet. Ifjas könnyüség lépésben, taglej- 
tésben. 

IFJASKODIK, (if-j-u-as-kod-ik) k. m. ifjaskod- 
tam, — tál, — ott. Ifjasan , ifjak módjára, ifjak szo- 
kása szerint cselekszik, ifjat játszik, legénykedik. 

IFJASSZONY, (ifj-asszony v. ifju-asszony) ösz. 
fn. Tulajdonkép : menyecske , fiatal asszony. Alsóbb 
rendű népnyelven , czímneve az oly asszonynak , ki 
nem az úri vagy ,tekintetes* osztályhoz tartozik , mi- 
lyenek a mesteremberek , városi köz polgárok, falusi 
vagyonosabb lakosok feleségei , akár fiatalok , akár 
korosabbak legyenek. Vegyen az ifjasszony tojást. 
Ehhez legközelebb álló czímfokozat : nagyasszony, 
mit már a kisebb városi ifjasszonyok is követelni 
szoktak. Némely tájakon , pl. Mátyusföldén : ifjú- 
asszony ; néhutt : ifiasszony. Általánosb szokással ,ifj- 
asszony 1 czím mégis fiatalabb, és ,nagyasszony' czím 
korosabb nőket illet. 

IFJASZT , (if-ju-asz-t) áth. m. ifjaszt-ott , htn. 

— ni v. —ani. 1. IFJÍT. 

IFJATTA, 1. IFJANTA. 

IFJÍT , IFJIT , (if-j-u ít) áth. m. ifjit-ott , htn. 
— ni v. — ani. Ifjúvá, fiatallá tesz , fiatalít , olyanná 
alakít, milyen a fiatal ember lenni szokott. A szakái 
leberelválása megifjítja az embert. A jó élet egészen 
megifjította. A kopaszt megifjítja a csinos vendéghaj. 
Erőnek erejével ifjítja magát. 

IFJÍTÁS, IFJITÁS, (if-j-u ít-ás) fn. tt. ifjítás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mely által va- 



31 



IFJODAS— IFJUDAD 



IFJÜDADON— IG 



32 



laki ifjúvá, vagyis ifjú alakúvá képeztetik. Némely 
agg nők és piperkőczök jól értenek az ifjüáshoz. 

IFJODÁS , IFJODIK , lásd : IFJÜDÁS , IF- 
JUDIK. 

IFJONCZ , (if-j-onez) fn. tt. ifjoncz-ot , harm. 
szr. — a. Kicsinyező képzőjénél fogva jelent ser- 
dülő ifjat , ki a gyerkőcze korból csak imént lépett 
ki ; fürge legényke. 

IFJONCZI , (if-j-oncz-i) mn. tt. ifjonczi-t , tb. 
— ak. Ifjonczhoz való, illő, ifjonczot illető, arra vo- 
natkozó. Ifjonczi fürgeség , elevenség , könnyelműség. 
V. ö. IFJONCZ. 

IFJONCZILAG, (if-j-oncz-i-lag) ih. Ifjonczok 
módjára, fürge ifjak szokása szerint. Ifjonczilag hegy- 
kélkedni, tűzeskedni, szeleskedni. 

IFJONCZSÁG, (if-j-oncz-ság) fn. tt. ifjonczság- 
ot , harm. szr. — a. Azon kor , melyben valaki if- 
jonczczá lett. Továbbá : ifjonczi tulajdonság , mi- 
nőség. 

IFJONTA, 1. IFJANTA. 

IFJÚ, IFJÚ, (if-j-ú v. iv-j-u) mn. tt. ifjú-t , tb. 
— k v. — ak. Az ifj-at és ifj-ak közvetlen törzsöke : 
ifj, nem ifjú. E szóban az ú valószínűleg az átalakult 
ó, s e szerént ifjú am. ifjó, azaz oly ember , ki ifjik, 
ki azon kort érte el, mely az ivásra, vagyis nemzésre, 
szaporításra képes kezd lenni. Ily képzésüek : válik, 
váló , válu ; gyűrik , gyűrő , gyűrű , aszik , aszó , aszú 
stb. Egyébiránt több szavainkban az ú (ü) csak tol- 
dalékbetü vagy utóbangzás , ilyenek varj-u , sarj-u, 
borj-u , gyapj-u , várj, sarj, borj , gyapj helyett stb. 
továbbá több ősi magyar neveink, mint : Lelu, Tosu, 
Undu, Kundu, Etelkuzu ; Léi, Tas, Und, Kund, Etel- 
kuz (-köz) helyett. A sínai nyelv általában nem tűri 
a szó, sőt szótag végén a mássalhangzót, (az n, ng és 
l kivételével), miért vagy elhagyja ezt, vagy még egy 
önhangzót vet utána toldalékul, pl. a latin crux eb- 
ben így hangzik : ku-ru-szu, nálunk szintén ku-ru-cz, 
s régiesen : ku-ru-czu. Ifjú kor az , mely a gyermek- 
kor után következik, midőn a növendék nemi ösztö- 
nei fejlődni kezdenek, s tart azon évekig, melyekben 
a test teljesen kiképződik. Az ,ifjú' szó mint mellék- 
név , mind a két nembeliekről mondatik : ifjú úr, 
ifjú legény , ifjú leány, ifjú asszony ; de mint főnév 
csak férfi sarjadékot jelent. Nagy reményű, tanuló if- 
jú. Hány ifjú jár ezen oskolába ? Tűz , lelkesedés illik 
az ifjúhoz. 

IFJÚAN , (if-j-ú-an) ih. Ifjú módon , ifjak szo- 
kása szerént ; ifjúilag. Ifjúan öltözködött , kicziczomá- 
zott aggnő. 

IFJÚASSZONY, 1. 1FJASSZONY. 

IFJUDAD, (if-j-ú-dad) kicsinyező mn. tt. ifjú- 
dad-ot. Igen ifjú , csak most serdülni , pelyhesedni 
kezdő 5 ifjacska, fiatalka. 

r Szüvedben bátor miként vad orozlán , 
Azért neveztek bátor Lászlónak , 
Mikoron méglen ifjúdad volnál." 

Régi ének Sz. László királyról. 



IFJÜDADON, (if-j-ú-dad- on) 1. IFJONTA. 

IFJÚDÁS, (if-j-ú-od-ás) fn. tt. ifjúdás-t , tb. 
— ok. Korváltozás vagy állapot, midőn valaki ifjudik, 
fiatalodás. V. ö. IFJUDIK. 

IFJUDIK, IFJUDIK, (if-j-ú-od-ik) k. m. ifjúd- 
tam, — tál, — ott. Ifjú alakot ölt, olyan lesz, mintáz 
ifjúk lenni szoktak. Miolta szakálát levette, szinte meg- 
ifjudott. Ifjúdó erővel, képzelettel. 

IFJÚI , (if-j-ú-i) mn. tt. ifjúi-t, tb. — ak. Ifjút 
illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Ifjúi tűz , ele- 
venség, képzelődés. Ifjúi könnyelműség, vágyak, ingerek, 
ösztönök. 

D7JUILAG, (if-j-ú-i-lag) ih. Ifjúi módon , ifjak 
szokása szerint. 

IFJÚKOR, (ifjú-kor) ösz. fn. Az emberi élet 
serdülő kora , mely a nemi ösztönök kifejlődésén 
kezdődik, és tart a testnek teljes kiképzéséig. 

IFJÚL, (if-j-úl) önh. 1. IFJUDIK. 

IFJULAG, (if-j-ú-lag) ih. Ifjan, ifjúan, ifjú mó- 
don, ifjú szokás szerint. 

IFJÚN, (if-j-u-an) ih. 1. IFJULAG. 

IFJÚSÁG, IFJÚSÁG, (if-j-ú-ság) fn. tt. ifjúság- 
ot, harm. szr. — a. 1) Ifjú kor. Az ifjúság aranyal- 
ma, méltó megőrizni. (Km.). Ifjúságomtól fogva szol- 
gálom a hazát. Ifjúság bolondság. (Km.). Néhutt : 
ifiúság. 



,. Addig élem világom , 
Míg tart ifiúságom.^ 



Népd. 



2) Ifjak, ifjú emberek öszvege, testülete. Oskolai if- 
júság. Ifjúságot nevelni, oktatni , jó példával erény 
útjára vezetni. Az ifjúság számát öszveirni. Fegyverre 
szólítani az ifjúságot. 

IFJÚSÁGI, IFJÚSÁGI, (if-j-ú-ság-i) mn. tt. 
ifjúsági-t , tb. — ak. Ifjúságot illető, ahhoz tartozó, 
arra vonatkozó. Ifjúsági évek. Ifjúsági heveskedés. V. 
ö. IFJÚSÁG. 

IFJUTTA, székelyes táj szó, 1. IFJANTA. 

IG, (1), elvont gyöke igaz, igazít, igaszság stb. 
származékoknak, melyek alapértelme szerint azonos 
a jog gyökkel , melyből jogos, jogosít, jogtalan szár- 
maztak. Sínai nyelven í am. justum, justitia. L. JOG. 
V. ö. JÓ. 

IG, (2), elvont gyöke iga szónak és származé- 
kainak, s amennyiben eredeti magyar gyöknek is te- 
kinthető, jelent általán egybekötést , egybefoglalást. 

IG , (3), az állító igen szó törzse ; azonosnak 
látszik így v. igy szóval, s ,igen* am. igyen. 

— IG, névrag, mely t. i. bizonyos határig ter- 
jedő vagy korlátok közé szorított tért, helyet, térben 
létező tárgyat, továbbá időt, s időben bizonyos meg- 
határozott pontig haladó eseményt mutat ki és hatá- 
roz meg, épen úgy , mint a kor rag azon időpontot, 
melyben valami történik, vagy a bizonyos esemény- 
nyel kapcsolatban levő időt jelöli ki. Adriától Kárpá- 
tok-ig. Danától Balaton-ig. Öt örafolyás-ig. Három 
nap-ig. (Mint kor szóval. Két órakor délután. Nap 



33 



IGA— IGA 



IGABELFA -IGAZ 



34 



keltekor, nap nyugtakor. Ebédkor, vacsorakor). Innét 
valamint a kor rag, úgy valószinü, hogy az ig is ere- 
detileg főnév volt , s annyit tett , mint : határ , czél, 
korlát, terjedés , de bizonyos helyre vagy időre szo- 
rítással, korlátolással. Erre mutatnak 1) a benne rej- 
lő, s mozgást, lépést, távolodást jelentő i gyökelem, 
(valamint a különben vékony hangú igét); 2) az ösz- 
vchuzást, öszvekötést jelentő g betű. A g betühang- 
nak ezen értelme van az iga szóban is. Lehető az is, 
hogy ig , mely régente inkább ég alakban divatozott 
(mint ma is , mindég' szóban) : addég eddég, estég, vál- 
tég, stb. vég főnév módosulata, pl. Balaton-ig z= Bala- 
ton-vég , diófa-ig r= diófa- vég. Ebben : mind végig 
máig is fennáll , még pedig e szerént kettőztetve is, 
mint nál, ebben : nálamnál. A törökben dek (dak) v. 
degin v. dejin, úgy látszik degmek v. dejmek (am. ér- 
ni, érinteni) igétől ered. Dsagataj nyelven : tigin, tigrü 
(Abuska). Rokon vele : igen, mint ,uagyon' értelmű 
szóban levő , s elavult melléknév ig , melyet Molnár 
A. szótárában ig-jó (satis bonus), ig-jól (sat bene) ér- 
telemben olvasunk, s ha a ma is közdivatú igen hatá- 
rozót hozzávetjük , annyit jelent, mint : bő , nagy, a 
meddig csak határa terjedhet, végső határáig, pl. igen 
hosszú, magas, széles ; igen jó, rósz, szép, rút stb. Kü- 
lönbözik ettől az állitó igen, mely ,igyen'-böl látszik 
módosultnak ; ennek tehát törzse : így. 

Az ig névrag nagyon kedveli a lan , len tolda- 
lékot, pl. míglen, addiglan, egyiglen, ideiglen , holtig- 
lan, pediglen ; a Tatrosi codexben : hetediglen, véréig- 
len, pitvariglan, harmadnapiglan, határaiglan , maig- 
lan, eddéglen stb. A múlt részesülő különösen szereti 
fölvenni ezen ig ragot, toldalékkal vagy a nélkül, mint 
csordul-t-ig, un-t-ig, él-t-ig (mind éltig), hol-t-ig, vál-t- 
ig, duz-t-ig stb. és : csordultiglan , éltiglen , holtiglan 
stb. amidőn az öszvetett tig rag közelebb jár a török 
dek, degin és csagataj tig-in ragokhoz. 

IGA, (ig-a) fn. tt. igát. Gyöke az egybekötést, 
foglalást jelentő ig, mely eredetileg igének vétetvén, 
ebből lett igö részesülő, innen ig-a jelenti azon esz- 
köz nevét, mely öszvefoglal valamit, különösen mely- 
be a vonó barmokat fogják, u. m. járom, hám ; hon- 
nét : igás ökör, igás ló. így lett czik, csig, csat, pat, 
ragy stb. gyökökből közvetlenül : czika, csiga, csata, 
pata, ragya. Megegyezik vele a latin jugum , német 
Joch, cseh goch, ghó, perzsa ju, jugh, török jik , sínai 
héng és nge, szanszkrit juds, jugan, hellén £vyóv, £V 
yoq , orosz igo , svéd ok , dán aag, finn ies stb. s a 
szanszkrit juds egyezik a latin jungo , hellén £evya 
stb. szókkal, s a magyar juh, juha (a szekér elejének 
egyik része) stb. V. ö. JÁROM. Igába fogni a tinót, 
ökröt. Igát húzni. Igából kitörni. Különösen am. ket- 
tejével igázott , igába fogott. Egy iga ökör , azaz két 
ökör, négy iga ökör, nyolcz ökör. Átv. ért. öszvekap- 
csolás, nevezetesen férjnek és nőnek házasság általi 
párosodása. Igába fogás (Pázmán) , képes kifejezés- 
sel am. nyomás, elnyomott állapot, szolgaság, teher, 
teherviselés, hódultság. Iga alá vetni , iga alatt tar- 
tani. Iga alatt nyögni. 

AKAD. NAGY SZÓTÁU. Hl. KÖT. 



IGABELFA, (iga-bél-fa) ösz. fn. Két fa, mely 
az iga vállát, és iga talpát öszveköti, s rendesen czifra 
és magasra felnyúlik. Az igába fogott barom nyaka 
az igabélfa és járomszeg közé esik. Máskép : kazla. 

IGABELI, (iga-beli) ösz. mn. Igába fogott, igá- 
ban v. igát húzó. Igabeli tinók, ökrök. Atv. ért. há- 
zastárs, honnan: igabeliség am. házasság. A házasság 
egy igabeliséget jelent. (Biró Márton). 

IGAERO, (iga-erő) ösz. fn. Igabeli v. igás mun- 
kaerő, melyet az igás barmok használhatósága fejt ki. 

1GAL, mváros Somogy , és puszta Veszprém 
megyében ; helyr. Igal on. — ra, — ról. 

IGAR, falu (TISZA — ), Heves megyében ; és 
puszták Fejér m. Helyr. Igar-on, — ra, — ról. 

IGARFA, (igar-fa) ösz. fn. Kassai József eze- 
rént am. iharfa v. juharfa. 

IGAROBOT, (iga-robot) ösz. fn. Robot v. úr- 
dolga, melyet az eltörlött urbé r szerént igás barmok- 
kal, vagyis szekerezve , ekével tartozott a jobbágy 
végrehajtani, különböztetésül a gyalog robot-tói. 

IGÁS, (ig-a-as) mn. tt. igás-t v. — at, tb. — alt. 
Iga alá szánt, igában dolgozó. Igás barom. Igás ökör. 
Mondják lovakról is, kivált uraságiakról, melyek ház 
körüli, vagy gazdasági munkákra, teherhuzásra hasz- 
náltatnak. Igás lovakat venni; máskép : konyhalovak, 
különböztetésül a díszlovak-tó\. Szélesb ért. igás lo- 
vak , melyek igaféle hámban húznak, mint a néme- 
tek, csehek, s több vidéki tótok lovai. 

IGÁSROBOT, (igás-robot) ösz. fn. lásd : IGA- 
ROBOT. 

IGASZAKMÁNY, (iga-szakmány); ösz. fn. 1. 
ROBOT. 

IGASZEG, (iga-szeg) ösz. fn. lásd : JÁROM- 
SZEG. 

IGASZÍJ, (iga-szíj) ösz. fn. Szíj a lóigán. 

IGÁTLAN, (ig-a-atlan) mn. tt. igátlan-t , tb. 
— ok. Igát nem viselő, igában nem húzó ; csoi'dabeli, 
gulyabeli, ménesbeli. Igátlan tulkok. Igátlan bika, 
tehén. Átv. ért. meg nem hódított, szabad, szilaj, ki- 
csapongó. Igátlan vad népek. Igátlan szabad nemze- 
tek. Puszták igátlan fia. Határozókép am. iga nélkül, 
igátlanul. 

IGÁTLANUL, (ig-a-atlan-ul) ih. Igát nem vi- 
selve, nem húzva. Átv. ért. szabad állapotban, meg 
nem hódítva, szilájuk 

IGAVONÓ, (iga-vonó) ösz. mn. Ami igát von, 
ami igásmunkára szokott használtatni. Igavonó barom. 

IGAZ, (ig-az) mn. tt. igaz-at. Gyöke a maga 
nemében valami jót jelentő ig, (jog, jó). 1) Am. az 
észtan és ismetan szabályaival , a valósággal meg- 
egyező, azok által jóvá hagyott. Igaz állítás, Ítélet, 
okoskodás. Igaz mondás. Nincs szerencséje az igaz mon- 
dáshoz. (Km.). Igaz mondás nem emberszólás. (Km.). 
Igaz értelem, beszéd. Igaz-e f Ez nem igaz. Egy szó 
sem igaz benne. Igazat megvallván. 

3 



35 



IGAZ— IGAZELMU 



IGAZELMÜEN— IGAZGATÓTANÁCS 36 



„Ha jutalmat a hív nem kap , 
Nem igazat papol a pap." 
Nép vers. (Terhes Sámuel költeménye). 

2) Becsületes, egyenes szivü, nem tettetett, nem alat- 
tomos , nem ál utakon járó , az erkölcsi szabályok 
határai között maradó, működő ; erkölcsileg jó. Igaz 
ember. Igaz barát, barátság. Ritka madár az igaz ba- 
rátság. (Km.). Igaz szándék , akarat. Igaz indulat, 
vonzalom, hajlandóság, hűség, ragaszkodás. Igaz já- 
ratban lenni. Igaz járatbeli. 

.. Hogyha ekképen nem cselekesztek , 
Az igaz útról eltévelyedtek , 
Isten haragját fölgörjesztitek. u 
Panaszló ének 1549-ből. (Thaly K. gyűjt.). 

3) Valódi , eredeti , sajátos , nem hamisított. Igaz 
gyöngy. Igaz hit. Igaz magyar. Igaz kenyér. Meghozta 
az igaz kenyér. (Km.). 4) Jogos, törvényes. Igaz bí- 
róság. Igaz Ítéletet hozni. 5) Használták a régiek nyo- 
mosbitásul is mintegy ,igen' vagy , egészen' v. ,na- 
gyon,' v. ,nagy' helyett, pl. a Debreczeni Legendás- 
könyvben : igaz elég am. nagyon v. teljesen elég ; 
igaz ideje már am. nagy ideje már ; igaz úgy tön am. 
egészen úgy tön. 6) Használják főnévül is, amidőn 
jelentése a) Oly ismeret, mely az ismetan szabályai- 
val megegyezik. Igazat mondani. Föltalálni az igazat. 
Nincs igazad. Őneki igaza van. Mondj igazat, betörik 
a fejed. Ami észtanilag nem igaz, természettanilag sem 
lehet az. (Verum, veritas). b) Jog ; törvény ; szabály. 
A természet igaza szerént (Martonfalvi). Isten igaza. 
Isten igazában. Igazat tartani valamihez. Nemzet iga- 
zai. Sinór igazában (szabálya, vonala szerént). 

IGÁZ, (ig-a-az) áth. m. igáz-tam, — tál, — ott. 
Igába fog, igába szorít. Átv. ért. hatalma alá hódít, 
rabbá, szolgává tesz. 

IGAZALL, (ig-az-all) áth. m. igazall-tam v. 

— ottam, — tál v. — ottál, — t v. — ott ; htn. — ni 
v. — ani. Igaznak vél v. vall v, tart. 

IGAZÁN, (ig-az-án) ih. igaz-an helyett , mint 
magyar-án magyar-an h. A képző hosszú hangzójá- 
ban, úgy látszik, némi nyomatosság rejlik. Értelme : 
valósággal, őszintén ; jelesen, derekasan, kitünöleg, 
ugyancsak. Igazán ott voltál ? Igazán megvallom. Iga- 
zán megmondtam, ami szivemen feküdt. Ez már igazán 
legény a talpán. Szólj igazán, nem te cselekedted ? 

IGAZÁNDI, (ig-az-án-di) mn. tt. igazándi-t, tb. 

— ak. L. IGAZDAD. 

IGÁZÁS, (ig-a-az-ás) fn. tt. igázás-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Cselekvés , midőn valamely barmot 
igába fognak , vagy átv. ért. valakit szabadságától 
fosztva hatalom alá kerítenek, meghódítanak. 

IGAZDAD, (ig-az-dad) mn. tt. igazdadot. Va- 
lószinti, hihető. 

IGAZELMU, (igaz-elmü) ösz. mn. Szavaiban és 
tetteiben az igaznak szabályaihoz alkalmazkodó, jog 
szerént szóló és cselekvő (loyal). 



IGAZELMÜEN, (igaz-elmüen) ösz. ih. A tár- 
sadalmi és állami jogokat, törvényeket szóval és tet- 
tel tisztelve, mások igazait meg nem sértve. 

IGAZELMÜSÉG, (igaz-elmüség) ösz. fn. Tu- 
lajdonság , melynél fogva valaki igazelmü. V. ö. 
IGAZELMU. 

IGAZGAT , (ig-az-og-at) áth. és gyakor. m. 
igazgattam, — tál, — ott. Valakit vagy valamit rigy 
kormányoz, intéz, terelget, hogy egyenes, igaz, jó 
utón, irányban járjon, működjék, hogy az illő és ki- 
szabott határok között maradjon ; úgy rendez, helyez 
valamit, hogy kellő helyén legyen. Népedet, országo- 
kat igazgatni. Iskolát , mezei gazdaságot igazgatni. 
Könnyű a jó szolgát igazgatni. (Km.). Vas pálczával 
igazgatni az alattvalókat. Kalapját, köpönyegét igaz- 
gatja. Hajfürteit, bajuszát, szakálát igazgatni. Száját 
mosolygásra, csókra igazgatni. 

IGAZGATÁS, (ig-az-og-at-ás) fn. tt. igazgalás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. 1) Cselekvés , mely által 
valakit v. valamit igazgatunk. V. ö. IGAZGAT. Or- 
szágok, népek igazgatása. Urodalmak igazgatása. Is- 
kolák, intézetek igazgatása. 2) Igazgatói hivatal, ha- 
talom. Igazgatásért folyamodni. 

IGAZGATÁSI, (ig-az og-at-ás-i) mn. tt. igaz- 
gatási-t, tb. — ak. Igazgatást illető , ahhoz tartozó, 
arra vonatkozó. Igazgatási ügyesség, pontosság. 

IGAZGATÁSMÓD, (igazgatás-mód) ösz. fn. 
Intézkedések és szabályok öszvege , melyek szerénl 
az igazgatás gyakoroltatik. Okszerű, önkényes, durva, 
parancsoló igazgatásmód. Különösen , a népek és or- 
szágok kormányára vonatkozólag : kényúri, önural- 
kodói, népfelségi stb. igazgatásmód. 

IGAZGATÓ, (ig-az-og-at-ó) mn. és fn. tt. igaz- 
gató-t. 1) Általán, aki v. ami igazgat, kormányoz, 
terel valakit v. valamit ; szabályozó, korlátozó, ren- 
dező. Igazgató tanács. Igazgató sinór. 2) Személy, 
tiszt, hivatalnok, ki bizonyos testület, intézet, hivatal 
ügyeit rendezi, az alárendelt tisztekre felügyel, szó- 
val, ki az egész fölött intézkedik. Iskolai, urodalmi 
igazgató. Kerületi, helybeli igazgató. Királyi ügyek 
igazgatója. 

IGAZGATÓI, (ig-az-og-at- ó-i) mn. tt. igazgatói- 1, 
tb. — ak. Igazgatót illető, ahhoz való , tartozó , arra 
vonatkozó. Igazgatói jogok, kötelességek, rendeletek, pa- 
rancsok. Igazgatói rang, hivatal, állás. Igazgatói díj. 

IGAZGATÓSÁG, (ig az-og-at-ó-ság) fn. tt. 
igazgatóság-ot, harm. szr. — a. 1) Igazgatói hivatal. 
Igazgatóságért folyamodni. 2) Igazgatáshoz tartozó 
személyek testülete. Oskolai igazgatóság. Az igazga- 
tóságot öszvehíni. 

IGAZGATÓSÁGI , (ig-az-og-at- ó-ság i) mn. tt. 
igazgatósági-t, tb. — ak. Igazgatósághoz való , tarto- 
zó , attól eredő , arra vonatkozó stb. Igazgatósági 
Uoyek , rendeletek. Igazgatósági illés, am. igazgatók 
ülése. V. Ö. IGAZGATÓSÁG. 

IítAZGATÓTAXÁCS, (igazgató-tanács) ösz. fn. 
1. IGAZGATÓSÁG. 



37 



IGAZHITU—IGAZITOFA 



IGAZITOKEREK— -IGAZOL 



38 



IGAZHITŰ , (igazhitű) ősz. inn. így nevezik 
magukat jobbára minden felekezetbeli keresztények, 
más felekezetűek irányában, mennyire saját hitvallá- 
sukat tartják igaznak, s annak hitágazataihoz szoro- 
san ragaszkodnak. 

„Ha belépsz a templomba, 
Vess keresztet magadra , 
Nem vetek én , nem biz én 
Igazhitű vagyok én." 

(Népies vers). 

E tulajdonságot a római katholika vallás , különösen 
pedig a görög nem egyesült hivek felekezete igényli, 
sőt czímül használja. (Orthodoxus). 

IGAZI, (ig-az-i) mn. tt. igazi- 1, tb. — ak. Való- 
di , nem korcs, nem hamisított ; törvényes ; jeles, de- 
rék, a maga nemében kitünö. Igazi tokaji bor. Igazi 
angolberetva. Igazi örökösök. Ez már igazi mulatság. 

IGAZIBAN , (ig-az-i-ban). A székelyeknél am. 
igazában. 

IGAZISÁG , (ig-az-i-ság) fn. tt. igaziság-ot, 
harm. szr. — a. Valaminek valódisága, meg nem ha- 
misított állapota. Hogy ez angol aczél, jót állok igazi- 
sága mellett. 

IGAZÍT, IGAZIT, (ig-az-ít) áth. m. igazít-ott, 
htn. — ni v. — ani. 1 ) Igaz , egyenes irányba vagy 
bizonyos határ , czél felé térít valakit vagy valamit. 
Útba igazítani az eltévedtél. Másfelé igazítani az utast. 
Beigazítani a városba. Kiigazítani a sűrű erdőből. 
Föligazítani az idegent a lépcsőkre , a harmadik eme- 
letbe. Rendre igazítani a kihágókat. Visszaigazítani az 
elkésett munkásokat. 2) Rendez, helyez , intéz , alkal- 
maz. Helyre igazítani az elhányt könyveket. Sorba iga- 
zítani a fegyver gyakorló ujonczokat. Testhez igazítani 
a ruhát. A hordónak kidűlő fenekét beigazítani. Előre 
vagy hátra igazítani az óramutatót. 3) Javít, helyre- 
hoz. Hibákat igazítani. Ha elrontottad, igazítsd meg. 
4) Távolít, üz, hajt, elkerget, elűz. Kiigazítani vala- 
kit a tanácsteremből. Ne hetvenkedjél, vagy eligazítlak. 
Legények, igazítsátok ki e szemtelen embert. 

IGAZÍTÁS, IGAZÍTÁS, (ig-az-ít-ás) fn. tt. iga- 
zítás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mely ál- 
tal valakit vagy valamit igazítunk ; el-, meg-, föl-, 
ki-, visszaigazítunk. Útba , rendre , helyre igazítás. 
Ügyek eligazítása stb. V. ö. IGAZÍT. 

IGAZÍTÓ, IGAZÍTÓ, (ig-az-ít-ó) 1) mn. tt. 
igazító-t. Aki igazít vagy mivel igazítanak valamit. 
2) Fn. jelenti némely mesteremberek szerszámait, 
melyekkel valamit igazítani szoktak, ilyen a) fa nye- 
lű, ösztökeforma vaseszköz a csizmaziáknál, melylyel 
a csizmabört kinyújtják , b) szűcsök bőrnyújtó vas- 
eszköze. 

IGAZÍTÓCSAVAR , (igazító-csavar) ösz. fn. 
Csavar némely eszközökön, mely által illő helyeikre 
lefeszíttetnek, hogy kellőleg működni lehessen velők. 

IGAZÍTÓFA , (igazító-fa) ösz. fn. Fa eszköz, 
melylyel valamit kellő helyére igazítunk. 



IGAZITOKEREK, (igazító-kerék) ösz. fn. Ke- 
rék , mely által valamit igazítunk , illő helyére állí- 
tunk, pl. igazítókerék az órában, melyet előre vagy 
hátra lehet fordítani , amint t. i. az óra járását siet- 
tetni vagy késleltetni akarjuk. 

IGAZÍTÓMÉRLEG , (igazító-mérlcg) ösz. fn. 
Mintamérleg , azaz eredeti , valódi mértékű mérleg, 
melylyel más mérlegek öszvehasonlíttatnak és egyeu- 
arányba hozatnak. 

IGAZ1TÓTÁRCSA, (igazító- tárcsa) ösz. fn. A 
zsebórában azon lap, melyre az igazítókereket alkal- 
mazzák. 

IGAZLÁS, 1. IGAZOLÁS. 

IGAZLÁTÓ, (igaz-látó) ösz. fn. Hajdan annyit 
tett , mint itélőszemély , ítélőbíró. Ilyen a kárlátó, 
azaz károkban itélő személy. 

IGAZLELKÜ, IGAZLELKÜ, (igaz-lelkű) ösz. 
mn. Leikiesméretes, becsületes, egyenes szivű 5 nem 
tettető, nem alattomoskodó, nem színlelő. 

IGAZLELKÜLEG, (igaz-lelküleg) ösz. ih. Lel- 
kiesméretesen , becsületesen , egyenes szívvel , nem 
szineskedve, nem tettetőleg. 

IGAZLELKÜSÉG, (igaz-lei küség) ösz. fn. Lel- 
kiesméretesség, egyenes szivüség, őszinteség. 

IGAZMONDÁS, (igaz-mondás) ösz. fn. Oly ki- 
ejtett szók , melyek igazat fejeznek ki, igazat valla- 
nak, állítanak , nem hazudnak. Igazmondás nem em- 
berszólás. (Km.). V. ö. IGAZ. 

IGAZMONDÓ , (igaz-mondó) ösz. mn. és fn. 
Aki igazat szól, beszél, állít ; nem hazudó. Igazmondó 
jós. Ne legyek igazmondó, de én nagy veszélytől tartok. 

IGAZMONDÓSÁG, (igaz-mondóság) ösz. fn. 
Tulajdonság, mely szerint valaki azt mondja , vallja, 
bizonyítja, ami igaz. Igazmondóságért szenvedni. 

IGAZO, (ig-a-az-ó) 1) mn. tt. igázó-t. Igába fo- 
gó, hajtó, hódító ; 2) fn. s jelent személyt , ki embe- 
reket , szabad népeket rabokká , szolgákká tesz, sza- 
badságaiktól megfoszt. Népek, országok igazai. 

IGAZODÁS, (ig-az-od-ás) fn. tt. igazodás-t, tb. 
— ok, harm. szr. — a. 1) Igazi, egyenes irányba, ál- 
lásba, vonalba helyezkedés. 2) Beleokulás, beletanu- 
lás valamibe , a dolog nyitjára akadás. V. ö. IGA- 
ZODIK. 

IGAZODIK , (ig-az-od-ik) k. m. igazod-tam, 
— tál, — olt. 1) Igazi, valódi irányba, vonalba, útba 
helyezkedik ; illő, egyenes irányt vesz bizonyos czél 
felé. Útba igazodni. A sok szekércsapás között nem tud 
eligazodni. 2) Okúi, beletanúi valamibe, megtalálja a 
dolog nyitját. E szövevényes pörön alig igazodhattam 
el. Bele igazodni a felsőbb egyenleti hánylásokba. 3) 
Valósodik, tudomásra jön. Reá igazodott , hogy ö is 
részt vett a lopásban. 4) Hadi műszó, s am. egyenes 
állásba helyezkedik. Igazodjál v. rövidebben : iga- 
zodj ! (richtet euch !). 

IGAZODJ ! 1. IGAZODIK alatt, 4). 

IGAZOL, (ig-az-ol) áth. m. igazol-t v. igazlott, 
htu. — ni v. igazlani. 1) Helyesel, helyben hagy, 

3* 



39 



IGAZOLÁS —IGAZSÁGBARÁT IGAZSÁGELLENES— IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS 40 



igaznak, jónak nyilvánít valamit. .4 szónok állításait 
igazolni. A szolgabíró tiszti eljárását, igazolta a köz- 
gyűlés. A vádat igazolták a tanúk. 2) Visszaható név- 
mással am. magát bűntelennek lenni kimutatja , ki- 
menti. Igazold magadat. A lopás gyanúja ellen nem 
képes magát igazolni. 

IGAZOLÁS, (ig-azol-ás) ín. tt. igazolás-t , ib. 
— ok, harm. szr. — a. 1) Helyeslés, helybenhagyás, 
jóváhagyás. Szavait a hallgatók köz igazolása követte. 
2) Mentség, törvényes bebizonyítás. Mily okokat ho- 
zasz fel igazolásodra f 

IGAZOLÁSI, (ig-azol-ás-i) mn. tt. igazolád-t, 
tb. — alc. Igazolást illető , arra vonatkozó. Igazolási 
jegy, irat. 

IGAZOLHATATLAN, IGAZOLHATLAN, (ig- 
az-ol-hat-[al]lan) mn. tt. igazolhatlan-t, tb. — ok. Amit 
helyeselni , helybenhagyni vagy bizonyos vád alól 
kimenteni nem lehet. Határozókép am. igazolhat- 
lanul. 

IGAZOLHATLANSÁG , (ig-az-ol-hat-lan-ság) 
fn. tt. igazolhatlanság-ot, harm. szr. — a. Valamely 
ügynek oly állapota, melyet menteni vagy törvénye- 
sen bebizonyítani nem lehet. 

IGAZOLHATLANUL , (ig-az-ol-hat-lan-ul) ih. 
A nélkül , hogy igazolni lehessen vagy igazolva 
volna. 

IGAZOLHATÓ, (ig-az-ol-hat-ó) mn. tt. igazol- 
liató-t. Amit igazolni lehet. Igazolható eljárás. 

IGAZOLVÁNY , (ig-az-ol-vány) fn. tt. igazol- 
vány-t, tb. — ok. Igazoló irat. 

IGAZSÁG, (ig-az-ság) fn. tt. igazság- ot , harm. 
szr. — a. 1) Igaz állítás , ami az ész- vagy ismetani 
szabályokkal megegyezik. Esztani, természettani , er- 
kölcsi igazság. Történeti, mennyiségtani igazság. Igaz- 
ságot beszélni, mondani. Valaminek igazsága felöl meg- 
győződni. Legtovább mehet ember az igazsággal. 

„Ez világ bánja az igazságot, 
És oltalmazza az hamisságot.' 
Panaszló ének 1549-ből (Thaly K. gyűjteménye). 

Használtatik bizonyító indulatszó gyanánt is , s am. 
úgy van ! Igazság ! 2) Törvényes ért. ami a törvé- 
nyekkel szorosan megegyezik, ami kinekkinek meg- 
adja a magáét ; különösen a peres felek ügyében bí- 
róilag kimondott törvényszerű Ítélet. Igazság utján 
járni. Igazságot szolgáltatni. Igazság szerént ez a föld 
engem illet. Tisztelet, becsület, de igazság is. Meghalt 
Mátyás király, oda az igazság. (Km.). 

„El kell veszni a világnak, 
Vagy győzni az igazságnak." 
Népvers (Terhes Sámuel költeménye). 

3) Hiteles bizonyítvány, pl. útlevél, ajánlólevél stb. 
Hol van az igazságod ? hadd olvassam el. Máskép : 
igazságlevél 

IGAZSÁGIJA KÁT, (igazság- barát) ösz. fn. Sze- 
mély, ki önzés és részrehajlás nélkül minden tettei- 



ben a törvényekhez alkalmazkodik , ki szóval és tet- 
tel mások jogait tiszteli és védelmezi. 

IGAZSÁGELLENES, (igazság-ellenes) ösz. m. 
L. IGAZSÁGTALAN. 

IGAZSÁGÉRZET, (igazság- érzet) ösz. fn. A 
lélek állapota, midőn valamit igaznak, jogosnak, 
mintegy Ösztönszerűleg hisz. 

IGAZSÁGHÍVEN, (igazság-híven) ösz. ih. Tel- 
jes hűséggel az igazsághoz , valóhoz , úgy mint az 
igazság hozza magával. 

IGAZSAGHÜ, (igazság-hű) ösz. mn. Ami úgy 
adatik vagy adatott elé , mint az igazság vagy való 
tartja. 

IGAZSÁG KERESÉS, (igazság-keresés) ösz. fn. 
Cselekvény, midőn valaki a biróság előtt valamely 
jogát érvényesítni törekszik. 

IGAZSÁGKERESŐ, (igazság-kereső) ösz. mn. 
és fn. Aki valamely biróság előtt valamely jogát ér- 
vényesíti. 

IGAZSÁGKISZOLGÁLTATÁS , (igazság-ki- 
szolgáltatás) 1. IGAZSÁGTÉTEL. 

IGAZSÁGOS, (ig-az-ság- os) mn. tt. igazságos-t 
v. — at , tb. — ak. Igazsággal egyező, törvényszerű, 
jogos , mások igazait tiszteletben tartó ; nem részre- 
hajló , igazán itélő. Igazságos követelés. Igazságos el- 
járás. Igazságos ítélet. 

„Hol Mátyás, az igazságos? 
Te láttad őt boldog Rákos." 

Kisfaludy K. 

Szélesb ért. méltányos, a körülményekhez képest kö- 
vetelhető , mire mások kára nélkül igényt lehet tar- 
tani, mi létező törvények által ugyan nincs meghatá- 
rozva , de a dolog természeténél fogva el nem mu- 
lasztható. Igazságos dolog volt eltörleni az úrbéri tar- 
tozásokat, s behozni a köz teherviselést. 

IGAZSÁGOSAN, (ig-az-ság-os-an) ih. Úgy, 
mint az igazság hozza magával , törvényszerűen, má- 
sok jogait tisztelve. Szélesb ért. méltányosan , a jó- 
zan ész sugallása és jószívűség ösztöne szerént. Igaz- 
ságosan cselekedett a nemesség , midőn az adózást el- 
vállalta. 

IGAZSÁGSZERETÉS, IGAZSÁGSZERETET, 
(igazság-szeretés v. — szeretet) ösz. fn. Nemes szen- 
vedély , melynél fogva valaki önzés , részrehajlás, 
félelem vagy kegyvadászat nélkül az igazságot egye- 
dül magáért tiszteli , s e tiszteletet szóval és tettel 
kitünteti. 

IGAZSÁGSZERETŐ , (igazság- szerető) lásd : 
IGAZSÁGBARÁT. 

„Adj minekünk Úr Isten igazságszeretőket, 
Kik nem néznek ebben semmi személyeket , 
Semmi barátságokat." 
Fohász Istenhez jó fejedelemért a XVI. század végé- 
ről vagy XVII. elejéről. (Thaly K. gyűjt). 

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS, (igazság szolgál 
tatás) I. IGAZSÁGTÉTEL. 



41 IGAZSÁGTALAN— IGAZTALANSÁG 



IGAZTALANUL— IGÉN 



42 



IGAZSÁGTALAN, (ig-az-ság-talan) non. tt. 
igazságtalant , \h. — ok. Mások jogait séitő , jogta- 
lan , törvénytelen ; igazság ellen szóló és cselekvő'. 
Igazságtalan fejedelem , biró. Igazságtalan megtáma- 
dás, háború. Határozóképen am. igazságtalanul. 

IGAZSÁGTALANSÁG, (ig-az-ság-talan-ság) fn. 
tt. igazságtalanság-ot, hann. szr. — a. Állapota vagy 
tulajdonsága valaminek , mely szerint igazságtalan- 
nak mondatik ; törvénytelenség, jogtalanság. 

IGAZSÁGTALANUL, (ig-az-ság-talan-ul) ih. 
Törvénytelenül , mások jogait , igazait sértve , jogta- 
lanul. 

IGAZSÁGTÉTEL, (igazság-tétel) ösz. fn. Va- 
lamely ténynek az igazság vagy jog elveire alkalma- 
zása , és különösen a birói körben a jog kimondása, 
egyszersmind a kimondott jognak valósítása , tettle- 
ges végrehajtása. A régieknél : igaztétel. „Kegyel- 
med jól tudja azt, mikor tavaly béjtben Posonba tér- 
vényem vala nádor h ispán uram ö nagysága előtt 
Zoltay Andrással . . . hanem most kenyergettem volt 
ő nagyságának, hogy ebben az dologban mi keztünk 
biróth hanna (hagyna), azért ő nagysága azt paran- 
csolja levelébe , hogy ezeket az leveleket te kegyel- 
mednek küldenem, és azt is parancsolja, hogy mi kez- 
tünk Zoltay Andrással minemő dolog volt, abban ke- 
gyelmedet hattá b iróvá .... hogy megértsem, mely 
napot végez kegyelmed és az helyt is, hol legyen az 
igaztétel." 1555-diki levél. Szalay Á. gyűjteménye. 
Máskép szintén a régieknél : törvény tétel , törvény- 
szolgáltatás. 

IGAZSÁGÜGY, (igazság-ügy) ösz. fn. Az igaz- 
ság , vagyis jog kiszolgáltatására vonatkozó, s főleg 
közhatósági működések öszvege. Az igazságügy alkot- 
mányos országokban jobb lábon áll,mint korlátlan egyed- 
uralmakban. 

IGAZSÁGÜGYI, (igazság-ügyi) ösz. mn. Igaz- 
ságügyet illető, arra vonatkozó. Igazságügyi minister. 
Igazságügyi törvények, rendszabályok. 

IGAZSZABÁSÚ , (igaz-szabású) lásd : IGAZ- 
SZINÜ. 

IGAZSZINÜ, (igaz-szinü) ösz. mn. Valószinü, 
igazhoz hasonlító, közelítő, igaz gyanánt elfogadható. 

IGAZSZIVU , (igaz-szivü) ösz. mn. Egyenes 
szivü, őszinte, nem tettető, nem szineskedő , nem ál 
érzésű, nyilt szivü. Igazszivü barát, jóakaró. 

IGAZSZIVÜSÉG, (igaz-szivüség) ösz. fn. Egye- 
nes, nyilt szivüség , őszinteség, szineskedés , tettetés 
nélküli becsületesség. 

IGAZTALAN, (ig-az-talan) mn. tt. igaztalan-t, 
tb. — ok. 1) Valótlan, hamis, hibás, az ész- és isme- 
rettan törvényeivel ellenkező. Igaztalan állítás, okos- 
kodás. 2) Jogtalan, törvénytelen ; mások személyes 
vagy birtoki jogaival meg nem férő. Igaztalan vám- 
rendszer. Igaztalan terhek, adók. Határozókép am. 
igaztalanul. 

IGAZTALANSÁG, (ig-az-talan-ság) fn. tt.igaz- 
talanság-ot, hann. szr. — a. 1) Valótlanság; valamely 



állításnak hibássága, hamissága. Okoskodásod igazta- 
lanságát mindnyájan észrevetlük. 2) Jogtalanság, tör- 
vénytelenség. 

IGAZTALANUL, (ig-az-talan- ul) ih. 1) Hami- 
san, ál okokkal , hibásan. 2) Jogtalanul , törvényte- 
lenül. V. ö. IGAZTALAN. 

IGAZTÉTEL, (igaz-tétel) 1. IGAZSÁGTÉTEL. 

IGAZUL, IGAZUL, (ig-az-úl) önh. m. igazul-t. 
1) Igaz, helyes , jó iránynak indul, reá talál azon 
irányra , mely a kitűzött czélra vezet. Útba igazulni. 
Szövevényes ügyben eligazúlni. Máskép : igazodik. 2) 
Bevalósúl , bebizonyul rája, hogy igaza van, hogy 
igaz úton járt ; az igazak sorába kerül. Krisztusban 
mindnyájan igazultunk. 

IGAZÚLÁS , IGAZULÁS , (ig-az-ul-ás) fn. tt. 
igazulás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Állapot, midőn 
valaki a törvény vallása szerént igaznak, bűntelen- 
nek nyilvánít tátik. Különösen keresztény ért. a bű- 
nökből való kitisztulás által Isten előtt kedvessé 
levés. 

IGAZÚLAT, IGAZULAT , (ig-az-úl-at) fn. tt. 
igazulatot. Igazúlás elvont értelemben. 

IGAZVALLÁSU, .igaz- vallású) 1. IGAZHITŰ. 
IGE, 1. ÍGE. 

IGEFONAL, 1. ÍGE FONAL. 
IGEHAJLÍTÁS , (ige-hajlítás) lásd : ÍGERA- 
GOZÁS. 

IGEHATÁROZÓ, 1. ÍGEHATÁROZÓ. 
IGEGYÖK, 1. ÍGEGYÖK. 
IGEIDŐ, 1. IGEIDŐ. 

IGEKÉPZÉS, IGEKÉPZÖ; 1. ÍGEKÉPZÉS, 
ÍGEKÉPZÖ. 

IGEKÖTŐ, 1. ÍGEKÖTŐ. 

IGEN v. IGEN, (ig-én) nyomatos kifejezés mind 
nevek, mind igék, sőt határozók előtt is. 1) Terjedel- 
mesen, egész kiterjedésben, kitünőleg, nagyon. V. ö. 
— IG. Igen szép, igen rút. Igen erős, igen beteg. Igék 
előtt : igen siet , igen sír , igen nevet. A dögvész igen 
uralkodik. „Ighön beszélik és bizony (bizonyos, igaz), 
hogy Bosznába, Szerembe, Budára , Temesvárra élé- 
sérth parancsolath menth. " 1558-diki levél. Szalay 
Á. gyűjt. Igehatárzók mellett is : Igen gyakran, sok- 
szor, szépen, jól, dicséretesen, igen hamar. Kettőztetve: 
igen-igen. ,Is'-sel együtt am. szerfölött, kelletén túl. 
Ezen beszéd igen is hosszú. Mint több más nagyító 
szó , néha ellentétben áll azon szóval , melyet meg- 
határoz , pl. igen kicsin (nagyon kicsin), igen alacson 
(nagyon alacson) stb. Még nyomatosabb kifejezés vé- 
gett fölveszi a ,nagyon' szót. Igen nagyon szép. Igen 
nagyon örül, búsul, haragszik. 2) Állító , erősítő kife- 
jezés , s am. úgy van ! igaz ! Latinul sic, sínai nyel- 
ven jan (vére, ita est). Ez értelemben azonos igyen 
szóval és magában csak kérdés után áll , pl. Megjöt- 
tél már f Igen. Nyomatosabban : igenis. Kitakarítot- 
tad a szobát ? Igenis. Nyomosbítók ezek is : igenám, 
igenbizon. Némi részben eltérést fejez ki : igenúgy. 
Az erdélyies vagy igen , (uéhutt : vaj igen) , am. de 



IGEN— IGENSZO 



IGENUGY— IGÉNYTELEN 



44 



igen vagy söt igen. Még sem olvastad el a hírlapot ? 
Vagy igen. Némely névragokat is fölveszen : igent 
mondani , igennel válaszolni. Ezen második értelmű 
igen szótól származik igenleg, igenleges stb. 

IGEN, MAGYAR—, mezőváros Erdélyben, 
Alsó-Fejér megyében; helyr. Igen-be, —ben, — bői. 

IGENÁM, (igen-ám) 1. IGENBIZON. 

IGENBIZON, (igen-bizon) öszvetett alakban ál- 
lító , erősítő , azonban kedélyes nyomosbitása ,igen' 
szónak. Ugyanezen ,bizon' és ,ám' szókat maga mellé 
veszi az ,úgy' szó is , mint állító felelet : úgybízon, 

úgy ám. 

IGÉNÉL, IGENEL, (ig-én-él) áth. m. igénélt 
v. igénlétt, htn. — ni v. igénleni. 1) Valamit soknak, 
nagynak vall , mond ; igen szóval sokall , nagyoll ; 
helyesebben : igeneli. 2) Szokottabb ért. igen szóval 
bizonyít, erősít, helybenhagy. 

IGÉNÉLÉS, (ig-én-él-és) fn. 1. IGENLÉS. 

1GÉNÉZ , (ig-én-éz) áth. és önh. m. igénéz-tem 

v. igénz-éttem, — tél v. —ettél, igénz-étt, htn. — ni v. 

igenz-eni. 1) Igen szóval nagyít. Mindent igenezni. 2) 

bizonyító, helybenhagyó igen szóval gyakran él, ,igen'- 

nel felel. Olyan , mint : bizonyoz , adtáz , teremtettéz. 

IGENÉV , (ige-név) ősz. fn. L. RÉSZESÜLŐ. 

IGEN IS , h. és indulatszó. 1 ) Nagyon is , sőt 

igen nagyon , kelletén túl. Igen is sokat kivan tőlem. 

2) (Összeírva : igenis). Minden bizonynyal , kétség 

kivül. V. ö. IGEN. 

IGÉNKÉNT, 1. IGÉNKÉNT. 
IGÉNLEG , (ig-én-leg) ih. Állítólag, bizonyító- 
lag , helybenhagyólag. Igenleg válaszolni a kérdésre, 
a kérelemre. Ellentéte : nemleg, tagadólag. 

IGÉNLEGÉS, (ig-én-leg- és) mn. tt. igénlegés t 
v , — e t, tb. — ek. Észtanilag oly ítéletről mondjuk, 
mely által a kérdés alatti tulajdonságot az alanyról 
állítjuk, vagyis melyben a mondomány az alanynyal 
megegyezik, pl. Ez a fal fehér. Ellentéte : nemleges 
v. tagadó , v. tagadólagos. Széle sb ért. am. létező, 
való, pl. Igenleges haszon, jövedelem (positiv). 

IGÉNLEGI, (ig-én-leg-i) mn. 1. IGÉNLEGÉS. 
IGENLÉS, (ig-én-él-és) fn. tt. igénlés-t , tb. 
ilt harm. szr. — e. Valaminek igen szó általi bizo- 
nyítása, erősítése, helybenhagyása. V. ö. IGENEL. 
IGENLŐ, (ig-én-él-ö) mn. tt. igénlő-t. Igen szó- 
val bizonyító , helybenhagyó , erősítő ; jóváhagyó. 
igenlő válasz, nyilatkozat. 

IGÉNLŐLEG , (ig-én-él- ő-leg) ih. Igen szóval 
bizonyítólag, erősítöleg, helybenhagyólag. A kérdésre, 
kérelemre igenlőleg válaszolni. 

IGENPATAKA, erdélyi falu Alsó-Fejér megyé- 
ben ; helyr. Igenpataká-n, — ra, — ról. 

IGÉNSÉG, (ig-én-ség) fn. tt. igénség-et. Valami- 
nek fölöttÍ8ége, túlságos volta. 

IGÉNSÉGGEL, (ig-én-ség- vei) ih. Igen nagyon, 
fölötteképeu, szertelen módon. 

IGENSZÓ , (igen-szó) ősz. fn. Az ,igen' mon- 
dása, az ,igen' felelet adása. 



„Tévesztés, föltét, fogadás, verség, biín , erőszak, 
Tisztesség, papi rend, kötelék, vallási különbség, 
Nősztehetetlenség, sógorság, lopva menyekzés , 
Rablott nőd ha szabad helyben nem monda igenszót, 
Házasságodat elbontják vagy tiltanak attól." 

Házassági bontó akadályok. Versbe foglalta Fogarasi. 

IGENUGY , (igen-úgy) ösz. h. Nagy részben 
úgy, olyan formán. Igemigy van, amint hallottad. 

IGÉNY, (ig-e-eny) fn. tt. igény-t , tb. —ék, 
harm. szr. — e v. — je. Újabb alkatú és közdivatuvá 
lett szó ; s a német Anspruch után ige törzsökből ala- 
kúltnak hiszik. Azonban gyors és széles elterjedte 
oda mutat, hogy talán az alkotó tudata nélkül , mint 
többször történik, az értelem nagyon helyesen lőn el- 
találva, még pedig nem annyira az ige, mint ig vagy 
igen törzsök után , midőn jelentése : állító vagy kö- 
vetelő valami (affirmativum vei positivum quid). In- 
nen igény am. feltételezett állítólagos jog , melynél 
fogva valamire alapos okoknál fogva számot tartunk, 
s azt részünkre jogosan vagy legalább méltányosan 
követelhetjük is , pl. a község legjelesb emberének 
igénye lehet valamely hivatalhoz ; a müveit , szép, 
gazdag, erényes fiatal embernek igénye lehet a leg- 
szebb nő szerelmére. A közjóért elkövetetett érdemek 
fejében igényt tartani a megtiszteltetésre. Versenytársai 
között ö neki van legtöbb igénye követséghez. 

IGÉNYEL , tjg-e-eny-ól) áth. m. igényél-t vagy 
igénylétt, htn. — ni v. igényleni. Valamire vagy vala- 
mihez igényt tart ; feltételezett joga , követelése van 
valamire nézve. Ezen férfin tiszteletet igényel. V. ö. 
IGÉNY. 

IGÉNYÉLÉS, (ig-e-eny-él-és) fn. tt. igényélés-,t 
tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés, illetőleg vágyás, 
várakozás, követelés, melynél fogva valamit igénye- 
lünk, valamire igényt tartunk. 

IGENYES, IGENYESÍT stb. 1. EGYENES, 
EGYENESÍT stb. 

IGÉNYES, IGÉNYES, (ig-e-eny-és) mn. tt. 
igényés-t v. — et , tb. — ek. 1) Kinek valamihez igé- 
nye vau , ki valamit követel , igénylő. Vagy 2) ami 
igényeltetik, igényelt. V. ö. IGÉNY. 

IGÉNYKERESET, (igény-kereset) ösz. fn. Ke- 
reset , melynél fogva valaki valamihez jogát tartja, 
magáénak vitatja. V. ö. IGÉNYPER. 

IGÉNYKÖ VETÉLÉS , (igény-követelés) lásd : 
IGÉNYKERESET. 

IGÉNYPER, (igény-pér) ösz. fn. Per , melyben 
valaki valamihez tulajdoni vagy elsőségi jogát vitat- 
ja. Például valamely adósnak bútorait vagy egyéb 
holmiját birói végrehajtás utján lefoglalják , s egy 
harmadik személy, mint felesége, testvére, szüléi vala- 
melyike, lakótársa stb. azt követeli, hogy a lefoglalt 
holmi nem az adósé, hanem az övé. 

IGÉNYTELEN, (ig-e-eny-telen) mn. tt. igényié- 
len-t, tb. — ék. Igény vagy követelés nélkül való : 
szerény, keveset mutató, kevésre vágyó ; érdemei és 



45 



IGÉNYTELENSÉG— IGLENCZ 



IGLICZ-IGTAT 



46 



jeles tulajdonságai daczára nem rátartós. Igénytelen 
alázatos ember. Igénytelen külsejű ifjú. Határozói lag 
am. igény nélkül. 

IGÉNYTELENSÉG, (ig-e-eny-telen-ség) fn. tt. 
igénytelenség-ét , harm. szr. — e. Tulajdonság, mely- 
nél fogva valaki igénytelen. Oly ember , kiben mély 
tudomány igénytelenséggel párosul. V. ö. IGÉNY- 
TELEN. 

IGÉNYTELENÜL, (ig-e-eny-telen-ül) ih. Igény, 
azaz követelés nélkül, szerényen, érdemei s jeles tu- 
lajdonságai daczára kitüntetés után nem vágyva , el 
nem bizakodva. 

IGERAG , IGERAGOZÁS , 1. ÍGERAG , IGE- 
RAGOZÁS. 

ÍGÉR , IGÉRÉS , ÍGÉRET , ÍGÉRKEZIK stb. 
L. ÍGÉR, ÍGÉRÉS, ÍGÉRET, ÍGÉRKEZIK. 

IGESZÓ, (ige-szó) ősz. fn. L. ÍGE. 

IGÉT, (i-g-et) önh. m. iget-tem, — tél, — éti. 
Gyöke a mozgást , menést jelentő i. (V. ö. I gyök- 
elem). Képzésre hasonló az ugat (u hangon kiabál) 
jajgat (jaj hangon veszékel) igékhez. Értelme : apró, 
sebes lépésekkel siet, porozkál. A nyargal és vágtat 
nagyobb lépéseket jelent. Igét a ló. Igét a zsákmány 
után siető, vagy meg szalasztott farkas. Zártabb ajak- 
kal : üget. 

IGETÉS, (i-g-et-és) fn. tt. igetés-t , tb. — ék, 
harm. szr. — e. Igetve lépés, sietés. Lóigetés , far- 
ka8Ígetés. Máskép táj ejtéssel : ügetés. 

IGETO, (1), (i-get-ö) mn. tt. igetöt. Igetve me- 
nő, siető, porozkáló. Igetö paripa. 

IGETŐ, (2), (íge-tö) ösz. fn. 1. ÍGETÖ. 

IGETÖRZS v. —TÖRZSÖK, (igetörzs v. -tör- 
zsök) ; 1. ÍGETÖ. 

IGÉZ, IGÉZÉS, IGÉZET stb. , 1. ÍGÉZ, ÍGÉ- 
ZÉS, ÍGÉZET stb. 

IGIRAT, (ig-irat) ösz. fn. Némelyek által aján- 
lott új szó az általán használt helyesírás helyett, mely 
azonban eddig csak a szótárokban foglal helyet. 

IGJÓ, (ig-jó) ösz. mn. Régiesen am. igen jó, 
nagyon jó. 

IGJOL, (ig-jól) ösz. ih. Régiesen szólva am. 
igen jól, nagyon jól. 

— IGLAN , (ig-lan) hely- és időhatározókat 
képző öszvetett rag, mely az illető hely vagy idő tel- 
jes bevégeztet jelenti, s a határpontot bezárólag ma- 
gában foglalja , s ennél fogva több s nyomatosabb, 
mint az egyszerű ig, pl. egyiglen, egy lábiglan elvesz- 
lek , am. egy sem maradt meg. Egyig elvesztek, am. 
mind elvesztek egyen kivül. Holtomiglan, holtaiglan, 
am. életem és életed utolsó perczeig. A vékony hangú 
szók után : iglen. Nap esteiglen, eddigien. 

IGLEL, (ig-el-el) áth. m. iglel-t. Ritka haszná- 
latú tájszó , am. valakit gyakran s keményebb sza- 
vakkal, igékkel fedd, dorgál. Ezen értelménél fogva 
gyöke azon ig, melyből az ige származik. 

IGLENCZ, falu Beregh megyében ; helyr. Iy- 
léncz-én, — re, — röl. 



IGLICZ, fn. tt. igliczel. L IGLICZE. 

1GLICZE, fn. tt. igliczel. Legelőkön, ugarokon, 
utak mellett tenyésző tövises bokornövény, mely nyár 
hosszant piros virágokkal díszlik. (Ononis spinosa). 
Szláv nyelven : iglicza, ihlicza am. tücske, apró tü. 
Némely tájakon, különösen Csalóközben : gilicze, gi- 
liczetövis. 

IGLICZETÖVIS, (iglicze-tövis), ösz. fn. lásd : 
IGLICZE. 

IGLINCZ, falu Ungh megyeben ; helyr. Iglincz- 
én, — re, — röl. 

IGLÓ , a XVI szepességi városok egyike, ille- 
tőleg feje; helyr. Igló-n, — ra, — ról. 

IGLÓD, puszta Vas megyében ; helyr. Iglód-on, 
— ra, — ról. 

IGMÁND, KIS—, NAGY—, falvak Komárom 
megyében ; helyr. Igmánd-on, — ra, —ról. 

IGNACZ, (a latin ignis után, mely am. tüz) férfi 
kn. tt. Ignáczot. Ignatius. Lojolai Ignácz. 

IGNECZ, falu Bereg megyében ; helyr. Ignecz- 
én, — re, — röl. 

IGNEST, falu Arad megyében; helyr. Ignest- 
éu, — re, — röl. 

IGRAM, falu Pozsony megyében ; helyr. Ig- 
ram-ba, — ban, — ból. 

IGRECZ, fn. tt. igrecz-ét. Elavult szó, eléfordul 
a Müncheni codexben, s am. sípos, trombitás. Es mi- 
kor ... látta volna ott az igreczeket (tibicines) , és 
zajgó népet, monda stb. Idegen eredetűnek látszik. 
Szerb nyelven igrats am. játszó, igrati am. játszani. 
Vannak Igricze és Igriczi nevű helységek is. 

IGRICZE, falu Szála megyében ; és Erdélyben, 
Doboka m. ; helyr. Igriczé-n, — re, — röl. 

IGRICZI, falu Borsod megyében ; helyr. Igri- 
czi-be, — ben, — böl. 

IGTAT, (ig-tat) áth. m. iglat-tam, — tál, — olt. 
Gyöke a jog szóval azonos ig. 1) Valakit bizonyos 
fekvő birtok jogába helyez , őt a tettleges biralomba 
vezetvén, s kimutatván azon határokat, melyekig bir- 
toka terjed , pl. midőn a régi törvényes szokás sze- 
rént a királyi és káptalani személyek az új birtokost 
valamely nemesi jószágba bevezették. 2) Hivatalno- 
kot, tisztviselőt, elöljárót hivatalába, tisztébe, rang- 
jába, s a velők járó jogokba helyez. Főispánt, püs- 
pököt , tanárt beiglatni. 3) Valamit jegyzőkönyvbe 
jegyez, besoroz. Beigtatni a felsöség rendeleteit, in- 
tézvényeit. 4) Személyt bizonyos osztály sorozatába 
helyez. Polgárok , nemzetörök közé igtatni valakit. 
Szentek sorába igtatni a jámbor híveket. Innét : Kiig- 
tatni valakit valahonnan, am. kizárni, kiutasítani, ki- 
vezetni. Kiigtatták a templomból. (Vajda Sámuel). 
Ezen elemzés és értelmezés szerént hibásan iratik : 
iktat , noha a kiejtésben a kemény t előtt g helyett 
szinte a kemény k hallatszik , mint több más szóban 
is, pl. vágtat, nyugtat. A régi halotti könyörgésben 
találjuk : jó felöl jochtatnia (azaz jogtatnia v. ig- 
tatnia) éleszsze öt. 



47 



IGTATÁS— EGYENESEN 



IGYENLO — IHATNÉK 



48 



IGTATAS. fe-tat-ás] fii. tt. igtatás-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Cselekvés . mely által valakit v. va- 
lamit igtatnak, beigtatnak. V. ö. IGTAT. 

IGTATÁSDÍJ, (igtatás-díj; ösz. fa. Díj, melyet 
némely iktatásokért fizetni kell. 

IGTATÉK, fig-tat-ék) fn. tt. igtatékrot, harm. 
szr. — a. Jegyzet, mely bizonyos tárgyra nézve jegy- 
zőkönyvbe iratik, valahová besoroztatik. 

IGTATÓ , íig-tat-ó) mn. és fn. tt. igtató-t. Mint 
mn. 1) Birtokba helyező, bevezető. Igtató királyi sze- 
mély. 2) Hivatalba, tisztségbe, rangba helyező. Igtató 
biztos. 3, Jegyző, bejegyző. Igtató hivatal. Mint főnév- 
jelent 1; hatósági személyt, kinek különös tiszte a 
folyó ügyek kivonatát az illető hatósági jegyzőkönyv- 
be irni ; 2) oly személyt , ki más valakit újonnan 
nyert birtokába, jogaiba, hivatalába bevezet. 

IGTATÓKÓNYY, 'igtató-könyv) ösz. fn. Hiva- 
tali jegyzőkönyv, melybe a folyó ügyek czímei s be- 
adásuk napja besoroztatnak. 

IG-Y. 1;, (i-gy) elavult törzsök és fn. tt. igy-et. 
Mai kiejtés szerént : ügy. Gyöke a mozgást, menést, ha- 
ladást jelentő i. Származékai : igyekezik, igyekezet, 
igy el, igyeheszt. V. 5. ÚGY. 

IGY. [2 .. ih. 1. ÍGY. 

IGYEHESZT . tb m. igyeheszt- 

■étt, htn. — 7??" v. — eni. Dunán túli tájszó, s am. va- 
lamire felbiztat . felloval valakit. Gyöke a mozgást, 
haladást jelentő i , törzsöke igy (ügy) , az eh közép 
képző, mint a por-h-asz-t, gör-h-esz-t igékben a tiszta 
h. Igyeheszteni tehát valakit nem más, mint mozgás- 
ba hozni, megindítani , igyekezövé tenni , és pedig 
némi erötetéssel. 

IGYEKEZET, (i-gy-e-kés-et) ín. tt. igyekezet- 
et. Iparkodó mozgalom valamely czélnak elérésére : 
törekvési, haladási akarat. 

IGYEKEZIK, (i-gy-e-kéz-ik) k. dl igyehez-tem, 
— tél. — itt. Valamire törekszik, iparkodik, mozgás- 
nak jeleit adja, mozog. Gyöke a mozgást, haladást 
jelentő i. V. ö. IGY, (1). Igyekezni valamire. Igyekeztem 
rajta. Csak igyekezzél, czélodaí éred. Máskép : igyek- 
ezik. 

IGYEKSZIK, (i-gy-e-kesz-ik; k. jelenidő : igyek- 
i. igyekszel, igyekszik, igyelszünk, igyekszel >'l: v. 
igyektszték , igyekszenek v. igyekésznek. Első múlt : 
■igyekvém, igyekvél, igyekvék stb. Részesülő : igyekvő. 
Jövendő : igyekvendem stb. A többi időt igyekezik után 
képezi. L. IGYEKEZIK. 

ÍGYEN, (1), ih. 1. ÍGYEN. 

ÍGYEN, Í2), (igy-en) fn. egyen helyett, mely- 
ből tájejtéssel igyenes v. igenyes erednek. V. ö. 
EGYEN. 

IGYENES. igy-en-es) mn. tt. igyenes-t v. — et, 
tb. — ek. 1; Minek fólszine ugyanazon magassága, 
vizirányos ; nem görbe, nem dombos stb. Igyenes tér, 
mező, út. 2j Sudanisuu nőtt. Igyenes termet, igyenes 
fa. Több vidéki tájszó. Y. ö. EGYENES. 

EGYENESEN, I. EGYENESEM 



IGYENLO, IGYENLOSEG, a régieknél gyak- 
ran eléforduló alakok. Lásd : EGYENLŐ, EGYEN- 
LŐSÉG. 

IGYGYEL-BAJJAL, ösz. ih. Nagy nehezen, 
sok erőködéssel, megfeszített mozgalommal, iparral. 
Igygyel bajjal átvergődtünk a rósz utakon. Máskép : 
'agy gyei-bajjal. Y. ö. IGY fn. és ÜGY. 

IGYGYEL-BIGYGYEL, iker ih. melynek alap- 
szava a mozgást jelentő igy , s am. magát fitogtatva, 
ráztatva , kevélyen hánykolódva. Vasvármegyei táj - 
szó. Xagy igygyel-bigygyel beszélni, járni. 

IGYOK , hegyaljai és bodrogközi tájszó , am. 
mindjárt , legott , izében , ugyanakkor, majdan. Fol- 
cseréltetik igy old szóval is. Eredetileg együld, mint a 
régiek is használták. L. EGYÜLD. Ez elváltozott el- 
sőben magas hangú igyóld-ák , melyből az l kiesvén, 
lön : igyad, igyóg, igyók. 

1GYÓLD, 1. IGYÓK és EGYÜLD. 

IH, (1), indulatszó. 1) Széles, jó kedvet, örven- 
dezést jelent. Ih ha! ih huhu hzi ! Innen származik : 
ih-og , jó kedvében nevet , ih hangon kiált. 2) Jelent 
boszuságot. Ih ! ne bánts. Ih .' mit akarsz ismét? más- 
kép : eh ! 3) Hangutánzó gyök, melyből ihl, ihlel, ih- 
letés stb. származékok erednek, s jelent finom, gyön- 
ge fuvást, leh élést ; rokon ah gyökkel. 

IH, (2), fn. tt. ih-ot. Némely származékok- és 
öszvetételekben juh helyett használtatik, 1. JUH, fn. 

IHA, máskép : léha vagy j»ha, tájszók, 1. JUHA 
és LÉHA. 

IHACZOL, (ih-á-cz-ol vagy i-h-acz-ol) önh. m. 
iháczol-t. Csintalan víg kedvében ihá élénk hangon 
kiáltoz, vihog. Iháczol viháczol. 

IHAR, 1. JUHAR v. JÁVOR. 

IHARKÚT , falu Veszprém megyében ; helyr. 
Iharkút-on, — ra, — ról. 

IHAROS, (1), 1. JUHAROS, JUHARERDŐ. 

IHAROS, (2), puszta Tolna megyében ; helyr. 
Iharos-on, — ra, — ról. 

IHAROS, falu Somogy megyében : helyr. Ihá- 
ros-on, — ra, — ról. 

IHAROS-BERÉNY, mezőváros Somogy megyé- 
ben ; helyr. Berény-be, — ben, — böl. 

DTAS , (i-h-as) mn. tt. ihas-t v. — at, tb. — ak. 
Pécsett és Tolnában am. szomjas. Oly alkatú, mint : 
éhes. 

IHÁROZ, 1. IHORÁSZ. - 

IHÁSZ, 1. JUHÁSZ. 

IHÁSZI , puszta Veszprém megyében ; helyr. 
Ihászi-ba, — ban, — ból. 

IHATATLAN , IHATLAN , (i-hat[-at]-lan) mn. 
tt. ihatlan-t, tb. — ok. Amit inni, meginni nem lehet. 
Ihattam mocsárvíz. íhatlan csiger, büdös bor. 

IHATNÉK, az ,ihatik' igének egyik különös 
óhajtó alakja. Első személy ihatnám, mely indulatszó 
gyanánt használtatván am. szomjas vagyok, szeretnék 
inni. Édes anyám, ihatnám ! Ugyanezen értelmet fel- 
veszik a többi személyek is : ihatnál , ihatnánk stb. 



40 



IHATÓ IHLETETT 



IHOG — TJEDETiEM 



50 



Ha ihatnál, igyál. Aki ihatnék, jöjön ide, van itt bor. 
Múlt időben is használják. Tktttnám volt vagy vala. 
Tréfásan főnév gyanánt felveszi a személyragokat. 
Ennek az embernek mindig ihalnékja van. V. ö. 
—HATNÉK. 

IHATÓ , (i-hat-ó) mn. tt. iható-t. Amit inni, 
meginni lehet. Iható víz. Az egész városnak nincs iható 
vize. Ez iható jó borocska. 

IHATOSAG , (i-hat- ó-ság) fu. It. ihatóság-ot, 
harm. szr. — a. Italnemüek tulajdonsága, midőn fri- 
sek, tiszták, ízlenek stb. 

IHEG , (ih-eg) önh. m. iheg-tem, — tél, — étt. 
L. LIHEG v PIHEG. Ikerílve : iheg-piheg. 

IHEN, tájszó e helyett : ihon. Ihen ni .' 

IHESKEDIK-PIHESKEDIK , ikerített szó ; 
Kassai J. szerént am. szuszog, szuszi-musziképen dol- 
gozik valamit. 

IHL, ÍHL, (ih-1 v. ih-el) áth. m. ihl-éit , htn. 
— eni. Gyöke a fuvást, lehelést jelentő gyöngéd ih 
hang, s am. fíuom, gyöngéd, mintegy szellemi lehhel, 
fúvással érint. Egyezik vele leh, mely mint ige és le- 
hellést jelentő önálló szó eléjön a régieknél , pl. a 
Carthausi névtelennél : „De mikoron mégis lenne, 
gerelyekkel általverek ötét. u Ihl inkább szellemi ér- 
telemben véteíik, s am. lelkesít , szellemi mozgásba 
vagy működésbe hoz. Isten lelke ihlette a prófétákat. 
Lelkét mennyei szellem ihli. Isten ihlette belénk a ter- 
mészet örök törvényeit. ,. Azonkezben úristen szívében 
íhlé (sugallá) az vén remetének , hogy megkérdené 
őtet. " Sz. Katalin prózai legendája. 

A törökben ilhnm am. ihlés (inspiralio). Rokon 
vele : sugal vagy sugall. Mai napság szokottabban : 
ihlel. 

IHLA, hegy neve Szepes megyében. 

IHLEL, ÍHLEL, (ih-l-el v. ih-el-el) áth. m. ih- 
lel-t. Kettőztetett képzőjénél fogva am. folytonosan, 
hathatósan ihl, sugal. V. ö. IHL. 

IHLELÉS , ÍHLELÉS , (ih-1-el-és) fn. tt. ihle- 
lés-t , tb. — ék, harm. szr. — e. Folytonos, hathatós 
ihlés, sugalás. V. ö. IHLES. 

IHLELET, IHLELET, (ih-1-el-et) fn. tt. ihle- 
let-ét, harm. szr. — e. Érzés vagy ismeret, mely ihle- 
tésből veszi eredetét , sugalat. Az isteni jóslók Írásban 
köztölték a mennyei ihleletet. Ez nem mindennapi érzelem, 
hanem felsőbb ihletet. V. ö. IHLELÉS. 

1HLELT, ÍIILELT , (ih-1-el-l) 1. IHLETETT. 

IHLÉS, ÍHLÉS, (ih-1- és) fn. tt. ihlés-t, tb. — ék, 
harm. szr. — e. Gyönge, finom, mintegy szellemi le- 
helés, sugalás, fuvalás. Isteni, mennyei ihlés. Az Isten 
ihléséböl adatott minden irás. (Sz. Pál. Timoth. n. 3. 
16.). „Gyakorta jevendőket megismer vala szentlé- 
leknek íhléséböl. " Carthausi névtelen. 

IHLET, ÍHLET, fn. 1. IHLELET. 

IHLETETT, (ih-1-et-étt) mn. tt. ihletett- et. Szel- 
lemi, felsőbb sugalás által érintett, lelkesített , érzel- 
mekre , tettekre gerj esztett vagy ismeretekre jutott. 

>.K D NAGV SZ '."Á'i III >'•" 



Ihletett jós. Istentől ihletett apostolok. Hazafiságtól ih- 
letett szónok, költő. 

IHOG, (ih-og) önh. m. ihog-tam , — tál , — ott 
\ Vékony ih hangon nevet, örvendez. Ihognak a csinta- 
' lan leányok. Ihog-vihog. Különösen am. elfojtott han- 
gon nevet , akaratlanul nevetésre fakad ; illetlenül, 
j nem a maga helyén és idején nevet. 

IHOGAS , (ih-og-ás) fn. tt. ihogás-l , tb. — ok, 
' harm. szr. — a. Vékony ih huigra fakadozó nevetés, 
különösen pajkos, illetlen nevetés. Ihogás- vihogás. 

IHOL , (i-hol) ösz. indulatszó és ih. Gyöke a 
közelséget mutató i (itt, i-de, i-gy), s am. ime ! itt 
van la ! nézzétek , lássátok ! ide tekintsetek ! Ihol az 
ember ! (eece homo). Ihol ni ! Máskép : ihon , ihun, 
éhen , ehol. Ihol van , amit kerestek. Ihol áll a go- 
nosztévő. 

IHON, IHUN, 1. IHOL. 

IHORÁSZ v. IHÁROZ, (ih-or-ász v. ih-ár-oz) 
önh. m. ihorász-tam v. ihároz-tam , — tál , — ott. L. 
IHOG. 

IHRACS, falu Bars megyében ; helyr. Ihrács- 
on, — ra, — ról. 

IHU, IHUHU, széles kedvet jelentő indulatszó, 
különösen a lakodalmas nép örömkiáltása. A széke- 
lyeknél gúnyoló, csúfoló szó, mint Mátyusföldén : ihi ! 

13, IJAS stb. L. ÍJ, ÍJAS stb. 

IJASFIAS, (ijas fias) iker. mn. tt. ijastfiast, tb. 
ijasakfiasalc. Kinek sok fia , sok gyermeke van. Itt 
az ijas csak utánzott játszi hang. Növénytani ért. 
amiuek sok , apró , sünien növő sarjai , ágacskái 
vannak. 

IJED, (ijed v. í-ed) önh. m. ijed-lem , — tél, 
— tv. — étt. Gyöke vagy a mozgást, vagy pedig a 
felsikoltást jelentő i v. í , melyből ed képzővel lesz 
í-ed v. i-ed, mint a régieknél gyakran eléjön , pl. a 
Debreczeni Legendáskönyvben : ,,És megiedvén mind 
földre esének. " Innen az i egyszerűen j-vé változván 
a székelyeknél jed alakban jön elé : „a tizedik szom- 
szédot is kitörte a nagynyavaja jedtibe." Kriza J. 
Annyit tesz , mint mozzan , mozdul , különösen féle- 
lemből remeg , megrázkódik ; vagy megrezzenésböl 
felsikolt. A bival megijed a veres posztótól. Nem min- 
den széltől ijed meg. (Km.). Elijedsz tőle, ha meglátod. 
Álmából felijedt. V. ö. IJEDÉS. 

IJEDÉKÉNY, (i-j-ed-ék-ény v. i-j-ed-é-kény) 
mn. tt. ijedékény-t, tb. — ek. Hamar, könnyen ijedő, 
ijedésre hajlandó, ijedős. Ijedékeny ló. Ijedékeny gyer- 
mek. Az élénk képzeletű ember ijedékenyebb a bil»ko- 
mórnál. 

IJEDÉKÉNYSÉG , (i-j ed-ék-ény-ség) fn. tt. 
ijedékénység-ét, harm. szr. — e. Tulajdonság, illetőleg 
hajlandóság, melynél fogva valaki hamar megijed. 

IJEDELEM, (i-j-ed-el-ém) fn. tt. ijedelmet. Kel- 
lemetlen érzelem , mely képzelt vagy való rósz által 
gerjed bennünk , s idegeinket megrázkódtatva, mint- 
egy keresztül fut rajtunk. V. ö. IJEDÉS, és FÉLE- 
LEM. 



51 



IJEDELMES — IJESZGETES 



IJESZKE— IK 



52 



IJEDELMES, (i-j-ed-el-ém-es) mn. tt. ijedel- 
mes-t v. — et, tb. — ek. 1) Ijedelemre hajlandó, kony- 
nyen ijedő. 2) Ijedelmet okozó, ijedelemmel járó. 
Ijedelmes tünemény, látvány. 

IJEDÉS, (i-j-ed-és) fn. tt. ijedés- 1 , tb. —ék, 
harm. szr. — e. Kellemetlen érzelmi változás, mely 
akkor támad bennünk, midőn valamely képzelt vagy 
való rósz első benyomását érezzük. Hirtelen, vak ije- 
dés. Átesni az első ijedésen. Igyunk erre az ijedésre. 
(Km.). A hány lövés, annyi ijedés. 

IJEDHETETLEN, (i-j ed-het-etlen) mn. tt. ijed- 
hetetlen-t, tb. — ék. Igen bátor, elszánt, erős idegzetű, 
kit megijeszteni nem lehet. 

IJEDKÉZIK, (i-j-ed-kéz ik) k. m. ijedkéz-tem , 
— tél } — étt. Gyakran, könnyen ijed, ijedez. 

IJEDŐS, (i-j-ed ő-es) mn. tt. ijedös-t v. — et, 
tb. — ek. Könnyen, hamar ijedő, ijedékeny. Ijedős ló. 

IJEDOSSÉG , (i-j-ed-ő-es-ség) fn. tt. ijedősség- 
et, harm. szr. — e. Hajlandóság, melynél fogva köny- 
nyen , hamar megijed valaki v. valami. Ijedősségtöl 
elszoktatni valakit. 

IJEDSÉG, (i-j-ed-ség) fn. tt. ijedség-ét , harm. 
szr. — e. A kedélynek hirtelen megrázkodása, és vele 
járó kellemetlen érzés, melyet bennünk valamely vé- 
letlen rosznak hatása gerjeszt. Nagy ijedség. Halálos 
ijedség. Minden tagját átfutotta az ijedség. Az volt 
ám az ijedség. Ijedségében nem tudta, mit tegyen. 

„Mint sas fészkibe ha idegen sas szállna : 
Verte vadul szivét az ijedség szárnya.'' 

Arany J. 

IJEDT, (i-j-ed-t) mn. tt. ijedt-et. Valamely vé- 
letlen rosznak hatása által felriadt , megrázkódott, 
zavarba jött. Ijedt emberek futkostak az utczán. Ha- 
lálra ijedt gyermek. Személyragozva : ijedtemben, 
ijedtedben, ijedtében stb., am. ijedt állapotomban, ál- 
lapotodban stb. Ijedtében azt sem tudta , fi-e vagy 
leány. 

IJEDTEN, (i-j-ed-t-en) ih. Ijedt állapotban. 
Ijedten felugrott székéről. 

IJEDTSÉG, (i-j-ed-t-ség), 1. IJEDSÉG. 

IJÉGET, (i-j-ég-et) , 1. IJESZGET. 

IJESZ, (i-j-esz) fn. tt. ijesz-t, tb. — ék. Altalán, 
képzelt vagy valóságos tárgy, mely ijedséget szokott 
gerjeszteni, vagy melylyel ijeszteni szoktak, pl. ki- 
sértet, boszorkány, gyerekijesztő mumus, stb. 

IJESZGET, (i-j-esz- t-get) gyak. áth. m. ijesz- 
get-tem, — tél, — étt. Többször ismételve, folytono- 
san ijeszt, ijedésbe ejteget, valamely roszszal fenye- 
get. Vészhirekkel ijeszgetni a népet. A gyermeket mtc- 
mussal ijeszgetni. A székelyeknél gyakran jeszget 
(,ieszget l helyett) „ő az éjjel megölte a huszonnégy 
tolvajt, akik fekete gyász várossát ojan rég jeszge- 
tik. u Kriza J. gyűjt. 

IJESZGETÉS, (i-j-esz-t-get-és) fn. tt. ijeszgetés-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés, mely által va- 
lakit v. valamit ijeszgetünk , valamivel fenyegetünk. 
V. ö. IJESZGET. 



IJESZKE, (i-j-esz-ke) mn. tt. ijeszkét. Gyenge, 
igen érzékeny idegzeténél fogva könnyen ijedő, ije- 
dékeny. Leginkább lovakról mondják. Máskép : jeaz- 
ke. V. ö. IJED. 

IJESZKESÉG, (i-j-esz-ke-ség) fn. tt. ijeszkeség- 
ét, harm. szr. — e. Könnyen ijedni hajlandó, ijedé- 
kenység ; ijedős lovak tulajdonsága. 

IJESZT, (i-j-esz-t) áth. m. ijeszt-étt , htn. — ni 
v. — eni. Ijedtté tesz, azaz ijedésbe ejt; valami rosz- 
szal fenyeget. Verebeket vázzal ijeszteni. A tolvajokat 
elijeszti az ugató eb. Megijeszteni a csintalan gyerme- 
ket. Ráijeszteni valakire. Almából f elijesztették a félre- 
vert harangok. Különösen am. kísért, kisértet alakban 
jár. Ezen házban éjfél körül ijesztenek. Sziget vidékén 
Baranyában tésztát ijeszteni, am. kinyújtani. V. ö. 
IJED. Régiesen valamint a székelyeknél ma is jeszt 
= ieszt ; v. Ö. IJESZTÉS. 

IJESZTÉS, (i-j-esz-t-és) fn. tt. ijesztés-t , tb. 
— ék, harm. szr. — e. Cselekvés, mely által valakit 
vagy valamely állatot ijesztenek. A régieknél jesztés 
is : ..Mind szép szóval , mind jesztéssel (yeztessel) 
érthe voltam." 1557-diki levél. Szalay A. gyűjt. 

IJESZTET, (i-j-esz-t-et) fn. tt. ijesztetét. Ijesz- 
tés elvont értelemben. Megijedének nagy ijesztettél. 
Tatrosi codex. 

IJESZTGET, 1. IJESZGET. 
IJESZTHETETLEN , (i j-esz-t-het-etlen) mn. 
tt. ijesztketetlen-t, tb. — ék. Akit vagy amit megijesz- 
teni, ijedésbe hozni nem lehet ; igen bátor, rettenthe- 
tetlen. 

IJESZTŐ , (i-j-esz-t-ő) mn. és fn. tt. ijesztö-t. 
Ijedésbe ejtő , félelmet gerjesztő , visszaborzasztó. 
Ijesztő váz, kisértet. Ebijesztő péntek (húsvét utáni első 
péntek). Ijesztő pofa. Mint főnév jelent tárgyat, mely 
ijedésbe ejt, váz, kísértet. V. ö. IJESZ. Olyan, mint 
az ijesztő. (Km.). 

IJGYÁRTÓ, 1. ÍJGYÁRTÓ. 
IJJ, 1. ÍJ. 

„Mert mikor az ijjnak enged egyik szarva , 
Félrerug a másik, noha nem akarja." 

Arany. J. 

IJJU ! 1. UJJÚ ! 

IJLÖVÉS, 1. ÍJLÖVÉS. 

UNOK, 1. ÍJNOK. 

IK, (1), mint iker gyöke, kétségtelenül egy ere- 
detű a tatár ike, török iki, csuvas ikke (= két) szók- 
kal. A szintén ,kettő'-t jelentő szirján kyk v. kik, vogul 
kiti v. kit, lap kvekte, szuomi kaksi, mongol khvjar is, ide 
tartozóknak látszanak. A magyarban a táj divatos 
üklü két szarvú ágast jelent. V. ö. ÜKLÜ és ÜKÖR- 
KE. De talán nem hibázunk , ha a magyar iga szót 
is ide sorozzuk , mely a finnben ies (ikeen , Fábián 
István) ; és a latin jugum-m&l közel rokon góth juk 
szót, mely am. pár. Az iker szóhoz hangokban közel 
jár bokor szó is, melynek jelentése mint tudjuk : ,pár' 
vagy ,páros' is. 



58 



IK— IK 



— IKA — IKÉRÉSÍTÉS 



54 



IK, (2), elvont gyök ikat, iklat, ikrándilc , ikrá- 
nik szókban ; rokon ok gyökkel (öklel szóban), és 
előtéttel bök, hök, lök, lük, zak gyökökkel (az utolsók 
lüktet és zaklat, zakatol szókban). L. IKAT, IKLAT, 
IKRÁNDIK. 

IK, (3), fn. tt. ik-et. A székelyeknél ain. ék, begyes 
végű test, szilárd és basítható testek széthasogatásá- 
ra, s boltozatok bezárására. Innen a székelyeknél : 
ikel, megikel, ikszeg. L. EK, IK. 

— IK, (1), a közép- és kül-, s belszenvedö igék 
egyesszámu harmadik szernélyraga, pl. tör-ik , vál-ik, 
nyúl-ik, hányód-ik , vetöd-ik , hányat-ik , vettet-ik stb. 
Ezen ik az ö harmadik személynévmás képviselője, 
mintha volna : ö-ki , melynek megfelel a török ol-ki 
(Pfizmaier). Sínai nyelven khi v. hi am. ő. L. Előbe- 
széd 155. lap; és V. ö. IKESÍGE. 

— IK , (2), a magashangu tárgymutató igeala- 
kok többesszámu harmadik szernélyraga a jelentőmód 
jelen és jövő idejében , mint : veszik , föz-ik , tűr-ik, 
veend-ik, fözend-ik, tűrend-ik ; öszvehúzva a tárgymu- 
tató i- és 3-ik személynévmás többese ó'/fc-ből : vesz-i- 
ök, föz-i-ök, veend-i-ök stb. melyek mélyhangu szók- 
nál még tisztábban megvannak : adják (= ad-i-ők 
v. ad-ja-ők), mondják (= mond-i-őkf v. mond-ja-ők) 
stb. 1. Előbeszéd 158 — 160. 1. 

— IK, (3), melléknevekhez járuló s mutató erejű 
rag, pl. jobb-ik, szebb-ik, 1. Előbeszéd 155. 1. 

— IK, (4), osztó számnevekhez függesztve, me- 
lyeket 1. — AD , (2), alatt , ezeket sorszámokká ala- 
kítja, pl. másod-ik, harmad-ik, negyed-ik stb. Fölve- 
szik az ,egy' és jinás' szók is : egyik, másik. Az ,elsö' 
magában is sorszám levén, éhez többé nem járul , de 
a magasabb számokban már egyedik áll, pl. tizenegye- 
dik, huszonegyedik, százegyedik, száztizenegyedik, ezer- 
egyedik, ezer huszonegyedik stb. és ,második ( helyett : 
kettedik, pl. tizenkettedik, százkettedik. Eléjön ezen rag 
a törökben is evvelki (z=z első) szóban. Nem egyéb, 
mint a ki névmás, mi leginkább megtetszik mindenik 
szóból, mely eredetére nézve mindenki szóval azonos. 
Az -adik, -edik, ■ödik- / -odik ragok pedig nem egye- 
bek , mint az egyik szónak a hangrendhez képesti 
módosulatai : második = másegyik , harmadik = 
háromegyik , negyedik = négyegyik , tizedik = tíz- 
egyik, századik = százegyik, ezredik = ezeregyik stb. 

A sínai nyelvben ezen ik = kó, pl. i-kó-niu 
am. egyik nő. 

Nevezetes , hogy a régieknél egyik és másik 
harmadik személyrag nélkül állanak, egyike és másika 
helyett , pl. a hajók egyikbe , e helyett : a hajók 
egyikébe. 

— IK, (5), ritka használatú kicsinzö képző , pl. 
domb-ik, zsomb-ik, pocz-ik. Ha a v. e toldalék van 
mellette , akkor inkább i-ka , i-ke , melyekben mái- 
maga az i is vagy kicsinzö, vagy melléknévképző, pl. 
lád-i-ka, pad-i-ka, bund-i-ka, ház-i-ka, kender-i-ke, ösz- 
i-ke, Józs-i-ka, Erzs-i-ke, Pet-i-ke. 

— IK, (6), a székely háromszéki nyelvjárásban 
divatos -ok -uk, -ök -ük birtokragok helyett, pl apjik, 



anyjik , házik , bundájik, testvérik, tölik , nálik , rólik, 
feléjik , alájik , ezek helyett : apjok, anyjok, házok, 
bundájok , testvérök , tőlük , nálok , róluk , feléjök. 
Kriza J. gyűjteménye. 

— IKA , (i-ka) ösz. névképzö ; 1. — IK , (5), 
alatt. 

IKABB, tájdivatos inkább helyett ; 1. ezt. 

IKAFALVA, helység Erdélyben , Kezdi szék- 
ben ; helyr. Ikafalvá-n, — ra, — ról. 

— IKÁL, (i-ka-al) ösz. igeképző, pl. kand-i-kál 
(v. -ka-al), szundi-kál, sánt-i-kál. 

IKAT, (ik-at) áth. m. ikat-tam , — tál , — ott. 
Tájszó. Annyi mint mozgat , menésre sürget, kész- 
tet, ösztönöz. V. ö. IKLAT. 

— IKE, (i-ke) ösz. képző ; 1. — IK , (5), alatt. 

IKEL, (ik-el) áth. m. ikelt. A székelyeknél am. 
ékel. L. ezt. 

IKER, (ik-ér, mongolul ikiri, törökül ikiz vagy 
némelyek szerént : jigiz, és a ,húsz'-at jelentő szóban 
igir- v. jigir-fmij; ide tartozik a ,kettő'-t jelentő mon- 
gol khujar is, v. ö. IK, (1) ; fn. tt. ikrét v. ikert, tb. — ék 
v. ikrek. 1) Oly gyermek, ki ugyanazon anyától egy- 
szerre másodmagával született. Ikertestvérek. Ikerfi, ű.- 
magzat, ikerleány, leánymagzat mint ikerek egyike. Ik- 
reket szülni. Mondjuk oly állatok kettős vemhéről is, me- 
lyek rendesen egyet szoktak elleni. Ikergidák, bárányok, 
borjúk. 2) Átv. ért. egymáshoz hasonló páros tárgyak 
egyike, különösen némely növények virágai, magvai, 
gyümölcsei. Ikerbogyó , ikerdió, ikerkörte stb. 3) A 
csillagászoknál ikrek jelentik azon két csillagból álló 
csillagzatot , mely a barkörben a bika és rák nevű 
csillagzatok között fekszik. (Castor et Pollux). Közön- 
séges népnyelven : kettős, kettősök. 

IKÉRÁLLITÓ, (ikér-állító) ösz. fn. Bölcsész 
vagy hittanár, ki a lények eredetét és lételét két egy- 
mással ellenkező, úgymint jó és gonosz erőnek, elem- 
nek vagy elvnek tulajdonítja. (Dualista). 

IKÉRALMA , (iker- alma) ösz. fn. Egymással 
öszvenőtt két alma vagy ezek egyike. 

IKÉRBÁTYA, (ikér-bátya) ösz. fn. Az ikertest- 
vérek között az, ki valamivel előbb jött a világra. V. 
ö. IKER. 

IKÉRBOGYÓ , (iker-bogyó) ösz. fn. lásd : 
ÜKÖRKE. 

IKÉRCSILLAG- , (ikér-csillag) ösz. fn. lásd : 
IKER, 3). 

IKÉRDINNYE, (ikér-dinnye) ösz. fn. Egymás- 
sal öszvenőtt két dinnye vagy azok egyike. 

IKÉRDIO, (ikér-dió) ösz. fn. Egy másik dióval 
öszvenőtt dió vagy ezek egyike. 

IKÉRÉS, (ik-ér-és) mn. tt. ikérés-t v. — et, tb. 
— ek. Iker minőségű. Ikeres ablak , am. kettős ablak. 

IKÉRÉSÍT, (ik-ér-és-ít) áth. m. ihérésít-étt, htn. 
— ni v. — eni. Párosít , kettesít. Ikeresített szó , pl. 
ákom-bákom, inczi-finczi, csip-csup, tél-túl, illeg-billeg, 
billeg -ballag, ihog- vihog. V. ö. IKERSZO. 

IKÉRÉSÍTÉS, (ik-ér-és-ít-és) fn. tt. ikérésítés-t, 
tb. — ék. Cselekvés, midőn valamit ikeresítünk. 



55 



IKÉRFI-IKÉRSZO 



IKERTESTVÉR— IKES IGE 



56 



IKÉRFI, (ikér-fi) ösz. fn. L, IKER alaif. 
IKERGYERMEK, (ikergyermek) ösz. fia. L. 
IKER. 

IKÉRHANG, (ikér-hang) 1. IKÉRHANGZO. 

IKÉRHANGZÓ, (ikér-kangzó) ösz. fia. Kettős 
öuhangzó, mely a magyar nyelvben leginkább a pa- 
lócz és göcseji szójárásban divatos , pl. ie (iedes =r 
édes), ua (buatya = bátya), uö (biiöség = bőség), 
au (auma = alma) stb. 

IKÉRHÚG, (ikér-húg) ösz. fn. Leány , vagyis 
nőmagzat, ki az ikertestvérek között valamivel előbb 
született. 

IKÉRÍT, (ik-ér-ít) 1. IKÉRÉSÍT. 

IKÉRKÖRTE, (ikér-körte) ösz. fn. Egymással 
öszvenött két körte vagy ezek egyike. 

IKÉRLEÁNY, (ikér-leány) ösz. fn. 1. IKER 
alatt. 

IKÉRNENE, (ikér-néne) ösz. fn. Nőmagzat , ki 
az ikertestvérek között valamivel hamarabb jött a 
világra. 

IKÉRÖCS, (iker öcs) ösz. fn. Az ikertestvérek 
közöl valamivel fiatalabb férfimagzat. 

IKÉRPISZTOLY, (iker pisztoly) ösz. fn. Pus- 
kamivesek nyelvén am. oly pár pisztoly, melyeknek 
részei oly egyenlően készítvék , hogy egymással biz- 
ton föl cseréltethetnek ; vagy a kétcsövű pisztoly is 
hívathat ik így. 

IKÉRRÖPPENTYÜ , (ikér-röppentyü) ösz. fn. 
Röppentyű , mely a levegőben két csillag gyanánt 
szétoszlik. 

IKÉRSZÓ, (iker- szó) ösz. fn. Kitűnő sajátsága 
a magyarnak , hogy némely fogalom élénkítésére, 
hathatósságára, két hasonló, leginkább magas és mély 
hargu szót öszveteszen, s ha nem talál, csinál. Ilye- 
nek : ágasbogas , ingóbingó , elegybeUgy , csecsebecse, 
csigabiga, díbdáb, dúlfúl, diribdarab, csínjabinja, gir- 
begurba, imígyamúyy, ímmelámmal, dínomdánom, Wy- 
loty, yylmgyom , hébehóba , irkafirka , ringyrongy , hí- 
mezhámoz , locsogfecseg , mendemonda, tarkabarica, 
v'gyrsb'-jos, tipegtapog, zenebona, zűrzavar stb. Hason- 
lók a héberben fnhv va bohu (pusztádon puszta) , a 
finnben haján haján (öszvevissza), siki soki (szintén), 
Iá ivan kaavan (ügygyei bajjal) , a mongolban khap 
khara , mely a törökben kap kara , (mintegy feketé- 
den fekete) , a csuvasban sop-sora (fehéres fehér), a 
törökben top dolu (teliden teli) , jap jal'iniz (egyes 
egyedül). T. i. a töröktatár nyelvekben ezen ikerítés 
az által történik, hogy az első szótagot megkettőzik 
és ezen szótag végire még valamely ajakhangot tesz- 
nek, ú. m. b v. p, v. m és ezzel rokon n hangokat. A 
magyai ban pedig kivált a második csinált szó elébe 
gyakorta szintén b vagy más ajakhang járul, pl. tar- 
kabarka , tinóbinó, inczifinczi, csigabiga, terefere , szu- 
szimuszi stb. Némely ikcrítésnél mint láttuk, az első 
szóhoz don, diin, den képző járul, pl. vjdo/i új, tisztá- 
don tiszta, teliden leli. Részletesebben 1. Előbeszéd, 
1 17 — 8. I 



IKERTESTVÉR, (ikertestvér) ösz. fn. Test- 
vér, ki egy másikkal ugyanazon anyától egyszerre 
lett. 



,A költő és a son 
Egy anyaméhből született ; 
Ikertestvérek voltak ők ; 
Együtt bolygák az életet. " 



Petőfy. 



IKERVÁR, mezőváros Vas megyében ; helyr. 
Ikérvár-on v. — ott, — ra, — rö7. 

IKES IGE , ösz. fn. Általán mind azon igék, 
melyek a jelentőmód jelenidejének egyes harmadik 
személyében, vagyis számos esetben csak a tiszta ige- 
gyökhöz vagy pedig többnyire már az igetörzsökhöz 
ik toldalékot vesznek fel, s mindig valamely szenvedő 
állapotot fejeznek ki ; milyenek a) az egyszerű tiszta 
középigék, pl. es-ik, lakik, esz-ik, isz-ik ; vagy ön- és 
áthatóból közvetlenül származottak , mint nyúl-ik, 
vál-ik, hajlik, hall-ik, för-ik, érzik, vérz-ik; vagy más 
képzővel közvetítve alakultak, mint édes ed-ik, lát-sz- 
ik, rak-od-ik, gondolkozik, bán kód-ik stb. b) belszen- 
vedők, ód, öd ém ódz, ödz képzők segitségével, mint : 
hányod ik , vetöd-ik, fonódik, csalód-ik , záród-ik , ta- 
karódz ik, fenyeget ödz-ik stb. c) külszenvedők, at et és 
tat tet képzők társaságában , miat : hányat-ik, vettet- 
ik, fonatik, csalat ik, ü/te'ik, zárat-ik , építtetik stb. 

Az ik rag, mint föntebb látható ( — IK (l), 
egyes harmadik személy raga) és elé is fordul az ál- 
talános múlton kivül minden időben , néha más ön- 
vagy mássalhangzóval is öszveolvadva , pl. zárat-ék 
[zzz záruta-ik), záratn-ék (= zárat na ik), záródj-ék 
(z=z záród-jon-ik), záratand-ik stb. Az ik magában, 
mivel más személyben elé sem jön, nem jelent szen- 
vedést, és az ^--kel járó képzők vagy ragok rendsze- 
rént már maguk kifejezik a szenvedő állapotot, azon- 
ban mivel a külszenvedő igék ragai ugyanazok a 
miveltető igékéivel, valamint az ikes igék személyra- 
gai is az alanyi (vagyis határozat lan) igehaj litásbeli- 
ekkel , főkép a többesben , noha a mondat egészben 
véve nem okoz semmi zavart, minthogy a miveltető 
igék mellett mindig oit áll a tárgyeset , de mégis a 
miveltető igéket már magában a ragozásban is czél- 
szerü volna a külssenvedőtől megkülönböztetni. Ezt 
némelyek ugy vélték elérhetőnek, ha a külszenvedő 
raga megkettőztetnék, pl. adatom , adat-unk , veret- 
em, veretünk stb. miveltető, udai iat-om, adat-tat-unk, 
veret- tet- ünk, veret- let-tek, veret-tet-nek szenvedő alak 
volna. De köz éleiben ezt mint amazt is használják 
mind miveltető, mind szenvedő értelemben, s maga a 
rag nem foglal magában szenvedő értelmet. Czélsze- 
rübbnek vélnők, ha a régiség némely példái után is 
a végső t, szenvedöleg th-vál Íratnék, pl. (a malomba 
búzát) vitetünk, vitettek, vitetnek; és (a gőzkocsikon 
gyorsan) uitethünk, vitethtek, vitethnek ; így viteténk, vi- 
tetett':, vitetettek és vitethénk, vitethetek, vitethének ; to- 
vííühkvitettünk és vilethtiink; vitet endílnk és > itethendünk 



57 



IKETLEN— IKRÁUZÁS 



IKRÁDZIK— IKTÁR 



ót 



stb. Vannak igéink, melyekben sz alkotja a szenvedő 
állapotot, pl. lát-sz-ik, hallatsz ik és nem igetörzsek- 
től : beteg sz-ik , gazdag sz-ik. Már pedig az sz szel 
rokon a h, és a h különben is kóros, szenvedő állapo- 
tot is jelent, pl. had, hed, hoszik, höszik, huszík, hüszik 
képzőkben. 

IKETLEN, (iket-len) mn. tt. ikellen-t, tb. — ék. 
Oly igékről mondjuk általán, melyek igegyökere v. 
igetörzsöké nincsen ^7<;-kel megtoldva , pl. lát , jár, 
megy, szalad, ragaszt, magasztal, feketít, szabadalmaz 
stb. ; különösebben olyan át- vagy önható igékről, 
melyeknek ellenében az ikes toldalék szenvedő álla- 
potot jelent , pl. tör törik , vérez vérzik , hall hallik, 
érez érzik, hajol hajlik, nyúl nyúlik. 

IKÉV, (ik-év) ösz. fn. L. SZÖKŐÉV. 

IKLAD, falu Pest és puszták Somogy megyé- 
ben ; helyr. Iklad-on, — ra, — ról. 

IKLÁND , falu Erdélyben , M.aos székben ; 
KIS — , NAGY — , falvak Tborda megyében; helyr. 
Iklánd-on, — ra, — ról. 

1KLAT , (ik-ol-at) áth. m. iklat-tam , — tál, 
— ott. Menésre sürget, ösztönöz. V. ö. IKAT. Alak- 
jára és értelmére nézve hasonló a zaklat igéhez. 

IKLOD , falvak Szála , Szathmár és puszták 
Bihar megyében ; és Erdélyben , Küküllő megyében. 
KIS — , NAGY — , falvak Doboka megyében; helyr. 
Tklód-on, — ra, — ról. 

IKLÓD SZENT-IVÁNY, puszta Erdélyben, Bel- 
ső-Szolnok megyében; helyr. Szent Ivány on , — ba, 
—bál. 

IKLOD A , falu Temes megyében ; helyr. Iklo- 
dán, — ra, — ról. 

IKNAP, (ik-nap) 1. SZÖKŐNAP. 

IKÓ, női keresztnév, s ara. kis Ilona, Ilka, Ilkó, 
Ilus, Iluska, Ila, Pila. L. ILONA. 

— IKÓ , (i-kó) ösz. névképző ika helyett, pl. 
házika v. házikó. 

IKRA, (a keleti török nyelvben aigra , Zenker 
szerént am. párzás , ivás (Begattung) ; Dankovszky 
szeréut a szláv nyelvekben is eléjönnek : ikra, jikra, 
ova pisciuui) ; fn. tt. ikrát. Gyöke talán a halak, rá- 
kok, hüllők tojásait jelentő iv (iv-ik, ivadék). E sze- 
rént ,ikra' eredetileg öszvetett szó , s mintegy ív-ra- 
kás, azaz hal-, rák-, hüllő ivó tojások rakása , öszve- 
ge. Halak, rákok ikrája. Viza-, tok-, köcsögeikra. Atv. 
ért. némely testek részei, melyek haltojások gyanánt 
öszvecsomósodnak, szeinecskékbe öszvcállanak. Ikrák 
vannak a tejfölben , midőn a vajrészecskék különvál- 
nak. Ikrái vannak a megaludt zsírnak. V. ö. LÁB- 
IKRA. 

IKRACSÉPKŐ, (ikra-csép-kő) ösz. fn. Csepegő 
v. csepkövek bizonyos neme, melyek halikrához ha- 
sonló részecskékből állottak öszve , miért néhutt a 
népvélcmény által megkövült ikráknak tartatnak. 
(Oolithus). f 

IKRADZAS , (ikra-ad-oz-ás) fn. tt. ikrádzás-t,' 
tb. — ok, hann. szr. — a. Állapot, midőn valaminek 



ikrája nő, szaporodik vagy ikraalakú részecskéi fej- 
lődnek. Halak, rákok ikrádzása. Vajnak, tejfölnek ik- 
rádzása. V. ö. IKRA. 

IKRÁDZIK, (ikra-ad oz-ik) k. in. ikrádz-tam v. 
— otlam, ikrádztál v. — ottál, — ott, htn. — ni vagy 
— ani. Ikrái nőnek, ikrákat kap, tulajd. és átv. ért. 
Ikrádzanak a halak. Ikrádzik a tejföl. Ha a lejföl ik- 
rádzik, rajta a köpüvel. (Km.). V. ö. IKRA. 

IKRAKŐ, (ikra-kő) ösz. fn. 1. IKRACSÉPKŐ. 

IKRÁLÓ , (ikra-al-ó) fn. tt. ikráló-t. L. LÁB- 
IKRA. 

IKRÁNDIK, (ik-rán-d-ik) k. m. ikránd-ott, htn. 

— ani. Kriza J. szerént a székelyeknél am. undoro- 
dik, irtózik és (okrándik alatt) hökken; pl. valamely 
eledeltől ikrándani. Első része világosan ik , am. hök 
a hökken, és másik része rán v. ránd, a rándul, rán- 
dít igék gyöke, tehát kétségtelenül am. visszarándúl. 

IKRÁNIK, (ik-rán-ik) k. m. ikránt. L. IKRÁN- 
DIK. 

IKRÁNKODIK, (ik-rán kod-ik) k. m. ikránkod- 
tam, — tál, — ott. Székely tájszólás szerént am. hir- 
telen uiegfélemlik valamitől, azaz megmozdulva visz- 
szaránlja magát. Máskép ugyan csak a székelyeknél : 
okránkodik. 

IKRAPIKK, (jkra-pikk) ösz. fn. Növénynem a 
négy főbbhíinesek seregéből és beczősök rendéből, 
melynek csészelevelein belül egy egy pikkelylyé nőtt 
ikra göngyölödik ki. (Arabis). 

IKRÁS , (ikra-as) mn. tt. ikrás-t v. — at , tb. 

— uk. 1) Ikrával ellátott. Ikrás halak, rákok. 2) Ik- 
rával készített. Ikrás káposzta , ikrás leves. 3) Ikra 
gyanánt Öszvecsomósodott. Ikrás vaj, tejföl. Ikrás hús. 
Ikrás görög dinnye. V. ö. IKRA. 

IKRÁSHÚS, (ikrás-hús) ösz. fn. 1. MIRIGY. 

IKRÁSODÁS, (ikra-as-od-ás) fn. tt. ikrásodás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Állapot vagy bizonyos ál- 
lapotba átmenés , átváltozás , midőn valami ikrássá 
lesz. V. ö. IKRÁSODIK. 

IKRÁSODIK, (ikra-as-od-ik) k. m. ikrásod-tam, 

— tál, — ott. 1) Ikrája nő, szaporodik. Ikrásodik a 
nőstény hal, midőn bizonyos kort ér. 2) Ikra gyanánt 
csomósodik, szemecskékbe gyűl öszve. Ikrásodik a 
vaj, a megérett tejföl. V. ö. IKRÁS és MIRIGYES. 

IKRENDEZ, tájdivatos ökrendez helyett ; 1. ezt. 

IKRENY, a könnyű és legritkább fémek egyike, 
melyet Mosunder nevű vegyész fedezett fel a Cerit 
nevű ásványban 1840-ben, s minthogy ezen elem az 
említett ásványban mindig a Czereny (cerium) és Re 
jeny (Lanthanum) kíséretében jön elé, nevezé eztDi- 
dymiumnak, ezen görög szóból őtővuoi = ikrek ; a 
magyar ikreny nevezet is az iker , ikrek szótól köl- 
csönöztetett. — Török József tanár. 

IKRENY, puszta Győr megyében ; helyr. IkZ 
rény-be, — ben, — bői. 

IKRES, 1. IKERES. 

IKTÁR, falu Temes megyében ; helyr. Iktár-on } 

— ra, — ról. 



69 



IKTAT— ILDOMOS 



ILDOMOSÁN— ILLANY 



60 



IKTAT, IKTATÁS, IKTATÓ, 1. IGTAT , IG- I 
TATÁS, IGTATÓ. 

IKVA, folyó neve Sopron megyében. 
IL, (1), elvont gyök, mély hangú i-vel, s ugyan- 
ilyen képzéssel. 1) Jelenti azon jó érzést, melylyel 
némely kedves szagú testek a szagló érzékekre hat- 
nak ; innen lett az elavult ill, (il-ol) , azaz jó érzésű 
szagot ad , bocsát , gerjeszt , s ebből származik az 
illat, illatos, illatozik stb. Ennél fogva az il vagy 
azonos ,lél' szóval, s azon hangot utánozza, mely által 
a kedves szagot mintegy lélekzés által beszívjuk, (va- 
lamint a busz, bűz a kellemetlen szagnak távoztatását, 
elfuvását [bü !] jelenti); vagy pedig átalakult : jol (mint 
iy jog, inkább jonkább, irgalom jorgalom stb.) , s e 
szerént illat annyi volna, mint : jollat, illatos jollatos, 
illatozik jollatozik stb., vagy végül általán itten is az 
alább következő értelem (sebes mozgás, mintegy illa- 
nás) rejlik benne. 2) Elvont gyöke az illan, illog, 
stb. szóknak, s jelent sebes mozgást, sietést, szökést, 
mely értelemben rokon vele szanszkrit il (mozog, siet), 
görög ilaco, iaXXm, és német eilen, csagataj 'ildam sebes 
mozgás (Abuska). Elfogadja a magas hangú képzést 
is , pl. illeg szóban, honnan : illegbilleg. V. ö. EL. 

IL, (2), elvont gyök, magashangú i-vel, s ugyan 
ilyen képzéssel, melyből illik, illet, illeszt, illendő stb. 
származékok erednek ; s rokonnak látszik hely szóval, 
innen illik am. helyén van , mintegy helylik , illeszt 
am. helyére tesz, illet am. érint stb. Jelent általán 
oly hatást , állapotot , mely bizonyos czélra helyesen 
alkalmaztatik vagy alkalmazkodik , mely czélszerü 
tapintattal működik, mely épen oda hat, hová hatnia 
kell. E gyökből lett az elvont igetörzsök il-el =z hely- 
ei, összevonva ill ■=. hely-1, s innét a közép ill-ik am. 
helylik, azaz helyén van ; továbbá : illet, illeszt, ille- 
get stb. Ezen elemzés szerént értelmezhetők minden 
származékai, melyeket 1. saját rovataik alatt. A csa- 
gataj nyelvben 'ilmak am. megilletni, tisztelni. (Abus- 
ka). V. ö. különösen : ILLIK. 

IL, (3) , elvont gyöke ildom, ildomos, ildomos- 
ság régi szóknak. Rokona el az elme szóban. Előtét- 
tel rokona azon böl , melyből bölcs származik , és a 
török bil-mek = tudni. Alapértelme : tudás , eszé- 
lyesség. 

ILA, 1. ILONA. 

ILDOM , fn. tt. ildom-ot. Régibb nyelvemlé- 
keinkben eléforduló szó , s jelent eszélyt, vagyis az 
észnek oly működését , mely által a kitűzött czélra 
legillőbb , leghelyesebb eszközöket használ, mely a 
körülményekhez aránylag , okosan alkalmazkodik. 
Elemzésére nézve v. ö. IDOM szót is. 

ILDOMATLAN, (ildom-atlan) mn. tt. ildomat- 
lan-t, tb. — ok. Eszélytelen, oktalan, ki a czélra nem 
alkalmas, s a körülményekhez nem szabott eszközö- 
ket használ. V. ö. IDOM, IDOMTALAN. 

ILDOMÍT, 1. IDOMÍT. 

ILDOMOS, (ildom-os) mn. tt. ildomos-t v. — at, 
tb. — ak. Eszélyes, a kitűzött czélra szolgáló eszkö- 



zöket okosan megválasztó, tetteit a dolgok mivoltából 
kifejlett körülményekhez alkalmazó. Es dicséré úr e 
hamisságnak folnagyát , mert ildomoson tött volna, 
mert e világnak fiai ildomosbak fényességnek fiainál. 
Legyetek azért ildomosok, miként kígyók. „Estote pru- 
dentes, sicut serpentes. " (Münch. cod.). 

ILDOMOSÁN, (ildom-os-an) ih. Eszélyesen, 
okosan. 

ILDOMOSSÁG, (ildom-os-ság) fn. tt. ildomos- 
ság ot, harm, szr. — a. Eszélyesség, okosság, vagyis 
oly tulajdonság , melynél fogva valaki czélszerüleg, 
okosan működik, czélszerü eszközöket használ. V. ö. 
ILDOMOS. 

ILENCZFALVA, 1. ILLENCZFALVA. 

ILIA, falu Hont megyében ; helyr. Iliá-n, — ra, 

— ról. 

ILINY, 1. ILLÉNY. 

ILK, falu Szathmár megyében ; helyr. Ilk-on, 

— ra, — ról. 

ILKA, ILKUS, 1. ILONA. 

ILL, (1), (il-ol v. il-al) elavult áth. s am. ked- 
ves, jó szagot ad, terjeszt. Innen származott : illat. 

ILL, (2), (il-ol v. ir-ol, ir-1) elvont törzsök, mely- 
ből illan, illant, illog stb. származtak , s jelent foly- 
tonos vagy gyors, könnyű mozgást, sietést, szökést. 
Egyszerű gyöke il rokon azon ir gyökkel, melynek 
származékai : iram, iramlik, ironga, iront ; minélfo gva 
így is elemezhető : ir-l v. ir-ol. 

ILL, (3), a föntebbiektől eltérő, magas hangú 
i-vel, s ugyan ilyen képzéssel. L. IL, (2). 

ILL, (4), régies és tájdivatos, ül vagy üli helyett 
is ; 1. ezeket. 

ILLA, (ill-a), ezen közmondásban : „illa berek, 
nádak, erek u (nem : nád a kert) am. fuss v. fut v. 
futott berken, nádakon, ereken keresztül. Főnévül 
használva am. futáB, szökés. Illára vévé a dolgot. 
(Heltai). 

ILLÁDIA, falu Krassó megyében ; helyr. Illá- 
diá-n, — ra, — ról. 

ILLAN, (illan) önh. m. illan-t. Gyöke a me- 
nést, sietést, szökést jelentő il, s am. menekvés végett 
siet, szökik. Elillant a poroszlók elöl. Nem tudni, 
hová illant. 

ILLANÁS, (ill-an-ás) fn. tt. illanás-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Menekvés végetti szökés, futás, el- 
sietés. 

ILLANGAT, (ill-an-g-at) önh. m. illangat-lam, 
— tál, — ott. Alsó Nyitravölgyében am. csúszik a 
jégen, csuszkái. 

ILLANÓ, (ill-an-ó) mn. tt. illanó-t. Menekvés 
végett elsiető, szökő. 

ILLANT, (ill-an-t) önh. m. illant ott, htn. — ni 
v. — ani. Táj divatosan am. illan. Az üldözök elöl el- 
illantam. 

ILLANY, (il-l-any) fn. tt. illany-t , tb. — ok, 
harm. szr. — a. Mint a jó szagot jelentő il szárma- 
zéka am. illatos fűszer, pl. sáfrány, fahéj stb. 



61 



ILLÁROZIK — ILLATOZÁS 



ILLATOZIK — ILLEDELEM 



62 



ILLÁROZIK, (il-1 ár-oz-ik) k. m. illároz-tam, 
— tál, — ott. Kriza J. szerént a székelyeknél am. 
mulatóz, dáridóz. Egy eredetű illogat szóval. 

ILLASZT, (il-1-aszt) áth. m. illaszt-ott, htn. 

— ni v. — ani. A székelyeknél am. szalaszt. Valami- 
nek utána illasztani. Kiillaszt am. kiszöktet. 

ILLAT, (il-l-at) fn. tt. illat- ot , harm. szr. — a 
v. — ja. Gyöke a kedves szagot jelentő il, s törzsöke 
az elavult ige ill. Jelenti azon finom, repülékeny ré- 
szecskéket, melyek némely testekből, különösen nö- 
vényekből kipárolognak , a a szagló érzékekre kelle- 
mesen batnak. Virágok, füvek illata. Rózsa, szegfű 
illata. Illattal eltölteni a szobát. Rózsához az illat, 
szűzhöz a szemérem hozzá termett. (Km.). Illatot színi, 
terjeszteni. Illatban, v. illatárban úszó mezők , rétek. 
Törökül ilacs am. orvosság. V. ö. IL, (1). 

ILLATÁR, (illat-ár) ösz. fn. Illatok bősége. 

„A tavaszkor fűbe fekszem , 
Szívem nyitva áll ; 
Szembe, szívbe kéjgyönyörnek 

Illatárja száll." Garay J. 

ILLATÁRUS, (illat-árus) ösz. fn. Ki mestersé- 
gesen készített illatokkal, illatszerekkel kereskedik, 
milyenek különféle szagos vizek , kenőcsök , ola- 
jok stb. 

ILLATLAN, (il-1-atlan) mn. tt. illatlan-t, tb. 

— ok. Minek illata nincsen , vagy illatos részecskéi 
elrepültek. Illatlan száraz rózsakóró. Illatlan vízzel 
mosdani. 

ILLATLANUL, (il-1-atlan-ul) ih. Illat, vagyis 
kellemes jó szag nélkül. 

ILLATMILLYE, (illat-millye) ösz. fn. Millye 
vagy tartó vagy tébely , szelencze, melyben illatszer 
van. Pipereasztalok illatmillyéje. 

ILLATOLAJ, (illat-olaj) ösz. fn. Növényekből 
kivont jószagú olaj, pl. rózsa-, szegfűolaj. Illatolajjal 
kent hajfürtök. 

ILLATOS, (il-1-at-os) mn. tt. illatos-t v. — at, 
tb. — ak. Oly testről mondjuk, melyből jó szagú ré- 
szecskék párolognak ki , vagy mely ily részecskék 
által mesterségesen szagossá tétetett. Illatos füvek, 
virágok, gyökerek. Illatos hajfürtök, zsebkendő. Illatos 
hölgyek, uracsok. 

ILLATOSÁN, (il-1-at-os-an) ih. Illattól párolog- 
va, jó szagosán, illatszerekkel kendőzve, mosva stb. 

ILLATOZ, (ü 1-at-oz) áth. m. illatoz-tam, — tál, 
— ott. 1) Illattal behint, füstöl, megtölt. Beillatozni 
a szobát, ruhát. 2) Valaminek illatát éldeli, szívja. 
Illatozni a kedves virágokat. Ily értelmet ad neki 
Molnár A. illatol (mint szag, szagol) helyett. 

ILLATOZÁS, (il-ol-at-oz-ás) fn. tt. illatozás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. 1) Átható ért. valaminek 
illattal, illatszerrel behintése, megtöltése. 2) Mint az 
illatozik igének származéka, állapot, midőn valamiből 
illat fejlik, párolog ki. Virágok illatozása. 



ILLATOZIK, (il-ol-at-oz-ik) k. m. illatoz-tam, 
— tál, — ott. Illat fejlik, párolog ki belőle. Illatozik 
a nyiló rózsa, szegfű. 

ILLATOZÓ, (il-ol-at-oz-ó) mn. tt. illatozó-t. Ami 
illatozik, miből jó szag fejlik, párolog ki. Illatozó ré- 
tek, virágok. Illatozó fűszerek. 

ILLATSZER, (illat-szér) ösz. fn. Növényekből 
kivont, s mesterségesen elkészített jó szagú részecs- 
kék, pl. vizek, olajok, kenőcsök stb. 

ILLATSZERÁRUS, (illat- szer-árus) ösz. fn. 1. 
ILLATÁRUS. 

ILLATSZERÉSZ, (illat-szerész) ösz. fn. Ki il- 
latszereket készít, vagy illatszerekkel kereskedik. 

ILLATSZERÉSZET, (illat-szerészet) ösz. fn. 
Illatszereket készítő gyár, vagy illatszerek áruhelye. 

ILLATÚ, (il-ol-at-ú) mn. tt. illatú-t, tb. — k v. 
— ak. Bizonyos illattal biró. Erős , gyöngéd, finom 
illatú. A rózsa is szép, és jó illatú, de bökös a tüskéje. 
(Km.). Kedves illatú, drága illatú fűszerek. Szent ih 
latú áldozat. 

ILLATÜVEG , (illat-üveg) ösz. fn. Illatszerek, 
különösen folyó neműek tartására való üveg edény, 
palaczk. 

ILLATVÍZ, (illat-víz) ösz. fu. Illatos szerekkel 
föleresztett , vegyített víz , pl. rózsavíz , kolóniai 
víz stb. 

ILLEDÉK , (il-1-ed-ék) fn. tt. illedék-ét , harm. 
szr. — e. Alkalmas szó a német Anstand kifejezésére, 
mennyiben ez oly állást, oly külső magatartást, alakot, 
jelent mely az illető személy műveltségéhez, hiva- 
talához, rangjához, továbbá a körülményekhez, társa- 
sági szabályokhoz leginkább illik, s azokkal öszvehang- 
zik. Illedékkel lépni föl nyilvános helyen. Üledékkel be- 
szélni. Illedéket tartani. Illedék nélkül álló szónok. Ter- 
mészetes, erötetés nélküli, úrias, nemes illedék. V. ö. IL, 
(2), magashangű gyök. 

ILLEDÉKÉNY, (il-1-ed-ék-ény) mn. tt. illedé- 
kény-t, tb. — ek. Oly állású, magatartású, külső alakú, 
milyent az illedék kivan ; vagy , ki magát az illedék 
szabályaihoz könnyen alkalmazza, üledékre hajlandó. 
Illedékeny ifjú, férfiú. V. ö. ILLEDÉK. 

ILLEDÉKÉNYSÉG, (ü-1-ed-ék-ény-ség) fn. tt. 
illedékénység-ét, harm. szr. — e. Tulajdonság, mely ly el 
az bir, ki illedéket tart, vagy üledékre hajlandósága 
van. Az illedékenység műveltebb emberek tulajdonsága. 
V. ö. ILLEDÉK. 

ILLEDÉKÉS, (ü-1-ed-ék-és) mn. tt. illedékés-t 
v. — -et, tb. — ek. Illedéket tartó, illedék szabályai- 
hoz alkalmazkodó. Illedékes állás, magatartás. Ille- 
dékes taglejtések. Illedékes külsejű férfi. 

ILLEDÉKTELEN, (ü-1-ed-ék-telen) mn. tt. il- 
ledéktelen-t, tb. — ék. Aki vagy ami nem illedékes 
tartású, külsejű, alkalmazkodásu. 

ILLEDELEM, (il-1-ed-el-ém) fn. tt. illedelm-et, 
harm. szr. — e. Társadalmilag megalapított viszonyos 
szabályokból folyó külső udvarias cselekvésmód, mely 
szerént társas viszonyainkban azon szabályokhoz al- 



63 



ILLEDELMES- ILLEMERZET 



ILLEME* ILLENDŐSÉG 



fi 4 



kalmazk odúnk. Ezt kívánja az illedelem. Úgy hozza 
magával az illedelem. Megsérteni az illedelmet. Követ- 
ni, megtartani az illedelem szabályait. Rokon vele az 
üledék, de szűkebb értelmű. V. ö. ILLEDEK. 

ILLEDELMES, (il-1-ed-el-ém-es) uin. tt. illedel- 
mest v. — et , tb. — ele. Hiedelemmel biró , azzal 
egyező. Illedelmes magatartás, viselet. 

ILLEDELMETLEN, (il-1-ed-el-em étlen), lásd : 
ILLEMTELEN. 

ILLEDELMI, (il-1-ed-el-éin-i) mn. tt. illedelmi-t, 
tb. — ele. Illedelmet illető, ahhoz tartozó, arra vonat- 
kozó. Illedelmi szabályok. 

ILLEG, (il-el-ég, 1. IL, [1]), önh. m. illegtem, 
— tél, — étt. Gyöke a mozgást jelentő il , s kettős 
gyakorlati képzőjénél fogva am. aprózva, könnyű 
mozgásokkal halad , mendegél. Mélyhangon : illog. 
Összetéve : illeg-billeg v. illeg-ballag . Montovai le- 
génynek, bakancsa van szegénynek, illeg ballag benne. 
(Népd.). Illeg billeg, majd megáll. 

ILLÉGÉS, (il-el-ég-és)fn. tt. illégés-t, tb. — ék, 
hann. szr. — e. Aprózott mozgásokkal mendegélés. 

ILLEGET, (il-1-ég-et) áth. m. illéget-tem, — tél, 
— étt. Valamit többszörös ide oda helyezés, mozga- 
tás által alkalmas helyzetbe tesz , vagyis olyanba, 
mely leginkább illik hozzá. Gyöke a mozgást, külö- 
nösen a helyezkedő, alkalmazkodó, kellő mozgást je- 
lentő il, melyből illik és illem erednek A ruhát hozzá 
illegetni a testhez. A nyalka legény illegeti magát. 
Szép vagy no , csak ne illegesd úgy magadat. Róka 
farkát illegeti, násznagy akar lenni. (Lakodalmi vers). 

ILLÉGETÉS, (il-1-ég-et-és) fn. tt. illégetés-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés, mely által vala- 
mit illegetünk. Ruha illegetése. Test illegetése. Nyalka 
illegetéssel lépdelni. V. ö. ILLEGET. 

ILLEGETŐ , (il-1-ég-et-ő) mn. tt. illégetö-t. Ki 
valamit illeget. Ruháját illegető leány. Tánczközben 
magát illegető legény. V. ö. ILLEGET. 

ILLÉKONY, (il-1-ék-ony) mn. tt. illékony-t v. 

— at, tb. — ak. L. ILLÓ. 

ILLEM, (illem) fn. tt. illem-ét, harm. szr. — e. 
A tágasb ért. vett illedelem egyes jelensége , milye- 
nek : társalgási finomság, udvariság, szerénység, ke- 
cses tartás, szóval : egyes kedveitető társalgási mo- 
dor. Illemmel szólani a hölgyek körében. Illemből ma- 
gáról legkevesebbet szólani. V. ö. ILLEDELEM. 

ILLEMÉNY, (il-1-em-ény) fn. tt. illemény-t , tb. 

— ék, harm. szr. — e. Illemmel párosult cselekvény 
vagy cselekvésmód, különösen olyan , mely bizonyos 
bimulékonyüágra mutat , mely által valaki mintegy 
oda illeszkedik , alkalmazkodik másokhoz (Schick- 
lichkeit). 

ILLEMENYI, (il-1-em-ény-i) mn. tt. üleményi-t, 
tb. — ek. Illeinényre. vonatkozó , ahhoz tartozó , azt 
illető. 

ILLEMÉRZET, (illem-érzet) ösz. fn. Ösztön- 
szerű érzése annak, ami illemes. 



ILLEMÉS, (il-1-em-és) mn. tt. illemes t v. — el, 
tb. — -ek. Illemmel biró, illemet követő, illemet tartó, 
illem szerént cselekvő. Illemes társalgás, beszéd , nyi- 
latkozat. V. ö. ILLEM. 

ILLEMÉSEN, (il-1-em-és-en) ih. Illemes módon, 
udvariasan , finom modorban , szerényen. Illemesen 
társalogni a müveit hölgyekkel. 

ILLEMETLEN, (il-1-ein-etlen) mn. tt. illemet- 
lent, tb. — ék Illem nélküli; udvariatlan, szerényte- 
len ; nyers, műveletlen modorú, Illemetlen magaviselet. 
V. ö. ILLEM. 

ILLEMHIÁNY, (illem-hiány) Ösz. fn. L. LL- 
LEMTELENSÉG. 

ILLEMSZABÁLY, (illem-szabály) ösz. fn. Egyes 
szabály az illemes magaviseletről. 

ILLEMSZERÜ, (illem-szerű) ösz. mn. L. IL- 
LEMÉS. 

ILLEMTELEN, 1. ILLEMETLEN. 

ILLEMTELENSÉG , (il-1-em-telen-ség) fn. tt. 
illemtelenség-ét, harm. szr. — e. Illem hiánya, vagy il- 
lem hiánya miatt elkövetett cselekvény, illem nélküli 
állapot ; illem nélküliség. 

ILLENCZFALVA , helység Erdélyben , Maros 
székben; helyr. Illenczfalvá-n, — ra, — ról. 

ILLENDŐ, (il-1-end-ő) mn. tt. illendö-t, tb. —k 
v. — ek. 1) Minek belső természeténél, tulajdonságá- 
nál , képességénél fogva valamihez illenie kell vagy 
mi illeni fog valamihez, alkalmas lesz valamire. Ilye- 
nek : állandó, mulandó, halandó, melyekben az állás, 
múlás , hálás képessége vagy szüksége megvagyon. 
Mindenhová, mindenre illendő. Katonának, papnak il- 
lendő. Hivatalra illendő férfi. Ez nem hozzád illendő 
leány. 

„Hozzád légyen illendő, 
Ne légyen vén és meddő ; 
Ha gazdag : csak feddő ; 
Ha szép is — veszendő , 
Mást néző , mást néző. " 

Házassági ének a XVI. század vége körül. (Thaly 

K. gyűjt.). 

2) Az udvariasság , a társalgás bevett szabályaival 
megegyező ; szerény, módos. Illendő magaviselet. Ez 
nem illendő beszédmód. Illendő külső, ruha. Illendő 
módon adni elé valamit. 

ILLENDŐEN, (il-1-end-ő-eu) ih. Illendő módon ; 
udvariasan, szerényen ; úgy amint illik , amint kell. 
V. ö. ILLENDŐ. 

ILLENDŐKÉP , (illendő-kép) lásd : ILLEN- 
DŐEN. 

ILLENDŐLEG , (il-1-end-ő-leg; ih. 1. ILLEN- 
DŐEN. 

ILLENDŐSÉG, (il-l-end ö-ség) fn. tt. illendőség- 
ét, harm. szr. — e. 1) Valamire vagy valamihez ké- 
pesség, alkalmasság. Ezen eszközök illendőségéről nem 
kételkedem. 2) Társalgási szabályokuak, kivánatoknak 
megfelelő minemüség, tulajdonság ; udvariasság, sze- 
rénység , tisztes cselekvésmód. Ezt hozza magával az 



65 



ILLENY -ILLESZTETTEN 



ILLESZTGET— ILLETES 



66 



illendőség. Eljárásodat nem tudom megegyeztetni az 
illendőséggel. 

ILLENY, falu Nógrád megyében ; helyr. Illény - 
be, — ben, — bői. 

ILLÉS, (1), (il-l-és) fn. tt. illés-t , tb. — ék, 
harm. szr. — e. Valaminek azon állapota, melyben 
akkor vagyon , midőn valamihez illik ; hozzávalóság. 
ILLÉS , (2), v. ILLYÉS, (héber eredetű, jelen- 
tése : istenes, istentisztelő) férfi k. tt. Illést, tb. — ék. 
Elias. Illés próféta. Illyés szekere , Győr vidékén am. 
egylovas két kerekű taliga. 

ILLÉSFALU, helység Szepes megyében ; helyr. 
Illésfalu-ba, — ban, — bál. 

ILLESFALVA, helység Közép-Szolnok megyé- 
ben ; helyr. Illésfalvá-n, — ra, — ról. 

ILLÉSHAZA , falu Pozsony megyében ; helyr. 
Illésházá-n, — ra, — ról. 

ILLÉSI, puszták Somogy megyében; helyr. 
Illési-be, — ben, — bői. 

ILLESZGET, (il-1-esz-ég-et v. il-1-esz-t-get) áth. 
és gyak. m. illeszget-tem, — tél, — étt. Lassan , foly- 
tonosan, kényelmesen illeszt, alkalmaz valamit vala- 
hová v. valamihez, v.mire , v.mibe. 

ILLESZKEDÉS, (il-1-esz-kéd-és) fn. tt. illeszké- 
dés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. A mozgásnak azon 
neme , melylyel bizonyos állásba , fekvésbe , alakba 
helyezkedik, alkalmazkodik valaki ; másokhoz simu- 
lás, függeszkedés, hajolás. V. ö. ILLESZKEDIK. 

ILLESZKEDIK, (il-1-esz-kéd-ik) k. m. illeszked- 
tem, — tél, — étt. Illő, vagyis czélszerü mozgás , mű- 
ködés , hajlékonyság által valahová vagy valakihez, 
vagy valamihez alkalmazkodik , simul , helyezkedik. 
Idegen emberekhez, szokásokhoz illeszkedni. Beilleszkedni 
az új állapotba, hivatalba, rendszerbe. 

ILLESZKEDŐ, (il-1-esz-kéd-ő) mn. tt. illeszké- 
dö-t. Bizonyos állásba, helyzetbe alkalmazkodó , he- 
lyezkedő. V. ö. ILLESZKEDIK. 

ILLESZKÉDÖSÉG , (il-1-esz-kód-ő-ség) fn. tt. 
illeszkédőség-ét, harm. szr. — e. Tulajdonság vagy ál- 
lapot , midőn valaki bizonyos helyzetbe alkalmaz- 
kodik. 

ILLESZT, (il-1-esz-t, 1. IL, [2],) áth. m. illeszt- 
ett, htn. — ni v. — eni. Valamit illő , kellő állapotba 
helyez, valamihez alkalmaz, hozzá alakít , véghez vi- 
szi, hogy illően odaálljon. Mindent a maga helyére, 
illeszteni. A ruhát testhez illeszteni. Süveghez illeszteni 
a forgót, tollat. 

ILLESZTÉK, (il-1-esz-t-ék) fn. tt. ül esztek- ét. 
Amit valamibe illesztenek. Olyan alkatú , mint : 
ereszték. 

ILLESZTÉS, (il-1-esz-t-és) fn. tt. illesziés-t, tb. 
— ék, harm. szr. — e. Cselekvés, mely által illesz- 
tünk valamit. Beillesztés , hozzáillesztés , odaillesztés. 
V. ö. ILLESZT. 

ILLESZTETLEN, (il-lesz-t- étlen) mn. tt. illesz- 
tetlen-t, tb. — ék. Ami nincs valahová, vagy valamibe, 
vagy valamihez illesztve. 

A HAD. NVOV SZÓTÁR III. KÖT. 



ILLESZTGET, 1. ILLESZGET. 
ILLET , (il-l-et ,1. IL , [2],) áth. m. illet-tem, 
— tél, — étt. 1) Bizonyos helyen, részen érint, tapint. 
Durva kézzel ne illesd a sebet. Kis ujjammal sem illet- 
tem őtet. Sértő szóval illetni valakit. Ha megilletsz, 
legott oda '-agy. 2) Helyére alkalmaz valamit ; illeszt, 
vagyis véghez viszi , hogy valami üljék valahová. 
Testhez illetni a ruhát. 3) Valamihez tartozik , vala- 
mihez való, valakit érdekel, valakinek tulajdona, bir- 
tokául szolgál. Ezen munka nem engem illet. Mi 
engem illet , nem sokat gondolok vele. Nem illet agg 
ebet a hintaszékéi: (Km). Ezen jószág téged illet. A 
ház a legfiatalabb testvért illeti. 

ILLETÉK , (il-1-et-ék) fn. tt. illeték-ét , harm. 
szr. — e. 1) Járandóság, tulajdonul szolgáló rész, 
osztályrész. A zsákmányból minden vitéz megkapta il- 
letékét. Az évdijnak havi vagy évnegyedi illetékét fel- 
venni. Az örökösöknek kiadni illetékeiket. 2) Munká- 
ból, teherből, adóból stb. annyi rész, mennyit valakire 
vagy valamire , törvény vagy szerződés szerént reá 
rónak vagy róttak. A hadi sarczból reá esett illetéket 
kifizette a város. A közmunkai illetéket bevégezni. A 
bélyegilleték fizetetten. 

ILLETÉKES, (il-l-et-ék-és) mn. tt. illetékés-t v. 
— tt, tb. — ek. 1) Szerződés, osztály stb. szerént ki- 
járó. Illetékes rész , osztályrész, havi díj. 2) Törvény 
által kijelölt. Illetékes biró. 

ILLETÉKFIZETÉS, (illeték-fizetés) ösz. fn. 
Valamely adó , pl. bélyegilletéknek megadása , le- 
rovása. 

ILLETÉKFOKOZAT, (illeték-fokozat) ösz. ín. 
Különböző fokozat, leginkább a bélyegdíjakban. 

ILLETÉKKÖTELEZETT , (illeték-kötelezett) 
ösz. mn. Akinek vagy amitől illetéket, adót, díjt kell 
fizetni. 

ILLETÉKMENTES , (illeték-mentes) ösz. mn. 
Aki vagy ami ki van véve valamely díj , adó fize- 
tése alól. 

ILLETÉKMENTESSÉG , (illeték-mentesség) 
ösz. fn. Kivétel valamely díj, adó fizetése alól. 

ILLETÉKRÉSZ , (illeték-rész) ösz. fn. Valakit 
illető rész, osztályrész, valakinek járó rész. 

ILLETÉKSZABÁS, (illeték-szabás) ösz. fn. 
Cselekvés , melynél fogva valamely felsöbbségileg 
megrendelt díjt az arra hívatott személy a szabályok 
szerént kivet, kiszámít. 

ILLETÉKTELEN, (il-1-et-ék-telen) mn. tt. ille- 
téktelen-t, tb. — ék. Mit a törvény vagy szerződés já- 
randóságként ki nem szabott , meg nem határo- 
zott. Illetéktelen munkára nem lehet kényszeríteni a 
napszámosokat. Illetéktelen díjt kívánni. Illetéktelen 
követelés. Illetéktelen biró. 

1LLETÉS, (il-1-et-és) mn. tt. illelés-t v. — et, tb. 
— ek. Ami hozzá illik valamihez vagy valakihez. II- 
letes szabású öltöny. 

ILLETÉS, (il-1-et-és) fn. tt. illetés-t , tb. — ék, 
harm. szr. — e. Érintés, tapintás, valamihez nyúlás. 

5 



67 



ILLETÉSSEG— ILLETODES 



ILLETŐDIK ILLIK 



68 



ILLETÉSSEG , (il-1-et-és-ség) fn. tt. illetésség- 
ét, harin. szr. — e. Illetes helyzet, fekvés, vagyis 
azon tulajdonság , mely szerént valami illetesen áll, 
odaülik , hozzávaló valamihez. 

ILLETETLEN, (il-1-et-etlen) mn. tt. ületetlen-t, 
tb. — ék. Amit meg nem érintettek, mihez nem nyúl- 
tak ; épségében, egész állapotában maradt, meg nem 
fogyott. Illetetten virág. Illetetten szemérem, szüzleány. 
Illetetten vagyon , pénz. Határozókép használva am. 
illetetlenül. 

ILLETETLENSÉG , (il-1-et-etlen-ség) fn. tt. 
illetetlenség-ét, harm. szr. — e. Illetetlen állapot vagy 
minőség. 

ILLETETLENÜL , (il-1-et-etlen-ül) ih. Érintés, 
hozzá nyúlás nélkül ; épségben , egészen sértetlenül, 
bántatlanul. Illetetlenül megőrizni a ránk bízott kincset. 

ILLETHETETLEN , (il-1-et-het-etlen) mn. tt. 
illethetetlen-t , tb. — ék. Mit illetni, érinteni, mihez 
nyúlni nem lehet , vagy nem szabad. Illethetetlen be- 
csület, szemérem. Illethetetlen szentség. 

1LLETHETLEN , 1. ILLETHETETLEN. 

ILLETLEN, (il-1-etlen) mn. tt. illetlen-t, tb. 
— ék. Ami nem illik. Különösen erkölcsi és társadalmi 
ért. mi a külső erkölcsi és társadalmi szabályokkal el- 
lenkezik, azokat sérti. Illetlen kacsingatás, gúnyolódás. 
Illetlen állás, ülés, evés, ivás. Illetlen pórias beszéd, ma- 
gaviselet. V. ö. ILLIK. Határozókép am. illetlenül. 

ILLETLENKÉDÉS , (il-1-etlen-kéd-és) fn. tt. 
illetlenkédés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Illetlen cse- 
lekedetek gyakorlása, illetlen magaviselés. 

ILLETLENKEDIK, (il-1 etlen-kéd-ik) k. m. 
illetlenkéd-tem, — tél, — étt. Illetlen cselekedeteket 
gyakorol , a bevett társalgási és erkölcsi szokások, 
szabályok ellen működik , illetlen módon viseli ma- 
gát ; gorombáskodik , nyerseskedik , garázdálko- 
dik stb. 

ILLETLENSÉG , (il-1-etlen-ség) fn. tt. illetlen- 
ség-ét, harm. szr. — e. 1) Tulajdonság, mely illetlen 
cselekvésekből áll. Ezen eljárást, módot, illetlensége 
miatt roszallni kell. 2) Az erkölcsi és társadalmi sza- 
bályok, udvarias szokások ellen elkövetett cselekvés. 

ILLETLENÜL, (il-1-et-len-ül) ih. Illetlen mó- 
don, nem úgy, mint illik, mint az udvariasság , fino- 
mabb társalgási szabályok kívánják. 

ILLETMÉNY, (il-1-et-mény) fn. 1. ILLETÉK. 

ILLETMÉNYÉS , (il-1-ct-mény-és) mn. lásd : 
ILLETÉKES , 1). 

ILLETŐ , (il-1-et-ő) mn. tt. illelö-t. 1) Érintő, 
valamihez nyúló. Illető kezektől elfonnyadt virág. Be- 
csületet illető rágalom. 2) Valamihez tartozó, való ; 
valakit érdeklő ; valakit tulajdonosul ismerő. Ez nem 
minket illető dolog. 3) Bizonyos czélra rendelt, vagy 
tárgyra vonatkozó. Illető bíróság, törvényszék. 

ILLETÖDÉS, (il-let-ö-öd-és) fn. tt. illetődés-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e. Kedély állapota, midőn va- 
lamin megilletődik ; részvétre gcrjedés , érzelmi visz- 
szahatás. Illetődéssel hallottam szomorú sorsodat. Mély, 
nagy illetődés. V. ö. ILLETŐDIK. 



ILLETŐDIK, (il-1-et-ö-öd-ik) belsz. m. illetőd- 
tem, — tél, — ött. Kedélye bizonyos behatás által szo- 
morodik , bánatos részvétre gerjed , kellemetlen, fáj- 
dalmas érzelemmel eltelik. Alapító és felható ragu 
neveket vonz. Valakinek panaszán, nyomorán, sorsán 
megilletődni. Az egyházi szónok lelkes beszédére megil- 
letődnek a buzgó hivek. 

ILLETŐLEG, (il-1-et-ö-leg) ih. Bizonyos tekin- 
tetben valamire vonatkozólag ; különösebben megje- 
lelve. Ezen dolog illetőleg hozzám tartozik. Az indít- 
ványt illetőleg, más véleményben vagyok. Ezen ház fel- 
ügyelője, illetőleg tulajdonosa mindegyre eradí a lak- 
béreket. 

ILLETÖLEGÉS, (il-1-et-ő-leg-és) mn. tt. illetö- 
legést v. — et, tb. — ek. Valamire vonatkozó , vala- 
mivel viszonyban levő , valamihez tartozó. Az Ítéletet 
illetőleges törvényekkel indokolni. 

ILLETÖRÉSZ, (illető-rész) 1. ILLETÉK , 1). 

ILLETŐSÉG, (il-1-et-ő-ség) fn. tt. illetőség-ét, 
harm. szr. — e. 1) Járandóság, rész, mely valakit il- 
let, melyhez valakinek joga van vagy melyet meg- 
adni tartozik. Einekkinek kiadni saját illetőségét. A 
közmunkából ráesett illetőséget bevégezte. 2) Törvényes 
hatalom , mükör. Bírói , törvényhatósági illetőség. A 
bíró illetősége ellen kifogást tenni. 

ILLETŐSÉGTELEN, (ü-1-et-ö-ség-telen) mn. tt. 
illetöségtelen-t, tb. — ék. Ki bizonyos tekintetben mű- 
ködési hatalommal nem bir ; bizonyos eljárásra fel 
nem hatalmazott ; máskép : illetéktelen. V. ö. ILLE- 
TŐSÉG. 

ILLETVÉNY, 1. ILLETMÉNY. 

ILLIK , (il-l-ik , 1. IL , [2],) ; k. m. ill-étt , htn. 
— eni. 1) Közelítő ragu vonzattal am. valamihez oda- 
járul, odasimul, s vele öszhangzásba jön, kellő egyet 
képez. Pásztorhoz bot , katonához fegyver illik. Ezen 
ruha épen termetedhez illik. A való szóval jobbára föl- 
cserélhető. Úgy illik hozzá, mint bot a tegezhez. (Km.). 
Igen jól illik a szomjú emberhez a boros korsó. (Km.). 
Úri feleség nem illik a paraszt emberhez. (Km.). Néha 
am. jói áll , szépen áll, s ekkor tulajdonító ragu ne- 
vet vonz. Illik neki a magyar ruha, a bajusz, kalpag. 
Felható ragu vonzattal am. valamire alkalmas , vala- 
mire szánt. Nem illik ebre a bársony nyereg. Illik, 
mint disznó orrára az arany perecz. Lóra illik a ma- 
gyar. Reá illik , mint petrezselyem a levesre. (Km.). 
2) Szabad, meg van engedve, a társalgási szabályok 
kivánatinak megfelel. Ezt illik , ezt pedig nem illik 
tenni. Illik szombatokon jól tenni f (Münch. cod.). 

Ezen értelem van a tudniillik szóban is, a latin 
scilicet után betű szerént visszaadva, s az itt inkább 
am. kell. Innen Pesti Gábornál is : „Illik-e adót adni 
a császárnak," mi Károlyi Gáspárnál: „kell-e." Ösz- 
vetételei : beillik (papnak , katonának) , öszveillik 
(egyik a másikkal), beleillik (a nyél a fejszébe), ráil- 
lik (a példabeszéd). 

A régieknél az eredethez hívebben annyit is je- 
I nt , mint : illet valakit. „Nem illik neki halál," 



69 



ILLINT— ILLYE 



ILLYEFALVA— ILY 



70 



(Debreczeni Legendáskönyv) , azaz : nem illeti öt 
halál. 

ILLINT, (il-l-int) áth. m. illint-étt, htn. — ni v. 

— ani. Kriza J. szerént a székelyeknél am. koppint, 
(köppent?). V. ö. ILLOGAT. 

ILLME, (il-l-me) fn. tt. illmét. Alkalmas új szó 
a német Sitté kifejezésére, s am. a szabad cselekvés- 
nek bizonyos módja, szokásos szere , melyet valaki 
rendesen követ, s benne másokkal megegyezik, s en- 
nél fogva jelent bizonyos társadalomban , núpeknél, 
nemzeteknél bevett szokásokat , melyekhez az egyes 
tagoknak simulniok illik. 

ILLÓ, (il-l-ó) mn. tt, illót. 1) Szökő, menek- 
vés végett futó, siető. 2) Vegytani ért. oly testekről 
és testek részeiről mondják , melyek hamar kipáro- 
lognak , s mintegy elrepülnek , milyenek a szeszek. 
(Volatilis). Illó testele, részek. 

ILLOG, (il-l-og) önh. m. illog-tam, — tál, — ott. 
1) Szökve mendegél vagy ballag, szökdécsel ; néha : 
bujkálva bolyog. Odább, biztos helyre illogni. 2) Mi- 
dőn a szaglást jelentő il gyökből ered, am. szaglároz, 
illatot húzva szuszog. Olyan, mint : vinnyog, hinnyog, 
sunnyog. 

ILLOGAT, (il-1-og-at) gyak. önh. m. illogat-tam, 

— tál, — ott. 1) Szagot, illatot húzva, keresve vono- 
gatja az orrát. Innen 2) átvitten a székelyeknél am. 
iddogál. 

ILLOMBA , tájdivatos, iromba helyett ; 1. ezt. 

ILLONDA, 1. ILONDA. 

ILLÓ , (il-l-ő) mn. tt. illö-t. Általán ami illik ; 
valamihez való , alkalmas, helyes ; a társadalmi sza- 
bályoknak megfelelő ; kellő. Müveit emberhez illő be- 
széd. Katonához illő bátorság. Paphoz illő szerénység. 
Illő tisztelettel fogadni valakit. Oszveillö házastársak. 
A régieknél ill = üli levén, illő néha am. ünnepi, mi 
ünnepeltetik : „Mindön szentöknek , kiknek földén, 
napjok illő," (quorum dies in terra ejus festi sünt). 
Debreczeni Legendáskönyv. 

ILLŐEN , (il-1-ő-en) ih. Illő módon , úgy amint 
illik ; helyesen , kellően , a társadalmi s gyongéb er- 
kölcsi szabályokkal egyezőleg. Illően köszönteni , üd- 
vözleni a tiszlesbeket. 

ILLÖFILLÖ, (illő-fillő) iker. mn. Csavargó, ma- 
gában bujdosó. Tőszava illő (illó), a másik csak nyelv- 
játéki viszhang. 

TLLŐKÉP, ILLŐKÉPEN, (illő-kép v. képen) 1. 
ILLŐEN. 

ILLŐN, 1. ILLŐEN. 

ILLŐSÉG , (il-1-ő-ség) fn. tt. illőség-él , harm. 
szr. — e. Valaminek illő állapota , tulajdonsága ; he- 
lyesség, kellőség ; udvariság ; társadalmi szabályokon 
és szokásokon alapult tisztesség. 

ILLY, ILLYEN, 1. ILY, ILYEN. 

ILLYE , falu Bihar megyében ; és Erdélyben, 
Hunyad megyében ; KIS- v. ILLYE MIKÉ, Thorda 
megyében ; helyr. IlJ/yé-n, — re, — röl 



ILLYEFALVA , mezőváros Erdélyben , Sepsi 
székben; helyr. Hlyefalvá-n, — ra, — tói. 

ILLYÉN, falu Erdélyben , Fogaras vidékében ; 
helyr. Illy én-be, — ben, — bői. 

ILLYÉS, (1). L. ILLÉS. 

ILLYÉS, (2), puszta Somogy megyében ; helyr. 

Illyés-en, — re, — röl. 

ILLYÉSFALVA, 1. ILLÉSFALVA, 

ILLYÉSHÁZA, 1. ILLÉSHÁZA. 

ILLYÉSMEZEJE, puszta Erdélyben, Maros 
székben ; helyr. lllyésmezejé-n, —re, — röl. 

ILME, 1. ILLME. 

ILOKERDÖ , puszta Győr megyében ; helyr. 
Ilokerdő-n, — re, — röl. 

ILOMBA, székely tájszó, 1. IROMBA. 

ILONA , (hellén eredetű, am. világító , fényes, 
sXévt] am. fáklya vagy tktj szótól am. napvilág , me- 
leg ; világ; vagy mások szerént am. hóditó, átQseo igé- 
től) ; női kn. tt. Ilonát. Heléna. Tündér Ilona. Nem 
kell, ha olyan szép volna is, mint Tündér Ilona. Kicsi- 
nyezve : Ilonka, Ilus, Iluska, Ilka, Ikó, Ila, Pila. 

ILONCZA, (1), (ilon-cza) fn. tt. ilonczát. Sző- 
löleveleken tenyésző hernyófaj. (Sphinx elpenor). Ne- 
vét talán fényes külseje miatt a vil (villog , villám) 
gyöktől kölcsönözte, s viloncza helyett az előhang el- 
hagyásával lett iloneza. 

ILONCZA , (2), falu Bereg megyében ; helyr. 
Ilonczá-n, — ra, — ról. 

ILONDA v. KIS— , v. — PATAKA , falu Er- 
délyben, Kővár vidékében; NAGY — , Belső-Szolnok 
megyében ; helyr. Ilondá-n, — ra, — ról. 

ILONKA, 1. ILONA. 

ILONOK-ÚJFALU, helység Ugocsa megyében ; 
helyr. Újfalu-ba, — ban, — ból. 

ILOSVA, falu Bereg megyében, és több faivak 
Erdélyben ; helyr. Ilosvá-n , — ra , — ról. Folyó 
neve is. 

ILUS, ILUSKA, 1. ILONA. 

ILVA, KIS—, NAGY—, falvak Erdélyben 
Besztercze vidékében ; helyr. Ilvá-n , — ra , — ról. 
Hegy neve is Thorda megyében. 

ILVÁNY, (hihetőleg ingovány, öszvehúzva ing- 
vány, ilgvány, s könnyebb kiejtéssel iivány) ; fn. tt. 
ilvány-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Tisza vidékén am. 
ragadós fekete föld , az árvíz járta agyagos vidé- 
keken. 

ILY, (i-ly, régiesen : ely, mutató névmás, mely 
a tárgy közelségére vonatkozik) ; tt. ily-et, a távolsá 
got mutató névmás : o-ly. Köz szokás szerént kettős 
ll-\cl , vagyis lly-\ye\ irják és nyomatosán ejtik ; de 
eredetileg csak ily , mert gyöke a közelséget mutató 
i, melyből ly képzővel lett i-ly , (mint ezek is : i-tt, 
ide , i-hol), szintén : me , mi gyökökből lett : mely, 
mily. Némelyek azért is vélik helyén a két lly-et, 
mert ily , isten tudja miféle más nyelvek példájára 
ez-ből és j, v. I képzőből alakult volna. De ennek a 
magyarban legkisebb alapja sincs , mert akkor i-de, 

5* 



71 



ILYEN — ILYFELE 



ÍM— IMÁD 



72 



i-hol is idde és ihhol volna. A köz beszédben a mely 
névmásban is két Ily hallatszik , már pedig ez az ö 
uézetök szerént sem származott miez-l-bi\\. Sőt azon 
véleményüeknek következetesen eme , ama szókat is 
két mmmel kellene írniok és ejteniök, mert itt is es- 
em v. ez-mi, az-am v. az-mi lappangana. Mind ez ma- 
gából a magyar nyelvből kiindulva képtelenség, mert 
e-z és a-z, e-hol v. i-hol és a-hol , i-de és o-da , i-tt és 
o-tt tisztán mutatják, hogy mindezekben, a közös be- 
tűk vagy tagok elgondolásával, a legtisztábban a kö- 
zelség kifejezésére : e v. i, a távolságéra pedig : a v. 
o , melyek a nép nyelvében mai napság is önállóan 
megvannak : ott van a, itt van e, oda menj a, ide jöjj 
e, épen most érkeztem meg e, a víz mind kiapadt a kút- 
ból a, és több számtalan példákban ; tehát ily és oly- 
ban sem lehet más a tiszta gyök, mint i és o. Az ily 
régiesen ely is volt. S épen a régieknél is többnyire 
egyszerű l-et vagy ly et találunk. Ellentéte : oly. Ér- 
telme : hasonló éhez, vagyis azonféle , mint ezen kö- 
zelebb álló tárgy. Ily fris legény kell nekem, mint ez, 
nem oly lusta, mint amaz. Ily módon semmire sem me- 
gyünk. Ily fegyvert csináltatok, nem olyat. 

ILYEN, (i-ly-en, régiesen : elyen), mutató név- 
más, mely egy az ily szóval , s az en csak nyomaté- 
kot adó toldalék-szótag, mint : oly, oly-an, az, az on, 
ez, ez-en. Ilyen , amolyan adta , szedtevette , teringette. 
V. ö. ILY. 

ILYENFÉLE, (ilyen-féle) ösz. mn. Ezen nemű- 
ékhez, ezen osztálybeliekhez taitozó, hasonló. Ilyen- 
féle könyvet magam is láttam. Ilyenféle, emberrel sióba 
sem állok. 

ILYENFORMA, (ilyen-forma) ösz. mn. Hasonló, 
ebez közelítő. 

ILYENFOKMÁN , (ilyen-formán) ösz. ih. Ha- 
sonló , éhez közelítő módon. 

ILYENKÉPEN, (ilyen-képen) ösz. ih. Ily, vagy 
ehhez hasonló módon; ilyformán. 

ILYENKOR, (ilyen-kor) ösz. ih. Ily időben, ily 
időtájban, most , jelenleg. Ilyenkor nem érek rá sé- 
tálni. Ilyenkor templomba szoktam menni. Hogy alkal- 
matlankodhatol nálam ilyenkor V 

ILYENMÓDON, (ilyen-módon) ; lásd : ILYEN- 
KÉPEN. 

1LYENSÉG, (i-lyen-ség) fn. tt. ilyenség-ét, harm. 
szr. — e. Ilyen mód, ilyen tulajdonsága vagy állapota 
valaminek. 

ILYENSÉGGEL, (i-ly-en-ség-vel) ih. Ily mó- 
don, ily azerrel. Él e szóval Faludi, N. U. 3. 1. 

ILYES, (i-ly-es) mn. tt. i/yes-t, tb. — ék. Lásd : 
n.YENFÉLE. 

ILYETÉN, (i-ly-et-en, ilyes szónak toldalékos 
meghosszabbítása), mn. tt. ilyetén-t, tb. — ek. Lásd : 
ILYENFÉLE. 

ILYETÉNKÉPEN, (ilyetén- képen), ILYETÉN- 
MÓDON (ilyetén-módon), I. ILYENKÉPEN. 

ILYFELE, ILYFORMA, 1LYKÉPEN, ILY- 
KOR, TLYMÓDON; I. ILYENFÉLE, ILYENFOR- 
il 



IM, (1), időhatárzó , mely gömöri szójárás sze- 
rént am. ezen időben, most, majd, jelenneu, tüstéut, 
mindjárt. Gyöke a közelséget mutató i. Származéka : 
imént , vagy göcsejiesen imént. Megegyezik vele a 
latin jam. 

IM, (2), indulatszó, melyből ima, imád, imádság 
stb. származnak. V. ö. IMA, IMÁD. 

IM , (3), helymutató törzsök, melynek tiszta 
gyöke a közelséget mutató i, illetőleg e (ez, emez, t. i. 
éles e, mely i-vel váltakozik). Ellentéte : am (az, 
amaz). Származékai : imigy (amúgy), imily (amoly), 
imitt (amo í), vagyis : emigy, emily, emitt. 

IM, (4), 1. ÍM. 

IMA, (im-a v. im-ah ; rokonságait lásd e czikk 
végén). Fn. tt. imát. Az imád igéből elvont , s újon- 
nan feltámasztott név , azon hangokat fejezi ki , me- 
lyekkel a magyar legmélyebb tiszteletét jelenti : im ! 
ah ! vagy ó ! óh ! — lm ! előtted leborulunk ! ah ! Uram 
Istenem ; ó dicsőséges szent jobb kéz stb. Több ily igék 
alakultak d v. t képzővel más indulatszókból is , u. 
in. aj-t (aj tat, ájtatos) v. áj-t (ájtat, ájtatos) , ebből : 
ah-aj-t v. oh-aj-t, ah-ít ; így soh .'-ból sohaj-t, és haj !- 
ból lett haj t stb. Ilyenek az al, ol, öl középképzősek 
is : aj-a-al (ajál), s öszvetéve d v. t-ve\ á-al-d v. ah- 
ol d (áld) , ü-v-öl-t (ü-ölt) , sű-v-öl-t (sü-ölt) , ki-a-al-t 
(kiált), rik-ol-t , sik-ol-t, ü-öl-d (iiöldöz , üldöz). Más 
képzőkkel is : néz = ni /-ez, nógat = no l-og-at, jaj- 
gat am. jaj l-og-at stb. Ide tartoznak némely hang- 
utánzókból képzettek , mint : oka-ad (okád) , nyi-t, 
sll-t. Ezen nyelvhasonlatok szerént ima jelent kebel- 
ből fakadó indulatszót , mely által különösen a leg- 
felsőbb lény iránti mély tiszteletünket fejezzük ki. 
Szélesb ért. több szók öszvege , vagyis a buzgó szív- 
nek ömledezéseit kifejező beszéd , melylyel az Istent 
dicsőítjük, hálával illetjük é3 tiszteljük. Imát rebegni. 
Imára nyitotta ajakit. Imával dicsőíteni az Istent. 
Buzgó, alázatos szent ima. V. ö. IMÁDSÁG. 

Rokonok vele a szanszkrit am (tisztel), latin 
amo, s talán ide sorozhatjuk a magyar ma-g-aszt-al, 
em-el szók tiszta gyökeit is : ma , em. Rokonnak te- 
kinthető az arab, török imán is am. vallásbeli hit. 

IMÁD , (im-a-ad) önh. és áth. m. imád-tam, 
— tál, — olt. 1) Önhatólag csak régi iratok- és nyelv- 
emlékekben fordul elé , s am. imával Istenhez vagy 
szentekhez folyamodik , könyörög, (orat). Imádjatok 
én értem, (orate pro me). Bécsi cod. Imádjatok tűtöket 
patvarozókért, (orate pro calumuiantibus vos). Imád- 
jatok azokért , (orate pro illis). Münch. cod. A régi 
halotti beszéd- és könyörgésben ajakszellettel : vimád 
(= v imád). Vimádjomuk ez szegíny ember lukiért. Hogy 
vimádjanak érette. 2) Mai szokás szerént csak átható- 
lag dívik, s am. valakit a tisztelet legfensőbb nemé- 
vel áld, különösen olyannal, mely kizárólag az Istent 
illeti. Innen római kath. értelemben : az Istent imád- 
juk, a szenteket pedig tiszteljük, (nem imádjuk, ado- 
rare Jeum , colere sanctos). Oh Isten, szent felségedet, 
borulva imádjuk. (Egyházi ének). Imádj Istent mi 



73 



IMÁDANDÓ— IMÁDKOZIK 



ÍMADKOZO— IMAJEL 



74 



érettünk bűnösökért. Mi ! nem Istenem, hogy imádjam. 
(Km.). A régieknél is eléjön áthatólag és tágabb (ké- 
rő) értelemben is, pl. a régi halotti beszédben : „Vi- 
mádjuk uromk Isten kegyilinét ez lelikért. '' „S vi- 
mádjuk szent achszin (=r ahszony = asszony) Má- 
riát és bódug Michael archangyelt és mend angyelkut. 
— Es vimádjuk Szent Péter urot. — És vimádjuk 
mend szentököt. " Átv. ért. imádni valakit v. valamit, 
am. Isten gyanánt tisztelni, csodálni, bámulni, minden 
boldogságát tőle várni, igen kitűnő tökélyei miatt vég- 
telenül tisztelni. Bálványokat, tüzet, vizet, napot imádni. 
Imádni a kedvest. Dunán túli szójárás szerént : vala- 
kit valamivel imádni, am. valamit kérve, esengve, sür- 
getve ajánlani valakinek, vagy kínálni, kínálgatni va- 
lamit. Házával imád, hogy vegyem meg Ugyan kérlek, 
ne imádj vele, mert nem kell. 

IMÁDANDÓ, (im-a-ad-and ó) mn. tt. imádan- 
dó-t. Kit imádni kell vagy ki megérdemli, hogy imád- 
tassék, imádni való. Imádandó szent Isten. Imádandó 
mennyei hatalom. V. ö. IMÁD. 

IMÁDÁS, (im-a-ad-ás) fn. tt. imádás-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. 1) Szélesb ért. buzgó, ájtatos folya- 
modás, könyörgés, magunk megalázása , melylyel Is- 
tenhez járulunk , (oratio). 2) Szorosb ért. a vallási 
tisztelet legfensőbb neme, mely egyedül Istent illet. 
Isten imádása. (Adoratio, cultus latriae). Mondható a 
hamis istenekről is. Bálványok, hamis istenek imádása. 
Tiízimádás. 

IMÁDAT, (im-a-ad-at) fn. tt. imádat- ot , harm. 
szr. — a. A tisztelet, hódolat legfensőbb neme , mely 
által valakit v. valamit imádunk. V. ö. IMÁD. 

IMÁDATOS, (im-a-ad-at-os) mn. tt. imádatos-t 
v. — at, tb. — ak. Imádatra méltó, imádandó. 

„Hogy is lehet test így átszellemülve , 
Ilyen nemes és ily imádatos." 

Az ember tragédiája (Madách). 

IMÁDKOZÁS, (im-a-ad-koz-ás) fn. tt. imádko- 
zás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Áhítatos vallási cse- 
lekvés, melyet gyakorlunk, midőn imádkozunk. V. ö. 
IMÁDKOZIK. 

IMÁDKOZATLAN, (im-a-ad-koz-atlan) mn. tt. 
imádkozatlan-t, tb. — ot. Aki nem imádkozott, ki kö- 
telezett imáját el nem végezte. Határozóilag am. imád- 
kozatlanul , azaz imát nem végezve , nem imádkozva, 
imádkozás nélkül. Imádkozatlan feltűnni le. 

IMÁDKOZATLANUL , (im-a-ad-koz-atlan-ul) 
ih. Imádkozás nélkül. Imádkozatlanul adta ki lelkét. 

IMÁDKOZIK, (im-a-ad-koz-ik) k. m. imádkoz- 
tam, — tál, — ott. Szivét komoly erkölcsi érzelmekre 
gerjeszti , lelkét innepélyes buzgó elmélkedésekkel 
foglalkodtatja, s gondolatait Istenhez emeli. Buzgón, 
ájtatosan, háládatos szívvel, derült arczezal imádkozni. 
Regvei, estve imádkozni. Mindenha kell imádkozni, és 
soha meg nem fogyatkozni. (Sz. Pál). Vii-aszszatok és 
imádkozzatok, hogy Idsértetbe ne essetek. Imádkozzunk 
a holtak lelkeiért. Könyvből imádkozni. Áthatólag is. 
Elimádkozni a Miatyánkot I,eimádkozni bűneit. 



„ Serleg telijéből most oltárra önte , 
Lendítve kicsinyég , társára köszönte ; 
S ivott valamicskét. Öcscse azonképen 
A nagy örök esküt imádkozta szépen." 

Buda halála. (Arany J.). 

IMÁDKOZÓ, (im-a-ad-koz-ó) mn. tt. imádkozó-t. 
1) Aki imádkozik vagy imádkozni szokott. Imádkozó 
halottvirasztók. Út mellett imádkozó koldus. 2) Imád- 
kozásra való. Imádkozó hely , idő. Imádkozó könyv. 
Imádkozó szíja a héber vallásúnak. 

IMÁDÓ , (im a-ad-ó) fn. tt. imádó-t. Személy, 
ki valamit imád. Különösen 1) Öszvetételekben am. 
valamit Isten gyanánt tisztelő. Napimádók , tűzimá- 
dók , bálványimádók. 2) Társalgási udvarias nyelven 
am. valamely hölgynek udvarlója, különös tisztelője, 
hódoló. Sok imádóji vannak. Imádóktól környezett 
hölgy. Melléknévül am. imádva tisztelő. Imádó hó- 
dolat. 

IMÁDOTT, (iin-a-ad-ott) mn. tt. imádott-at. Aki 
vagy ami imádtatik, vagy imádáshoz hasonló tisztelet- 
tel illettetik. A szerelmesek nyelvén am. igen kedves. 
Imádoftam. Szívem imádott bálványa. 

IMÁDSÁG , (im-a-ad-ság) fn. tt. imádságot, 
harm. szr. — a. Az Istenhez emelkedett buzgó gon- 
dolatok és érzelmek öszvege, akár egyedül az észben 
és szívben rejtezzenek , (belső , titkos imádság), akár 
élő szóval adassanak elé, (szóbeli imádság). Úr imád- 
sága. Imádságot mondani, olvasni. Buzgó, ájtatos, szív- 
ből szakadt imádság. Valakit imádságában háborgatni. 
Uram, hallgasd meg imádságunkat. V. ö. IMA. 

IMÁDSÁGOS, (im-a-ad-ság-os) mn. tt. imádsá- 
gos-t v. — at, tb. — ak. 1) Ami imádságot foglal ma- 
gában. Imádságos könyv , (imakönyv). Kocsmárosné 
kápolnája a pincze , imádságos könyvecskéje az itcze. 
(Népd.). 2) Olyan mintha imádkoznék. 

„Eszem azt az imádságos kis szádat." 

Tompa Mihály. 

IMAÉNEK, (ima-ének) ösz. fn. 1) Énekbe fog- 
lalt , ének alakjában eléadott ima. 2) Énekelve mon- 
dott imádság. 

IMAHARANG , (ima-harang) ösz. fn. Harang, 
illetőleg harangozás , melylyel imádkozásra jelt ad- 
nak, pl. midőn hajnalra, délre és estére harangozuak. 

IMAHÁZ, (ima-ház) ösz. fn. 1) Általán, épület 
vagy épületrész, mely imának van szánva , milyenek 
a templomok , kápolnák , házi kápolnák. 2) Különö- 
sen , ellentétül a szoros ért. vett templomoknak, oly 
középület, melyben imára és Isten igéjének hallgatá- 
sára gyűlnek öszve a hivek , de innepélyes egyházi 
szolgálatok és szokások, pl. keresztelések , esketések 
nem tartatnak. 3) így neveztetnek némely országok- 
ban a protestánsok egyházai. (Bethaus). 

IMAJEL , (ima-jel) ösz. fn. Jel , mely által a 
templomokban vagy köz imahelyeken öszvegyült hi- 
vek imára intetnek, pl. csengetés. 



75 



IMAKOSZORÚ — IMBOLYOG 



IME — IMINNEN 



76 



IMAKOSZORÚ, (ima-koszorú) ösz. fn. TJjabb 
szó a köz divatú olvasó helyett. V. ö. OLVASÓ , fn. 

IMAKÖNYV, (ima-könyv) ösz. fn. Rövid jó szó 
a hosszadalmas ,imádságos könyv' helyett , s jelent 
oly könyvet, melyben imák (imádságok) foglaltatnak. 
Különféle vallásfelekezeti imaJcönyuek. Magyar, német, 
tót, oláh, horvát imakönyvek. 

IMÁM, 1. ÍMÁM. 

IMANAP, (ima- nap) ösz. fn. Imádkozó nap, me- 
lyen imádkozni kell vagy szoktak. 

IMÁNCSI, (ima an-cs-i) mn. tt. imáncsi-t , tb. 
— ak. Túlságosan és bensöség , benső ájtatosság nél- 
kül imádkozó, ki a vallás fö kellékét és erkölcsiséget 
egyedül az imagyakorlatban helyezi. Gúnynév. 

IMÁNCSISÁG , (im-a-an-es-i-ság) fn. tt. imán- 
csiság-ot. Bensöség nélküli túlzás az imádkozásban. 

IMÁNT, göcseji tájszó, 1. IMÉNT. 

IMÁR. puszta Veszprém megyében ; helyr. Imár- 
on, — ra, — ról. 

IMÁRA! (im-a-ra) hadi parancsszó, am. imád- 
kozzatok, imára térdet hajtsatok. 

IMAREND, (ima-rend) ösz. fn. A római katho- 
lika hitvallású egyházi személyek különös imakönyve, 
melyben napi rendben kitüzvék azon imák, zsoltárok, 
szentírási czikkek, szent atyákból kivont olvasmányok 
stb. melyeket az illetők elimádkozni, vagyis elolvasni 
kötelesek. (Breviárium). 

IMÁS, (im-a-as) mn. tt. imás-t V. — at, tb. — ak. 
Ami imát tartalmaz, imádságos. 

„Áll vala udvarban megrakva nagy oltár, 
Feltűzve a szent kard legtetején volt már , 
Onnan imás szókkal ősz Torda levette , 
Előbb Buda karján ereit pedzette." 

Buda halála (Arany J.-tól). 

IMASÁTOR, (ima-sátor) ösz. fn. Sátor gyanánt 
felütött ideiglenes kápolna, pl. a táborban, hadi vagy 
más, nyilt téren tartatni szokott innepélyeken. Ima- 
sátor alatt misézni. 

IMATEREM, (ima-terem) ösz. fn. Terem , vala- 
mely köz- v. magánépületben, mely különösen imára 
van szánva ; házi kápolna. 

IMATORONY, (ima-torony) ösz. fn. A moham- 
med vallásúak magán álló vagy mecsethez ragasztott 
tornya, melynek erkélyéről bizonyos órákban imára 
intetnek a hivek. (Minaret). 

IMÁZ, (im-a-az) önh. in. imáz-tam, — tál, — ott. 
L. IMÁDKOZIK. 

IMÁZZUNK! v. IMÁDKOZZUNK! A római 
anyaszentegyházban divatozó oremus latin szónak ma- 
gyarítása. 

IMAZSÁMOLY, (ima-zsámoly) ösz. fn. Zsámoly- 
szék, melyre térdepelve imádkozni szoktak. 

IMBOLYOG , talán : ing-bolyog , t. i. inog- 
bolyog. 

„Mértékre imbolygott a beszéded rúdja, 
De amit cselekvél , dőre , hebehurgya. " 

Buda balala (Arany J.-tól). 



IME, 1. IME. 

IMECSFALVA, erdélyi falu az Orbai székben ; 
helyi'. Imecsfalvá-n, — ra, — ról. 

IMÉG, 1. ÜMÖG v. ING, fn. 

IMELEG, (im-éleg) ösz. fn. Vegytani értelem- 
ben am. az imenynek élenynyel vegyülete. (Tantalo- 
xyd). V. ö. IMENY. 

IMELY, (1), IMELYFÜ, 1. ÍMELY, ÍMELYFÜ. 

IMELY, (2), falu Komárom megyében ; helyr. 
Imely-én, — re. — röl. 

IMELYEG , IMELYGÉS ; lásd : ÉMELYEG, 
ÉMELYGÉS. 

IMELY- v. ÍMELYMONTIKA, (imely- v. ímely- 
montika) ösz. fn. A montika nevű növény egyik faja. 
(Anthemis pyrethrum). 

IMÉNT , (im-ént v. im-e-ént) ih. Csak kevéssel 
ez előtt, épen most történt, hogy. Imént láttuk, imént 
mondottam. Imént volt nálam. Gyöke a közelséget 
mutató im. 

IMENY, (im-eny) fn. tt. imeny-t , tb. — ek. A 
ritka és tagadólagos berzü fémek egyike. Imenynek 
neveztetett, mivel nem nagy vegyülési erővel bír , s 
más testek, különösen a savak elege iránt közönbös, 
tehát mintegy ímmelámmal viseltetik irántok. Latin 
neve : tantalum , Tantalus mythologiai névtől. 

IMER, 1. ÍMER. 

IMETT, (1), v. ÍMETT, tájdivatos ; 1. ÉMETT. 

IMETT, (2), (im-ett) régies imitt v. emitt helyett. 
„Mert níha imett, nília amott vagyon." Levél 1553- 
ból. (Szalay A. gyűjt.). 

ÍMHOL, 1. ÍMHOL. 

IMIDÉ, (im-ide) ösz. helyhatárzó. Ezen helyre, 
mely itt van ; ide ni. Ellentéte : amoda. Gyöke az 
öszvetétel mindenikének, a közelséget mutató i. Más- 
kép : emide. Oszvetéve : imide-amoda, am. különféle 
helyekre, majd ide, majd oda. 

IMÍGY, IMÍGY, (im-igy) ösz. módhatárzó. Ily 
módon, ilyenképen. Ellentéte : amúgy. Mind az im, 
mind az igy gyöke a közelséget mutató i , máskép : 
emigy. 

IMIGY-AMÚGY, ösz. módhatárzó. Nagyjában, 
öregében, fölületesen, könnyeden, nem úgy, mint va- 
lóban kellene. Munkáját csak imigy-amúgy végezte. 
Máskép : emigy-amúgy. 

IMILYEN, (im-ilyen) ösz. mutató névmás. Ilyen, 
mint ez, melyre mutatunk. Ellentéte : amolyan. Nem 
olyan kard kell nekem , hanem imilyen. Máskép : 
emilyen. 

IMILYEN- AMOLYAN , ösz. mutató névmás. 
Nem igen jeles, hiába való ; egyformátlan. Tréfás ká- 
romkodó szó. Imilyen-amolyan adta, teremtette. 

IMINNEN, IMINNET, (im-innen v. -innét) ösz. 
helyhatárzó. Ezen helyről ; innen ni ! Ellentéte : 
amonnan. Iminnen hordjátok a fát , ne amonnan. 
„Hogy iminnet amounat az jószág jövedelmiből sze- 
rezzék meg." Báthori István király levele 1558-ból. 
M:'iskép : rminvev. 



77 



IMINT-- 1MP0RIT 



TMRE -IN 



78 



IMINT, IMINTEN, 1. IMÉNT. 

IMITT, (imitt) ösz. helyhatárzó. Megfelel e 
kérdésre : hol ? s am. ezen helyen, mely ide, illetőleg 
hozzám közel vagy legközelebb van. Máskép : emitt. 
Imitt keresd , ne amott. Imitt amott , am. különféle, 
közelebb és távolabb helyeken. 

IMLA, 1. IMOLA. 

IMLANY, (im-lany) ösz. fu. a tagadólagos berzíí 
ritka fémek közé tartozik, s minthogy az itnenyt tar- 
talmazó ,tantalit' nevű ásványban jön elé , latinul a 
Tantalus leányától ,Niobé'-től ,niobium'-nak, magya- 
rul pedig ,imlany'-nak , miutegy az imeuy leányának 
neveztetett. 

IMLE, (im-le) fn. tt. imlét. Érczes ásvány imeny- 
sav vegyülettel, melyből az imeny nevű fém állíttatik 
elé. (Tantalit). V. ö. IMENY. 

IMMA v. IMMA , az r elhagyásával a székely 
tájbeszédben am. immár. Innen lett g vagy ng tolda- 
lékkal : immág, immáng, mint ottanag, itteneg, ag eg 
toldalékkal. A régieknél is eléjön : „Mire hagysz el 
engömet imma en szükségömbe. " Nádor-codex. 

IMMAJD, IMMAJDAN, (im-ma-id v. időn) ösz. 
időhatárzó. Alkotó részei : im (tüstént , mindjárt) ma 
és id (idő v. időn). Értelme : épen most v. legitten, 
majd majd. 

IMMAN, a székely tájszólásban immár helyett. 
Magyarország több vidékén is hallhatni mán kiejtést, 
már helyett. 

IMMÁR, (im-már) ösz. időhatárzó. Első alkotó 
része im, am. majd, mindjárt, ezennel ; a másik már 
(ma-ar) am. most (mást) jelennem Élünk vele, midőn 
valaminek legközelebbi idejét akarjuk kifejezni, kü- 
lönösen 1) a legközelebb, vagyis pontban következőt, 
pl. immár megyek (legott, tüstént megyek) 5 2) a leg- 
közelebb elmúltat, pl. immár elutazott. 

IMMÁRON, (im-már- on) 1. IMMÁR. 

IMMELÁMMAL, 1. ÍMMELÁMMAL. 

IMMOST, (im-most) ösz. időhatárzó. Épen most, 
ugyanezen időben. 

IMOLA , (1), (im-ol-a v. in-ol-a) fn. tt. imolát. 
Kopár helyeken , s gabonák közt termő , magasra 
nyúló vékony fünem , melynek szára nem bötykös. 
Némely vidékeken szalmakalapokat kötnek belőle , s 
pipaszárak tisztogatására is igen alkalmas. Eredetileg 
inola az in (inog) gyökérből, minthogy a legkisebb 
szellőtől inog. 

IMOLA, (2), (im-ol-a) fn. tt. imolát. Némelyek 
az ima, imád szókkal családosítva, imaház értelmében 
kezdték használni. 

IMOLA , (3), falu GÖmör megyében ; helyr. 
Imolá-n, — ra, — ról. 

IMPER v. KÁSZON— , erdélyi falu Csikszék- 
ben ; helyr. Imper-én, — re, — röl. Még másképen : 
Imperfalva, helyr. Imperfolvá n, — ra, — ról. 

IMPORÍT, kemenesali tájszó, a álh. m. imporít- 
ott, htn. — ni v. — ani. Nőseit, hu e zíf, bíztat, nógat. 
Ezen értelménél fogva gyöke vagy a mozgásra vo- 



natkozó in (inog, indít), melyből lett in or, in-or-ít, s 
p közbevetéssel in-p-or-ít (imporít) , azaz az inakat 
mozgásba hozza, indít ; így lett a ter-eszt, hömöly-get 
igékből ter-p észt, höm-p-ölygel ; így lett b közbeve- 
téssel a csom-ók szóból csom-b-ók ; vagy pedig egész 
törzse impor, am. ipar, m v. n közbeszúrással. V. ö. 
IPAR. 

IMRE, férfi kn. tt. Imrét. Általános nézet sze- 
rént az idegen Emerich, Hemerich, Heinrich nevek 
magyarított alakja, melyeket némely német nyelvbu- 
várok így értelmeznek : hainreich , azaz erdős. Az 
arabban imre férfit jelent. Szent Imre herczeg. Több 
helység neve is Szent szóval öszvetéve. L. SZENT- 
IMRE. 

IMREGH, falu Zemplén megyében ; helyr. Im- 
regh-én, — re, — röl. 

IMRE-MAJOR, puszta Fejér megyében ; helyr. 
Imre-Majorba, — ban, — ból. 

IMRETELEK, falu Torontál megyében ; helyr. 
Imretelkén, Imretelek- re, — röl. 

IMRIS , IMRUS , férfi kn. Az Imre névnek ki- 
csinyített alakja. Olyan , mint : Danis, Matyis, Ma- 
tyus, Katus, s több mások. 

IMSÁD, falu Máramaros megyében ; helyr. Im- 
sád-on, — ra, — ról. 

IMSÓS, puszták Pest megyében ; helyr. Imsós- 
on, — ra, — ról. 

IN, (1), elvont gyök. 1) Tagadó értelemmel bír 
az in-gy , in-es (nin-cs) , in-kedik, in-ség szókban , s 
megegyezik a görög av , latin in , szanszkrit an , né- 
met un , ohne stb. tagadó szócskákkal. Származékai 
magas hangú képzőket és ragokat vesznek fel. 2) Je- 
lent mozgást, mint az i betű is magában , s megvan 
az in-g (in-og), ingat , ingadoz, indul, indít stb. szók- 
ban ; ugyanez rejlik a hintó , himbál (hinbál) , hinár 
szókban is , előlehellettel. Magas hangú ragokat vesz 
fel az int, in-t-e-ez (intéz), incs (in-cs-el, in-cs-el-ked- 
ik) származékokban. 3) Az inkább határozóban elé- 
forduló in nem egyéb, mint átalakult jon (jonkább). 
Szinte nem ide tartozik az innen, innét helyhatározók- 
ban levő in, mert ezek tiszta gyöke a közelséget mu- 
tató i, a kettős n közöl pedig az első a helyképzö d- 
bői hasonult át : id-n-en, s megfelel nekik alhangon : 
onnan, onnét. 

IN, (2), vagy ÍN , fn. tt. in-at , harm. szr. — a. 
Ugyanaz a mozgást jelentő in gyökkel. 1) Köz ért. 
használtatik ideg helyett. V. ö. IDEG. 2) Szorosb 
ért. így neveztetnek azon vastag, szivós , át nem lát- 
szó és fényesfehér rostok , melyek az izmokkal kü- 
lönféle öszveköttetésben állanak , jelesen pedig a ta- 
gok és izmok megfeszítésére vagy hajlitására szolgál- 
nak (tendines). 3) Különösen a nép nyelvén jelent 
lábikrát ; innét : Inában lenni valakinek, am. nyomá- 
ban, sarkában. Inába szállott a bátorsága, azaz lába 
szárába, vagyis futásnak vette a dolgot. Inába hara- 
pott a kutya. „És marhájoknak inát mind levagdalja. " 
Levél 1559-ik évből. (Szalay Á. gyűjt.). Szaladj far 



70 



INAFAJO— INASHUS 



INASI— INCS 



80 



kas , inadban van az igazság. (Km.). 4) Folyó nővé- ' 
nyék szára , máskép : inda. A tök inát , uborka inát 
öszveszedni. 

INAFAJO , (ina-fájó) ősz. mn. Kinek inai, kü- 
lönösen lábszárának inai fájnak. Inafájó gyerekágyas 
asszony. 

INAFÁJÓS, 1. INAFÁJÓ. 

INAKFALVA, 1. INOKFALVA. 

INAKOD , puszta Somogy megyében ; helyr. 
Inakod-on, — ra, — ról. 

INAKTELKE , erdélyi falu Kolos megyében ; 
helyr. Inaktelké-n, — re, — röl. 

INAL , (in-al) öuh. m. inal-t. 1) Gyalogol. 2) 
Sietve megy ; tréfásan : szökik, elillan. 3) Áth. ért. 
valakit inalni, am. nyomba követve verni, inait verve 
űzni, hajtani. 

INALAS , (in-al-ás) fn. tt. inalás-t , tb. — ok, 
harm. szr. — a. 1) Gyalogolás , szökés, illanás. 2) 
Cselekvés, mely által valakit nyomban követve űznek, 
kergetnek. 

INAM, falu Hont megyében és puszta Pest me- 
gyében ; helyr. Inám-ba, — ban, — ból. 

INÁNCS, falu Abaúj megyében ; és pussta Hont 
megyében; helyr. Ináncs-on, — ra, — ról. 

INÁND, falu Bihar megyében ; helyr. Ivánd-on, 
— ra, — ról. 

INARCS, puszta Pest megyében ; helyr. Inarcs- 
on, — ra, — ról. 

INAS, (1), v. INAS, (in-as) mn. tt. inas-t v. 
— at, tb. — ak. 1) Széles ért. kinek vagy minek inai 
vannak. Inas hús. Inas növények, (pl. tökök, uborkák). 
2) Szorosb ért. sok és erős inakkal biró ; izmos. Inas 
karok. Inas fiú. 

INAS, (2), (in-as) fn. tt. inas-t, tb. — ok, harm, 
szr. — a. 1) Lótó futó , ide-oda küldözni való , inaló 
szolga , cseléd , különösen az urak , intézetek ilyetén 
férfi cselédei. Hasonló képzéssel lett talp törzsből : 
talpas, azaz gyalogkatona. Udvari inas. Kórházi, ta- 
karékpénztári, társasági inas. Hóri horgas nagy inas. 
(Km.). Bejelenteni magát az inas által. 2) Ujoncz ta- 
nuló a mesterembereknél, minthogy jobbára lótásfu- 
tásra, ide-oda küldözgetésre használják. Varga-, sza- 
bó-, csizmadiainas. Felszabadítani az inast. 3) Néhutt, 
nevezetesen Abaújban és a székelyeknél is am. gye- 
rek. Van egy inaskám. Most jönnek az inasok az os- 
kolából. S lehető, hogy ez az eredeti értelme, a több- 
nyire futosva, inalva járó figyermekekre alkalmazva. 
, Szolga 1 értelemben egyezik vele a csagataj incsü szó. 
(Abuska). 

INASBER, (inas-bér) ösz. fn. Az inas szolgála- 
taért járó bér. Némely mesterembereknél azon díj, 
melyet az inasért fizetnek a szülék vagy illető gyámok. 

INASESZTENDÖ, (inas-esztendő) 1. INASÉV. 

INASÉV, (inas-év) ösz. fn. Azon év vagy évek, 
melyeket a czéhszabályok szerént az ujoncz tanuló- 
nak inaskép ki kell tölteni, hogy legénynyé fölszaba- 
díttathassék. 

INASHUS, (inas-hús) ösz. fn. L. IZOM. 



INASI, (in-as-i) mn. tt. inasi-t , tb. — ak. Inast 
illető , ahhoz tartozó , arra vonatkozó. Inasi köteles- 
ségek. 

INASKA, (in as-ka) fn. tt. inaskát. Kisded, ap- 
ródféle inas, gyermek szolga ; kis fiií. 

INASKODAS, (in-as-kod-ás) fn. tt. inaskodást, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Inasi állapotban, életnem- 
ben létezés, működés. Inaskodással keresni kenyerét. 
Megunni az inaskodást. V. ö. INAS. 

INASKODIK, (in-as-kod-ik) k. m. inaskod-tam, 
— tál, — ott. Inasi életnemet gyakorol, folytat; inas- 
képen szolgál. Uraságoknál, közintézeteknél inaskodni. 
Vargamühelyben inaskodni. Három , négy évig inas- 
kodni, s azután felszabadulni. V. ö. INAS, fn. 

INASKOR , (inas-kor) ösz. fn. Időszak , mely 
alatt valaki bizonyos kézi mesterségben ujonczkodik, 
mielőtt legénynyé avattatnék. Inaskorában sok verést 
kapott, és sokat koplalt. 

INASRUHA, (inas-ruha) ösz. fn. Sajátságos sza- 
bású és díszítésű ruha vagy jelmez, milyet az urasá- 
gok, társulatok, intézetek stb. inasai viselnek. 

INASSÁG, (in-as-ság) fn. tt. inasság-ot , harm. 
szr. — a. 1) Inasi állapot, életnem. Inasságból élni. 
Inasságért folyamodni valamely urasághoz. Udvari 
inasság. 2) Inasok öszvege, testülete. Az inasság egy 
részét elbocsátani. V. ö. INAS. 

INASTÖR, (inas-tor) ösz. fn. Inasok beszegődte- 
tésekor, vagy inasok által adatni szokott lakoma vagy 
áldomás. 

INASZAKADT, (ina-szakadt) ösz. mn. 1) Kinek 
inai szélhűdés vagy más ok által rugalmasságukat el- 
vesztették , kellő működéseiket nem teljesíthetik. 2) 
Elerőtlenült. Inaszakadt kéjencz. 

INASZAKADTSÁG, (ina-szakadtság) ösz. fn. 
Inak kóros, sérült állapota. V. ö. INASZAKADT. 

INASZEGETT, (ina-szegett) 1. INASZAKADT. 

INASZÓ, puszta Nógrád megyében ; helyr. Ina- 
szón, — ra , — ról. 

INAÜTÖTT, (ina-ütött) ösz. mn. Lábszárában 
ütés által megsérült. Inaütött ló. 

INAZAT, (in-az-at) fn. tt. inazat-ot. Inak ösz- 
vesége. 

INCS , (1), (in-cs) fn. tt. incs-ét. Az incselkidik 
igéből elvont , s újonnan fölélesztett szó , s am. les, 
alattomos vagy álmozgalom , melylyel valakit tőrbe, 
kelepczébe akarnak ejteni ; vagy másnak boszontásá- 
ra, ingerlésére czélzó tettek, avagy szavak. Gyöke az 
élénk mozgást jelentő in , a cs pedig a régies cseá-l, 
ma csin-ál gyökhangja. Származtatható im gyöktől 
is épen úgy, mint int szó am. im-t. A régieknél több- 
nyire encselkedés , encselkedik szók állanak, incselke- 
dő , incselkedik helyett ; miből megtetszik , hogy a 
gyökben minden esetre éles e van, mely i-vel is vál- 
takozik. A Debreczeni Legendáskönyvben incsölködés 
am. édesgetés, („szent imádságnak incsölködése"), 
mely az ,int' szóval áll közelebbi viszonyban. 



81 



TNCS— INCZENBINCZ 



1NCZÍFINCZI- -INDIA 



82 



INCS, ('2), (in-cs) régies személytelen ige a köz 
divatú nincs helyett. A müncheni codexbcn : Mert 
senki incs , ki jót, tegyen. 103. 1. Mert incs oly titok, 
ki meg nem jelentetik. 143. 1. Mind itt, mind több 
régi iratokban a , nincs' vagy ,nincsen' szóval fel- 
váltva találjuk. Gyöke a tagadást jelentő in , mely 
egy a szanszkrit an, görög av, latin in, német un ta- 
gadókkal, s honnan inség is származik. V. ö. NINCS. 

INCSÉL, (1), (in- v. im-cs-él) elvont törzse in- 
cselg, incselkedik stb. szóknak ; mintegy in-cseál. V 
ö. INCS, (1). 

INCSEL , (2), erdélyi falu Kolos megyében ; 
helyr. Incsel-e'n, — re, — röl. 

INCSÉLÉG , (in-cs-él-ég) önh. m. incsélég-tem 
v. incselg- ettem, incsele'g-tél v. incselg- ettél, incselg-étt, 
htn. — ni v. incselg-ni, v. incselg-eni. Másnak boszon- 
tására, ingerlésére czélzó szavakkal él vagy ilyen tet- 
teket követ el ; másnak kárára , vesztére , tőrbe ejté- 
sére törekszik. Nem jó a gyerekkel incselegni , mert 
makacscsá lesz. Incselegni valaki után. 

INCSELG, 1. INCSÉLÉG. 

INCSÉLGES, (in-cs-él-ég-és) fn. tt. incselgés-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e. Ingerkedés vagy leskedés 
neme, midőn valaki mással vagy más ellen incseleg. 

INCSÉLKÉDÉS, (in-cs-él-kéd-és) fn. tt. incsel- 
kédés-t , tb. — ék, harm. szr. — e. 1) Ingerkedés, 
vagyis másnak boszontására, hántására czélzó törek- 
vés tettek vagy szavak által. 2) Leselkedés , alatto- 
mos működés valakinek kárára, tőrbe ejtésére. V. ö. 
INCS, (1). 

INCSELKEDIK, (in-cs-él-kéd-ik) k. m. incsel- 
kéd-tem , — tél, — étt. 1) Valakivel ingerkedik, más- 
nak boszontására, ingerlésére czélzó szavakat mond, 
vagy ilyen tetteket követ el. Ugyan ne incselkedjél 
annyit velem. 2) Alattomosan mások kárára , veszé- 
lyére, tőrbe ejtésére törekszik. Az ellenhadak incsel- 
kednek egymásra v. egymás ellen. 

INCSELKEDŐ, (in-cs-él-kéd-ö) mu. tt. incsel- 
kédö-t. 1) Ingerkedő, haragra, boszuságra bujtogató. 
2) Gonosz tettre ingerlő. Incselkedő rósz szellem , ör- 
dög, sátán. 3) Más kárára, veszélyére törekvő. 

INCSELKEDVE , (in-cs-él-kéd-ve) ih. Másnak 
boszontására vagy kárára, veszélyére törekedve, más 
ellen leselkedve ; mást bűnre, gonoszra ingerelve. 

1NCSEN , (in-cs-en) személytelen ige, többese : 
incsenek. Régi szó. V. ö. INCS. Értelme : nincs (non 
est). Incsen férjem. (Münch. cod.). 

INCZE , (latin eredetű) férfi kn. Innocentius. 
Incze pápa. Alakra hasonló hozzá : Vincze (Vincen- 
tius). 

INCZÉD, falu Vas vármegyében ; helyr. Inczéd- 
én, — re, — röl. 

INCZENBINCZ v. INCZENPINCZ , iker mel- 
léknév, eredetileg inezpincz, az en csak könnyebb ki- 
ejtés végett közbevetett szótag, mint : gézengúz , kó- 
tyonfity, ,gézgúz, kótyfity' helyett. Jelent igen gyönge, 
vékony alkotásút, korához képest igen gyöngét , ma- 

AKAD. NAI, V 8ZÓTÁB. III. KÖT. 



gasságához képest igen vékonyat, iczipiczit. Egy ér- 
telmű a tájdivatos nápicz szóval. Inczenpincz ifjú. 
Inczenpincz leányka. Továbbá am. gyönge idegeinél 
fogva igen kényes , érzékeny. Inczenpincz uri kis- 
asszony. 

INCZIFINCZI , (iuezi-finczi) a Hegyalján am. 
inczenpincz ; 1. ezt. 

IND, (1), (in-d) elvont törzsök, melyből indít, 
indul stb. származékok erednek. Jelenti azon erőt, 
okot , mely által valaki tettre , cselekvésre ösztönöz- 
tetik , mely által mintegy az inak mozgásba ho- 
zatnak. 

IND, (2), 1. INDIAI. 

INDA, (inda, azaz in-szer) fn. tt. indát. Gyöke 
a lábszárat jelentő in, s innen átv. ért. jelenti némely 
folyó növények szárát. Tök , uborka indája. Szélesb 
ért. némely növények törzsökéből , szárából kinövő 
vékonyabb szálak, levelek szárai, csutkái stb. Dohány 
indája. Szőlővessző indája. 

INDAL, erdélyi falu Thorda megyében ; helyr. 
Indal-on, — ra, — ról. 

INDÁS , (in-da-as) mn. tt. indás-t v. — at, tb. 
— ak. Mondjuk növényekről, melyeknek indái, illető- 
leg vékony szárai, kacsai , erei vannak. Indás folyó- 
kák. Indás szőlővesszők. 

INDASODIK , (in-da-as-od-ik) k. m. indásod- 
tam, — tál, — ott. Mondják növényekről, melyeknek 
indái , szárai, kacsai, erei nőnek, szaporodnak. Indá- 
sodnak a tökök , dinnyék, felfutók, szölöveszszök. V. ö. 
INDA. 

INDÁZ , (in-da-az) áth. m. indáz-tam , — tál, 
— olt. A növény indáit leszedi, letépi, szakgatja. 

INDÁZAS , (in-da-az-ás) fn. tt. indázás-t , tb. 
— ok. Az indák leszedése, csipkedése. 

INDÉRKÉDÉS , INDÉRKÉDIK , Dunán túli 
tájszók, 1. INGERKEDÉS, INGERKEDIK. 

INDESZKÖZ, (ind-eszköz) ösz. fn. Eszköz, 
mely bizonyos tettre indít , ösztönöz , alkalmat , se- 
gélyt nyújt. 

INDIA, fn. tt. Indiát. Indiának nevezték a régi 
görögök a tőlök távol fekvő , s Nagy Sándorig csak- 
nem egészen ismeretlen földrészt az Indus , szansz- 
kritul Szindhu , persául Hindu folyamon tűi , honnan 
nevét, is vette, de a mely már a phoeniciaiak, kartha- 
góbeliek és egyiptombeliek, mint tengeri hajósnépek 
kereskedésének czélpontja vala. Az Izlamnak Ázsiá- 
ban uralomra jutása által az Indiával kereskedést az 
európaiak főleg Velencze és Genua csak közvetöleg, 
részint Egyiptomon keresztül , részint hosszas kara- 
vánúton űzték, míg nem 1498-ban a portugallok az 
Indiába vezető tengeri utat fölfedezték. Amerika felta- 
lálása után a mexikói tenger öbölnél fekvő szigetek ös- 
meretesekké levén, amaz Keleti Indiának neveztetett, 
s nagy részben az angolok birtokába került, melynek 
két fő része van : Hindustan a Gangesen innen vagy Elő- 
India, és Hátsó-India a Gangesen túl, (Bromme. Hand- 
Atlas. 1862.); ez utóbbi több független állammal ; az 

6 



83 



INDIABElI — INDÍTÁS 



INDÍTMÁNY— INDOKOLÁS 



84 



imént említett szigetcsoport pedig Nyugoti Indiá- 
nak ; mert eleintén azt hivék, hogy az újonnan felta- 
lált föld azon túl a régi Indiával volna öszvekötte- 
tésben. Keleti India tehát fekszik Dél-Azsiá-ha,n , a 
Sínai birodalomtól, illetőleg Tübettó'l a Hiinalaya 
hegy által elválasztva , délre az indiai tengerig , az 
ezen levő több szigetekkel együtt. 

INDIABELI, 1. INDIAI. 

INDIAI, (india-i) mn. tt. indiait, tb. — ak. In- 
diából való , ott termett, onnan származott, Indiát il- 
lető, arra vonatkozó. Indiai fűszerek, növények. Indiai 
származatú czigányok. Indiai lakosok, népek, gyarma- 
tok. Mondjuk persiai módon hindu-nak. is. 

INDIÁN, 1. INDIAI. 

INDIÁNRA, (indián-ka) fn. tt. indiánkát. Öltö- 
zet faja, mely indiai formára készült. 

INDIGÓ, (közelebb spanyol szó, francziául szin- 
tén indigó és inde, régi spanyolul endico , olaszul in- 
daco, a latin indicum [azaz indiai] szótól) fn. tt. indi- 
gó-t. A pillangósokhoz tartozó kelet- és nyugot-indiai 
növénynem, melynek csészéje ötfogú, bokrétája mind 
a két oldalról ár- vagy kúpidomú ; hüvelye különféle. 
Festő indigó, melynek virágai vörösek vagy sárga ke- 
veréküek. Ezen növényből, illetőleg leveleiből készít- 
tetik az úgy nevezett iudigófesték, melyet egyszerűen 
indigónak is neveznek. 

INDIGÓFESTÉK, Ősz. fn. Festék , indigónemü 
növényből. 

INDIGÓGYÁR, (indigó-gyár) ösz. fn. Gyár, 
melyben az indigó festéket készítik. 

INDIGÓGYÁROS, (indigó -gyáros) ösz. fn. Gyá- 
ros, ki az indigó nevű növényből festéket készít. 

INDIGÓKÉK , (indigó-kék) ösz. fn. és mn. 1) 
Kék szinü indigófesték. 2) Indigóféle kékszínű. 

INDÍT, INDÍT, (in-d-ít) áth. m. indít-ott , htn. 
— ni v. — ami; régiesen : indojt. 1) Valamit moz- 
gásba hoz, véghezviszi , hogy mozduljon. Kocsit, sze- 
keret indítani. Ökröt, lovat indítani. Ez a ló nem akar 
indítani. Megindítani a harangot. Elindítani a ma- 
lomkereket. Különösen folytonos , távolabb menésre 
sürget. Hadakat indítani az ellenség ellen. Átv. ért. 
hadat v. háborút indítani, am. hadat izenni, háborút 
kezdeni. Pert indítani, am. pert kezdeni. 2) Valamit 
útnak bocsát, elküld, hivatalos iratot rendelt helyére 
utal, elküld. Útnak indítani a hadi szekereket. A be- 
nyújtott folyamodást felsőbb helyre indítani. 3) Vala- 
mit előmozdít, valamin segít , hogy haladhasson. In- 
dítani kell a dolgon, különben nem megyünk semmire. 
4) Felható ragu nevekkel, továbbá meg és föl igekö- 
tökkel am. a kedélyt bizonyos tettre ösztönözi, vala- 
mire gerjeszti, víg vagy szomorú érzelmekre fakaszt- 
ja, örömre, bánatra, haragra indítani valakit. Engem 
igen megindított szomorú sorsod. Lázító beszédek által 
fólindítani a népet. 

INDÍTÁS , INDÍTÁS , (indítás) fn. tt. indí- 
tás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Általán cselekvés, 
mely által valakit vagy valamit indítunk , valamire 



gerjesztünk, ösztönözünk stb. V. ö. INDÍT. Öszveté- 
telei : elindítás, kiindítás, fólindítás, megindítás. 

INDÍTMÁNY, INDÍTMÁNYOZ stb. 1. INDÍT- 
VÁNY, INDÍTVÁNYOZ, stb. 

INDÍTÓ , INDÍTÓ , (in-d-ít-ó) mn. tt. indító-t. 
Aki vagy ami valamit indít, mozgásba hoz , gerjeszt, 
fölgerjeszt , izgat, valamire ösztönül szolgál. Indító 
erő, gépek, eszközök. Sziveket indító beszéd. Fölindító 
zsarnokság. Haragra, boszúra indító tettek. Nevetésre, 
sírásra indító színmüvek. Főnévül használtatva am. 
személy , ki izgat, bujtogat, valamire ösztönöz , vala- 
mely mozgalom kezdője, oka. Forradalom , népláza- 
dás indítói. 

INDÍTÓESZKÖZ, (indító-eszköz) 1. INDESZ- 
KÖZ. 

INDITÓLAG, (in -d-ít-ólag) ih. Gerjesztő, izgató 
módon. Szívekel inditólag. Haragra inditólag. 

INDÍTÓOK, 1. INDOK. 

INDÍTVÁNY , (in-d-ít-vány) fn. tt. inditvány-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Bizonyos teendőkről előle- 
gesen készített terv, melyet tanácskozás vagy hozzá- 
szólás tárgyául eléadunk , s mintegy megindítunk, 
megkezdünk azon szándékkal és kívánattal, hogy azt 
mások is pártolják . s előmozdítsák. Indítványt tenni. 
Indítványhoz szólani. Pártolni, ellenezni, elfogadni, el- 
vetni valamely indítványt. Indítványba hozni a tized 
és robotok megszüntetését , a közadót. Az indítványt 
visszavenni. Új inditványnyal föllépni. 

INDÍTVÁNYOZ, (in-d-ít-vány-oz) áth. m. indít- 
vány oz-tam , — tál , — ott. Valamit inditványképen 
eléad, eléterjeszt. V. ö. INDÍTVÁNY. 

INDÍTVÁNYOZÁS , (in-d-ít-vány- oz-ás) fn. tt. 
indítványozást, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, 
illetőleg szóbeli vagy Írásbeli eléadás, mely által va- 
lamit indítványozunk. V. ö. INDÍTVÁNYOZ. 

INDÍTVÁNYOZÓ, (in-d-ít-vány-oz-ó) fn. tt. in- 
ditványozó-t. Személy, ki bizonyos tárgyban indítványt 
tesz, indítványt terjeszt elé. Indítványozó véleményét 
pártolom. 

INDÓHÁZ , (indó-ház v. induló-ház) ösz. fn. 
Pályaudvar vagy pályafő a vasutaknál, honnan a gőz- 
kocsik, illetőleg mozdonyok kiindulnak. Szorosb ért. 
e végre készített épület a pályaudvaron. 

INDÓHÁZI, (indó-házi) ösz. mn. Indóházra vo- 
natkozó , ahoz tartozó , azt illető. Indóházi vendéglő, 
vendéglős. Indóházi épületek.. 

INDOK , (ind-ok) ösz. fn. Ok , mely bizonyos 
cselekvésre ösztönt ad , mely mintegy megindítja és 
sürgeti az embert , hogy valamit tegyen. Erős indo- 
kom volt igy cselekedni. Mily indokból tetted ezt f 

INDOKOL, (iud-okol) Ösz. áth. Bizonyos cselek- 
vényt vagy állítást indokra , vagy indokokra alapít, 
valaminek indokait eléterjeszti, kimutatja. Indokolni 
a drámai személyek cselekvényeit. V. ö. INDOK. 

INDOKOLÁS, (ind okolás) ösz. fn. tt. indoko- 
lás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Valamely cselekvés 



85 



tNDOL— INDULAT 



INDŰLATBELI— INDULATROHAM 86 



vagy állítás indokainak elémutatása ; valaminek in- 
dokokra alapítása. Drámai indokolás. V. ö. INDOK. 

INDOL, régiesen indul helyett ; 1. ezt. 

INDOLTAT, (in-d-úl-tat) régies a mostan diva- 
tos indít helyett ; 1. ezt. 

INDÓPONT, 1. INDULÓPONT. 

INDUL , INDUL , (in-d-úl) önh. m. indúl-t. 1) 
Mozogni kezd, mozgásba jön, akár külső , akár belső 
erő által. Indul a hajó, szekér, malomkerék. Indulnak 
a befogott lovak, ökrök. Jobbra, balra, előre, hátra in- 
dulni. Különösen am. útnak ered, lépni kezd. Messze 
útra indulni. Indulnak a hadseregek. Haza felé indul- 
ni. Kiindulni a város határából. Elindulni valahová. 
Visszaindulni oda, honnan előbb kiindultunk. 2) Mond- 
ják holmi küldemények , közlemények felől , midőn 
rendeltetésűk helyére utaltatnak. Indul a posta. Ma 
indulnak meg az újévi hírlapok első szóimai. 3) Tulajdo- 
nító ragu névvel am. bizonyos czél felé mozogni kezd 
vagy bizonyos cselekvés , szenvedés, állapot nyomai 
kezdenek látszani rajta, mely esetben nagyobb nyoma- 
tosság végett a neki személyes tulajdonítót is hasz- 
náljuk. Útnak indulni. Rothadásnak, vésznek indulni. 
Neki indulni a hegynek , víznek , városnak , falunak. 
Neki indulni a falnak , ellenségnek. Romlásnak indult 
hajdan erős magyar ! (Berzsenyi). Ez értelemben a neki 
néha ellen vagy felé névutókkal fölcseréltethetik. 4) 
Felható ragu névvel am. valamire buzdul, gerjed, in- 
gerül. Haragra, boszúra indulni. Valakire vagy vala- 
mire felindulni. 

INDULÁS, INDULÁS, (in-d-ul-ás) fn. tt. indu- 
lás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Mozdulás bizonyos 
helyből ; bizonyos czélfelé lépés , menés , haladás. 
Gözkocsik, postaszekerek, hajók indulása. Hadi seregek 
indulása. Öszvetételei : fölindulás (fölgerjedés), meg- 
indulás, ki-, elindulás. V. ö. INDUL. 

INDULÁSI, INDULÁSI, (in-d-ul-ás-i; mn. tt. 
indulási-t , tb. — ak. Indulást illető , ahhoz tartozó, 
arra vonatkozó. Indulási időpont. 

INDULAT , INDULAT , (in-d-úl-at) fn. tt. in- 
dulat- ot , harm. szr. — a v. — ja. 1) Általán, a ke- 
délynek mozgásban levő állapota , midőn érzeménye- 
ink bizonyos cselekvésre felizgattatnak. Indulatra 
gerjedni. Indulatban lenni. Indulatot mérsékelni , csil- 
lapítani. 

„De soká dörzsölve asszú fa is gyulád : 
Hamarább ennél az emberi indulat. " 

Buda halála (Arany J.-tól). 

2) Szorosb ért. jelent érzeményt az élénkség legma- 
gasabb fokozatán, mely a lélek öszves tehetségeit, kü- 
lönösen az értelmet zavarja , s különbözik a szenve- 
délytől , mely hajlamaink és természeti ösztöneink 
túlrontása a józanság korlátain. Heves, forró, vad in- 
dulat. Haragos, boszús indulat. Indulattól elragadtat- 
ni. Indulatot fékezni , korlátolni. Hirtelen indulatból 
bal lépést tenni. Szomorú indulatok, (pl. harag, boszú, 
fájdalom). Víg indulatok (öröm, szerelem). 3) Jelenti 



magát a kedélyt. Víg, eleven, szomorú indulattal bír- 
ni. 4) Hajlam, melylyel mások iránt viselkedünk. Szí- 
ves, nyájas indulattal fogadni valakit. Különös, barát- 
ságos indulattal viseltetni valaki iránt. 5) Erkölcsi 
hajlandóság. Jó indulatú gyermek. Gonosz indulatú 
ifjú. 

INDŰLATBELI, (indúlat-beli) ösz. mn. Indu- 
latból eredő ; indulatban támadó. 

INDULATI, (in-d-úl-at-i) mn. tt. indúlati-t, tb 
— ak. Indulatra vonatkozó. Indulati fölgerjedés. 

INDÚLATLAN , (in-d-ul-atlan) mn. tt. indulat- 

lan-t, tb. — ok. Indulat nélkül levő; csendes, nyu- 

gott kedélyű ; hidegvérű , tompa érzékű ; kire sem 

| kedvező , sem kedvezőtlen benyomások nem hatnak ; 

érzéketlen. Határozókép am. indulat nélkül. 

INDÚLATLANSÁG , (in-d-úl-atlan-ság) fu. tt. 
indulatlanság-ot, harm. szr. — a. Indulat nélküli ál- 
lapot vagy tulajdonság; hidegvérüség, tompa érzéki- 
ség ; csendes , nyugott kedély ; érzéketlenség. V. ö. 
INDULAT. 

INDUL ATLANUL, (in-d-úl-atlan-ul) ih. Indu- 
lat nélkül ; hidegvérüeu ; érzéketlenül ; csendes, nyu- 
gott kedély lyel vagy lélekkel ; se jó, se rósz benyo- 
másra meg nem változva. 

INDÚLATMENTES, (indulat-mentes) ösz. mn. 
L. INDÚLATLAN. 

INDULATOS, (in-d-úl-at-os) mn. tt. indulatos-t 
v. — at, tb. — ak. Indulatra könnyen gerjedő ; kü- 
lönösen : hirtelen haragú, hamar felboszankodó ; ki- 
ben több-féle indulatok uralkodnak , változkodnak. 
V. ö. INDULAT. 

INDULATOSAN, (in-d úl-at-os-an) módhatárzó. 
Indulatra gerjedve, lobbanva ; hirtelen haragudva : 
indulattól elragadtatva ; vakon neki rohanva ; fölhe- 
vült kedélylyel, túlzó hévvel. Indulatosan megtámadni 
valakit. Indulatosan beszélni. 

INDÚLATOSKODÁS, (in-d-ul-at-os-kod-ás) fn. 
tt. indulatoskodás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Gya- 
kori indulatra fakadás ; hirtelenkedés ; haragoskodás, 
boszankodás ; meggondolatlan cselekvés, melyre túl- 
heves érzékeink ösztönöznek. 

INDÚLATOSKODIK , (in-d-úl-at-os-kod-ik) k. 
m. indúlatoskod-tam, — tál, — ott. Gyakoris hirtelen 
indulatokra gerjedez, fakadoz, indulatok ösztöne és 
heve után működik, meggondolatlanul s egyedül ér- 
zékeitől ingerülve cselekszik. 

INDULATOSKODÓ , (in-d-úl-at-os-kod-ó) mn. 
tt. indúlatoskodó-t. Indulattól elragadtatva , hirtelen 
fellobbanva cselekvő, beszélő. 

INDULATOSSÁG, (in-d-úl at-os-ság) fn. tt. in- 
dulatosság- ot , harm. szr. — a. Érzékeink állapota 
vagy tulajdonsága , melynél fogva indulatra hajlan- 
dók , hamar fölgerjedők, különösen haragra, boszúra 
ingerlékenyek leszünk. 

INDULATROHAM, (indúlat-roham) ösz fn. Az 
indulatnak kitörése , igen nagy megindulás. 

6* 



-.7 



ÍNDULATSZO— INDUS 



ÍNERESZTOFU-INGA DOZ 



88 



INDULATSZÓ, (indulat-szó) ösz. fn. Oly szó. j 
vagyis beszédrész, mely által különösen iudulatinkat 
fejezzük ki , s melyre indulatink által mintegy ösz- 
tönöztetve szoktunk kifakadni. Ilyenek 

1) örömet jelentök : ujuh ! juh! ujuhu ! iju ! 
ihuhu ! haja ! hajaha ! stb. 

2) fájdalmat : oh ! jaj ! oh jaj ! oh istenem ! 
fájdalom ! 

3) csodálkozást : ejni ! ejnye ! ejha ! nini ! fur- 
csa ! csodálatos ! szörnyűség ! stb. 

4) gúnyolást : ejej ! nono ! ugye ! soha bizony ! 
lám ! stb. 

5) vágyat : bárha ! vajha ! ohha ! oh csak ! hej- 
csak ! stb. 

6) buzdítást : rajta ! no ! nosza ! uszu ! uszu 
rajta ! no csak ! uszu neki ! hahó ! no még ! stb. 

7) csöndet : csitt ! piszt ! hallga ! lassan 1 

8) iszonyt , undorodást : huh ! uh ! piha ! juj ! 
juj ha ! csúnya ! 

9) csillapítást : hó ! hó' ! hóha ! höhe ! hohó ! 
hők! 

10) sajnálkozást : fájdalom! kár! beh kár! 
ejno ! szegény ! szegény tatár ! 

11) kétkedést : vajon! ugyan! ugyan úgy-e ! 
igazán ! valóban ! ohoh ! ne mondja ! 

1 2) tudakozást : hogyhogy ! nos ! nos aztán ! 

13) ráhagyást : hadd! hagyján! isten neki! 
oda neki ! 

14) boszankodást : eh ! heh ! ahhá ! 

15) kínálást : neh! nesze ! nehtek ! nesztek ! 

16) figyelmeztetést : ni ! nini ! lám ! nám ! a ! e ! 
(ott van a ! itt van e !) 

Bővebb értelmezéseiket 1. illető helyeiken. 

INDÚLÉKONY, (in-d-úl-ék-ony) mn. tt. indulé- 

kony-t v. — at , tb. — ah. Könnyen induló, gerjedő, 

ingerlékeny, hirtelen természetű, heves, érzeményekre 

fogékony. Haragra, sírásra, örömre indúlékony gyerek. 

INDULEKONYSÁG, (in-d-úl-ék-ony-ság) fn. tt. 
indúlékonyság-ot. Indúlékony tulajdonság. 

INDULJ! (in-d-iü-j), hadi parancsszó, am. lépj, 
menj. (Marsch !). 

INDULÓ, INDULÓ, (in-d-ul-ó) mn. tt. in- 
duló-t. 1) Aki vagy ami indul, megindul. Haragra 
induló ember. Útnak induló vándor. Romlásnak induló 
nemzet. Induló félben lenni, am. már-már indulni, in- 
dulásra készen lenni. V. ö. TNDUL. 2) Menésre ké- 
szülés, fölkerekedés. Indulót fúni, dobolni a katonák- 
nak. Indulóban lenni. Epén indulóban voltunk, midőn 
a sürgető parancsot vettük. 

INDULÓJEL , (induló-jel) ösz. fn. Jeladás az 
elindulásra. 

INDULÓPONT, (induló-pont) ösz. fn. Bizonyos 
meghatározott pont, s átvitt értelemben elv , melyből 
valaki kiindul, további következtetéseket von. 

INDUS, fn. tt. indus-/, tb. — ok. Indiának ösla-- 
kosa , máskép : hindu. Folyam neve is Kelet-Indiá- 
ban. V. ö. INDIA, INDIAI. 



INERESZTOFU, (in-eresztö-fíí) ösz. fn. A mag- 
rugók (momordica) neméhez tartozó növényfaj, más- 
kép : csúcsos magrugó. (M. balsamina). 

INFÁJÓ, (in-fájó) 1. INAFÁJÓ. 

INFU, (in-fü) ösz. fn. Ugarokon termő dél-euró- 
pai növény , s tagbénulás , szélhűdés, s rokon nyava- 
lyák elleni gyógyszer ; máskép : kalinczafű, vad ruta, 
szélfű stb. (Teucrium vagy Ajuga chamaepitys). 

ING, (1), (im-g v. im-eg, v. üm-ög) fn. tt. ing-ét, 
harm. szr. — e. Gyöke im v. üm í= hám) ; megvan a 
görög sifia (am. öltözet), évvvfii (öltöztetem), német 
Hemd, es^.t hamme , amme stb. szókban, s jelent álta- 
lán öltözéket, ruhát. Im-böl eg képzővel lett : im-eg, 
s öszvevonva : im-g, in-g, tömöttebb ajakkal : ümög, 
üng. Szoros ért. vászonból vagy vászonféle szövetből 
készített alsó ruha, mely ujjakkal ellátva , s vállakra 
öltve egyarányos bőségben lefelé lóg, a testnek felső 
részét közvetlenül befödi, s különféle divat és szabás 
szerént majd hosszabb, majd rövidebb. Kurta, hosszú 
ing. Síp ujjú , borjú szájú , lobogós ujjú ing. Gyolcs- 
patyolat ing. Férfi ing , asszony ing. Féling. Német 
ing (hosszú). Zsíros ing. Gyolcs az ingem , gyolcs a 
y atyám, Sári lelkem vigyázz reám. (Népd.). Egy ing- 
ben hagyni vagy valakit ingig levetkőztetni , am. min- 
denből kifosztani. Természete a magyarnak, hogy jus- 
sait nem hagyja, De ha vele bánni tudnak , az ingét is 
od' adja. (Népd.). Se ingem, se gallérom. (Km.), am. 
nem tartozik hozzám. Közelebb az ing a csuhánál. 
(Km.), am. elébbre valók a rokonok , ismerősök és 
barátok, mint az idegenek. Kinek nem inge , ne vegye 
magára. (Km.). Egy ingben járni. Feltűrni az inget. 
Szélesb ért. ingszabásu öltözet, melyet a felruha fölé 
öltenek, pl. papi, templomi ing, fuvaros ing, utazó ing, 
pánczéling. 

ING, (2), (in-g v. in-og) önh. m. ingtam v. 
inog tam, v. ing-ottam, ing-tál v. inog-tál v. ing-ottál, 
ing-ott v. inog-ott , htn. ing-ni v. ingani, v. inogni. 
Gyöke a mozgást jelentő in, s am. mozog, különösen 
a sulyirány középpontjától ide-oda hajlog. Ingának 
a széltől hajtott fűszálak. Ing a nád, a falevél. Ingá- 
nak a rósz fogak. Félelem miatt ingának a lábai. Feje 
fölött egy hajszálon ing a kard. 

INGA , (in-g-a v. in-og-a) fn. It. ingát. Fonalra 
akasztott vagy máskép felfüggesztett test, mely akasz- 
tópontja körül ide s tova szabadon mozoghat, s moz- 
1 gása által bizonyos vonalt ír le , melyen föl és alá 
halad. (Pendulum). Egyszerű inga. Oszvetett v. termé- 
szettani inga. Ora ingája. Nevét ingó tulajdonságától 
! vette. V. ö. ING, ige. 

INGÁD, (in-g-ad) önh. m. ingad-t. Ingóvá lesz, 
I ingani kezd. 

„Hadd mönnyön hadd ! é (= el) ne hadd , 
Ne ingadjon az inad." 

Székely tánczvers. 

INGADÁLY, 1. 1NGODÁLY. 
INGADOZ , (in-g-ad oz) önh. és gyakor. m. in- 
g adóz tam , — fúl, — ott, par. — z. Gyakran v. foly- 



89 



INGADOZÁS — INGAT 



INGATAG— TNGERÉL 



90 



tonosan ide-oda hajlik , állandó helyzetre vergődni 
nem bir ; súlyegyenét vesztve szüntelen mozgásban 
van. Ingadoz, mint a fűszál. Ingadoz a hullám hányta 
hajó. Fogai ingadoznak. A nagy teher alatt ingadoz a 
hid. Átv. ért. kétkedik, határozatlan lelki állapotban 
van, habozik, lelki ereje, elszántsága hanyatlik ; vész- 
nek indul. Már is ingadoz , mi tévő legyen. Hűsége, 
bátorsága ingadoz. Szerencsénk ingadoz. Ne ingadozz, 
hanem mondd ki, mit akarsz. 

INGADOZÁS, (in-g-ad-oz-ás) fn. tt. ingadozás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Állapot, midőn valaki vagy 
valami ingadoz. Füvek, fák ingadozása. Lábak, fogak 
ingadozása. Lelki ingadozás. Akarat, szerencse ingado- 
zása. V. ö. INGADOZ. 

1NGAD0ZATLAN , (in-g-ad-oz-atlan) mn. tt. 
ingadozatlan-t , tb. — ok. Mozdulatlan, egy helyben, 
irányban állandóan megmaradó ; szilárd, elszánt, hajt- 
hatatlan. Ingadozatlan tölgy. Ingadozatlan akarat, 
hűség, hazafiság. V. ö. INGADOZ. Határozóilag am. 
ingadozás nélkül. 

INGADOZÓ, (in-g-ad-oz-ó) mn. tt. ingadozó-t. 
Ide-oda hajló, súlyegyenét vesztett ; bizonytalan, két- 
kedő , határozatlan. Ingadozó nádszál. Ingadozó híd- 
czölöpök. Ingadozó akarat. 

INGÁGY, (ing-ágy v. ingó-ágy) ősz. fn. Lógó 
ágy, mely pl. kötelekről, zsinegekről függ alá, s melyet 
ide-oda lóbálni lehet , milyenek némely bölcsök, ha- 
jókon levő ágyak stb. 

INGALJ , (ing-alj) ösz. fn. Pendely , vagyis a 
nők alsó testét födő fehérruha , hol t. i. nem egy da- 
rabból álló hosszú inget , hanem a felső testen úgy- 
nevezett fél- v. felsőinget viselnek. 

INGALY, 1. INGALJ. 

INGÁLY, (in-g-ály) fn. tt. ingály-t , tb. — ok, 
harm. szr. — a. Alkalmas új szó a lélek habozó, s 
határozatlan állapotának kifejezésére. 

1NGÁLY0S , (in-g-ály-os) mn. tt. ingályos-t v. 

— at, tb. — ak. Habozó, határozatlan akaratú. 

INGANDÓ, (in-g-and-ó), a Bécsi codexben am. 
ingó vagyon. „Nem vala apró barmoknak és nagy 
barmoknak, és ő mend ingandójoknak száma." Ju- 
dit. XV. 

INGAÓRA, (inga-óra) ösz. fn. Ingával ellátott 
óra. V. ö. INGA. 

INGÁS, (1), (in-g-ás) fn. tt. ingás-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Állapot, midőn valamely test ide-oda 
mozog ; midőn a súlyegyentől majd erre, majd amarra 
hajlik. Átv. ért. habozó, határozatlan állapot. 

INGÁS, (2), (in-g-a-as) mn. tt. ingás-t v. — at, 
tb. — ak. Ingával ellátott, fölszerelt. Ingás óra. 

INGAT, (in-g-at) áth. m. ingat-tam , — tál, 

— ott , par. ingass. Eszközli , hogy valami inogjon, 
ide-oda mozogjon, a nehézkedés középpontjától erre, 
amarra térjen. Szellő ingatja a fűszálakat. A hajósok 
zajos vizén ingatják a csónakot. A földrengés megin- 
gatja a házakat. V. ö. ING, ige. 



INGATAG, (in-g-at-ag) mn. tt. ingatag-ot. Ami 
könnyen inog , ingásra hajlandó. Ingatag nád. Átv. 
ért. habozó, határozatlan, majd ily, majd amoly szán- 
dékú, akaratú ; szilárdság nélküli. Ingatag elméjű ifjú. 

INGATAGSÁG, (in-g-at-ag-ság) fn. tt. ingatag- 
ság-ot , harm. szr. — a. Ingó állapot , vagy ingásra 
hajlandó tulajdonság. Nádak, füvek ingatagsága. Átv. 
ért. lélek határozatlansága, állhatatlansága, habozása. 

INGATAGUL, (in-g-at- ag-ul) ih. Átv. ért. ha- 
bozólag, határozatlan lélekkel, akarattal. 

INGATLAN, (1), (in-g-atlan) mn. tt. ingatlan-t, 
tb. — ok. Mozdulatlan, állhatatos, szilárd. Ingatlan 
szikla. Ingatlan akarat. Különösen a birtokra vonat- 
kozólag am. fekvő, melyet helyből mozdítani nem le- 
het. Ingatlan jószág , pl. telek, ház. Ellentéte : ingó 
v. ingóbingó. Minden ingó és ingatlan vagyonomat ne- 
ked hagyom. Ingatlan zálog, am. zálogul lekötött in- 
gatlan vagyon, pl. szántóföld, szőlő, erdő. Határozó- 
kép am. ingás nélkül, meg nem ingatva. 

INGATLAN, (2), (in-g-atlan) fn. tt. ingatlan-t, 
tb. —ok. Ugyanaz a föntebbi melléknévvel, mely 
újabb időben különösen törvénykezési nyelven önál- 
lólag főnévként is használtatik ,fekvő vagyon* érte- 
lemben. 

INGATLANUL, (in-g-atlan-ul) ih. Mozdulatla- 
nul, állhatatosan, szilárdul. Ingatlanul megmaradni 
föltétele mellett. 

INGATÓ, (in-g-at-ó) fn. tt. ingató-t. így neve- 
zik némely tájakon a vastagnyelü ökörhajtó ostort, 
minthogy azt pattantáskor meg kell ingatni , megló- 
bálni. A lóhajtó hosszú ostor neve : suhogó. 

INGBODOR, (ing-bodor) ösz. fn. Bodor vagy 
fodorféle dísztoldalék az üng ujján vagy hasítékán. 

INGÉCSKE, (in-g-écs-ke) fn. tt. ingecskét. Kis- 
ded ing, pl. kis gyermekek inge ; ingelö. Gyermekek 
nyelvén : gungó. 

INGÉKONY, (in-g-ék-ony) mn. tt. ingékony-t 
v. — at, tb. — ak. Könnyen inogó, ingásra hajlékony, 
ingatag. Ingékony fűszál, nádszál. 

INGÉKONYSÁG, (in-g-ék-ony-ság) fn. tt. ingé- 
konyság-ot, harm. szr. — a. Valamely testnek ingásra 
hajlandó tulajdonsága , vagy ingásban levő állapota. 

INGELO, (ing-elö) ösz. fn. A derék mellső ré- 
szét takaró fehérnemű , melyet az ing fölé szokás 
kötni. 

INGEM, INGOM, a székelyeknél divatos ,engém' 
helyett ; 1. ezt. 

INGER, (in-ger) ösz. fn. a mozgást jelentő in, 
s a ger (gerj, gerjed) szókból , minél fogva inger je- 
lent ösztönt, mely mozgásra gerjeszt, mely az inakat 
buzdítja , működteti , csiklandozza , mely rendkívüli 
hatást gyakorol az érzéki szervekre. 

INGEREL, (in-ger-él) áth. m. ingerél-t v. inger- 
lett, htn. — ni v. ingerleni. Az érzéki szerveket rend- 
kívüli hatással mozgásba hozza, csiklandozza , ösztö- 
nözi ; a kedélyt nyugvó, csendes állapotából indulatra 
gerjeszti, fellázítja. Haragra, boszúra, testi gyönyörre 



91 



INGERÉLHETLEN — INGERLET 



INGERLETÉS - INGGOMB 



9Sf 



ingerelni valakit. Különösen : kötődés, bántó szavak 
és czélzások vagy tettek által valakit sérteget. Gú- ' { 
nyokkal ingerelni a békés polgárokat. Ne ingereld, aki 
nem bánt téged. Nem jó az ebet ingerelni. 

INGERÉLHETLEN, (in-ger-él-het-len) mn. tt. 
ingerélhetlen-t , tb. — ék. Tompa érzékű, érzéketlen, 
kit indulatra gerjeszteni, felboszontani, megharagítani 
stb. nem lehet. Határozóilag : oly módon vagy állapot- 
ban, hogy ingerelni nem lehet. 

INGERÉLHETŐ, (in-ger-él-het-ö) mn. tt. inge- 
rélhetö-t. Kit ingerelni, fölingerelni lehet vagy köny- 
nyü; ingerlékeny: hamar fellobbanó . haragra , bo- 
szúra gerjedő. 

INGERELHETŐSÉG, (in-ger-él-het-ő-ség) fa. j 
tt. ingerelhetőség- ét, harm. szr. — e. Érzékek tulaj- 
donsága , mely szerint könnyen felingerülnek , indu- 
latra gerjednek. 

INGERHAL, (inger-hal) ösz. fa. L. NYÁLKA- 
HAL. (Mándy Péter). 

INGERI, (in-ger-i) mn. tt. ingeri-t, tb. — ek. A ' 
székelyeknél am. ingerkedő. 

INGERKÉDÉS, (in-ger-kéd-és) fa. tt. ingerké- 
dés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Másnak boszontására 
czélzó kötődés , belekapczáskodás , különösen gúny, 
csipős szavak, sértő taglejtések, éles czélzások, s ha- 
sonló tettek által. 

INGERKEDIK, (in-ger-kéd-ik) k. m. ingerked- 
tem, — tél, — étt. Segítő ragu neveket vonz , s am. 
valakit gúny , csúfolódás , csipős szavak , sértő csele- 
kedetek , belekötelődzés által boszuságra , haragra 
gerjeszteni törekszik. Ne ingerkedjél velem , mert ebül 
jársz. A gyermek, ha sokat ingerkednek vele, makacsesá 
lesz. A csintalan fiúk ingerkednek a kutyákkal. 

INGERKEDŐ, (in-ger-kéd-ő) mn. tt. ingerkédö-t. 
Aki valakivel ingerkedik ; mást csúfolódva , gúnyo- 
lódva , kedve ellen cselekedve boszus indulatra ger- 
jesztő. V. ö. INGERKEDIK. 

INGERLÁZ, (inger-láz) ösz. fa. Nagy ingerlé- 
kenységgel párosult láz , illetőleg ideggyöngeség, 
idegzetesség. 

INGERLÉKENY, (in-ger-él-ék-ény v. in-ger-el- 
é-kény) mn. tt. ing eriékény -t, tb. — ek. Könnyen föl- 
ingerülő ; hörcsökös, haragos indulatú ; igen érzékeny 
idegzetű. Ingerlékeny beteg ember. 

INGERLÉKENYSÉG, (in-gci-él-ék-ény-ség) fa. 
tt. ingerlékenység- ét, harm. szr. — e. Idegek kóros tu- 
lajdonsága vagy érzékenysége, melynél fogva a külső 
benyomásokra rendkivül fogékonyak , s könnyen iz- 
gatódnak. 

INGERLÉS, (in-ger-él-és) fa. tt. ingerlést, tb. 
— ék, harm. szr. — e. Cselekvés, mely által valakit 
ingerlünk, haragra, boszura vagy más indulatra ger- 
jeszteni törekszünk ; sértő gúnyolás , csúfolódás , kö- 
telődzés, belekapczáskodás. 

INGERLET, (in-ger-él-et) fa. tt. ingerlet-ét, 
harm. szr. — e. Érzékek felizgatott állapota, mely in- 
gerlés által eszközöltetett. 



INGERLETÉS, (in-ger-él-et-és) mn. tt. ingerle- 
tés-t v. — et, tb. — ek. Izgatott érzékű, ingerlett álla- 
potban levő 

INGERLETÉSSÉG , (in-ger-let-és-ség) fa. tt. 
ingerletésség-ét , harm. szr. — e. Izgatottság, ingerült 
érzékiség. 

INGERLETLEN, (in-ger-él-etlen) mn. tt. inger- 
letlen-t, tb. — ék. Kinek vagy minek érzékei nincse- 
nek ingerelt , izgatott állapotban ; kit fel nem inge- 
reltek ; nyugott, csendes kedélyében nem háborított. 

INGERLŐ, (in-ger-él-ő) mn. tt. ingerlö-t. Érzé- 
keket i?gató , rendkívüli mozgásba hozó ; gúnyolva, 
csúfolódva sértegető , boszontó. Testi gyönyörökre in- 
gerlő könyvek , rajzok. Haragra ingerlő gúnyok, czím- 
nevek. Lázadásra ingerlő beszédek. 

INGERLOS, (in-ger-él-ő-es) mn. tt. ingerlös-t v. 
—et, tb. — ek, 1. INGERLÉKENY. 

INGERLŐSSÉG, (in-ger-él-ö-es-ség) 1. INGER- 
LÉKENYSÉG. 

INGERSÉG , (in-ger-ség) fa. tt. ingerség-ét. A 
székelyeknél Kriza J. szerént am. harag , tehát : in- 
gerültség. 

INGERSZER, (inger-szer) ösz. fa. Szer, gyógy- 
szer, mely az eltompult érzékeket felizgatja vagy ál- 
talán ingerlő hatással bir. 

INGERTELEN, (in-ger-telen) mn. tt. ingerte- 
len-t, tb. — ék. Inger nélkül való. Ingertelen állapot. 
Határozóilag am. inger nélkül. 

INGERÜL , (in-ger-ül) ih. Ingerképen , ösztö- 
nül. E beszéd új ingerül szolgál a nyugtalankodásra. 

INGERÜL, INGERÜL, (in-ger-ül) önh. m. 
ingerült. Érzékei valamely hathatósb ösztön által 
fölgerjednek , indulatra kelnek. Fölingerülni valaki 
I ellen. 

INGERÜLT, (in-ger-ül-t) mn. tt. ingerült-et. 
Izgatott, felindult, haragra, boszúra, indulatra gerjedt. 
Ingerült állapotban lenni. A fölingerült népet lecsilla- 
pítani. 

INGERÜLTEN, (in-ger-ül-t-en) ih. Ingerült ál- 
lapotban. 

INGERÜLTSÉG, (in-ger-ül-t-ség) fa. tt. inge- 
rültség-ét, harm. szr. — e. Ingerült állapot vagy tu- 
lajdonság ; izgatottság ; indulatokra gerjedt érzékiség. 
Ingerültségben lenni. Ingerültséggel beszélni. Ingerült- 
séget lecsillapítani. 

INGES, (im-g-és) mn. tt. ingés-t v. — et , tb. 
— ek. 1) Ingbe öltözött, inget viselő. Pánczélinges ka- 
tonák. Fekete inges csikósok. 2) Egy ingben levő , já- 
ró. Inges, gatyás falusi tanulók. 

INGFODOR, (ing-fodor) 1. INGBODOR. 

INGGALLÉR, (ing-gallér) ösz. fa. Gallér az in- 
gen. Felálló, keményített, lehajtott inggallér. Személy- 
ragozva ; inggallérom, inggallérod stb. vagy : ingem 
galléra, inged galléra stb. 

INGGOMB , (ing-gomb) ösz. fa. Gomb vagy 
gombok az inghasiték és ingujjak öszvefüzésére. 



93 



INGHASITEK— INGUJJ 



INGUJJFODOR— INGYEN 



94 



INGHASITEK, (ing-hasíték) ösz. fn. Nyilas az 
ingen, a gallértól lefelé , hogy felölteni lehessen. Az 
inghas íiékot elül vagy hátul hordozni. Benyúlni az ing- 
hasit élcon. 

INGKÖTÖ , (ing-kötő) ösz. fn. Szalagocska v. 
zsinór, mely az iughasítékot a gallérnál , s az inguj- 
jakat öszvetartja. 

ING MÁSA, 1. GATYA. 

INGÓ, (ing-ó) mn. tt. ingó-t. Általán minden, 
ami inog, mozog , mi bizonyos helyhez állandóan le- 
kötve nincs 5 változékony, járó-kelő, bizonytalan hely- 
zetű. Különösen oly vagyonról mondjuk, mely hely- 
ről helyre mozdítható , pl. barmok, bútorok, ruháza- 
tok , eszközök , szerszámok. Ingó jószág. Ellentéte : 
ingatlan. 

INGÓBINGÓ, (ingó-bingó) iker. mn. A házas- 
sági s egyéb szerződésekben használt műszó, oly va- 
gyonról, melyet helyről helyre mozdítani lehet. Min- 
den ingóbingó jószágomat kedves feleségemre hagyom. 
Különösen a székelyeknél jelent fiatal barmot , mig 
járomba vagy hámba nem fogják. 

INGODÁLY, erdélyi falu Felső-Fejér megyé- 
ben ; helyr. Ingodályon, — ra, — ról. 

INGOJOSZAG , (ingó-jószág) ösz. fn. Jószág, 
melyet helyről helyre szállítani , mozgatni lehet , pl. 
barmok, szekerek , bútorok , eszközök , edények stb. 
Máskép : ingóság, ingóvagyon; a Bécsi codexben : in- 
gandó. 

INGOLNA, 1. ANGOLNA. 

INGÓSÁG, (in-g-ó-ság) fn. tt. ingóság-ot, 1. IN- 
GÓJÓSZÁG. 

INGÓSÍT, INGÓSIT, (in-g-ó-os-ít) áth. m. va- 
gósít-ott, htn. — ni v. — ani, par. — s. Fekvő jószá- 
got pénzzé , kötelezvénynyé stb. , s mintegy ingó jó- 
szággá tesz , azaz oly vagyonnal cserél be , melyet 
ide-oda szállítani, hordani lehet. Házát , földeit ingó- 
sítva kivándorolni hazájából. A hitelzálogbankok a 
fekvő vagyonokat közforgalomba bocsátott zálogjegyeik 
stb. által ingósítják. 

INGOVÁNY, (in-g-o-vány) fn. tt. ingovány t, 
tb. — ok, harm. szr. — a v. — ja. Soppedékes, vize- 
nyős hely, különösen rétség vagy vizek melléke, hol 
az úgy nevezett fenékvíz feladja magát , s az átázott 
földet, rétet ingóvá teszi. Ingoványban megsülyedt a 
szekér. 

INGOVÁNYOS , (in-g-o-vány-os) mn. tt. ingo- 
vány os-t v. — at , tb. — ak. Soppedékes , mocsáros, 
dsindsás, fenékvíztől átázott. Ingoványos rétek , lege- 
lök. V. ö. INGOVÁNY. Hegy és patak neve is Er- 
délyben. 

INGÓZÁLOG, (ingó-zálog) ösz. fn. Zálogba 
adott ingójószág, pl. ezüst eszközök, drágagyöngyök, 
órák, ruhanemüek stb. 

INGOM , székely tájszó , , engem' helyett ; 1. 
ENGEM. 

INGUJJ, (ing-ujj) ösz. fn. Az ingnek azon cső- 
alaku részei, melyek a karokat födik. Szűk, bö, lobogó 
ingujjak. Feltűrni az ingujjakat. 



INGUJJFODOR, (ing-ujj-fodor) ösz. fn. Fodor- 
féle dísztoldalék az ingujj végén. 

INGVÁLL, (ing-váll) ösz. fn. Ujjatlan női öltö- 
zék, melyet ing fölé vesznek , hogy derekukat öszve- 
szorítsák, és karcsúbbakká legyenek ; egyszerüebben : 
váll. Karcsú derekadon a váll halhéj nélkül is szépen 
áll. (Csokonai). Némely vidékeken am. féling, azaz 
kurta, elül hasított, asszonyi ing. 

INGVARRÓ, (ing-varró) ösz. mn. és fn. Aki in- 
geket varr. Ingvarró leányok. 

INGY, (in-gy), elvont vagy elavult törzsök, mely 
csak ingy-en, és némely tájszólás szerént ingy-ért ra- 
gozott állapotban létezik. Gyöke a hiányt, nem létet, 
tagadást, nélkülözést jelentő in, s rokon vele az incs 
(nincs). V. ö. IN, elvont gyök. 

INGYEN, (in-gy-en) ih. 1) Eredetileg am. sem- 
min v. semmiért ; a nélkül , hogy megérdemlettük 
volna ; ajándékból. Ingyen ritkán adnak valamit. In- 
gyen kaptam. Adjon egy krajczárt akár ingyen, akár 
Isten nevében. A kárvallottak számára ingyen szállí- 
tani az épületszereket. Ingyen venni valamit, am. lopni. 
Ingyen fejében ritkán hajlik egy ember máshoz. (Km.). 
Ez értelemben főnév gyanánt is ragoztatik. Minden 
ember szereti az ingyent. (Km.). Nincs jobb az ingyen- 
nél. Ingyenhez szokott tányérnyaló. 2) A régieknél az 
eredetihez közeledő értelemben , de mégis némi ár- 
nyéklatokkal : a) annyi mint , pusztán', v. , csupán'. 
„Ingyen csak" Eszterházy Miklós nádornál (Magyar 
történelmi tár VIII. k. 89, 93. 1.). „Minekünk is erős- 
sen meg vagyon hagyva az hatalmas császártul, hogy 
meg tartsuk az frigyet és senki vára alá ne menjünk, 
ingyen azkit az mezőn találmak (találnak), tízet, hú- 
szat, harminczkettőt, ötvenet is, megverik, azzal az 
két fejedelem között való frigy fel nem bomol. Levél 
1559-dik évből. (Szalay Á. gyűjt). „Ingyen az 
k(egyel)med feddését békességgel és eremesth (örö- 
mest) szenvedőm" 1560-ik évből (ugyanott). „Az 
gonoszakaró mindenkor az ő természetivel él , (azaz 
természet szerént ingyen is gonosz)" XVI. század- 
beli erkölcsi iratok. Toldy F. kiadása, b) Am. azon- 
nal, egyszeribe. „Ingyen majd a bordélyba vitetlek." 
Debreczeni Legendáskönyv. „Ingyen majd megért- 
jük" Farkas A. a XVI. században. 

„Mene az képet bevivé 
És az templomba letevé , 
Ingyen ottan lehullának 
Az bálványok , s eh'omlának. " 

Katalin verses Legendája. (Toldy F. kiadása). 

„íme azonközben tevék neki hirré : 
Az ö birtokára hogy Ali bég jönne , 
Oly nagy számú néppel Erdélyre sietne , 
Ingyen majd Erdélynek határára érne. " 

Temesváry Istv. éneke 1569-ből. (Thaly K. gyűjt.), 
c) Am. hiába. 






INGYENBEN— ING VI INI 



ING YEN JEGY — INNEN 



!»»; 



„Elkészítőit csókja ajakán marad;i , 
A hová szánta volt , oda nem ragad a , 
Ugyan kár a szép csók csak ingyen szalada. " 
Gyöngyösi [stváa 

d) Müncheni codex fordításában : ingyen gyűlöltének 
engem, az , ingyen' ani. ok nélkül, s betű szerinti for- 
dítása a szinte nem szabatos latin gratis szónak. 
„Odio habucrunt me gratis , mit Pesti így fordít : 
ok nélkül. 3) A tagadást erősbitö ezen öszvetétel- 
ben : ingyen nem v. ingyen sem stb. am. semmiképen 
nem , épen v. teljességgel nem, távolról sem , koránt 
sem , legkevésbé sem. Tngyensem hittem volna . hogy 
oda jusson a dolog. Midőn ingyensem. vélnök, elhúzzák 
a gyeként alólunk. (Km.). „És onnan is kémlik ükét, az 
honnan ingyen sem vélnék.'' Ifi 48-dik évi levél. „Én 
kcscrüsígemben ingyen nem thudok mit írjak." 1556- 
ik évi levél. (Szalay A. gyűjt.). ..Kiben őneki ingyen 
híre sem vala. " Carthausi névtelen. .. Be h dugák fülö- 
ket, olymint (rrr mintegy) c nagy káromlást ingyen 
sem halhatnajak" (= halhatnák). Debr. Legendás- 
könyv. „Olyha (=r mintha) Istennek ingyen lia nem 
volna, de inkább ellenségé.'' Régi Passió. 

„De nem tudjuk Istent megengesztelni , 

Mert azt ingyen sem akarjuk érteni." 

Feddő ének a XVI. századból. (Thaly K. gyiijt.V 

„Azon igen félünk , hogy egy nap csak elhagysz , 
Örököst utánad ingyen senkit nem hagysz." 
Istvánti Pál a XVI. századból. (Toldy F. kiadása). 

., Az emberi nemzet ingyen se remélje." 
Argirus históriája. (Görgei Alb. a XVI. századból). 

A Müncheni codexben ingyen nincs am. nincs is, v. 
teljességgel nincs. Ingyen nincsen, mivel meréh (merj"). 
„Neque in quo haurias, habos." 

INGYENBEN, (in-gy-en-ben) ih. Ingyen lejé- 
ben, ajándékban. Ingyenben kapni valamit. Itt ingyen- 
ben nem adnak semmit. 

INGYENÉLŐ, (ingyen élő) ösz. fia. Dologkerü- 
lö, hivatal, szolgálat, foglalatosság nélküli haszonta- 
lan ember; továbbá, ki más kenyerét meg nem érde- 
melve eszi, tányérnyaló. 

INGYENES, (in-gy-en-es) mn. tt, ingyenes v, 

— et, tb. — ek. L. INGYEN VALÓ. 

INGYENHELY, (ingyen-hely) ösz. fn. Hely, va- 
lamely nyilvános mulatságban, (pl. színházb in , lo- 
varkörben stb.), melyért nem kell fizetni. 

INGYENHÍVATAL, (ingyen-hivatal) ösz. fn. 
Szó szerént azt teszi : íizetéstelen hivatal, melyért sem- 
mi fizetés nem jár. Olyan fizetéses hivatal pedig, 
melynek alig van valami teendője : henyehivatal (bÍ- 
neonra). 

1NGYEN1 , (in -gy-en-i) mn. tt. ingyeni-t ', tb. 

— ek. Ingyen való , ajándékban kapott , nem pén ,on 
vagy fáradsággal szerzett . Ingyent vagyon. Oszvetéve : 
ingyen vagyon szokottabb . 



INGYENJEGY, (ingyen-jegy) ösz. fa. Belépti 
jegy valamely nyilvános mulatságba , pl színházba, 
lovarkörbe, melyért nem kell fizetni. 

ING YENJUTALOM, (ingyen-jutalom) ösz. fa. 
.1 utalom , melyet valakinek nem érdemeért , hanem 
csupán kegyességből adnak. 

INGYENSEM, (ingyen-sein) ösz. ih. lásd : IN- 
GYEN alatt, 

INGYENVALÓ , (ingyen-való) ösz. mn. Érde- 
men kivül vagy érdem nélkül adott . kapott ; kegye- 
lemből való. Ingyenvaló ajándék, jutalom. Ingyenvaló 
kenyér, lakás. 

INGYÉRT, (iu-gy-ért) ih. 1. INGYEN, 1). 
INKA , (in-ka) elvont vagy elavult törzsök, 
melyből a másodfokú határzó inkább származott, V. 
Ö. INKÁBB. 

INKÁBB, (in-ka-abb) másodfokú ih. A Révai 
által (Antiquitates Lit. Hung. 240. 1.) idézett egy- 
házi beszédben , s több más helyütt is a régieknél : 
jonkább. Tudni való, hogy az i gyakran ja, je, jo. ju, 
jö hangokra változik által nem csak a magyar, hanem 
némely más nyelvekben is, pl. irgalom jorgalom, ig 
jog, ih j/ili ; a latinban ieio , jaeio , a németben itzt. 
Jetet stb. Hogy az inkább szóban a jó , jobb fogalma 
lappang, értelméből is kitetszik, pl. inkább ma , mint 
holnap , am. jobb ma, mint holnap. Inkább szeretem, 
mint száz forintot , am. jobb szeretem. Sőt inkább te 
is jój el. Inkább . s inkább alászáll a becse , am. job- 
ban és jobban. Leginkább idegen könyveket olvas. Ezen 
harmadik fokozaton főleg és jobbára v. jobbadán szók- 
kal fölcserélhető , pl. én leginkább (főleg , jobbára) 
költői müvekkel foglalkodom. Nagygyal inkább (= 
' sokkal inkább), gyakran eléjön a régieknél. Attól in- 
kább, ezektől inkább=: annál, ezeknél inkább, a Tat 
rosi codexben. 

1NKÁBBAD, INKÁBBAT, INKÁBBÁRA, tol- 
dalékos tájszokási alakjai inkább szónak , mint ezek 
' is : tovább h. továbbad, továbbal, továbbára, odább h. 
odábbad. 

1NKE, falu Somogy megyében; helyr. Inké-n. 
! — re, — ről. 

1NKÉDIK, (in-kód-ik) k. m. inkéd-tem , —tél, 
1 — étt. Pápa vidékén , am. szűkölködik , nélkülözve 
nyomorog. Gyöke a hiányt , szükséget , tagadást je- 
lentő in, melyből az inség is származik. V. ö. IN el 
vont gyök. 

INKO, (in-k ó v. in-g-ó) fn. tt. inkó-t. Marczal- 
I mellékén am. ingovány, vizenyős , söppedékcs hely. 
Gyöke a mozgást jelentő in. 

INNAP, INNAPOL; 1. INNEP, INNEPÉL. 
1NNEMÚ, (in-uemü) ösz. mn. Oly nemű, olyfé 
le, mint az állati vagy növényi inak. Innemü testi' 
Inneniit nöcényszorak. 

INNEN , (i-nn-en) helyhatárzó. Gyöke a közel- 
séget mutató i , melyhez az aiapité a kettőztetett « 
járulván, lesz inn, végre a mozgást jelentő en (=S el) 
képzővel : innen , azaz e közel vagy közelebb levő 



97 



INNENI — INNEP 



INNEPDAL— TNNEPENEK 



98 



helyről kiindulva, kezdve, irányozva. A két nn elseje 
lehet áthasonult d vagy t is, azaz innen am. id-n-en, 
vagyis itt-n-en , ilt-en-el ; valamint onnan am. od- v. 
ottan-an, ott-an-el, és a régieknél gyakran elé is jön 
innel, ónnal, valahonnal (,innen , onnan , valahonnan' 
helyett). így hol és hon is fölcseréltetnek. Példa ,in- 
nel'-re : ,.Es ez bizon (= való), hogy innel alól nép 
jö, számszerént nem thudom mennyi." Innen oda, on- 
nan ide járni, kelni. Az én hazám innen messze fekszik, 
innen egy lépést se távozzál. 2) Ebből, ezen kútfőből, 
ezen okból. Innen következik, hogy. Innen tudom, mily 
ember vagy te. Innen láthatjátok, mit kelljen tennetek. 
Tnnen van az , hogy neked soha sincs pénzed. 3) Ezen 
az oldalon , ezen a részen , félen, parton. Ellentéte : 
túl v. túlnan. Innen a Dunán, Tiszán. Innen az erdőn. 
Innen is , túl is veszedelem fenyeget. Ti innen marad- 
jatok, mig én túl leszek. Tájdivatosan : innend , innét, 
innét, inneg , sőt inneid v. innejd is : „Dunán éneid" 
és „Dunán ineid," (= Dunán innét). Levél 1555-ik 
évből. (Szalay A. gyűjt.). 

INNENI, (i-nn-en-i) mn. tt. inneni-t , tb. — ek. 
Ezen , mint közelebbi félen , részen , oldalon, parton 
stb. levő vagy innen való, eredő. Dunán inneni váro- 
sok, vármegyék. 

INNEN-ONNAN , ösz. ih. 1) Körülbelül , nem 
sokára, közel. Innenonnan egy éve, hogy itt lakom. In- 
nenonnan magamra maradok. 2) Erről és amarról az 
oldalról v. részről, jobbról és balról. Innenonnan öszve- 
gyüjtik a seregeket. , Innen és onnan' a Tatrosi codex- 
ben : „Ott megfeszejték Jézust és ö vele más kettőt 
innen és onnan." 

INNENSŐ, (i-nn-en-ső, azaz innen-eső) mn. tt. 
innensö-t. Inneni oldalon, részen, félen, végen fekvő, 
álló , létező. A Duna innenső partján fekvő városok. 
Fogd meg a gerenda innenső végét. Ellentéte : túlsó. 

INNENT, (i-nn-en-t) ih. 1. INNEN. 

INNENTOVA, (innen-tova) ösz. ih. Innen kezd- 
ve, ezután, ez időn túl. Innentova magam sem tudom, 
mi tevő legyek. 

INNENTSO, (i-nn-en-t-ső) mn. tt. innentső-t , 1. 
INNENSŐ. Szép , mint a tidsó sor az innentsőhöz ké- 
pest. (Km.). 

INNENTÚL, (innen-túl) 1. INNENTOVA. 

T NNENVALO, (innen- való) ösz. mn. 1) Ezen 
közelebbi helyről való , innen származó , eredő. Ki- 
gy elmed innenvaló vagy idegent 2) 1. INNENSŐ. 

INNEP, (id-nep v. idv-nap) ösz. fn. Első alkotó 
része : id v. idv, második : nap. De a régies ,idnap' 
helyett a hangrend szabályai szerént lett : id-nep, 
(pl. a régi magyar Passióban) , és a d hasonulván : 
innep. A székelyeknél ma is divatos : innap. Az in- 
nepnap szóban már kettőztetve van a ,nap' szó. Tö- 
möttebb ajakkal : ünnep (üdnap). V. ö. ID. 1) Val- 
lási ért. oly nap, melyen a hivek a szokott munkák- 
tól megpihennek, s idejöket imádságra , üdvös gya- 
korlatokra fordítani kötelesek. Ilyenek, vasárnapokon 
kívül a keresztényeknél általán a karácson , húsvét, 
pünköí-r] ; különösei. í római és görög egyházban 
akad. > - agy <=-zi i La. in. KÖT. 



Urunk , a boldogságos Szűz és Szentek tiszteletére 
rendelt szün- és ájtatossági napok. Húsvét innepe. 
Pünkösd innepe. Sátoros innepek, melyek t. i. Urunk 
tiszteletére szentelvék különösen. Változatlan innepek, 
melyek minden évben bizonyos napra esnek , mint : 
karácson, vízkereszt, gyertyaszentelő stb. Változó in- 
nepek , melyek nem mindig ugyanazon időre esnek, 
milyen a húsvét és a vele öszvefüggésben levők, u. 
m. áldozó csütörtök, pünkösd, úr napja. Tnnepet ülni, 
szentelni, tartani. Pap hagyja az innepet, de maga nem 
tartja. (Km.). 2) Polgári ért. örömnap, valamely nagy, 
jeles , kedves esemény emlékére vagy tiszteletére. 
Dékeinnep , győzelmi innep, lakodalmi innep. Innepet 
rendezni. Népinnepet tartani. 3) Minthogy az öröm- 
napok rendesen mulatságokkal , eszemiszommal jár- 
nak, innep am. mulatság, lakoma, dínomdánom. lesz 
ma innep. A gazdag embernek mindig innepe van. 4) 
Atv. ért. heverő nap. A rost embernek sok innepe van. 
(Km.). 

INNEPDAL , (innep-dal) ösz. fn. Innepi vagy 
innepies dal. 

INNEPÉL , (id-nep-él , id-nap-ol) áth. m. inne- 
pél-t v. inneplétt, htn. — ni v. innepleni. 1) Bizonyos 
napot innep gyanánt szentel , vagyis bizonyos vallási 
esemény emlékére innepet tart. Urunk születése , fel- 
támadása, mennybemenetele napját innepelni. 2) Öröm- 
napot tart. Győzelmet innepelni. Valakinek születése 
napját meginnepelni. V. ö. INNEP. 

INNEPÉLÉS, INNEPÉLÖ, 1. INNEPLÉS, Dí- 
NEPLÖ. 

INNEPÉLY , (id-nep-ély) fn. tt. innepély-t, tb. 
— ék , harm. szr. — e. Pompás szertartások öszvege 
valamely jeles, nagyszerű esemény kitüntetésére, va- 
lamely személy tiszteletére , köz mulatságra stb. Ki- 
rálykoronázási innepély. Lakodalmi innepély. Gyász- 
innepély. Szélesb ért. udvarias szertartás , mely bizo- 
nyos méltósággal jár. Innepélylyel fogadni a köve- 
teket. 

INNEPÉLYÉS , (id-nep-ély-és) mn. tt. innepé- 
lyés-t v. — et , tb. — ek. 1) Innepélylyel járó, pom- 
pás szertartásokkal kitüntetett, udvarias. Innepélyes 
bemenelet tartani valahová. 2) Széptani ért. oly tárgy- 
ról mondjuk, mely a lelket nagy és fontos dolgok 
tisztelettel teljes varasára ébreszti , pl. innepélyes 
csend, mely a vihart megelőzi, innepélyes népgyűlés 
vagy hallgatás a templomban. 3) Szélesb ért. bizo- 
nyos körülményeinél fogva fontos, nagyszerű. Inne- 
pélyes igéret, fogadás, eskü. Innepélyes hang , beszéd. 

INNEPÉLYÉSEN, (id-nep-ély-és-en) ih. Pom- 
pás szertartásokkal ; bizonyos méltósággal és udvari- 
sággal ; fontosán és nagyszerűen. Innepélyesen fo- 
gadni a felséget. Innepélyesen föllépni nyilvános he- 
lyen. Innepélyesen ellen mondani. 

INNEPÉLYESSÉG , (id-nep-ély-es-ség) fn. tt. 
innepélyességét , harm. szr. — e. Innepélyes minőség ; 
innepélyes szertartás. 

INNEPÉNEK, (innep-ének) ösz. fn. Innepi v. 
innepies ének. 



99 



INNEPEST— INOGÁS 



INOKA— INSEGSEGELYZO 



100 



INNEPEST, (innep-est) ösz. fn. Innepet meg- 
előző est. Keresztényi ért. innepelőtti nap , melyen a 
hivek az innep megszentelésére előleges imákkal és 
böjttel készülnek. Karácson innepeste. (Vigília). 

INNEPI, (id-nep-i, id-nap-i) mn. tt. innepi-t, tb. 
— ele. Innepet illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. 
Innepi szokások, öltözetek. Innepi köntösbe öltözködni. 
Ellentéte : köznapi, hétköznapi, mindennapi. 

INNEPIES, (id-nep-i-es) 1. INNEPI. 

INNEPIESEN, (id-nep-i-es-en) ih. Innepi módon. 

INNEPILEG, (id-nep-i-leg) 1. INNEPIESEN. 

INNEPISÉG , (id-nep-i-ség) fn. tt. innepiségét. 
Innepi állapot ; innepi tulajdonság. 

INNEPLAKMA, INNEPLAKOMA, (innep-lak- 
ma v. -lakoma) ösz. fn. Innepkor vagy valamely in- 
nepély alkalmával tartott lakoma, vendégség. 

INNEPLÉS, (id-nep-él-és v. id-nap ol-ás) fn. tt. 
innepélés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés, ille- 
tőleg szertartás , mely által innepelünk. 

INNEPLET, (id-nep-el-et) fn. tt. innepletét, 
harm. szr. — e. A Bécsi codexben am. festivitas, ma: 
innepély. 

INNEPLÖ, (id-nep-el-ő v. id-nap-ol-ó) mn. tt. 
inneplö-t. 1) Innepet ülő, szentelő. Karácsont inneplö, 
urunk mennybemenetelét inneplö keresztények. 2) In- 
nepre való , mit innepeken szokás viselni. Inneplö 
köntös, nadrág. 

INNEPNAP, (innep-nap) ösz. fn. 1. INNEP. 

INNEPRONTÁS, (innep-rontás) ösz. fn. Az in- 
nep szabályainak meg nem tartása, áthágása, pl. me- 
zei, általában nyilvános munka által. 

INNEPSZÁMITÁS, (innep-számitás) ösz. fn. A 
naptárakban a mozgó innepeknek, mint húsvét, pün- 
kösd stb. bizonyos szabályok szerénti kiszámítása, 
hogy melyik hónapra , illetőleg melyik napra kell, 
hogy essenek. 

INNEPSZEGÉS, (innep-szegés) 1. INNEPRON- 
TÁS. 

INNEPTOR, (innep-tor) 1. INNEPLAKMA. 

INNEPÜLÉS, (innep-ülés) ösz. fn. Valamely 
innepnek megülése, megtartása. 

INNÉT v. INNÉT , v. INNETT v. INNETEN, 
1. INNEN. 

INNETTOVA, 1. INNENTOVA. 

INNIVALÓ, (inni-való) ösz. mn. Italul szánt, 
nyújtott ; mit meg lehet inni. Ez innivaló, amaz mos- 
nivaló viz. Ez nem innivaló bor, oly savanyú. 

INNYA, köznépies tájszó, inni v. innia helyett. 
Ezen bort lehetetlen meginnya. 

INNYE, tájdivatos ; 1. ENNYE, EJNYE. 

INO , falu Közép- Szolnok megyében ; helyr. 
Inó-n, — ra, — ról. 

INOCZ, falu Zemplén megyében ; helyr. Inócz- 
on t —ra, — ról. Hegy neve is. 

INOG, (in-og) önh. 1. ING, ige. 
INOGÁS, (in-og-ás) fn. 1. INGÁS. 



INOKA, 1) TISZA— , falu Heves megyében; 
helyr. Inoká-n, —ra, —ról. 2) L. INOKFALVA. 

INOKFALVA , helység Erdélyben , Aranyos 
székben ; helyr. Inokfalvá-n, — ra, — ról. 

INOTA , falu Fejér megyében ; helyr. Inotá-n, 
— ra, — ról. 

INÖ, 1. ÜNÖ. 

INPÓK, (in-pók v. in-bog) ösz. fn. A lábszárak 
inainak megcsomósodása, különösen a lovaknál. Du- 
nán túl hinpók. V. ö. PÓK, POK, BOG. 

INPÓKOS, (in-pókos) ösz. mn. Amin inpókféle 
kóros kinövés van. Inpókos lábú ló. V. ö. INPÓK. 

INPÓKOSODÁS, (in-pókosodás) ösz. fn. Kóros 
állapot, midőn a lábszáron inpók nő. 

INPÓKOSODIK, (in-pókosodik) ösz. k. Inpó- 
kossá lesz. Sok állásban , nagy eröködésben meginpó- 
kosodik a ló. V. ö. INPÓKOS. 

INRÁNGÁS, (in-rángás) ösz. fn. 1. INRÁNGA- 
TÁS. 

INRÁNGATÁS, (in-rángatás) ösz. fn. Cselek- 
vés, melynél fogva az inak rángásba hozatnak. Véte- 
tik szenvedő értelemben is, s am. inrángatódzás. In- 
rángatásban szenvedni. 

INRÁNGATÓDZÁS , (inrángatódzás) ösz. fn. 
Inak szenvedő állapota, midőn ingerültség vagy kó- 
ros bántalom miatt rendetlen mozgásokat tesznek. 

INSEG, (in-ség) fn. tt. inség-ét, harm. szr. — e. 
Gyöke a hiányt, nélkülözést jelentő in, mely megvan 
az ingyen , incsen (nincsen), inkedik szókban is. Meg- 
egyezik vele a héber on , mely nyomort, éhséget je- 
lent. Értelme : szükség , különösen olyan , mely az 
eleség hiányából ered. ínséget , nagy Ínséget szenved- 
ni. Végső ínségre jutni. Szélesebb ért. nyomorúság, 
szegénység, nagy csapás. 

ÍNSÉGES, (in-ség- és) mn. tt. inségés-t v. — el, 
tb. — ek. ínséggel járó, nyomorúságos, élelmi szük- 
ségben szenvedő. ínséges állapot. Terméketlen vidék 
ínséges lakosai. 

ÍNSÉGESEN, (in-ség-és-en) ih. Szűkölködve, 
nyomorúságosan, éhséget szenvedve. 

INSÉGÉSKÉDÉS, (in-ség-és-kéd-és) fn. tt. in- 
ségéskédés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. ínséges álla- 
potban levés, szenvedés , szűkölködés, élelem nélküli 
nyomorkodás. 

INSÉGÉSKÉDIK, (in ség-és-kéd-ik) k. m. in- 
ségéskéd-tem, — tél, — étt. ínséges állapotban van, 
szenved ; nyomorúsággal, szükséggel küzködik ; foly- 
tonos nélkülözésben él. V. ö. INSÉG, ÍNSÉGES. 

INSÉGÉSKÉDŐ, (in-ség-és-kéd-ö) mn. tt. insé- 
géskédöt. ínségben szenvedő, tengődő, éhségben nyo- 
morkodó, szűkölködő. Inségeskedö árvák, koldusok. 

INSÉGSEGÉLY, 1NSÉGSEGÉLYZÉS, (inség- 
segély v. -segélyzés) ösz. fn. Segélynyújtás valamely 
Ínséges állapotban. 

INSÉGSEGÉLYZÖ, (inség-segélyzö) ösz. mn. 
Aki vagy ami valamely ínségben segélyt nyújt. In- 
ségseyélyzö bizottság. 



101 



INSTÁL— INTEGETÉS 



INTELEM— INTÉZ 



102 



INSTÁL, a latin insto után (melynek egyik je- 
lentése : sürgetem, s melyből instanttá is származik) 
a köznép nyelvébe is általment szó , kér, folyamodik, 
esedezik értelemben. 

INSZAKADÁS, (in-szakadás) ösz. fn. Inak bé- 
nulása, midőn rugalmasságukat, mozgékony erejöket 
elvesztik. V. ö. INASZAKADT. 

INSZAKGATÁS, (in-szakgatás) ösz. fn. Inak kó- 
ros állapota, különösen csúszós, köszvényes nyavalyá- 
ja, mely szakgatáshoz hasonló kinos fájdalommal jár. 

INT, (in-t v. im-t) önh. m. int-étt, htn. — eni v. 
— ni. Gyöke vagy a mozgást jelentő in, s rokon az 
inog, ingat, indul stb. szókkal, s eredetileg am. moz- 
dít, mozgásba hoz , különösen, szemmozgással, szem- 
hunyással vagy fejbiczentéssel jelt ad , valamit v. 
valamire mutat , vagy pedig, ami hihetőbb, minthogy 
az in gyökből eredett többi származékok mély kép- 
zéssel és ragozással járnak, a mutató im. L. e czikk 
végén. Szemével intett nekem. Jobbik szemével intett. 
Kire intettél ? Többször rám intett. Áthatólag am. va- 
lakit szóval vagy más jellel figyelmeztet valamire ; jó 
tanács vagy fenyegetés által rá akar beszélni valamire ; 
feddő vagy dorgálóképen szólít. Intelek fiam , hogy 
vigyázz magadra. Elinteni valakit valamiről. Megin- 
teni a pajkos gyermeket. Tanulásra , szorgalomra, jó- 
viseletre, vallásosságra inteni az ifjúságot. 

A régi magyar nyelvemlékekben : imt. Imte 
azért ennek Simon Péter. Es imtének ő társoknak. 
(Tatrosi codex). S épen ezek mutatják főkép az im- 
től származást. 

— INT, (1), igeképzö, kicsinitő átható jelentés- 
sel, mint koppant koppint, koczczant koczczint, zuhant 
zuhint, osont osint, csattant csattint ; néha magánosan 
is, mint : érint, csapint, nyomint, emelint, tapint, há- 
rint ; néha pedig csak az ént v. ent változata, mint : 
tekint = teként , köhint =. köhent , koppint = köp- 
pent stb. Erdélyben , kivált Háromszékben még más 
igéket is kicsineznek vele , pl. dobint, házint. 

— INT, (2), névképző, mint az ént módosulata, 
pl. szerint = szerént, alkalmasint régiesen : alkalma- 
sént , mint régiesen : mént (= mi-ént) ; így a kint = 
ként (= ki- ént), mely csak mint névrag van haszná- 
latban. L. — ÁNT, —ÉNT; és v. ö. —KÉNT. 

INTA, falu Vas megyében ; helyr. Intá-n, — ra, 
—ról. 

1NTE, INTÉBB ; L. INTÉN alatt. 

INTEGET, (1), (in- v. im-t-ég-et) önh. m. inté- 
get-tem, — tél, — étt. Szemeivel, vagy bizonyos tag- 
lejtésekkel bizonyos jelet vagy jeleket ad. Integetni 
a távollevőknek, hogy jöjenek. Szemekkel integetni egy- 
másnak. Kalappal, kézzel integetni. 

INTEGET, (2), (mint föntebb) áth. és gyakor. 
Valakit gyakran figyelmeztet valamire ; jó tanácscsal 
vagy feddéssel reá akar birni, beszélni. V. ö. INT. 

INTEGETÉS, (in- v. im-t-ég-et-és) fn. tt. inté- 
getés-t, tb. — ék. Cselekvés , melynél fogva valakire, 
valamivel, vagy valakit gyakran intünk, integetünk. 
V. ö. INTEGET. 



INTELEM, (in- v. im-t-el-em) fn. tt. intelmet. 
Ujabb alkatú szó a latin ,monitus' értelmében. Intő szó. 

INTÉN, (int-e-en) ih. Alsó mátyusföldi tájnyel- 
ven am. jután v. jutányosán , azaz aránylag olcsón, 
nem drágán, csekély áron. Valamit intén venni. Intén 
jutottam hozzá. Törzse : inte. Innen intébb áron. Kas- 
sai J. szerént pozsonyi tájszólás szerént am. jutányo- 
sabb áron. Intébb áron vette, adta el valamely jószá- 
gát. E szóban az i a ju, jo, vagyis magas hangon : jö 
gyök rövidített alakja, olyan, mint : ih juh, ig jog, ihar 
juhar, idegen jödegen, időjödő; tehát : intén jöntén. 

INTERES, a latin interusurium-hól alakított köz 
ismeretü szó. L. KAMAT. A latin ,interusurium' pe- 
dig öszvetett szó inter és usura szókból (az utóbbi 
ismét utor igéből) s am. közbeneső használat v. jöve- 
delem, míg t. i. a kölcsön visszafizettetik. 

INTÉS, (in- v. im-t-es) ih. Baranyai tájszólás 
szerént am. irányában levő, pl. Torony intés, torony 
irányában levő, s igehatározókép (mintegy : intést) : 
irányában. 

INTÉS, (in- v. im-t- és) fn. tt. intés-t, tb. —ék, 
harm. szr. — e. Cselekvés, melynél fogva valamivel 
vagy valamire, vagy valakinek, vagy valakit intünk. 
A szemek intését megérteni. Az intésre hallgatni, az 
intést elfogadni. Nem használt neki az intés. Atyai, 
barátságos, bizodalmas intés. V. ö. INT. 

INTÉST, (int-e-est) ; 1. INTÉN. 

INTET, (in- v. im-t-et) fn. tt. intet-ét , harm. 
szr. — e. Azon jelek vagy szók, melyekkel intünk. 
Az első intetre megjelenni. 

INTETLEN, (in- v. im-t étlen) mn. tt. intetlen-t, 
tb. — ék. Akit nem intettek, intés által nem figyel- 
meztettek. Határozóképen am. intet nélkül. 

INTETLENÜL, (in- v. im-t-etlen-ül) ih. Intet 
nélkül, nem figyelmeztetve. A pajkoskodó gyermeket 
nem kell intetlenül hagyni. 

INTETŐ, (in- v. im-tet-ő) mn. és fn. tt. intetőt. 
Aki vagy ami intet , megintést eszközöl. Leginkább 
törvénykezési eljárásban divatozik. (Latinul : admo- 
neri curans). 

INTÉZ, (in- v. im-t-e-ez, v. in-t-ő-ez), áth. m. in- 
téztem, — tél, — étt, par. — z. Képzésre olyan, mint : 
tető, tetéz. Értelme : valamit intés, figyelmeztetés, út- 
mutatás által elrendez, elhelyez, vagy közvetlen mű- 
ködés által valamely tárgyhoz tartozó dolgokat oly 
mozgásba hoz , hogy mindenik kellő helyét foglalja 
el. Mindkét értelme a mozgást jelentő in gyökből 
magyarázható. Más elemzés szerint : il-t-éz , azon il 
gyöktől, melyből illik, illeszt, illeszkedik származtak, 
vagyis intéz = iltéz v. illetez, azaz illetően, kellőleg, 
helyesen rendez valamit. Innepélyes menetet , nyilvá- 
nos mulatságot, csatát intézni, elintézni. Oda intézni a 
dolgok folyamát, hogy stb. Ha lehet, intézzük el a dol- 
got barátságosan. Szorosb ért. valami újat alkot, ren- 
dez, valaminek v. bizonyos czélnak elérésére rendel- 
kezik. Iskolákat, dologházat, kórházat intézni ; szokot- 
tabban : intézkedni valamiről v. valaminek létesülen- 
déséről. Innen ered az intézet szó. Közelítő ragu név 

7* 



103 



INTÉZÉS — INTEZVENY 



INTEZVENYES-— IP 



ÍOá 



vei ain. valakihez utasít, igazít, valaki felé fordít. 
Leveleidet hozzám intézd. Nem tudom , kihez intézzem 
beszédemet. 

INTÉZÉS, (int-ő-ez-és) fii. tt. intézés-t, tb. — ék, 
harm szr. — e. Cselekvés , mely által valamit inté- 
zünk. V. ö. INTÉZ. A csatarend intézését a fővezérre 
bízni. A tisztújítás elintézését választmányra bízni. 

INTÉZET, (int-ö-ez-et) fn. tt. intézet-et, harm. 
szr. — e. 1 ) Szélesb ért. rendelet vagy rendelkezés, 
mely által bizonyos dolgok elhelyeztetnek, czélsze- 
rüen alkalmaztatnak. Felsőbb intézetek szerént csele- 
kedni. Országos intézet, 'polgári intézet. Ez értelemben 
szokottabban : intézmény. 2) Szorosb ért. bizonyos 
czélok elérésére alkotott társadalmi alapítvány. Isko- 
lai, kotonai, papi intézet. Risdedovó, dolgozó intézet. 
Betegek, árvák intézete. Tudományos, kereskedelmi in- 
tézet. 3) Végintézet, am. végrendelet, testamentom. 

INTÉZETI, (int-ő-ez-el-i) mn. tt. intézeti- 1 , tb. 
— ek. Intézetre vonatkozó , ahoz tartozó, azt illető. 
Intézeti szabályok, szokások, rendtartások. Intézeti or- 
vos, felügyelő. 

INTÉZETT, (1), (iut-ö-ez-étt) mn. tt. intézétt-et. 
1) Bizonyos czélra rendelt, szánt. Jól, roszul intézett 
hagyomány. 2) Helyezett, alkalmazott. Csatarendre 
intézett seregek. 

INTÉZETT, (2), (mint föntebb) fn. Váltójogi 
ért. azon személy, kire vagy kihez a kibocsátott váltó 
kifizetése utaltatik. (Trassat). Máskép és szabatosab- 
ban : intézvényzett. 

INTÉZGET, (int-ó'-ez ég-et) gyakorító áth. Foly- 
tonosan, vagy egymásután több dolgot intéz. 

INTÉZKEDÉS, (int ő-ez-kéd-és) fn. tt. intézke- 
dés- t, tb. — ék, harm. szr. — e. Általán, am. rendel- 
kezés ; a dolgoknak bizonyos czélra rendelése, szá- 
nása, elhelyezése. Intézkedéseket tenni. V. ö. INTÉZ- 
KEDIK. Különösen, am. végrendelkezés, testamentom- 
csinálás. 

INTÉZKEDIK, (int-ö-ez-kéd-ik) k. m. intézked- 
tem, — tél, — itt. Rendelkezik, bizonyos czélra elő- 
készületeket tesz. Intézkedni a nevelésről , falusi isko- 
lákról. Ideje, hogy intézkedjünk róla v. felöle. Szoros 
ért, végrendeletet tesz. Jószágairól intézkedni. Halál 
esetére intézkedni. 

INTÉZMÉNY, (int-ő-ez-mény) fn. 1. INTÉZET 
és INTÉZVÉNY, (1). 

INTÉZŐ, (int-ő-ez-ő) fn. tt. intézö-t. Személy, 
ki valamit intéz , rendez , alapít. Váltójogi ért. ki a 
váltólevelet kifizetésül máshoz utasítja, intézvényző, 
tukványzó. 

INTÉZŐLEVÉL , (intéző-levél) ösz. fn. lásd : 
INTÉZVÉNY, f (2). 

INTÉZVÉNY, (int-ő-ez-vény) fn. tt. intézvény-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e v. — je. 1) L. INTÉZET, 
(1). 2) írott rendelet, t. i. az igazgató vagy kormányzó 
hatóságnak az illető hivatalokhoz bocsátott rendelete, 
melyhez magukat tartaniok kell. A megyéhez, város- 
hoz , egyetemi tanácshoz küldött intézvények. (Intima- 
tum). 3) Váltójogi ért. oly váltólevél , melynek kifi- 



zetése máshoz vagy másra intéztetik , máskép : tuk- 
vávy. (Tratta). 

INTÉZ VÉNYES, (int-ő-ez-vény- és) fn. tt. intéz- 
vényés-t, tb. — ék. Váltójogi ért. azon személy, kinek 
részére vagy javára, rendelkezésére a váltó kibocsát- 
tatik. (Remittent). Máskép és szabatosabban rendel- 
ményes , kinek t. i. rendelményére bocsáttatik ki a 
váltó •, amannál azért jobb kifejezés, mert ,intézvény' 
tulajdonképen csak idegen váltót, tukványt jelentvén, 
,intézvényes' is csak ilyenről volna mondható , holott 
,Remittent' mind saját , mind idegen váltóban van, 
s a , rendel menyes' szó (kinek rendelményére bocsát- 
tatik akár saját , akár idegen váltó) mindkét nemű 
váltók irányában alkalmazható. 

INTÉZVÉNYÉZ, (int-ő ez-vény-éz), INTÉZ VÉ- 
NYÉZÉTT stb. lásd : TUKVÁNYOZ, TUKVÁNYO- 
ZOTT. 

INTŐM, puszta Somogy megyében ; helyr. In- 
tom-ba, — ban, — ból. 

INTŐ, (in- v. im-t-ő) mn. tt. intö-l. Aki int, fi- 
gyelmeztet , valamire nézve óvatossá tesz. Átv. ért. 
mondjuk tárgyakról is , mely esetben öszvetett szót 
alkot , pl. Intőiével, intöbeszéd. Intöjelek. Mint főnév 
jelent személyt, ki int, figyelmeztet stb., pl. Intő ál- 
tal emlékeztetni valakit az adósság megfizetésére. 

INTŐGYÍK, (intő-gyík) ösz. fn. Fehér és fekete 
csikós gyík faj Kelet- és Nyugotindiában, mely a cro- 
codil közelítését erős sziszegés által elárulja, s ez ál- 
tal az embereket mintegy ovakodásra inti. (Lacerta 
monitor). 

INTOJEL , (intő-jel) ösz. fn. Jel , mely valami- 
nek eltávoztatására figyelmeztet , pl. a városokban 
utczaburkoláskor éjnek idején valamely oda tett 
lámpa. 

INTÖLEVÉL, (intő-levél) ösz. fn. Hivatalos le- 
vél , mely által valaki megintetik. Különösen oly le- 
vél , mely valakit figyelmeztet , hogy a törvény ren- 
deletét teljesítse. 

INTÖRAK, (intő-rák) ösz. fn. Rákfaj, mely feje 
fölé kinyújtott ollóit mozgatja, mintha integetne ve- 
lök. (Cancer vocans). 

INTŐTÁBLA , (intő-tábla) ösz. fn. Valaminek 
elkerülésére figyelmeztető tábla, melyre a figyelmez- 
tető szavak vannak írva. V. ö. INTOJEL. 

INTVÉNY, (in- v. im-t-vény) fn. lásd : INTÖ- 
LEVÉL. 

INY , 1NYBÉTÜ , ÍNYDAGANAT stb. 1. ÍNY, 
ÍNYBÉTÜ, ÍNYDAGANAT stb. 

IP, (1), fn. tt. ip-at. Személyragozva : ipám, 
ipad , ipa v. ipja , ipunk, ipatok, ipjok. Legközelebb 
rokonságban áll az ap szóval , mind hangra , mind 
tárgyra nézve, mert az ap tiszta gyöke az apa szó- 
nak , s jelent természetes , nemző atyát , az ip pedig 
jelenti a férj nejének vagy nő férjének atyját, vagyis 
a fc.j ipja egy személy a nő atyjával és viszont. Eb 
fél, kutya fél , míg az öreg ipám él. (Km.). Mintegy 



105 



IP IPARfNTEZET 



fPARISKOL A— IPARSEGÉL YZÉS 106 



kisebbik , másodrendű apa. Tájszokásilag : ipa és 
após. Héber nyelven ibba, finn lap nyelven appa. 

IP, (2), elvont gyöke ipar szónak és származé- 
kainak, 1. IPAR. 

IPA, tájszó ip helyett. Személyragozva : ipám, 
ipád , ipája v. ipja. Oly toldalékos szó, mint a szin- 
tén tájdivatos húga , hugám, hugád, e helyett : húg, 
húgom, húgod. 

IPACSFA, helység Baranya megyében ; helyr. 
Ipacsfá-n, — ra, — ról. 

IPALL, áth. m. ipall-ott, htn. — ni v. — ani. 
Molnár A. szerént am. valamit elföd , eltakar , hall- 
gatva elmellőz, eltitkol. Jóformán kiavult és homá- 
lyos eredetű ige , hacsak a latin pallio-tól nem szár- 
maztatjuk. 

IPAR, (ip-ar) fn. tt. ipar-t, tb. — ok, harm. szr. 
— a. Gyökeleme a mozgást, előre törekvést jelentő i, 
melyhez p ajak- vagy fúvó betii járulván , lett ip 
gyök , mint csa , esi , kö, szo hangutánzókból : csa-p, 
csi-p, kö-p, szo-p. E szerént ip am. mozog, mozdít v. 
mozdítani törekszik. Innen ar (erőt jelentő) képzővel 
származott : ipar, azaz erős mozgás, törekvés , hala- 
dás , melyben valaki teljes erejét megfeszíti. Ujabb 
s , iparkodik' igéből elvont szó. Különösebb jelentése : 
szorgalom a kézi és gyári müvek eléhozásában , jö- 
vesztésében , műipar. Előmozdítani a hazai ipari. A 
szanszkrit nyelvben par v. pur am. elő-, v. előremoz- 
dít , melylyel rokoníttatik a latin prae, primus, prior 
is stb. V. ö. IMPORÍT. 

IPARADO , (ipar-adó) ösz. fn. A kézmivekre 
vetett adó neme. 

IPARAG, (ipar-ág) ösz. fn. A müiparnak egyes 
faja, szakmája, pl. asztalos-, kalapos-, lakatos-, órás- 
mesterség stb. 

IPARÁRU , (ipar-áru) ösz. fn. Lásd : IPAR- 
CZIKK, 2). 

IPARCZIKK, (ipar-czikk) ösz. fn. 1) Valamely 
kézi és gyári mű ; 2) különösebben mint áruezikk. 
IPAREGYESÜLET, IPAREGYLET, (ipar- 
egyesület v. -egylet) ösz. fn. Az ipart, müipart, ipar- 
szorgalmat pártoló s előmozdítani törekvő egylet. 

IPARELET , (ipar-élet) ösz. fn. A müiparnak 
kisebb-nagyobb virágzása. Hazánkban az iparélet még 
nincs kifejlődve. 

IPARFORGALOM, (ipar- forgalom) ösz. fn. Az 
iparnak sürgése, forgása, iparból eredő adásvevés. 

IPARGÁT, (ipar-gát) ösz. fn. Ipar haladását 
hátráltató akadály. 

IPARI, (ip-ar-i) mn. tt. ipari-t, tb. — ok. Ipart 
illető , ahhoz tartozó , arra vonatkozó. Ipari kedve- 
zések. 

IPARILAG , (ip-ar-i-lag) ih. Ipar szerint , ipar 
által , ipar segedelmével. Iparilag eléállitott kéz- 
müvek. 

IPARINTÉZET, (ipar-intézet) ösz. fn. Intézet a 
műipar előmozdítására, emelésére, pártolására. 



IPARISKOLA, (ipar-iskola) 1. IPARTANODA. 

IPARJOG, (ipar-jog) ösz. fn. 1) Jog, jogosít- 
vány valamely iparűzésre. 2) Lásd : IPARTÖR- 
VÉNY. 

IPARKAMARA v. —KAMRA, (ipar-kamara) 
ösz. fn. Általában a müipart, iparosokat, iparosztályt 
a hatóságok, s kormány irányában képviselő testület. 

IPARKODÁS, (ip-ar-kod-ás) fn. tt. iparkodás-t } 
tb. — ok, harm. szr. — a. Bizonyos munkálkodásban, 
cselekvés nemében előre törekvés, működő erők meg- 
feszítése, rendkívüli mozgása. Iparkodásra serkenteni 
az ifjúságot. 

IPARKODIK, (ip-ar-kod-ik) k. m. iparkod-tam, 
— tál, — ott. Erejét megfeszítve működik, umnkálko- 
dik , előre haladni törekszik , siet. Iparkodjál vele, 
mert elkésel. A tüzes ló iparkodik megelőzni verseny- 
társát. Nagyra iparkodjál, ha középszerűt akarsz nyer- 
ni. (Km.). Eliparkodott, hogy jókor haza érjen. Föl- 
iparkodni a hegyre. Különösen, kézmivek eléállitásá- 
ban gyakorolja magát , szorgalmasan üzi a mestersé- 
geket. V. ö. IPAR. 

IPARKODÓ, (ip-ar-kod-ó) mn. tt. iparkodó-U 
Erejét megfeszítve működő, dolgozó , előre törekvő, 
siető. Iparkodó munkások, kézmivesek. Haza felé ipar- 
kodó utasok. Iparkodó lovak. 

IPARLOVAG, (ipar-lovag) ösz. fn. Szerencse- 
vadászok gúnyneve , kik azon iparkodnak , hogy do- 
log és hivatal nélkül csalás által megélhessenek ; kü- 
lönösen, városi naplopók és csalók. 

IPARMUTATVÁNY, (ipar-mutatvány) ösz. fn, 
Ipari kézmű, melyet valaki mint kitűnő jelességü mü- 
vét szemlélésre kiállít. 

IPARMŰ , (ipar-mű) ösz. fn. Különös iparral, 
gonddal, ügyességgel készített mű. Szélesb ért. min- 
den kéz- vagy gyármü. 

IPARMÜKIÁLLITÁS , (ipar-mü-ki-állítás) Ösz, 
fn. Válogatott iparmüvek, melyeket iparüzö városok- 
ban vagy országokban az iparosok köz szemlélésre 
kitesznek , közönségesen hozzájok mellékelve áraik 
jegyzékét is. Ujabban : iparműtárlat. 

IPARMÜTÁRLAT , (iparmű-tárlat) 1. IPAR 
MÜKIÁLLITÁS. 

IPAROL , (ip-ar-ol) k. m. iparol-t v. iparlott, 
htn. — ni v. iparlani. Székely tájszólás szerént am. 
valamitől hátra húzza magát , s mintegy hátrafelé 
iparkodik , törekszik. Egy szikrát sem iparol , azaz 
nem megy hátrább, vagy nem fél. (Tájszótár). 

IPAROS, (1), (ip-ar-os) mn. tt. iparos-tv. — at x 
tb. — ak. Iparüző, iparmüvekkel foglalkodó, kézmi- 
ves. Iparos osztály. Iparos legénység. 

IPAROS , (2), (mint föntebb) fn. tt. iparos-t, 
tb. — ok. Kézmives, mesterember, gyármunkás. Ezen 
város nagy része iparosokból áll. 

IPAROSZTÁLY , (ipar-osztály) ösz. fn. Iparo- 
sok (öszves vagy egyes) testülete. 

IPARSEGÉLYZÉS , (ipar-segélyzés) ösz. fn, 
Segélynyújtás az ipar emelése vagy pártolására. 



107 



IPARSZABADSÁG— IPOLY 



IPOLY— IRALMÁR 



108 



IPARSZABADSÁG, (ipar-szabadság) ösz. fn. 
Szabadság, melynél fogva ipart kiki üzbet, a nélkül, 
hogy szoros czéhbeli szabályok vagy más gátok aka- 
dályoznák. 

IPARTANODA, (ipar-tanoda) ösz. fn. Tanoda, 
melyben iparosokat képző ismeretek , tudományok 
adatnak elé, pl. természettan, vegytan, moztan , mér- 
tan stb. 

IPARTÁRLAT, (ipar-tárlat) 1. IPARMÜKIÁL- 
LITÁS. 

IPARTÉR, (ipar-tér) ösz. fn. A műipar mezeje, 
az iparágak öszvesége. 

IPARTERMÉNY, (ipar-termény) ösz. fn. Hely- 
telen öszvetétel , mert az iparmüvek nem teremnek, 
hanem készittetnek , tehát helyesen : iparkészitmény, 
vagy ha a productum szónak általános értelmét akar- 
juk visszaadni : iparjöveszték. Közönségesen elhara- 
pódzottak a termel , termelés, termény szók a ,produ- 
cere', ,productio', , productum' általános értelmében ; 
pedig a csizma , posztó, asztal stb. nem terem, tehát 
nem is termeltethetik , hanem készíttetik. A most ki- 
jött kereskedelmi müszótárban ezek jöveszt, jövesztés, 
jöveszték szókkal adatnak. 

IPARTERÜLET, (ipar-terület) ösz. fn. Egy v. 
több iparág kisebb-nagyobb kiterjedése egy vagy több 
tartományban. 

D? ÁRTÖRVÉNY, (ipar-törvény) ösz. fn. Az 
ipar emelésére, ótalmazására szolgáló törvény. 

IPARÜGYLET, IPARÜZLET , (ipar-ügylet v. 
-üzlet) ösz. fn. Ügylet vagy üzlet valamely ipar- 
ágban. 

IPARŰZÉS, (ipar-üzés) ösz. fn. Iparmű készí- 
tésével foglalkodás. 

IPARÜZO, (ipar-üzö) Ösz. mn. és fn. Iparmüvek- 
kel foglalkodó, kézmives, gyáros, iparos, gyármunká- 
val foglalkodó. 

IPARVÁLLALAT, (ipar-vállalat) ösz. fn. Vál- 
lalat , mely valamely iparűzéssel foglalkodik , vala- 
mely iparűzésbe fekteti tökéjét , iparűzésre fordítja 
munkásságát. 

IPARVÁLLALATI, (ipar-vállalati) ösz. mn. 
Iparvállalatra vonatkozó, azt illető, ahoz tartozó. 

IPÉRÉDIK, dunántúli tájszó , mely valószínű- 
leg éperedik igéből alakult , mint értelméből kitűnik, 
mert am. betegség után lábadoz, gyógyul, felépül. 
Alakjára nézve olyan, mint : cseperedik, guzsorodik, 
zsugorodik. 

IPLIK, fn. tt. iplik-ét, harm. szr. — je. Csizma- 
zia műszó, s am. külső vastag varrás a paraszt csizma 
sarkán. Innen : iplikre kotyogtatni am. a sarkantyú- 
zatlan csizmát tánczban összeverni. Mint alakja mu- 
tatja , hihetőleg idegen származatú , talán a német 
Fleek (flicken) szóból módosítva. 

IPOLY, (1), fn. tt. Ipoly-t v. Iplyot. Felső-Ma- 
gyarországi folyó, mely Esztergomon alul hontmegyei 
oldalról a Dunába szakad. 

IPOLY, (2), férfi kn. tt. lpoly-t. Hippolitus. 



IPOLY, (3), puszta Nógrád megyében ; helyr. 
Ipoly-on, — ra, — ról. 

IPOLY-BALOG , falu Hont megyében ; helyr. 
— Balog-on, — ra, — ról. 

IPOLY-BOLYK, falu Nógrád megyében ; helyr. 
— Bolyk-on, — ra, — ról. 

IPOLY-DAMÁSD, falu Hont megyében ; helyr. 
— Damásd-on, — ra, — ról. 

IPOLY-FÖDÉMES, falu Hont megyében ; helyr. 
— Födémes-én, — re, — r'ól. 

IPOLYMELLÉK, (Ipoly-mellék) ösz. fn. Hont- 
vármegye része, mely az Ipoly vize mellett fekszik. 

IPOLYSÁG , mváros Hont megyében ; helyr. 
Ipolyság-on, — ra, — ról. 

IPP , falu Kraszna megyében ; helyr. Ipp-on, 
— ra, — ról. 

IPPASZKODIK, (ip-asz-kod-ik, a p csak hang- 
súly miatt van kettőztetve, mint éppen = épen) ; k. 
m. ippaszkod-tam, — tál, — ott. Székely szó. Kriza 
J. szerént am. (kivergődni, előmenni) iparkodik. Oly 
alkotású, mint : kapaszkodik, terpeszkedik stb. 

„No kis legény ippaszkodj ! 
Küs leányhoz ragaszkodj." 

Székely tánczvers. (Kriza). 

IPRIKA, fn. tt. iprikát. Népies köz nyelven am. 
emberganéj. 

IPRIKÁL, (iprika-al) önh. m. iprikált. Népiesen 
szólva am. szarik. Eliprikálta magát. 

IR , (1) , elvont gyök , mely különféle értelmű 
származékokban fordul elé , mi oda mutat , hogy 
gyökeleme i, különféle értelemmel bir. 1) Az elavult 
irgat, irgik, továbbá a ma is divatozó irgalom, irgal- 
maz stb. szókban nem egyéb, mint öszvevont ior, s 
gyökeleme a hangutánzó i. V. ö. IRG. 2) Az iram, 
iramlik, irány, irányoz szókban jelent bizonyos pontra 
czélzó vagy siető, mozgó vonalt, s gyökeleme a moz- 
gást jelentő i, egyesülve az erőt jelentő r-rel. 3) Az 
iró, iromba, írt szókban, s ezek származékaiban levő 
ir, eredetileg hosszú , s jelent metszést , vágást , hú- 
zást, vonást, kenést, s rokon ró szóval. Lásd különö- 
sen mindegyiket saját rovata alatt. 

IR, (2), ige és fn. 1. ÍR. 

IR, (3), v. ÍR, 1. IRHONI. 

HiACS , (ír-acs) fn. tt. iracs-ot, harm. szr. — a. 
Festői műszó, s am. festékanyagból alakított és meg- 
szárított ecset, melylyel szárazan festenek. Iracscsal 
festeni , am. száraz festékkel. (Pastelle). Gyöke : ír. 

IRACSFESTŐ , (iracs-festö) ösz. fn. Festő , ki 
iracscsal, azaz száraz festékkel fest. 

IRALA , hely Erdélyben, Csik székben ; helyr. 
Iratán, — ra, — ról. Mintha az Ural-tó\ vette volna 
nevét. 

IRALMÁR , (ir-al-om-ár) fn. tt. iralmár-t , tb. 
— ok, harm. szr. — a. Iralommal foglalkodó személy, 
tudományos ember. 



109 



IRALOM — IRAMIK 



IRAMIT— IRÁNY 



110 



IRALOM, (ír-al-om) fa. tt. iralmat , harm. szr. 

— o. írásba foglalt ismeretek öszvege a tudományok 
vagy szépmüvek bizonyos ágában. Mely ha szélesb 
értelemben vétetik, helyesebben : irodalom. Szép ira- 
lom, tudományos iralom. Franczia, német, angol , ma- 
gyar iralom. világ, új világ irodalma. Oszves iro- 
dalom. 

IRÁLY, (ír-ály) fa. tt. irály-t, tb. — ok , harm. 
szr. — a. Altalán írásmód, mely által gondolatainkat 
czélszerüleg eléadni törekszünk. Felsőbb, közép, alsó 
nemű irály. Történeti, bölcsészeti irály. Prósai, költői 
irály. Tiszti, hivatalos irály. (Stylus). 

IRÁLYBELI, (irály-beli) ösz. mn. Irályt illető, 
arra vonatkozó. Irálybeli gyakorlat. Irálybeli hiba. 

IRÁLYMÜVÉSZ, (irály-müvész) ösz. fa. Aki az 
irályt művészileg érti s alkalmazza. 

IRÁLYOZ, (ir-ály-oz) áth. m. irályoz-tam, — tál, 

— ott. Bizonyos írásmódba szerkeszt, alakít. 

IRALYTAN, (irály-tan) ösz. fa . Tanítás, szabá- 
lyok öszvege az irályról. 

IRÁLYZAT, (ir-ály-oz-at) fa. tt. irályzat-ot, 
harm. szr. — o. Valamely műben az irály egészben 
véve. 

IRAM, (1), (ir-am) fa. tt. iram-ot , harm. szr. 

— a. Gyökeleme a mozgást jelentő i, melyből lett az 
elavult ir, azaz erősen mozog, siet, innét ir-am, mint 
fut futam, foly folyam. Magának az r betűnek is egyik 
jelentése a mozgás , pl. rohan, robog, rándul, rándít, 
és több számos szókban. Ennél fogva iram am. erő- 
sen vagy sietve mozgás , előre haladás, futás. Rokon 
vele a szanszkrit rí v. ri , latin ruo , német rennen, 
góth rínnan, angol (to) run stb. 

IRAM, (2), (ir-am) fa. tt. iramot. Lásd : IRAM- 
SZARVAS. 

IRAMAT, (ir-am-at) fa. tt. iramat-ot, harm. szr. 
— a. Sebes menésü mozgalom, siető haladás. Olyan 
szó, mint : futamat, folyamat. V. ö. IRAMIK. 

IRAMBÖGÖLY, (iram-bögöly) ösz. fa. Bögöly- 
faj, mely az iramszarvasokat csipdesi. 

IRAMGIM, (iram-gím) ösz. fa. Nőstény iram- 
szarvas. 

IRAMHAJO, (iram-hajó) ösz. fa. Sebesen járó 
hajó. 

IRAMIK, (ir-am-ik) k. m. iram-tam, — tál, — t 
v. — ott. Sebesen fut, elfut. 

„Néz Ilma s zavartan iramni akar ; 
Oly édesen esdik az ifjú : 
lyánka ! szemed nyila szívbe talált , 
Kéj rengeti habjait és bú." 

Kisfaludy K. 

Különösen, nagyobb négylábú állatokról , vadakról 
mondják, midőn az üldözők elől sietnek. Máskép : 
iramlik, iramodik, iramoszik, iramúi. Szorosabb ért. 
bizonyos vonalban , és czél felé fut , mi kitűnik azon 
eszmerokonságból , mely az iramik és irány szók kö- 
zött van. 



IRAMIT, (ir-am-ít) áth. m. iramított, htn. — ni 
v. — ani. Iramodni készt vagy enged. 

IRAMLIK, (ir-am-ol-ik) k. m. iraml-ott, htn. 
— ani. L. IRAMIK. 

... „Az egész nép , mint vert had , elömlik , 
Száguldva mezőben szanaszét iramlik." 

Arany J. 

IRAMLÓS, (ir-am-ol-ó-os) mn. 1. IRAMOS. 

IRAMODÁS, (ir-am-od-ás) fa. tt. iramodás-t, tb. 
— ok. harm. szr. — a. A futásnak azon neme, midőn 
a nagyobb, különösen négylábú vadállat sebes lép- 
tekkel halad, pl. ha űzik, kergetik, vagy ő mást vesz 
űzőbe. 

IRAMODIK, (ir-am-od-ik) k. m. iramod-tam, 
— tál, — ott. Szoros ért. iramni kezd bizonyos czél 
felé, bizonyos vonalban. A szarvas neki iramodik az 
erdőnek. Szélesb ért. am. sebesen fut , siet. V. ö. 
IRAMIK. 

IRAMOS , (ir-am-os) mn. tt. iramos-t v. — at, 
tb. — ak. 1) Futos, sebes, gyors. Iramos vadak. 2) 
Átv. ért. s vegytanilag am. repülékeny , elszálló. A 
testek iramos részei (volatilis). 3) Sima, sikos, csúszós, 
melyen iramni könnyen lehet. Iramos jég. 

IRAMSZARVAS, (iram-szarvas) ösz. fa. A szar- 
vasok neméhez tartozó állatfaj, Európa és Ázsia leg- 
éjszakibb részein, előre hajuló , s végén lapátalakú 
agancscsal, és igen gyorsan futó lábakkal. Az illető 
tartományok lakosainak igen hasznos házi állata. 
(Cervus tarandus). 

IRAMUL, (ir-am-úl) önh. m. iramúltam. Lásd : 
IRAMODIK. 

IRÁNT, (ir-án-t v. ir-ánt) névutó. Törzsökül te- 
kintethetik az irány főnév is , mely t képzővel hatá- 
rozó gyanánt használtatik. így lesznek a látomás, lé- 
pés, sebes szókból : látomást (szemlátomást) , lépést 
(lépést menni), sebest (vágtatni) határzók ; mely eset- 
ben köz szokás szerént, könnyebb kiejtés végett az y 
elhagyatik. 1) Am. valami felől, vagy miatt. A köny- 
vek iránt már szólottam a könyvárussal. A fizetés iránt 
kívánnék veled értekezni. 2) Am. nézve, valamire való 
tekintettel v. tekintetből , másként : irányában. Má- 
sok iránt illemmel viseltetni. Személyragozva : irán- 
tam, irántad, iránta stb. Irántam ne gondoskodjál. 
Irántad mindig jó szívvel voltam. 

IRÁNY, (ir-any) fa. tt. irany-t, tb. — ok, harm. 
szr. — a. Külső tekintetre a fémekhez hasonló, vegy- 
viszonyaiban azonban a kén és retenyhez (Selenium), 
tehát fémdék ékhez v. fémdedekhez csatlakozó elem, 
minél fogva némely vegyészek által a fémek , mások 
által ellenben a fémdedek rovatába soroltatik. Fölfe- 
dezte 1782-ben az erdélyországi irány tartalmú ér- 
czekben Reichensteini Műller. Iránynak neveztetett 
azon sajátságánál fogva, miszerint az úgynevezett 
irlában (Schrifterz) írott betűkhöz némileg hasonlító 
jegeczekben jön elé. Latin neve Tellurium , földünk 
latin nevétől a tellustól kölcsönöztetett. (Török J. 
tanár). 



111 



IRÁNY— IRANYOSSAG 



IRÁNYOZ— IRANYZATI 



112 



IRÁNY, (irány) fn. tt. irány-t, tb. — ok, harm. 
szr. — a v. — ja. 1) Kitűzött pont vagy czél , mely 
íelé valami intéztetik, helyeztetik, igazíttatik. Kitűz- 
ni, kijelölni az irányt. Az ágyukat a várkapu irányá- 
ban állítani fel. Elvéteni^ eltéveszteni az irányt. 2) Vo- 
nal , mely bizonyos czél felé intéztetik, húzatik . ha- 
lad. Torony irányában menni , futni. Két különböző 
irányban kimért utak. Egy irányban sietni. 3) Csilla- 
gászi eszköz , mely a föld futását a nap körül , s a 
hold járását a föld körül ábrázolja. 4) Átv. ért. mond- 
juk szellemi tárgyakról is, mennyiben bizonyos irányt 
követnek, kapnak, iránynak indulnak, azaz bizonyos 
czélra működnek. Irányt adni az ifjú tehetségeinek. 
5) Személyragos állapotban a köz értelmen kivül (1. 
1) pont) , am. valakire nézvést, valakire való tekin- 
tettel. Irányomban nem úgy cselekedett , mint kellett 
volna. En ö irányában mindig méltányos voltam. Kü- 
lönbözik : arány. 

IRÁNYADÁS, .(irány-adás) ösz. fn. Cselekvés, 
szólás stb. mely vezérfonalul szolgál. 

IRÁNYADÓ, (irány-adó) ösz. mn. Olyan cselek- 
vény, magaviselet, szózat, szabály stb. mely mind ma- 
guknak a cselek vöknek, mind másoknak mintegy ve- 
zérelvül , vezérfonalul szolgál. Az irányadó körökben 
a miénktől eltérő nézet uralkodik. 

IRÁNYEK, (irány-ék) ösz. fn. Az ágyúsoknál 
jelenti azon éket, melyet irányzás végett az ágyú alá 
tesznek. 

IRÁNYÉLET, (irány-élet) ösz. fn. Életmód, 
mely valamely kitűzött irányhoz, czélhoz alkalmaz- 
kodik. 

IRÁNYESZME , (irány-eszme) ösz. fn. Eszme, 
gondolatkép , mely valamely műben vezérfonalul 
szolgál. 

IRÁNYHAJHÁSZAT, (irány-hajhászat) ösz. fn. 
Az irány túlságos keresése szépmüvekben. 

IRÁNYKÖLTEMÉNY , (irány-költemény) ösz. 
fn. Költői mű, melyben nem annyira tisztán maga a 
költői tökély és széptani általános igények , hanem 
még valamely mellékes bölcseleti, politikai stb. elvek 
szolgálnak vezérfonalul. 

IRÁNYUK, (ir-ány-1-ik) k. m. iránylott. L. 
IRÁNYUL. 

IRÁNYMESTER, (irány-mester) ösz. fn. Elnök 
a czéhbeli mesteremberek tanácskozásában, ki a vi- 
tatkozásoknak irányt ad. 

IRÁNYMÜ, (irány-mű) ösz. fn. Általán vala- 
mely szépmü , melyben a széptani igényeken túl va- 
lamely mellékes czél is szerepel. 

IRÁNYNÉZET, (irány-nézet) ösz. fn. Nézet, 
vélemény, melyet valaki valamely cselekvény v. mű 
irányáról táplál magában. 

IRÁNYOS, (ir-ány-os) mn. tt. irányos-tv. — at, 
tb. — ak. Bizonyos iránypont felé intézett , egyenes, 
nem görbe. Irányos út. Egyirányos vonalak. 

IRÁNYOSSÁG, (ir-ány-os-ság) fn. tt. irányos- 
ság-ot, harm. szr. — a. Tulajdonság, melynél fogva 
valami irányos, egyenes vonalú. 



IRÁNYOZ , (i-r-ány-oz) áth. m. irányoz-tam, 
— tál, — ott v. irányzott, htn. — ni v. irányzani, par. 
— z. 1) Valamit bizonyos irány felé igazít, alkalmaz, 
helyez. Agyút irányozni a várkapu ellen. Mellemnek 
irányozta a szuronyt. 2) Visszaható névmással am. 
tájékoz. Semmikép sem tudja irányozni magát. 

IRÁNYOZÁS, 1. IRÁNYZÁS. 

IRÁNYPONT, (irány-pont) ösz. fn. Czélpont, 
mely felé az irányvonal igazíttatik ; irányul kitűzött 
pont. 

IRÁNYREGE , (irány-rege) ösz. fn. Mellékes 
irány kitűzése valamely regében. V. ö. IRANYZATI, 
IRÁNYKÖLTEMÉMY. 

IRÁNYREGÉNY, (irány-regény) ösz. fn. Vala- 
mely mellékes irány kitűzése a regényben. V. ö. 
IRANYZATI, IRÁNYKÖLTEMÉNY. 

IRÁNYSZÖG, (irány-szög) ösz. fn. Szög, melyet 
bizonyos irányban menő egyenes vonal azon térrel 
képez , mely felé irányoztatik. (Angulus directionis). 

IRÁNYT, 1. IRÁNT. 

IRÁNYTŰ, (irány-tű) 1. DELEJTÜ. 

IRÁNYUL, IRÁNYUL, (ir-ány-úl) önh. m. irá- 
nyúit. Irányt tart, valamely irány felé mutat , törek- 
szik. Nézetem oda irányúi. Minden tettei a haza ja- 
vára irányúinak. Ezen szóban némi önkéntesség rej- 
lik a különben hasonló értelmű iránylik , irányzódik 
igék ellenében. 

IRÁNYULÁS, IRÁNYULÁS , (ir-ány-úl-ás) fn. 
tt. irányúlás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Iránytartás, 
irány felé mutatás, törekvés. V. ö. IRÁNYUL. 

IRÁNYÚT , (irány-út) ösz. fn. Út , mely bizo- 
nyos tárgy vagy czél felé intéztetik. 

IRÁNYVÁLTOZAT , (irány-változat) ösz. fn. 
Általán, az irányvonalnak más czélpont felé fordula- 
ta. Különösen, midőn a delejtű iránya fordul. 

IRÁNYVONAL , (irány-vonal) ösz. fn. Vonal, 
melyen bizonyos tárgy a czél felé siet vagy intéz- 
tetik. 

IRÁNYZÁS , (i-r-ány-oz-ás) fn. tt. irányzás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. 1) Cselekvés, melynél fogva 
valamit bizonyos czélpont felé igazítunk. 2) Tájéko- 
zás. V. ö. IRÁNYOZ. 

IRÁNYZAT , (ir-ány-oz-at) fn. tt. irányzat-ot, 
harm. szr. — a. 1) Valaminek bizonyos czél felé iga- 
zított , intézett állapota. Ugyanazon irányzatban men- 
ni. Más-más irányzatban repülő madarak. 2) Szellemi 
működés állapota , midőn a működő erők valamely 
kitűzött czélra törekesznek. 3) A dclejtünek bizonyos 
irány felé hajlott állapota. 

IRANYZATI, (ir-ány-oz-at-i) mn. tt. irányzati-t, 
tb. — ak. Irányzatot illető, arra vonatkozó, bizonyos 
irányzattal biró. Különösen : irányzati költemény, mely 
nem csupán arra törekszik, hogy a széptan általános 
igényeit kielégítse , hanem bizonyos mellékeszme ki- 
fejtését tűzte ki tárgyul. Irányzati regények (tenden- 
tialis). 



113 



IBANYZATLAN - IRGALMAS 



IRGALM ASKODÁS— IRGALM ÁZÁS 1 1 4 



IRÁNYZATLAN, (ir-ány-oz-atlan) mn. tt. irány 
zatlan-t, tb. — ok. Minek bizonyos irányzata nincsen, 
mi egyenesen nem intéztetik valamely határozott czél 
felé. Határozókép am. irányzat nélkül. 

IRÁNYZATLANUL , (ir-ány-oz-at-lan-ul) ih. 
Irányzat nélkül, bizonyos czélpont felé nem igazítva. 
IRÁNYZÓDIK, (ir-ány-oz-ód-ik) külszenvedő ; 
m. irányzód-tam, — tál, — ott. L. IRÁNYUL. 

ÍRÁS , minden öszvetételeivel együtt , lásd : 
ÍRÁS. 

IRÁSZ, (1), 1. ÍRÁSZ. 

IRÁSZ , (2) , puszta Bihar megyében ; helyr. 
Irász-on, — ra, — ról. 

IRAT , minden öszvetételekkel együtt , lásd : 
ÍRAT. 

IRATOS , ALMÁS— v. PONYVAHÁT , falu 
Arad megyében; DOMB — , falu Csanád megyében; 
KIS—, falu Csanád megyében; FORRAI-NAGY — , 
falu Arad megyében. Helyr. Tratos-on, — ra, — ról. 

IRBONTALAN, mn. tt. irbontalan-t , tb. — ok. 
Székely tájejtéssel am. idomtalan. Irbontalan nagy. 
Alkalmasint ildomtalan-hói módosult. 

IRDA, (ii-da) fn. tt. irdát. L. IRODA alatt. 

IREG, ALSÓ — , puszta, FELSŐ — , mezőváros, 
MEGYÉS — , puszta Tolna megyében ; helyr. Ireg-én, 
— re, — röl. 

IREGFOROG , (ireg-forog) ikerített ige , mely- 
nek mindkét része ragoztatik. Iregni-forogni, iregtem- 
forogtam , irgett- forgott. Máskép : sürögforog , mely- 
ben mindkét szó Önállólag is használtatik. 

IREGY, régies, irigy helyett. 

ÍREK, UDVARNOK — , falu Nyitra megyében ; 
helyr. Irek-én, — re, — röl. 

IRELL, régiesen öszvehdzva irigy el-böl. 

ÍREM, tájdivatos ; 1. ÜRÖM . 

IRFÖLD, (ir-föld), IRFÖLDI, (ir-földi) ; 1. IR- 
HON, IRHONI. 

IRG , elavult vagy elvont törzsök , melyből ir - 
galom , irgalmas stb. származékok erednek. Rév ai 
szerint főnév , am. misericordia ; de hihetőbb , hog y 
elavult gyakorlatos ige, s rokon képzésű a silrg, filr g, 
forg , csurg stb. igékkel. A régi halotti beszédben : 
jorg, t. i. a jorgat (irgalmaz) származékban, minélfogva 
gyöke alkalmasint : jó, melyből lett jor, s öszvehdzva 
ir, (mint juhász, ihász, jonkább inkább). Alapértelme : 
jóakaró érzés, könyörülő indulat. 

IRGAL, (jor-og-al) elavult ige, máskép irgat v. 
jorgat. Hasonlóan elavultak : szerel (szeret), melyből 
szerelem, mutat (mutat), melyből a régies képmutató 
(Bécsi cod.) eredtek. 

IRGALMAS, (jor-og-al-om-as) mn. tt. irgalmas-t 
v. — at, tb. — ak. Ki másnak baján , nyomorúságán 
szánakozik , fájdalmiban , szenvedésiben részt vesz ; 
ki a megbántónak, bűnösnek megbocsát , azaz méltó 
büntetését, s a vele jáió szenvedéseket elengedi, ir- 
galmas barátok , szüzek , kik a betegek^ ápolják. Ir- 
galmas Isten, ki nem akarja a bűnös halálát , hanem 
At*o. NA.cnr szófia, in. köt. 



hogy megjobbuljon és idvezüljön. Irgalmas ellenség. 
Nem ér egy irgalmas kiáltást. (Km.). V. ö. IRG. 

IRGALMASKODÁS , (jor-og-al-om-os-kod-ás) 
fn. tt. irgalmaskodás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Ir- 
galmas tettek gyakorlása. V. ö. IRGALMAS. 

IRGALMASKODIK, (jor-og-al om-os-kod-ik) k. 
m. irgalmaskod-tam, — tál, — ott. Irgalmas tetteket 
gyakorol. V. ö. IRGALMAS. 

IRGALMASSÁG, (jor-og-al-om-os-ság) fn. tt. 
irgalmasság-ot , harm. szr. — a. Az emberi szívnek 
gyöngéd érzelmi tulajdonsága , melynél fogva irga- 
lomra hajlandó. Átv. értelemben tulajdonítjuk Isten- 
nek is. V. ö. IRGALOM, IRGALMAS. 

IRGALMATLAN, (jor-og-al-om-atlan) mn. tt. 
irgalmatlan-t , tb. — ok. Irgalom nélküli ; kemény 
szivü , kegyetlen ; könyörületlen. Irgalmatlan szivtt. 
Irgalmatlan ellenség. Irgalmatlan vad ember. Tréfá- 
san am. szertelen , renkivüli. Irgalmatlan nagy csiz- 
mát, kalapot viselni. Irgalmatlan rósz bor. V. ö. IR- 
GALOM. Határozókép am. irgalom nélkül. 

IRGALMATLANKODIK , (jor-og-al-om-atlan- 
kod-ik) k. m. irgalmatlankod-tam , — -tál, — ott. Ir- 
galmatlan tetteket gyakorol ; kegyetlenkedik , ádáz- 
kodik. keménys/.ivüeskedik. V. ö. IRGALMATLAN. 

IRGALMATLANSÁG , (jor og-al om-atlan-ság) 
fn. tt. irgalmatlanság- ot, harm. szr. — a. 1) Irgalom 
hiánya ; kegyetlenség, keményszivüség. 2) Irgalmat- 
lan tett, cselekedet. Nagy irgalmatlanságot követett el. 
V. ö. IRGALOM. 

IRGALMATLANUL, ( jor-og-al-om-at-lan-ul) ih. 
Irgalom nélkül , kegyetlenül , keményszivüleg , ször- 
nyüképen. Irgalmatlanul megverni valakit. Irgalmat- 
lanul bánni a meggyőzött ellenséggel. 

IRGALMATOS, (jor-og-al-om-at-os) mn. tt. ir- 
galmatos-t v. — at , tb. — ak. Szertelenül megnyúj- 
tott régi szavaink egyike (mint szerelmetes, kegyelme- 
tes, irgalmas, szerelmes, kegyelmes helyett) tréfás elé- 
adásban vagy régiséget jellemző írásmódban. 

IRGALMAZ, (jor-og-al-om-az) önh. m. irgalmaz- 
tam, — tál, — ott. Elemzésileg véve átható ige volna, 
mert az -alom, -elem képzőjü nevekből ilyenek alakul- 
nak, pl. hatalmaz, rágalmaz, ótalmaz, jutalmaz, szidal- 
maz, tilalmaz , védelmez stb. De köz szokás szerént 
irgalmaz önható , mely tulajdonságát valószínűleg a 
latin misereor után vette föl az egyházi nyelvből, hol 
a miserere nobis, így van fordítva : irgalmazz nekünk, 
holott nyelvünk természete szerént jobb volna : irgal- 
mazz (irgalommal illess , fogadj) minket. így lett a 
parce nobis domine, uram kegyelmezz nekünk , e he- 
lyett : kegyelmezz minket , azaz kegyelembe fogadj, 
kegyelemmel illess minket. Egyébiránt jorgat v. irgat 
a régi könyörgésben szintén latinosan tulajdonító ragot 
vonz : hogy jorgasson ö neki. 

IRGALMAZÁS, (jor-og-al-om-oz-ás) fn. tt. ir- 
galmazás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. A kedélynek 
jóságos megilletődése , melynél fogva valaki iránt ir- 
galmat gyakorlunk V. ö. IRGALOM. 

8 



115 



IRGALMAZAT — IRHAKOTO 



IRHÁS —IRKAFIRKÁL 



116 



IRGALMAZAT, (jor-og-al-om-az-at) fn. tt. ir- 
galmazat-ot, harm. szr. —a. Régies , am. irgalmazás 
elvont értelemben, vagyis irgalom. 

IRGALOM, (jor-og-al-om) fn. tt. irgalmat. Szív 
érzelme , kegyes indulat , melyet mások szenvedései- 
nek , bajainak rokon érzete gerjeszt bennünk. Külö- 
nösen hajlam, melynél fogva a bűnösüknek érdemlett 
büntetéseit elengedni készek vagyunk. Légy irgalom- 
mal hozzám. Irgalomért könyörögni. Irgalmat nyerni 
a halálra itélt számára. Isteni, mennyei irgalom. Isten 
irgalmából. Régiesen, mint minden -alom (elém) vég- 
zetü főneveknél az o (s é) az alanyesetben is kiesett : 
irgalm. 

IRGALOMADÓ , (irgalom-adó) ösz. fn. Adó , a 
szegények ápolására. 

IRGALOMHÁZ, (irgalom-ház) ösz. fn. Közinté- 
zet, melyben szegények közadóból vagy egyes adako- 
zók alapítványából ápoltatnak. 

IRGALOMISKOLA , (irgalom-iskola) ösz. fn. 
Szegény gyermekek ingyen tanítására alapított iskola. 

IRGALOMPÉNZ , (irgalom-pénz) ösz. fn. Sze- 
gények , szűkölködők, ügyefogyottak, koldusok gyá- 
molására adott pénz. Irgalompénzböl élni. 

IRGAT, elavult ige, 1. IRG. 

IRGY, (ír-gy) fn. tt. irgy-et , harm. szr. — e. 
Felső tiszai vidéken am. kenyér szalonnája, vagyis 
irhez (kenőcshöz) hasonló keletlen része , czopákája 
a kenyérhéj alatt. Gyöke a kenőcsöt jelentő ir. 

IRGYES , (ír-gy- es) mn. tt. ir gyes-t v. — et, tb. 
— ele. Keletlen kenyérről mondják , melynek irgye, 
azaz szalonnája, czopákája van. Az irgyes kenyér fo- 
gaimhoz ragadt. V. ö. IRGY. 

IRHA, fn. tt. irhát. Liszttel, timsóval és borkő- 
vel készített, leginkább birka-, kecske-, zerge-, bor- 
júbőr , melynek fő tulajdonságai a puhaság és hajlé- 
konyság. Gyöke valószínűleg a metszést , betűvetést, 
betübevágást jelentő ir ige , minthogy az irha oly 
bőr, melyre a régiek irni szoktak. Ir gyökből lett iró 
(iró bőr) , ebből ir-a , s h lehelleti betű közbevetésé- 
vel ir-h-a. V. ö. H betű. így alakultak : purha (por-ó, 
por-a, pur-a, pur-h-a, purha fa, azaz poró , porrá vá- 
ló fa), turha a hangutánzó tur-hól (tur-ó , tur-a , tur- 
ha , azaz tur hangon való köhögés vagy kiköpött 
sürü nyál) stb. Ilyenek : renyhe , csürhe, börhe stb. 
Irhával kivarrott, behúzott nadrág. Rávertek az irhára. 
Hord el az irhádat , am. takarodjál , mert különben 
megvernek. Elhordta az irháját , am. a verés elől el- 
illant. 

IRHABUROK, (irha-burok) ösz. fn. A férfi tök- 
zacskójának bőre. 

IRHAGYÁRTÁS, (irha-gyártás) ösz. fn. Irha- 
féle bőrök készítése. 

IRHAGYÁRTÓ, (irha-gyártó) ösz. fn. 1. IRHA- 
TIMÁR. 

IRHAKÖTŐ, IRHAKÖTÉNY, (irha-kötő vagy 
-kötény) ösz. fn. Irhabörből való kötény némely mes- 
terembereknél, 



IRHÁS, (1), (ir-h-a-as) mn. tt. irhás-t v. — at, 
tb. — ak. Irhával bevont vagy béllelt. Irhás nadrág, 
milyenek voltak az úgynevezett salavárdi nadrágok, 
melyeknek üleptányérát irhabőr födte. Irhás ködmen, 



IRHÁS , (2), (mint föntebb) fn. tt. irhás-t, tb. 
— ok, harm. szr. —a. Timár , ki irhabőröket készít. 

IRHÁSZ , (ir-h-a-ász) fn. tt. irhász-t , tb. — ok. 
L. IRHÁS, (2). 

IRHATATLAN, 1. ÍRHATATLAN. 

IRHATIMÁR , (irha-timár) ösz. fn. lásd : IR- 
HÁS, (2). 

IRHÁZ , (ir-h-a-az) áth. m. irház-tam , — tál, 
— ott, par. — z. Irhával behúz vagy béllel, czifráz. 
Nadrágot, subát irházni. Tréfás nyelven : alfelére ver 
valakinek. Majd megirházlak. 

IRHÁZÁS , (ir-h-a-az-ás) fn. tt. irházás-t , tb. 
— ok, harm. szr. — a. Irhával behúzás, bélelés, czif- 
rázás, szegélyezés. 

IRHON, (Ir-hon) ösz. fn. Nagy-Britanniához tar- 
tozó sziget és ország az atlanti tengeren. (Hibernia, 
Irland, Erin). 

IRHONI, (ir-honi) ösz. mn. Irhonból való , ott 
született, termett, készült, ott létező stb. Irhoni lako- 
sok, iparmüvek, termények. 

IRIDOM, (ír-idom) 1. IRMOD. 

IRIGY, IRIGYEL, IRIGYKEDIK stb. 1. ÍRÍGY, 
ÍRÍGYEL, IRIGYKEDIK stb. 

IRIL , IRILL v. IRELL, régiesen öszvehuzva 
irigyeiből L. ÍRÍGYEL. 

IRINGA , (ir-am-ga) fn. tt. iringát. Csuszka, 
azaz csúszkáló , sikándozó hely a jégen, melyre neki 
iramodva megyén a játszó gyermek. Néhutt : ironga. 

IRINGÁL, (ir-am-ga-al) önh. m. iringált. Csusz - 
kál, sikánkozik a jégen. 

IRINGÓ , fn. tt. iringó-t. A görög eryngium-ból 
alakított szó. Növénynem az öthímesek seregéből és 
kétanyások rendéből, melynek virágai tömötten egy- 
máshoz szorulnak, s egy bokrot képeznek. (Eryngi- 
um. L.). 

IRINY v. IRÍNY, falu Szathmár megyében; 
helyr. Iriny-be, — ben, — böl. 

IRJ, 1. IRGY. 

IRJES, 1. IRGYES. 

IRKA, (ir-og-a v. ir-ka) fn. tt. irkát. 1. IRKA- 
FIRKA. 

IRKAFIRKA, (irka-firka) iker. fn. tt. irkafirkát. 
1) Rendetlen, rósz irás, macskavakarás. 2) Szellemi 
ért. haszontalan , hiábavaló, ponyvairodalomhoz tar- 
tozó írói müvecskék. Kontár irói munkák gúnyneve. 

IRKAFIRKÁL, (irka-firkái) iker. áth. m. irka- 
firkált, 1) Rendetlenül, i*oszul ír, beír, bemázol vala- 
mi (-. Falakra irkafirkálni valamit. Beirkafirkálni a 
papirost. 2) Haszontalan, hiábavaló dolgokat ír ösz- 
ve , melyeknek se fülök , se farkok ; kontár Írókról 
gúnyképen használtatik. 



117 IRKAFIRKÁLÓ— IRODAIGAZGATO 



IRODALMI— IROMOS 



118 



IRKAFIRKÁLÓ , (irka-firkáló) iker. fn. tt. ir 
kafirkáló-t. 1) Aki rendetlen rósz betűket vet. 2) Kon 
tár iró. 

IRKAK ÓNYV, (irka-könyv) ösz. fn. Kalmárok 
és kereskedők könyve, melybe naponként eléforduló 
üzleteiket futtában beírják, mielőtt a hiteles könyvbe 
följegyeznék. (Kladde, Schmirbuch). 

IRKÁL , (ir-ka-al) önh. és átb. m. irkál-t. Fut- 
tában, gondatlanul, rendetlenül, roszul irogat ; kontár 
röpiratokat, költeményeket, könyveket stb. készít. 

IRKÁLÁS , (ir-ka-al-ás) fn. tt. irkálás-t tb. 

— ok, harm. szr. — a. Futó, gondatlan, rend nélküli, 
rósz irás ; kontár elmemüvek készítése. 

IRLA , (ir-ol-a) fn. tt. irlát. Új szó a latin ce- 
russa kifejezésére. Máskép : irón. 

IRLAP, 1. ÍRLAP. 

IRMA, női keresztnév. A Mária vagy Mari név- 
nek változata, 

ÍRMAG, (ir-mag) ösz. fn. 1) Valamely nemnek 
vagy fajnak utósó magva , ivadéka , akár az állati, 
akár a növényi országból. Úgy elpusztítom e népet 
vagy családot, hogy irmagnák való sem marad belőle. 
Első tagja ir , talán a fiút , magzatot , ivást jelentő 
ivar-hó\ változott által, mintha volna : ivar-mag, azaz 
szaporítani való ivadék. 2) Minthogy az utósó ivadék 
vagyis gyermek legkedvesebb szokott lenni , jelent 
átv. ért. kedvencz gyermeket. Vigyáz rá , mint az ir- 
magra. Kedves irmagom, egyetlen irmagom ! 

IRMES, (ir-em-es, mintegy er-es) mn. tt. irmes-t 
v. — et, tb. — ek. Nedves, nyirkos; s mint ilyen, ter- 
mékeny minőségű. Rokon irgyes szóval is. Tájszó. 

IRMOD, 1. ÍRMÓD. 

ÍRNOK, ÍRNOKI stb. 1. ÍRNOK, ÍRNOKI stb. 

D3NYE, (ír-nye) fn. tt. irnyét. Déli Európában, 
Ázsiában és Afrikában tenyésző fa, apró , hosszúkás, 
körded és hegyes végű levelekkel , melyek mindig 
zöldellenek, s kellemes illatúak. Nevét az ír (unguen- 
tum) gyöktől vette. (Mirtus). 

IRNYOG, (ir-ny-og) önh. m. irnyog-tam, — tál, 

— ott. Békákról mondjuk, midőn vékony ir hangon 
szólanak. Vastag hangon : vartyog a varty törzstől. 

IRNYOGÁS , (ir-ny-og- ás) fn. tt. irnyogást, tb. 

— ok , harm. szr. — a. Békák ir hangon kiabálása. 

IRÓ , minden származékai- s ÖBzvetételeivel , 1. 
ÍRÓ, (1), és (2) stb. 

IRODA, (ir-od-a v. ir-o-da) fn. tt. irodát. Hiva- 
talszoba vagy terem, mely különösen írásra van ren- 
delve, így neveztetnek a kalmárok , kereskedők szo- 
bái, hol a számadásokat és leveleket irják \ a hatósá- 
gok , törvényszékek , urodalmak stb. hivatalszobái, 
melyekben a jegyzők, írnokok, számvevők stb. dol- 
goznak. Némelyek szerint öszvehúzva : irda , de a 
mely inkább eszközt jelent, különösen távírda , fény- 
irda szókban. 

IRODAIGAZGATÓ, (iroda-igazgató) ösz. fn. 
Hatósági tiszt , ki az illető irodai személyzetnek 
főnöke. 



IRODALMI, (ir-od-al-om-i) mn. tt. irodalmi-t, 
tb. — ak. Irodalmat illető, ahhoz tartozó, arra vonat- 
kozó. Irodalmi értesítő, közlöny. 

IRODALOM, (ir-od-al-om) fn. tt. irodalm-at, 
harm. szr. — a. Legszélesb ért. mind azon jelesebb 
elmemüvek öszvege, melyeket az emberi ész teremtett, 
és könyvekben vagy Írással közössé tett. Világiroda- 
lom. Szorosb ért. alkalmazható részént egyes nemze- 
tekre , időszakokra, részént a tudandók külön-külön 
nemeire és ágaira. Görög, latin, sínai, arab irodalom. 
, új , középkori irodalom. Franczia , angol , német, 
olasz, magyar irodalom. Történeti, bölcsészeti, szépmű- 
vészeti irodalom. „Irodalom alatt a nyelvben és írott 
termékekben nyilatkozó emberi szellem müveiuek bi- 
zonyos öszvegét értjük/' Toldy F. „Az irodalom — 
tükre a nemzet szellemi életének , mértéke a nemzet 
szellemi nagyságának. u Jámbor P. Egyébiránt az 
egyes szakoki'a nézve vagy mennyire szűkebb körre 
szorul az irodalom fogalma, szabatosabban : iralom. 

IRODALOMMÜ, (irodalom-mű) ösz. fn. Iroda- 
lomban megjelent mű, különösen mely kiváló helyet 
foglal el az irodalomban. 

IRODALOMTÖRTÉNET , (irodalom-történet) 
ösz. fn. Az irodalmi müveknek fejlődés szerénti és 
kritikai elésorolása valamely kisebb vagy nagyobb 
korszakban. „Az irodalomtörténet az ily (irodalmi) 
müvekben nyilatkozó szellem fejlődése-, s működése- 
inek öszvefüggő és okfejtő eléadása. " Toldy F. 

IROM,(l), (írom) fn. tt. irom-ot , harm. szr. 
— a. Új szó az irodalmi müvek rakhelyének kifejezé- 
sére. Ezen könyvárusnak nagy iroma van , azaz nagy 
rakhelye. Ezen mű található N. könyvárus iromában. 
Gyöke ír (seribit) , képzője pedig a bőséget jelentő 
om (öm). 

ÍROM , (2), (ir-oin) székelyes kiejtése az ,iram' 
szónak. L. ezt. 

IROMÁNY , (ir-om-ány v. ir-o-mány) fn. tt. iro- 
mány-t, tb. — ok, harm. szr. — a v. — ja. 1) írásba 
tett gondolatok szövege , foglalata. 2) Azon papiros 
vagy hártya , melyre a gondolatok szövege, foglalata, 
följegyeztetett. Szúette, eltépett irományok. Régi iro- 
mányok. Levéltári, hivatalos irományok. 

IROMBA , (ir-om-b-a) mn. tt. irombát. Tiszaví- 
déki é3 erdélyi tájszó ; mondják oly tyúkról , mely- 
nek pettyegetett tollai vannak ; kendermagos tarka 
tyúk. Néhutt : Hornba. Gyöke a festést jelentő ír, 
melyből a bőséget jelentő om (öm) képzővel lett írom, 
azaz sok festés, sok petty , s innét : iromó v. iromú, 
irom-v , irom-b , irom-b-a, mint : gom, gomu, gom-v, 
gom-b, gom-b-a ; dom, domu, dom-v, dom-b , és innen 
helység neve Dom-b-a stb. 

IROML1K , tújdivatos ; 1. IRAMLIK. 

IROMJÁRO, (jrom-járó) ösz. mn. A székelyek- 
nél ,iroin' aui. ,iram', tehát ,iromjáró' am. jirauijáró', 
azaz irammal vagy iramban járó, iramlani szokott. 
Iromjáró ló. (Kriza J.). 

IROMOS, 1. JEROMOS. 

8* 



Í19 



rRONGA— ÍRTÁS 



IRTÁSFALVA IRTOVANYO.S 



120 



IRONGA , (ir-am-og-a v. ir-ong-a) fn. tt. irort- 
gát. Jégen a csúszkálok , korcsolyázók számára ké- 
szített sikos út. Gyöke a sietést, futást jeleutó' ir, 
melyből iram, iramodik , iramlik stb. származékok 
erednek. Közuyelven : csuszka, néhutt : iringa. 

IRONGÁL , (ir-am-og-a-al) önh. m. irongál-t. 
Síkos jégen csuszkái. V. ö. IRONGA. 

IRONGÁLÁS, (ir-om-og-a-al-ás) fn. tt. irongá- 
lás-t, tb. — ok. Irongán, azaz síkos jégen csuszkái. 

IRONGÁLO. (ir orn-og a-al-ó) mn. tt. irón gálát. 
Aki irongán csuszkái. Irongáló gyermekek. 

IRONT, (ir-om-t) önh. m. iront-ott , htn. — ni 
v. — ani, par. — s. Székelyeknél arn. szapora, sebes 
léptekkel halad. Egy törzsű az iramlik , iramodik 
ugyanazon eredetű igékkel. Iram nálok : irom ; in- 
nen iramt lesz iromt, s az m a t előtt n né változván 
(mint rom-t, bom-t stb.) : iront. 

1R0SZLÓ, férfi kn. tt. Iroszló-t. A lengyel-szláv 
Jaroszlav- ból van alakítva. Máskép : Jor oszló v. Ja- 
roszló. 

IROTA, (1), (ir-ot-a v. ir-o-ta) fn. 1. IRODA. 

IROTA , (2), falu Borsod megyében ; helyr. 
Irotán, — ra, — ról. 

1R0TVÁNY, régies, am. Irtvány. 

IRRA1NT, áth. m. irant-ott, htn. — ni v. — ani. 
A székelyeknél (Kriza J. szerént) am. hirtelen elsik- 
kaszt , tehát világosan : orrant = orvant , orv szó- 
tól ; a , hirtelen' fogalmát az ant, ent képző fejezi ki, 
a v r-ré hasonul , s az o i-vel váltakozik , mint ort, 
irt szókban is. 

IRSA , (1), mély hangon némelyek szerént am. 
Orzse , Erzsi. 

IRSA, (2), falu Pest megyében ; helyr. Irsán, 
— ra, — ról. 

IRSMANY , puszta Nyitra megyében ; helyr. 
Irsmányo-n, — ra, — ról. 

IRT , (ir-t) áth. m. irt-ott , htn. — ni v. — ani, 
par. — s. Gyöke az elvonást, húzást, ránczigálásl je- 
lentő , s természeti hangot utánzó ír, am. elmetélés, 
vagdalás, szakgittás által valamit tövétől, gyökerétől 
elválaszt, elront, megsemmisít. Mondják különösen 
a növényekről. Fákat , bokrokat irtani az erdőben. 
Gazt, gyomot irtani a kertekben. Búza közöl irtani a 
rozsot, konkolyt. Irtani a buján növő ágakat, hajtáso- 
kat. Szélesb ért. pusztít, kiöl. Kiirtani a ragadozó ál- 
latolat. Irtani a patkányokat , egereket, csótányokat. 
Átv. ért. szellemi tárgyakra vonatkozólag am. meg- 
szüntet. Irtani a bűnöket, rósz szokásokat. Némely táj- 
szólás szerént : ort. Egyeznek vele a latin rodo, rado, 
szanszkrit rad, ris, uémetroden, reuten, reiszen, (aus) 
rotlen, török firtmah stb. 

IRTÁS, (ir-t-ás) fn. tt. irtás-t, tb. — ok, harm. 
szr. — a. 1) Cselekvés , mely által valamit irtunk. 
Fák, bokrok, haszontalan növények irtása. Agak, buja 
sarjak irtása. Gyom-, gaz-, burjánirtás. 2) Mondjuk 
magukról a földekről is, melyek előbb erdők voltak. 
Az irtások vagy irtásföldek nem tartótnak az 



állományokhoz. Árpát, zabot vetni az irtásba. Tájdiva- 
tosan : ortás. 

IRTÁSFALVA, falu Zaráud megyében ; helyr. 
Irtásfalvá-n, — ra, — ról. 

IRTÁSFÖLD, (irtás-föld) ösz. fn. 1. IRTÁS, 2). 

IRTATLAN, (ir-t-atlan) mn. tt. irtatlan-t , tb. 
— ok. Amit nem irtottak. Irtatlan gyom. Irtatlan 
búza vetés , melyből a rozsot ki nem metszették. Ha- 
tározókép am. nem irtva. 

IRTHATATLAN , (ir-t-hat-atlan) mn. tt. irtha- 
tailan-t, tb. — ok. Amit irtani, kiirtani, elpusztítani, 
kiveszteni, megszüntetni nem lehet. Kiirthatatlan ős- 
erdők. Irthatatlan buja növényzet. Kiirthatatlan vadak, 
goncr: erkölcsök, balitéletek. V. ö. IRT. 

ÍRTMÁNY, (ir-t-om-ány v. ir-t-mány) fn. tt. iri- 
mány-t, tb. — ok, harm. szr. — a v. — ja. Vidék, te- 
lek , melyről a fákat , különösen erdőt kivágták és 
szántóföldekké vagy legelővé, rétté fordították. Más- 
kép : irtás v. irtásföld. (Exstirpatura). 

IRTÓ , (ir-t-ó) mn. tt. irtó-t. Oly eszközökről 
mondjuk , melyek által az irtás véghez vitetik , pl. 
irtó kés , irtó kapa. Átv. ért. irtó háború, mely az el- 
lenséges ország lakóinak kiölésére, elpusztítására tö- 
rekszik. Oszve is szokták írni : irtókapa, irtóháború. 
Főnévül használtatván jelenti azon személyt, ki irt, 
vagy irtani szokott. Irtokat küldeni a vetésbe, erdőbe. 
Az irtok kihúzzák a fák töveit is. 

1RTÓDZIK, (ir-t-ó-od-oz ik) k. 1. IRTÓZIK. 

1RT0EKE, (irtó eke) ösz. fn. Sajátságos készü- 
letü eke , a földet ellepő burjánok, perjék, gyökerek 
stb. kipusztítására. 

IRTOGAT, (ir-t-og-at v. ir-t-o-gat) áth. és gyak. 
m. irtogat-tam, — tál, — ott, par. irtogass. Folytono- 
san vagy lassan-lassan irt valamit. Gyomot irtogatni 
a kertből. Irtogatni az erdőt. A rósz szokásokat , bal- 
itéleteket irtogatni. V. ö. IRT. 

IRTOGATÁS, (ir-t-og-at-ás) fn. tt. irtogatás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Gyakorlott, folytonos cse- 
lekvés , mely által valamit irtogatnak. Erdők irtoga- 
tása. V. ö. IRT, IRTOGAT. 

IRTÓHÁBORÚ, (irtóháború) ösz. fn. Háború, 
melyben egyik hadviselő fél a másikat teljesen sem- 
mivé tenni törekszik. Átv. ért. valamely nemzetnek, 
nemzetiségnek politikai úton és eszközökkel való el- 
enyésztése vagy elenyésztem akarása. 

IRTÓHAD, (irtó-had) 1. IRTÓHÁBORÚ. 
IRTÓKAPA, (irtókapa) ösz. fn. Kapa nemű 
eszköz, melylyel a földből növényeket irtanak. 
IRTOLL, (ir-toll) ösz. fn. 1. ÍROTOLL. 
IRTOVÁNY, (ir-t o-vány) fn. 1. IRTMÁNY. 

IRTOVÁNYKEPE, (irtovány-kepe) ösz. fn. Ke- 
pe , \ agy is gabonakévékben adott bér azon irtová- 
nyért, melyet valaki az illető tulajdonostól bir. 

1RT0VÁNY0S, (ir-t-o-vány-os) mn. és fn. Mint 
mn. tárgyesete : irtoványos-t v. — at, tb. — ak. Irto- 
ványt tartalmazó. Mint fn. tárgyesete : irtoványos-t, 
tb. — ok. Hely , föld-, erdöiész, melyben irtovány v. 
irtoványok vannak. 



121 



IRTOVANYTIZED — IRTÓZTATÓ 



IRTÓZTATÓAN— IS 



'22 



IRTOVANYTIZED, (irtovány tized) ösz. fo. 
Tized az irtoványban termett jószágból , melyet az 
irtoványbérlő az illető' tulajdonosnak ad. 

IRTÓVAS, (irtó-vas) ösz. fn. Éles eszköz vas- 
ból , holmi haszontalan és káros gyomok , burjánok, 
perjék stb. kipusztítására. 

IRTÓZÁS, (h-t-ó-oz-ás) fn. tt. irtózás -t , tb. 
— ok, harm. szr. — a. Gyöke ir , mennyiben megi'áz- 
kodó ijedést fejez ki, az i gyökelem t. i. mozgást, az 
r pedig rázkódást jelentvén , minthogy az irtózás 
csakugyan am. rázkódással és undorral vegyes erö- 
sebb ijedés. Irtózással hallottam a szörnyű eseményt. 
Irtózás futott végig rajtam. 

IRTÓZAT, (ir-t-ó-oz-at) fn. tt. irtózat-ot, harm. 
szr. — a. Rendkívül felizgatott érzéki állapot, melyet 
valamely ijesztő és undorító tárgy benyomása okoz, s 
mely egész valónkat megrázkódtatja. Irtózat lep meg. 
Irtózat miatt elájulni. 

IRTÓZATOS, (ir-t-ó-oz-at-os) mn. tt. irtózatos- 1 
v. — at , tb. — ak. Irtózatot okozó, irtózattal járó, 
borzasztóan, undorítólag ijesztő. Irtózatos látomány, 
kegyetlenség. Irtózatos állapotban, sorsban lenni. V. ö. 
IRTÓZAT.' 

IRTÓZATOSSÁG, (ir-t-ó-oz-at-os ság) fn. tt. ir- 
tózató sság-ot, harm. szr. — a. Valamely esemény, lá- 
tomány tulajdonsága, melynél fogva az irfózatot ger- 
jeszt. A belháború s mindenféle kegyetlenségek irtózatos- 
ságai. 

IRTÓZIK, (ir t-ó-oz-ik. V. ö. IRTÓZÁS) k. m. 

irtóztam-, — tál, — ott. Valamitől borzadva, megráz- 
kódva visszaijed , visszarezzen, valamitől borsódzik a 
háta. Irtózom tőle, oly annyira utálatos. Irtózom csak 
azon gondolattól is, hogy . . . Sok ember irtózik a bé- 
kától, patkánytól. Ki a fekélyes, sebes, varas vagy holt 
testtói irtózik, ne legyen sebész, orvos. 

IRTÓZKODÁS, (ir-t-ó-oz-kod-ás) fn. tt. irtóz- 
kodás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Szenvedő állapot, 
midőn valaki irtózkodik. 

IRTÓZKOD1K, (h-t-ó-oz-kod-ik) k. m. irtózkod- 
tam , — tál, — ott. Valamitől irtózva visszahúzódik, 
vissza borzadoz, folytonosan irtózik. V. ö. IRTÓZIK. 

IRTÓZTAT, (ir- tó oz-tat) • mivelt. m. utaztat- 
tam, — tál, — ott. Eszközli vagy okozza, hogy valaki 
irtóz zék valamitől, mrgráfkodtató, borzasztó, undoro- 
dó ijedésbe ejt. 

IRTÓZTATÓ, (irtó oz-tat- ó) mn.1t. irtóztató-t. 
Oly tárgyakról moiidjuk , melyek megrázkódtató, s 
egész valónkat bon-adással töltő félelemre gerjeszte- 
nek. Nagj mondható szavaink egyike, melylyel néme- 
lyek kisebb ber. 3 oiriásu tárgyak hatását is szokták ki 
fejezni, igen nagyon, fölötte helyett ; de szoros ért. je- 
lenti a félelmesnek legmagasabb fokát, Irtóztató vér- 
ontás. Timur kán a legirtózfatólb halállal végeztette ki 
ellenségeit , pl. fürészeléssel , mozsárban töréssel stb. 
Jr/óztató tengeti förgeteg. Irtóztató dolgokat olvasunk 
a > égi franczia fm vadalomról 



IRTÓZTATÓAN, (ir-t-ó-oz-tat-ú-an) ih. 1. IR- 
TÓZTATÓKÉP. 

IRTÓZTATÓKÉP, (irtóztató-kép) ösz. ih. Irtóz- 
tató módon ; szörnyű kegyetlenül , rettenetesen , bor- 
zasztólag. Irtóztatókép kínozni a legyőzött ellenséget. 
Irtóztatókép dühöngő vihar. 

IRTÓZTATÓSÁfi, (ir-t-ó-oz-tat-ó-ság) fn. tt. ir- 
tóztatóság- ot, harm. szr. — a. Valaminek irtóztató tu- 
lajdonsága vagy állapota. Nem lehet leírni a kegyet- 
lenkedés irtóztatóságát. Látnod kellett volna azon ir- 
tóztatóságot, melyen átestünk volt. Tengerei zivatar ir- 
tóztatósága. 

IRTVÁNY, 1. IRTOVÁNY, IRTMÁNY. 
IRULPIRUL, (irúl-pirúl) ikerített ige, m. irúlt- 
pirúl-t , htn. irúlnipirúlni. Szégyenletében el-el futja 
arczát a vér, s folytonos szégyenzavarban van. 
IRVÁGY, 1. ÍRVÁGY. 

IS, (1), kötszó , mely a rokon értelmű s egy 
eredetű es-től, (v. ö. ÉS) lényegesen abban különbö- 
zik , hogy ez a kapcsolandó szó vagy mondat előtt, 
amaz pedig utána áll , s innét magyarázható az is, 
hogy az és mintecy a jövőre figyelmeztetőleg hosszú, 
az is pedig az előre bocsátott viszonyszó után mint- 
egy sietve rövid , s a hangsúlyt rendesen az előtte 
álló szóra veti , pl. Péter is ott volt. Egyébiránt vala- 
mint a székelj' egyik tájbeszédben , úgy régi nyelv- 
emlékeinkben is számtalanszor élnek vele es vagy és 
alakban. „A konkolyt kiszedvétek kiirtsátok vélek 
öszve a búzát es. " Tatrosi cod. „Valahol lakozandol én 
es lakozom." Bécsi cod. A régieknél a szónak, melyre 
viszonyul, gyakran elébe is jön. „Hogy esti látjátok." 
Régi halotti beszéd. „Kellemetes hogy es én elmenjek. " 
Tatrosi cod. „Mert ha megbocsátandjátok embereknek 
ő bűnöket, megbocsátja es tünektek (dimittet et vobis) 
tű mennyei atyátok tü vetkezetteket. " Tatrosi cod. 
„Mert es ő városokat megtöré" (nam et civitates 
eorum destruxit). Bécsi cod. Ez utóbbiak részint la- 
tinosságok , részint némely kötszókhoz (hogy, mert 
stb.) toldalékul függednek , miként ma is mondjuk : 
miértis ; például ebben : „Kellemetes hogy es (=: 
hogyis) én elmenjek", nincs is meg a latinban az ,is'- 
nek megfelelő szó : Expedit vobis ut ego vadam. (Já- 
nos ev.) Kötszói minőségén felül 1) egyes igék- 
re vonatkozik, midőn némi gúnyt, tagadást, két- 
kedést jelent , pl. üidsz is te ahhoz , azaz , dehogy 
tudsz hozzá , gondolsz is te becsületeddel , azaz, de- 
hogy gondolsz vele. Láttam is én = dehogy láttam. 
Tudom is én nr mit tudom én. Gondol is ö vele = 
épen nem gondol vele. Vagy 2) valamit mintegy 
ismételve, vagy emlékeztetés okáért kérdezünk, pl. 
Hányan is volta/ok az ebédnél f Hogy is van az a 
vers , nóta f Kinek is híják azt az embert f 3) Két 
vagy több mondatot is fűz öszve , és pedig a) vagy 
mindkét mondat egyes szavainál fogva, s ekkor köz- 
vetlenül ezek után áll , pl. én in, te is ; képedet is lá- 
tom, szavadal is hallom ; a nap jóknak is világít, go- 
noszoknak in. Mind szóval , de amelj 7 az illető szót 



123 



IS— ISKOLABARÁTSÁG 



ISKOLABELI— ISKOLAI 



124 



megelőzi, fölcserélhető: mind én, mind te. (Ezen szé- 
kely tájdivatos szóban : tés is , kettőztetve áll : te is 
is), b) Vagy a mondatot egészben véve köti öszve 
más mondattal , s ekkor rendszerént az ige után so- 
rozzuk , mint mely a mondat sarkalata , s melyet a 
föntebbi oknál fogva nyomosítni kell, pl. Nem bánom, 
ha életemet koczkáztatom is. Igen sokan hibáznak e 
szabály ellen , irván : Nem bánom , ha véremet is ve- 
szik e helyett : ha véremet veszik is ; mert az elébbi 
mondatnak csak akkor van értelme, ha a mondatsuly 
az is-t megelőző szóra esik, t. i. ha azt akarnám mon- 
dani, hogy egyebemen kivül még ,véremet is* veszik. 
Sínai nyelven ,is' i, ,és' pedig je. 

IS , (2) , a régi halotti beszédben áll , ,ös' he- 
lyett , ebben : is-emük, azaz ös-iink. L. ÖS. 

— IS , névképző , mint a szokottabb as, os, es, 
ös változata , pl. hainis (a régi halotti beszédben : 
hamosj, lapis (lapos\ kódis (koldus), kőris (körös), 
haris és némely mások. V. ö. — AS képző. 

ISA , a régi halotti beszédben négyszer fordul 
elé a mai ,bizon' értelmében , mely Göcsejben : bizo, 
Baranyában : beze , s kivált az elsőbbik a b elhagyá- 
sával igen közel jár az isa szóhoz. így szokott el- 
hagyatni általán a , hiszen' szóból is a h , ,iszen' szó- 
ban , s hiszen és bizon különben is rokonok. Néme- 
lyek véleménye szerént a régies es (mely annyi volt, 
mint eskü) módosulata. Mind egyik, mind másik eset- 
ben eredetileg állitó, bizonyító értelemmel bir. 

ISAR, hegy neve Erdélyben , Kolos megyében. 
ISASZEGH, falu Pest megyében; helyr. Isa- 
szegh-én, — re, — röl. 

ISKÁTÜLYA, fn. tt. iskátulyát. A német Schach- 
tel, vagyis inkább olasz scatola , újlatin scatula után 
alakított szó , magyarosan : doboz. (Millye pedig am. 
Büchse, nv^íg). 

ISKE , falu Ungh megyében ; helyr. Iské-n, 
— re, — röl. 

ISKOLA , ín. tt. iskolát , harm. szr. — a. Gö- 
rögül ayo/.r, latinul schola, németül Schide, régi íelsö 
németben scuala, scola, spanyolul esciiela , portugál 
nyelven escola stb. A hellén nyelvben a ayeiv (tarta- 
ni) szótól származtatva am. nyűg, szabad idő (a né- 
met Musze), mely a tudományokra fordíttathatik ; 1) 
tartós foglalkodás, különösen tanulmányozás; 2) tanu- 
lás helye. Mint idegen eredetű szó helyett ujabb idők- 
ben a magyar tanoda kapott fel : a köz nyelvben 
mindazáltal szokottabb az i&kola. Kis iskola, nagy is- 
kola. Falusi, városi iskola. Faiskola, Uiskola. Isko- 
lába járni. Pesten jártam iskolába, léidig jái tara a 
rózsába . (Népd.)- Iskola mellé járni. is elment az is- 
kola mellett. Manincs iskola. Máskép : oskola. Egyéb- 
iránt 1. TANODA. 

ISKOLABABÁT, (iskola-barát) ösz. fn. 1) Sze- 
mély, ki az iskolák és tanulók iránt különös részvét- 
tel viseltetik, s azokat pártolja. 2) Barát, kivel mint 
iskolatárssal ismerkedtünk meg. 

ISKOLABABÁTSÁG, (iskola-barátsági ösz. fn. 
Barátság az tgy iskolában járó növendékek vagy ta- 



nulók között , vagy a tanulóidőszakban kezdődött 8 
azóta fenmaradt barátság. 

ISKOLABELI, (iskola-beli) ösz. mn. lásd : IS- 
KOLAI. 

ISKOLABÉR, (iskola-bér) ösz. fn. 1. ISKOLA- 
PÉNZ. 

ISKOLABESZÉD, (iskola-beszéd) ösz. fn. A 
tanítónak intő, buzdító beszéde hallgatóihoz. 

ISKOLABETEG, (iskola-beteg) ösz. fn. és mn. 
Gúnyosan oly tanulóról mondják, ki beteggé teszi v. 
betegnek mondja magát , hogy iskolába ne kelljen 
mennie. 

ISKOLABETEGSÉG, (iskola-betegség) ösz. fn. 
Tettetett, hazudozott betegség, melynek ürügye alatt 
a henye tanulók el szokták mulasztani az iskolába 
járást. 

ISKOLAESZTENDŐ, (iskola-esztendő) 1. IS- 
KOLAÉV. 

ISKOLAÉV, (iskola-év) ösz. fn. Időszak, mely- 
nek folyama alatt a nyilvános iskolai oktatások tar- 
tatni szoktak, mely hazánk tanító intézeteiben rende- 
sen tíz hónapig tart. A többi két hónapot iskolai szün- 
idö-nek mondják. 

ISKOLAFEGY, (iskola-fegy) ösz. fn. Bizonyos 
szabályok által meghatározott rendtartás az iskolai 
életben. Az iskolafegy újabb időben nagyon meglazult. 
ISKOLAFENYÍTÉK , (iskola-fenyíték) ösz. fn. 
Fenyíték az iskolába járó tanulók számára. V. ö. 
FENYÍTÉK. 

ISKOLAGÖG, (iskola-gög) ösz. fn. Gőgje vagy 
gőgössége az iskolához tartozóknak , legyenek ezek 
iskolaigazgatók, tanárok vagy csak tanulók. 

ISKOLAHANG, (iskola-hang) ösz. fn. Kimért, 
feszesen komoly hang vagy beszédmód, melyet elé- 
adásaikban a tanítók rendesen használni szoktak. 
Szélesb ért. követelő , igényes , s mintegy tekintetre 
vágyó modor saját véleményünk eléadásában vagy 
parancsainkban, intéseinkben stb. mintha gyermekek- 
hez szólanánk. 

ISKOLAHANGI , (iskola-hangi) ösz. mn. Isko- 
lahangon szóló , arra mutató , vonatkozó. Iskolahangi 
éi tekezés , felszólítás , figyelmeztetés. V. ö. ISKOLA- 
HANG. 

ISKOLAHANGILAG, (iskola-hangilag) ösz. ih. 
Feszes , komoly, kimért eléadással, mint az iskolata- 
uítóké lenni szokott ; igényelőleg, követelő modorban. 
Iskolahangilag beszélni a társaságban. Iskolahangilag 
eléadott száraz értekezés. 

ISKOLAHÁZ, (iskola-ház) ösz. fn. Köz épület, 
egy vagy több osztálybeli tanulók számára rendelt 
teremekkel. Röviden : iskola. 

ISKOLAI, (iskola-i) mn. tt. iskolai-t , tb. — ak. 
Iskolát illető , abba való , ahhoz tartozó , arra vonat- 
kozó. Iskolai évek, rendszabályok, fegyelem , fenyíték, 
gyakorlat. Iskolai épület, bútorok, készületek, eszközök. 
Iskolai pénzalap. Iskolai ifjúság , növendékek. Iskolai 
rend, tanitás, tárgy, tudomány. 



125 ISKOLAIGAZGATÓ — ISKOLAREND 



ISKOLARENDÉLET— ISKOLÁZÓ 126 



ISKOLAIGAZGATÓ, (iskola-igazgató) ösz. fn. 
Személy, ki egy vagy több iskolai intézet főnöke, ki 
az illető iskolákra, s tanítókra felügyel, az iskolai ta- 
nács és próbatételek elnöke , s mint olyan az iskolai 
ügyek főkormányával közvetlenül érintkezik. Ilye- 
nek a nemzeti iskolák, középtanodák, főiskolák igaz- 
gatói. 

ISKOLAILAG, (iskola-i-lag) ih. Iskolai módon, 
iskolai szokás szerint. Iskolailag fejtegetni valamely 
tantárgyat. 

ISKOLAINTÉZET, (iskola-intézet) ösz. fn. Ta- 
nulók számára állított közintézet. 

ISKOLAKERÜLŐ, (iskola-kerülő) ösz. fn. Rósz 
tanuló , ki nem szeret iskolába járni , hanem amikor 
csak szerét teheti, mindig elmulasztja. 

ISKOLAKÖNYV, (iskola-könyv) ösz. fn. Kézi 
könyv az iskolai tanulók számára, melyben az illető 
tantárgyak az ifjúság fogalmához alkalmazva, bizo- 
nyos tanmód szerént adatnak elé. 

ISKOLALÉPÉS , (iskola-lépés) ösz. fn. Szabá- 
lyos lépés, melyre a lovagiskolában (lovardában) min- 
denek előtt szoktatják a nyereg alá szánt lovakat. 

ISKOLAMESTER, (iskola-mester) ösz. fn. Ta- 
nító a kisebb, pl. nép- vagy nemzeti iskolákban. Fa- 
lud, kisvárosi iskolamesterek. A felsőbb oskolaintéze- 
tekben : tanár. 

ISKOLAMESTÉRÉS, (iskola-mestérés) ösz. mn. 
Oly modorú vagy szokású, milyen az iskolamestereké 
szokott lenni , azaz feszes, peczkes , szigorú, komoly, 
követelő. 

ISKOLANYELV, (iskola-nyelv) ösz. fn. Nép- 
szerű, igen világos, a tái'gynak minden részleteit pon- 
tosan fejtegető , szóval , a növendékek felfogásához 
alkalmazott eléadási mód. 

ISKOLAÓRA, (iskola-óra) ösz. fn. Óra , vagyis 
órányi időszak , mely alatt az iskolai tanítások tar- 
tatni szoktak. Reggeli, délutáni iskolaórák. 

ISKOLAPÉNZ, (iskola-pénz) ösz. fn. Pénz, me- 
lyet az iskolai tanulók fizetni szoktak az iskola né- 
mely szükségeinek fodözésére , pl. fűtésre , seprűre, 
krétára, földabroszokra, a szolga díjazására stb. Ettől 
különbözik a tanpénz. 

ISKOLAPOR, (iskola-por) ösz. fn. Tulaj d. ért. 
por, melyet a járó-kelő tanulók csinálnak az iskolá- 
ban. Iskolaport nyelni. Átv. ért. jelenti valakinek 
azon tulajdonságát, melynél fogva az iskolai elemeken 
túl nem emelkedett, s munkáin, beszédein meglátszik 
az iskolai modor. Értekezésén igen látszik az iskola- 
por. Ezen versek nem mentek az iskolaportól. 

ISKOLAPOROS, (iskola-poros) ösz. fn. Gúny- 
neve az oly tanárnak , ki a tárgyak iskolás nézetein 
nem bír fölülemelkedni , s a legfontosabb tanokat 
holmi apró bibelődésekkel kisszerűekké teszi. 

ISKOLAREND, (iskola-rend) ösz. fn. Rend az 
iskolák czélirányos elintézésére , pl. a tanulmányok 
sorozata, viszonya, mennyisége, az osztályok fokoza- 
ta, a fegyelem és kormányzási mód tekintetéből. ÚJ 



iskolarendet hozni be. A tanárok és tanulók tartoznak 
magukat az iskolarendhez szabni. 

ISKOLARENDÉLET, (iskola-rendélet) ösz. fn. 
Iskolát, vagyis a tanárokat és tanulókat illető , köte- 
lező felsőbb rendelet. V. ö. RENDELET. 

ISKOLARENDÉZÉS, (iskola-rendezés) ösz. fn. 
Czélirányos iskolarend behozása, elintézése. V. ö. IS- 
KOLAREND. 

ISKOLÁS , (iskola-as) mn. tt. iskolás-t v. — at, 
tb. — ak. 1) Iskolai modorú, szabású. Iskolás elé- 
adás , értelmezés. 2) Iskolába járó. Iskolás gyer- 
mekek. 

ISKOLÁSÁN, (iskola-as-an) ih. Iskolai modor- 
ban vagy szokás szerint. Iskolásán fejtegetni valamely 
tantárgyat. 

ISKOLÁSDI , (iskola-as-di) fn. tt. iskolásdi-t, 
tb. — ak. ízlés nélküli, egyoldalú tudákos , ki aggo- 
dalmasan és feszesen ragaszkodik valamely korlátolt 
formák és nézetekhez a nélkül, hogy a szellem sza- 
badabb mozgását tűrné. (Pedant). 

ISKOLÁSDIAS , (iskola-as-di-as) mn. tt. isko- 
lásdias-t v. — at, tb. — ak. Iskolásdi modorú. 

ISKOLASZERŰ , (iskola-szerü) ösz. mn. 1. IS- 
KOLÁS, 1). 

ISKOLASZÜNET, (iskola-szünet) ösz. fn. Szé- 
les ért. minden idő , melyben iskolai eléadások nem 
tartatnak. Szoros ért. több napokból vagy épen he- 
tekből és hónapokból álló ilyetén időszak. 

ISKOLATÁRGY, (iskola-tárgy) ösz. fn. 1) Is- 
kolát illető ügy. 2) Iskolában taníttatni szokott tu- 
domány. 

ISKOLATUDÓS, (iskola-tudós) ösz. fn. Iskolai 
ismeretekkel biró tudós. Gúnyos ért. oly tudós , ki 
mesterei szavára esküszik ; vagy ki az iskolai tanul- 
mányokkal beéri, s a tudományok mezején tett ujabb 
fölfedezéseket nem használja. 

ISKOLATUDÓSSÁG, (iskola-tudósság) ösz. fn. 
Jártasság az iskolai tanulmányokban. Gúnyos ért. 
oly tudósság, mely az iskolai tudományokon túl nem 
halad. 

ISKOLAÜGY' , (iskola-ügy) ösz. fa. Az iskolá- 
kat illető tárgyak Öszvege, mennyiben azok az orszá- 
gos kormány , különösen oktatási kormányosztály te- 
endői közé tartoznak. A tanügy vagy oktatásügy na- 
gyobb terjedelmű , mennyiben ide az egyházi ügyek 
is tartozhatnak. 

ISKOLÁZ, (iskola-az) áth. m. iskoláz-tam^ — tál, 
— ott. Iskolai fenyítés alá fog, mint iskolás gyerme- 
ket fedd, int, dorgál vagy oktat valakit. 

ISKOLÁZÁS , (iskola-az-ás) fn. tt. iskolázás-t, 
tb. — ok, barin. szr. — a. Cselekvés, mely által vala- 
kit iskoláznak. A rost nem szereti az iskolázást. 
(Km.). 

ISKOLÁZÓ, (iskola-az-ó) mn. tt. iskolázó-t. Ki 
mást iskolás gyermek gyanánt fedd . dorgál , fenyít 
vagy szigorúau oktat. 



127 



ISKOLÁZTAT— ISMER 



ISMERÉS— ISMERETESSEG 



128 



ISKOLÁZTAT, (iskola-az-tat) mivelt. tn. isko- 
láztat- tam , — tál , — ott. Iskolába járat, iskolában 
taníttat. A gyermekeket iskoláztatni kell , hogy valamit 
tudjanak. 

ISLANG, fn. tt. islang-ot, harm. szr. — ja. Ba- 
ranyai tájszólás szerént atn. ékszerül szolgáló tü, 
melltü. Alakja idegen származatra mutat. V. ö. SA- 
LANG. 

ISLOG , (német Schlaggold?) fn. tt. islógot, 
harm. szr. — ja. Ékszerül szolgáló boglár, csillagocs- 
ka, pl. a lószerszámokon vagy bútorzatokon. Az na- 
pon elveszi az Úr a saruk ékességét és az islógokat. 
(Isai. 3. 18. Káldi). Úgy látszik, egy eredetű az is- 
lang szóval. V. ö. ISLANG, SALANG. 

ISME , (is-rne , azaz ős-mi) tulaj donképen ősz. 
fn. tt. ismét, harm. szr. isméje. Törzsöke az ismer, is- 
meret , vagy csangósan iszmér, iszméret stb. szóknak. 
A törzsök gyöke vagy határozója is , (mely a régi 
nyelvemlékekben igen sokszor eléfordúl ös helyett, 
v. ö. ÖS), vagy csangósau isz, megvan a görög tarjui 
v. ícaui, német wissen, lengyel vedzet igékben, melyek 
értést , tudást jelentenek. (Azonban ezek inkább ész 
szóval rokonok). A me képző a magyarban am. mi, 
tehát miség , valamiség, tárgy értelmével bir, s ennél 
fogva isme am. ős-mi , ős-tárgy , ami már régebben 
megvan elménkben, emlékezetünkben, vagyis a tárgy- 
nak emléke, ősképe. Tájdivatosan esme v. ösme. Újabb 
időben önállólag kezdek használni ismeret helyett. 

ISMEÁG, (isme-ág) 1. ISMERETÁG. 

ISMÉG , ISMEG, (és-még) kettős kötszó, s am. 
megint, újra , még egyszer. (Ámbár elemzésileg véve 
, és-még' az eredeti, s tájszokásilag ma is dívik esmeg 
alakban ; mégis közönségesebb divatú lett az ismét, 
mely képzőragokat is vesz fel : ismétel). 

„Kopjával nyeregbül messzi kitaszitá , 
Gyorsan szablyájával az fejét elvágá , 
Jó lovára ismég mint evét fölugra. u 

Deli Vid hitvese. (Zrínyi Miklós). 
L. ISMÉT. 

ISMEGENT, (és-megént), ISMÉGLEN, (és-még- 
len), am. ismég v. ismét. „Ha peniglen valamit nyil- 
vábban értőnk the k(egyelmednek) isméglen thudá- 
sára aggyuk." Levél 1558-ból. (Szalay Á. gyűjt.). 

ISMEJEGY, ISMEJEL, (isme-jegy v. -jel) ösz. 
fn. L. ISMÉRV. 

ISMEKÖR , (isme-kör) ösz. fn. Halár , meddig 
ismeretünk terjed. 

ISMER, ISMER, (ős-me-er) áth. m. ismér-t. 
Valamiről régebben szerzett tudás- , értés- , felfo- 
gással bír , valamiről isméje , azaz ős tudata , em- 
léke van ; különösen valaminek megkülönböztető je- 
leit elméjében felfogta és tudja. Ismerlek tollúidról jó 
madár. Ismerem, mint a rósz pénzt. (Km.). Hát lemar 
nem ismersz engem f Sok darab kenyeret kell megenni, 
mig ember egymást megismeri. (Km.). Régen ismerjük 
mi egymást. Ismerd magadat. Reáismerni valakire. Te 



félreismersz, (azaz balul ismersz) engem. Kiismernélek 
ezer közöl is. Hibásan használják némelyek az elismer 
igét, midőn a német verkennen helyett veszik, mi he- 
lyesen magyarul : félreismer ; ellenben elismerni va- 
lamit am. tudomásul elfogadni vagy megvallani, hogy 
ismerjük , tudjuk , pl. o. Ezen kéziratot elismerem v. 
el nem ismerem magaménak. Minthogy törzsökéül az 
isme főnevet veszszük, elemzésileg mindig ismer volna 
(hosszú é-vel), mint : ige, ígér. Azonban a két éles 
hang kikerülése végett az életben rendszerént rövidül 
használtatik : ismer , ismerkedik , ismeret stb. Máské- 
pen : ösmer v. ösmér, és esmér v. esmér. 

ISMERÉS, ISMERÉS, (ös-me-er-és) fn. tt. is- 
mérés-t, tb. — ék , harm. szr. — e. A gondolkozó ész 
működése , melynél fogva a tárgyakról fogalmakat 
szerez, ítéletet hoz, s okoskodik. Köz értelemben tu- 
domás, mely által a tárgyakat az emlékezetben felfo- 
gott s egybekapcsolt jegyeiknél fogva megkülönböz- 
tetjük. V. ö. ISMER. 

ISMERET, ISMERET, (ős-me-er-et) fn. tt. is- 
mérel-ét, harm. szr. — e. Tudalom , melyet bizonyos 
tárgyról érzékeink által vagy közvetlen szerzünk, vagy 
annak más tárgyaktól különböztető jeleit közvetve 
csak gondolatunkban tüntetjük elménk elé , csak ké- 
pét idézzük vissza, mi által a képlet, tárgyától mint- 
egy külön válni látszik. Az ismeret két tényező ered- 
ménye, ú. m. az ismerő alanyé és az ismert tárgyé. 
Alapos, világos, rendszeres ismeretekkel bírni. Új isme- 
reteket szerezni, önmagunk ismeretére jutni. Ismeret 
elvei. Ismeretek tára. Hasznos ismeretek. Lelki ismeret, 
vagyis erkölcsi belső állapotunk tudata, s azon belső 
sugalom, mely részint természeti ösztön szerént , ré- 
szint az elfogadott erényszabályoknál fogva tudtunkra 
adja, mi legyen erkölcsileg jó és rósz, s itélő erejével 
mintegy bíráskodik tetteink fölött, honnan köz nyel- 
ven és tréfásan kisbiró-nak mondjuk. V. ö. LELKI- 
ÖSMERET. 

ISMERET- v. ISMERETÁG , (ismeret-ág) ösz. 
fn. Ismeretünknek egyes része. 

ISMERET- v. ISMERETALAP , (isméret-alap) 
1. ISMÉRETELV. 

ISMERET- v. ISMERETELV, (ismeret-elv) ösz. 
fn. Elv, melyen ismereteink alapulnak, melyből isme- 
reteinket mintegy eredeti elemből kivonjuk, származ- 
tatjuk, milyenek : a teljes azonság elve ; az ellenke- 
zés elve ; a középső kizárásának elve stb. V. ö. IS- 
MER. 

ISMERETES, ISMERETES, (ős-me-er-et-és) 
mn. tt. isméretes-t v. — et, tb. — ek. Miről ismerettel 
birunk , minek különböztető jegyei tudvák előttünk, 
mit sokan ismernek ; köz tudomásu. Ismeretes dolgok- 
ról szólni. Oly ismeretes, mint a rósz pénz. egész vá- 
rosban ismeretes ember. Hisz az mindenki előtt ismere- 
ti s. Ismeretes társadat , régi barátodat holtig szeresd. 
(Km.). V. ö. ISMER. 

ISMÉRETÉSSÉG , ISMERETESSÉG , (Ks-me- 
er-et-és ség) fn. tt. ismeretésség-ét , harm. i 



129 ISMERETFORRÁS — ISMERETVAGY 



ISMERGET— ISMERTETÉS 



130 



Tulajdonság vagy állapot, melynél fogva valami vagy 
valaki ismeretes. Ismeretessége miatt lehetetlen neki ti- 
tokban maradnia. Nyilvános fellépése által köz ismer e- 
tességre jutott. V. ö. ISMER. 

ISMERETFORRÁS, (ismeret- forrás) ösz. fu. Is- 
meretünk kútfeje , melyből ismeretünket merítjük, 
vagyis lelkünknek azon tehetsége , mely az észlelt 
tárgyakat érzékileg felfogja, vagy gondolatában visz- 
szaidézi és különböztető jegyeiknél fogva egyiket a 
másiktól megkülönbözteti. 

ISMERETKÖR, (ismeret-kör) 1. ISMEKÖR. 

ISMERETLEN, ISMERETLEN, (ős me- éret- 
len) mn. tt. isméretlen-t, tb. — dk. 1) Akit vagy amit 
nem ismernek ; kinek vagy minek különbőztető je- 
gyei nincsenek tudva, el vannak rejtve ; miről a gon- 
dolkodó ész tiszta , világos fogalmat nem szerzett ; 
idegen , jövevény. Ismeretlen tárgyak. Ismeretlen ás- 
ványok, füvek, bogarak. Ismeretlen vendégek. 2) Isme- 
retek hiányával levő bizonyos tárgyakra vagy he- 
lyekre nézve, milyenek az idegenek, jövevények szok- 
tak lenni, vagy a tudományok szakaiban a kezdők, 
avatlanok. En ezen városban ismeretlen vagyok. Miről 
másokat tudósítani akarunk , abban magunknak nem 
szabad ismeretleneknek lennünk. Lehet-e az országos 
követ, ki az államtanban ismeretlen f 

ISMERETLENSÉG , ISMERETLENSÉG , (ős- 
me-er-etlen-ség) fn. tt. ismeretlenség-ét , harm. szr. 
— e. 1) Ismeretek hiánya. Ismeretlenségből fonákul 
beszélni, ítélni. 2) Állapot, midőn valakit nem ismer- 
nek, róla mit sem tudnak, vagy ő nem tud másokról, 
nem ismer másokat. Ismeretlenséged miatt történt, 
hogy tolvajnak gyanítottak. Ismeretlenség miatt unat- 
kozni az idegen városban. 

ISMERETLENÜL, ISMERETLENÜL, (ős-me- 
er-etlen-ül) ih. 1) A nélkül , hogy ismernék ; titkon, 
elrejtve, névtelenül. Ismeretlenül lappangani valamely 
városban. 2) Ismeretek nélkül. Ismeretlenül beleszólni 
valamely fontos tárgyba vakmerőség. 

ISMERETSÉG, ISMERETSÉG, (ős-me-er-et- 
ség) fn. tt. ismeretség- ét, harm. szr. — e. Személyek 
közötti viszony, melynél fogva egymással társalgási 
öszveköttetésben állanak. Régi ismeretség. Számos is- 
meretségei vannak. Ismeretséget kötni. A belsőbb és 
szorosabb ismeretségből szokott keletkezni a ba- 
rátság. 

ISMERET- vagy ISMERETSZOMJ , (ismeret- 
szomj) 1. ISMERETVÁGY. 

ISMÉRETTAN, ISMERETTAN, 1. ISMETAN. 

ISMERETTÁR, (ismeret-tár) ösz. fn. Több ne- 
mű ismereteknek gyűjteménye. 

ISMERETTÁRGY, (ismeret-tárgy) ösz. fn. Do- 
log , személy , fogalom, melyre ismerő tehetségünket 
irányozzuk. 

ISMERETVÁG V v. —VÁGYALOM, (ismeret- 
vágy v< -vágyalom) ösz. fn. A léle* vágyVlása isme- 
retek szerzésére. 

AKAD. HAGY BÍRTAK. ITI. KÖT. 



ISMERGET, (ős-me-er-ég-et) áth. és gyak. m. 
ismerget-tem , — tél , — étt. Lassan-lassan megismer 
valakit v. valamit, vagyis több és több különböztető 
jegyek tudomására jut. 

ISMERGETÉS, (ős-me-er-ég-et-és) fn. tt. ismer- 
getés-t, tb. — ék. Gyakorlatos cselekvés , mely által 
valakit v. valamit ismergetünk. 

ISMERKEDÉS, (ős me er kód e"s) fn. tt. ismer- 
kédés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Közelebbi viszonyba 
lépés oly emberekkel, kik előbb idegenek voltak re- 
ánk nézve. V. ö. ISMERKÉDT". 

ISMERKEDIK, (ős-me-er-kéd-ik) k. m. ismer- 
kéd-tem, — tél, — éti. Társalgás által valakivel köze- 
lebbi viszonyba jő ; s megtudja, ki légyen, mily ter- 
mészetű, gondolkozású, hajlamú stb. Emberekkel is- 
merkedni. Idegenekkel, jeles emberekkel megismerkedni. 
Nyilvános mulatságokban , körökben leghamarabb is- 
merkedünk. 

ISMÉRÖ, ISMERŐ, (ős-me-er-ö) mn. tt. isme- 
rö-t. Aki valamit v. valakit ismer ; aki valamihez tud, 
ért. Emberismerő bölcs. Magát nem ismerő ember. 
Borismerő kocsmáros. Ismerő erő. Ismerő tehetség. 

ISMERŐS, ISMERŐS, (1), (ős-me-er-ő-es) mn. 
tt. ismerös-t v. — et, tb. — ék. Akit vagy amit isme- 
rünk, vagy legalább ismerni látszunk ; ki hasonlít va- 
lakibe;: , kit ismerünk. Két ismerős és egy ismeretlen 
utassal találkoztam. Ejnye be ismerős hang ez. Is- 
merős házba menni. Ismerős darabot játszani a szín- 
padon. 

ISMERŐS, (2), (mint föntebb) fn. tt. ismerőst, 
tb. — ök, harm. szr. — e. Személy, kit ismerünk, ki- 
vel társalgási viszonyban állunk. A gőzösön több is- 
merőseimmel jöttem öszve. Mi már régi ismerősök va- 
gyunk. Barátait , rokonait és ismerőseit megvendé- 
gelte. 

ISMERSZIK, ISMERSZIK, (ős-me-er ész-ik) k. 
m. ismerszétt, htn. ismerszeni. Oly jegyről , tulajdon- 
ságról mondjuk, mely szembetűnik , melyet észreve- 
szünk. Ismerszik rajta, hogy szereti a borocskát. Alig 
ismerszik rajta , hogy már ötven éves. Veszedelemben 
ismerszik meg, ki a jó hazafi. A sebe úgy begyógyult, 
hogy helye sem ismerszik. 

ISMERT, ISMERT, (ős-me-er-t) mn. tt. ismert- 
et. Akit vagy amit ismernek , köz tudomásu , nem 
titkos. Ismert emberekről szólok. Ezek ismert dolgok. 

ISMERTET, ISMERTET, (ős-me-er-tet) mivelt. 
m. ismertet-tem, — tél, — étt. Ismeretessé tesz ; vala- 
kinek vagy valaminek különböztető jegyeit kimutat- 
ja, vagy elmondja, hogy ismerjék mások is. Az ide- 
gen vendéget megismertetni a házbeliekkel. Magát meg- 
ismertetni a közönséggel. Új gazdasági eszközöket, 
rendszert megismertetni a földmivelökkel. Szélesb ért. 
tudat, tudomásra hoz, nyilvánossá tesz valamit. 

ISMERTETÉS , ISMERTETÉS , (ős-me-er-tet- 
és) fn. tt. ismertetés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Cse- 
lekvés, melynél fogva valakit v. valamit ismertetünk. 
V. ö. ISMERTET. 



131 



TSMERTETO — ISMÉTLŐ 



ISMÉTLŐDIK 1SPANK 



132 



ISMERTETŐ, ISMERTETŐ, (ös-me-er-tet-ö) 
mn. és fn. tt. ismertetö-t. Ismeretessé tevő, megkü- 
lönböztető. Ismertető jelek. Jellé mismer tető lettek, vo- 
nások. Mint főnév jelent tudósítást , hírlapi rovatot, 
melyben bizonyos tárgyak, pl. új könyvek a közön- 
ség tudomására adatnak, s némi vonalakban lerajzol- 
tatnak. 

ISMÉRV, (ős-me-er-v) fn. tt. ismerv-et , harm. 
szr. — e. Ismertető jegye valamely tárgynak. Minél 
több ismérveit tudjuk' a tárgynak , annál világosabb 
képletünk van róla. 

ISMÉRVÉNY , ISMERVÉNY , (ős-me-er-vény) 
fn. tt. ismervény-t , tb. — ék, harm. szr. — e. Hiteles 
vagy tanuiromány, melylyel valamit elismerünk , va- 
lamit lett dolog gyanánt megvallunk. 

ISMÉT, 1. ISMÉG. 

ISMETAN, (isme-tan) ösz. fn. Az elméleti böl- 
csészet része , mely azon eszméket és elveket fejte- 
geti , melyek alapjai minden ismereteinknek. Az is- 
metan a tapasztalati ismék alapjait, a létezőnek sark- 
tulajdonságait vizsgálja , milyenek a tér, idő, okiság 
stb. (Gnoseologia). 

ISMETANI, (isme-tani) ösz. mn. Ismetant ille- 
tő , arról szóló , arra vonatkozó. Ismetani kérdések, 
fejtegetések. 

ISMETÁR, (isme-tár) 1. ISMERETTÁR. 

ISMETÁRGY , (isme-tárgy) lásd : ISMERET- 
TÁRGY. 

ISMÉTEL , (is-mét- v. [még-]él) áth. m. ismé- 
tél-t v. ismétlétt, htn. — ni v. ismétleni. Valamit újra, 
ismét , megint, még egyszer tesz. Ismételni a monda- 
tot, am. még egyszer elmondani. Ismételni az oskolát, 
am. még egyszer ugyanazon oskolába járni. Ismételni 
a dalt, am. újra dallani. Ismételt verseny (lefuttatás- 
kor), mikor ki van kötve , hogy a ló két ízben le- 
gyen első. 

ISMÉTÉLÉS, ISMÉTÉLŐ, 1. ISMÉTLÉS, IS- 
MÉTLŐ. 

ISMÉTELTEN, (is-mét- [v. még-]el-t-eu) ih. 
Többször megújítva. 

ISMÉTEN, (is-még-en) 1. ISMÉT. 

TSMÉTÉZ, (is-mét- [v. még]-ez) m. ismétéz-tem, 
— tél, —étt; ISMÉTÉZÉS, 1. ISMÉTEL, ISMÉTÉ- 
LÉS. 

ISMÉTLEN, (is-mét- [v. még-jlen) ih. UJTa meg 
újra, meg még egyszer. Itt a len nem tagadó, hanem 
nyomatékos toldalék, mint az eddigien, addiglan, hol- 
tomiglan szókban. V. ö. — IG , rag. 

ISMÉTLÉS, (is-még-él-és) fn. tt. ismétlés-t , tb. 
— ék, harm. szr. — e. Cselekvés, melynél fogva vala- 
mit ismét , azaz újra , még egyszer teszünk. Beszéd 
ismétlése. Ismétlések által betanulni a fegyverforga- 
tásba. 

ISMÉTLŐ, (is-még-él-őj fn. tt. ismétlö-t , harm. 
szr. — je. Oly tanulóról mondják, ki valamely oskolát 
újra jár. 



ISMÉTLŐDIK , (is-még-el-öd-ik) belsz. Maga- 
magát ismétli. 

ISMÉTLÖÓRA, (ismétlő-óra) ösz. fn. Óra mü, 
mely negyedütéskor az órákat is újra üti. 

ISÓBÉRCZ , hegy neve Erdélyben , Maros 
székben. 

ISÓP, 1. IZSÓP. 

ISOPALLAGA , falu Bihar megyében ; helyr. 
Isópallagá-n, — ra, — ról. 

ISPÁI v. ISPÁHI, Zrínyi Miklósnál török köny- 
nyü lovast jelent ; a persa aszp szótól, (zeud nyel- 
ven aszpa, szanszkritul aszva), mely am. ló. 

ISPÁN , fn. tt. ispán-t , tb. — ok , harm. szr. 
— ja. Eredetét köz hiedelem szerént a német Ge- 
spann szótól vette volna, mely régi német nyelven 
am. valamely hivatalnoknak hasonló rangú és hatal- 
mú segéde, aki mintegy öszve van vele fogva. Lásd 
a czikk végén. Nálunk jelenleg 1) alsóbb rendű uro- 
dalmi tiszt , ki a pajtamesternél fölebbvaló, a kasz- 
nárnál pedig alantabb áll , s a néhai úrbéri rendszer 
mellett főkötelessége volt a robotokat , s más úrbéri 
tartozásokat végrehajtani, vagy az urodalmi major- 
ságokra fölügyelni, a gazdasági munkákat intézni stb. 
Hajnalban jó korán , ott terem az ispán , kezében a 
csákány, robotra szólítván. (Parasztdal). Nagy uram, 
ispán uram. 2) A vármegyék főnökei ; különösen kit 
a király nevez ki, főispán (Comes parochianus , sup- 
remus comes), kit pedig a vármegye rendéi választa- 
nak : alispán, (Vice-Comes). Első alispán, másod al- 
ispán , helyettes alispán. A főispánnak régente csak 
egyszerűen , ispán' vala a neve : „Miért hogy az 
Endre király Vata ispánnak kegyetlenségöt hagyott 
vala tenni ez országban." (A Carthausi névtelen. 
Toldy. F. kiadása). A törökben is eléjön : iszpán 
alakban. 

Ha szabad min nyelvünkhöz folyamodni : (amint- 
hogy nem is emlékezünk , hogy valaha a régiségben 
g-vel jönne elé : gespán, gispán), bán a perzsa nyelv- 
ben am. bánó, aki valamivel bánik, továbbá : úr, fő- 
úr, vezér; ugyanez a zendben és szanszkritban van, 
a sínai, valamint régi hunn nyelven váng, vám (a sí- 
nai nyelvben nem levén b betű , ezekben is rokon v- 
vel pótol tátik, t. i. a régi hunnok történetei is csak 
a sínai korrajzok után jöttek tudomásunkra), am. a 
császár után következő főúr, mint nálunk a , nádor- 
ispán.' A régi magyar Passióban is (Toldy F. kiadá- 
sa) Pontius Pilátus ,ispán'-nak neveztetik , mely a 
Vulgatában ,praeses' a görög szövegben : rjY é f l(ov i ez 
utóbbi főnököt , igazgatót stb. jelentvén. A mongol 
nyelvben is van am. fejedelem. Ezek szerént , ispán, 
annyi volna, mint ,ősbán' vagy , őszbán'. V. ö. BÁN. 

ISPÁNI, (ispán- i) mn. tt. ispáni-t, tb. — ak. Is- 
pánt illoto, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Ispánt kö- 
telességek. Ispáni fizetés, czím. Főispáni méltóság. Al- 
ispáni parancs, ítélet. V. ö. ISPÁN. 

ISPÁNK , falu Vas megyében ; helyr. Ispánk- 
on, — ra, — ról 



133 



ISPÁNKODÁS — ISPITÁS 



ISPOT— ISTALYOS 



134 



ISPÁNKODÁS, (ispán-kod-ás) fn. tt. ispánko- 
dás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Ispáni hivatal viselé- 
se, gyakorlása. V. ö. ISPÁN. 

ISPÁNKODIK, (ispán-kod- ik) k. in. ispánkod- 
tam, — tál, — ott. Mint urodalmi ispán hivatalkodik. 
Mondhatjuk egyébiránt azt is : föispánkodik, alispán- 
kodik, azaz fő vagy alispáni hivatalt visel. 

ISPÁNLAKA, falu Erdélyben , Alsó-Fejér me- 
gyében ; helyr. Ispánlaká-n, — ra, — ról. 

ISPÁNMEZÖ, falu Gömör megyében és Erdély- | 
ben, Belső-Szolnok megyében ; helyr. Ispánmezö-n, i 
— re, — röl. 

ISPÁNSÁG, (ispánság) fu. tt. ispánságot, j 
harm. szr. — a. Ispáni hivatal vagy méltóság, vagy 
azon kör, melyre az ispán hivatala kiterjed, vagy idő- 
szak , mely alatt valaki ispánkodik. Ispánságért fo- 
lyamodni. Föispánságot elfogadni vagy megköszönni. 
Alispánságról lemondani. Az én ispánságomban a job- 
bágyok igen pontosak valónak kötelességeik teljesítésé- 
ben. Egész ispánságom alatt ilyesmi nem történt 
rajtam. 

ISPÁNY, 1. ISPÁN. 

ISPÉK, fn. tt. ispék-ét, harm. szr. — je. A né- 
met Speck-bö\ csinált szakácsszó , s jelenti a vékony 
szalagforma szeletkékre metszett szalonnát , melyet 
némely ösztövér, kivált vadhúsokba tűznek, hogy iz- 
letesbek legyenek. 

ISPÉKÉL, (ispék-él) áth. m. ispékél-t. Ispékkel, 
szalonna szeletkével ellát. V. ö. ISPÉK. Oz húst, fog- 
lyot, kappant ispékelni. Tréfásan szólva , az eléadást 
holmi idézetekkel, czifra szavakkal megtoldja. 

ISPÉKÉLŐ, (ispék-él-ő) fn. tt. ispékélö-t, harm. 
szr. — je. Vastag és nagy fülű szakácstü , melylyel 
ispékelni szoktak. 

„Úgy szúrja farába a nyúlispékelöt , 
Hogy most is keresik a nyúlispékelöt." 

Csokonai, Dorottya. 

1SPION, az idegen spion-bó\ alakított köznépies 
szó, magyarul kém, 1. ezt. 

ISPITA, 1. ISPITÁLY. 

ISPITÁLY, ISPITÁL, fn. tt. ispitály-t, tb. 
— ok , harm. szr. — a v. — ja. Ugyanaz a latin hos- 
pitale, német Spital szókkal. 1) Eredeti latin értel- 
ménél fogva jelent irgyenszállást az utazók , kivált, 
régi bucsujárók , zarándokok számára , milyeket a 
magyaroknak is állított szent István király Jeruzsá- 
lemben és Rómában. 2) Ápoló intézet, elöregedett éa 
tehetetlen, vagyontalan polgárok , s más szegények 
táplálására. 3) Kórház, kóroda. Vármegyei, városi is- 
pitály. Meghalt a katonai ispitályban. 

ISPITÁS, (ispita-as), ISP1TÁLYOS, (ispitály- 
os) fn. It. ispitás-t, tb. — ok. Iepitában lakó, táplált 
vagy betegeskedő személy. Az ispitásokvak ételt, kül- 
deni. Átv. ért. beteges, nyavalygó ember. te szegény 
ispitás ! 



ISPOT, (latin spatha, s hellén Gná&tj után) fn. 
tt. ispót-ot, harm. szr. — ja. Sebészi éles metsző kés 
vagy gerely. 

ISPOTÁLY, ISPOTÁLYOS, 1. ISPITÁLY, IS- 
PITÁLYOS. 

ISSASZEGH, 1. ISASZEGH. 

IST, régies és tájdivatos üst helyett ; 1. ezt. 

ISTA, férfi kn. tt. Mát. István név kicsinyíté- 
se ; előtéttel : Pista. 

ISTÁCZ , fn. tt. istácz-ot. Homoki szegfüfaj. 
Nevét a statice armeria görög szótól vette. 

ISTÁLÓ, fn. tt. istálót, harm. szr. — ja. Ugyanaz 
a latin stabulum, német Stall, tót mastal, spanyol es- 
tala , franczia étable, régiesen éstable stb. szókkal. 
Első eredete a szanszkrit szthá, latin sto, német steh- 
en, perzsa isztáden stb. honnan a német stellen , hel- 
lén KTrrjfÁ.1 stb. erednek. Szoros ért. gazdasági épü- 
let, melybe a nagyobb barmokat, különösen igás ök- 
röket és lovakat, s teheneket bekötik. Ökörisiálló, te- 
hénistáló , lóistáló. A csikókat , tinókat istálóra fogni. 
A rideg barmok, u. m. gulyabeliek , ménesiek, to- 
vábbá juhok, kecskék lakhelye : akol vagy karám. Az 
istáló eredeti régi magyar nyelven ól , mely ma köz 
divat szerént csak a disznók és baromfiak tanyájáról 
mondatik. V. ö. ÓL. 

ISTÁLÓBÉR , (istáló-bér) ösz. fn. Díj, melyet 
az idegen istáló használataért fizetni kell, pl. a ven- 
dégfogadókban. 

ISTÁLÓPÉNZ , (istáló-pénz) ösz. fn. 1. ISTÁ- 
LÓBÉR. 

ISTÁLÓS, (istáló-os) mn. tt. istálós-t v. — at, 
tb. — ak. 1) Istálóval ellátott. Istálós majorház. 2) 
Istálóra fogott , istáló ban tartott. Istálós tehenek, ök- 
rök, lovak. Különböztetésül a gulyabeli-, ménesbeli- 
ektől , melyek a szabad ég alatt vagy akolban, ka- 
rámban tanyáznak. 

ISTÁLÓZ, (istáló-oz) áth. m. istálóz-tam, —tál, 
— ott. A barmokat istálóban tartja, neveli. Istálózni 
a csikókat , mielőtt befognák. Közlegein hiányában is- 
tálózni a teheneket. 

ISTÁLÓZÁS, (istáló-oz-ás) fu. tt. istálózás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. A barmoknak, nevezetesen 
szarvasmarháknak és lovaknak istálóba kötése és ott 
tartása, nevelése, hizlalása. 

ISTÁLY, (1), fn. tt. istály-t, tb. — ok, harm. 
szr. — a. Bányászati műszó , a német Stollen után 
alakítva, s jelent meneteles földalatti utat, melyet a 
hegybe ásnok, részént a víz kivezetésére, részént fris 
levegő nyerése végett, részént közlekedésül. Magya- 
rosan : bányaalag, vagy egyszerűen : alag. 

ISTÁLY, (2), AL — , FEL— v. FIL — , falvak 
Pozsony megyében ; helyr. Istály-on , — ra , — ról. 
ISTALYOS, (istály-os) fn. tt. istályos-t , tb. 
— ok. Személy, illetőleg bányabirtokos, ki saját 
költségén istályokat, azaz bányaalagokat ásat ; istály- 
birtokos. 

9* 



135 



ISTÁP— ISTEN 



ISTEN— ISTEN 



136 



ISTÁP, fh. tt. istáp-ot, harm. szr. — ja. Ugyanaz 
a német Stáb szóval, s valamint a német eredeti, tu- 
lajdon és átv. ért. használtatott a régiek által. Ma- 
gyarul 1. GYÁMBOT, GYÁMOL. 

ISTÁPOL , (istáp-ol) áth. 1. GYÁMOL , GYÁ- 
MOLÍT. 

ISTÁPOLÁS, (istáp ol-ás) fn. tt. istápolás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. L. GYÁMOLÍTÁS. 

ISTEN, (lásd végül), fn. tt. istent, tb. — ék, 
harm. szr. — e. 1) Széles ért. nagy erejű felsőbb 
lény , mely a" világ változásai és emberi sors okozója 
s intézőjéül tartatott a műveletlen és érzéki emberek 
által , kik több ilyféle lényt képzeltek maguknak, 
különféle erőt , rangot és hatáskört tulajdonítván ne- 
kik. Jó, és gonosz istenek. Felsőbb, alsóbb istenek. Fél- 
istenek. Egi, pokoli, földi, tengeri, hegyi, erdei istenek. 
Tűz, víz istene. Költészet, gyógyászat, szónoklat istene. 
Szépség, egészség istennője. 

„Van kies szöllöm , van arany kalászszal 
Biztató földöm ; szeretett szabadság 
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől 
Kérjek- e többet?" 

Berzsenyi. 

2) A bibliában átv. ért. isteneknek (valamint némely 
régi népségeknél isten fiainak) neveztetnek a királyok. 

3) Ugyan átv. ért. istennek mondatik oly személy, 
vagy tárgy is, melyet valaki túlságosan lisztéi, vagy 
minek egyedül él. Hasa az istene. 4) Szorosb és leg- 
nemesb ért. legfelsőbb lény, legtökéletesebb szellem, 
mely minden létezőnek okfeje , vagyis a világmin- 
denség teremtője. Ez ért. többes száma nincs. Örök, 
mindenható, mindentudó, kegyelmes, irgalmas, felséges, 
igaz, nagy Isten. Atya, Fiú, Sz. Félek úr Isten. Szent- 
háromság egy Isten. Úr Isten. Üreg Isten (atyaisten). 
Jó az Isten, jót ád , kopasznak is hajat ád (km.). Se 
Istene, se lelke (km.). Emberé a munka, Istené az ál- 
dás (km.). Kinek Isten mit ád , ember el nem teheti, 
vagy ember el ve vallja (km.). Kinek Isten nem adja, 
János kovács sem koholja (km.). Isten marka. Kinőtt 
az Isten markából, azaz nagyra nőtt. Isten a megmond- 
hatója , azaz csak az isten tudná mind meg- vagy el- 
mondani. 

„Isten a megmondhatója , 
Mennyit szenvedek , 
Testi lelki nyugodalmam , 
Mind eltűntének." 

Kis leány baja. (Vörösmartytól). 

Ábrahám , Izsák , Jákob Istene. Magyarok Istene. El 
még a magyarok Istene. Várj , megemlegeted még a 
magyarok Istenét. Istenben hinni, reményleni, bízni. 
Fizzál Istenben , nem hagy el. Istent mindenekfölött 
szeretni, imádni. Istenben boldogult am. meghalt. Is- 
tenre eskünni. Isten nevét káromolni, hiába venni. Is- 
tennek tiz parancsolatit megtartani. Isten ellen véteni. 
Istentől elrugaszkodni. Isten áldása, jótéteménye. 



„Jó az Isten el nem veszthet , 
táplálja a verebet; ö vezérli éltemet." 

B. Orczy Lőrincz. 

„Jó az Isten , jót ád ; megszerezi kardom , 
Amire szükségem leszen , avval tartom." 

Toldy Miklós (Arany Jánostól). 

Isten csapása. Isten büntetése. Isten haragja. Beleütött 
az isten haragja , azaz a mennykő. Isten csudája. Mi- 
csoda Isten csudája ez ! Isten ege , azaz szabad ég. 
Isten háza = templom. Isten igazában = egész erő- 
vel. Isten kegyelme. Isten koporsója. Isten koporsóját 
sem őrzik ingyen. (Km). Isten lova am. szamár. Isten 
nyila am. mennykő. Isten szamara am. nagy szamár. 
Isten országa =z ei'kölcsi ország ; keresztény hívek 
öszvesége ; mennyország. „Istenben bizván , mindent 
tőle származtatván , és hozzá vezetvén vissza , a úgy 
a birodalmak történetében , mint saját élte folyamá- 
ban Istent keresvén , innen érthető azon szende nyu- 
galom , mely arczán el vala hintve azon méltóságtel- 
jes komolyság , mely egész lényét áthatotta , és azon 
elmefenség , mely ... az ö derültségét saját magas- 
ságában találja." (Lonovics József érsek stb. Emlék - 
beszéde Majláth György felett). Már a régi halotti 
beszédben is eléjön : ..Hadlava (=r hallá) holtát te- 
remtő istentől." — „Haraguvék isten és veteve (= 
veté) őt ez munkás világbele." — ..Imádjok uromk 
Isten kegyilmét ez lélikért. 

Nyelvtanilag megjegyzendő , hogy általános 
gyakorlat szerént , Isten' mint legfelsőbb lény, név- 
mutatóval vagy anélkül használtathatik , de az ige, 
mely reá áthntólag viszonylik , mindig tárgyi rago- 
zással jár , pl. Istent (v. az Istent) nem látjuk , csak 
munkáiból ismerjük , Istent imádjátok, vagy az Istent 
imádjátok , (, Istent imádjatok' már azt tenné : [vala- 
mely] Isten legyen az , kit imádjatok , nem ember). 

Eiüuk az , Isten' szóval különféle érzelmek , in- 
dulatok, esküvések, bizonyítások stb. kifejezésére is, 
különösen 1) Nagy fájdalomban, szomorúságban. Is- 
tenem, Istenem ! Boldog Isten, mire jutánk ! Jaj Iste- 
nem de nagy baj , kilencz tehén, még sincs vaj. (Km.). 
Jaj Istenem , mire jutánk, kilencz gyermekből tíz ma- 
radt. (Km.). Istenem, teremtöm , hol az én szeretöm. 
(Népd.). 2) Öröm és hála kifejezésére. Istenem, beh 
örülök ! Istenem, beh szép ! Hála Istennek ! Isten fizesse 
meg. Csak Isten fizessével fizetett. (Km.). 3) Jót, vagy 
rosszat kívánva. Isten áldjon meg. Isten veled. Isten 
hozzád. Isten hírével. Adná a jó Isten. Isten büntesse 
meg. Verje meg az Isten mind a két kezével. 4) Csu- 
dálkozáskor, bámuláskor. Ur Isten, mi az f Szent Is- 
ten , mi történt? 5) Midőn valamitől idegenkedünk. 
Isten mentsen meg ! Isten ne adja ! Isten őrizz ! 6) Mi- 
dőn mentegetődzünk. Isten ne vegye rósz néven. Isten 
bocsáss v. bocsa ! 7) Valaminek rosszalásakor. Isten 
verte, Isten büntette gonosz embere. Isten adta sok rósz 
fia. Isten taszította gyáva embere. 8) Ráhagyólag. 
Isten neki. Isten oda. 9) Kétkedöleg. Tudja Isten, v. 



137 



ISTEN— ISTEN ADTA 



ISTEN ANYJA— ISTENERŐ 



138 



Isten tudja, mi lesz még belőlünk. 10) Esküvőleg, vagy 
bizonyitólag. Isten úgy segéljen. (Isten úgyse). Isten en- 
gem. Istenbizon. Istenemre. Isten látja lelkemet. „Isten 
bizonyom , sirattam az szegény ártatlan iffiaknak ve- 
szedelmeket. " Levél 1557-ből. (Szalay Á. gyűjt.). 

Az ,isten* szó eredetére nézve különféle véle- 
mények vannak. Révai egyértelműnek állítja a Je- 
hova szóval , s véleménye szerént am. aki vagyon, 
minthogy héber nyelven jesch am. lény , létező vala- 
mi , s arabul esztlii , latin est , német ist, (görög taxi, 
szláv jeszt, szanszkrit aszd v. eszti, perzsa : észt vagy 
Jieszt stb.), honnan en harmadik személyraggal szár- 
mazott volna : eszthien, isten. Egészben véve egyezik 
a perzsa jisdan szóval, mely a jó istenség neve volt. 
De eléjön a perzsában ized vagy ezid is, mely szintén 
am. isten. Mások szerént a chaldaeai esta-bó\ szárma- 
zott , mely tüzet jelent , s megegyezik az örök tüzet 
jelentő görög éaríu (latin vesta) v. íatia névvel. 

Mind ezen fejtegetéseknél kevés vagy semmi 
figyelemmel nem valának épen magára a magyar 
nyelvre. A magyarban régiesen is am. a mai ös , fen 
pedig vagy tön , vagy dön , s mély hangon : don is- 
meretes képzők, mint újdon, zordon, mely csak víjabb 
időben rövidült zord-ák, s mely képzők különösebben 
főneveket is alkotnak, mint ösztön {z= ííz-tön), haja- 
don, gordon stb. Ezek után Ítélve ösdön v. régiesen : 
isden vagy isten, annyit tesz mint is-tevő v. ős-tevő, 
öszvébbhúzva is- v. ös-tö (,tő l elötö szóban is am. te- 
vő) , és n toldalékkal (mint eleven), ös-tön, is-tön, is- 
ten ; tehát jelentése : ősmüködő vagy ősvaló, őslény, 
melynek ezek szerént akár tiszta magyarságát , akár 
találó jelentését , találóbbat , mint bármelyik a mon- 
dottak közöl csak az elfogult tagadandja. S a ma- 
gyar még különösen szereti hozzá tenni : élő. Eskü- 
szöm az egy élö istenre, a Bécsi codexben : eleven Is- 
ten , mintha mondaná : oly őslény , mely nem holt 
(mint a bálványok), hanem élő. Némelyek megenge- 
dik, sőt elfogadják ugyan, hogy az is szótag am. ös, 
mely a finn nyelvben isá' , (s am. apa), hanem a ten 
szórészt a tatár tengri ( = ég, és isten) szóból ösz ve- 
tettnek s módosultnak hiszik. Figyelmet érdemel, 
hogy a ,tengri' szónál még egyszerűbb a sínai thién, 
mely am. ég ; idő ; nap (coelum , tempus ; dics) ; a 
honnét is-ihien vagy ős-idő, (mintegy ős időtől fogva 
való), vagy ös-ég, (azaz églakó) jelentésű volna. Ta- 
gadhatatlan , hogy nyelvünk a tatár nyelvekkel van 
legközelebbi rokonságban, de az sem szenved kétsé- 
get, Deguigues egyetlen történész után, ki sínai for- 
rásokból írta meg a hunnok v. hunok, mint szerénte 
is a magyarok ősei történetét, hogy hunn eleink ezer 
évnél húzamosb ideig laktak volt a sínaiak tőszom- 
szédságában , sőt részben ezekkel egyesültek. V. ö. 
HUN. Azonban a tiszta magyar fejtegetésnek itt sincs 
szüksége idegen nyelvre. 

ISTEN ADTA, am. úgy amint Isten teremtette, 
úgy amint Isten kezéből kijött. 

„Hol forrás csörgedez, 
Egy jámbornak áll kis kápolnája , 



Nyílt , födetlen ; ég mosolyg le rája 
Egy letűzött kard a szent kereszt ott , 
És az oltár Isten-adta föld." 

(Salamon. Vörösmartytól). 

Mint indulatot kifejező szóval vagy kedvesnek talá- 
lunk valakit , pl. Isten adta kis barnája, beh illett a 
csókom rája, (népd.) ; vagy pedig valamit roszalunk, 
pl. Isten adta vize, se bűze, se íze. Isten adta koldusa, 
mindig alkalmatlankodik rajtam. A két értelem közti 
különbség a kiejtés hangoztatásában rejlik ; t. i. az 
első értelemben a kifejezést vidoran, gyorsan; az utób- 
biban pedig vontatva hangoztatjuk. Fölveszi a név- 
ragokat is, pl. Ne higy a leánynak, az isten adtának. 
(Népd.). 

ISTEN ANYJA , am. boldogságos szűz Mária, 
ki Jézust szülte , ki Isten éá ember egy személyben. 

ISTENASSZONY, (isten-asszony) ösz. fn. A 
régiek hitregéi szerént isteni hatalmú és rangú nő- 
személy , pl. Juno, Venus , Diana stb. 1. ISTENNÉ. 

1STENBELI, (isten-beli) ösz. mn. A Tatrosi co- 
dexben am. Istentől származó. „Mű istenönkbeli ir- 
galmasságnak miatta." (A latinnak szószerénti fordí- 
tása : per visccra misericordiae Dei nostri). 

ISTEN BIZON , ISTEN BIZONYSÁGOM. Es- 
küvő vagy erősen bizonyító szavak. Isten bizon, nem 
tudok e dologról semmit. 

ISTEN BOCSÁSS v. BOCSÁSSA BŰNÖMET, 
mentegetődző szavak, melyekkel élünk, midőn olyas- 
mit mondani készülünk , mit rosznak tartunk. Isten 
bocsáss, az ördög hozta őt ide, nem is a jó. 

ISTEN CSODÁJA v. CSUDÁJA, am. valamely 
rendkívüli bámulatos látvány , undok torzkép, ször- 
nyeteg. Jaj, mily Isten csudája ezen ember. 

ISTENDOMB, hegy neve Erdélyben, Maros 
•székben. 

ISTENÉL, (isten- él v. isten él) áth. m. istenélt 
v. isteniéit, htn. — ni v. istenleni. Isten gyanánt tisz- 
tel, imád valakit vagy valamit. Hogy isteneljem , ami 
nem Istenem. (Km.). 

„Látá ezt az örök hír; s felemelkedő 
Két szárnyára vévé nagy nevedet , Virág 1 
S túl a csillagokon Melpomene fiát 
Istenié diadalmi hang." 

Virág Benedekhez Csokonai. 

ISTENÉLÉS, 1. ISTENLÉS. 

ISTENEMBÉR, (isten ember) ösz. fn. Keresz- 
tény hittani értelemben, Jézus Krisztus, Isten és em- 
ber egy személyben. 

ISTENEMRE, (is-ten-ém-re) eskü vési vagy erő- 
sen bizonyító indulatszó. Istenemre (esküszöm, mon- 
dom) ezt nem cselekedtem. 

ISTENERÖ , (isten-erő) ösz. fn. 1) Isten min- 
denhatóságáról elménkben alkotott fogalom. 2) Szel- 
lemi erő , tehetség , mely kitűnőbb emberekben nyi- 
latkozik. 



139 



ISTENÉRT— ISTENÉZÉS 



ISTENFA — ISTEN HAZA 



140 



ISTENÉRT , (ís-ten-ért) indulatszó , melylyel 
megütközésünket, roszalásunkat jelentjük ki valami 
fölött. Istenért, mit csinálsz f 

ISTENES, (is-tenés) mn. tt. istenes- 1 v. — et, 
tb. — ék. Isteni tiszteletre, imádásra vonatkozó ; jám- 
bor , buzgó, ájtatos. Istenes ének. Istenes életet élni. 
Istenes jóságok. Istenes emberek, hivek. Vannak ily 
vezetéknevü családok is. 

ISTENÉSÉDIK, (is-ten-és éd-ik) k. m. istené- 
séd-tem , — tél , — éti. 1) Istenessé , azaz jámborrá, 
ájtatossá leszen. 2) Isteni rangra emelkedik , isten 
gyanánt tiszteltetni kezd. 

ISTENÉSÍT, (is-ten-és-ít) áth. m. istené sít- ett. 
htn. — ni v. — eni. 1) Valakit jámborrá, ájtatossá 
tesz. 2) Isten gyanánt tekint, tisztel ; helyesebben : 
istenít. 

ISTENÉSKÉDÉS, (is-ten-és-kéd-és) fn. tt. iste- 
néskédés-t. tb. — ék, harm. szr. — e. Jámbor, ájtatos 
életmód gyakorlása. 

ISTENÉSKÉDIK, (is-ten-éa-kéd-ik) k. m. iste- 
néskéd-tpm, — tél, — ett. Jámbor, ájtatos, buzgó élet- 
módot gyakorol. 

ISTENÉSSÉG , (is-ten-és-ség) fn. tt. istenésség- 
ét, harm. szr. — e. Jámborság, vallási buzgóság, ájta- 
tosság. 

ISTENÉSÜL , (is-ten-és-ül) önh. m. istenésül-t. 
Isteni tiszteletben részesül, istenek sorába igtattatik. 
Máskép : istenül. 

ISTENÉSÜLÉS , (is-ten-és-ül-és) fn. tt. istené- 
sülés-t, tb. — ék. Állapot, midőn valaki istenesül. V. 
ö. ISTENÉSÜL. 

ISTENÉSÜLT, (is-ten-és-ül-t)mn. tt. istenésült- 
et. Istenhez hasonló rangra emeltetett, isteni tiszte- 
letre méltatott. Istenesült római császárok. Istenesült 
hősök a görögöknél. 

ISTENÉSZ, (1), (is-tenész) fn. tt. istenész-t, tb. 

— ék. L. HITTUDÓS. 

ISTENÉSZ, (2), (isten-ész) ösz. fn. Isteni ész. 
1) A legfőbb lénynek tulajdonított észbeli erő; 2) 
az emberekben az isten eszéhez hasonlító lelki te- 
hetség. 

„S most helyettök hófehér burokban 
Jár a béke s tiszta szorgalom ; 
S a művészet fénylő csarnokokban 
Égi képet \íj korára nyom ; 
S míg ezer fej gondol istenészszel , 
Fárad a nép óriás kezével." 

Vörösmarty (Liszt Ferenczhez). 

ISTENESZME, (isten-eszme) ösz. fn. Eszme, 
melyet elménkben az Isten léte s munkásságáról al- 
kotunk, táplálunk. 

ISTENÉZ, (is-ten-éz) áth. m. istenéz-tem, —tél, 

— étt. Valakit istennek nevez, hí, isteni czimmel tisz- 
tel. Máskép : istenéi. 

1STENÉZÉS, (is-ten-éz-és) fn. tt. istenézés-t, tb. 
—ék harm. szr. — e. A tisztelésnek legmagasabb 



foka, illetőleg imádás, mely által valakit isteneznek. 
Máskép : istenélés. 

ISTENFA, (isten-fa) ISTEN FÁJA, 1. ABRUT- 
ÜRÖM. 

ISTENFELEDÉS , (isten-feledés) ösz. fn. Er- 
kölcsi állapot, midőn valaki Istennel , mint az erköl- 
csi törvények hozójával és bűnnek büntetőjével nem 
gondol. 

ISTENFELEDÖ , (isten-feledő) ösz. mn. Isten- 
nel vagy Istenre nem gondoló, úgy cselekvő, oly éle- 
tet gyakorló , mintha Isten nem is volna , vagy nem 
is parancsolná, hogy jók legyünk. 

ISTENFÉLÉS, (isten-félés) ösz. fn. Az isteni 
akaratnak és parancsainak tisztelése , jámbor , erköl- 
csi élet általi teljesítése. 

ISTENFÉLŐ, (isten-félő) ösz. mn. Jámbor életű, 
ki Isten iránti tiszteletből az erkölcsi , különösen ki- 
nyilatkoztatott vallási törvényeket leikiesméretesen 
teljesíti. Istenfélő keresztények. 

ISTENFÉLŐLEG, (isten-félőleg) ösz. ih. Jám- 
borul, az Isten parancsait tiszteletben tartva és meg- 
őrizve. Istenfélőleg élni. 

ISTEN FIA, am. Jézus Krisztus, a Szenthárom- 
ság második személye , ki az Atyától öröktől fogva 
született. 

..Nyilván látjátok Isten haragját, 
Mind ez világon boszuállását : 
Mert nem tiszteljük az Isten Fiát , 
Ő Szent Fiának vére hullását." 
Protestáns panaszló éneke, 1549-ből. (Thaly K. 

gyűjt-)- 

Szélesebb bibliai ért. Isten fiainak neveztetnek álta- 
lán a jámborok , a jó emberek ; legkülönösebben a 
fejedelmek. V. ö. ISTEN. 

ISTENFIÚSÁG, (isten-fiúság) ösz. fn. Tulaj- 
donság , melynél fogva Krisztus urunk Isten fiának 
hívatik. 

ISTENGÚNYOLÁS , (isten-gúnyolás) ösz fn. 
Erkölcstelen cselekvés, midőn valaki az Istent vagy 
Isten nevét gúnynyal illeti. V. ö. GÚNY. 

ISTENGÚNYOLÓ, (isten-gúnyoló) ösz. mn. Ki 
az Istent gúnyos szavakkal illeti. Istengúnyoló hitet- 
lenek. 

ISTEN HARAGJA, Dunán túl am. Isten nyi- 
la , mennykőcsapás. Beleütött a házba az Isten ha- 
ragja. 

ISTEN HÁTA MÖGÖTT, am. félre fekvő he- 
lyen, utón kivül. Isten háta mögött lakni. Isten háta 
mögött fekvő helység. 

ISTEN HÁZA, 1. TEMPLOM. 

„ Télen nyáron pusztán az én lakásom ; 
A rózsámat is csak vasárnap látom , 
Lakásom van hortobágyi pusztába , 
Nem járhatok én az Isten házába ! u 

Néprlal (Tompa M. szerzeménye). 



141 



ISTENHIVO — ISTENITAL 



ÍSTENITELET -ISTEN MENTSEN! 



142 



ISTENHIVO, (isten-hivö) ösz. fu. Személy vagy 
bölcsész, ki Istent hisz, s azt mindenek teremtőjének 
vallja, de kinyilatkoztatást nem hiszen. (Deista). 

ISTENHIVŐSÉG, (isten-hivó'ség) ösz. fn. Böl- 
csészeti vagy hitvallási tan , mely szerint Isten van, 
de kinyilatkoztatott isteni vallás nem létezik. (De- 
ismus). 

ISTEN HOZTA, üdvözlő szózat, melylyel a 
hozzánk belépő vendéget fogadjuk. Isten hozta önt. 
Isten hozta kigyelmedet. , Isten hozott' (azaz téged v. 
benneteket), ha valakit tegezünk. 

ISTEN HOZZÁD, búcsúzó szózat , melylyel az 
egymástól elválók élai szoktak , máskép : Isten ve- 
led. Több személyhez szólva : Isten hozzátok. Isten 
veletek. 

„Isten hozzád , többet nem szólt, 
Nyakamba borult s megcsókolt." Csokonai. 
Tréfásan : Isten hozzád kapufa , arról mondják , ki 
búcsúvétel nélkül elmegy, elillan valahonnét. 

ISTENI, (is-ten-i) mn. tt. isteni-t , tb. — tk. 1) 
Istent illető. Isteni lisztelet , szeretet, szolgálat. 2) Is- 
tentől eredő. Isteni küldetés, származás. Isteni parancs, 
rendelet. Isteni akarat, jelentés, nyilatkoztatás. Isteni 
gondviselés. Isteni szózat. 3) Istenre vonatkozó. /*- 
teni tudományok. Isteni félelem. Isteni tisztelet. 4) 
Átv. ért. és köz nyelven mondják oly dolgokról, me- 
lyek igen jelesek , kitűnők , felségesek. Isteni gondo- 
lat. Isteni mü. Tulzólag nagyító , néha csekély dol- 
gokra is alkalmazott kifejezés. 

ISTEN IGAZÁBAN, Balaton vidékén am. bi- 
tangra hagyva , egyedül az Isten gondviselésére bíz- 
va. Általánosb szokással am. derekasan, egész erővel. 

ISTENIGE, (isten-ige) ösz. fn. Isten szava , a 
Szentírás tanítása; egyházi beszéd. 

ISTENÍHLELÉS , (isten-íhlelés) 1. ISTENSU- 
GALLÁS. 

ISTENILEG-, (is-ten-i-leg) ih. Isteni módon. 
Atv. ért. dicsőén, jelesen, fölségesen. 

ISTENIMÁDÁS, (isten-imádás) ösz. fn. A tisz- 
teletnek és hódolatnak legfelsőbb neme , mely egye- 
dül Istent illet. 

ISTENIMÁDÓ , (isten-imádó) ösz. mn. és fn. 
Oly személyről mondjuk, ki az Istent imádja. 

ISTENISÉG, (isten-i-ség) fn. tt. isteniség-ét, 
harm.szr. — e. 1) Isteni természet, isteni tulajdonságok 
öszvege. Krisztusban az isteniség és emberiség egyesül- 
lek, (deitas). 2) Isteni eredet, származat. A szentírás 
istenisége, (divinitas). 

ISTENISMERET, (isten-ismeret) ösz. fn. Isten- 
ről , amennyire emberileg lehető , képzett fogalmak 
öszvesége. 

ISTENÍT, ISTENIT, (is-ten-ít) áth. m. istenít- 
ett, htn. — ni v. — eni. Átv. ért. embert vagy más 
teremtett állatot istennek vall , oly dicsőnek , jeles- 
nek, fölségesnek tart, mintha valóságos isten volna. 

ISTENITAL, (isten-ital) Ösz. fn. A régiek hit- 
regéje szerént ama drága , s mintegy szellemi ital, 



melylyel az istenek éltének. Átv. ért. igen finom, 
édes ital, pl. tokaji, malagai stb. (Nectar). 

ISTENÍTÉLET, (isten-itélet) ösz. fn. Közép- 
kori birói eljárás a bűnösség kinyomozásábau, t. i. a 
bűnösség vagy büntelenségröli eldöntő ítéletet némely 
életveszélyes bizonylatok, pl. bajvívás, tűz- vagy víz- 
próba kimeneteléből mondották ki. (Középkori latin 
szóval : ordalium, az angolszász ordál, alsó német or- 
deel, azaz Urtheil szótól). 

ISTENÍTÉS , ISTENÍTÉS , (is-ten-ít-és) fn. tt. 
istenités-t, tb. — ék , harm. szr. — e. A tisztelésnek, 
illetőleg imádásnak cselekvényc , melylyel valakit v. 
valamit istenítenek. V. ö. ISTENÍT. 

ISTENIVÉGZÉS, (isteni-végzés) ösz. fn. 1) Ál- 
talán, Isten akarata, rendelete. 2) Különösen a világ 
és emberek sorsa, mennyiben Isten által intéztetik. 
Megnyugodni az isteni végzésen. Ki tehet az isteni vég- 
zés ellen '? Rendszerént külön írjuk. 

ISTENI VÉGZET, 1. ISTENI VÉGZÉS. 

ISTENKÁROMLÁS, (isten-káromlás) ösz. fu. 
Szó vagy beszéd , mely által valaki Isten irányában 
méltatlanul nyilatkozik , mely által az Istent holmi 
becstelen czimekkel illeti vagy tökéletlenségeket tu- 
lajdonít neki, pl. ki az Istent igaztalannak, személy- 
válogatónak mondja stb. 1. KÁROMOL, KÁROM- 
KODIK. 

ISTENKÁROMLÓ, (isten-káromló) ösz. mn. és 
fn. Ki az Isten ellen méltatlan , becstelen szavakkal 
kikel , s tökéletlenségeket tulajdonít neki. Istenká- 
romló, hitetlen, vallástalan ember. 

ISTENKEDÉS , (is-ten-kéd-és) fu. tt, istenke- 
dés-t , tb. — ék, harm. szr. — e. 1) Állapot, midőn 
valaki isteni hatalmat igényelve működik. 

„Mindenható elménk istenkedése 
Ég- s földbe hat , mint az , kivel rokon. " 

Kisfaludy K. 
2) Rimánkodó könyörgés az Isten nevében. 

ISTENKÉDIK, (is-tenkéd-ik) k. m. istenkéd- 
lem, — tél, — éti. 1) Isteni hatalmat igényelve, isteni 
nevet bitorolva működik. 2) Isten nevére hivatkozva 
rimánkodik , könyörög. 

ISTENKEGYELME-FÜ, I. CSIKORKA. (Gra- 
tiola officiualis). 

ISTENKÉSÉRTÉS v. —KÍSÉRTÉS, (isten- 
késértés) Ösz. fn. Maga veszélyeztetésével járó el- 
szántság, munka, egy magában helyes czél elérése v. 
vállalat kivitele végett. 

ISTENKORSÓCSKÁJA, 1. BOLONYIK. 

ISTEN LÁTJA LELKEMET ! esküvést vagy 
bizonyítást , vagy mentséget kifejező mondat, mely- 
lyel az Isten mindentudására hivatkozunk. 

ISTENLÉS, (isten-el-és) fn. tt. istenlést, tb. 
— ék , harm. szr. — e. Cselekvés , vagyis tisztelés 
neme, mely által valakit isten gyanánt imádunk , is- 
tennek nevezünk. V. ö. ISTENEL. 

ISTEN MENTSEN ! szabadkozó, mentegetődző, 
óvakodó, valamely roszat tagadó, elhárító kifejezés, 
s am. dehogy , a világért sem, távol legyen. 



143 ISTENMEZEJE —ISTEN OSTORA 



ISTENROKONS AG — ISTENTELENKEDES 1 4 4 



ISTENMEZEJE, falu Heves megyében ; helyr. 
Istenmezejé-n, — re, — röl. 

ISTENNÉ , jobban : ISTENNŐ , (isten-nö) fn. 
tt. istenné t v. istennö-t. A régiek hitregéi szerén t am. 
Isten gyanánt tisztelt, imádott nőszemély, vagy isteni 
erő, hatalom nó'személyben ábrázolva , milyenek vol- 
tak : Juuo, Venus, Diana, Galatea stb. 

..Ragyogsz felém, éj csillagfátyol a , 
Könyümön rengesz , hold , szelíd istenné ! 
Ah , nem levek az éghez hívtele nné , 
Reményem mégis messze pártol a." 

Szemere Pál. 

ISTENNÉBE , a székelyeknél összehúzva , eb- 
ből : Isten nevében ; 1. ezt. 

ISTEN NEKI ! ráhagyást , megegyezést, enge- 
dést jelentő indulatszó , s am. nem bánom, legyen, 
hagyján, ha úgy tetszik, Isten nevében stb. Isten neki ! 
hát csak elmegyek magam is. 

ISTEN NEVÉBEN , ih. gyanánt használtatik, 
1) am. ingyen, ajándékból, alamizsnaképen, isteni ju- 
talom vagy fizetés fejében. Adj a szegénynek Isten 
nevében. Isten nevében dolgozni. 2) Am. Isten segítsé- 
gével. Menjünk hát Isten nevében. Székelyesen össze- 
vonva : istennébe v. istennében. 

ISTENNYILA, (isten-nyila) ösz. fn. A nyila 
személyragos állapotban van, s ragoztatik. Képes ki- 
fejezés, s am. villám , mennykő. Beütött házunkba az 
istennyila. Üssön bele az istennyila. 

„Kidőlt , bedőlt az oldala , 
Bele jár az istennyila." 

Vörösm. 

Köz nyelven roszaló értelemmel bír. Mi istennyilát 
csinálsz itten t Menj innét istennyilába. Mátyusföldén 
egyszerűen is használják : nyila. Ali a nyila , megint 
itt vagy ? Takarodjál nyilába. 

ISTENNYILAFÜ , (isten-nyila-fü) ösz. fn. 1. 
SZÁDOR. (Orobanche). 

ISTENNYILATKOZAT, (isten-nyilatkozat) ösz. 
fn. Isten akaratának, parancsainak, tetteinek, oktatá- 
sainak nyilvánulása, részint közvetlenül a régi prófé- 
ták előtt, és által , részint közvetve a világ igazga- 
tásában. 

ISTEN ORSZÁGA, am. idveziiltek hazája, 
mennyország. Szélesb ért. keresztény hivek gyüleke- 
zete, anyaszentegyháza e földön. Legszélesb ért. er- 
kölcsi világ. 

ISTENORSZÁGLÁS, (isten-országlás) ösz. fn. 
Mózes által alapított héber alkotmány, mely szerint 
Jehova a hébernép nemzeti istene, s az álladalom lát- 
hatatlan főnöke, Mózes pedig ennek helytartója vala. 
(Theocratia). 

ISTENORSZÁGLAT, (isten-országlat); lásd: 
ISTENORSZÁGLÁS. 

ISTEN OSTORA , am. eszköz, Isten kezében, 
akár egyes emberek , akár népek fenyítésére. 



ISTENROKONSAG , (isten-rokonság) ösz. fn. 
Rokonság az Istennel , erkölcsi és szellemi értelem- 
ben véve. 

ISTENSÉG, (isten-ség) fn. tt. istenség-ét, harm. 
szr. — e. 1) Isteni lény, isteni természet. Jézus isten- 
ségét hivő keresztények. Jézus istenségét tagadó hitlenek. 

„Légy jelen , könyörgünk , mostan azok ellen , 
Azkik káromkodnak Istenséged ellen ! a 

Thaly K. szerént a XVI v. XVII. századból. 

2) Isten. Fölséges, örök, mindenható Istenség. Imá- 
dunk szent Istenség. ., Azért az úr Istenség úgy akar- 
ja , hogy mind földön meunyön , csak az szent bé- 
keség maradjon meg." Góry-cod. 

ISTENSUG ÁLLÁS , (isten sugallás) ösz. fn. 
Széles ért. isteni működés , mely által Isten, mintegy 
közvetlenül fölvilágosítja értelmünket , s az erkölcsi- 
leg teendőket tudtunkra adja. így neveztetik azon 
tudomás is, melyhez ember ily rendkívüli módon jut. 
Istensugallásból történt, hogy stb. Szorosb bibliai ért. 
az isteni ihlés azon neme , mely által Isten emberi 
észt fölülmúló erkölcsi tárgyakat, vallású tanokat, s 
emberileg előre nem látható jövendőket kinyilatkoz- 
tatott a prófétáknak , s más választott híveinek. 

ISTENSZAKÁLLA v. ISTENSZAKÁLLAFÜ, 
(isten-szakálla-fü) ösz fn. Pimpinella nevű növény 
egyik faja. 

ISTEN SZERELMEÉRT! Kérést, feddést je- 
lentő indulatszó. Isten szerelmeért ! kérlek, ne tedd azt. 
Isten szerelmeért ! mit csinálsz t 

ISTENSZERETET, (isten-szeretet) ösz. fn. Er- 
kölcsi magaviselet, melyet valaki Isten irányában, 
Istenhez vonzódva az által bizonyít, hogy a jótette- 
ket gyakorolja. 

ISTENSZOBOR, (isten-szobor) ösz. fn. Hitregei 
vagy valamely pogány istent ábrázoló szobormű. 

ISTENTAGADÁS, (isten-tagadás) ösz. fn. Isten 
lételének tagadása , midőn valaki állítja és vitatja, 
hogy nincs Isten. 

ISTENTAGADÓ, (isten-tagadó) ösz. mn. és fn. 
Ki nem hiszi , hogy Isten van, s ezen véleményét vi- 
tatja is. 

ISTENTASZÍTOTTA , (isten-taszította) ösz. 
mn. Együgyű, gyáva, gyüge, mamlasz. Istentaszitotta 
ember. 

ISTEN TEHÉNKÉJE. Fekete pettyes és vörös 
paizskáju bogárka. (Cantharis rubra). 

ISTENTELEN, (is-ten-telen) mn. tt. istentelen-t, 
tb. — ék. Ki oly feslett és botrányos életet él, mintha 
Istent sem hinne , vagy mint mondaui szokás : kinek 
se Istene , se lelke. Istentelen pogány ember. Isten- 
telen szokás. Szorosb ért. Istentagadó , Istent nem 
hivő. 

ISTENTELENKEDES, (is-ten-telen-kéd-és) fn. 
tt. isteiitelenkédés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Feslett, 
erkölcstelen, gonosz életmód gyakorlása. 



145 ISTENTELENKÉD1K ISTRÁNG 



ISTRÁNGOL— ISZ 



146 



ISTENTELENKÉDIK , (is-ten-telen-kéd-k) k. 
m. istentelenkéd-tem , — tél , — étt. Erkölcstelen, fes- 
lett, gonosz életmódot gyakorol. 

ISTENTELENSÉG, (is tea- telén ség) fn. tt. w- 
tenlelenség-ét , harm. szr. — e. Isten megvetésére v. 
épen tagadására mutató erkölcstelen, feslett életmód, 
rendkívüli romlottsággal járó cselekvés. Istentelenség 
az árvákat és özvegyeket úgy megcsalni Borzasztó, 
hallatlan istentelenség ! 

ISTENTELENÜL , (is-teu-telen-ül) ih. Feslett 
életűén, Istenről és annak törvényeiről megfeledkez- 
ve , Istentől elrugaszkodva , szörnyű gonoszul. Isten- 
telenül élni. Istentelenül kínozni , gyötörni ember- 
társait. 

ISTENTISZTELET, (isten-tisztelet) ösz. fn. A 
protestáns keresztényeknél egyházba gyűlve Isten 
imádása, és Isten igéjének hirdetése, s hallgatása. 

ISTENTUDALOM , ISTENTUDAT , (isten-tu- 
dalom v. -tudat) ösz. fn. Emberi kellő felfogás az Is- 
ten létéről. 

ISTENTUDOMÁNY, (isten-tudomány) 1. HIT- 
TUDOMÁNY, HITTAN. 

ISTENTUDÓS, (isten-tudós) 1. HITTUDÓS. 

ISTENURALOM , (isten-uralom) 1. ISTENOR- 
SZÁGLÁS. 

ISTENÜL, (istenül) ih. Istenképen ; Isten gya- 
nánt. A teremtett lényeket Istenül imádni. 

ISTENÜL , (is-ten-űl) önh. m. istenül-t. Átv. 
ért. isteni dicsőségben részestíl , mintegy Istenné 
leszen. 

ISTENÜLÉS, íis ten-ül-és) fn. tt. istenülés t, tb. 
— ék , harm. szr. — e. Olyan tiszteletben részesülés, 
mint az istenek részesülni szoktak ; dicsöülés. 

ISTEN ÜNÖJE, 1. ISTEN TEHÉNKÉJE. 

ISTEREK v. CSŐSZTELEK , CSESZTEREK, 
falu Torontál megyében ; helyr. Isterek-én , — re } 
— röl. 

ISTÓK , férfi kn. tt. Istók-ot , harm. szr. — ja. 
Közuépi nyelven az István névnek nagyított módosí- 
tása , s felnőtt emberekről mondjuk. Istók bátyám. 
Gúnynévül is használtatik , s néha bolondot jelent. 
Bekukkantott, mint bolond Istók Debreozenbe. (Km.). 
Kinek Isten nem adja, Kovács Istók meg nem koholja. 
(Km.). Mindenütt Istók. Eredj te Istók. 

ISTÓKOS , (istók-os) mn. tt. istókos-t v. — at, 
tb. — ak. Bolondos, dőre. Értelmét a közmondásbeli 
bolond Istóktól vette , ki hagyomány szerént lévai 
születés volt, s évenként eljárt Debreczent megnézni, 
de csak a vámsorompóig ment, honnan betekintvén a 
városba, ismét haza tért. (Dugonics szerint). 

ISTÓKOS AN, (istók-os-an) ih. Bolond Istók 
módjára ; esztelenül , felébe , harmadába. V. ö. IS- 
TÓKOS. 

ISTOR, tájdivatos ostor helyett ; 1. ezt. 

ISTÖK, U'-jdivatOo üttök holvett ; 1. ezt. 

ISTRÁNG , fn. tt. istráng- ot , harm. szr. — ja. 
Ugyanaz a latin strangulum , német Strang , olasz 

AKAD, NAGi" SZÓTÁR III. KOT. 



sti inga stb. szókkal. Jelent általán vékonyabbféle köte- 
let, különösen hámkötelet. Lóistráng, hámistráng. V. 
ö. HÁMKÖTÉL 

ISTRÁNGOL , (istráng- ol) áth. m. istrángol-t. 
1) Istránggal ver, megver vagy megfojt, felakaszt 
valakit. 2) Istránggal felszerel, ellát. 

ISTRÁZSA , a szláv nyelvből csúszott át ; ma- 
gyarosan ÓV, őrálló; amabból eredett : strázsál, mely 
am. őrt áll. 

ISTVÁN, (hellén-latin Stephanus-hói eredett, je- 
lentése : koszorú) ; férfi ku. tt. Islván-t , tb. — ok, 
harm. szr. — ja Stephauus Sz. István király 

„Ah! hol vagy magyarok 
Tündöklő csillaga ! 
Ki voltál valaha 
Országunk istápja V 
Hol vagy István király ? 
Téged magyar kivan , 
Gyászos öltözetben 
Te előtted sírván. 



Tekints István király ! 
Szomorú basádra , 
Fordítsd ^ nemeidet 
Régi országodra " 
Régi szent ének (Erdélyi J. gyűjt.). 

Több helységek neveztetnek róla , u. m. Istvánfalva, 
Istvánháza, Istvánmegye, Istvánvágás, Istvánd, Islván- 
di, Istvánlelke (Pest határában) s>cb. 

ISTVÁND , LESENCZE — , falvak Szála me- 
gyében ; helyr. Istvánd on, — ra, — ról. 

ISTVÁNDI, mezőváros Somogy megyében ; falu 
Szathmár megyében. Helyr. Istvándi-ba , — ban, 
— bél. 

ISTVÁNFALU , helységek Szepes és Vas me- 
gyében ; helyr. Istvánfalu-ba, — ban, — ból. 

ISTVÁNFALVA , helység Pozsony megyében ; 
helyr. Istvánfalvá-n, — ra, — ról. 

ISTVÁNFÖLD, falu Torontál megyében ; helyr. 
Istvánföld-ön, — re, — röl. 

ISTVÁNHAZA, puszta Heves megyében; de 
falu Erdélyben, Alsó-Fejér megyében ; helyr. István- 
házá-n, — ra, — ról. 

ISTVÁNHEGY , bányászgyarmat Krassó me- 
gyében ; helyr. Istvánhegy-én, —re, — röl. 

ISTVÁNRA, (István-ka) kies. férfi kn. It T«t- 
vánkát. Kisded , fiatal vagy kedves István , Pistika. 

ISTVÁNMEGYE, puszta Bács-Bodrogh megye 
ben ; helyr. Istvánmegyé-n, — re, — röl. 

ISTVÁN- VÁGÁS, falu Sáros megyében ; helyi . 
István- Vágás-on, — ra, — ról. 

ISZ, (1), elvont hangutánzó gyök, melynek 
származékai jelentenek a) csúszandó mozgást, u. m. 
iszam, iszamodik, iszamlik, iszánkodik . b) elsurranó 
mozgást , mint : iszki, iszkódik, iszkurdi. 

10 



147 



ISZ— ISZAM 



ISZAMEKONY— TSZAPHAL 



148 



ISZ, (2), borzadási kedélyhang, az iszony, iszo- 
nyodik, iszonyú, iszonyat, iszonyatos, iszonytató, iszo- 
nyúság származékokban. Legközelebbi rokona azon 
ir, melyből irtózik, irtóztató eredtek. Lásd : ISZONY 
alatt. 

ISZ , (3) , elvont gyöke, vagyis törzsöke isza, 
iszák, iszik szóknak. Rokon szí szóval. L ISZIK. 

ISZA, (i sz-a) fn. tt. iszát. Oly személy , ki so- 
kat iszik, máskép : iszos. Jobbára összetéve használ- 
tatik , s ekkor általán am. ivó , valamit inni szokó. 
Borisza , ki bort szokott inni ; bornemisza, ki nem 
iszik bort; vízisza, ki vizet szokott inni. 

ISZÁK, (1), (i-sz-ák v. i-sz-a-ak, v. i-sz-a-ak), 
fn. tt. iszák-ot. Szeszes italokkal, különösen borral, 
pálinkával mértéken túl élö, részeges ; isza. Ezen ér- 
telemben az iszik igével egy gyökü. 

ISZÁK , (2), fn. tt. iszák-ot. Ugyanaz a latin 
Saccus, német Sack, hellén cáxog, lapp tsakes, héber 
pH? stb. szókkal , s jelent némely vidéken bőrtarisz- 
nyát , másutt nyeregbeli általvetöt, Göcsejben, s du- 
nántúli több vidékeken koldustáskát, mely két rész- 
ből áll , s egyik elül, másik hátul fityeg. 

ISZÁKOS, (1), (i-sz-a-ak-os) mn. tt. iszákos t 
v. — at, tb. — ak. Részeges, iszos. 

ISZÁKOS, (2), (iszák-os) mn. tt. iszákos-t v. 
— at, tb. — ak. Iszák nevű tarisznyával ellátott. Iszá- 
kos nyereg. Iszákos koldus. V. ö. ISZÁK, (2). 

ISZÁKOS-ÁLLAT, ösz. fn. Indiai emlős állat, 
hegyes és bajuszos orral (Schnauze), olyan lábakkal, 
mint a majmokéi, és hosszú farkkal. Hasán redőzet es 
bőre van , mely a hasbörrel együtt iszákot képez, 
ebben fiait ápolván és hordozván. (Didelphis). 

ISZÁKOSKODÁS , (i-sz-a-ak-os-kod-ás) fn. tt. 
iszákoskodás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Mértéken 
túl ivás , illetőleg szeszes italok mértéktelen haszná- 
lása , részegeskedés. 

ISZÁKOSKODIK , (i-sz-a-ak os kod-ik) k. m. 
iszákoskod- lam, — tál, — ott. Szeszes italokkal mér- 
téktelenül él , részegeskedik. 

ISZÁKOSSÁG, (i-sz-a-ak-os-ság) fn. tt. iszá- 
kosság-ot, harm. szr. — a. Részegesség, iszosság, pi- 
tyós8ág. 

ISZALAG, (ih v. juh szalag) ösz. fn. Eredeti- 
leg ih-szalag , mit másutt juh-szalagnak mondanak, 
mint : ihász, juhász, ihok, juhok, ihar, juhar. Szalag- 
alakú felfutó növényfaj a béresek neméből, mely ki- 
vált a síkföldi erdőket szereti , s a fák derekaira te- 
kerödzik. Máskép : vmike, venicz, szulák. (Clematis 
vitaiba). 

ISZAM, (isz-am) fn. tt. iszam ot, harm. szr. — a 
v. — ja. Eredetileg , s általán am. helyből való ki- 
mozdulás, csúszás, sikamlás. Gyógytani ért. valamely 
Z8igernek rendes helyzetéből részintes vagy egészle- 
ges kilépte, természetes vagy más nyilason, úgy hogy 
a kimozdult rész köz takarók nélkül a léggel érint- 
kezésbe jön (prolapsus, procidentia). 



ISZAMEKONY, (isz-am ék-ony) mn. tt. iszam- 
ékony-t v. — at, tb. — ak. Könnyen isz amodó. 

ISZAMIK, (isz-am ik) k. 1. ISZAMODIK. 

ISZAMKODÁS , (isz-am-kod-ás) fn. tt. iszam- 
kodás t, tb. — ok, harm. szr. — a. Jégen csúszkálás, 
csuszkárolás, irongálás. 

ISZAMKODIK , (isz-am-kod-ik) k. m. iszam- 
kod-tam, — tál, — ott. Székely szójárás szerént am. 
csuszkái , csuszkorál , korcsolyával befutja a jeget, 
irongál. 

ISZAMLÁS, (isz-am- ol-ás) fn. tt. iszamlást, tb. 

— ok, harm. szr. — a. 1. ISZAMODÁS. 

ISZAMLIK, (isz-am-ol-ik) km. iszaml ott, htn. 

— ani. 1. ISZAMODIK. 

ISZAMÓ, (isz-am-ó) mn. sajátlag ,iszamik' igé- 
nek részesülője. A régieknél, pl. a Carthausi névte- 
lenben am. gyarló (caducus, mintegy csuszamló). „Mi 
oka, szerető fiam, hogy esmeg ez iszamó világra tér- 
tél?' (Toldy F. kiadása 160. lap). 

ISZAMODÁS, (isz am-od-ás) fn. tt. iszamodás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Csuszamodás , valamely 
testnek rendes állásából , helyzetéből el- vagy kisi- 
kamlása. V. ö. ISZAMODIK. 

ISZAMODIK, (isz-am-od-ik) k. m. iszamod-tam, 
— tál, — ott. 1) Mondjuk tagról, midőn csuklójából 
kimozdul , kicsuszszanik. 2) Futauaodik , futásnak 
ered, különösen jégen csuszkái, irongál. V. ö. ISZAM 

ISZÁNK , (isz-án-k) fn. tt. iszánkot. Lásd : 
IRONGA. 

ISZANKODIK v. ISZÁNKODIK, (isz án-kod- 
ik), 1. ISZAMKODIK. Igen valószínű, hogy a szán, 
szánka, szánkó név is innen vette eredetét, s tulajdon- 
kép : iszán, iszánka, iszánkó , azaz oly eszköz, mely 
iszánkodik, csuszamlik , vagy melyen iszamni, csúsz- 
ni lehet. 

ISZAP, (isz-ap) fn. tt. iszapot, harm. szr. — ja. 
Gyöke a csúszást jelentő isz ugyanaz , mi az iszam, 
iszamlik szóké. Jelenti a víz által lerakott nyálkás 
sarat , mely fris állapotában sikos , csúszós szokott 
lenni Az árvíz iszappal behordja a földeket, réteket. 

ISZAPDA, (isz-ap-da) fn. 1. ISZAPPAD. 

ISZAPFOLYÓFÜ , (iszap-folyó-fü) ösz. fn. A 
folyókák , vagyis szulákok neméhez tartozó füfaj, 
nyildad levelekkel (convolvulus arvensis). Máskép : 
kis fulák, szulák, folyófö. 

ISZAPFÜ, (iszap-fü) ösz. fn. lásd : ISZAPFO- 
LYÓFÜ. 

ISZAPFÜRDŐ, (iszap-fürdő) ösz. fn. Fürdő oly 
iszapban, mely gyógyerővel bir. 

ISZAPGÖDÖR, (iszap-gödör) ösz. fn. Gödör, 
melyben az átfutó árvíz , vagy általán a kiapadt víz 
iszapja lerakodik, vagy lerakodott. 

ISZAPGYOPÁR, (iszap gyopár) ösz. fn. A gyo- 
párok neméhez tartozó növényfaj, mely iszapos föld- 
ben tenyészik. V. ö. GYOPÁR. 

ISZAPHAL, (iszap-hal) ösz. fn. Általán halfa- 
jak, melyek iszapban , vagyis iszapos vízben szeret- 



149 ISZAPÍT— ISZAPPÁRTAMAG 



ISZ APRÓ JT— ISZIK 



150 



nek lakni , milyenek némely pontyfajok , pl. czoni- 
pók, kárászok, de különösen, a csíkok, 'angolnák. 

ISZAPÍT, (isz-ap-ít) áth. m. iszapított , htu. 
— ni v. — ani. Tulaj donképen : iszappá tesz. Külö- 
nösen 1. ISZAPOL. 

ISZAPLÓ, 1. ISZAPOLÓ. 

ISZAPMERO, (iszap-merő) ősz. fn. így nevez- 
tetnek azon különféle alakú eszközök, edények vagy 
gépek, melyekkel a csatornák, folyók, kutak, árkok 
fenekén öszvegjült iszapot kitakarítják. 

ISZAPMÜ, (iszap-mü) ösz. fn. A folyóvízi aranyá- 
szok , aranymosók sajátságos eszköze , illetőleg ro- 
vátkolt s lejtésen felállított deszkája vagy padja, 
melylyel az iszapban elszórva létező aranyszemeket 
hosszas ide-oda lóbálgatás , mosás , öntözgetés után 
elválasztják. 

ISZAPODAS, (isz-ap od-ás) fn. tt. iszapodást, 
tb. — ok. harm. szr. — a. A vízben felolvadt földré- 
szecskéknek fenékre leszállása, s iszappá levésé. 

ISZAPODIK, (isz-ap-od-ik) k. m. iszapod tam, 
— tál, — ott. A vízről mondjuk, midőn lassan-lassan 
kipárologván, a benne létező földrészecskék sűrűsöd- 
nek, míg végre iszappá alakulnak. 

ISZAPOL, (iszap-ol) áth. m. iszapol-t. Iszappal 
bevon , betakar , bemocskol. Az árvíz beiszapolja a 
partokat, földeket, réteket, füvet, vetéseket. A keité- 
szeknél faültetéskor a földet úgy meglocsolja, hogy 
ez mintegy iszappá válik a végett, hogy a fa gyöke- 
rei körül semmi üreg ne maradjon. 

ISZAPOLAS, (isz ap-ol-ás) fn. tt. iszapolás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Valaminek iszappal beta- 
karása, bemocskolása. 

ISZAPOLÓ, (isz-ap-ol-ó) fn. tt. iszapoló-t. Bá- 
nyabeli munkás , ki az iszapban létező érezrészeket 
mosás által, iszapmü segedelmével megtisztítja. 

ISZAPOS, (iszapos) mn. tt. iszapost v. — at, 
tb. — ak. 1) Iszappal bevont, födött, takart, mocs- 
kolt. Iszapos vízpartok. Iszapos széna, legelő. Iszapos 
faderekak. 2) Iszappal vegyes, kevert. Iszapos víz. 

ISZAPOSÁN , (isz-ap-os-an) ih. Iszappal be- 
hordva , iszappal mocskolva , vegyülve, keverve. 

ISZAPOSODÁS, (isz-ap- os-od-ás) fn. tt. iszapo- 
sodás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. A vízfenéknek vagy 
vízmelléknek, árvíz lepte földnek azon állapota , mi- 
dőn iszapossá lesz. V. ö. ISZAPOS. 

ISZAPOSODIK, (isz-ap-os-od-ik) k. m. iszapo- 
sod-tam, — tál, — ott. Iszaptól bemocskolódik, iszap- 
pal behúzódik, iszapossá lesz. Iszaposodnak árvízkor 
a fák derekai, a megfutott rétek, legelök, vetések. Isza- 
posodik a folyóvíz partja. 

ISZAPPAD , (iszap-pad) ösz. fn. Padka, vagyis 
tüzhelyforma pad a hámorokban , melyen az idegen 
ásványrészektől elválasztott ónat megmossák. 

ISZAPPÁRTAMAG, (iszap-párta-mag) ösz. fn. 
Növényfaj a pártamagok neméből , mely iszapfold- 
ben tenyészik. (Pyretrum uliginosum. W). 



ISZAPROJT, (iszap-rojt) ösz. fn. Növénynem 
a két főbb hímesek seregéből, és magrejtősök rendé- 
ből. Iszapos földben tenyészik. (Limosella). 

ISZAPVONO, (iszap-vonó) ösz. fn. Általán esz- 
köz, pl. hosszú nyélre szegezett deszka, melylyel az 
iszapot eltakarítják. Ilyenek a sóaknai iszapvonók v. 
nagyobbféle eszközök , melyek által , s lovak vagy 
hajók erejével a vizek fenekén öszvegyült iszapot ki- 
takarítják. 

ISZAPZÁTONY, (iszap-zátony) ösz. fn. Zátony, 
mely az öszvegyült víziszapból kerekedett. 

ISZAPZSOMBOR, (iszap-zsombor) ösz. fn. Nö- 
vényfaj a zsomborok neméből, melynek levelei a víz 
alatt pázsftosak, a víz felett láncsásak. A víz elszá- 
radván, szára az iszapon elterül, s akkor minden le- 
velei láncsásak. (Sisymbriutn amphibium). 

ISZASÁG , (i-sz a-ság) fn. tt. iszaság-ot, harm. 
szr. — a. Tulajdonság, vagyis rósz szokás, midőn va- 
laki szeszes italokkal mértéktelenül él. 

ISZÉNY, (íz-ény) fn. tt. iszényt, tb. — e4. So- 
mogyban am. némely más helyeken : izék ; 1. ezt. 

ISZERNYÉK, (íz-er-eny-ék) fn. tt. iszemyékét 
L. ÍZEK. 

ISZIK , (i-sz-ik) k. és néha átható is. Gyökül 
egyedül az i tekinthető , melynek tiszta származéka 
i-ik, a jelenidőben sz nyomosító hangot vett fel, s lett 
i-sz-ik; múltakban u-t : (i-ék) helyett : i-v-ék ; i-tt, 
(i-ott) v. i-v-ott ; jövőben : i-andik v. i-v-and-ik ; pa- 
rancsolóban (i-j-ál) helyett : i-gy-ál ; htn. inni, (i-sz-ni 
helyett), innen az óhajtó : innám {i-sz-nám helyett). 
Hogy tiszta gyöke i , kitetszik mind a múlt és jövő 
alakokból , melyek a tiszta i gyökkel is általános 
használatban vannak : i-tt-am, i-tt-ál, i-tt; i-andom, 
i-and-ol, i-and-ik ; mind onnan, mert a tehetőt és mi- 
veltetőt egyedül ez veszi fel : i-hat-ik, i-tat, nem pe- 
dig : ísz-hatik, isz-tat. E tekintetben egyeznek vele 
az alszik, fekszik, nyugszik igék , melyek tiszta gyö- 
kei : al, fek, nyűg. 

Törökül icsmek (inni), finnül juon. Ezeni gyök 
több főkép ajakhangok közé rejtve megvan a szansz- 
krit pí, görög 7Zivco, latin bibo , német trinken , szláv 
pijem , orosz piin igékben, s ennél fogva a magyar- 
ban legtisztábban és legegyszerűbben. Sínai nyelven 
szu (bibére), a szívás hangutánzása, mely szintén meg- 
van a magyar isz törzsben. 1) Valamely híg , folyó 
testet a torkon , vagy gégén magába vesz , szí, önt. 
Aki szomjas , igyék. Aki élni akar , innia kell. Vizet, 
bori, tejet inni. Pohárból , palaczkból, kancsóból, ku- 
lacsból , vödörből , tenyérből inni. Valakinek egészsé- 
gére inni. Addig iszom , mig a fogam ki nem ázik. 
(Népd.). Meginná a Krisztus palástját is. (Km.). El- 
iszsza mindenét. Leitta az eszét. Beitta a mentéjét. 
Igyál ökör , tóvíz. (Km.). Igyál, ne igyál, elvisz a ha- 
lál. (Dal). Igyunk derűre , igyunk borúra. (Kölcsey). 
Iszik, mint a szapusajtár, mint a gödény, mint a peré- 
nyi törökök , mint a csap stb. (Km.). 2) Átv. ért. a 
nedvet magába veszi valamely száraz vagy hézagos 

10* 



j 51 



ISZKA — ISZKORAL 



ÍSZKOS— ISZONYIT 



152 



(est. Iszik a föld, ha öntözik. Iszik a szivacs. Iszik az 
úgynevezett itatás papiros. Iszik a hajó , midőn repe- 
désein vagy nyilasain beszivárog a víz. 3) Költői ■ 
nyelven valamely folyót, patakot inni annyi mint azon | 
folyó vagy patak mellett lakúi. Dunát, Tiszát ivó ma- \ 
gyarok. Szinte költői nyelven mondjuk a napsugarak- í 
ról, hogy a nedvet, harmatot iszszák, azaz páraalak- j 
ban felszíják. De hisz' a nap délfelé jár , a harmatot \ 
felitta már. (Népd.). 

ISZKA, falu Máramaros megyében ; helyr. Isz- 
kán, — ra, — ról. 

ISZKÁBA, (a szanszkritban szkabh am. meg- j 
erősít) fn. tt. iszkábát. Széles fejű szeg , melylyel a 
hajók bordái közé csíptetett mohot és vékony lécze- 
ket megerősítik, vagyis hajósok nyelvén szólva, mely- 
lyel a hajókat varrják. Az olaszban is előfordul : es- 
cappa. Máskép : eszkába, iszpáka, eszpáka. Közvetle- 
nül valószínűleg az olasz nyelvből vétetett által, mint 
némely más , a hajózáshoz tartozó szók, pl. burcsella 
(barcella), timon (teino). 

ISZKÁBÁL, (iszkába-al) áth. m. iszkábál-t. Isz- 
kábával vagy iszkábákkal megerősít , Öszvevarr. V. 
ö. ISZKÁBA. Hajót, dereglyét, ladikot iszkábálni. 

ISZKÁBÁLÁS, (iszkába-al-ás) fn. tt. iszkábá- 
lás-t, tb. — ok, harin. szr. — a. Hajócsinálók és ta- 
tarozók munkálása , midőn iszkábálnak. V. ö. ISZ- 
KÁBÁL. 

ISZKÁBÁS, (iszkába as) mn. tt. iszkábás-t v. 
— at, tb. — ak. 1) Iszkábával megerősített, öszvesze- 
gezett. Iszkábás csónak, dereglye. 2) Iszkábát csináló, 
áruló. Iszkábás czigány, czigány asszony. 

ISZKÁBÁZ, (iszkába az) áth. m. iszkábáz-tam, 

— tál, —ott. 1. ISZKÁBÁL. 

1SZKÁBÁZÁS, (iszkába-az ás) fn. 1. ISZKÁ- 
BÁLÁS. 

ISZKÁSZ v. ISZKÁZ, ALSÓ- , KÖZÉP-, 
FELSŐ — , falvak Veszprém megyében; helyr. Isz- 
kász-on, — ra, — ról. 

ISZKA-SZENT-GYÖRGY , falu Fejér megyé- 
ben ; helyr. Szent-György-ön, — re, — rbl. 

ISZKI, (isz-ki) ösz. indulatszó , a menést, moz- 
gást jelentő isz és ki szókból , s am. czoki ! menj ki, 
csiba ! Kutyaüző szó. Iszki kutya a szobából ! Iszki te ! 
lszki kormos ! 

ISZKITEL , tájdivatos , nem , iszki 1 szótól szár- 
mazva , hanem ,üsztökél'-ből módosulva. L ÜSZ- 
TÖKÉL. 

ISZKODIK, (isz-ki-od-ik) belsz. m. iszkódtam, 

— tál, — ott. Alkotó részei : a menést, mozgást, csú- 
szást jelentő isz és ki. Tréfásan szólva am. sietve, 
mintegy csúszva, surranva elmegy, elillan, elkotródik, 
elhordja az irháját. Eliszkódott ö kelme. Dunán túli 
tájszó. 

ISZKÓFIOM, 1. SZKÓFIOM v SKÓFIOM. 

ISZKOMBIA, 1. SZKOMBIA. 
ISZKOKÁL v. 1SZKURÁL, (i-sz ik-or-ál, önfa. 
m iszkorált. Tájszó, am. iddogál, ibzogál. pitisál. 



ISZKOS, (isz-kos) tájszó, 1. ISZÁKOS. 
ISZLO, erdélyi falu Maros székben ; helyr. Isz- 
ló-n, — ra, — ról. 

ISZOGÁL, (i-sz-og-ál) gyakorító áth. m. iszo- 
gált. Gyakran, vagy egymás után többször iszik. 

ISZOGAT, (i-sz-og-at) gyak. \ge,m.iszogat-tam, 
— tál, — ott. Gyakran vagy lassan-lassan iszik, id- 
dogál, pityizál. Boraimat kiiszogatták a. gyakori ven- 
dégek. Esténként kocsmában szeret iszogatni. 

ISZOM, eléfordúl ezen ikeritésben : eszem-iszom ; 
lásd ezt. 

ISZOMKÁRÁSZ, (iszom kárász) ösz. fn. Tréfás 
g ) nyelven am. iszákos, részeges ember. Különösen 
divatos Rév-Komárom vidékén. 

ISZONY, (i sz-ony v. isz ony) fn. tt. iszony t, 
tb. — ok , harm. szr. — a Gyöke vagy a mozgást je- 
lentő i , (ugyanaz , mely az ijed , irtózik szókban is 
megvan), minthogy az iszony egész valónkat moz- 
gásba hozza , megrázkódtatja ; vagy pedig a hang- 
utánzó isz , minthogy iszonyodáskor lélekzetünket 
visszahúzva , s körülbelül isz hangot hallatva jelent- 
jük ki félelmünket , s vele kapcsolatban levő bámu- 
lásunkat. Innen iszonyodik mintegy viszonyodik. Je- 
lenti a félelemnek azon nemét, mely a fenyegető ve- 
szély nagysága által bámulatra gerjeszt , s egész va- 
lónkat megrázkódtatja, pl. melyet valamely vérengző 
vadnak hirtelen ránk rohanása, vagy szörnyű kegyet- 
lenség , kinzás látása okoz bennünk. Ki olvashatja 
iszony nélkül Tamerlan kegyetlenségeit f 

ISZONYAT, (isz-ony-at) fn. tt. iszonyat- ot, 
harm. szr. — a. E szóban az at szótag nem képző, 
hanem toldalék, mely az iszony szónak nagyobb nyo- 
matékot ad, (v. ö. ISZONYATOS) ; hacsak azt nem 
teszszük fel, hogy létezett hajdan iszonyik ige, melyből 
iszonyás, iszonyat származhattak. V. ö. ISZONYTATÓ. 
ISZONYATOS, (i sz-ony-at os) mn. tt. iszonya- 
tos-t v. — at , tb. — ak. Megnyújtott szó az elavult 
iszonyos helyett , mint : szerelmeles, kellemetes , alkal- 
matos. Ezen nyelvhasonlatnál fogva am. fölötte , na- 
gyon iszonyú. Iszonyatos kegyetlenkedés, vérengzés, ve- 
szély. V. ö. ISZONYÚ. 

ISZONYATOSAN, (isz-ony-at- os-an) ih. Fölöt- 
te , nagyon iszonyúan , szörnyű félelmet , borzadást 
gerjesztve. Iszonyatosan dühöng a tengeri fergeteg. V. 
ö. ISZONYATOS. 

ISZONYATOSSÁG, (i-sz-ony-at-os-ság) fn. tt. 
iszonyatosság- ot , harm. szr. — a. Iszonyatos állapot, 
vagy tulajdonság. Tengeri vész iszonyatossága. V, ö. 
ISZONYATOS. 

ISZONYÍT, ISZONYIT, (i-sz-ony-ít) áth. m. 
iszonyít-ott, htn. — ni v. — ani. 1) Iszonyú félelmet 
v. félelemre gerjeszt ; véghez viszi , eszközli , hogy 
iszonyodjunk valami fölött. A nagy veszély látása el- 
iazonyított mindnyájunkat. 2) Valamit túlságosan fe- 
lelni ásó tesz vagy olyannak fest. Kár oly kis ve- 
szélyt, annyira iszonyltani. 



153 



ÍSZONYITAS— ISZONYÚSÁG 



f SZONYUS AGOS — ITAL 



154 



ISZONYÍTÁS, ISZONYITÁS, (isz-ony ít-áa) 

fn. tt. iszonyítás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselek- 
vés, mely által valami iszonyúvá tétetik v. festetik. 

ISZONYÍTÓ , ISZONYITÓ , (i-sz-ony-ít-ó) ran. 
tt. iszonyítót. Ami iszonyt gerjeszt , borzasztó, meg- 
rázkódtató, félelmet támasztó. Iszonyító csatazaj. 

ISZONYKODÁS, (i-sz-ony-kod-ás) fn. tt. iszony- . 
kodás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Szenvedő állapot, 
midőn valaki iszonykodik. V. ö. ISZONYKODIK. 

ISZONYKODIK, (isz-ony-kod-ik) k. m. iszony- , 
kod-tam, — tál, — ott. Tartós iszonyban vagyis iszonyt 
gerjesztő félelemben van. Olyan alakú ige, mint bo- 
szonkodik, rimánkodik , siránkozik. Távolító ragu ne- j 
vet vonz. Iszonykodik a szörnyű kegyetlenségtől. 

ISZONYODÁS , (i-sz-ony-od-ás) fn. tt. iszonyo- 
dás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Félelmes állapot, | 
melyben az szenved , ki iszonyodik valamitől. V. ö. 
ISZONYODIK. i 

ISZONYODIK, (isz-ony od-ik) k. m. iszonyod- 
tam, — tál, — ott. Iszonyú félelem keletkezik benne, ' 
iszonyt kezd érezni , mely folytonosan növekedik ; 
iszonynyal elfordul vagy el kezd fordulni valamitől. 
Abban aki iszonyodik , az iszony kezdődik , fejlődik, 
aki pedig iszonykodik, abban az iszony tartósan meg- 
marad. Távolitó ragu neveket vonz. Ember , én iszo- 
nyodom tőled. Még a nevétől is iszonyodom. Eliszo- 
nyodni valamitől. 

ISZONYTATÓ, (i-sz-ony-tat-ó) mn. tt. iszony- 
tató- 1. Iszonyatra inditó. Iszonytató förgeteg. E szó- 
ból gyaníthatni , bogy létezett hajdan iszovyik ige, 
melyből lett : iszonytat, s ebből iszonytató. 

ISZONYTATÓAN, (i-sz-ony-tat-ó-an) ih. Iszo- ! 
nyatra iuditólag, iszonyatosan. 

ISZONYÚ, (isz-ony- ú) mn. tt. iszonyú-t v. — at, j 
tb. — k v. — ak. Fokozva : bb v. abb. Iszonyt ger- 
jesztő ; rettenetes , borzasztó , félelmetes ; ádáz , ke- ! 
gyetlen. Iszonyú csatazaj, tengeri vész. Iszonyú ember. 
Iszonyú vad. Nagymondható szavaink egyike , mely- 
lyel, mint több másokkal, közbeszédben oly tárgya- I 
kat is szoktak jelzeni , melyekről legfölebb sok , j 
nagy , rendkívüli jelzőket kellene használni , pl. o. J 
Iszonyú sok pénze van. Iszonyú távolság. Iszonyú rósz 
bor stb. ' 

ISZONYÚAN , (isz-ony-ú-an) ih. Iszonyú mó- 
don ; borzasztóan ; kegyetlenül, ádázul. Köznyelven : l 
nagyon, fölötte, igen. Iszonyúan dúlt a szélvész. Iszo- ' 
nyúan megcsalatkoztam benned- Iszonyúan kellett ne- I 
vetnünk. 

ISZONY? ÚL, (isz-ony- úl) önh. m. iszonyúi- 1. L. I 
ISZONYODIK. 

ISZONYÚLAG , (isz-ony-ú-lag) lásd : ISZO- j 
NYÚAN. 

ISZONYÚLÁS, (isz-ony-úl-ás) lásd : ISZONYO- I 
DÁS. | 

ISZONYÚN, 1. ISZONYÚAN. 

ISZONYÚSÁG, ISZONYÚSÁG, (iaz ouy-ú ság) 
In. tt. iszonyúság ot, harm. szr. — a Lszonyú állapot 



vagy tulajdonság ; különösen : rettenetesség, borzasz- 
tóság ; ádázság , kegyetlenség ; rendkívüli nagyság, 
sokaság, mely iszonyt gerjeszt. Tengeri vész iszonyú- 
sága. Kinok, fájdalmak iszonyusága. Zsarnokok, vad- 
állatok iszonyúsága. V. ö. ISZONY. 

ISZONYÚSÁGOS , (i-sz-ony-ú-ság-os) mn. tt. 
iszony úságos-t v. — at, tb. — ak. Fölötfeképen, rend- 
kívül nagyon iszonyú , iszonytató. Nagymondó kife- 
jezés. 



ISZOS, (isz-o3) mn. tt. iszos-t v. — at, tb. — ak. 
Részeges , ki sokat, mértéken túl szeret inni , pityós, 
pityókos. Igéből alkotott szó, mint : takaros. 

ISZOSSÁG, (i-sz-os ság) fn. tt. iszosság-ot, harm. 
szr. — a. Részegesség, pityókosság ; részeges, pityós 
állapot vagy tulajdonság. 

ISZTERGYE, Szála megyei tájszó, lásd : ESZ- 
TERHA. 

ISZTIMIR, mezőváros Fejér megyében ; helyr. 
Isztimir be, — ben, — bői. 

ISZTINA, (1), 1. ESZTENA. 

ISZTINA, (2), falu Erdélyben, Felső-Fejér me- 
gyében ; helyr. Isztiná-n, — ra, — ról. 

ISZTRAG, (a német Storch- ból), 1. ESZTERÁG 
v. GÓLYA. 

ISZTRAGORR, (isztragorr) ösz. fn. I GÓLYA- 
ORR. 

IT, (1), v. IT, elvont gyök itcze, s ite , ifél, Íté- 
let stb. szókban. Azonosnak látszik ejt v. eit igével. 
Ejtés a mértéklésben (valaminek szerét v. módját ej- 
teni), valamint szóejtés a beszédben épen nem szo- 
katlanok. Különben az íte szóra nézve , 1. IT gyök. 

IT , (2), elavult fn. , mely helyett ma ital di- 
vatozik. 

„Helyén vagyon minden dolgod, 
Nem lesz máson kívánságod ; 
Eted , itod , v/gaságod , 
Tökéletes vigság minden dolgod. " 
,Az házasságról.' A XVII. századból. (Thaly K. 

gyűjt-)- 

Az eszik , iszik , visz, hisz, tesz, lesz igékből általán a 
tiszta származéku főnevek : ét (é-et), it (i at), vit (vi- 
et) , hit (hi-et) , tét (té-et) , lét (lé-et) , melyekből na- 
gyobb hangzatosság kedveért lettek : él-el, it-al, vit- 
el, hit-él, tét-el, lét-el, s ét, hit, tét, lét már magukban 
is divatosak. Bővebben 1. saját rovataik alatt. 

IT, (3), régies és tájdivatos , üt helyett ; 1. ezt. 

— IT, (1), ritka használatú névképző, pl. a csa- 
lit v. csarit, angalit szókban. Egyezik az — ét kép- 
zővel. 

— IT, (2), igeképző 1. ÍT. 

— ITA , (it-a) ösz. névképző , bóbita , bangita 
szókban ; rokon — éta képzővel. 

ITAL, (ital) fn. tt. ital-t, tb. — ok, harm. szr. 
— a. 1) Cselekvő ért. am. ivás. Italközben öszveveszni 
vagy megbarátkozni. Halharczra kihívi valakit , azaz 
ivási versenyre 2) Azon folyadék , melyet iszunk. 



155 



ITALADO— ITATLANUL 



ITATÓ— ITCZE 



156 



Vízital. Szeszes italok. Borital, sörital. Édes, savanyú, 
keserű ital. Jeges ital. Orvosi ital. Egy italbort meg- 
inni. Álomitalt bevenni. Isteni ital. Kifizetni az ital 
árát. Vizitáltál nád terem orrodban. (Km.). Ezen ital 
nem csúszik. Erős italokkal élni. Italpénz , helyeseb- 
ben : borravaló. Etel , ital , álom, szükséges e három. 

(Km.). 

ITALADO , (ital-adó) ősz. fn. Fogyasztási adó 
neme , melyet a szeszes italoktól, nevezetesen bortól, 
sertől, pálinkától kell fizetni. 

ITALÁLDOZAT, (ital-áldozat) ősz. fn. A régi 
hébereknél azon ital, melyet.Istennek áldozatul nyúj- 
tottak, mely különösen borból állott. Ilyenféle volt a 
görögök és rómaiak áldozata is, midőn a házi Istenek 
tiszteletére olajt vagy bort öntöttek a földre. (Li- 
batio). 

ITALKA, (it-al-ka) fn. és kicsinyező tt. italkát, 
tb. italkák, harm. szr. italkája. Kevésből álló, kis po- 
hárban adott ital. Egy italka pálinkát inni. 

ITALMÉRÉS, (ital-mérés) ösz. fn. Szeszes ita- 
lok árulása kisebb adagokban, vagyis mértékben, pl. 
messzely énként, itczénként, pintenként , mint a csap- 
székekben, kocsmácskákban szokták ; bormérés , ser 
mérés, pálinkamérés. 

ITALOS, (i-t-alos) mn. tt. italos-t v. —at, tb. 
— ak. Oly emberről mondják, ki a szeszes italokat 
nagyon kedveli ; iszos, iszákos. A részeges szónak szé- 
pített változata. 

ITALOSSÁO, (i-t-al-os-ság) fn. tt. italosság-ot, 
harm. szr. — a. Iszákos, részeges, pityókos ember tu- 
lajdonsága ; iszákosság, részegesség. 

ITAT, (itat) mivelt. m. itat-tam , — tál, — ott. 
Inni késztet ; italt nyújt , hogy igyék valaki ; itallal 
kiuál, ellát. Itatni az ökröket, lovakat. Itatni a vendé- 
geket. Megitatni a jóllakott barmokat. Leitatni a vá- 
lasztókat. A barmokról szólva a tárgyeset gyakran 
elmarad , s alattomban értetik. A kútra, patakra me- 
gyünk itatni. Itattatok-e már ? 

„ A Tiszában megitatok , 
A Dunáig meg sem állok/' 

Vörösmarty. 

Átv. ért. mondatik oly papirosról , melyet a tinta át- 
ver. Ez a papiros itat, nem lehet rajta irni. 

ITATÁS, (i-tat-ás) fn. tt. itatást, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Cselekvés, mely által mást késztetünk, 
hogy igyék, másnak italt adunk. Itatás után pihen- 
tetni a csordát. Itatással kezdeni a tisztújítást. 



, Közel ide a forrás , 
Ott esik jó itatás. " 



Népd. 



V. ö. ITAT. 

ITATLAN, (i-tat-lan) mn. tt. itatlan-t, tb. — ok. 
Amit nem itattak , meg nem itattak. Itatlan gidya, 
ménes. 

ITATLANUL, (i-tat-lan-ul) ih. A nélkül , hogy 
megitatták volna ; szomjan hagyva. Itatlanul befogni 
a barmot. V. ö. ITAT. 



ITATÓ, (1), (i-tat-ó) mn. tt. itató-t. 1) Aki mást 
inni vagy ivásra késztet , másnak innivalót ad. Vá- 
lasztókat itató tisztvadász. Csordát itató gidyásbojtá- 
rok. 2) Oly papirosról mondjuk, melyen a tinta szét- 
foly, s átverődik. Itató papiros. 3) Mivel itatüi szok- 
tak. Itató sajtár, válu. 

ITATÓ, (2), (mint föntebb) fn. Hely, hol a bar- 
mokat itatni szokták, pl. kút a pusztákon vagy a fo- 
lyók, patakok lejtösebb helyei , hová könnyű lehaj- 
tani a barmot , s hol a víz nem sebes , és nem mély. 
Katóra hajtani a gulyát, ménest. 

ITATÓHELY, (itató-hely) 1. ITATÓ, fn. 

1TATÓLAPDA , (itató-lapda) ösz. fn. Könyv- 
nyomtatók lapdaalakú eszköze , melylyel a papirost 
nedvesítik. 

ITATÓS, (i-tat-ó-os) mn. tt. itatós-t v. — at, tb. 
— ak. Mi a nedvet könnyen magába szívja, melyen 
a nedv könnyen szétfoly, pl. itatós papiros. 

ITATÓSPAPIROS, (itatós-papiros) ösz. fn. Rit- 
kább szövetű, enyvezetlen papiros, melyen a nedves- 
ség hamar átszivárog és szétomlik. 

ITATÓVÁLU, (itató-válu) ösz. fn. Válu, mely- 
ből a barmokat, baromfiakat, s egyéb állatokat itatni 
szokták. Itatóváluk a kutak mellett , a tyúkketreczek- 
ben, a kalitkákban. 

ITATÓZABLA, (itató-zabla) ösz. fn. Állazó 
zabla a lovakon, melynek keresztvasa nincsen , tehát 
itatáskor nem kell levenni. 

ITCZE, (talán : ejt-cze v. eit-cze, t. i. kis ejtés, 
1. alább) fn. tt. itczét , harm. szr. itczéje. Némelyek 
szerént ugyanazon gyökből eredt az iszik igével , s 
törzsöke az elavult fn. it , melyből kicsinyező képző- 
vel lett it-cze , azaz kisebbféle italmérték , italadag. 
Vidéki tájszólással egyszerűen i-cze. Ezen elemzés el- 
len fölhozhatni , hogy az iszik ige gyöke mélyhangu 
ragokat és képzőket vesz fel, s e szeréut itcze helyett 
itcza volna rendén. A hangrenddel egyezőbb, de szin- 
tén kétes elemzés az , mely szerént itcze , am. ig-cze, 
azaz mértékecske , a határt, mértéket jelentő ig tör- 
zsökből, mely az igen (fölötte, mértéken túl) határo- 
zóban magashangú képzőt vesz fel. Azonban hangra 
és értelemre rokon vele az elavult ejlel, mely Molnár 
A. magyarázata szerént am. justa , média , cotula. 
Ennek törzsöke ejt v. eit, mint italé it, ételé ét, mely- 
ből aztán kicsinyező képzővel származhatott ejt-cze 
v. eit-cze is, ebből pedig : it-cze. 1) Híg árúk és tes- 
tek kisebbszerű mértéke. Egy közönséges magyar 
akóban 64 itcze van. Két itcze tesz egy pintet. Az 
itczének fele : messzely. Itcze bor, pálinka, ser. Itcze 
víz, tej, tejfel. Itczével mérni a bort, sert. Kocsmárosné 
egy itcze bort , hadd igyam. Szent Mihály nap után 
egy itcze víz, két itcze sár. (Km.). Itcze számra hor- 
datni a bort. Itczénként mérni a pálinkát. Kocsmárosné 
kápolnája a pincze , imádságos könyvecskéje az itcze. 
(Népd.). Igen eljár ö is az oly itczével , azaz szemte- 
len buja ember. (Km.). 2) Némely száraz árúk , kü- 
lönösen gabona, hüvelyes vetemények stb. mértéke. 



157 



ITCZENYI— ITTASAN 



ITTASRA -IVADÉK 



158 



A pozsonyi mérőben rendesen 70 v. 7 2 itcze foglal- 
tatik. Egy itcze árpa, dara, köles. Egy itcze bab, bor- 
só, lencse. A csikót is vesszőből font itczével szokták 
mérni. A magyarországi itczék között történeti neve- 
zetességű a czinkotai itcze, azaz nagy itcze. 

ITCZENYI , (it-czé-nyi) mn, tt. itczényi-t , tb. 
— ek. Egy itczére menő , annyi mint egy itcze. Na- 
ponként egy itczényi pálinkát meginni. A hordóból tíz 
itczényi bort elfolyatni. 

ITCZÉS, (it-cze-es) mn. tt. itczés-t v. — et , tb. 

— ek. Mi egy itczét foglal magában. Itczés korsó, pa- 
laczk , pohár , bögre , üveg. Mint fn. jelent oly kis 
kocsmárost , csárdást, ki az uraságtól általvett boro- 
kat itcze számra méri ki. Menjünk az itczéshez egy 
ital borra. 

ITE, ÍTÉL, ÍTÉLET, ÍTÉSZ stb. 1. ÍTE, ÍTÉL, 
ÍTÉLET, ÍTÉSZ stb. 

ITEBE, 1. ITTEBE. 

ITKANYOS, (it-ka-any-os) mn. tt. itkányos t v. 

— at , tb. — ak. Kassay J. szerént erdélyi szó. Am. 
iszákos. 

ITLAN, (it-lan, azaz it-talan) mn. tt. itlan-t, tb. 

— ok. 1) Aki nem ivott, szomjas. Étlen itlan vagyok. 
„Tömlöczbe vetteté kilencz napég étlen itlan ott tar- 
tatá. " Debreczeni Legendáskönyv. 2) Bizonyos ital- 
tól tartózkodó. Boritlan. 

ITLANSÁGr, (it-lan-ság) fn. tt. itlanság-ot, 
harm. szr. — a. 1) Itlan állapot , midőn valaki nem 
ivott , szomjúság. Majd elveszek a nagy itlanság mi- 
att. 2) Bizonyos italtól való tartózkodás. Boritlanság . 

ITLANUL, (it-lan-ul) ib. Ital nélkül szűköl- 
ködve, szomjan , a nélkül , hogy ivott volna. Itlanul 
kelni föl az asztaltól. 

ITOGFITOG, (itog-fitog) iker ige , m. itogtam- 
fitogtam, itogtálfitogtál, itogottfitog ott ; néha n közbe- 
téttel : itongfitong. Ide-oda mozog , ingadoz 5 líglóg, 
ityegfityeg. 

ITONGFITONG, 1. ITOGFITOG. 

ITT, (itt) helyhatárzó. Gyökeleme a közelséget 
mutató i, ellentéte : ott. Megfelel e kérdésre : holt s 
am. ezen közelben levő helyen. Itt vagyok. Itt keresd, 
ne ott. Ittbenn járok a szobában, nem ottkünn az udva- 
ron Emilt estem el, nem amott. Hopp itt is, amott is, 
a mi házunk előtt is. (Tánczvers). Itthonn vagyok. Itt 
ott, am. helylyel közzel. A sok rósz fegyver között itt 
ott egy jó is találkozik. Csak itt ott kelt ki az elvetett 
gabona. V. ö. IDE, INNEN. 

ITTAS, (i-tt-as) mn. tt. ittas-t\. — at, tb. — ak 
v. — ok. Ki valamely szeszes italból mértéken túl 
ivott , részeg. Ittas a bortól , pálinkától. Ittas ő ki- 
gyeimé , azért jár oly nehezen a nyelve. Félittas , am. 
aki jól becsípett, de még eszén van. 

ITTASAN, (i-tt-as an) ih. Szeszes italtól elázva, 
részegen , boros fejjel. Ittasan jö ki a kocsmából. It- 
tasan tántorog az utczán. Félutasán, egy kevéssé be- 
csípve. 



ITTASKA , (i-tt-as-ka) mn. tt. ittaskát. Kissé 
ittas. 

ITTASODÁS , (i-tt-as-od-ás) fn. tt. ittasodás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — o. Ittassá levés, részegedés, 
pityósodás. 

ITTASODIK, (i-tt-as-od-ik) k. m. ittasod-tam, 
— tál, — ott. A mértékfölötti szeszes ital fejébe száll, 
részegedik, pityósodik, ittassá leszen. V. ö. ITTAS. 

ITTASSÁG, (i-tt-as-ság) fn. tt. ittasság-ot, harm. 
szr. — a. Ittas állapot, részegség, pityósság. Ittassá- 
gában alig bír a lábán állani. Csúnya dolog az it- 
tasság. 

ITTASUL , (i-tt-as-úl) önh. m. ittasúl-t, 1. IT- 
TASODIK. 

ITTEBE, MAGYAR—, RÁCZ — , falvak To- 
rontál megyében ; helyr. Ittébé-n , — re , — röl. Ré- 
gente ITÖBÖ, ITEBÖ. (Jerney. Nyelvkincsek). 

ITTEGYEN, ITTENEG, ITTENNÉG, ITTEN - 
NEK , ritkább divatú tájszók a helyes és közönsége- 
sebb itt, itten helyett. L. ITT. 

ITTEN, (i-tt-en) 1. ITT. 

ITTENI, (itt en-i) mn. tt. itteni- 1 , tb. —ek. 
Ezen közel vagy közelebb helyen levő , itt levő. Az 
itteni levegő erösebb, mint a nálatok levő. Itteni laká- 
somtól fogva egészséges vagyok. Itteni maradásom nem 
bizonyos. 

ITTHON v. ITTHONN, (itt-honn) ösz. ih. Meg- 
felel ezen kérdésre hoc f s am. azon helyen , hol je- 
lenleg rendes lakásunk van. Midőn e helyet más tá- 
vol, vagyis idegen helyről határozzuk meg, azt mond- 
juk : otthon. Tájdivato^an : idehaza , odahaza. Itthon 
leszek, akármikor jösz. Jobb itthon mint másutt. Te itt- 
hon maradsz, mig én oda (távol) leszek. 

ITTLÉT, (itt-lét) ösz. fn. Jelenlétei, ezen he- 
lyen létei , nem másutt. Ittlétemben többekkel megis- 
merkedtem. Honnan tudtad meg ittlétemet t 

ITTON, (i-tt-on) ih. Ivottan. Itton inni, am. már 
megelőzött ivásra , vagyis egyremásra , folyvást , na- 
gyon inni. 

IV , IVIK , IVBOLT, IVEZ stb. L. ÍV , magas 
és mély hangú ragozással , ezek minden származékai 
s öszvetételeivel együtt. 

IVÁCSKÓ , falu Szathmár megyében ; helyr. 
Ivácskó-n, — ra, — ról. 

IVAD, (iv-ad) fn, tt. ivadot. L. IVADÉK. 

IVÁD , falu Heves megyében ; helyr. Ivád-on, 
— ra, — ról. 

IVADÉK , (iv-ad-ék) fn. tt. ivaiék-ot. 1) Szo- 
rosb ért. halak magzata , ikrából kifejlett apró haln- 
ak 2) Szélesb ért. más állatok, különösen emberek 
szülötte, magzata, unokáról unokára terjedő utódai. 
Dicső apák ivadékai. Ismerem minden ivadékát. Iva- 
dékról ivadékra. Ivadék nélkül meghalni. Kiveszett iva- 
dékostul. 

. ,S ivaddkról ivadékra 
Nem szűnünk remélni : 



159 



IVADEKVERSENY IVANYOS 



IVÁS— IVÓPOHÁR 



160 



Kárpátoktól Adriáig 

Hogy magyar fog élni." Garay J. 

IVADEKVERSENY , (ivadék- verseny) ősz. fn. 
Lóversenyzésnél oly elegy vagy különverseny, mely 
már évekkel előbb megnevezett inéu- és kanczától 
származott csikók közt történik. (Bérczy Károly). 

IVAHODIK, (av-a-hod-ik) k. tájszó , ezek he- 
lyett : avul, avasodik ; 1. ezek( t. 

IVÁN, (1), (eredete ugyanaz, mely János szóé) 
fn. kn. tt. Ivánt, tb. — ok. Különösen : Keresztelő 
szent János. Számos helységek neveztetnek róla. Szent 
Iván napja. Szent Iván hava, (június). Hosszú, mint a 
szent Iván éneke. (Km.). Származékai : Iváncs, Iváncz, 
Ivánd, Ivánka, Ivános stb. mind helynevek. 

IVÁN , (2) , mezőváros Soprony megyében ; 
puszták Baranya és Fejér megyében , ez utóbbiban 
ALSÓ—, FELSŐ — , NAGY — , falu Heves m. Helyr. 
Ivánba, — ban, — ból. 

IVÁN B ATT YÁN , falu Baranya megyében; 
helyr. Dattyán ba. — ban, — ból. 

IVÁNCSA , puszta Fejér megyében ; helyr. 
Iváncsá-n, — ra, — ról. 

IVÁNCZ, falvak Szála és Vas megyében ; helyr. 
Iváncz-on, — ra, — ról. 

IVÁNDA , falu és puszta Torontál megyében ; 
helyr. Ivándá-n, — ra, — ról. 

IVÁN-DÁRDA, falu Baranya megyében ; helyr. 
Dárdá-n, — ra, — ról. 

IVÁN-EGERSZEG, falu Vas megyében ; helyr. 
Egerszeg-én, — re, — röl. 

IVÁNFALA, helység GömÖr megyében ; helyr. 
Ivánfalá-n, — ra, — ról. 

IVANFALVA, erdélyi helység Thorda megyé- 
ben ; helyr. Ivánfalvá-n, — ra, — ról. 

IVÁNHÁZ, puszta Veszprém megyében ; helyr. 
Ivánházon, — ra, — ról. 

IVÁNKA, falvak Boisod, (egyik : SAJÓ-IVÁN- 
KA), Pozsony (vagy : IVÁNYI), puszták Borsod és 
Somogy megyében; helyr. Ivánká-n, — ra, — ról. 

IVANKAFALU , helység Turócz megyében ; 
helyr. Ivánkafalu-ba, — ban, — ból. 

IVÁNKAFÖLD, falu Turócz megyében ; helyr. 
Ivánkaföld-ön, — re, — röl. 

1VANOCZ, falu Vas megyében ; helyr. Ivanócz- 
on, — ra, — ról. 

IVÁNOS, 1. IVÁNYOS. 

IVÁNY, (1), 1. IVÁN. SZENT— , 1. SZENT 
szóval öszvetéve. 

IVÁNY , (2), puszta Heves megyében ; helyr. 
Ivány-ba, — ban, — ból. 

IVÁNYI, falvak Baranya , Bereg , Gömör , Po- 
zsony megyében , (ez utóbbiban máskép : Ivánka is). 
Helyr. Iványi-ba, — ban, — ból. 

IVÁNYOS , erdélyi falu Csik székben ; helyr. 
Iványos-on, — ra, — ról. Hegy neve is ugyanott. 

IVAR, (ivar) fn. tt. ivar-t , tb. — ok. Nemi 
szerv, kivált hímeknél. 



IVÁS, (1), (i-v-ás) fn. tt. ivás-t, tb. — ok, harin. 
szr. — a. Cselekvés, midőn valaki iszik. Borivás, víz- 
ivás , serivás. Ivásnak adni magát. Ivással tölteni az 
időt. Sok ivástól rezes lett az arcza. Ivással űzni a 
bút. Sok, mértéktelen ivás. V. ö. ISZIK. 

IVÁS, (2), v. IVÁS, (ív-ás) fn. tt. ivás v. ivás-t, 
tb. — ok, hartn. szr. —a. Halak Öszvekelése, tenyé- 
szés , szaporítás , az ikrák magvasítása végett. Ivás 
idején a halak seregesen járnak. Iváskor a balatoni 
halászok legtöbb gardát fognak. V. ö. 1VIK. 

IVAT , (iv- v. ív-at) önh. m. ivat-tam , — tál, 
— ott. Mondják halakról , midőn ívnak. Tulajdonké- 
pen : ivad, melyből lett ivadék. V. ö. IVIK. 

IVIK v. ÍVIK, (ív-ik) k. m. ív-tam, — tál, — ott. 
Ivik a hal , midőn nemileg közösülvén magvasított 
ikrájit kellő helyekeu lerakja. Midőn a balatoni garda 
ivik, messze feketéllik tömegétől a víz szine. L. IVIK. 

IVÓ, (1), (ivó) fn. tt. ivó-t. Aki iszik. Borivó, 
serivó, pálinkaivó , vízivó. Hej vízivók, be sürü pocso- 
lyában foly világtok. (Csokonai). Nagy ivó. 

IVÓ , (2), (ivó) mu. 1) Tulajdoníttatik sze- 
mélynek vagy más állatnak, midőn iszik. Serivó nem- 
zetek. Kávéivó törökök. Ivó társak. Váluból ivó bar- 
mok. 2) Mondják tárgyakról, melyek ivóeszközül vagy 
italul szolgálnak. Ivó edény , ivó pohár. Ivó víz , am. 
inni való. Ez értelemben öszvetéve iratik : ivóedény, 
ivópohár. 

IVÓ, (3), 1. ÍVÓ. 

IVÓ, (4), v. ÍVÓ , férfi kn. tt. Ivó-t. Szent Ivó 
az ügyvédek védszente. Palronusunk szent Ivó , soha 
sem volt vízivó. (Régi juratusok bordala). 

IVÓCSÉSZE, (ivó-csésze) ösz. fn. Csésze, mely- 
ből isznak. 

IVÓDAL, (ivó dal) Ösz. fn. Bordal, melyet a vi- 
gadó ivók dalolnak , s melynek tárgya bor és a vele 
rokon eszmék, s érzelmek. 

IVÓDIK, (i-v ó-od-ik) belsz. m. ivód-tam, — tál, 
— ott. Mondják nedvekről, midőn ezek valamely test 
likacsain beszűrődnek. Az olaj bele ivódott a papiros- 
ba, a deszkába stb. 

IVÓEDÉNY, (ivó-edény) ösz. fn. Általán min 
denféle edény, melyből inni szokás, mint pohár , ser- 
leg, billikom, kupa, kulacs, korsó stb. Arany , ezüst, 
üveg, cserép, fa ivóedények. 

1VOGÁL, (i-v-og-ál) gyak. áth. L. ISZOGÁL. 

IVOGAT, (i-v og-at) gyak. áth. L. ISZOGAT. 

1VÓHÁZ, (ivó-ház) ösz. fn. Csapház , kocsma, 
vagy a kocsmának helyisége, melyben isznak, külön- 
böztetésül az étszobától, étteremtől, hol étellel is szol- 
gálnak. 

IVÓKA, (i-v-ó-ka) fn. tt. ivókát. 1) 1. NADÁLY 
v. PIÓCZA. 2) Ivásból álló dínomdánom Ivókára 
meghíni a korhelypajtásokat. 

IVOLYA, 1. IBOLYA. 

IVÓPOHÁR, (ivó-pohár) ösz. fn. Pohár , mely- 
ből iszunk vagy inni szoktunk. Félmesszelyes, mesfze- 
lyes ivópohár. 



161 



IVOSZORA— IZÉN 



TZGÁGA— IZGAT 



162 



IVÓSZOBA, (ivó-szoba) ösz. fh. Kocsmai, csap- 
házi szoba , melyben a borozók, serezők , pálinkázók 
isznak. 

IVOTÁRS, (ivó-társ) ösz. fn. Ki egy vagy több 
társsal együtt iszik. Oszveültek az ivótársak. 

IVÓTEREM , (ivó-terem) ösz. fn. Ivók számára 
nyitott köz terem. 

IVÓVÍZ , (ivó-víz) ösz. fn. Inni való víz , pl. 
kútvíz, folyóvíz , melyet meg lehet inni , különbözte- 
tésül más vizektől , melyeket inni nem jó , mint a 
mocsárvíz, esővíz. Ezen városban nincs jó ivóvíz. 

IVÖLT, IVÖLTÉS, 1. ÜVÖLT, ÜVÖLTÉS. 

IZ, (1), elvont gyök, melyből majd mély, majd 
magas hangú képzőkkel különféle értelmű származé- 
kok erednek, a) Mozgásra vonatkozók : izeg , izog, 
izgat, b) Hangutánzó : izik (tüszszent), iztet (tüszszen- 
tet), izlet ; továbbá : izz,izzad, izzó,izzik, midőn valami a 
nagy tűzben sziszegő, sistergő hangot ad. Rokon vele 
ez utóbbi értelemben a német heisz , Hitze, schwitzen, 
a héber és, azáh, latin asso, aestuo, sado, hellén «£"oo, 
iőím (izzadok), perzsa átes (tüz), szanszkrit ucz (ég, 
süt), svid (izzad), magyar asz (aszal) és ilsz (üszög 
szóban) , török isszi , isszidsak (meleg), finn hikoun 
(izzadok) slb. c) A közelre mutató ez változata : izé, 
izél. d) Az izén , izenet szókban , máskép : ilz t Üzen. 

YL, (2), 1. ÍZ, minden származékai- s öszvetéte- 
leivel. 

IZA, falu Máramaros megyében ; helyr. Izá-n, 
— ra, — ról. Folyó neve is ugyanott. 

IZACS, fn. 1. CSÜLLENG. 

IZBEG vagy IZBEK , puszta Pest megyében ; 
helyr. Izbég-én, — re, — ről. 

IZBUG-YA , több helységek Ungh és Zemplén 
megyében ; helyr. Izbugyá-n, — ra, — ról. 

IZE, (rokon vele ez, s ennek mintegy kettőzte - 
téséböl származottnak látszik : ez-e ; sínai nyelven 
szé, arabul sé , törökül is, am. dolog , s a régi perzsa 
nyelvben cziszi, am. valami) ; fn. tt. izé-t. Pótoló szó, 
s határozatlan értelmű, melylyel élünk , midőn vala- 
mely dolog neve hirtelen nem jut eszünkbe , s am. 
valaki, valami. Hát az izét elhoztad-e ? Tegnap izével 
találkoztam. Mondd meg izének , hogy. Alakúi belőle 
melléknév is : izés. Ezen ember egy időtől fogva olyan 
izés. Továbbá határozó : izésen. Olyan izésen áll a ka- 
lapja. Végre ige : izél. Ugyan ne izélj már nó. Mit 
izélsz ? [zené megizélte az izéjék gi/erekét. Ily beszéd- 
mód a tunya gondolkodás jele , s mind Írásban, mind 
mivelt beszédben kerülendő. Helye legfölebb tréfás 
népjellemzésben lehet. 

IZEG, (iz-ég) önh. és gyak. in. izrg-tem , — -tél, 
— étt. Gyökeleme a mozgást jelentő i. Gyakori apró 
mozgásokat tesz, ide-oda mozog, forgolódik. Izeg mo- 
zog, mint a tojó galamb. (Km.). 

IZÉK , (iz-ék) 1. IZÉK. 

IZÉN, IZENET, IZENGET stb. 1. ÜZEN, ÜZE- 
NET, ÜZENGET stb. 

AK\TV NAOT 81ÍÓTÁK Hl. KÖT. 



IZGÁGA, mn. tt. izgágát. Alakjára nézve egy 
lévén a maga nemében, különös elemzést igényel. 
Gyökeleme a mozgást jelentő i , gyöke iz. Ebből lett 
gyakorlati ige : izog , részesülője : izgó , s innen a 
melléknév : izga , (mint bugyogó bugyoga , sürgő sür- 
ge), jelent oly valakit , kinek nyugta nincs , ki szün- 
telen izeg mozog , s mozgása által másoknak alkal- 
matlankodik. Ujabban al képző járulván hozzá lett : 
izgál , végre ismételt gyakorlati og képzővel izgálog, 
innen : izgálgó , izgálga , s az l kivetésével izgága, 
(mint nyálka, tájdivatosan : nyaka). így mondják ál- 
gyu v. ágyú, hód v. hold stb. ,Izgána' szóban pedig 
az l , n-né változott : izgáló v. izgála lett : izgána. 
Izgága ember tehát jelent eredetileg olyat , kinek 
soha nyugta nincs, ki mindig fósAelődik ; szokott je- 
lentése pedig : akadályoskodik, akgatódzik, veszeke- 
dik , kötekedik , másokba kapczáskodik. Innen főné- 
vül is használtatván am. folytonos , szüntelen moz- 
gásban , ellenkedésben jelenkező akadály. Ezen em- 
ber sok izgágát csinál. 

IZGÁGÁLKODIK, 1. IZGÁGÁSKODIK. 

IZGÁGÁS, (izgága-as) mn. tt. izgágás-t v. -—at, 
tb. — ak. Izgágát csináló. V. ö. IZGÁGA. 

IZGÁGÁSKODÁS , (izgága-as-kod-ás) fn. tt. 
izgágáskodás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, 
midőn valaki izgágákat csinál, tesz; akadékoskodás, 
akgatódzás, kapczáskodás. 

IZGÁGÁSKODIK, (izgága-as-kod-ik) k. m. iz- 
gágáskod-tam, — tál, — ott. Izgágákat csinál, akadé- 
koskodik, akgatódzik, kapczáskodik. A székelyeknél : 
gircsáváskodik. V. ö. IZGÁGA, IZGÁNA. 

IZGALMAS, (iz-og-al-om-as) mn. tt. izgalmas-} 
v. — at, tb. — ak. Izgalomban levő, izgalommal tel- 
jes. Izgalmas idők. Izgalmas élet, állapot. 

IZGALOM, (iz-og-al-om) fn. tt. izgalmat, harm. 
szr. izgalma. Általában a kedélynek valamely izgatott- 
sága. Különösen társaságot nyugtalanító, csendet za- 
varó, kedélyeket háborgató, s folytonosan működés- 
ben levő lázongás, zavar. Lázitó beszédek által izga- 
lomba hozni, izgalomban tartani a népet. Az egész vá- 
ros, ország izgalomban van. 

IZGÁNA , a székelyeknél am. izgága ; 1. ezt. 
„Mit a gútot gircsáváskodol (izgágáskodol) te izgá- 
na?" (Kriza J. gyűjt.). 

IZGÁR, (1), (iz-og-ár) fn. tt. izgár-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a v. — ja. Személy, ki a népet izgatja, 
lázítja, néplázitó. 

IZGÁR , (2) , falu Krassó megyében ; helyr. 
Izgár-on, — ra, — ról. 

IZGÁS, (iz-og-ás) fn. tt. izgás-t , tb. — ok. Iz- 
galmas állapot. Kedélyek izgása. 

IZGAT, (iz-og-at) áth. és gyak. m. izgat-tam, 
— tál, — ott. A kedélyeket mozgásba hozza; különö- 
sen bizonyos czélra, tettre ösztönöz, ingerel ; a társa- 
ságot, a népet szóval, tettel valamely új dolgok kez- 
désére bíztatja, lázítja , sürgeti , reávenni iparkodik. 

11 



163 



IZGATAG — IZLAM 



IZLET— IZOMFEJ 



164 



Izgatni a tétlenségben pangó hazafiakat. Izgatni a vá- 
lasztókat. Izgatni a jobbágyokat az uraság vagy feje- 
delem ellen. Lázadásra izgatni a polgárokat , elpárto- 
lásra a katonákat. A nép békésen marad , ha nem iz- 
gatják. Nyilvános szónoklattal , hírlapi czikkekkel iz- 
gatni a közönséget. V. ö. BIZ G AT. 

IZGATAG, (iz-og-at-ag) mn. tt. izgatag-ot. L. IZ- 
GÉKONY. 

IZGATAGSÁG, (iz-og-at-ag-ság) fn. tt. izga- 
tagságot. L. IZGÉKONYSÁG. 

IZGATÁS, (iz-og-at-ás) fn. tt. izgatás-l , tb. 
— ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mely által izgatunk. 
Az ékesszólást izgatásra használni. Izgatás végett fa- 
luról falura járni. Izgatással felháborítani az országot. 
V. Ö. IZGAT. 

IZGATÁSI, (iz-og-at-ás-i) mn. tt. izgatási-t, tb. 
— -ak. Izgatást illető, ahhoz tartozó , arra vonatkozó. 
Különös izgatást módot követni. 

IZGATHATÓ, (iz-og-at-hat-ó) mn. tt. izgalha- 
tót. Amit vagy akit könnyen izgatni lehet. 

IZGATÓ, (1), (iz-og-at-ó) mn. tt. izgató-t. Aki 
vagy ami által izgatás történik. Izgató beszéd, szónok- 
lat, hírlap. Izgató szónok, követ. 

IZGATÓ, (2), (mint föntebb) fn. Személy, ki az 
izgatást czélul tűzte ki, kit izgatásra biztak meg. Iz- 
gatókat küldeni az ország különféle vidékeire. Izgatók 
szónoklanak úton útfélen. V. ö. IZGAT. 

IZGATOTT, (iz-og-at-ott) mn. tt. izgatolt-at. 
Izgatás által nyugalmában háborított , csendes kedé- 
lyéből fölvert, fölingerlett. Izgatott nép jár-kel az ut- 
czákon. Izgatott állapotban lenni. V. ö. IZGAT. 

IZGATOTTSÁG, (iz-og-at-ott-ság) fn. tt. izga- 
tottságot. Izgatott állapot vagy tulajdonság. 

IZGÉKONY, (iz-og-ék-ony) mn. tt. izgékony-l v. 
— al, tb. — ak. Könnyen izgó vagy izgatható, inger- 
lékeny , máskép : izgatag. 

IZGÉKONYSÁG, (iz-og-ék-ony-ság) fn. tt. iz- 
gékonyságot. Könnyen izgó vagy izgatható tulaj- 
donság. 

IZGÓ , (iz-og-ó) mn. tt. izgó-t. Izgalomban levő, 
izgalmas. 

IZGUL, IZGUL, (iz-og-úl) önh. m. izgúl-t. Iz- 
gani kezd, izgásba jön. 

IZGULTSÁG, (iz-og-úl-t-ság) fn. tt. izgultság- 
ot. L. IZGALOM. 

ÍZIBE, 1 ÍZIBE. 

IZIDOR, férfi kn. tt. Izidór-t , tb. — ok. Isi- 
dorus. 

IZIK, (iz-ik) k. m.iz-tem, —tél, — éti. 1. TÜSZ- 
SZEN, és v. ö. IZLET. 

IZLAM , arab szó , (szalama igétől , mely am. 
hódol, tehát) szószerént am. hódolat, engedelmesség ; 
szokott értelemben : török hit v. vallás, Mohamed v. 
Mahumet vallású. Latinosan islamismus. Helyesebben 
sí-szel írandó : iszlám. Istambul (= Kon6táncziná- 
poly) nevet is a törökök újabb időben Iszlambol-n&b 
ercretik ejteni. 



IZLET, (iz-l-et) áth. m. izlet-tem , — tél , — éti. 
Székely tájszó, am. tüszköltet. Máskép : iztet. Hang- 
utánzó, mint tüszszent, tüszköl, t előtéttel, v. püszszenl, 
prüszszent , p v. pr előtéttel , mely néha szintén aa. 
utánzott hanghoz tartozik, s a német nieszen , n elő- 
téttel. Egyszerű gyöke iz, izik igében. 

IZMÁT, 1. ZAMAT. 

IZMENY, falu és puszta Tolna megyében ; helyr. 
Izménybe, — ben, — böl. 

IZMOS , (iz-om-os) mn. tt. izmost v. — at, tb. 
— ak. 1) Izmokkal biró. Az állati test izmos részei. 
2) Minthogy az állati erő leginkább az izmok teljé- 
ben , s ruganyosságában áll , am. erős , jól termett 
testalkotásu, karos, ezombos, ikrás. Izmos legény. Iz- 
mos kézbe való a kard. V. ö. IZOM. 

IZMOSÍT , IZMOSÍT , (iz-om-os-ít) áth. m. iz- 
mosít- ott , htn. — ni v. — ani. Izmossá tesz, képez, 
erős testalkotásuvá alakít. A fegyverforgatás, erős kézi 
munka, úszás izmosítja a karokat. 

IZMOSÍTÁS, IZMOSITÁS , (iz-om-os-ít-ás) fn. 
tt. izmosítás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, 
melynél fogva valamely test izmossá tétetik. V. ö. 
IZMOS. 

IZMOSODÁS , (iz-om-os od-ás) fn. tt. izmoso- 
dás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Izmossá levés ; izmok 
vastagodása , erősödése. 

IZMOSODIK , (iz-om-os-od-ik) k. m. izmosod- 
tam , — tál, — ott. Izmai erősödnek, vastagosznak, 
szilárdulnak. Gyakorlat által izmosodnak a tagok. 

IZMOSSÁG, (iz-om-os-ság) fn. tt. izmosság-ot, 
harm. szr. — a. Állati test tulajdonsága, midőn erős, 
tömött, szilárd izmai vannak. 

IZMOSUL , (iz-om-os-úl) önh. m. izmosúl-t, 1. 
IZMOSODIK. 

IZOG, (iz-og) önh. m. izog-tam, — tál, — ott v. 
izg-ott , htn. — ni v. izg-ani. Folytonos mozgásban 
van. Ebből származnak : izgat, izgatás. Vékony han- 
gon : izég. 

IZOM, (iz-om) fn. tt. izmot, tb. izmok. Személy- 
ragozva : izmom, izmod, izma v. izomja stb. Az állati 
testnek azon húsnemü részei , melyek izgékony ros- 
tokból állanak, rendesen hosszúkásak és gömbölyűk, 
s rugalmasságuk által a testek és tagjaik mozgását 
eszközlik. (Musculus). Erős, vastag, nyers izmok. Az 
izmokat megfeszíteni. 

IZOMÁLLOMÁNY, (izom-állomány) ösz. fn. Az 
állati test azon részei, melyekből az izmok állanak. 

IZOMBAN ; a székelyeknél, e helyett : izrom- 
ban; 1. IZROM. 

IZOMBONCZOLÁS , (izom-bonczolás) ösz. fn. 
Sebészi működés , mely által az állati, különösen em- 
beri test izmait alkatrészeikre szétválasztják , szét- 
bontják. 

IZOMFARK, (izom-fark) ösz. fn. Az izomnak 
mozgékony vége. 

IZOMFEJ, (izom-fej) ösz. fn. Az izomnak azon 
vége vágj' inkább eleje, mely mozdulatlan. 



165 



ÍZOMFICZAMODÁS — IZZ 



IZZAD— IZZADTSÁG 



166 



ÍZOMFICZAMODÁS, (izom-ficzamodás) ösz. fa. 
Az izomnak rendes helyzetéből kilépte , kimenülése, 
kiiszamodása. 

IZOMHÁRTYA, (izom-hártya) ösz. fn. Boncz- 
tani nyelven azon finom hártya, mely az izmokat ta- 
karja. 

IZOMIDEG, (izom-ideg) ösz. fa. Boncztani ért. 
ideg az izomban. V. ö. IDEG. 

IZOMKANAF, (izom-kauafj ösz. fa. Kanafok, 
vagyis rostos részek egyike, melyekből az izmok ala- 
kúinak. 

IZOMRENDSZER, (izom-rendszer) ösz. fa. Az 
állati , különösen emberi test öszves izmainak egy- 
más közti viszonya, öszvefüggése, alkatrendszere. 

IZOMROST , (izom-rost) ösz. fa. lásd : IZOM- 
KANAF. 

IZOMTAN, (izom-tan) ösz. fa. A boncztannak 
azon része, mely az izmok különféle nemeit , termé- 
szetét, tevékenységét stb. tárgyalja. 

IZRAEL, tulajdonnév, tt. Izraelt, bibliai szó, a 
héber nyelvből véve , tulajdonképi jelentése : Isten 
harczosa (Jizraél, ezektől : szárak, am. harczol és él 
am. Isten). 1) Jákob későbbi neve; 2) héber nép, hé- 
ber ország. Átv. Isten országa. Járatlan Izraelben, 
am. idegen, újoncz valamely dologban. Keménynyakú 
Izrael, am. makrauczos, nyakas. 

IZRAELITA, fa. tt. izraelitát. Az ,Izráel' szó- 
ból alakított szó, am. Izrael népéből való, héber nem- 
zetiségű. 

IZRÓ, IZRÓTÜZ, 1. IZZÓ, IZZÓTÜZ. 

IZROM, (íz-iram ?) raghiányos fn. melyhez egye- 
dül a ban rag járul : izromban. Gyöke iz , melyből 
iz-og ige származik. Eredetileg lehet izom is , az r 
nyomatosság végett vettetvén közbe. Egy a tagosított 
időt jelentő íz szóval. Egy ízben, egy izromban. Több 
ízben, több izromban. Hány ízben, hány izromban? Innét 
izrom am. a tagokra osztott időnek egy-egy részében 
tett mozgás. Két izromban voltam ott. 

A törökben iszr am. nyom , ösvény (vestige, 
trace). 

IZTET, (iz-tet) önh. m. iztet-tem , — tél, —étt. 
Székely tájszó, am. tüszköltet. Iztet valakit a portu- 
bák , légvonal stb. Izteti am. valami kényszeríti a 
tüszkölésre , tüszkölhetnék vagy püszszenthetnék. 
(Kriza J.). 

IZZ , elvont hangutánzó törzsök , s jelenti azon 
folytonos sziszegő (iz-iz-iz) hangot, melyet a forrás- 
ban levő , s égni kezdő nedves testek , pl. nyers fa- 
ágak, 8 állati testek adnak , midőn nedveik kifolyva 
sisteregnek; továbbá magát a hőség, forróság, tüz ál- 
tal felolvasztott nedvet , verejtéket. Hasonló szi- 
szegő hang jellemzi a német sieden, Sud, a latin sudo, 
a szláv sus, sis, susit, szókat is. V. ö. IZ, elvont gyök. 
Ik képzővel lett belőle az elavult izzik , s ebből az 
élő izzó. Származékai továbbá : izzad, izzaszt igék és 
további származékaik. Mind hangra , mind értelemre 
rokon vele a magyar nyelvben az ilszk . Üszök , üszög 



szók gyöke : üsz , továbbá aszik szóban asz gyök 
is stb. 

IZZAD, (izz-ad) önh. m. izzad-tam , — tál , — t 
v. — ott. 1) Nagy forróságtól, hőségtől, tűztől foly 
belőle a nedv. Izzad tűzön a nyers fa. Izzad a sebesen 
hajtott ló. Izzad a homloka. Hón alatt izzadni. Ne si- 
ess a hegynek, mert megizzadsz. Valamiben izzadni, 
am. fáradni, tüzesen munkálkodni. Bele izzadni a do- 
logba. Kiizzadni, áth. ért. így : vért, véres verítéket iz- 
zadni, nagy cseppeket, sokat, keveset izzadni. Átv. ért. is. 

„És hol a nép , mely pályát izzadni , 
S izzadás közt hősi bért aratni 
Osz atyáknak nyomdokin tanúit?" 

Kölcsey. 

2) Mondják oly testekről , melyeket a meghűlt pára- 
részecskék nedvalakban ellepnek, pl. izzadnak az ab- 
lakok, falak, kövek, midőn meghüsül vagy nedvesül 
a levegő. V. ö. IZZ. 

IZZADÁS, (izzad -ás) fa. tt. izzadás-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. 1) Állapot, midőn valaki v. valami 
izzad. Tűzre vetett nyers fa izzadása. Beteg ember iz- 
zadása. Izzadásig kimelegedni. Izzadást előmozdító sze- 
rek. Ablakok, kövek, falak izzadása a hőségtől. Izza- 
dástól óvakodni. Hideg, meleg izzadás. 2) Magok azon 
nedvek , melyeket a testek kiizzadnak, helyesebben : 
izzadság. V. ö. IZZAD. 

IZZADÉK, (izz-ad-ék) fa. tt. izzadék-ot , harm. 
szr. — a v. — ja. Azon nedv, melyet a testek kiiz- 
zadnak ; veríték. 

IZZADOZ , 
— tál , — ott, par. 
Átv. ért. fáradó z , 
munkában izzadozni. 
izzadozni. 

IZZADOZÁS , (izz-ad-oz-ás) fn. tt. izzadozást, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Folytonos vagy gyakori iz- 
zadás. Átv. ért. fárasztó , izzadásba hozó működés, 
munkálkodás. 

IZZADSÁG , (izz-ad-ság) fn. tt. izzadság-ot, 
harm. szr. — a. Azon nedvek öszvege , melyeket va- 
lamely test kiizzad. Arczárói szinte foly az izzadság. 
Cseppekben hull róla az izzadság. Letörölni az izzad- 
ságot. Egész teste izzadságban van. Sok izzadságtól le- 
rohadt róla a ruha. Büdös az izzadságtól. 

IZZADSÁGOS, (izz-ad-ság-os) mn. tt. izzadsá- 
gosat v. — at, tb. — ak. L. IZZADT. 

IZZADSÁGTÖRLÖ , (izzadság-törlő) ösz. fn. 
Kendő, melyet az izzadság letörlésére használnak. 

IZZADT, (izz-ad-t) mn. tt. izzadt-at. Mondjuk 
oly testről, melyből nagy forróság miatt foly a nedv. 
Izzadt test. Izzadt ló. 

IZZADTAN, (izz-ad- t-an) ih. Izzadt állapotban. 
Izzadtan a szélre, hideg levegőre kimenni, és meghűlni. 
Izzadtan jönni meg a vadászatból, munkából. 

IZZADTSÁG, (izz-ad-t-ság) fn. tt. izzadtság-ot. 
1) Izzadt áliapot vagy minőség. 2) L. TZZADSÁG. 

11* 



(izz-ad-oz) önh. m. izzadoz-tam, 

— z. Gyakorta folytonosan izzad. 

erősen működik. Valamely nehéz 

Áth. ért. is használtatik. Vért 



167 



IZZAJT— IZZOGOLYÓ 



ÍZZÓLÁZ — í 



16b 



IZZAJT, (izz-aj-t = izz-ó-ít) áth. in. izzajt-ott, 
htu. — ni v. — ani. 1) Izzóvá tesz. 2) L. IZZASZT. 

IZZAN, (izz-an) önh. rn. izzan-t. Hirtelen izzóvá 
válik. 

IZZÁNY, (izz-ó-any) fn. tt. izzány-t , tb. — o&, 
harm. szr. — a v. — ja. Átlátszó, s vizes nedvvel tölt 
kis hólyagocska a bőrön, melynek alapja kissé lobos, 
s a vér forróságától ered, de hamar el is múlik. 

IZZÁNYOS, (izz-áuy-os) mn. tt. izzányos-t v. 

— at, tb. — ak. Izzányféle hólyagocskáktól lepett. 
Izzányos bőr. V. ö. IZZÁNY. 

IZZASZT, (izz-asz-t) áth. m. izzaszt-ott, htn. — ni 
v. — ani, par. izzaszsz. Izzadásba hoz, izzadni kéáztet. 
Izzaszt a forró nap, a sebes járás, az erős munka. Iz- 
zaszt a iüz, a meleg étel, a szeszes ital. Gyógyszerekkel, 
meleg takaróval izzaszt ani a beteget. Megizzasztotta lo- 
vát a nyargalásban. Három paripát kiizzasztott. Tet- 
szik a tanács , de izzaszt a munka. (Km.). Átv. ért. 
fáraszt, erős munkára fog. 

IZZASZTÁS, (izz-asz-t-ás) fn. tt. izzasztás-t, tb. 

— ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mely által valamely 
test izzadásba jön , izzadni kényszerül. Beteg ember 
izzaszlása. Hévíz által izzasztása a testnek. 

IZZASZTÓ, (1), (izz-asz-t-ó) mn. tt. izzasztó-t. 
Ami izzaszt , izzadni késztet, kényszerít. Izzasztó sze- 
rek, italok. Izzasztó munka. 

IZZASZTÓ, (2), (mint föntebb) fn. Szer , mely 
izzaszt. Izzasztót adni a betegnek. A bodzavirág jó iz- 
zasztó. 

IZZASZTÓPOR, (izzasztó-por) ösz. fn. Poralak- 
ban rendelt izzasztószer. 

IZZASZTÓSZER , (izzasztó-szer) ösz. fn. 1. IZ- 
ZASZTÓ, fn. 

IZZASZTÓSZOBA , (izzasztó- szoba) ösz. fn. 
Igen melegre fűtött szoba, melyben a test izza- 
dásba jő. 

IZZFÜRDÖ, (izz-fürdő) ösz. fn. Intézet , mely- 
ben a test külső meleg, pl. napsugarak vagy fűtés ál- 
tal erős párolgásba jő, s mintegy saját izzadságában 
fürdik. V. ö. GŐZFÜRDŐ. 

IZZIK, (izz ik) k. m. izz-ott, htn. — ani. Elavult 
ige, ma csak részesülője izzó van divatban. Értelme : 
forró, izzadó állapotban van. 

IZZÍT, (izz-ít) 1. IZZAJT. 

IZZÓ, (izz-ó) részesülő és mn. tt. izzó-t. Mond- 
juk égő testekről, melyek egészen áttüzesedtek. Izzó 
szén. Izzó vas. Vízbe mártani az izzó vasat, hogy aczé- 
losodjék. Izzó vasat verni, gömbölyíteni , nyújtani , la- 
pítani. Izzó tűzön sütni valamit. Izzó parázs, melynek 
még legkisebb szikrája sem lett hamuvá. Tájszólási- 
lag, pl. Mátyusföldön : izró. Szélesb ért. igen forró, 
nagyon meleg, erős izzadással járó, pl. Izzó láz. 

IZZÓDIK , (izz-ó-od-ik) belsz. m. izzód-tam, 

— tál, — ott. Izzóvá leszen, izzó parázszsá alakúi. Iz- 
zódik a tűzbe tett vas. 

IZZOGOLYÓ, (izzó-golyó) ösz. fn. Áttüzesedett 
golyó 



IZZÓLÁZ, (izzó-láz) ösz. ín. Ragadós forró láz, 
melyben a beteg folytonosan izzad. 

IZZÓLIK, (izzó-lik) ösz. fn. Finom kis likacsok 
az emberek és állatok bőrén , melyeken a testek pá- 
rolgása kinyomúl, s ha ez nagy mennyiségben törté- 
nik, a bőr fölött cseppekké alakúi. (Pórus). 

IZZÓMELEG, (izzó-meleg) ösz. mn. és fn. Igen 
forró, izzasztó meleg. Izzómeleg kemencze, kályha. Ma 
izzómeleg van. 

IZZOS, (izz-os) mn. tt. izzos-t v. — at, tb. — ak. 
Izzadságtól nedves. Izzos test. Izzos ruha. 

YL7tQ r YXJ'L , (izzó-tüz) ösz. fn. Oly test tüzéről 
vagy égéséről mondjuk, mely nem lánggal ég, hanem 
merő parázsból áll, milyen az égő szén , száraz cser, 
s más kemény fa tüze , midőn lángolni megszün , s 
még hamvadni nem kezd. V. ö. PARÁZS. 

IZZÓ VAS, (izzó-vas) ösz. fn. 1) Fehéres tüzes- 
ségig melegített vas. 2) Sebészi eszköz a kóros test- 
részek kiégetésére. 

IZZÓVASITÉLET , (izzó-vas-itélet) ösz. fn. 
Hajdan divatban volt ítélet neme izzóvas által. 

1ZSA, (1), 1. ISA. 

IZSA , (2), falu Komárom megyében ; helyr. 
Izsá-n, — ra, — ról. 

IZSÁK, 1. IZSÁK. 

IZSAKÓCZ, falu Szála megyében ; belyr. Izsa- 
kócz-on, — ra, — ról. 

IZSAL , puszta Veszprém megyében ; helyr. 
Izsal-on, — ra, — ról. 

IZSAP, falu Komárom megyében ; helyr. Izsap- 
on, — ra, — ról. 

IZSAVA v. ILOSVA , falu Beregh megyében ; 
helyr. Izsavá-n, — ra, — ról. 

IZSÉP, falvak Baranya és (MAGYAR — ,TÓT — ) 
Zemplén megyében ; helyr. Izsép-én, — re, — röl. 

IZSEPFALU, helység Liptó megyében ; helyr. 
Izsépfalu-ba, — ban, — ból. 

IZSÓP v. IZSÓP, fn. tt. izsópot. Görög-latinul 
hysopus. Növénynem a kétfŐbbhímesek seregéből és 
fedetlenmagvuak rendéből ; hímszálai szétállók , bok- 
rétájának felső ajaka rövid, lapos, az alsó három ha- 
sábu. Izsóptól czedrusfáig. (Km.) , am. a legkisebb 
tárgytól kezdve a legnagyobbikig. Öntözz meg engem 
izsóppal és megtisztulok. (50. Zsolt.). 

IZSÓPOS, (izsóp- os) mn. tt. izsópos-t v. — at, 
tb. — ak. Izsóppal készült, kevert. Izsópos fürdő. 

Az I-ben van 2153 czikk. 



I. 



í, (1), kicsi alakban i, hosszasan ejtve ; tizenha- 
todik betű a magyar ábéczében, s az önbangzók közt 
hetedik. Tartozik rendszeiént az éles hangúak sorába, 
s mind mély, mind magas hangú szókban eléfordül, 
vs^yis itt is , sajátlag két egymástól különböző e-t, 
mélyet (v. vastagot), és magasat (v. vékonyat) vehe- 



16» 



I— I 



ÍED— ÍGE 



iVt 



tünk fel. Éles vékony hangjánál fogva sivító-uak ía 
mondható. Vannak azonban oly hosszú i-k is, melyek 
részint hosszú e-vel, részint hosszú íí-vel váltakoznak, 
pl. émelyeg ímelyeg, émett ímett, éperedik íperedik, hé- 
zag hízak ; mív mű , hív hű stb. miért ismét két kü- 
lönböző i t, öszvesen négyfélét vevénk fel az Előbe- 
széd 44, 45, 46. lapjain. 

A tájbeszédekben általán minden hosszú í kony- 
nyen megrövidül , (mint az ú és ű is) , mit az iroda- 
lom is követ. Hanem a verselésen kivül jobb hangzás 
kedveért e szabályt követhetjük : Ha a gyökszók ön- 
magukban állanak, a hosszú i lehetőleg változás nél- 
kül álljon, pl. íj, ír, ív, íz, hí, szí, ví. Ellenben bár- 
mely gyökökhöz, ha oly rag vagy képző járul, mely- 
ben hosszú hangzó van, akkor a gyök í-je inkább rö- 
viden ejtessék, mint : bír, biró, birál, birság 5 íte, itél, 
Ítélet, itész 5 ige, igér, Ígéret, igéz, igény ; hízik, hizás, 
hizó, hizlal ; íz, izes, Ízetlen, izlés ; ír, irás, irkál ; íz, 
izom, izmos ; íj, ijas, ijaz, ijász 5 víz, vizes, vizel (eze- 
ket t. i. a víz-töl származottakat az általános szokás 
is röviden ejti). A gyökszók végén eléforduló í, mi- 
dőn hangzós ragot vesz föl , szintén megrövidülhet, 
kivált v vagy j segédbetü fölvételével, mint : hí , hi- 
v-ok, hi-v-ás, hi-v-atal ; rí, ri-v-ás, sí, si-v-ok, si-v-ás, 
si-v-alkodik ; ví, vi-v-ás, vi-v-ok ; szí, szi-j-as, szi-j-ács 5 
nyí, nyi-v-es, nyi-v-elödzik (nyihelődzik). Néha már 
maga a gyökszó hangzatosság vagy határozottság 
kedveért fölveszi a segéd betűt, mint : hív, szív, míu, 
nyiv, vagy íí-re változik : hű , szű , mű , nyű. Némely 
származékokat már maga az általános nyelvszokás is 
állandóan röviden ejt , pl. b/r birkózik, birodalom , ír 
irkál , iroda , irodalom , víz vizes , tíz tizenegy , tizen- 
kettő stb. 

Némely ikerszókban a hosszú a vagy hang- 
zóknak kicsinyített változata , mint : ím-ám , ímmel- 
ámmal , díb-dáb , Mg-lóg , nyím-nyám. Az ít kép- 
zőjü átható igékben az eredetibbb régies ój , éj , ó, 
e'-ből változott által , mint : szabadot, szabadojt, sza- 
badejt, szabadét, szabadít ; tanót, tanojt, tanejt, tanét, 
tanít, miről részletesen 1. Bevezetés 133 — 13 4.1. VIII. 
alatt. Továbbá, mint ékvesztő önhangzóról 1. ugyan- 
ott 47, 48. 1. Valamint a rövid i, hasonlóan a hosszú 
í is általán kétféle : vastag és vékony hangú, s amaz 
vastag, emez vékony hangú ragokat és képzőket vé- 
szen föl, pl. híg, higak, higgad, higany ; hí (ige) hí- 
vás, hivat, hivők ; ír, irás, irat , irok 5 szív (ige) szí- 
vok, szívás, szivar, szivárog ; szív (főnév) szivem, szi- 
ved, szives ; hív (fn. és mn.) hívek , hivség , hivtelen 
stb. mint elül is érintők. V. ö. rövid I. 

I , (2), elvont gyökelem. Jelentése rokon a rö- 
vid i-ével , ú. m. 1) mozgást , mozgási hajlamot , ké- 
pességet vagy bizonyos mozgás, hajlás által képzett 
alakot jelent az íj és ív szókban ; 2) közelséget vagy 
közelre mutató ezekben : í-gy , ím ; 3) éles vékony 
hangjánál fogva metszést , vágást teszen az ír , irt 
igékben ; 4) szintén éles hangutánzó az íz (gustus, 
sapor) névben, valamint a rokon szí igében , de ame- 
lyekben a sziszegő 2 vagy sz , mint szivási hangok- 



nak is kétségtelen szerepök van, valamint 3) alatt az 
r-nek mint rovást és rontást jellemző, illetőleg utánzó 
hangnak is. 

ÍED, ÍEDELEM, ÍEDÉZ, ÍESZT stb. Némely 
dunántúli vidékeken divatozó hangoztatás. Lásd : 
IJED. 

IG, elvont gyöke vagy törzse ige szónak és szár- 
mazékainak, mint ígér, igéz stb. Közelebbi eleme, úgy 
látszik, vagy a közelséget jelentő i v. í, honnan eg 
képzővel : i-eg am. ide-ez, vagyis idéz , azaz közöl, s 
részesülője i-eg-ö = ígö , szokott módosulattal : ige 
(mint czinegő, czinege) am. közlő, milyen a szó ; vagy 
pedig az í az ének szó én gyöke , sőt az egész lg 
maga az ének szó, öszvehúzva : énk v. éng , v. íg. (V, 
ö. ÉN elvont gyök) ; úgy hogy ige szóval mind han- 
gokban, mind értelemben nagyon megegyezik a latin 
voco, vox, szanszkrit vacs, melyből vacsasz v. vácsá, 
(am. hang, szó), mindenek fölött pedig a hellén r/^rj 
szó , mely Rost szótárában am. Ton , Laut , Hall, 
Schall ; Rede ; Gterücht i Gesang. ,íge' szónkkal egé- 
szen egyezik a mongol Uge is. 

IGE, IGE, (1), (1. ÍG elvont gyök) ; fn. tt. igét 
v. igét. Általános jelentése : szó ; beszéd ; csaknem az 
ami a hellén r\*fr\ szóé. Katalin első prózai legendá- 
jában (1519-ből) jöge v. iöge (yewge) is. „Demaga 
(mindazáltal) minekelétte elkezdenéjek (= elkezde- 
nők) magyerázni (így) az ő mártíromságát , annak- 
elétte lássuk meg, hogy micsoda ez iöge (palóczosan) : 
mártir. Imár ez ige (rendesen) szintén magyer szóvá 
vált." (Toldy F. kiadása). A Bécsi codexben szintén 
találjuk üge alakban is. „Nincs illyen némberi föl- 
dön személyben, szépségben és ügéknek értelmében." 
(Non est talis mulier super terram in aspectu, in pulch- 
ritudine et in sensu verborum). Föntebb ,íge' is : 
„Mend ez igék ked(ég) kelletének Olofernes előtt." 
(Judith XI. fejezet). Molnár Albertnél idea , notio, 
Begriff szókkal is értelmezve találjuk. Különösb je- 
lentései a mai gyakorlatban: 1) Szoros nyelvtani ért. 
beszédrész, mely az alanynak cselekvő , (átható , ön- 
ható), szenvedő vagy közép állapotát személy, szám, 
idő, mód és alak szerént meghatározza. (A német 
Zeitwort). Az ige általán cselekvő, szenvedő vagy kö- 
zép. A cselekvő vagy átható, melynél az alanynak 
cselekvő állapota más határozott vagy határozatlan 
tárgyesetre átvitetik, pl. ír, tanít, ver, kér (valakit v. 
valamit) ; vagy önható (benható), melynél az alanynak 
cselekvése másra ki nem terjed, hanem magában ma- 
rad, pl. jár, áll, ül, ered, támad, mozog, pereg , tágul, 
űrül ; rendszerént az áthatóból származik a miveltetö, 
at, et v. tat, tet képzőkkel, mely más által végbevitt 
cselekedeteket jelent, pl. irat, taníttat, töret, kéret. A 
szenvedő ige a) külszenvedö, mely az alanynak kül ok- 
tól eredő kényszerülését jelenti, és ilyen a mivelte- 
tőkből a jelen tőszemélyében egyedül ik hozzáadásá- 
val származik, pl. irat-ik, taníttat-ik, töret-ik, kéret-ik. 
(V. ö. IKES IGE); b) belszenvedö , melynél az alany 
kényszerüléséuek oka magában rejlik , údik , ödik , s 
néha ódzik, ödzik képzőkkel, pl. záv-ódik, gyötr-ödik, 



171 



IGE — IGEH ATAROZO 



IGEIDŐ— IGEIDŐ 



172 



üt-ödik, emészt-ödik ; fog-ódzik, lop-ódzik, harap-ódzik, 
menteget- ödzik, teker-ödzik. A középigék jellemjegye ik, 
a részént egyszerű képzésűéit, mint : szokik, telik, mú- 
lik , nyúlik , hallik , esik , bízik stb. részént egy vagy 
több középképzök által alakultak , mint elmélkedik, 
gondolkodik, várakozik, haragszik, melegedik, villámlik, 
redvesedik stb. 2) Evangyéliomi ért. am. a görög Xo- 
yog, mely alatt a második isteni személy értetik. Kez- 
detben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és az Isten 
vala az Ige. Az Ige testté lön , és mi bennünk lakozék. 
(János ev. I.). 3) Egyházi ért. szent tan , szent okta- 
tás, keresztény tanítás. Isten igéjét hirdetni, hallgatni. 
Nem csak kenyérből él az ember, hanem minden igével, 
mely Isten szájából származik. (Máté. 4.). 

„0 Szent Fiában gyönyörködjetek , 
Nagy szeretettel benne higyjetek , 
Szent igéjében ékeskedjetek , 
Az Isten népét ti őrizzétek." 
Panaszló ének 1549-ből. (Tbaly K. gyűjt). 

4) Babonás mondat vagy szó, valakinek megrontásá- 
ra. Innen : megigézni valakit , megigézni a kis gyer- 
meket. 

IGE, IGE, (2), (rokonnak látszik ág szóval) fh. 
tt. igét. A motólálóknál három fonal tesz egy igét, 
s tíz ige egy pászmát. 

ÍGEFONAL, (ige-fonal) ösz. fn. 1. ÍGE, (2). 

ÍGE- v. IGEGYÖK, (ige-gyök) ösz. fn. Nyelv- 
tani ért. a jelentőmód jelenidejének egyes számbeli 
határozatlan alakii harmadik személye , mely vala- 
mennyi igemódositás, igeragozás alapjául szolgál. Az 
igegyökök 1) vagy változatlanok , azaz minden rago- 
zásban megtartják eredeti alakjokat, milyenek a más- 
salhangzón végződök általában ; kivéve a t betűt a 
parancsoló és kapcsolómódban , továbbá azokat , me- 
lyek toldalékosak, mint : teszen, vészen, megyén, tö- 
rik , nyúlik , esik stb. v;.gy változók, mint az í, ó, ö, 
ú, ü végzetüek ; 2) vagy eredetiek , mint : dob , ad, 
döf, nyom, tol , üt , s ezek a sajátlagos igegyökök ; 
vagy származottak, mint : dobat, adogat, döföd, nyom- 
kod , tolong, ütöget ; s ezeknek helyesebben igetö v. 
igetörzs a uevök ; v. ö. IGETÖ ; 3) vagy egyszerűek, 
segéd- v. toldalékbetü, vagy szótag nélkül, vagy pedig 
toldalékosak , mint : vi-sz és vi-sz-en, hisz és hi-sz-en, 
te-sz és te-sz-en, le-sz és le-sz-en, e-sz-ik, i-sz-ik, al-sz- 
ik, nyug-sz-ik, fek-sz-ik, s általán minden ikes igék. 

ÍGE- v. IGEHAJLÍTÁS, v. —HAJTOGATÁS, 
(ige- hajlítás v. -hajtogatás) 1. IGERAGOZÁS. V. ö. 
HAJLÍTÁS. 

ÍGE- v. IGEHATÁROZÓ , (ige-határozó) ösz. 
fn. Nyelvtani műszó, s am. a beszédnek oly része, 
mely az igének, vagyis ige által kifejezett cselekvés- 
nek, szem édesnek vagy állapotnak módját , helyét, 
idejét, számát határozza meg , vagy ezen meghatáro- 
zásra kérdőleg, tagadólag, állítólag, tiltólag vagy két- 
kedőleg befoly. Innét az igehatározók 1) módjelevtök, 
pl. jól, roszul, szépen, csinosan, lehetőleg, igazán, 2) 



helyjelentök , pl. alant , alatt , alul ; amott , amottan ; 
benn, belül ; elül ; emitt ; imitt stb. 3) idöjelentők, pl. 
akkor, azután, regvei, délben stb. 4) számjelentök, pl. 
ketten, hárman, négyen stb. 1. HATÁROZÓ, (2). 

ÍGE- v. IGEIDŐ, (ige-idő) ösz. fn. Az igeszók- 
nál eléfordúlni szokott idő. Általán véve önmagában 
az időnek három részét (tartamát) különböztetjük 
meg : 1 ) a jelent , mely épen most történik ; 2) o 
múltat , mely a jelent megelőzi ; 3) a jövőt , mely a, 
jelent követi. Azonban a cselekvények vagy történet 
folyamában egyik időt a másikra viszonyítva , ismét 
többféle időrész (időmozzauat) áll elé. Ú. m. Először : 
egyik cselekvéuy a másikkal azonegy időben törté- 
nik , pl. hozzád indultam , s épen akkor vevém levele- 
det ; ez utóbbi (vevém) akkor történik, midőn az tör- 
tént, hogy hozzád indultam, s amazt viszonyos időnek 
nevezzük , mely lehet 1) jelen a) a jelenben , b) a 
múltban , c) a jövőben ; 2) múlt a) a jelenben , b) a 
múltban , c) a jövőben ; 3) jövő a) a jelenben , b) a 
múltban , c) a jövőben. A nyelvekben, s különösen a 
magyarban is külön alakok, csak a múlttal viszonyí- 
tásra (b) alattiakra) vannak : jelen a múltban (kitü- 
nöleg : viszonyos múlt , máskép : függő múlt), múlt 
a múltban (régmúlt, előbbi múlt), és jövő a múltban. 
Másodszor tekinthetjük az időt kezdőnek , tartósnak 
(vagy végzetlennek), és végzettnek mind a három ál- 
talános időben , ú. m. 1) kezdő a) a jelenben , b) a 
múltban, c) a jövőben ; 2) tartós a) a jelenben , b) a 
múltban , c) a jövőben ; 3) végzett a) a jelenben , b) 
a múltban, c) a jövőben. Itt sincs a nyelvekben min- 
denik fogalomra külön alak. Legnevezetesebb a tar- 
tós (vagy végzetlen) a múltban , mely a nyelvekben 
alakjára nézve öszveüt a viszonyos múlttal, de a ma- 
gyarban külön alakkal bír , az ige jelene és vala 
segéd igével öszvetéve, pl. A Tatrosi codexben : „Pé- 
ter kedig ül vala küvől a pitvarban és hozjá vépék 
(lépek) egy leány." Látjuk, hogy az utóbbi múltat : 
, hozjá vépék', az ,ül vala* múlt, mind megelőzi, mind 
a hozzá lépés után is tart még, vagyis ezen hozzálépés 
után sincs bevégezve. így mondhatjuk a népmesé- 
ben : „Szinte éjfélre ért oda, hát ott egy éktelen 
nagy óriás szundikál vala a tűznél. " A , szundikál 
vala' az odaérést mind megelőzi, mind ennél még to- 
vább tart, tehát éhez viszonyítva (mikor odaért) még 
végzetlen , ámbár az elbeszélőre nézve már szintén 
múlt. Hasonló példa : ..Sokáig mentek, azt sem tud- 
ták , hova ; végre egy legmagasabb havastetőn , ahol 
az út elágazik vala, elhatározták, hogy váij >:iak el 
egymástól." , Elágazik vala' a legtökéletesebb végzet- 
len múlt, mert az még az , elhatározták' után is tart. 
A hellén nyelvben nevezetes a jelenben végzett idő 
vagyis végzett jelen, oly múlt, mely a jelenben is fenn 
áll, pl. )ky( s >antai megfelel ezen magyar kitételnek : 
írva van. 

Az elül érintett három fő egyszerű időt általa- 
nosak-u&k vagy függetlenek-nek, vagy alanyiak-nak is 
nevezik a nyelvtudósok , (mert azok csak a beszélő 
alany időpontjából tekintetnek), a többit pedig viszo- 



173 



IGEKEPZES —IGERAG 



IGERAGOZÁS— ÍGÉZ 



174 



nyosok-nak. Különösebben pedig a kezdő , tartó és 
végzetteket tárgyilagosak-na.k is. A magyar nyelvre 
tekintettel mind ezek az egyszerű idők (jelen , múlt, 
jövő) alatt fordulnak elé. 

ÍGE- v. IGEKÉPZÉS , (ige-képzés) ösz. fn. A 
szóalkotásnak azon neme, mely szerént gyök- és tör- 
zsökszókból bizonyos képzőragok által igéket alakí- 
tunk , pl. a tág , vad , rút szókból ít képzővel lesz : 
tágít , vadít , rútít ; úl képzővel : tagút , vadul , rú- 
tul stb. 

ÍGE- v. IGEKÉPZŐ, (ige-képző) ösz. fn. Kép- 
ző , mely által gyök- és törzsökszókból igéket alko- 
tunk , milyenek : ad , ászt ; úl , ít ; ol, el, öl stb. Az 
igeképzők vagy egyszerűek, vagy Öszvetettek. Rész- 
letesen tárgyalva 1. Előbeszéd 128 — 138. 1. 

ÍGE- v. IGEKÖTŐ, (íge-kötö) ösz. fn. Nyelv- 
tani ért. oly igehatározó , mely az igével legszorosb 
öszveköttetésben áll, s a szórend különféle szabályai 
szerént majd az igével egyesül, s vele öszvetett szót 
alkot , majd az igétől elszakasztva hol előtte , hol 
utána áll. Ilyenek : alá, át, által, be, bele, el, ellen, 
fel, ki, le, öszve, meg, vissza stb. pl. Alámehetsz akár- 
mikor v. alá akár mikor mehetsz, v. mehetsz akármikor 
alá. Altalános szabály szerént az igekötök közvetle- 
nül az igék előtt , s azokkal öszvekapcsolva csak ak- 
kor állanak , midőn a mondat súlya rajtok fekszik, 
pl. Péter megdicsérte, Pált. S így egybekapcsoltan a 
szórendben akárhol is állhatnak : Megdicsérte Péter 
Pált, vagy : Péter Pált megdicsérte. Ellenben elmoz- 
díttatnak, mihelyt az ige által más szót akarunk nyo- 
mosítani , pl. Péter Pált dicsérte meg (nem mást) v. 
Péter (nem más) dicsérte meg Pált. Ekkor a hangsúly 
az igét megelőző szón feküvé, e kettő elválhatlan, de 
aztán a többi szó a sorban egyebütt is állhat , pl. az 
utóbbi mondatban : Pált Péter dicsérte meg. 

ÍGE- v. IGENÉV, (ige-név) ösz. fn. 1. RÉSZE- 
SÜLŐ. 

ÍGÉNY , ÍGÉNYEL stb. lásd : IGÉNY, IGÉ- 
NYEL stb. 

ÍGÉR v. IGÉR, (íg-e-er) áth. m. igér-t. Az ige 
törzsökből származván am. igével , azaz szóval tesz 
valamit, szavát adja, hogy tenni, cselekedni, adni fog. 
Oly észjárás szerint képzett szó , mint a német spre- 
chen-hö\ a versprechen. (Ilyen származatúak : dicsér, = 
dicsővé tesz, esmér = esmével bír). Sokat igér, keveset 
ad. (Km.). ígéri , hogy megjobbítja magát. Fogadom, 
igérem, hogy többé nem vétkezem. Megígérni , amit va- 
laki kér. Ezt nem adhatom neked , mert már elígértem 
másnak. Árveréskor feligérni , azaz többet ajánlani, 
mint az elébbiek. Még egy forintot Ígérek rá. Az igér 
és ad szoros viszonyban állanak egymással. Nem elég 
igérni, meg is kell adni. (Km.). 

IGE- v. IGERAG, (ige-rag) ösz. fn. Rag vagy 
ragok, melyek az igét mód, idő, szám és személy sze- 
rént módosítják, vagyis mind azon ragok, melyek az 
igegyökhöz közvetlenül vagy közvetőleg járulnak, pl. 
ezen igében : jártunk, igegyök jár, közvetlen időrag : 
í, közvetett személy- és számrag : unk. 



ÍGE- v. IGERAGOZÁS , (ige-ragozás) ösz, fn. 
Nyelvtani ért. am. az igének mód , idő , szám és sze- 
mély szerinti módosítása bizonyos ragok által. Rész- 
letesen tárgyalva 1. Előbeszéd. 156 — 160. 1. 

ÍGÉRÉS v. IGÉRÉS, (íg-e-er-és) fn. tt. igérés-t, 
tb. — ék. Cselekvés , illetőleg szó- vagy irás általi 
nyilatkozás, melylyel valamit ígérünk. 

ÍGÉRET, ÍGÉRET, (íg-e-er-et) fn. tt. igéret-ét. 
Azon igék vagy szók, melyek által valamit Ígérünk, 
továbbá: azon tárgy, melynek teljesítését, megadását 
szóval fogadjuk, ajánljuk. Gzifra, szép ígéret. ígéretet 
tenni. ígérettel kielégíteni vxlakit. ígéret adományt vár. 
(Km.). Az igéret szép szó , ha megadják , úgy jó. 
(Km.). Nagyszerű, gazdag igéret. Visszavenni , vissza- 
húzni a tett Ígéretet. 

ÍGÉRETLEN, IGÉRETLEtf, (íg-e-er-etlen) mn. 
tt. igéretlen-t, tb. — e&. Amit nem Ígértek vagy amit 
valaki igéret nélkül ad vagy kap. 

ÍGÉRKÉZÉS,IGÉRKÉZÉS, (íg-e-er-kóz-és) fn. 
tt. igérkézés-t, tb. — ék. Ajánlkozás , szavunk adása 
valaminek véghezvitelére, teljesítésére. 

ÍGÉRKEZIK, ÍGÉRKEZIK, (íg-e er-kóz-ik) k. 
m. igérkéz-tem, — tél, — étt. Valaminek véghez vite- 
lére, megtevésére ajánlkozik, szavát adja. Veszélyben 
segítségünkre ígérkezett. Részvétre, muikára ígérkezni. 
Hozzánk (jönni) ígérkezett. Máshoz (menni) Ígérkezett. 
Eligérkezni, odaigérkezni. 

ÍGÉRŐ, ÍGÉRŐ, (íg-e-er-ő) fn. tt. igérö-t. Sze- 
mély, ki valamit igér , különösen ki vásárláskor , ár- 
veréseknél bizonyos árt ajánl. Az árverezett jószágot 
a többet ígérőnek adni. 

ÍGÉRVÉNY, ÍGÉRVÉNY, (íg-e-er- vény) fn. tt. 
igérvény-i, tb. — ék. 1) 1. ÍGÉRET. 2) Iromány, 
melyben valaki ígéretet tesz és nyereségre reményt 
nyújt. Sorsjátéki ígérvény. 

ÍGE- v. IGESZÓ, (ige-szó) lásd : ÍGE, (1), 
alatt 1). 

ÍGE- v. IGETAN , (ige-tan) ösz. fn. A nyelv- 
tanban az igékről szóló rész. 

ÍGE- v. IGETO, (ige-tő) ösz. fn, Az igeszóban 
oly rész , mely a további ragozásnak alapúi szolgál, 
Szigorún véve különbözik ettől az igegyök , mely 
csak gyökszókban jön elé, s legelső alapja a ragozás- 
nak, pl. kér i^egyök, ettől közvetlenül származnak : 
kérek , kérsz , kért , kérni , kérend stb. igetők : kém 
(melytől : kértem, kértünk), kérend, (melytől : kéret- 
dek , kérendesz, kérendllnk) stb. származnak. Szárma- 
zott igéknek csak igetőjök van , pl. épít , épül , te- 
kint, gondol. Az ikes igék igetöje úgy áll elé , ha az 
ik ragot onnan elgondoljuk, pl. érkezik, gondol- 
kodóik. 

ÍGE- v. IGETÖRZS , v. —TÖRZSÖK , (ige- 
törzs v. -törzsök) 1. ÍGETŐ. 

ÍGÉZ, IGÉZ, (íg-e-cz) áth. m. igéztem, — tél 
— éti. 1) Eredetileg bizonyos igékkel, pl. dicsérő sza 
vakkal vagy babonás kifejezésekkel megbűvöl , meg 



175 



IGEZES -IGY 



ÍGYEN— IM 



176 



ront valakit , mint a boszorkányokról , kuruzsló vén- 
banyákról még most is ily véleménynyel van a köz- 
nép , s a kis gyermekek némely nyavalyáit annak 
ssokta tulajdonítani , hogy a látogatók megigézték. 

2) Szélesb ért. erős nézéssel, bámulással vagy akármely 
más szerrel megbabonáz. Úgy néz rám , mintha meg- 
akarna igézni. A boszorkányok megigézték. Ide tarto- 
zik ezen kifejezés is : Megverte a gyermeket szemeivel. 

3) Költőibb ért. kellem, kecs, szépség által megbájol, 
elragad. Mind ezen értelmet találjuk e székely nép- 
dalban : 

„Anyám , édes anyám ! 
Fiad nagyon beteg , 
Nem szükség orvosság , 
Mégis nagyon beteg. 

,Nem más mint igézet !' 
Találtad jó anyám. 
, Vénasszony igézet!' 
Nem az , édes anyám. 

Szomszédunkba lakik 
A bájos igéző , 
Erzsi egy kis hamis 
Kékszemű lyánka ö." 

Kriza J. gyűjt. 

4) Székely tájszólás szerént megigézni annyi is , mint 
igérni, fogadni. 



IGEZES , IGEZES , (íg-e-ez-és) fn. tt. igézés-t, 
tb. — ék. Cselekvés, mely által valaki megigéztetik ; 
bűvölés, bájolás ; kuruzsló , boszorkányos megrontás. 
V. ö. ÍGÉZ. 

IGÉZET, IGÉZET, (ig-e-ez-et) fn. tt. igézet-ét. 1) 
Azon szavak, igék, vagy tettek, melyek hiedelem szerént 
valakit megbűvölnek , megrontanak, elbájolnak. El- 
mondani vagy végrehajtani az igézetet. 2) Az igéző 
szavak vagy tettek eredménye, hatása. V. Ö. IGÉZ. 

ÍGÉZETÉS, IGÉZETÉS, (íg-e-ez-et-és) mn. tt. 
ígézetés-t v. — et, tb. — ek. L. ÍGÉZŐ, 2). 

ÍGÉZÖ , IGÉZŐ , (ig-e-ez-ő) mn. tt. ígézö-t. 1) 
Bűvölő , kuruzslás által megrontó. Igéző boszorkány, 
vénbanya. 2) Kellem, kecs , szépség által bájoló , el- 
ragadó. Igéző szemek. Igéző szépség. V. ö. IGÉZ. 

ÍGY, IGY, (í-gy) ih. Gyökeleme a közelséget mu- 
i, (a távolságé a, o, u). Ily módon, ily képen , e sze- 
rént. Ellentéte : úgy, amúgy. így tartsd a puskát. így 
semmire sem megyünk. Ha így gazdálkodói, mindenből 
kifogysz. Lám a magyar csak így él , még az ördögtől 
sem fél. (Népd.). így vagyunk la ! így jár az , ki a 
zsidónak nem köszön. (Km.). Igy-e ? így s így. Toldat- 
tal : ígyen v. igyen. „Es ez gonosz fejedelemnek ígyen 
lén halála." A Carthausi névtelen. 

..Jön a veréb a nagy faló , 
Röptében igyen szólaló : 
Csip , csép ! Csip , csép ! 



Nem kell egyéb mint hulladék , 
Csak sok legyen, tüstént elég." 

Madárhangok (Vörösmarty). 

V. ö. IDE, ITT, ILY. 

ÍGYEN, IGYEN, ih. Ezen módon , ilyképen, 1. 
ÍGY. 

ÍHL, ÍHLEL, ÍHLÉS stb. lásd : IHL, IHLEL, 
IHLÉS stb. 

ÍJ v. IJ, v. í JJ, fn. tt. íj-at, tájdivatosan : — et. 
A bécsi codexben j nélkül áll, és vékonyhangulag ra- 
goztatik : íet , ledet. Gyökeleme a mozgást, rezgést, 
hajlást jelentő i , mely az Igyártó (r= ijgyártó) csa- 
ládnévben^ma is eredeti egyszerűségében él. Azonban 
részt vesz a gyökben a j is , mely könnyed mozgást, 
hajlékonyságot jelent. 1) A kézívnek felvonó húrja, 
mely a nyilat v. nyílvesszőt kilövelli. Meghúzni, meg- 
feszítem az íjat. Az íj ellövelli a nyilat. íjat pengetni. 
Aki madarat akar fogni, nem pengeti íját. (Km.). 

„Mert mikor az ijjnak enged egyik szarva , 
Félrerug a másik , noha nem akarja. " 

Buda halála (Arany J.). 

2) Jelenti az egész kézivet is. Innen : íjász, ijas, íj- 
gyártó. Törökül ja'i, hellénül í-óg, szanszkritul is-usz. 
V. ö. IV. 

ÍJAS, IJAS , (íj-as) mn. tt. ijas-t v. — at, tb. 
— ak. íjjal ellátott, fegyverzett. Ijas vadász, katona. 
Használják főnévül is íjász helyett, s ekk^r, tt. íjast, 
tb. ijasok. 

ÍJÁSZ, ÍJÁSZ, (íj-ász) fn. tt. ijász-t, tb. — ok. 
íjjal bánó, lődöző ; ijas katona. V. ö. JÁSZ. 

ÍJ- v. IJCSINÁLÓ, (íj-csináló) 1. ÍJGYÁRTÓ. 

ÍJ- v. IJGYÁRTÓ , (íj-gyártó) ösz. fn. Szermi- 
ves, ki íjakat gyárt, készít. Mint családi név Igyártó 
alakban is él. 

ÍJJ, 1. ÍJ. 

ÍJ- v. IJLÖVÉS, (íj -lövés) ösz. fn. Nyílnak el- 
lövése íj által. Ijlövésnyi távolság. Olyan szó, mint : 
puskalövés, álgyulövés. 

ÍJ- v. UNOK , (íj-nok) fn. tt. ijnok-ot. A régi- 
eknél , hadi szolga, kinek kötelessége volt az íjakat 
felhúzni, és nyíllal fölszerelve kézhez adogatni. 

ÍK, ÍKEL, ÍKEZ stb. 1. ÉK, ÉKEL, ÉKEZ. 

ÍM, ( 1), indulatszó, gyökeleme a közelséget mutató 
i, mint ezen öszvetételek is imide , imitt, imígy, imin- 
nen, imilyen mutatják, melyeknek a távolabbságot je- 
lentő amoda , amott, amiígy , amonnan , amolyan fe- 
lelnek meg. Ezzel szoktunk másokat felszólítani , fi- 
gyelmeztetni", hogy bizonyos helyre vagy tárgyra néz- 
zenek , s am. ni, la. ímhol , am. ím ezen helyen , ím 
itt. ímhol az ember (ecce homo) , azaz nézzétek az 
embert. lm már itt vagyok, am. nézzetek ide, már itt 
vagyok ím majd itt leszek, am. lássátok, majd itt le- 
szek. Értelemre és hangra megegyezik vele a héber 
im, s a latin en. 



177 



IM— INY 



INYCSIKLANDEK — INYVITORLA 178 



ÍM, (2), ikertársa ám szónak , midőn ez áinoly- 
gást, akarat határozatlanságát jelenti. Főkép divatos 
e ragozásban : ímmel-ámmal am. ámolyogva , határo- 
zatlanul, tunyán, kedvetlenül. 

IMA, 1. IMA. 

ÍME, (ím-e) közelségre mutató vagy figyelmez- 
tető öszvetett szócska, „íme a magosok jövőnek." „És 
íme a csillag, kit láttak vala napkeleten, előlkeli vala 
öket." f Tatrosi cod. V^ö. ÍM, (1). 

ÍMELY, (émely szóval azonosnak látszik) fn. tt. 
ímely-t, tb. — ék. Erdélyi tájszó. 1) A ló bőréből ön- 
ként serkedező vér, vagy a fiatal szarvasmarha hát- 
bőre alatt keletkező mogyorónyi csomó, mely miután 
megérett, ha öszveszorítják , a bőrön által kipattan. 
2) A szarvasmarha bőre alatt termő féreg. 

ÍMELYEG, ÍMELYGÉS stb. 1. ÉMELYEG, 
ÉMELYGÉS stb. 

ÍMELYFÜ, (ímely-fű) ösz. fn. Növényfaj a mon- 
tikák neméből. (Anthemis pyrethrum). 

ÍMER, (ém-er?) fn. tt. imer-t , tb. — ék. A ko- 
lokánok neméhez tartozó növényfaj ; virágzás előtt a 
víz fenekén ül, virágzani a víz színére feljő , virág- 
zása után fenékre száll. A szarvasmarha megdöglik 
tőle, a disznó szereti. Máskép : ímergyökér. (Stratio- 
tes aloides). 

ÍMERGYÖKÉR, (ímer-gyökér) ösz. fn. lásd : 
ÍMER. 

ÍMETT, 1. ÉMETT. 

ÍMHOL, (ím-hol) ösz. mutató határozó. L. ÍM, 
(1), alatt. 

ÍMMAJD, (ím-majd) Ösz. h. L. ÍM, (1), alatt. 

ÍMMEL-ÁMMAL, 1. ÍM, (2), alatt. 

ÍN, fn. 1. IN, fn. 

ÍNSÉG, 1. ÍNSÉG. 

ÍNY v. INY, fn. tt. íny-t , tb. — ék. Gyöke az 
állati testnek rostos részeit jelentő in , mely vékony- 
hangú ragozással és y által lágyítva kicsinyített ér- 
telemmel bir. 1) Kemény vöröses hús , mely a fogak 
tövét és az állkapczát körülveszi. Vastag, megdagadt 
íny. Az ínyeket tisztogatni. A fogat ínyestül kirántani. 
2) Szájpadlás, azaz a szájnak felső boltozata a fogak- 
tól kezdve a nyeldeklöig. A nagy forróság és szomjú- 
ság miatt ínyemhez ragadt a nyelvem. A forró leves 
vagy erős dohány lehúzta ínyéről a bőrt. 3) Atv. ért. 
tetszés, ízlés. A fűszeres étel csiklandozza ínyét. ínyére 
van, amit mondottam, Nincs ínyére a beszéd. Nem le- 
het minden embernek ínyére tenni. Ez az ő ínye sze- 
rént van. 

ÍNY- v. INYBETÜ , (íny-betü) ösz. fn. Azon 
betűk, illetőleg hangok, melyeket kiejtvén leheletün- 
ket az ínyhez (szájpadláshoz) szorítjuk. A szansz- 
kritban ínyhangoknak neveztetnek a cs és ds, és ezek- 
nek A-val vegyületei. A magyarban ide számítjuk a 
j vegyületeit, ú. m. a gy, ly, ny, ty hangokat. 

ÍNY- v. INYCSIKLANDÁS , (íny-csiklandás) 
ösz. fn. Az ínynek, vagyis szájíznek különös fajta étel- 
lel vagy itallal ingerlése. 

AKAH. NAUk' ÖZÓTÁK. IU. KÖT. 



INY- v. INYCSIKLANDEK, (íny-csiklandék) 1 . 
INYCSIKLANDÁS. 

ÍNY- v. INYCSONT, (íny-csont) ösz. fn. Boncz- 
tanban azon csont neve , mely a felső állkapocs mö- 
gött fekszik , s az íny boltozatának hátsó részét 
képezi. 

ÍNY- v. INYDAG, (íny-dag) 1. ÍNYDAGANAT. 

ÍNY- v. ÍNYDAGANAT, (íny- daganat) Ösz. fn. 
Ínynek kóros állapota , midőn az ínyhús megdagad, 
mely kórban különösen a lovak szenvednek. 

ÍNYENCZ,INYENCZ,(íny-encz) fn. tt. inyencz-ét. 
Aki az ínyére, vagyis a válogatott finom ételek-s italok- 
ra sokat tart. (Gourmand, a német ,Feinschmeckker' 
értelmében). 

ÍNYES, (íny-és) mn. tt. ínyés-t v. — et, tb. — ek. 
ínynyel biró ; különösen vastag ínyü. 

ÍNY- v. INYHÚS, (íny-hús) ösz. fn. Kemény, 
vöröses hús, mely a fogak töveit betakarja. Foghúzás- 
kor az ínyhúst megsérteni. Vérző, dagadt ínyhús. 

ÍNY- v. INYKELÉS, (íny-kelés) ösz. fn. Kelés 
v. fekélyke az ínyen. 

ÍNY- v. INYMIRIGYEK, (íny-mirigyek) ösz. 
tb. fn. Mirigyek az íny bőre alatt, melyek mintegy 
kölesszem nagyságúak. (Glandulae palatinae). V. ö. 
MIRIGY. 

ÍNY- v. INYNYUJTÓFÜ , (íny-nyujtó-fü) ösz. 
fn. Örök zöld és igen leves növényfaj a szakák ne- 
méből, melynek leve a kelevények felfakasztására és 
tisztítására használtatik. (Sedum telephium. L.). Más- 
kép : bablevelűfö, kövérfű, varjúbab, szerelem taplója. 

ÍNY- v. INYNYULVÁNY , (íny-nyulvány) ösz. 
fn. A felső állkapocs része, mely az ínyen túl kinyú- 
lik. (Processus palatínus). 

ÍNY- v. INYROHADÁS , (íny-rohadás) ösz. fn. 
Szájbetegség, midőn az ínyhús megdagad vagy ta- 
pintásra vérzik, s a fogak inogni kezdenek, és kihul- 
lanak, mely baj rendesen igen büdös szaggal jár. 

ÍNYROTHADÁS, (íny-rothadás) 1. ÍNYRO- 
HADÁS. 

ÍNY- v. INYSIPOLY, (íny-sipoly) ösz. fn. Si- 
poly az ínyben. V. ö. SIPOLY. 

ÍNY- v, ÍNYSZÁRNY, (íny-szárny) ösz. fn. 
Boncztani ért. az ékcsontnak része, mely két oldalon 
egyenesen az íny felé hajlik alá. (Processus pterygoi- 
deus). 

ÍNY- v. INYÜTÉR, (íny-üt-ér) ösz. fn. Ütér, 
mely a vért az ínyhez vezeti. 

ÍNY- v. INYVARRÁNY, (íny-varrány) ösz. fn. 
Az ínynek azon része , melyben az ínynyulványok 
egyesülnek. V. ö. INYNYULVÁNY. 

ÍNY- v. INYVISZKETEG, (íny-viszketeg) ösz. 
fn. Az íny húsnak kóros állapota , midőn viszketeg 
bántja. 

ÍNY- v. INYVITORLA, (íny-vitorla) ösz. fn. Az 
ínynek egyik része, mely annak hátulján lelóg, s két 
leppentyüből áll, melyek közöl az elülső az ínybőr- 
nek folytatása, a hátulsó pedig az orrhártyáé. 

12 



179 



ÍP— ÍRÁRUS 



ÍRÁS —ÍRÁSTUDATLAN 



180 



ÍP , ÍPEN stb. tájdivatosak , ép , épen stb. 
helyett. 

ÍR v. IR, (1), (erő szóval rokonnak látszik, 
minthogy gyógyerö van benne ; egyébiránt a finn 
nyelvben : ihra , s közel áll hozzá előtéttel a hellén 
fivoov, német schmieren, s a magyar zsír is) ; fn. tt. 
ír-t, tb. — ék, ritkán : — ok. G-yógy kenőcs. Irt ren- 
delni a sebre. írrel bekenni a fájós tagot. Nem lehet 
minden sebet egy írrel begyógyítani. Kantaír , am. 
mérges gyógyszer, kenőcs. 

ÍR v. IR, (2), önh. és áth. m. írt. Eredeti ér- 
telménél fogva hangutánzó s karczolást , perczegést, 
karczolva, perczegve metszést jelent, am. valamit be- 
metszve, bevágva, bevésve jegyez, (1. alább 4. alatt), 
honnan származott az irt ige is, gömöri- és abaújias- 
an : ort, s rokon vele a mélyhangú s megfordított ró 
(metsz, bevág). Rokon vele továbbá a latin aro (exa- 
rare litteras, epistolam, carmen), nem különben scríbo, 
(melytől jön a franczia écrire), hellén ygacpsiv, német 
schreiben , melyekben kétségen kívül leglényegesb 
betű az r, mely a magyarban egyszerűen van meg. 
1) Általán am. betűket vet , a szókat meghatározott 
jegyekkel láthatókká teszi, pl. midőn valamely lapra 
elütő szinü testtel vagy színezett folyadékkal, vagy 
akármi eszközzel följegyez valamit. Korommal írni a 
falra. Krétával írni a fekete táblára, asztalra. Ónnal 
írni a levéltárczába. Fekete, vörös tintával papirosra 
írni. Rozsdás , eczetvízzel írni. Vékony , vastag tollal 
írni. Bottal, vesszővel írni a porban. Gyorsan, lassan, 
hibátlanul, hibásan, szépen, rútul, apró v. nagy betűk- 
kel, tisztán írni. 2) írva , irás által valamit készíteni, 
eléállítani , cselekedni. Levelet , nyugtát, árjegyzéket, 
bizonyítványt írni. Verseket, költeményt, tudós mu?iká- 
kat, könyveket írni. Anyai nyelven, idegen nyelven, élő 
v. holt nyelven írni. Valakinek írni. Különféle tárgyak- 
ról írni. Nem mindenkor tollal , gyakran fegyverrel is 
irják a törvényt. (Km.). Magyarul, németül, francziául 
íimi. Nevét aláírni. Egyik számadó könyvből a másikba 
általírni. Beírni a jövedelmet és kiadást. Mindent 
együvé írni. Fölírni a falra a beszállásolandó katonák 
számát. Hozzáírni a többihez. Könyvből valamely jeles 
czihket, mondatot kiírni. A hallottakat^eírni. Megírni 
másnak, ami történt. Oszveírni a lakosokat. Visszaírni 
a levelező társnak. 3) Szinekkel fest , rajzol. Képeket 
írni. Ki irta ezen képet f (Innen : képíró). ,,Csináltata 
egy igen szép kies házat , kibe mindenféle vadakat 
megirata. u Pesti Gábor meséi. 4) A székelyeknél 
annyit is tesz, mint valamit kifarag, kimetsz. Guzsalyt 
írni. — Az ír igéből képzett származékok az éles í 
haugot rövidre változtatják ezekben : iralom , irály, 
irkál, iroda, irodalom. 

ÍR, (3), elvont gyöke irigy , irigyel , irigykedik 
stb. szóknak. Jelentése a haragos , mérges indulatot, 
jelentő r hangban rejlik. V. ö. HAR gyök 2). Egye- 
zik vele közelebbről a szanszkrit ri, honnan ripu am. 
ellen, továbbá a hellén SQig stb. 

IR- v. ÍRÁRUS , (ír-árus) Ö3Z. fn. Írrel keres- 
kedő személy. V. ö. ÍR, fn 



ÍRÁS v. IRÁS, (ír-as) fn. tt. írás-t , tb. — ok. 
1) Cselekvés, midőn valaki ír. írással keresni kenye- 
rét, írásban elfáradni. írásra adni magát. írást ta- 
nulni. 2) Nemesb ért. szellemi működés , midőn va- 
laki saját elmemüveit leírja, vagy idegen elmemüvek 
nyomán ujat szerkeszt. Történetírás. Regényírás. Drá- 
maírás. 3) A leírt betűk vagy szók öszvege , alakja, 
rendé. írásban a kérelmet eléadni. írásba tenni , fog- 
lalni a gondolatokat. írást olvasqj. Nem nyomtatásban, 
hanem írásban közleni a tudandókat. Csinos , tiszta, 
szép, rendes irás. Tisztátalan , csúnya , olvashatatlan 
irás. Ez értelemben szabatosabb az irat. V. ö. 
ÍR ige. 

ÍRÁS- v. ÍRÁSBAN, (ír-ás-ban) ih. írásba fog- 
lalva, leírva. írásban nyújtani be a kérelmet, hátban, 
nem szóval közleni valamit. 

ÍRÁS- v. ÍRÁSBELI, (írás-beli) ösz. mn. 1) 
írásba foglalt , írásban eléadott. írásbeli folyamod- 
vány, írásbeli eléadás, oktatás. írásbeli müvek , (nem 
nyomtatásbeliek). írásbeli intés , (nem szóbeli). 2) 
írást illető , Írásra vonatkozó , írásban álló. írásbeli 
könnyüség, gyakorlat. 

ÍRÁS- v. IRÁSBETÜ, (írás-betű) ősz. fn. Olyan 
betű , melyet tollal írásban szoktak alakítni ; külön- 
bözőleg a nyomtatási betűtől 

ÍRÁS- v. IRÁSDÍJ, (írás-díj) ösz. fn. Díj, me- 
lyet valakinek írásért , mint véghez vitt munkáért ad- 
nak. Másolók irásdíja. 

ÍRÁS- v. IRÁSHIBA, (írás-hiba) ösz. fn. Hiba, 
melyet az író az irás szabályai ellen követ el. 

ÍRÁSI, ÍRÁSI, (ír-ás-i) mn. tt. írási-t, tb. — ak. 
íráshoz tartozó , írásra vonatkozó. írási betű. írási 
szabály ; írási hiba ; írási düh ; Írási illeték. 

ÍRÁSKA, IRÁSKA, (ír-ás-ka) kies. fn. tt. irás- 
kát. Kevés szóból álló iromány, pl. kis jegyzék, rövid 
tudósítás, levélke stb. 

ÍRÁS- v. ÍRÁSMAGYARÁZÓ, (írás-magyarázó) 
ösz. fn. Ki valamely írást magyaráz ; különösebben 
ki a szentírást magyarázza, fejtegeti. (Exegeta). 

ÍRÁS- v. IRÁSMESTERSÉG , (írás-mesterség) 
ösz. fn. 1) Mesterség, mely szabályokat ad elé, mi- 
kép kelljen jól, hibátlanul, szépen irni. 2) Jártasság, 
ügyesség ezen szabályok végrehajtásában , gyakorlá- 
sában. 

ÍRÁS- v. ÍRÁSMÓD, (írás-mód) ösz. fn. 1. ÍRMOD. 

ÍRÁS- v. IRÁSPÉLDÁNY , (irás példány) ösz. 
fn. Példány az irástanulók számára, melynek vonásai 
szerint gyakorolják magukat a betűk alakításában. 

ÍRÁS- v. IRÁSTANITÓ , (irás-tanitó) ösz. fn. 
Írni tanító mester. 

ÍRÁS- v. IRÁSTÖRLEJTÖ, (írás-törlejtő) ösz. 
fn. A Nádor-codexbeu ezen különös értelmet fejezi 
ki : szerző (auctor) ; talán mivel valamely tudományos 
szerzés vagy müalakitás sok törléssel jár. 

ÍRÁS- v. ÍRÁSTUDATLAN, (írás-tudatlan) ösz. 
fn. Ki írni nem tud , ki sem íráshoz , sem olvasáshoz 
nem ért. 



181 



ÍRÁSTUDÓ— ÍRATLANUL 



ÍRATOK— ÍRES 



182 



ÍRÁS- v. ÍRÁSTUDÓ, (írástudó) ösz. fn. Szé- 
les ért. minden személy, ki írni vagy írni és olvasni 
tud. Szorosb ért. az irásba vagy nyomtatásba foglalt 
ismeretek bizonyos nemében jártas , tanult ember. 
Bibliai ért. zsidó hittudós. Az időben monda Jézus az 
Írástudóknak és farizeusoknak. 

ÍRÁSZ, IRÁSZ, (ír- ász) fn. tt. irász-t, tb. — ok. 
1) Leíró , ki írással, leírással foglalkodik ; de nem 
ezen értelemben jött szokásba, hanem mint 2) Gúny- 
neve oly irónak , ki a tudós irónevet bitorolja. 

ÍRAT v. IRAT, (1), (ír-at) fn. tt. irat-ot. 1) Leírt 
betűk vagy szók öszvege, valamint azon papir vagy 
hártya is, melyen valami írva van. Átnézni az iratokat. 
A haszonvehetlen iratokat öszvetépni, eldobni, elégetni ; 
kézirat. 2) Mesterséges czifra metszet vagy festemény. 
Famüveken levő iratok. Rajziratok. V. ö. ÍR, ige. 

ÍRAT v. IRAT, (2), (ír-at) miveltetö m. írat- 
tam, — tál, — ott. Eszközli, hogy valamit írjanak, hogy 
valami leírassék. Meghagyja, megparancsolja másnak, 
hogy irjon. írnok vagy titkár által leveleket íratni. A 
körlevelet leíratni az illetőkkel. Kiíratni némely jeles 
czikkeket valamely könyvből. V. ö. ÍR ige. 

ÍRAT- v. IRATBELI, (írat-beli) ösz. mn. Irat- 
ban levő , iratba foglalt. Iratbeli költemények , (nem 
nyomtatottak). Iratbeli kéremény, (nem szóbeli). 

ÍRAT- v. IRATCSOMAG, (írat- csomag) ösz. fn. 
Egy csomagba kötött \agy hajtott több irat. (Fasci- 
culus actorum). 

ÍRAT- v. IRATCSOMÓ , (irat-csomó) ösz. fn. 
Általán, csomóba kötött iratok. Különösen, a hivatalok 
irattárában szakonként összeválasztott , vagy ugyan- 
azon tárgyhoz tartozó iratok kötege. Levéltárban letett 
iratcsomók. Számozott iratcsomók. (Rotulus actorum). 

ÍRAT- v. IRATGYŰJTEMÉNY, (írat-gyüjte- 
mény) ösz. fn. Különféle vagy rokon tárgyú kéziratok 
gyűjteménye. 

ÍRAT- v. IRATHAMISITÓ, (írat-hamisitó) ösz. 
fn. Személy, ki valamely iraton, különösen hivatalbe- 
lin, oklevélen, szerződésen stb. szántszándékos és más 
kárára törvény- és jogellenes változást tesz. 

ÍRAT- v. IRATJEGY, (irat-jegy) ösz. fn. Irat- 
beli jegyek , pl. vonások , pontok , zárjelek stb. me- 
lyek a mondatok értelmét világosabbá teszik , a szó- 
kat meghatározzák, a betűket megkülönböztetik stb. 

ÍRATKA, IRATKA, (ír-at-ka) kies. fn. tt. irat- 
kát. Kisded , kevés szóból álló irat , pl. kis jegyzék, 
izenet , tudósítvány, levélke, idegen szóval : czédula. 

ÍRATLAN , ÍRATLAN , (ír-atlan) mn. tt. irat- 
lan-t , tb. — ok. Ami iratba foglalva nincsen , mit le 
nem irtak , mit csak szájról szájra adva , élő szóval 
terjesztenek. íratlan törvény. Határozókép am. le 
nem írva. 

ÍRATLANUL , ÍRATLANUL , (ír-atlan-ul) ih. 
Le nem írva ; a nélkül, hogy leírták volna. íratlanul 
közleni, terjeszteni az új törvényeket, történeteket, ha- 
gyományokat. 



ÍRATOK, IRATOK, (ír-at-ok) tb. fn. tt. iratok- 
at. Bizonyos tárgyat, ügyet illető, leginkább bevég- 
zett s irattárba utasított hivatalo3 irományok. Iratok 
közé tenni, utasítani. (Acta). 

ÍRATOS, IRATOS, (ír at-os) mn. tt. iratos-t v. 
— at, tb. — ak. Mesterséges metszetekkel , rovatok- 
kal czifrázott, ékesített vagy festékkel rajzolt. Iratos 
páleza, pipaszár, guzsaly. Iratos szoba. 

ÍRAT- v. IRATPÉLDÁNY, (irat- példány) ösz. 
fn. 1. ÍRÁSPÉLDÁNY. 

ÍRAT- v. IRATTÁR , (irat-tár) ösz. fn. Széles 
ért. kéziratok tára, vagyis azon hely , hol több kéz- 
iratokból álló gyűjtemény tartatik. Szorosb ért, ható- 
sági hivatalterem , hová a hivatalos iratok bizonyos 
rendbe szedve letétetnek , vagy azon hivatalkönyv, 
melybe a beadott hivatalos iratok időszerénti vagy 
szakozati sorban bejegyeztetnek. (Registratura). 

ÍRAT- v. IRATTÁRCZA, (írat-tárcza) ösz. fn. 
Nagyobbszerü, többnyire ívrétü tárcza , papír- vagy 
vászon-, vagy bőrtáblával, melyben irományokat szok- 
tak tartani vagy hordozni. 

ÍRAT- v. IRATTÁRNOK, (irat-tárnok) ösz. fn. 
Hatósági tiszt, ki a hivatalosan benyújtott iratok czí- 
meit, és rövid tartalmát időszerénti vagy szakozati 
rendben följegyzi. Szélesb ért. személy , ki az iratok 
gyűjteményére felügyel. 

ÍRAT- v. IRATTARTÓ, (irat-tartó) ösz. fn. Esz- 
köz , mely bizonyos használatra alkalmazott iratokat 
tart, pl. a betűszedők irattartója , melybe a kéziratot 
csíptetik. 

ÍRAT- a. IRATTEKERCS , (irat-tekercs) ösz. 
fn. Tekercs alakban öszvetett írat vagy iratcsomó. 

ÍRAT- v. HIATVÁLTÁS , (irat-váltás) ösz. fn. 
Am. levelezés, csakhogy az iratváltás csupán egyszer 
is történhetik, a levelezés pedig többszöri levélváltást 
jelent. 

ÍRBERBENCZE, (ír-berbencze) , ÍRBÖGRE, 
(ír-bögre) ; 1. ÍRBÖRBÖNCZE. 

ÍR- v. ÍRBÖRBÖNCZE, (ír-börböncze) ösz. fn. 
Börbönczeféle edény, melyben írt, azaz kenőcsöt tar- 
tanak. 

ÍRDAL, IRDAL, (irodai v. ír-o-dal) áth. m. 
irdal-t. Éles eszközzel valamely szilárd testet beme- 
tél, rovatol. A fa héját késsel beirdalni. Pipaszárt, bo- 
tot irdalni. 

ÍRDOGÁL, ÍRDOGÁL, (ír od-og-al) gyak. áth. 
és önh. m. irdogál-t. Gyakran vagy folytonosan, vagy 
kicsinyesen vagy némi kényelemmel ír. 

ÍRDOGÁLÁS, IRDOGÁLÁS, (ír-od-og-al-ás) 
fn. tt. irdogálás-t, tb. — ok. Cselekvés, midőn valaki 
gyakran vagy folyvást, vagy apródonként, kicsinyen- 
ként ír. 

ÍRES, IRES, (ír-es) mn. tt. íres-t v. — et , tb. 
— ek. 1) Írrel, azaz gyógy kenöcscsel bekent vagy ke- 
vert, íres seb. íres ruha. íres olaj. 2) Miben írt tar- 
tanak. Ires edény, börböncze, tégely. 

12* 



183 



ÍREZ— ÍRÍGYLET 



IRIGYLETES — ÍRNOKSZOBA 



184 



ÍREZ , IRÉZ , (ír-éz) áth. m. íréz-tem , — tél, 
— étt. írrel ken, beken. írezni a vásznat. Irezni a fá- . 
jós tagot. 

ÍREZÉS, IRÉZÉS, (ír-éz-és) fn. tt. írézés-t , tb. 
— ék. Cselekvés, midőn valamit, nevezetesen fájós ta- 
got írrel bekenünk. 

ÍREZETT, IRÉZÉTT, (ír-éz-étt) mn. tt. {vezett- 
et, írrel kent, bekent. Irezett ruha. Irezett seb. 
ÍRIDOM , (ír-idom) 1. ÍRMÓD. 
ÍRÍGY, ÍRIGY, IRÍGY, IRIGY, (íi-így) mn. tt. 
irígy-et. Oly emberről mondják , ki más javán , sze- 
rencséjén szomorkodik, s azt inkább magának kíván- 
ná. Irigy ember. Irigy szemekkel nézni másnak előme- 
netelét. Jobb száz irigy , mint egy szánakozó. (Km.). 
Irigy, mint az ördög. (Km.). Szegény sors az, melynek 
irigye nincs. (Km.). Megegyezik vele a szanszkrit irs 
v. írsj , s rokon értelmű a görög eris, erízo , a latin 
ira, iraseor. Maga a szó alakja igen természetes fes- 
tése azon fogak közöl kitörő vad hangnak , mely ál- 
tal az irigy ki szokta jelenteni indulatát. Mily ter- 
mészetes ellentéte ennek a lágydad : szelíd v. szelígy. 
ÍRÍGYÉL, IRIGYEL, (ír-így-él) áth. m. irigyéi- 1 
v. irígylétt, htn. — ni v. irigyleni. Másnak javát, sze- 
rencséjét rósz szemmel , fájdalommal nézi , s inkább 
magának kívánja. A rósz gazda irigyli szomszédjának 
v. szomszédjától, hogy szép marhái vannak. Pénzét, jó- 
szágát irigyleni valakinek. Azt is irigyli , hogy a nap 
az égen van. (Km.). Néha lágyabb ért. am. magának 
is hasonló jót kivan. Barátom , irigylem sorsodat, 
azaz szeretnék én is oly állapotban lenni , mint 
te vagy. 

ÍRÍGYEN, IRIGYEN, (ir-igy-en) ih. Másnak ja- 
ván, szerencséjén szomorkodva. Irigyen nézni vetély- 
társának előmenetelét. 

ÍRÍGYKÉDÉS, IRIGYKÉDÉS , (ir-így-kéd-és) 
fn. tt. irígykédést, tb. — ék. Másnak java, szerencséje 
ellen törekvő szomorkodás, alattomos áskálódás. 

ÍRÍGYKEDIK , IRIGYKEDIK , (ir-így-kéd-ik) 
k. m. irígykéd-tem, — tél, — étt. Más java és szeren- 
cséje miatt szomorkodik , s annak megrontására tö- 
rekszik ; vagy azt magának tulajdonítani iparkodik. 
Vetélytársára irigykedik. A gazdagok, föranguak ellen 
irigykedni. 

ÍRÍGYKEDŐ, IRIGYKEDŐ, (ír-így-kéd-ő) mn. 
tt. irigykédö-t. Más java és szerencséje fölött szomor- 
kodó, s az ellen törekvő, áskálódó. Irigykedő hivatal- 
vadász. 

ÍRÍGYLENDŐ, IRIGYLENDŐ , (ír-így-él-end- 
ö) mn. tt. irígylendö-t. Amit irígyleni kell, lehet vagy 
méltó. Átv. ért. igen jeles, kitűnő. Irigylendő szeren- 
cse, sors, állapot. Barátom, a te sorsod valóban irigy- 
lendő. Ez bizony nem igen irigylendő hivatal. 

ÍRÍGYLÉS, IRIGYLÉS, (ir-így-él-és) fn. tt. 
irigylés-t, tb. — ék. A kedélynek szeretetlen érzése, 
midőn valaki más java fölött szomorkodik. 

ÍRÍGYLET, IRIGYLET, (ir-így-él-et) fn. tt. 
irígyletét. Irigység által jelenkező indulat vagy tény ; 
irigység elvont értelemben véve. 



IRIGYLETES, IRIGYLETES , (ir-így-él-et-és) 
mn. tt. irigyletés-t v. — et, tb. — ek. Irigyletre méltó, 
amit irigyelnek. Átv. ért. kitünőleg jeles, szerencsés. 
Irigyletes sors. 

ÍRÍGYLETESSÉG , IRIGYLETÉSSÉG , (ir- 
igy-él-et-és-ség) fn. tt. irigyletésség-ét. Irigyletre méltó 
állapot vagy tulajdonság. 

ÍRÍGYLETLEN, IRIGYLETLEN, (ir-így-ól-et- 
len) mn. tt. irigyletlen-t, tb. — ék. Irigylet nélküli, 
mi irigységre nem indít, mit senki nem irigyel. Irigy- 
lethn állapot. 

ÍRÍGYSÉG, IRIGYSÉG, (ir-így-ség) fn. tt. 
irigység-ét. Indulat vagy inkább szenvedély , melynél 
fogva valaki más java vagy szerencséje fölött szomor- 
kodik , s azt inkább önmagának kívánja. A keresz- 
tény erkölcstanban a hét főbűnök egyike , mely t. i. 
több más bűnök, úgymint : harag , rágalmazás , kár- 
öröm stb. kútforrása szokott lenni. Kaján irigység. 
Kény ér -irigység. Valakit irigységből rágalmazni. Az 
irigyek meghalnak, de az irigység soha sem. (Km.). 

ÍRÍGYTELEN, IRIGYTELEN , (ír-így-telen) 
mn. tt. irigytelen t, tb. — efc Kinek javát , szerencsé- 
jét nem irigylik ; kinek irigye nincsen. Határozókép : 
irigy vagy irigyek nélkül. 

ÍRÍGYTELENÜL , ffilGYTELENÜL , (ír-igy- 
telen-ül) ih. Irigyek vagy irigykedők nélkül, oly sors- 
ban, melyet senki nem irigyel. 

ÍRÍGYÜL, IRIGYÜL, (ír-így-ül) ih. Irigyek 
módjára, azaz más javán, szerencséjén szomorkodva, 
boszankodva. Irigyül nézni mások előmenetelét, szeren- 
cséjét. 

ÍRMAG, (ír-mag) 1. ÍRMAG. 
ÍRMAKK, (ír-makk) ösz. fn. A keletindiai mir- 
hafának makkja. (Myrthobalanus). 

ÍRMÓD, IRMOD, (ír-mód) ösz. fn. írás módja, 
akár a sajátképeni irásra (betű v. szóirásra , helyes- 
írásra) vonatkozva, akár pedig az irályra , vagyis az 
eléadás minőségére. A régiek Írásmódja (betű- v. szó- 
irása) sokban különbözött a mostaniakétól. A jó Írás- 
mód (irály) a művészethez tartozik. 

ÍR- v. IRMODOR, (ír-modor) 1. ÍRMÓD. 
ÍRNOK, ÍRNOK, (ír-nok) fn. tt. írnokot. Alsóbb 
rendű tiszt a nyilvános, hatósági vagy más hivatalok- 
nál, ki tollal szolgál. Vármegyei, városi, urodalmi ír- 
nok. Régies és köz nyelven : iródiák. 

ÍRNOK- v. IRNOKHIVATAL , (irnok-hivatal) 
ösz. fn. 1. IRODA és ÍRNOKSÁG. 

ÍRNOKI , ÍRNOKI, (írnoki) mn. tt. imoki-t, 
tb. — ak. írnokot illető , ahhoz tartozó , arra vonat- 
kozó, írnoki hivatal, kötelesség, dij. 

ÍRNOKSÁG, ÍRNOKSÁG, (ír-nok-ság) fn. tt. 
irnokságot. írnoki állapot vagy hivatal , szolgálat, 
foglalatosság. írnokságért folyamodni. írnokságból 
élni. Városi, vármegyei irnokság. 

ÍRNOK v. ÍRNOKSZOBA, (írnok-szoba) 1. 
IRODA 



185 



LRNYE— IROORA 



IROPAPIROS — ÍRÓVESSZŐ 



186 



ÍRNYE, (ír-nye) 1. IRNYE. 

ÍRÓ, IRÓ, (1), (ír-ó) mn. tt. iró-t. 1) Aki ír va- 
lamit , pl. iródiák , levélíró segédtiszt, verseket iró nö, 
szobaira mester vagy művész. 2) Amivel vagy amin, 
vagy a mire írnak, íráshoz való. író toll , iró asztal, 
iró papiros , melyek helyesebben öszveiratnak : iró- 
toll, Íróasztal, irópapiros. 

ÍRÓ , IRÓ , (2), (mint föntebb) fn. 1) Általán 
személy, ki valamit ír. 2) Személy, ki elmemüvek ké- 
szítésével foglalkodik ; szerző. Régi, újabb irók. Jeles 
irók. Történeti, bölcsészeti, mértani irók. Valamely Író- 
nak szavait idézni. 

ÍRÓ, IRÓ, (3), (ír-ó) fn. tt. iró-t. A megköpült 
tejfölnek savanyú leve, mely a vaj elválasztása után 
fenmarad. Gyöke valószínűleg a kenést, kenőcsöt je- 
lentő ír, minthogy az iró mintegy bekeni , betakarja 
a vajat, vagy hogy oly minőségű, oly sürü mint az ír 
vagy kenőcs. Hellénül óoóg, OQQog. Megjegyzésre 
méltó , hogy a tejnek mesterségesen kifejtett részei 
jobbára egy alakú, vagyis képzőjü szavakkal nevez- 
tetnek , ú. m. iró , túró (hellénül xvqoq , am. sajt), 
savó, tarhó. E három utóbbi elemzését 1. saját rova- 
taik alatt. 

ÍRÓ- v. IRÓBETÜ , (iró-betü) 1. ÍRÁSBETÜ. 

ÍRÓ- v. IRÓDIÁK, (iródiák) ösz. fn. lásd : ÍR- 
NOK. 

ÍRÓ v. IRÓÉRCZ, (író-ércz) 1. ÍRÓN. 

ÍRÓ- v. ÍRÓESZKÖZ, (iró-eszköz) ösz. fn. Az 
Íráshoz szükséges vagy használt mindenféle szerek, 
pl. tintatartó, tollak, papiros stb. 

ÍRÓ- v. IRÓFÖLD , (iró-föld) ösz. fn. lásd : 
KRÉTA. 

ÍROGAT , IROGAT , (ír-og-at) gyak. áth. m. 
irogat-tam , — tál, — ott. Folytonosan vagy lassan- 
lassan és némi kényelemmel ír. 

IROI , ÍRÓI , (ír-ó-i) mn. tt. irói-t , tb. — ak. 
írót illető, ahhoz tartozó, való, illő. írói tulajdonsá- 
gok, kötelességek, műveltség. írói pálya , díj, jxdalom. 
írói nyelv, szokás, divat. 

ÍRÓ- v. IRÓISKOLA, (iró-iskola) ösz. fn. Isko- 
la, melyben az illetők írni tanulnak, különösen pedig 
a szépírásban képezik magukat. 

ÍRÓ- v. IRÓKÖNYV, (iró-könyv) ösz. fn. Köi.yv 
melynek tiszta lapjaira az írni tanuló gyakorlat vé- 
gett eléje adott példány után irogat. 

ÍROMÁNY, 1. ÍRAT, fn. 1). 

ÍRÓ- v. IRÓMESTER, (iró-mester) ösz. fn. Mes- 
ter, ki írni tanít, különösen szépen írni. 

ÍRÓ- v. IRÓMESTERSÉG, (iró-mesterség) ösz. 
fn. Mesterség , mely a betűk szabályos , különösen 
szép vonású alakításában áll. 

ÍRÓN, IRÓN, (ír-ón) ösz. fn. Ónból készített 
vesszőalakú íróeszköz. Máskép : rajzón vagy irla. 

ÍRÓ- v. IRÓÓRA, (író-óra) ösz. fn. írási leczke, 
írás tanulása vrgett megszabott oly idő , mely óra 
számra szokott tartatni. 



IRO- v. IROPAPIROS , (iró-papiros) ösz. fn. 
Enyves papiros, melyre írni lehet, mely rendesen tö- 
möttebb és vastagabb szokott lenni a nyomtatópapi- 
rosnál. V. ö. PAPIROS. 

ÍRÓ- v. 1RÓPOLCZ, (iró-polcz) ösz. fn. Az állva 
irók számára készített magas asztal vagy az íróasz- 
talra alkalmazott különös támasztalka. 

IROS, ÍRÓS, (ir-ó os) mn. tt. irós-t v. —at, tb. 
— ak. 1) íróval bekent vagy töltött, íróval vegyített. 
írós kanál, fazék, tál. írós vaj. 2) Frisen köpült, s ki 
nem főzött vajjal készített. írós tészta. E két utósó 
Öszvetéve is iratik : irósvaj, iróstészta. 

ÍRÓSÁG , ÍRÓSÁG, (ír-ó-ság) fn. tt. íróság-ot. 
írói minőség , tulajdonság ; írói foglalkodás. Az író- 
ság sok idö- , pénz- és egészségáldozattal van egybe- 
kötve. 

ÍRÓSKODIK, IRÓSKODIK, (ír-ó-os-kodik) k. 
m. iróskod-tam, — tál, — ott. Könyvirással , irói mü- 
vei v. müvekkel foglalkodik. 

ÍRÓS- v. IRÓSTÉSZTA , (irós-tészta) ösz. fn. 
Irósvajjal készített tésztásétel. 

ÍRÓS- v. IRÓSVAJ, (irós-vaj) ösz. fn. Frisen 
köpült vaj, mely nincs kifőzve és besózva. Gyönge, 
mint az irósvaj. 

ÍRÓS- v. IRÓSVAJAS, (irós-vajas) ösz. mn. Irós- 
vajjal készített vagy bekent. Irósvajas sütemények, 
tészták. Irósvajas kenyérszelet. 

ÍRÓ- v. IRÓSZÁL, (író-szál) ösz. fn. Érczből 
készített írószer, milyennel a régiek irtanak. (Stylus). 

ÍRÓ- v. IRÓSZÉK, (iró-szék) ösz. fn. Szék, me- 
lyet íróasztal vagy szekrény mellett használnak , pl. 
melynek közepe likas, az aranyereseknek , vagy álló 
íróasztal mellett oly magas szék, hogy félig rajta ül- 
ve, félig hozzá támaszkodva írnak. 

ÍRÓ- v. IRÓSZEKRÉNY, (iró-szekrény) ösz. fn. 
Szekrény, melyben az írószerek tartatnak, vagy kor- 
látokkal ellátott íróasztal, illetőleg szekrényfiók, me- 
lyet valamely szekrényből kihúzni , és betolni lehet. 

ÍRÓ- v. ÍRÓSZER , (iró-szer) ösz. fn. 1. ÍRÓ- 
ESZKÖZ. 

ÍRÓ- v. ÍRÓSZOBA, (író szoba) ösz. fn. lásd : 
IRODA. 

ÍRÓ- v. IRÓTÁBLA, (író- tábla) ösz. fn. Tábla, 
melyre krétával, palavesszővel stb. irnak. Iskolai író- 
tábla. 

ÍRÓ- v. IRÓTÁM , (író-tám) ösz. fn. 1. IRÓ- 
POLCZ. 

ÍRÓ- v. IRÓTEREM, (író-terem) ösz. fn. lásd : 
IRODA. 

ÍRÓ- v. IRÓTOLL, (iró-toll) ösz. fn. írni való 
toll, illetőleg rézből , aczélból stb. készített ilyetén 
eszköz , különböztetésül más czélra alkalmazott és 
használt tollaktól. V. ö. TOLL. 

ÍROVÁNY, IROVÁNY, 1. ÍRAT, fn. 1). 

ÍRÓ- v. ÍRÓVESSZŐ, (iró-vessző) ösz. fn. Ércz- 
ből vagy palakőből metszett vcsszőalaku szer , pl. 
inelylyel palatáblára szoktak irai. 



187 



ÍRSZELENCZE — ÍTÉLÉS 



ÍTÉLET — ÍTÉLETI 



188 



ÍRSZELENCZE , (ír-szelencze) lásd : ÍRBÖR- 
BÖNCZE. 

ÍRSZER, (ír-szer) 1. ÍRÓSZER. 

ÍRVA , ÍRVA , (ír-va) állapotjegyző. író vagy 
írott állapotban, minőségben. írva (írással foglalkod- 
va) találtam öt. írva vagyon a szentkönyvben. 

ÍRVÁGY, IRVÁGY, (ír-vágy) ösz. fn. Különös 
hajlam vagy ösztön, melynél fogva valaki igen szeret 
írni , gondolatait , ismereteit irás által , könyvekben, 
hirlapokban, folyóiratokban stb. közleni. 

ÍRVÁGYAS, IRVÁGYAS, (ir-vágyas) ösz. mn. 
Kinek irvágya van. V. ö. IRVÁGY. 

ÍT, elvont törzs ite bővebb törzsben ; és vagy 
am. ejt, vagy pedig int. Származéka He (= ítő am. 
ejtő, vagy pedig intő), s ettől ítél, ítélet, ítész stb. Az 
ejt szónak ide vonatkozó értelme van , midőn mond- 
ják : rostán ejteni , azaz , rostálni' valamit. Intö-töl 
pedig származik ,intéz' is ; a honnan ,ítél' mintegy 
,intél' volna. így enyészik el az n t előtt, az öt (=r 
önt) szóban is. Héberül pn am. Ítélet, és sínai nyelven 
ting am. Ítéletet hozni (sententiam ferre). 

— ÍT , — IT, átható igéket képző rag, mely 
mind vastag, mind vékonyhangu törzsekhez járul, pl. 
tanít, szorít, bódít, gurít, épít, kerít, könnyít, ürít, in- 
dít stb. Tájdivatosan : -itt, pl. tanitt, épitt. Egyezik a 
te-sz ige te gyökével, a törökben is it-mek am. tenni. 
Részletes értelmezését és fejtegetését illetőleg 1. Elő- 
beszéd VIII. 133—135 1. 

ÍTE, (ít-ő, azaz ejt-ő v. int-ő) 1. ÍT. Némelyek 
önállólag is kezdték használni ,itélet' helyett , kivált 
mübirálat értelemben. 

ÍTÉL v. ÍTÉL, (ít-e-el) önh. és áth. m. itél-t. 
1) Széles ért. észtanilag véve am. felfogni, megismer- 
ni, kinyilatkoztatni azon viszonyt , mely két fogalom 
között létezik, vagyis bizonyos tárgyról valamit állí- 
tuni vagy tagadni, pl. ha gondolom , hogy a jég hi- 
deg, akkor Ítélek. 2) Szorosb ért. am. bizonyos sze- 
mély vagy tárgy felől valamely véleménynyel lenni, 
véleményt kimondani. Mit Ítélsz ezen emberről ? En 
ezen dolgot jónak ítélem. A tudományos müvekről ki- 
nekkinek szabad Ítélni. Mit ítéltek felöle t ítélj róla 
temagad. 3) Különösen alaptalan , rósz , gyanakodó 
véleménynyel lenni. Ne ítéljetek és nem ítéltettek. 4) 
Szoros ért. birói törvényes véleményt mondani vala- 
mely peres ügyben. Igazságosan , a törvény szelleme 
vagy betűje szerént Ítélni. A felek kihallgatása után 
ítélni. Részrehajlás nélkül ítélni. Pénzre , testi bünte- 
tésre , tömlöczre, száműzésre , halálra, kötélre , fejbelö- 
vésre ítélni. Polgári , katonai törvény szerént Ítélni. 
Az elfoglalt birtokot elébbi tulajdonosának visszaítélni, 
odaítélni. A hazaárulókat elitélni. 

Gyöke ít, talán az ejt változata ; vagy azon mi- 
vel rokonítható , melyből intéz, intézkedik származott. 
ÍTÉLÉS, ÍTÉLÉS, (it-e-el-és) fn. tt. itélés-t, tb. 
— ék, harm. szr. — e. Az észnek működése , melynél 
fogva ítél. Valamely kétes ügynek ítélését , elitélését 
mási-a bízni. V. ö. ÍTÉL. 



ÍTÉLET v. ITELET, (ít-e-el-et) fn. tt. itélet-ét, 
harm. szr. — e. 1) Esztani ért. észtehetség, mely 
két öszveállított fogalmak közötti viszonyt felfogja, 
megismeri. Éles, beható, mély ítélettel birni. Emlékezete 
van , de ítélete nincs. A tanulónak nem csak emlékező 
tehetségét , de Ítéletét is kell művelni és gyakorolni. 2) 
Az ész által felfogott és megismert , meghatározott 
viszony két tárgy között. Állítólagos ítélet, mely vala- 
mit állít, pl. Az Isten mindenható. Tagadólagos ítélet, 
mely valamit tagad, pl. Az ember nem mindentudó. 
ítéletek öszvehasonlitása, ellentétele, megfordítása. Két 
öszveállított ítéletből egy harmadikat következtetni. Ha e 
viszonyt szókkal fejezzük ki, az Ítélet mondat-nab. (e- 
nunciatio) hivatik. 3) A körülmények viszonyain, ösz- 
vefüggésén alapuló vélemény bizonyos tárgy felől, és 
ezen vélemény kifejezése. Elmondani, eléadni Ítéletét 
valamely tárgyról. ítéletében csalatkozni. A dolgot má- 
sok ítéletére bizni. Mily Ítélettel vagy e tárgy iránt t 
A dolgot elébb megfontolni, azután hozni, mondani íté- 
letet róla. Józan , okos , helyes Ítélet. Hirtelen , bal, 
csalfa, hibás , oktalan , helytelen Ítélet. Vak , éretlen, 
gyermekes, megfontolatlan ítélet. ítéletem szerént. íté- 
letednél fogva. ítéletünkként. 4) A bírónak törvényes 
szózata bizonyos peres ügyben , melynél fogva ki- 
mondja, kinek van igaza és kinek nincs , büntetésre 
méltó-e vagy nem ? stb. ítéletet hozni , mondani. íté- 
letet aláírni, megerősíteni. ítéletet változtatni, megsem- 
misíteni, ítéletet végrehajtani. Első bírósági ítélet. Pol- 
gári, hadi törvényszék ítélete. Igazságos , részrehajlat- 
lan ítélet. Kemény ítélet. Halálos Ítélet. Isteni ítélet, 
mely a középkorban forró víz, izzó vas, párviadal ál- 
tal hajtatott végre. Részletes isteni ítélet , melyen a 
keresztény vallás tana szerént minden ember halála 
után legott általesik. Utósó ítélet vagy végitélet, mi- 
dőn Isten a világ végével az egész emberi nem fölött 
ítélni fog. 

„Ha eljön a szép kikelet, 
Ismét minden virul ; 
Ha eljön a végitélet , 
Testünk is megújul." 

Népdal (Erdélyi J. gyűjt.). 
5) Azon fogalmazat v. iromány, melyben a birói nyi- 
latkozat foglaltatik. Kinyomatott fötör vény széki íté- 
letek. 

ÍTÉLET- v. ÍTÉLETERŐ, (itélet-erőj ösz. fn. 
Ész tulajdonsága, tehetsége, melynél fogva a tárgyak 
közötti viszonyt felfogja, megismeri. Nagy, kis ittlet- 
erö. Az itéleteröt gyakorlat által kifejteni, edzeni. 

ÍTÉLET- v. ÍTÉLETHIRDETÉS, (ítélet- hirde- 
tés) ösz. fn. Peres ügyekben birói eljárás , amidőn a 
megvitatott tárgy iránt hozott határozat a meghívott 
felek előtt szóval vagy írásban elmondatik. 

ÍTÉLET- v. ÍTÉLETHOZÁS, (ítélet-hozás) 
ösz. fn. Cselekvény, midőn Ítélünk, itélés. 

ÍTÉLET- v. ÍTÉLETHOZATAL , (ítélet-hoza- 
tal) 1. ÍTÉLETHOZÁS. 

ÍTÉLETI, ÍTÉLETI, (it-e-el-et>i) mn. tt. ítéleti- 1, 
tb. — ek. ítéletet illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó . 



189 



ÍTÉLETILEG - ÍTÉLÖHÁZI 



ÍTÉLŐMESTER— ÍV 



190 



ÍTÉLETILEG, ITÉLETILEG , (ít-e elet i-leg) 
ih. Ítélet által vagy ítélet alakjában. Némely ügyek- 
ben a biró itéletileg , némelyekben végzésileg határoz. 

ÍTÉLETLEN, ÍTÉLETLEN, (it-e-el- étlen) mn. 
tt. itéletlen-t, tb. — ék. 1) ítélő tehetség nélkül való. 
ítéletien gyönge ész. 2) Akit vagy amit el nem Ítéltek. 
ítéletlen vádlott. ítéletlen fogoly. ítéletlen ügy , per. 
Határozókép am. itéletlenül, ítélet nélkül. 

ÍTÉLETLENÜL, ITÉLETLENÜL , (it-e-el-et- 
len-ül) ih. Törvényes ért. a nélkül , hogy a szokott 
törvényes eljárás szerint Ítéletet hoztak volna felöle. 

ÍTÉLET- v. ÍTÉLETMONDÁS, (ítélet-mondás) 
1. ÍTÉLETHOZÁS. 

ÍTÉLET- v. ÍTÉLETNAP, (ítéletnap) ösz. fn. 
1) A keresztények hittana szerént azon nap vagy idő- 
pont, midőn Isten e világ vége után az egész emberi 
nem fölött ítéletet tartand, s a jókat örök jutalommal 
jutalmazni, a gonoszokat örök kárhozattál büntetni fog- 
ja. Máskép : ítélet napja; a régi halotti könyörgés- 
ben : bírság napja v. bírságnap. ítélet napján elvá- 
lasztja Isten a jókat a gonoszoktól. Várhatsz ítéletna- 
pig, azaz végtelen ideig. 

„De meglátjátok miképen jártok , 
ítélet napján mely kárt vallotok." 
Panaszló ének 1549-ből. (Thaly K. gyűjt.). 

Majd megfizet ítélet napján, am. soha. 2) Szélesb ért. 
akármely nap, melyen a bíró Ítéletet hoz. 

ÍTÉLET- v. ITÉLETTILTÁS, (ítélet-tiltás) ösz. 
fn. 1) A birónak itélethozástól eltiltatása, máskép : 
bentiltás (Prohibita) , a régibb törvénykezésben per- 
orvoslat neme, mely ma már nem létezik. 2) Hozott 
itélet ellen tett tilalom. 

ÍTÉLGET, ÍTÉLGET, (ít-e-él-ég-et) gyak. áth. 
m. itélget-tem, — tél, — étt. Többször, ismételve itél. 

ÍTÉLŐ, ÍTÉLŐ, (1), (it-e-el-ő) mn. tt. itélö-t. 
ítéletet hozó, mondó, ítéleti képességgel, tulajdonság- 
gal biró. Itélö ész. ítélő biró. Mások tetteit , szavait 
balul ítélő ember. 

ÍTÉLŐ , ITÉLÖ , (2), (mint föntebb) fn. Sze- 
mély, ki ítéletet mond, hoz, törvényszéki biró. Az íté- 
lők köz megegyezése szerént. 

ÍTÉLŐ- v. ÍTÉLŐBÍRÓ, (itélő-biró) ösz. fn. 
ítéletet hozó biró. Az itélőbirák ellen kifogást tenni. 
V. ö. BHiÓ. 

ÍTÉLŐ- v. ITÉLŐBIRÓSÁG, (itélő-biróság) ösz. 
fn. Valamely törvényszékhez tartozó birák testülete. 
Az itélöbiróság öszveült. 

ÍTÉLŐ- v. 1TÉLŐERŐ, (ítélő-erö) 1. ÍTÉLET- 
ERŐ. 

ÍTÉLŐ- v. ITÉLŐHÁZ, (ítélő ház) öez. fn. Tör- 
vényszéki ház, melyben az itélöbiróság öszveül, s Íté- 
leteket hoz. 

ÍTÉLŐ- v. ÍTÉLÖHÁZI , (itélő-házi) ösz. mn. 
Itélőházhoz tartozó , való, arra vonatkozó , azt illető. 
Itélőházi szolgák, poroszlók. 



ÍTÉLŐ- v. ÍTÉLŐMESTER, (itélö-mester) ösz. 
fn. így neveztetik a királyi táblának azon négy elé- 
adó birája , kik közöl a nádor és országbíró egyet- 
egyet , a királyi személynök kettőt nevez ki , s kik 
hajdan a kerületi táblák behozatala előtt országos 
kerületi bíráskodási joggal valának ellátva. 

ÍTÉLŐ- v. ITÉLŐNAP, (itélő-nap) ösz. fn. Nap, 
melyen a birák itélethozás végett öszveülni szoktak, 
különböztetésül a törvény szüneti naptól, melyen Ítéle- 
tek nem hozatnak. Különbözik : Ítéletnap. 

ÍTÉLŐ- v. ÍTÉLŐSZÉK, (itélő-szék) ösz. fn. 
Törvényszék vagyis itélőhatalommal felruházott tes- 
tület. Városi, vármegyei, királyi táblai, kerületi itélő- 
szék. Egyházi ítélőszék. ítélőszék elébe idéztetni. ítélő- 
szék előtt megjelenni. 

ÍTÉLŐ- v. ITÉLŐSZOBA, (itélö-szoba) ösz. fn. 
Szoba, illetőleg terem, melyben az itélöbiróság öszve- 
gyül, s üléseit tartja. 

ÍTÉLŐ- v. ITÉLŐTEHETSÉG, (ítélő-tehetség) 
1. ÍTÉLETERÖ. 

ÍTÉSZ, ÍTÉSZ, (ít-e ész) fn. tt. ítész-t v. itész-t, 
tb. — ék. Személy, ki irodalmi vagy művészeti elme- 
szülemény vagy szülemények becsének bizonyos el- 
méleti szabályok alapján megbirálásával , rostálásá- 
val foglalkodik. (Criticus, Kritiker). Pártatlan ítész. 
Részrehajló ítész. Czimboráló, tudatlan ítész. 

ÍTÉSZÉT, ÍTÉSZÉT, (ít-e-ész-et) fn. tt. ítészet- 
ét v. ítészét- ét. Itészi működés, foglalkodás. Ezen mű- 
ködés folytán kimondott vagy kimondható itélet. 

ÍTÉSZETI, ITÉSZETI, (ít-e-ész-et-i) mn. íté- 
szeti-t, tb. — ek. ítészetet illető, arra vonatkozó. 

ÍTÉSZETILEG, ITÉSZETILEG , (ít-e-ész-et-i- 
leg) ih. ítészét által, ítészét alapján vagy útján. 

ÍTÉSZI, ITÉSZI, (ít-e-ész-i) ma. tt. ítészi-t, tb. 
— ek. ítészre vonatkozó, ítészt illető. Itészi készültség, 
részrehaj latlanság. 

ÍV v. IV, (1), elvont gyök, melytől mély hangú 
képzőkkel ívik, ivás, ivadék, ivar szók származnak. Je- 
lent halikrát, haltojást, mennyiben párosodás által ter- 
mékenynyé lesz , továbbá ezen tojásnak származékát, 
magzatát. Rokon vele elsőbbi értelemben a latin ovum, 
görög a> óv, német Ei, franczia oeuf, cseh weitz, szláv 
jajczo, vajczo stb. Szélesb ért. más állatok, különösen 
emberek magzata, szülötte ; j előtt keményebben ejt- 
ve : if, honnan ifj , ifjú származik , s megfordítva fi. 
Alkalmasint innen származik : férj, azaz íverö (ivar). 

ÍV v. IV, (2), elvont gyök, melytől magas hangú 
képzőkkel ívik, íved, íves származnak. Rokon ev , av 
gyökökkel. 

ÍV, IV , (3), (egyébiránt ebben is, valamint a 
többi egytagú szókban, az í nem könnyen rövidül 
meg) ; fn. magashangu ragok és képzőkkel tt. ív-et. 
Gyökeleme a mozgást, mozdulva hajlást, elhajlást je- 
lentő i, mely éles hangjánál fogva egyszersmind va- 
lami vékonyat s éleset is jelent ; ebből vékonyhangu 
raggal s illetőleg képzővel lett iő v. iü , azaz moz- 
dulva hajló, meghajló valami, s rokon^hangváltozás- 



191 



IVAGGATO— ÍVES 



IVESUL -IVKES 



192 



sal ív. így lettek a ked, ned, red, nyel, a (gömbölyű- 
séget, kerekdedséget, kört jelentő) ö, s ör, öl, gyökök- 
ből : Itedö, kedü, kedv ; nedö, nedű, nedv ; redő, redü, 
redv ; nyelő, nyelű, nyelv ; öö, öü, öv ; örö, örü , örv ; 
ölö, ölű, ölv nevek. 1) Általán am. görbére hajló vo- 
nal , pl. a körnek , karikának , boltnak egyes része, 
darabja. Kör íve. Bolt íve. Szivárvány ive. Szemöldök 
íve. ívre hajtott vessző. ívvé görbült pipaszár. 2) Ami 
ily meghajlott vonal alakjára készül, pl. az építészet- 
ben a boltozat görbülése , meghajlása : boltív. Gót 
ív, csúcs ív. 3) Különösen a nyílnak abroncsa, melyet 
a meghúzott ijjal megfeszítnek , hogy a nyilat elrúg- 
ja. 4) Minden vékony hajlós lap, melyet meghajtani, 
öszvehajtani lehet, pl. egy ív papiros, am. négyes szög- 
letü papiroslap, mely egyszer öszvehajtva két lapot 
képez. 

ÍVAGGATÓ , 1. ÍVAKGATÓ. 

ÍVÁGY , (ív-ágy) ösz. fn. Építészetben jelenti 
a falból kiuyomuló pártázatot vagy mellékoszlop fe- 
jét , mely a boltozat ivét tartja. (Impost). 

IV AJTÓ , (ív-ajtó) ösz. fn. Ajtó, melynek felső 
része ívalakú. 

ÍVAKGATÓ, (ív-akgató) ösz. fn. Nyomdászok 
és könyvkötők eszköze, mely ly el a nyomtatott íveket 
sinórokra, zsinegekre akgatják, hogy száradjanak. 

ÍVALAKÚ, (iv-alakú) ösz. mn. Minek ív gya- 
nánt meghajló alakja , formája van. ívalakú diadal- 
kapu, ívalakú ablak. 

ÍVÁLLÁS , (ív állás) ösz. fn. A kömívesek ív- 
alakú készülete vagy mintája fából , deszkákból , 
melyre a boltozatot rakják. 

ÍVÁS , (ív-ás , ebben az í röviden nem ejthető, 
mert ivás mást jelent) ; fn. tt. ívás-t, tb. — ok, harm. 
szr. — a. 1) A halak párosodása tenyésztés vagyis 
az ikrák magosítása végett, továbbá a megfogant 
ikrák lerakása. Iváskor seregesen úsznak a halak. 2) 
Általán : nemződés, származás. 

„Velem egy ívású senki nem él korra." 

Buda halála. (Arany J.). 

ÍVBOLTOZAT , (ív-boltozat) ösz. fu. ívalakú 
boltozat az építésben. Különböztetésül az éles szög- 
letre Ö8zvemenő boltozattól. 

ÍVCSARNOK, (ív-csarnok) ösz. fn. Csarnok, 
mely boltozatosán van építve. 

ÍVDED, (ív-ded) mn. tt. ívded-ét. ívalakú , ív- 
szerü , ívforma. 

ÍVED, (ív-ed) önh. m. íved-tem , — tél , — t v. 
— ett. Az alma s körteféle gyümölcs túlérettség miatt 
vagy az állásban megpuhul , megszotykosodik, meg- 
ívik. 

ÍVEL , (ív-el) áth. m. ível-t. 1) ív formára ki- 
vág, kikanyarít valamit , pl. széklábat, csizmasarkat. 
2) ívalakú eszközzel gerebenez , szilái, pl. gyapjút. 

ÍVES, (ív-es) mn. tt. íves-t v. — et , tb. — ek. 
1) ívre hajlott, ívre formált. íves ajtó, ablak. 2) ív- 



vel , kézívvel ellátott. íves vad népek. 3) ,ívik' fel- 
hangú igétől am. megpuhult. V. ö. ÍVIK, (2). 

ÍVESÜL , ÍVESÜL, (ív-es-ül) önh. m. ívesült. 
Ív alakra hajlik, képződik. 

. . . „Es íme szép szivárvány 
Tarka fénye ívesül föléje." 
A királyfi kalandja. (Tarkányi Béla). 

ÍVESZT, (ív-eszt) áth. m. íveszt-étt, htn. — ni v. 
— eni. Almát, körtét érleléssel puhít. V. ö. ÍVIK, (2). 

ÍVEZ , (ív-ez) áth. m. ívez-tem, — tél, — élt. 
ívvel ellát , valamihez vagy valamire ívet csinál, épít. 
Ivezni a pinczét, emeletet, csarnokot. 

ÍVEZÉS, (ív-ez-és) fn. tt. ívezés-t , tb. — ék. 
Cselekvés, midőn valamit íveznek. V. ö. ÍVEZ. 

ÍVEZET, (ív-ez-et) fn. tt. ívezet-ét. ívalakú bol- 
tozat , bolthajtás , ívmü. Az épületben levő ívek 
öszvege. 

ÍVFESZITÖ, (ív-feszitő) ösz. fn. Eszköz, mely- 
lyel az ívek húrjait , kézíveket stb. feszítik , meg- 
húzzák. 

ÍVFÜRESZ, (ív-fürész) ösz. fn. Tagcsonkításra 
használt sebészi eszköz. 

IVGÖMBÖLYÜ, (ív-gömbölyü) ösz. mn. ívesen, 
boltozatosán gömbölyödött, domborodott. 

ÍVGÖMBÖLYÜSÉG , (ív-gömbölyüség) ösz. fn. 
ívszerü domboruság, boltozatos alak. 

ÍVGYÁRTÓ, (ív-gyártó) ösz. fn. Kézmives, ki 
kézíveket készít. Táj divatosan rövidebben : igyártó. 

ÍVHÁRTYA , (ív-hártya) ösz. fn. Azon színes 
kör a szemfény körül, mely a szemhártyán átlátszik, 
szemgyürü. (Iris). 

ÍVHÚR, (ív-húr) ösz. fn. 1) A mértanban am. 
azon egyenes vonal , mely az egész körből egy ívet 
elvág (chorda). 2) Kézív íja v. húrja , mely a nyíl- 
vesszőt ellövi, elrúgja. 

ÍVIDEG, (ív-ideg) ösz. fn. 1. ÍVHÚR. 

ÍVIK, (1), (ív-ik) k. m. ív-tam, —tál, — ott. A 
halról mondják , midőn párzik. Szélesb ért. más ál- 
lati párzásra is értik. 

ÍVIK , (2), (ív-ik) k. m. ív-tem , — tél, —étt. 
Némely gyümölcsről mondják , midőn túlérettség 
miatt, vagy az állásban megpuhul. Ivett alma, körte, 
némely tájszólással mély hangon : ívott , máskép : 
szotykos, azaz szotyogós. 

ÍV JÁRATOK, (ív-járatok) ösz. tb. fn. 1) Bol- 
tozatos folyosók , milyenek a kertekben , a fölül bol- 
tozatosán öszvefutó sétautak , s az építészetben az 
oszlopokon nyugvó boltozatokból álló fedett folyosók. 
2) Boncztanban, fülfolyosók (canales semicirculares). 

ÍVJEGY, (ív-jegy) ösz. fn. A papirosíveken lát- 
szó gyári jegyek , pl. betűk , czímerek , vagy más 
alakok. 

ÍVJEL, (ív-jel) ösz. fn. 1. ÍVJEGY. 

ÍVKES , (ív-kés) ösz. fn. Tagcsonkításra szol- 
gáló ívalakú kés , az alszáron készítendő karélykép- 
zéere. 



193 



1VLAP—IZ 



1Z--IZDAGANAT 



194 



ÍVLAP, (ív-lap) ösz. ín. A számviteli könyvben 
az egész nagyságban kiterjesztett ív egyik oldala. 
(Folio-Seite). 

ÍVLEKESZ, (ív-lékesz) ösz. fn. Lékezésre való 
sebészi eszköz. 

ÍVNAGYSÁG, (ív-nagyság) ösz. fn. Az egyszer 
öszvchajtott papirosív nagysága , levcleg. Ivnagyság- 
ban nyomtatott müvek. (In folio). 

ÍVNAGYSAGU, (ív-nagyságu) ösz. inn. Akko- 
ra, mint egy papirosív. lunagyságu hírlapok, könyvek. 

ÍVNEGYED, (ív-negyed) ösz. fn. Papirosív ne- 
gyed része, máskép : negyedrét. Ettől mondják : nc- 
gyedrétben nyomtatni, azaz oly formában , hogy min- 
den levél egy-egy ívnegyed legyen. 

ÍVNYI , (ív-nyi) mn. tt. ívnyi-t , tb. — ek. 1) 
ívnagyságu, akkora mint egy papirosív. 2) Ami egy 
egész ívpapirost betölt. Egy , két , három ívnyi érte- 
kezés. 

IVÓ, (ív-ó) mn. tt. ívó-t. Halakról mondjuk, mi- 
dőn párosodás, s ikramagvasítás végett együtt járnak, 
s ikráikat lerakják. Balatonban ívó gardák. 

ÍVOSZLOP, (ív-oszlop) ösz. fn. Jelenti az épí- 
tészetben a falnak vagy oszlopnak azon részét , me- 
lyen az ívből tozat áll. 

ÍVOTT, L ÍVIK, (2), alatt. 
ÍVRÉT, (ív-rét) 1. ÍVNAGYSÁG. 
IVSZÁM, (ív-szám) ösz. fn. A papírosívek szá- 
ma valamely írott vagy nyomtatott müben. 

ÍVSZEGEK, (ív-szegek) ösz. tb. fn. A nyomdá- 
szoknál azon szegek a régies szerkezetű sajtókban, 
melyek a nyomtatás alá terjesztett íveket megerősítik. 
ÍVSZELO, (ív-szelő) ösz. fn. A mértanban am. 
ívet átmetsző egyenes vonal , ideg. 

ÍVSZOKÉS , (ív-szökés) ösz. fn. Lovászati mű- 
szó , midőn a ló két első lábát egyszerre fölemeli, s 
megint leereszti , ágaskodás. 

ÍVTEKERCS, (ív-tekercs) ösz. fn. 1) Öszvete- 
kert papirosív. 2) Az építészetben czifrázatok, melye- 
ket tekercsesen az ívboltozatok zárkövére csinálnak. 
ÍVTORNÁCZ, (ív-tornácz) ösz. fn. Boltozatos 
folyosó, lugas. 

ÍVÜL, ÍVÜL, (ív-ül) öuh. m. ívűit. Ívvé ala- 
kúi, ív gyanánt meghajlik, görbül. ívűinek a nagyon 
megterhelt hossza gerendák. ívűinek a keringösen folyó 
patakok. 

ÍVÜLÉS, IVÜLÉS, (ív-ül-és) fn. tt. ívülés-t, tb. 
— ék. ívalaku görbülése, meghajlása valaminek ; ívvé 
alakulás. 

IVVONAL, (ív-vonal) ösz. fn. ívformáju görbe 
vonal, különösen karikadarab. 

IVZAR, (ív-zár) ösz. fn. Legközepsö kő az ív- 
ben, vagyis boltozatban, mely a boltozatívet bezárja, 
s az egészet öszvetartja. 

ÍZ, IZ , (1), fn. tt. ízei v. izet. 1) Altalán ré- 
szecske vagy tag valamely egészből. ízzé porrá zúzni. 
ízzé porrá törni. A kocsi minden izét öszvér ázt a. Min- 

4KAD. NAGY SZÓTÁ.R. III. KÖT. 



den ízem /áj a nehéz munkától. 2) Különösen az állati 
testben a forgók, hajlások, csuklók , melyek segítsé- 
gével izeg (mozog) a test. Izekben érezni a fájást. 
Megkenni az izeket. 3) A csöves szárú növényekben, 
mint gabonákban , füvekben , nádban stb. bizonyos 
távolságban létező csomócskák, bötykök. A kákának 
nincsen ize. ízben eltörni a szalmát, nádat. Egyik izt'öl 
a másikig. Ezzel áll rokonságban az izék v. izék, azaz 
apró részekre töredezett szalma-, szénarészek, melye- 
ket a marha a jászolban hagy. 4) Nemzetségi kor, 
időszak. Harmadíziglen kiirtani valakit , azaz magát, 
fiait és unokáit. Negyedíziglen száműzni valamely csa- 
ládot, nemzetséget. Különösen rokonsági, atyafisági ág 
v. fok. Másod ízbeli, harmad ízbeli atyafi. 5) Az idő- 
nek cgy-cgy részecskéje. Egy ízben, két ízben, három 
ízben , sok ízben, több ízben voltam nálad. Akkor ízben 
is így volt. Hány ízben intselek még? am. hányszor. 
Melyik ízben is történt az veled ? Ezen értelmekből 
kitűnik , hogy gyöke a mozgást jelentő egyszerű i, 
melyhez a gyakorlati képző z (az, oz, ez, öz) járulván 
lett az elavult ige, egyszersmind főnév : i-ez v. íz. 

ÍZ, IZ, (2), fn. tt. (z-t, tb. —ek. Hangutánzó 
gyökszó, (megegyezik szí gyökkel), s azon hangot fe- 
jezi ki , midőn az eredeti állati érzést követő ember 
valamely eledel éldelése, megtetszése vagy vágya mi- 
att nyelvével sziszegőleg a levegőt befelé szívja. Ro- 
kon vele a vágyat jelentő szanszkrit is , istisz. Ily 
lágy sziszegő hang van a latin sápit , és sokkal erő- 
sebb a német schmecken , Geschmack szókban is. 1) 
Némely testeknek , különösen eledelül vagy gyógy- 
szerül használtaknak azon tulajdonsága , melynél 
fogva a uyelvidegekre sajátságosan hatnak. Édes, sa- 
vanyú, keserű, émelygős íz. Jó, rósz, kellemes, kellemet- 
len , undorító íz. Etel , ital ízét érezni. Gyümölcs íze. 
Alma, körte, szilva íze. Megérezni az ételben a bors, 
paprika, foghajma, vöröshajma, gyömbér, petrezselyem 
izét. Sem íze , sem bűze. 2) A nyelvidegek tulajdon- 
sága vagy fogékonysága , melynél fogva ezen beha- 
tást megérzik. Innen : Nincsen szája ize. Szája izére 
van ezen étel. Jó szájízt kívánok. Elvette az Isten a 
szája izét, mint a pápai bírónak. (Km.). Átv. ért. tet- 
szés. Nincs izére , amit mondtam neki. 3) A kifőzött 
gyümölcsnek édes , ezukros részei, lekvár , liktáriom. 
Szilva-íz, baraczk-íz stb. 4) Szájnyavalya, midőn az 
íny elválik a fogtól. íz eszi az ínyét. 

ÍZ , (3), régies és tájdivatos űz helyett ; 1. ezt. 
ÍZA , női ku. Izabella , mely a spanyolban am. 
Erzsébet a magyarban. 

ÍZBÜTYÖK, (íz-bütyök) ösz. ín. 1) Az állati, 
különösen emberi test némely részeiben kinyomuló 
csontok, pl. a lábszárak aljában, a kézfejek tövében, 
sőt az ujjakban levők is. 2) Csomók a bütykös növé- 
nyekben , pl. gabonaszárakban , szénafüben , nád- 
ban stb. 

ÍZDAG, (íz-dag) ösz. fu. ízhajlás , ízület daga- 
nata : vagy í/.ek közötti daganat, (Arthroncua). 
JZDAGANAT, (íz daganat) 1. ÍZDAG. 

13 



195 



IZECSKE— IZESEDIK 



IZESIT— IZETLENUL 



196 



ÍZECSKE , IZECSKE, (íz-ecs-ke) kies. fn. tt. 
ízecskét. Kisded, kicsinemü íz, mint testrész. Kis gyer- 
mekek ízecskéji. Apró növények ízecskéji. 

ÍZEK v. IZÉK, (íz-ék) fa. tt. ízék-ét. Takarmány- 
hulladék, maradék , pl. széna-, szalma-, kukoriczakó- 
róból , melyet a marha a jászolban hagy. Néhutt : 
iszény. Izékkel befűteni a kemenczét. Az izéket kihor- 
dani a ganajdombra. A jó takarmányból kevés izék ma- 
rad. Megeszik még az izéket is , csak legyen. Átv. szé- 
lesb ért. emberi eledel hulladékát is jelenti , köznép 
nyelvén. Gyöke a bütyköt, csomót, tört részt, tagot 
jelentő íz. Ettől különbözik : törek. 1. TÖREK. 

ÍZÉKÉS v. IZÉKÉS, (íz-ék-és) mn. tt. ízékés-t 
v. — et, tb. — e,k. Izékkel kevert, miben sok izék van. 
Az ízékes takarmányt nem szereti a marha. 

IZÉL, (íz- el) áth. m. ízeit. Valaminek ízét megkí- 
sérli, próbálja, idegenből vett szóval : kóstol. Izeid ezen 
bort, mit mondasz róla ? Izeid csak ezen kenyeret, behjó. 

ÍZELÉDIK, IZELÉDIK, (íz-el éd-ik) k. m. íze- 
léd-tem, — tél, — itt. Beható ragu névvel am. valami- 
nek izébe szeret, valami tetszik neki. Boromba igen 
bele izeledetl. Úgy a játékba izeledetl , hogy nem tudja 
abbanhagyni. írásba, olvasásba izeledni. 

ÍZELÉS, (íz-el-és) fn. tt. ízelés-t, tb. —ék. Kós- 
tolás, valamely étel, ital izének megkísérlése. 

ÍZELGET, (íz-el-ég-et) áth. és gyak. m. helyet- 
tem, — tél, — étt. 1) Gyakran vagy folytonosan ízel> 
kóstol valamit. A borkereskedő ízelgeti a pinczében a 
borokat. 2) Sokszor, de csak keveset iszik vagy eszik. 
Nem eszik , sem iszik , csak ízelgeti az ételeket és ita- 
lokat. 

ÍZELGETÉS , (íz-el-ég-et-és) fn. tt. ízelgetés-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés, midőn ízelgetünk 
valamely ételt vagy italt. V. ö. ÍZELGET. 

IZELINT, (íz-el-int) áth. és kies. m. ízelint-étt, 
htn. — ni v. — eni. 1) Valamit igen kis mértékben 
ízei , kóstol. A szakács sorban ízelinti az ételeket. 2) 
Onhatólag és beható ragu névvel am. valaminek izé- 
be bele kezd szeretni, valamiben tetszést kezd lelni. 
Eddig vízisza volt, de ugy látszik, már bele izéiintett a 
borba. 

ÍZELINTÉS , (íz-el-int-és) fn. tt. ízdintés-t , tb. 
— e k , harm. szr. — e. Cselekvés, midőn ízelintünk 
valamit. V. ö. ÍZELINT. 

ÍZENKÉNT v. IZENKÉNT, (ízenként) ih. 
Tagonként, részenként, darabonként. Izenként öszve- 
vagdalni valakit. Izenként elmetélni a sültet. Izenként 
eltördösni a szalmát, nádat. 

ÍZES, ÍZES, (íz-es) mn. tt. ízes-t v. —et, tb. 
— ék. 1) Minek íze van, különösen am. jó, kedves ízű. 
Igen ízes eledelekkel szolgált. 2) Több tagokkal , cso- 
mókkal, bütykökkel biró. ízes füvek, kórok. 

ÍZESÉDIK, IZESEDIK, (íz-cs-éd-ik) k. m. íze- 
séd-tem, — tél, — étt. ízessé kezd lenni, íze szaporo- 
dik, növekedik. Izesedik a gyümölcs, midőn érik. Ize- 
sedik a kellő fűszerekkel ellátott étek. 



IZESIT, ÍZESÍT, (íz-es-ít) áth. m. ízesít-étl, htn. 
— ni v. — eni. ízessé , kellemes izüvé tesz valamit. 
Fűszerekkel ízesíteni az ételeket, italokat. 

ÍZESÍTÉS, ÍZESÍTÉS, (íz-es-ít-és) fn. tt. ízesí- 
tés-t , tb. — ék. Cselekvés, mely által valamely ételt 
vagy italt ízessé teszünk, fűszerezés. 

t ÍZESSÉG, IZESSÉG, (íz-es-ség) fn. tt. ízesség- 
ét. Étel-italnak tulajdonsága , melynél fogva íze van, 
különösen ha kellemes jó ízzel bír. 

ÍZESÜL, ÍZESÜL, (íz-es-ül) önh. m. ízesül-t. 
Ízessé, különösen kellemes izüvé válik. 

ÍZETLEN , ÍZETLEN , (íz- étlen) mn. tt. ízet- 
lent, tb. — ek v. ' — ék. 1) Minek semmi íze nincsen. 
A tiszta földrészek ízetlenek. ízetlen tiszta víz. 2) Mi 
eredeti, tiszta izét elvesztette, vagy mi természetéhez 
kellő ízzel nem bír. Az állott bor Ízetlen. Sok kenyér 
Ízetlen zzokott lenni. ízetlen, mint a csepregi ital. (Km.). 
3) Átv. ért. oly beszédről vagy tréfáról mondjuk, 
melyben elmésség nincsen , sótalan, sületlen, helyte- 
len, ízetlen beszéd, tréfa. ízetlen elménczkedés. ízetlen 
bolondság. 4) Kedvetlen, nyájasságtalan, rósz kedélyű, 
savanyú kedvű. Ezen ember ma igen ízetlen. 

ÍZETLENÉDÉS, IZETLENÉDÉS , (íz-etlen- 
éd-és) fn. tt. izetlenédés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. 
Etel italnak azon változása , midőn ízetlenné leszen. 

ÍZETLENÉDIK, IZETLENÉDIK, (íz-etlen- éd- 
ik) k. m. ízetlenid-tem , — tél , — étt. 1) Izét kezdi 
veszteni , ízetlenné lesz. Túlérés által ízetlenedik a 
gyümölcs. 2) Átv. ért. kedvetlenedik, a vidám kedély, 
elmésség, vidorság, nyájas magaviselet elhagyja. 

ÍZETLENÍT, IZETLENIT, (íz etlen-it) áth. m. 
ízetlenít-étt, htn. — ni v. — eni, par. — s. 1) ízetlenné 
tesz, valaminek izét veszi, elrontja. Nyelve eczettel és 
epével izetlenítteték a mi torkosságunkért. (Pázmán 
Préd.). 2) Kedvetlenít , rósz kedélyüvé tesz. A sok 
baj, betegség elizetlenítette öt. 

ÍZETLENÍTÉS, 1ZETLENITÉS, (íz-etlen-ít-és) 
fn. tt. ízetlenítés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Cselek- 
vés , mely által valamely étel-ital ízetlenné tétetik. 
Átv. ért. kedvetlenítés. 

ÍZETLENKÉDÉS , (íz-etlen-kéd-és) fn. tt. izet- 
lenkédést, tb. — ék. 1) Ízetlen, rósz kedvű magavise- 
lés, társalgás. 2) Rósz kedvüségből származó gáncsos- 
kodás, kötekedés. 

ÍZETLENKÉDIK, (íz-etlen-kéd-ik) k. m. ízet- 
lenkéd-tem , — tél, — étt. 1) Rósz kedvüleg, kelletle- 
nül viseli magát vagy sületlenül , sótalauul tréfálko- 
dik, beszél. 2) Rósz kedvéből gáncsoskodik , köteke- 
dik valakivel, alkalmatlankodik. 

ÍZETLENSÉG, IZETLENSÉG , (íz-etlen-ség) 
fn. tt. ízetlenség-ét. 1) Sületlen, sótalan elménezség, 
tréfa, ostobaság. Eluntam már ízetlenségeit hallgatni. 
Sok izetlenséget öszvebeszél. 2) Kellemetlenség. Sok 
izetlenséget okoz magaviselete által. 

ÍZETLENÜL, (íz-etlen-ül) ih. 1) Tulajd. ért. 
íz nélkül , sótalanul. Izetlenül adni fel az ételt. 2) 



197 



1ZEVESZTETT— IZLES 



ÍZLÉSBELI— ÍZLIK 



198 



Átv. ért. elmésség nélkül vagy esztelenül elménez- 
kedve, sületlenül , ostobául ; kellemetlenül. Izetlenill 
tréfálni, beszélni. Izetlenill viselni magát. 

ÍZEVESZTETT, (íze-vesztett) ösz. mn. Aki 
vagy ami izét elvesztette. Izevesztett dohányos. Ize- 
vesztett dinnye. 

ÍZFELÜLET, (íz-felület) ösz. fn. 1. ÍZLAP. 

ÍZGENYEDÉS, (íz-genyedés) ösz. fn. Az állati 
test ízeiben támadt genyedés. 

IZGÖDÖR, (íz-gödör) ösz. fn. Gödör , vagyis 
mélyedés a halántékcsont bütyke mögött. 

1ZHAJLÁS, (íz-hajlás) ösz. fn. Azon része az 
állati testnek , melyben az ízek, csuklók öszvekötte- 
tésbe jönek, s mely által mozogDak, hajlanak. 

ÍZHEGEDÉS , (íz-hegedés) ösz. fn. A sértett, 
zúzott állati ízek öszveforradása , hegedése , begyó- 
gyulása. 

ÍZIBE v. ÍZIBEN, (iz-i-be) ih. Szaporán, sietve, 
hamarjában, tüstént, egyszeribe. Gyöke az időinoz- 
zanást jelentő fz (vix, vicis). íziben tehát eredetileg 
annyi, mint : azon ízben, egy ízi v. iznyi időben , azaz 
a legrövidebb időben , tüstént. íziben esett nekik is, 
(km.) ; mit Molnár A. így magyaráz : vérbe került a 
győzedelem nekik. 

ÍZIDEG, (íz-ideg) ösz. fn. Idegek a nyelvben, 
melyek által az ételek , italok , s egyéb testek izét 
érezzük. 

IZKENOCS , (íz-kenőcs) ösz. fn. Kenőcs, mely- 
lyel a kóros, fájós ízeket bekenik, fájdalomenyhítés és 
gyógyítás végett. 

ÍZKOR, (íz-kór) ösz. fn. Általán mindenféle 
bántalom, sérv, melyben az ízek szenvednek. 

ÍZLAP, (íz-lap) ösz. fn. Boncztanban a csont- 
nak azon lapja , mely annak ízén vagy íze mögött 
fekszik. 

ÍZLEL, ÍZLEL, (íz-el-el) áth. m. ízlel-t. Az ízei 
igének gyakorlatos változata, am. többször, folytono- 
san ízei valamit, kóstolgat. ízlelni az ételt, italt. Meg- 
ízlelni a bort. 

ÍZLELÉS, (íz el-el-és) fn. tt. ízlelés-t, tb. —ék, 
harm. szr. — e. Cselekvés, midőn Ízlelünk valamit. V. 
ö. feLEL. 

ÍZLÉS , ÍZLÉS, (íz-l-es , az ízlik igétől) fn. tt. 
ízlés- 1, tb. — ék, harm. szr. — e. 1) A nyelvidegek tu- 
lajdonsága, melynél fogva az ételek, italok izét meg- 
érzik. A szakácsnak jó ízléssel kell bírnia. Finom izlés. 
Nincs ízlése. 2) Átv. ért. szép iránti érzemény, és az- 
zal öszvekapcsolt tetszés. Művelni az ízlést. Szorosb 
ért. lelki tehetség és képesség , melynél fogva valaki 
könnyen észreveszi és érzi, mi légyen szép és mi rút. 
Jó, müveit, finom, tiszta ízléssel birni. A jó izlés ellen 
hibázni, véteni. Ez rósz ízlésre mutat. 3) Gondolkodás 
és cselekvés módja , mely a szép érzésén alapszik. 
A görögök ízlését követni. Középkor ízlése a művésze- 
tekben. A festészetet az olasz vagy hollandi izlés szerént 
gyakorolni. 



ÍZLÉSBELI, (ízlésbeli) Ösz. mn. ízlésből eredő 
vagy eredeti ; Ízlésre vonatkozó. Ízlésbeli nézet , am. 
kinek-kinek ízléséből eredő nézet. ízlésbeli dolog, 
amint kinekkiuek ízlése hozza magával. 

ÍZLESELLENI, (ízlés-elleni) ösz. mn. Ami az 
ízlést és ízlés szabályait sérti. 

ÍZLÉSES , ÍZLÉSES , (íz-el-és-és) mn. tt. ízlé- 
sés-t v. — et, tb. — ék. Amiben ízlés van. ízléses öltö- 
zet. L. ÍZLETES, 2). 

ÍZLÉS- v. IZLÉSTAN, (ízlésetan) ösz. fn. Tu- 
dományos eléadás az ízlésről a széptudományok- és 
művészetekben. Máskép : szépészet. (Aesthetica). 

ÍZLÉSTELEN, ÍZLÉSTELEN, (iz-1-és-telen) 
mn. tt. izléstelen-t , tb. — ék. Kinek izlése nincsen. 
Különösen 1) Kinek szép iránti érzeménye kiművelve 
nincs. 2) Kiben a szépnek felfogására szükséges te- 
hetség és képesség hiányzik. 3) Elmemü vagy szép- 
mü , melyen a kiművelt izlés nyomai nem látszanak. 
ízléstelen költemény. ízléstelen rajz , épület , szobor. 4) 
Mondjuk külső viseletről is, mely a finomabb divat- 
világ igényeihez nem alkalmazott. Határozó képen 
am. ízlés nélkül, Ízléstelenül. 

ÍZLÉSTELENÜL , (íz-1-és-telen-ül) ih. Szépség 
érzéke , kellékei nélkül. ízléstelenül bútorozott szoba, 
ízléstelenül öltözködni. 

ÍZLÉS- v. IZLÉSTELJES, (ízlés-teljes) 1. ÍZ- 
LETDÚS. 

ÍZLÉS- v. IZLÉSTUDOMÁNY, (ízlés-tudomány) 
L. ÍZLÉSTAN. 

ÍZLET, IZLET, (íz- let) fn. tt. ízlet-ét , harm. 
szr. — e. Azon érzet, melyet az ízlő tehetség, ízlő 
érzék gerjeszt bennünk. Kedves vagy kedvetlen. ízlet. 
Jó, rósz ízlet. 

ÍZLETES, ÍZLETES, (íz-1-et-és) mn. 1t. ízletés-t 
v. — et, tb. — ek. 1) Mi ízlettel, különösen kedves íz- 
lettel bír ; jó ízü , nyalánkságnak való, ínynek ked- 
ves, ízletes ebéd. ízletes ételek, italok. 2) Mondjuk vi- 
seletről , bútorokról , edényekről , házi készületekről 
stb. melyek a felsőbb divat izletével, a finomabb szo- 
kással megegyeznek. 

ÍZLETESEN , ÍZLETESEN , (íz-1-et-és en) ih. 
ízlet szerént, a finomság, műveltség szabályai, a ma- 
gasabb divat szerént. ízletesen rendezett tánezterem. 
ízletesen öltözködő hölgy , uracs. V. ö. ÍZLET, ÍZ- 
LETES. 

ÍZLETÉSSÉG, IZLETESSÉG, (íz-1-et-és-ség) 
fn. tt. ísletésség-ét, harm. szr. — e. Tulajdonság, mely- 
nél fogva valami az ínynek kedves. Etelék, italok íz- 
lefessége. Átv. ért. tulajdonság, mely a szép ízlés kel- 
lékeivel egyezik. V. ö. ÍZLETES. 

ÍZLET- v. IZLETDÚS, (ízlet-dús) ösz. mn. Bő 
mértékben, igen nagyon ízletes. V. ö. ÍZLETES 2). 

ÍZLIK, (iz-l-ik) k. m. ízlett, htn. ízleni. Az ízlő 
idegekre kedves hatással van. Mondjuk különösen az 
étkekről és italokról. Járás kelés után ízlik az ebéd. 
Ezen bor igen ízlik. 

13* 



199 



IZMEREDES— IZF 



ÍZUEN-— J 



200 



ÍZMEREDÉS, (íz-tóferedés) ösz. fa. Az állati 
íznek kóros állapota, midőn mozgékonysága megszű- 
nik, midőn hajthatatlanná, mozdulatlanná lesz. (An- 
cyle, Ancylosis). 

ÍZMEREDTSÉG, (íz-meredtség) ösz. fn. 1. ÍZ- 
MEREDÉS. 

ÍZMIRIGY, (íz- mirigy) ösz. fn. Mirigy az állati 
ízben vagy íz körül. V. ö. MIRIGY. 

ÍZNEDV, (íz-nedv) ösz. fn. 1) Ragadós nedv, 
mely az állati testek ízmirigyében öszvegyül , s az 
ízeket mozgékonyakká teszi. (Axungia). 2) Nedv, 
mely gyakran az ízek megsérülésekor kifoly. 

ÍZNEDVHÁRTYA , (íz-nedv-hártya) ösz. fn. 
Hártya, mely az íznedveket takarja. 

ÍZNEDVHÁRTYALOB , (íz nedv-hártya-lob) 
ösz. fn. Gyuladásos bántalom az íznedvhártyában. 
(Iurlammatio membranae synovialis). 

ÍZÖRÖKSÉG, (íz-örökség) ösz. fn. Nemzetség 
íze szerént i örökség. 

ÍZPÓK, (íz-pók) ösz. fu. Izületeken támadt pók 
azaz csomósodás , inpók. V. ö. PÓK. 

ÍZPOKOS, (íz-pókos) ösz. mn. Arain ízpók, kó- 
ros kinövésü bog vagy csomó van. Izpókos láb. V. ö. 
INPÓK. 

JZREND, (íz-rend) ösz. fn. A származási ágak 
sora, nemzetségi tábla. (Genealógia). 

ÍZRENDI, (íz-rendi) ösz. mn. ízrendre vonat- 
kozó , azt illető. Izrendi kimutatás. Izrendi táblázat. 

ÍZRENDILEG, (íz-rendileg) Ösz. ih. Izrendben, 
oly sorban , mint az ízek , vagyis nemzetségi ágak 
származása mutatja, kívánja. 

IZSZALAG , (íz-szalag) ösz. fn. Szalagnemü 
hártya az állati ízen. 

ÍZTAGUAK, (íz-taguak) ösz. tb. mn. Állatok, 
különösen férgek osztálya, melyek testei réteges ízek- 
ből állanak, pl. a pondrókéi. 

ÍZTAPLÓ, (íz-tapló) ösz. fn. Taplószerü hideg 
(nem lobos) daganat az állati test valamely ízén, kü- 
lönösen a térden, mely miatt az íz használása akadá- 
lyoztatik, s a közellevő testrészek asznak. 

ÍZTELEN, ÍZTELEN, (íztelen) mn. tt. ízle- 
íen-f, tb. — ék. Minek íze nincsen . mi a nyelv idege- 
ire semminemű hatással nem bír. Íztelen tiszta víz. Az 
egyszerű földek íztelenek. Rokon vele az ízetlen, de ez 
átv. értelemben is használtatik, 1. ÍZETLEN. Ilatáro- 
zókép am. íz nélkül. 

ÍZTELENSÉG , (íz-telen-ség) fn. tt. ízlelenség- 
ét. Bizonyos testek tulajdonsága, melynél fogva az 
ízlö érzékekre 6emmi hatással nincsenek. Az egyszerű 
tiszta földnemek egyik hdajdonsága az íztelenség. 

ÍZTELENÜL, (íz-telen-ül) ih. íz nélkül, kellő- 
leg nem fűszerezve. Iztelenül készített étel. 

ÍZTOK , (íz-tok) ösz. (n. Boncztanban am. tok 
v:igy takaró , melyet a halántékcsont ízgödréböl és 
ízbütykéből kijövő hárántos kanafok képeznek. 

Í'/.Ü , IZÜ, (ízű) mn. tt. ízü-t, tb. — k v. — ek. 
Bizonyos ízzel bíró. Jó, rósz ~íi Édes, earanyú, ke- 



serű ízű. Bor ízü alma, körtvély. Legjobb ízű a pana- 
szos étel. (Km.). Pogácsa ízü. A manna akkor volt po- 
gácsa ízü, midőn megtörték és főzték. (Pázmán P.). Átv. 
ért. Jóízűt nevettünk. Jóízű álom. 

ÍZŰEN, IZÜEN, (íz-ü-en) ih. Bizonyos ízt érez- 
ve. Jó ízűen enni, inni. Rósz ízűen esett neki az ebéd. 
Jobb ízűen esik, amihez munkával jutsz. (Km.). 

ÍZÜL , ÍZÜL , (íz-ül) önh. m. ízűit. Mondjuk 
tagokról , melyek ízek által öszvefiiggednek , együvé 
állanak. 

ÍZÜLÉS, IZÜLÉS, (íz-ül-és) fn. tt. ízülés-t , tb. 
— ék, harm. szr. — e. Az állati tagok öszvefüggedése 
ízek által. 

ÍZÜLET , ÍZÜLET ; (íz-ül- et) fn. tt. ízület-ét, 
harm. szr. — e. A tagoknak ízek által öszvekapcsolt 
állapota, kapcsolata. 

IZVÁPA, (íz-vápa) ösz. fn. Félgömbölyű üreg 
a csipőesontban , melyben a ezombcsont töve mozog. 

ÍZ VIZÉN Y, (íz-vizeny) ösz. fn. ízeknél támadó 
vizeny. (Vedema articulare). 

IZVIZKOR, (íz-viz-kór) ösz. fn. Savós vagy kó- 
ros nedv meggyülése az íztok üregében. (Hydrar- 
thon). f 

ÍZVIZKÓROS, (íz-viz-kóros) ösz. mn. Izvizkór- 
ban szenvedő. Izvizkóros betegek. 

ÍZVIZKÓRSÁG , (íz-viz-kórság) lásd : ÍZVIZ- 
KÓR. 

ÍZSÁK, IZSÁK, férfi keresztnév ; tt. Izsákot. Isa- 
cus. Héber eredetű szákhak {=. gúnyol) igétől, am. gú- 
nyoló. 

IZSÓP, (hellén-latinul hyssopus, héberül eszóbh, 
arabul szufa) ; fn. tt. izsóp ot. Illatos kerti növény, a 
kétfobbhímesek seregéből. Kerti izsóp. 

Az í-ben van 3S7 czikfe. 



J, kisded alakban j, tizenhetedik betű a magyar 
ábéczerendben, a mássalhangzók sorában tizedik, ne- 
ve : jé. Legrokonabb az i önhangzóval , pl. a tárgy- 
mutató sajátlag : i, (mely közelségre mutat, mint ihol, 
i-ly, i-tt, i-de stb. szókban is), igen gyakran j-vé vál- 
tozik : kér-j-ük, e helyett kér-i-ük, mint kér-i-tek, kér- 
i-k ; a mély hangú ragozásban még ezen 2-ik és 3-ik 
személyben is : vár-j átok, vár-j-ák. Rokon továbbá h 
és v mássalhangzókkal is, melyekkel együtt/«i;d vagy 
lehelő és lágy betűnek s félhangzó-nak is neveztetik. 
Mint a mássalhangzók lcglágyabbika nagyobb hang- 
zatosság végett más többé-kevésbé rokonokkal föl- 
cserélődik, ú. m. a) /<-val : aj, ah ; ajítatos, áhítatos ; 
éjom, éhom ; jeged, heged ; snj, suh ; a régieknél : sza- 
badója, szabadóha ; teremtője, teremté-he ; b) u-vcl : 
búj, !>úv ; fvj, fúv ; saj, sav; kéjes a göcseji tájbeszéd- 
ben : kévés ; t's viszont : a Tatrosi eodexben : feketéje 
— feketévé, barlangájá = barlangává ; a székelyek- 



201 



J— J 



~J— J 



202 



nél : kömíjes z=z kőmíves ; küjel = küvel v. küvül, v. 
kivül ; c) néha sziszegő- vagy susogó-val váltakozik : 
szalaszt, szalajt ; szakaszt, szakajt ; hullaszt, hullajt ; 
esik, ejt ; feslik , fejt ; különösen a parancsoló mód- 
ban : mos-j lesz : mos-s, hoz-j lesz : hoz-z stb. lásd : 
— J, (2). Némely szók elején is az i változata : jed, 
ied ; jeszke , ieszke ; jesztés , iesztés ; jász , íász ; jut, 
iut ; jön, iön ; jog, ig ; jogtat, igtat ; jorgat, irgat, (ir- 
galom) ; juh, ih ; juhar, ihar ; juszalag, iszalag ; hason- 
lóan a gyökszók végén, mint aj ej, az i-nek változa- 
ta : faj, fi ; haj ! hi ! vaj (vajúdik), vi (viudik), kajált, 
kiált. — Több szóban utólehes toldalék : é, éj; á, 
áj ! ; bá, báj ; szá (régies), száj ; tá, táj ; hé, héj ; ké, 
kéj ; karé, karéj ; taré , taréj ; páré, paréj ; gané, ga- 
néj ; vatalé, vataléj. Mint lágy betű leginkább tájszo- 
kás szerint fölcserélődik a szintén lágy gy-vcl és ny- 
vel : jász, (pl. Thaly K. gyűjteményében) gyász ; jön, 
gyön ; jer , gyér ; hajít , hagyít ; jül (= jö-ül), gyűl 
(általános gyakorlat szerént is) ; hajma , hagyma (ál- 
talában) ; jövötény, gyövőtény (általában) ; juha, gyu- 
ha ; jógy, gyógy (általában) ; írj, irgy ; borjú, borgyu 
v. bornyu ; varjú , vargyu v. varnyu ; sarjú , sargyu ; 
jargal, (pl. Tinódinál) , nyargal (általában) ; javul a 
székelyeknél : gyavúl ; ellenben vagy helyett : vaj. 
A ja, je harmadik személy- és birtokragban, és tárgy- 
mutató igeragozásban Dunán túl divatos némely táj- 
szokás szerint a pattanó v. kemény p , k , f után a 
kemény ty-re, a szelídebb b, g, r, v után gy-re vál- 
tozva ejtetik : kalaptya, kalapja ; kobaktya, kobakja ; 
haraptya , harapja ; raktya , rakja ; csúftya , csúfja ; 
darabgya , darabja ; dobgya, dobja ; szabgya, szabja ; 
haraggya, haragja ; margya, marja ; óvgya, óvja. Kü- 
lönben országszerte az előtte álló d-vel együtt gy-re, 
a í-vel ty-ve, az Z-lel ly-vc , sőt ^-re , végre az ?i-nel 
ny-re változva hangzik : adja kiejtve : agygya ; nád- 
ja , nágygya ; hidja , higygya ; látja , látytya ; gátja, 
gátytya ; botja, botytya ; halljuk, halylyuk v. hajjuk ; 
toljátok\, tolylyátok v. tojjatok ; bámulja , bámulylya 
v. bámujja ; véljük, vélylyük v. véjjük ; vonják, vony- 
nyák ; bánjam, bánjad, bánynyam, bánynyad stb. 

Nagy terjedelmű tájszokás szerint, hanyag kiej- 
téssel ly helyett használtatik, mint : julc, lyuk ; jány, 
lány ; mij, mily ; mej, mely ; szabáj, szabály ; akadáj, 
akadály ; homáj, homály. Hasonlóan ^'-re szokták lá- 
gyítani, az l-t, mint az imént is érintők, midőn j kö- 
vetkezik utána : lojja, tolja; gondojja, gondolja; en- 
gesztejje, engesztelje stb. 

Jelentése , mint az i hangzójé : mozgékonyság, 
folyékonyság, hajlékonyság, pl. jö , jár , játszik , jég, 
jegenye, jó, jut, tej , vaj , haj , ij szókban. Mint fúvó 
betűnek, hangutánzó jelentése is van , pl. jaj, juj, ej, 
ejnye, juh. 

— J, (1), a) Némely gyökszók kiegészítő alkat- 
része , mint : aj (erena) , baj , faj , vaj, zaj, haj, raj, 
pej, tej, máj, új. b) Némely gyökszókban és törzsek- 
ben képzőül szolgáló kiliangzás, mint : bá, báj; tá, 
táj ; szá, száj ; é, éj ; fe, fej ; or, orj ; mor, morj ; bor, 
borj ; sarj, várj, tar-j, irj. cser -j, fér j, fürj, eprr-j, 



szeder-j, paré-j, karé-j, gané-j, laré-j, vatalé-j, szí-j, í-j, 
dí-j. V. ö. — AJ, —EJ, képző. 

— J, (2), a parancsolómód képzője, mely Révai 
szerint a nógató, biztató, sürgető ej ! hej ! s hozzá te- 
hetjük, hi ! haj ! vaj ! indulatszók megrövidített vál- 
tozata. Mi szerint pl. dob-j = dob-haj ! rak-j = rak- 
haj ! ver-j = ver- hej ! ül-j = ül-hej ! Mennyiben a 
parancsolás, sürgetés, nógatás czélja , mozgásra indí- 
tani , ezen j rokon azon i-vel , melyből mozgásra vo- 
natkozó szók származnak, mint : i-ö, jő. A régieknél 
h lehelőhang hozzátétellel nyomosbíttatott : takar-jh, 
dicsér- jh. így a Bécsi codexben : „Ne akarjh félned." 
(Esther XV. 12.). „Nézjh uram, mü rejánk." (Baruch, 
II. 16.). „ítéletet örizjh." (Osec XII. 6.). A Tatrosi 
codexben : járjh, kölcsönözjh, ne gyeterjh stb. A hon- 
nan némely nyelvészek az öszvetett vajha indulatszó- 
ból rövidültnek vélik. Ragozáskor ép alakjában ma- 
rad minden mássalhangzó után. Kivévén a t , és szi- 
szegő s, sz és z betűket, mint : szabj, ad-j, döfj, rág-j, 
fogy-j, rak-j, tol-j, foly-j, nyom-j, fon-j, huny-j , lop-j, 
ver-j , óv-j , sziv-j ; származékigékben : takar-j , éne- 
kel-j, terem-j, keserég-j stb. Kivételesen : t után s-re 
változik : tanít-s, szakíts ; az egytaguakban a gyök 
<-jét is s-vé változtatja : üt-hö\ üs-s, vet-böl ves-s, to- 
vábbá a tat, tet és hat, het képzőkben : jártas-s , ül- 
tess, maradhass , vethess, adass, kérhess. Különös 
képzésüek : mess (metsz igéből) , tessél (tetszik-ből), 
egyébiránt ezek az elavult met és tetik igékből értel- 
mezhetők. Ide tartozik veszt (veszet), melyből régi- 
esen lett veszess. „Csoda szeretet úgy szeretni élete- 
det, hogy elveszessed." (Telegdi I. R. 752. 1.) „Ne ve- 
szesd el őket mindenestől." (Károlyi LIX. zs. 12. v.). 
„Azon igyekeznek, hogy életeket elveszessék. Lí (De 
summo Bono. 313. 1.). 

Ha a töige t betűjét akármely nem sziszegő be- 
tű, vagy í előzi meg , akkor csupán a j változik su- 
sogó s-re vagy sziszegő sz-, z-re, mint : bánts, tarts, 
költs, fejts ; tanit-s, boldogíts, hevíts, készíts. Ezen 
kettő lát és lót parancsolója, láss, lóss. A susogó- és 
sziszegők után : mos-s, foitoss, keress, hoz-z, szerez-z, 
veszsz (pereas). Sajátságos kivételüek : tesz, tégy; 
visz (emit, accipit) végy; lesz, légy ; visz, vígy v. vigy ; hisz, 
mintegy kettőztetve higyj. — Az ászt, észt, oszt, őszt 
képzőjü igékből a t kimarad : szakasz sz , ragaszsz, 
eresz-sz, fosz-sz, fürösz-sz. Ezekben a régieknél sz he- 
lyett a rendes j is használtatott. Eleszj-e, helyhesz-je. 
(Régi halottas beszéd). „Hogy feltámasz-j-ad te kö- 
zelednek nevét." „Akasz-j-átok fel ötét." „Hirtelen- 
kedetet gerjesz-j-en." ,.Leterjesz-j e magát." (Bécsi 
cod.). „Az nap mentőket hogy el ne halasz j-ák." 
(Tinódi). Leráz-j-átok , isz-j-a , lávonsz-j-a , hoz-j-a. 
(Tatrosi v. Müncheni cod.). 

— J, (3), ja, je birtokragazon elemi alkatrésze, 
mely az illető tárgyra mutat (tárgymutatója), pl. rab- 
j-a, kalap-ja, gond-ja, kert-j-c, revd-j e. Eléjön acsa- 
gataj nyelvben is : khnda j'id'iv rr ur-á-tól. (Abuska). 
A régieknél többször találjuk, pl. ajándékja, hillikom- 
ja, diadalomja Thaly K. gyűjteményében. Sőt a köz- 



203 



— J— JA 



— JA— JACZINT 



204 



nép ma is gyakrabban használja : tartomány ja , ki- 
rályja, irtassa (= inasja), várossá stb. Egyébiránt 1. 
Előbeszéd. 162. 1. és v. ö. —JA. 

— J, (4), tárgymutató igeképző, pl. ad-j-a , ad- 
j-uk, ad-játok, ad-j-ák, adand-j-a, adand-j-uk, fal-j-a, 
fal-j-uk , mond-j-a , mond-j-uk , kér-j-iik , kérend-j-ük 
stb. s tulajdonképen a közelre mutató i (itt , i-hol, 
i-de) változata. A régieknél öszvehuzás nélküli tiszta 
j alakjában sokkal többször fordul elé , mint a mai 
szokás szerént, pl. Szalay Á. gyűjteményében : akar- 
na-j-a (ma öszvebúzva : akarná) , így adna-j-a , szer- 
zene-j-e (= szerzené), vehetne- j-e, fogna-j-a, adna-j-ak 
(=: adnák) stb. a többesben bocsátana-j-ok (= bo- 
csátanék), bocsátana- j-ak (= bocsátnák). „Miereinest 
elbocsátanajok őket, csak ők bocsátanajak el ; 1559- 
ik évből. Tudno-j-ok (z=z tudnók). „Mert mi sem vá- 
gyónk oly emberek, hogy pispek (püspök) uram job- 
bágyit nem tudnojok egyebektől megbecsülnie és 
választania," (a nia, nie csak ni helyett, mint sokszor 
a régiségben) ; 1555 dik évbeli levél. r Ha az mivel- 
nejek (=: mivelnök) nyilván nem sok jönne be ben- 
nek (= közölök), fegyverekkel csak az kapun sem 
merjék (= merjük) kiereszteni nappal is, nem hogy 
hajnalban küldenejék (küldenők) ki őket;" 1556-iki 
levél. A jelentő mód függő (vagy első) múltjában is 
bár ritkábban : oszto-j-ok (z=z osztók), ada-j-ok (adók), 
fogdosa-j-ok {=. fogdosok). „Ménig (:=: mennyiig = 
meddig) nekünk len (lön), addig reájok osztojok ;" 
1557-ből. „Utánok lénk (lőnk, levénk) , az nyomon 
megfogdosajok ... az lovakat megadajok az szegény 
népnek." 1559-ből. A göcseji tájbeszédben még ma 
is divatos : megtudná- j- ék , megtudnák' helyett, meg- 
venné-j-ék ,megvennék' helyett. (Vas József koszorú- 
zott pályaértekezése). Régente még a főmúltban is 
találjuk : kívántja = kivánta , megfog fják =: meg- 
fogták. (Régi magyar nyelvemlékek. II. Kötet. 1537- 
ik évbeli levél). Sőt a mai, némely vidéki, különösen 
székely tájszólásban is ezen tárgymutató szerepel 
mindazon esetekben, melyekben köz hiedelem szerént 
jelentő mód helyett foglalót használna a nép ; dehogy 
ez tévedés , kétségtelen bizonyságunk a magas és 
mélyhangu igeragozások öszvehasonlitása , pl. Kriza 
J. I-ső meséjében olvassuk : ..Vetik (nem : vessék) a 
haricskát, kel, nő, érik, arassák (= aratják , aj s-sé 
változva , s a t hasonulva) , hordják haza szekérrel, 
cséplik (nem : csépeljék) vascséppel, viszik (nem : vi- 
gyék) a malomba, őrölik" (nem : őröljék). Továbbá: 
„Addig keveri (nem : keverje), göbődi (nem : göböd- 
je), kavargassa" (= kavargatja, aj mint föntebb s- 
sé változva) stb. A többi személyekben is : nem igyam 
(=z isz-j-am v. i-j-am) meg (e helyett : mem iszom 
meg) ; nem vigyem (= visz-j-em v. vi-j-em) el (=z 
nem viszem el) ; mü azt nem tegyük (rrr tesz- j -ük) 
meg stb. Egyébiránt 1. Előbeszéd. 158. lap. stb. 

JA , indulatszó , mely ismételve , s jaj szóval 
egyesítve 1) nagy fájdalmat fejez ki. Jaja jaj , mi 
ért engemet. 2) Elünk vele , midőn azt akarjuk kije- 
lenteni, hogy valami rég elmúlt, tehát késő vagy hi- 



ába róla beszélni. Ja ja jaj, mikor volt az ? 3) Gyök- 
elem, melyből a jó, jav szók erednek ; I. JO. 

— JA, vékonyhangon je (i-a , i-e). 1) Aj vagy 
z-ben tárgymutatót, és az a vagy e-ben harmadik sze- 
mélyt képviselő névrag, pl. rab-j-a, híd-j-a, gond-j-a, 
rom-j-a, bot-ja. 2) Az igéknél hasonlóképen a tárgy- 
mutató igealak egyesszámban, a j tárgymutató s az a 
vagy e harmadik személy raga, pl. dob-j-a , ad-j-a, 
fal-j-a, nyal-j-a, fut-j-a stb. A raagashangu ragozás- 
ban csak a tárgymutató i marad meg : szeret-i, kér-i, 
t'úr-i, melyek némely tájszólásokban csakugyan sze- 
ret-j-e, kérj-e, tür-j-e, magában a jelentő módban is ; s 
hogy ezen i valóságos tárgymutató és nem a harmadik 
személynévmás ó'-nek változata, megtetszik az ad-i, ad- 
i-k, mondi,mond-i-k, tapod i, tapod i-k tájszólásokból, 
(ad-j-a, adj-ák, mond-j-a, mond-j-ák stb. helyett), me- 
lyekben az i-t alaposan tárgymutatónak, nem pedig az 
ö helyettesének tekinthetjük. így neveknél is : pénz i, 
béri, szeretel-i , kvzep-i , szem i , rendi az általános 
népbeszédben az i inkább a tárgymutató i képviselő- 
je ; úgy hogy például (Vas József szerént) Belső-So- 
mogyban gond-j-a is : gond-i. Bővebb fejtegetését és 
elemzését lásd az Előbeszéd 158. és következő lapjain ; 
és v. ö. — J, (4). 

JÁAD, falu Erdélyben , Besztercze vidékében ; 
helyr. Jáád-on, — ra, — ról. 

JAAK, mezőváros Vas megyében ; helyr. Jáák- 
011, — ra, — ról. 

JAAS, erdélyi falu Fogaras vidékében ; helyr. 
Jáás-on , — ra, — ról. 

JÁÁZ, ALSÓ— , FELSŐ— , falvak Kraszna 
megyében; helyr. Jááz-on, — ra, — ról. 

JABA, puszta Somogy megyében 5 helyr. Jabá-n, 
— ra, — ról. 

JABALCSA, íalu Krassó megyében ; helyr. Ja- 
balcsá-n, — ra, — ról. 

JABLONCZA, mezőváros Nyitra és falu Torna 
megyében; helyr. Jablonczá-n, — ra, — ról. 

JABLONKA , falu Árva megyében ; ALSÓ — , 
FELSŐ — , falvak Zemplén m. helyr. Jablonkán, 
— ra. — ról. 

JABLONOVA, falu Beregh megyében ; máskép 
Almamezö ; helyr. Jablonová n, — ra, — ról. 

JABLONYA, TÓT—, falu Zemplén megyében ; 
helyr. Jablonyá-n, — ra, — ról. 

JÁCZ, KIS—, NAGY—, NEMES— , falvak 
Nyitra megyében; helyr. Jácz-on, — ra, — ról. 

JACZANY, (jacz-any) fn. tt.jaczany-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a v. — ja. Vegytani ért. egyszerű vegy- 
elem , a könnyű és ritka fémek egyike. Jaczanynak 
azért neveztetett , mert a jáczint (Hyacinthus) nevű 
drágakőben jön elé. Latin neve Zirconium, a ,Zircon* 
nevű ásványtól, mely szintén tartalmaz jaczanyt. 

JACZFÖLD, (jacz-fóld) ösz. fn. Föld neme, 

melynek alkatrésze jaczanyból áll. V. ö. JACZANY. 

JÁCZINT , (hellén-latin hyacinthus) fn. tt. já- 

czint-ot, harm. szr. — ja. 1) Növénynem a hathímesek 



205 



JACZINTKO-JAJDIT 



JAJDÍTÁS— JAJSZÓ 



206 



seregéből és egyanyások rendéből ; csészéje nincs, 
bokrétája vagy töltséres vagy gömbölyű, vagy harang - 
dad ; hnnszálai a bokréta oldalán; tőkocsánya min d 
leveletlen. Fajai többfélék. 2) Drágakő , vörösbe át- 
menő sötét sárga színnel. 

JÁCZINTKÖ, (jáczint-kö) I. JÁCZINT, 2). 

JÁD, (1), 1. JÁT. 

JÁD, (2), falu Somogy megyében ; helyr. Jód- 
on, ' — ra, — ról. 

JÁD, (3), 1. JÁÁD. 

JÁGONAK, falu Baranya megyében ; helyr. Já- 
gonak-on, — ra, — ról. 

JÁHOR v. JÁVOR , 1. JUHAR és BÖLÉNY. 

JÁHORFA, 1. JUHARFA. 

JÁHOROS, fjáhor-os) fn. tt. jáhoros-t, tb. — ok. 
Jáhor- vagy juharerdő. Oly alkatú, mint : tölgyes, 
fenyves. 

JAJ, hangutánzó indulatszó; rokon vele fáj, 1) 
a nagy bánat vagy fájdalom miatt siránkozók hangja. 
Jaj nekem ! Jaj oda vagyok. Jaj ! meg jaj ! Jaj ! jaj ! 
jaj ! Oh jaj ! Jaj be fáj ! Jaj , baj ! Jaj mit tegyek ? 
Jaj hová legyek f Jaj nekünk ! 

„Mert te tőled el kell válnom 
Jaj be nagyon fájlalom. 
Jaj már nekem , neked is , 
Jaj a szívem , szíved is 
Szorongatja a szerelem , 
Járja bús szívemet is." 

Népdal (Erdélyi J. gyűjt.). 

2) Elünk vele fenyegetődzésül. No jaj nektek, ha kézre 
kerültök. Jaj annak az embernek , ki által botránkozás 
jön e világra. Jaj tinektek képmutatók. (Evangy.). 3) 
Olykor boszonkodásra, ellenkezésre mutat. Jaj, csak 
ne beszélj olyat. Jaj, dehogy van az úgy. Jaj , jobb 
volna erről hallgatni. — Megegyezik vele a görög at, 
óvni, a latin vae, a régies német vaj , góth vái , zoai, 
héber »Íi1, török ivai, sínai hái (dolor) stb. 

JAJ, fn. tt. jaj-t , tb. — ok, harm. szr. — a v. 
— ja. Keserves kín, fájdalom, nyomor, melyek miatt 
jaj hangra szoktunk fakadni. Nagy jajjal siránkozni. 
Hallani a kinzottak szörnyű jajait. Jajokra fakadni. 
Jaj az én nyavalyám. Parányi gyönyörűség , sereges 
jaj. (Km.). 

JAJBAJ, (jaj-baj) ösz. fn. Nyomorúság , jajjal 
járó baj , inség. Jajbaj , kilencz tehén , még sincs 
vaj. Km. 

JAJBOR, (jaj-bor) ösz. fn. Átv. tréfás ért. am. 
érzékeny rész, oldal. Megkeresték a jajbörét. Ki találta 
a jajbörét, azaz oly érzékeny részét találta, mely mi- 
att eljajdult. 

JAJD , (jaj-d) elvont törzsök , melyből jajdít, 
jajdúl igék és ezek származékai erednek. 

JAJDIT, JAJDIT, (jaj-d-ít) visszaható, m. jaj- 
ait- ott, htn. — ni v. — ani, par. — s. Magát jaj han- 
gon elkiáltja. Eljajditotta magát. Használtatik önha- 
tólag is , pl. Nagyot jajdított. Alakra hasonló ordít, 
virdii igékhez. 



JAJDITAS , (jaj-d-ít-ás) fn. tt. jajdítás-t , tb. 

— ok, harm. szr. — a. Jajhangra fakadó fájdalom ki- 
törése , jajkiáltás. Az anya a gyermek első jajdítására 
fölébredt. Fülhasító, keserves jajdítás. 

JAJDUL, JAJDUL, (jaj-d-úl) önh. m. jajdúl- 1. 
Jaj hangra , felkiáltásra fakad. Eljajdul , feljajdul. 
Keservesen eljajdult, midőn atyját holtan látta. 

JAJDÚLÁS , JAJDULÁS , (jaj-d-úl-ás) fn. tt. 
jajdúlás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. A kesergő, kín- 
lódó embernek jajhangon felkiáltása. Feljajdulás, el- 
jajdúlás. 

JAJGAT , (jaj-og at) önh. és gyak. m. jajgat- 
tam , — tál, — ott , par. jajgass. Jaj hangon kiáltoz, 
kesereg, siránkozik, panaszkodik. Keservesen, nagyon 
jajgat. Apja halálán jajgat. Jajgatnak az árvák. Jaj- 
gatnak a botozott elitéltek. Kérlek, ne jajgass. Az aluvó 
orozlánnalc t jajgat a felköltöje, (km.). Áthalólag is : 

„ S ha hívedtől megfosztott a halál , 
Jajgasd nevét , nevével költs fel engem , 
S enyhülni fogsz , ha kínod visszazengem." 

Echó (Szemere Páltól). 

JAJGATÁS, (jaj-og-at-ás) fn. tt. jajgatás-t, tb. 

— ok, harm. szr. — a. Ismételt jaj hangokra kitörő 
kesergés, siránkozás. A kínpadon haldoklók jajgatása 
messze hallik. Jajgatással járni az ulczákon. A nagy 
jajgatásra megreped a szivem. 

JAJKIÁLTÁS, (jaj-kiáltás) ösz. fn. Cselekvés, 
midőn valaki jajt kiált. Jajkiáltására öszvefulottak a 
szomszédok. Mély börtönből felható jajkiáltás. 

JAJKÓRÓ, (jaj-kóró) ösz. fn. 1) 1. KATÁNG- 
KORO. 2) Tréfás nyelven am. verésre használt bot 
vagy vessző. 

JAJMALOM, (jaj-malom) ösz. fn. Kis házi ma- 
lom, melyet kézzel hajtanak. Heves vármegyei tájszó. 

JAJOG, (jaj-og) gyak. önh. m. jajog-tam, — tál, 
— ott. Folytonosan vagy gyakorta jajhangon kiált, 
siránkozik. 

JAJOGÁS, (jaj-og-ás) fn. tt. jajogás-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Folytonos vagy gyakori jajkiáltás, 
jajhangra fakadozó siránkozás. 

JAJOL, (jaj-ol) m. jajol-t. 1. JAJOG. 

JAJOLO , (jaj-ol-ó) mn. tt. jajoló-t. Aki jaj 
hangon kiáltoz. Örülve, nevetve várja a jajoló ellensé- 
get. (Dugonics). 

JAJONG, (jaj-o(n)g) gyak. önh. ra, jajong-tam, 
—tál, — ott, L. JAJOG. 

JAJONGÁS, 1. JAJOGÁS. 

JAJOS, (jaj-os) mn. tt. jajos-t v. — at, tb. — ak. 
Jajjal, vagyis nyomorral, kínnal járó; siralmas, ke- 
serves, fájdalmas. Jajos állapot. 

JAJPANASZ , (jaj-panasz) ösz. fn. Jajkiáltás 
által nyilvánuló panasz , fájdalmas panasz. 

JAJSZÓ , (jaj-szó) ösz. fn. Jajgatás , jajhang, 
jajkiáltás. Jajszóra fakadni. Jajszóval kisérni a ha- 
lottat. Egy jajszót sem mondott. 



207 



JAJ VESZEK —JAKFALVA 



JAKO -JÁMBOR 



208 



„ Óh keserves jajszó : 
Mindnyájan meghalunk. " 

Halotti ének, 

„E mellett keserves 
Jajszót kiált én szám. " 

Népdal (Erdélyi J. gyűjt.). 

JAJVESZEK, (jaj-veszék) ősz. fn. A jajgatás- 
nak azon neme , midőn azt kiáltozza valaki , hogy cl 
vau veszve , pl. Jaj ! elvesztünk ! Jaj , oda vagyunk ! 
Jaj , végünk van ! Eléfordúl a Nádor- codcxben , még 
pedig mint indulatszó is : jajveszék azoknak ! 

JAJVESZÉKEL, (jaj-veszékel) ősz. önh. Jajt és 
vészt kiált, félelmében jajgat. V. ö. JAJVESZÉK. 

JAJVESZÉKELÉS, (jaj-veszékelés) ősz. fn. 
Vészt kiáltó jajgatás, panaszkodás, siránkozás. 

JAJVESZÉKELŐ , fjaj-veszékelö) ősz. mn. Ki 
ijedtében, félelmében, fájdalmában jajgat és veszélyt 
kiált. Jajveszékelő asszonyok és gyermekek. 

JÁK, (1), férfi kn. 1. JAKAB. 

JÁK, (2), 1. JÁÁK. 

JAKAB, (1), (héber eredetű 2pj? szótól, mely 
sarkat jelent) férfi ku. tt. Jakáb-ot. Jacobus. Szent 
Jakab apostol. Ifjabbik, öregbik Jakab. Ma van Jakab 
nap. Nincs mindig Jakab nap, (km.). Szent Jakab 
hava, (július). Leveles Jakab, kinek inuepc május első 
napján tartatik, midőn a fák javában leveledznek. 

JAKAB, (2), 1. SZENT-JAKAB. 

JAKABBURGONYA, (Jakab-burgonya) ősz. 
fn. Korán érő burgonya, mely Jakab nap körül már 
éldelhető. 

JAKABFA, falu Szála megyében ; helyr. Jakab- 
fá-n, — ra, — ról. 

JAKABFALU , helység Baranya megyében ; 
MAGYAR — , helység Sáros megyében ; helyr. Jakab- 
falu-ba,. — ban, — böl. 

JAKABFALVA , helységek Pozsony és Szepes 
megyében, és Erdélyben, Csik és Nagy Sink székben ; 
helyr. Jakabfalvá-n, — ra, — ról. 

JAKABHAZA, falu Vas megyében ; helyr. Ja- 
kabházán, — ra, — ról. 

JAKABKÖRTE , (Jakab-körte) ösz. fn. Korán 
érő körtefaj , mely Szent Jakab havának vége felé 
szokott érni. 

JAKABOL, (jakab-ol) áth. m. jakabol-t. Ritka 
használatú tájszó , am. rászed, bolonddá tesz valakit. 

JAKABSZÁLLÁS , puszták a Kis-Kunságban, 
és Fejér megyében ; helyr. Jakabszállás on , — ra, 
— ról. 

JAKABVÁGÁS, NÉMET—, falu Sáros megyé- 
ben ; helyr. Jabakvágás on, — ra, — ról. 

JAKFA , falu Vas megyében ; helyr. Jákfá-n, 
— ra, — ról. 

JAKFALVA, helység Borsod megyében; helyr. 
Jákfalván, — ra, — ról. 



JAKO, (1), 1. JAKAB. 

JÁKO, (2), falvak Szabolcs , Somogy és Vesz- 
prém megyében; helyr. Jákó-n, — ra, — ról. 

JÁKOB, 1. JAKAB. 

JÁKOHALMA, mezőváros a Jászságban ; helyr. 
Jákóhalmá-n, — ra, — ról. 

JÁKÓ-HÓDOS , falu Bihar megyében ; helyr. 

— Hódoson, — ra, — ról. 

JÁKÓTELKE , falu Erdélyben , Kolos megyé- 
ben ; helyr. Jákótelkén, — re, — röl. 

JAKUBA, falu Temes megyében ; helyr. Jaku- 
bán, — ra, — ról. 

JAKUSOCZ , falu Zemplén megyében ; helyr. 
Jakusóczon, — ra, — ról. 

JALAP, fn. tt. jalap-ot, harm. szr. — ja. A re- 
tekhez hasonló külsejű gyökér , gyantaszerü és has- 
hajtó nedvvel. (Jalappa). 

J ALAPGYÖK, J ALAPGYÖKÉR, (jalap-gyök 
v. -gyökér) ösz. fn. 1. JALAP. 

JÁLNA , falu Bars megyében ; helyr. Jálná-n, 
— ra, — ról. 

JALOCZ, falu Liptó megyében ; helyr. Jalócz- 
on, — ra, — ról. 

JALOVA , falvak Beregh és Zemplén megyé- 
ben ; helyr. Jalová-n, — ra, — ról. 

JALSO, falu Nyitra megyében ; helyr. Jalsó-n, 

— ra, — ról. 

JÁM,falu Krassó megyében; helyr. Jám-ba, 

— ban, — ból. 

JÁMBOR, (jó am-b-or) mn. tt. jámbor-t , tb* 

— ok. Köz vélekedés szerént am. jó ember. De ha 
ezen elemzéssel az ily kifejezéseket : jámbor ember 
(jó ember ember), jámbor asszony (jó ember asszony), 
jámbor csikó (jó ember csikó) öszvehasonlítjuk , ész- 
tauilag szabatosoknak nem találjuk ; azért a nyelv- 
hasonlat ösvényén má3 elemzést ajánlunk. A jámbor 
szó gyöke jó , melyből am képzővel lett jó-am , ösz- 
vevonva jám, ebből ismét or képzővel (mely gyakran 
kedélyi , s lelki tulajdonságot jelentő mellékneveket 
képez, miut : bátor, bitor, komor, botor) lett jám-or, 
s az m után rokon b ajkbetüt vetve jámb-or. így ala- 
kult a gémberedik ige törzsöke : gémber , melynek el- 
vont gyökeleme a kerekdedre hajlót, gömbölyűt, gör- 
bét jelentő yö v. gé , ebből em képzővel lett gé-em, 
gém, azaz görbe nyakú gázló madárfaj, innen gém-ér, 
gém-b-er , azaz hideg miatt meggörbedő valami , pl. 
gémber ujjak. Hasonló alakulási! szók : dom, dom-or, 
dom-b-or,|csom, csom-or, csom-b-or ; és sok oly vég- 
zetnek, mint : om , om-oly , om-b-oly , gom, gom-oly, 
gom-b-oly, göm, göm-öly, göm-b-öly stb. Jelentése : 
1) Gyöngéd erkölcsi érzelmekkel bíró , kiben a ter- 
mészeti jó indulat vallásos áhítattal párosul. Jámbor 
ember, asszony, ifjú leány. Jámbor papok. Jámbor ke- 
resztények. Régi jámbor atyák, hiveJt. Jámbor asszony- 
ságát hányja veti. (Pázmán). Tánczos leányból ritkán 
válik jámbor asszony. (Km.). Jámbor feleséget csak az 
Isten adhat.* (Km.). A jámbor ifjúból szokott a jó vén 



209 



JÁMBORGARAS - JANCSÁR 



JANCSI— JANOSFA 



210 



ember válni. (Km.). A példás lator is szereli a jámbor 
nevet. (Km). 

„Domb alatt, hol forrás csergedez, 
Egy jámbornak áll kis kápolnája , 
Nyilt; födetlen ég mosolyg le rája." 

Salamon. (Vörösmartytól). 

2) Különösen am. szelíd, csendes természetű , ki sen- 
kit nem bánt. Igen jámbor ember, még a légynek sem 
vét. Ez értelemben köznépi nyelven az oktalan álla- 
tokról is mondják. Ez a csikó v. ló igen jámbor, azaz 
nem szilaj, nem rugós. 3) Néha am. együgyű, bárgyú, 
ki magát meghúzza. Oh te szegény jámbor. 

JÁMBORGARAS, (jámbor- garas) ösz. fn. A Ba- 
laton vidékén czéhbeli birság neme. A mesteremberek 
czéhben együtt mulatván meg szokták azokat bün- 
tetni, kik a czéhbeli szabályok vagy illendőség ellen 
vétenek. Azonban, hogy senki se maradjon (mint mon- 
dani szokták) nyálazatlan, még azt is szokás megró- 
ni, ki magát egészen tisztesen viselte, és ezt jámbor- 
garasnak nevezik. 

JÁMBORÍT, JÁMBORIT, (jámbor-ít) áth. m. 
jámborít-ott, htn. — ni v. — ani, par. — s. Jámborrá 
tesz, szelídít, erkölcsileg javít. V. ö. JÁMBOR. 

JÁMBORÍTÁS , JÁMBORITÁS , (jámbor-ít-ás) 
fn. tt. jámboritás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselek- 
vés, mely által valakit vagy valamit jámborrá teszünk. 
V. ö. JÁMBOR. 

JÁMBORODÁS, (jámbor-od-ás) fn. tt. jámboro- 
dás-t, tb. — ok , harm. szr. — a. Erkölcsi változás, 
képződés, midőn valaki jámborrá lesz. 

JÁMBORODIK, (jámbor-od-ik) k. m. jámborod- 
tam , — tál , — ott. Jámborrá leszen, jámborrá válto- 
zik, jámbor erkölcsöket, természetet ölt ; szelídül. 

JÁMBORSÁG, (jámbor-ság) fn. tt. jámborság-ot, 
harm. szr. — a. 1) Vallásos erkölcsiség. Keresztényi 
jámborság. 2) Szelíd indulatban nyilatkozó természeti 
jóság. Szépség és jámborság ritkán járnak együtt. 
(km.). 3) Együgyűség , bárgyúság. Jámborságával 
visszaélnek a rósz emberek. Jámborsága miatt nincs 
elég erélye. 

JÁMBORTALANSÁG , (jámbor-talan-ság) fn. 
tt. jámbortalanságot. Gonoszság. Eléjön a Tatrosi co- 
dexben : „ De maga felkel ö jámbortalanságajért. u 
(propter improbitatem ejus). 

JÁMBORUL , (jámbor-ul) ih. Jámbor módon ; 
szelíden, engedékenyen, erkölcsösen. Jámborul viseli 
magát. V. ö. JÁMBOR. 

JÁMBORUL, JÁMBORUL, (jámbor-úl) Önh. m. 
jámborúl-t. 1. JÁMBORODIK. 

JÁMBORÚLÁS , JÁMBORULÁS , (jámbor-úl- 
ás) fn. tt. jámborúlás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. 1. 
JÁMBORODÁS. 

— JÁN, leginkább némely növényneveket képző 
rag, mint : bojtor-ján, tátor-ján, bur-ján, sur-ján. 

JANCSAR , fn. tt. jancsár-t, tb. — ok , harm. 
szr. — ja. A hajdani török gyalog katonaság virága, 
akad. nagy szótAb. III. KÖT. 



kiket Orchan Szultán alapított, és 2-dik Mahmud el~ 
törlött. Tulajdonkép : jeni cseri, azaz új harezos. 

JANCSI , férfi kn. tt. Jancsi-t , tb. — k, harm. 
szr. — ja. Kicsin , "fiatal János. Újabb divat sze- 
rint Janka nőuév kicsinyzöje is. Amit Jancsi nem ta- 
nult, nem tudja azt János. (Km.). Bolond Jancsi. Ket- 
tőztetett kicsinyezövel : Jancsika. 

JANCSO, am. idősebb Jancsi. Hasonlók : Fer- 
csi, Fercsó. 

JÁND, falu Beregh megyében ; helyr. Jánd-on, 
— ra, — ról. 

JÁNDEK, erdélyi tájszó, a szokott ajándék ér- 
telmében. 

JANI, 1. JANCSI. 

JÁNK , mezőváros Szathmár megyében ; helyr. 
Jánk-on, — ra, — ról. 

JANKA, (1), női kn. tt. Jankát. Johanna. 

JANKA, (2), 1. JANKAFALVA. 

JANKAFALVA, helység Bihar megyében; 
helyr. Jankafalván, — ra, — ról. 

JANKAHÍD , falu Torontál megyében ; helyr. 
Jankahíd-on, — ra, — ról. 

JANKÓ , férfi kn. tt. Jankó-t. Népies nyelven 
am. idősebb János. Tréfás beszédben tulajdoníttatik 
haszontalan vagy ostoba , bolondos embernek. Nap- 
lesi Jankó. Fa Jankó. Bolond Jankó. Ugyan nagy 
Jankó vagy. 

JANKOCZ , falu Zemplén megyében ; helyr. 
Jomkócz-on, — ra, — ról. 

JANKÓ VÁCZ, mezőváros Bács megyében; helyr. 
Jankovácz-on, — ra, — ról. 

JANÓ , falu Sáros megyében ; helyr. Janó-n, 
— ra, — ról. 

JÁNOCSKA, falu Sáros megyében ; helyr. Já- 
nocská-n, — ra, — ról. 

JANÓCZ, falu Szepes megyében ; helyr. Janócz- 
on, —ra, — ro7. 

JANÓFALU, helység Nyitra megyében ; helyr. 
Janófálu-ba, — ban, — ból. 

JÁNOK, falu Abaúj megyében ; helyr. Janók- 
on, — ra, — ról. 

JANO-LEHOTA , falu Bars megyében ; helyr. 
Leholá-n, — ra, — ról. 

JÁNOS , (héber eredetű , am. Isten kegyelte 
)inw vagy )mty ; férfi kn. tt. János-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Joannes. János apostol. Keresztelő 
szent János. Alamizsnás János. Dömöczki János. Iste- 
nes János. Szent János kenyere. Szent János virága, 
filve. János pap országa, azaz sehonna. (Utópia). Já- 
nos bátya is Jankó volt még akkor , (km.). E névről 
több helységek neveztetnek. 

JÁNOSD , falu Abaúj megyében ; helyr. *Já- 
nosd-on, — ra, — ról. 

JÁNOSDA, falu Bíhar megyében; helyr. Já- 
nosdá-n, — ra, — ról. 

JÁNOSFA , falvak Bihar , Soprony és Vas me- 
gyében ; helyr. Jánosfán, — ra, — ról. 

14 



21! 



JANOSFALU— JAR 



JÁR — JÁR 



212 



JÁNOSFALU, helység Szála megyében ; helyr. 
Jánosfalu-ba, —ban, — bél. 

JÁNOSFALVA, falu Bihar megyében, s Erdély- 
ben, Udvarhely székben ; puszta Szabolcs megyében ; 
helyr. János/alván, — ra, — ról. 

JÁNOSFÖLD , falu Torontál megyében, más- 
kép : Biánlak. Helyr. Jánosföld- ön, — re, — röl. 

JÁNOSHÁZ, mezőváros Vas és puszták Mosony 
és Veszprém megyében ; helyr. Jánosház-on , — ra, 
■ — ról. 

JÁNOSHÁZA , falvak Liptó, Pozsony és pusz- 
ták Arad és Pozsony megyében ; helyr. Jánosházá n, 
— ra, — ról. 

JÁNOSHEGY, SZENT— , falu Erdélyben, Fel- 
bö Fejér megyében; helyr. Jánoshegy-én, — re, — röl. 

JÁNOSHIDA, falu Pest megyében ; helyr. Já- 
noshidá-n, — ra, — ról. 

JÁNOSI , falvak Baranya , s GömÖr és puszta 
Szathmár megyében ; KÁNTOR — , falu Szathmár, 
MAKKOS—-, falu Beregh megyében ; helyr. Jánosi- 
ba, — ban, — ból. 

JÁNOSKA, (János-ka) kicsinyezö férfi kn. tt. 
Jánoskát. Fiatal, kisded János. Úriabb nevezés, mint 
Jancsi v. Jancsika. 

JÁNOSMAJOR, puszták Fejér és Soprony me- 
gyében ; helyr. Jánosmajorba, — ban, — ból. 

JÁNOSOCZ, falu Vas megyéb.; helyr. Jánosócz- 
on j — ra, — ról. 

JÁNOSONKA , falu Zólyom megyében ; helyr. 
Jánosonk-án, — ra, — ról. 

JÁNOSTANYA, puszta Fejér megyében ; helyr. 
Jánosianyán, — ra, — ról. 

JANÓT, fn. tt. janót-ot, harm. szr. — ja. Szibé- 
riai petymegfaj , melynek bőre finom prémet ad. V. 
Ö. PETYMEG. 

JANÓTPETYMEG, (janót-petymeg) ősz. fn. 1. 
JANÓT. 

JANUÁR, JANUARIUS, (a latinoktól a két ar- 
czu Janus ról nevezett) fn. tt. január-t, tb. — ok. A 
polgári év első hava, máskép : Boldogasszony hava v. 
télhó v. elöhó. Áll harminczegy napból. 

JANYA , puszta Tolna megyében ; helyr. Ja- 
nyá-n, — ra / — ról. 

JÁNYOK, ALSÓ -, FELSŐ — , falvak Pozsony 
megyében ; helyr. Jányok-on, — ra, — ról. 

JAPA, puszta Máramaros megyében ; helyr. Ja- 
pán, — ra, — ról. 

JAPJAP, iker mn. 1. DÍBDÁB. Ritka hasz- 
nálatú. 

JÁR, (rokon vele a török jürümek, [honnan jíl- 
ríls = járás], mongol irrene, latin gradior, magyar ir 
gyök, iram szóban s er gyök ered , ereszt szókban) ; 
önh. és gyak. Gyöke vagy gyökeleme a mozgást je- 
lentő j v. i (1. I. elvont gyököt, és j betű jelentését, 
melyekből a képzővel lett az igenév ia v. ja, s ebből 
gyakorlatot jelentő ar képzővel ja-ar, j ár , mint tő- 
ből is lett jö, ig-Vó\ jog stb. 1) Folytonosan vagy 



gyakran jön, megy, sétál, bizonyos utat téve tovább- 
tovább halad, vagy föl-alá mozog. Házról házra jár- 
ni. Templomokba, búcsúkra járni. Színházba, kávéház- 
ba, kocsmába, vendéglőbe járni. Különféle utakon, tüs- 
kén, bokron járni. Kedveséhez járni. Hivatalba járni. 
Hazajárni. Vásárra járni. Ide-oda járni. Mankón, 
bottal járni. Kis ember nagy bottal jár, (km.). Egye- 
nest, tántorogva , lassan, sebesen járni. Lassan járj, 
tovább érsz, (km.). Halkkal jár, mint fenkö a kaszán, 
(km.). Elöl, utói jár. Szirmay Lajos elöl jár, a török 
hadd vijjon bár. (Szirmay Hung. in Parab.). Előbb 
jár. A fáradt ló is előbb jár a farkánál, (km.). Gya- 
log jár. Lovon jött, gyalog jár, (km.). Lábhegyen jár. 
Messze jár. Oly messze jár tőle, mint Makó Jeruzsá- 
lemtől, (km,). Szárnyon jár. Gonosz hír szárnyon jár. 
Két lovon, négy lovas hintón jár. Oszvetéve : Bejár a 
városba. Eljár tisztében, más ügyében. Eljár a szomszéd- 
ba. Feljár a várba. Kijár a tanyára. Lejár a pinczébe. 
Visszajár a helységbe, melyet odahagyott. „Jövő (jÖve) 
ő hozjájok a tengeren járván, és őtet látvájok a ten- 
geren járatta megszomorodának." Tatrosi codex. 

„Jár számkivetetten az árva fiú, 
Dalt zengedez és dala oly szomorú." 

(Vörösmarty.). 

2) Tárgyesettel am. valamit járva tesz, végrehajt, el 
intéz. Búcsút járni. Tánczot járni. Bolondját járni 
Határt járni, am. határt vizsgálni. Bejárni az orszá 
got. Tolnát, Baranyát bejárta, (km.). Eljárta a tobor 
zót. A malomkő egy óra alatt egy mérő búzát lejárt 
Kijárta magát. Nagyon beteg , már az utóját járja 
Ort jár. Lejária a csizma sarkát . 

„Járván az élet útait — 
Nem vendég , szomszéd vagy rokon — 
Por és verejték arezomon , 
Fáradt zarándok állok itt." 

Halott felett. Tompa. 

„A pántlika konnyíí ruha, 
Mert azt a szél könnyen fújja. 
De a konty az nehéz ruha , 
Mert azt a bű gyakran járja. 

Népd. (Erdélyi J. gyűjt.). 

3) Mondják lelketlen, de mozgó vagy haladó tárgyak- 
ról. Jár az óra. Ötre jár az óra. Jár a nyelve , szája. 
Az idő eljár, senkire nem vár, (km.). Jár , kijár a fi- 
zetése, havi díja. Ez idén sok eső jár. Már derek jár- 
nak. Rósz, kemény idő jár. 4) Bizonyos módon törté- 
nik rajta valami. Jól járt. Roszul, ebül , kutyául , pó- 
rid járt. Megjárta a szegény. Gondold csak, hogy jár- 
tam. Ugyan szépen jártál. 

„Szóla; de bölcs észszel Detre bolondul járt; 
Etele arczától megszörnyede mindjárt." 

Buda halála (Arany Jánostól). 

5) Sajátságos mondások : Eszén jár, am. öszveszedi 
az eszét , midőn valamit tesz. Keresztüljárni mások 



213 



JÁRA— JÁKÁS 



JÁRÁSBELI —JÁRATOS 



214 



eszén, am. átlátni mások szándékát , s azt kijátszani. 
Hol jár az eszed ? am. mire feledkeztél, mire gondolsz ? 
Pesti Gábor meséiben : káromra jár ál ; ellenem jára- 
tiak. Valaminek végére járni, am. a) bevégezni, telje- 
síteni, b) megsemmisíteni, elkölteni, c) nyomára jönni 
a dolognak. Valaminek utána járni, am. valami után 
kutatni , valami után vizsgálódni. Valakinek utána 
járni, am. barátságát, ismeretségét , szerelmét keres- 
ni. Ezen dolog haszonnal jár , am. hasznot hajt. No, 
ez megjárja , am. ez türhetó's, elfogadható. Jártában, 
keltében , am. amerre csak jár , mindenütt. Ennek is 
lejárt az ideje , am. elmúlt, már késő. Egy forintból 
két garas visszajár. Valakinek nyakára járni, am. al- 
kalmatlankodni. Jár-kel , mint az Orbán lelke, (km.). 

JÁR A , ALSÓ— , MAROS— , falvak Erdély- 
ben, Thorda megyében; helyr. Járá-n, — ra , — ról. 

J ARÁBA, falu és (breznóbányai) telep Zólyom 
megyében ; helyr. Jarabá-n, — ra, — ról. 

JÁRADÉK, (jár-ad-ék, törökül irad) fn. tt. já- 
radék-ot, harm. szr. — a v. — ja. Általán jövedelem. 
Különösen 1) Mellékes jövedelem. Rendes fizetésén 
kivül holmi járadékai is vannak. 2) Ami bizonyos osz- 
tály alkalmával valakinek jut , osztályrész , jutalék. 
Kinekkinék kiadni a maga járadékát. 3) Bizonyos alku 
szerént kikötött jövedelmi rész , pl. az eladott köny- 
vekből az illető könyvárusnak járadék adatik. Életjá- 
radék. 

JÁRADÉKÉLVEZÖ, (járadék-élvező) ösz. fn. 
Aki valamiből járadékot, jövedelmet húz ; különösen 
valamely letett s holta utánra átengedett tőkéből a 
szokottnál magasabb kamatot szed. 

JÁRADÉKOS, íjár-ad-ék-os) fn. tt. járadékos-t, 
tb. — ok. L. JÁRADÉKÉLVEZÖ. 

JÁRADÉKSZEDÖ , (járadék-szedő) 1. JÁRA- 
DÉKÉLVEZŐ. 

JÁRAFUTA, (jára-futa) ösz. fn. A székelyek- 
nél am. lótásfutás. 

JÁRAKNA , (jár-akna) ösz. fn. Földalatti út a 
bányákban, melyen a végre készített kis kocsik jár- 
hatnak. 

JÁRÁL, (jár- ál) önh. m. járál-t. Palóczos tájej- 
téssel am. gyakran jár valahová, járkál. Hasonló kép- 
zésüek : hálál, azaz folytonosan vagy gyakran vala- 
hol hál, menél, azaz mendegél. 

JÁRANDÓSÁG, (jár-and-ó-ság) fn. tt. járandó- 
ság-ot, harm. szr. —a. 1. ILLETMÉNY. 

JÁRÁS, (jár- ás) fn. tt. járás-t, tb. — ok , harm. 
szr. — a. 1) Cselekvés, midőn valaki jár. Sebes, lassú 
járás. Elfáradni a járásban. Egy járással két dolgot 
végezni. Az orvost minden járásért külön fizetni. 2) 
Üt , melyen járni szoktak. Nem tudom a járást. 3) 
Mozgás , taglejtés. Szemek járása. Kerek járása. 4) 
Vármegyének egy-egy része. Komárom vármegyének 
udvardi járása. 5) Mezőség, melyen barmok legelnek. 
Birkajárás. Göbölyjárás. Vadászoknál minden hely, 
hol a vad elvonult. Új járás, hol a vad szimatját az 
ebek még érzik. Öszvetételei : bejárás, kijárt'*, eljá- 



rás , közbenjárás , körüljárás, búcsújárás , határjárás, 
órajárás. Ezekben : tatárjárás, kuruczjárás, am. had- 
viselés, pusztítás. Nagy a híre, mint a tatárjárásnak, 
(km.). 

JÁRÁSBELI , (járás-beli) ösz. mn. tt. járásbe- 
li-t, tb. — ék. Valamely vármegyének járásába való. 
Járásbeli főszolgabíró , esk'dtt, biztos. A székelyeknél 
e helyett is : járatbeli. „Isten hozott fiam ! mi járás- 
beli vagy?" Székely népmese. (Kriza J. gyűjt). 

JÁRÁSBIRÓ, (járás-biró) ösz. fn. Valamely já- 
rásban elsőfolyamodási biró. 

JÁRÁSBÍRÓSÁG, (járás-biróság) ösz. fn. Birói 
hivatal vagy személyzet valamely járásban. 

JÁRÁSKELÉS, (járás-kelés) ösz. iker fn. mely- 
nek mindkét része ragoztatik : járástkelést, járásban- 
kelésben. Hol ide, hol oda menés. 

JÁRAT, (1), (jár at) mivelt. m. járat-tam, — tál, 
— ott, par. j arass. Megparancsolja, eszközli, hogy va- 
laki járjon. A gyermeket iskolába járatni. Naponként 
templomba járatni a tanulókat. 



„Jó gazda volt az apám, 
Gondot is viselt reám , 
Iskolába járatott , 
Esztendőben egy napot." 



Népd. 



JÁRAT, (2), (járat) fn. tt. járat-ot, harm. szr. 
■ — a. I) Bizonyos úton folytatott menet. Jártában, 
keltében sokat tapasztalt. Egy járatban mindent elvég- 
zett. 2) Azon czél, mely végett valaki jár. Mily járat- 
ban van ön? Nem jó járatban van. 3) Átv. ért. az 
időre alkalmazva am. bizonyos idő multa. Idő jár- 
tával. 

JÁRATBELI, (járat-beli) ösz. mn. Bizonyos já- 
rattal kapcsolatban , viszonyban levő. Igaz járatbeli, 
am. nem gyanús, nem rósz czélból járó. Mi járatbeli 
vagy ? am. miben jársz vagy miben fáradsz ? 

JÁRATLAN, (jár-atlan) mn. tt. járatlan-l, tb. 
— ok. 1) Amin nem járnak, puszta, vadon, ösvény te- 
lén, csapástalan, nyomtalan, töretlen. Járatlan vidék, 
pusztaság. Járatlan út. 2) Mondjuk emberről , ki ke- 
veset járt, s annak következtében tapasztalatlan, ke- 
vés ismerettel bír ; vagy szélesb ért. valamiben tu- 
datlan. De ennél szelídebb értelemmel bír. Az ily do- 
logban ő járatlan. A hadi tudományban, számvetésben 
járatlan. Határozóképen am. járatlanul , járatlan 
módon vagy ösvényen ; tapasztalatlanul. 

JÁRATLANSÁG, (járatlanság) fn. tt. járatlan- 
ság-ot. Nyom nélküliség. Tapasztalatlanság, tapasz- 
talat hiánya , ügyetlenség. Minden intézkedése járat- 
lanságra mutat. 

JÁRATLANUL, (jár-atlan-ul) ih. Tapasztalat 
nélkül, ügyetlenül. 

JÁRATMÉRŐ , (járat-mérő) ösz. fn. Eszköz a 
járt útnak, bejárt távolságnak megmérésére. 

JÁRATOS, (jár-at-os) mn. tt. járatos t v. — at, 
tb. — ak. 1) Amin járnak. Járatos út, ösvény. 2) Valami- 
ben tapasztalt, ismeretekkel biró, gyakorlott. Ene vidé- 

14* 



ifi 



.JÁRATOSSÁG -JARGALÁS 



JÁRGÁNY - JÁRKÁLÁS 



210 



ken járatos vagyok. ezen tudományban, mesterségben 
járatosabb, mint én. 3) Valahová gyakran járó. já- 
ratos mi hozzánk. En járatos vagyok oda. Máskép : 
jártas v. tájdivatosan : jártos. 

JÁRATOSSÁG , (jár-at-os-ság) fu. tt. járatos- 
sá g-ot , harm. szr. — a. 1) Valamely útnak, ösvény- 
nek azon tulajdonsága , melynél fogva meg vau jár- 
va, törve. 2) Tapasztaltság , ügyesség valamiben. A 
hadi tudományokban nagy járatossággal bir. Máskép : 
jártasság v. tájdivatosan : jártosság. 

JÁRCSÓ , íjárcsó vagy jár as-ó) ősz. fn. tt. 
járcsó-t, harm. szr. — ja. Földalatti út, vagy járás a 
bányákban. Lépcső (= lépeső) hasonlatára alkotott 
új szó. 

JÁRDA, íjár-da) fn. tt. járdát, tb. járdák. Járó 
hely, az utczai kövezetnek azon része, mely a házak 
tövében a gyalogosok kényelmére lapos kövekből van 
készítve. Járdataposó iparlovag. 

JÁRDAL, (jár-od-al) gyak. önh. m. járdal-t. 
Kényelmesen , könnyeden , gyakran jár. Középkép- 
zöje a gyakorlatos og változata , mintha volna járo- 
gal , járgal. Ilyenek : furdal (furogal) , szúr dal (szu- 
rogal). 

JÁRDALÁS , Cjár-od-al-ás) fu. tt. járdalás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Kényelmes, könnyűd, gya- 
kori járás. 

JÁRDALAT , fjár-od-al-at) fn. tt. járdalat-ot, 
harm. szr. — a. Alkalmas új szó az egyházi körmenet 
(processio) fogalmának kifejezésére. 

JÁRDÁNHÁZA, falu Borsod megyében ; helyr. 
Járdánházá-n, — ra, — ról. 

JÁRDOGAL, JÁRDOGÁL, (jár-od-og-al) gyak. 
önh. Könnyeden, gyakorta járdái valahol vagy vala- 
hová ; sétálgat, sétikál, mendegél. A kertben járdogal 
és olvasgat. 

JÁREK, falu Bács megyében ; máskép : KIS — 
v. SVÁB-TEMERIN ; helyr. Jár ekén , —re, —röl. 

JÁRFALU, HORVÁTH— , NÉMET— , hely- 
ségek Mosony megyében ; helyr. Jár faluba, — ban, 
— ból. 

JÁRFÁS, férfi kn. 1. GYÁRFÁS. 

JARGAL, elavult ige nyargal helyett, 1. NYAR- 
GAL. 

„Nagy bőséggel ugyan nyilván jargal az hamisság, 
Minden nemű uzsoraság, kalmárság, csalárdság." 
Horvát András a XVI. században. 

„Sivalkodván ők ott megfutamának , 
Jargalának , meg helyökre állának. " 

Tinódi Sebestyén. 

JARGALÁS, (1), elavult fn. 1. NYARGALÁS. 

•1ARGALAS, (2), elavult fu Jelentett kegypénzt 
vagy zsoldot. Megelégedjetek tü jargalástokon. (Tat- 
r08Í v. Münch. cod.). Gyöke valószínűleg a szinte el- 
avult irg, jorg (irgalom, jorgalom) ; a jorg törzsökből 
lett jórgál v. jargal ige ; tehát sajútlng : jor gálás. 



JÁRGÁNY, fjár-og ány) fn. tt. járgányt , tb. 
— ok, harm. szr. — a v. — ja. Terhek emelésére szol- 
gáló, s fekmentesen helyezett henger , milyen a ha- 
jókon levő gugora, melylyel a levetett horgonyt föl- 
tekerik. 

JÁRGÁNYOS , (jár-og-ány-os) mn. tt. járgá- 
vyos-t v. — at, tb. — ak. Járgánynyal ellátott, fölsze- 
relt. Járgányos hajó. Járgányos kút. 

JÁRGÁNYOZ , fjár-og-ány oz) áth. m. járgá- 
ny óztam, — tál, — ott, par. — z. 1) Járgánynyal föl- 
szerel. 2) Járgúnynyal fölteker , felhúz. Horgonyt, 
kútvedret járgány ózni. 

JÁRGÁNYOZÁS, (jár-og-ány-oz-ás) fu. tt. jár- 
gány ozást, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mi- 
dőn valamit járgánynyal fölszerelnek vagy járgány 
által felhúznak, leeresztenek. 

JÁRHAT, (jár-hat) tehető igo , m. járhat- tam, 

— tál, — ott, par. járhass. Hatalma vagy tehetsége, 
ereje vagy szabadsága van járni. Ezen útilevéllel egész 
országban járhatok. Már annyi erőm van, hogy a szo- 
bában járhatok. 

JÁRHATATLAN, (jár-hat-atlan) mn. tt. járha- 
tatlan-t, tb. — ok. Oly helyről vagy útról mondjuk, 
melyen járni nem lehet. Járhatatlan sűrű erdő, bozót, 
ingovány. Járhatatlan rósz út. 

JÁRHATATLANSÁG , JÁRHATLANSÁG , 
(jár-hat-[at]lan-ság) fn. tt. járhatlanság-ot , harm. szr. 

— a. Helynek, útnak azon tulajdonsága, melynél fogva 
nem lehet rajta járni. Az utak járhatlansága miatt 
nem mehetek hozzád. 

JÁRHATLAN, 1. JÁRHATATLAN. 

JÁRHATÓ , (jár-hat-ó) mn. tt. járható-t. Ahol 
vagy amin járni, gyalog, kocsin, lóháton vagy hajón 
menni lehet. Ez az út nem járható. A rósz utat jár- 
hatóvá tenni. Ezen út gyalog járható , de kocsin nem. 
Kisebb hajókkal járható folyam. 

JÁRHATÓSÁG, fjár-hat-ó-ság) fn. tt. járható- 
ságot, harm. szr. — a. Valamely helynek vagy útnak 
járható állapota vagy tulajdonsága. 

JÁRHELY, (jár-hely) ösz. fn. Általán hely, me- 
lyen járni lehet vagy járni szokás, szabad. Különösen 
a hajó teknője és födele között kiálló pártázat, me- 
lyen a hajót körüljárni lehet. A megterhelt hajó jár- 
helyig lemerül. A hullámok felcsapkodnak a járhelyre. 

JÁRIFÖLD, puszta Veszprém meg3 T ében ; helyr. 
Járiföld-ön, — re, — röl. 

JÁRIFUTI, fjári-futi) ösz. mn. A székelyeknél 
am. járófutó vagyis futkosó. 

JÁRKÁL, fjár-og-ál, jár-g-ál, jár-k-ál) önh. éa 
gyakor. m. járkál-t. 1) Kényelmesen, könnyeden, 
folytonosan jár ; sétál. Udvaron, kertben, utczán , fo- 
lyó partján, erdőben járkálni. 2) Jő megy, csavarog, 
ezél nélkül jár. Ez a gyerek mindig járkál. 

JÁRKÁLÁS, (jár-og-ál-ás) fn. tt. járkálást, tb. 

— ole, harm. szr. — a. Folytonos, gyakori, ismételt 
járás ; jövés-meués ; sétálás. A sok járkálást ól alig 
Urnák a lábaim. Járkálással tölteni a napot. 



217 



JARKEL-JAROKA 



JÁRÓKELŐ— JÁRÓMŰ 






JARKÉL , (ját-kél) iker ige , melynek mindkét 
része ragoztatik : jártkelt, járnikelni, járókelő, jártá- 
ban-keltében. Hol ide, hol oda megyén. 

JÁRKÓRODA, (jár-kóroda) ösz. fn. Tábori ko- 
róda] melyet helyről helyre szállítanak. 

JÁRKOS, falu Arad megyében ; helyr. Járkos- 
on, — ra, — ról. 

JÁRKOTÁL, (jár-og-at-ál) önh. m. járkotál-t. 
A székelyeknél am. elő s hátra járkál, sifitel. 

JÁRMATLAN, (jár om atlan) mn. tt. jármát- 
lan-t, tb. — ok. Járomba nem fogott, mi jármot nem 
huz. Jármatlan tinók, gulyábeli ökrök. Jármatlan gö- 
bölymarha. 

JÁRMI, falu Szathmár megyében ; helyr. Jár- 
mi ba, — ban, — bél. 

JÁRMOL, (járom ol) áth. m.jármol-t. Járomba 
fog, igába hajt. Szokottabbau : jármoz. 

JÁRMOS, (jár om-os) mn. tt. jármos- 1 v. — at, 
tb. — ak. Járomhuzó, járomban, igában járó. Jármos 
tinó, ökör, meddő tehén. Négy jármos ökre van. Jó jár- 
mos ökör. 

JÁRMOZ, (jár-om-oz) áth. m. jármoz-tam, — tál, 
— ott, par. — 2. Járomba fog, igába hajt. Negyedfű 
tinókat, meddő teheneket jármozni. 

JÁRMOZÁS , (jár-omoz-ás) fn. ti. jármozást, 
tb. — ok, harm. szr. — a. A vonó baromnak járomba 
fogása , igába hajtása. Tinók , ökrök , meddő tehenek 
jármozása. 

JÁRMŰ, (jár- mű) Ösz. fn. Általán készület, me- 
lyen járni lehet, pl. hajó, kocsi, szekér , taliga, Ten- 
geri, folyóvízi, szárazföldi jármüvek. 

JÁRNOK, (jár-nok) 1. JÁRULNOK. 

JÁRÓ, (jár-ó) mn. tt. járó-t. Aki jár vagy ami 
jár, gyakran vagy egymás után megyén. Gyalog járó 
utas. Kocsin, hintón járó urak. IAháton járó csőszök, 
rendörök. Későn járó óva. Gyorsan járó hajó. Könnyen 
járó kocsi. „Meud azhoz járov vagymuk," (mind 
ahoz [veremhez, azaz sírhoz] járó, [azaz menők vagy 
menendők] vagyunk. Régi halotti beszéd. Mint főne- 
vet használják a folyók sekélyéről , melyet kocsin 
vagy gjalog átlőhet gázolni , így Ersekujvárott a 
Nyitra vizéa : Naszvadi járó, Gúgi járó. 

JÁRÓHÁZ, puszták Veszprém megyében ; helyr. 
Járóház-on, — ra, — ról. 

JÁRÓHID, (járó-híd) ösz. fn. Híd alakú komp, 
vagy hajó , mely a folyó egyik partjáról a másikra 
átkelésül használtatik. Ennek egyik neme az úgy- 
nevezett repülő híd. 

JÁROK, falu Ungh megyéb.; máskép : ÁROK—; 
helyr. Járok-on, — ra, — ról. 

JÁRÓKA, (járó-ka) fn. tt. járókát. 1) Járni 
kezdő gyermek. 2) Kerekeken álló kosár, melyben 
állva, ide s tova mozgatással tanúi a gyermek járni. 
3) Lábak, melyeken járunk. Jó járóka ji vannak. Oly 
képzésű, mint : szopóka, tolóka. 



JÁRÓKELŐ, (járó-kelő) iker mn. Noha Járkol' 
szóban és többi származékaiban az öszvetétel mind- 
két része ragoztatik, azonban .járókelő' szóban csak 
az utóbbit szokták ragozni : járókelőt, járókelők. Aki 
hol ide, hol amoda megyén. 

JÁRÓKOCSI, (járó-kocsi) ösz. fn. Rugótollas 
kis kocsi , betegek, inaszakadtak számára , mely kis 
nyomás által mintegy magától jár. Továbbá : külö- 
nös szerkezetű, s kerekekkel ellátott mű, a járni kezdő 
kisdedek számára , járóka. 

JÁROM, (járom, a szláv nyelvekben is eléjön 
járom, járem, jármo, járma stb.) ; fn. tt. jármot ; sze- 
mélyragozva : jármom , jármod, járma, jármunk, jár- 
motok v. járomtok, jármuk v. járomjok. Gyöke való- 
színűleg a jár ige , s képzője a tárgyat, mit, valamit 
jelentő om (:zz mi). így lettek a csűr , húz , foly, tet 
gyökökből csurom, húzom, folyam, tetem főnevek. Já- 
rom e szerént jelent oly valamit , oly tárgyat vagy 
eszközt, melyben a befogott tinó , ökör stb. jár, azaz 
igát. V. ö. IGA. Könnyű, nehéz, czifra, czímeres já- 
rom. Járomba fogni az ökröket. Járom alá hajtani a 
tinó nyakát. A tanult ökör önként járom alá dugja a 
nyakát. A szilaj tinó lerázza a jármot. A járom fel- 
törte az ökör nyakát. Átv. ért. nehéz, nyommasztó te- 
her, rabszolgai állapot. Járomba hajtott népek. Elvi- 
selhetetlen járom alatt nyögünk. „Vegyétek fel en jár- 
mamat tű reátok és tanóljatok en tőlem, mert cn ke- 
gyes vagyok és szüvel alázatos , és leltek nyugolmat 
tű lelketeknek , mert en jármain édes és en terhem 
könyö. " Tatrosi codex. Másképen itt is : iga. 

JÁROMÁNY, (jár-o raány) fn. tt. járomány-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a v. — ja. 1. JÁRADÉK. 

JÁROMCSONT, (járom-csont) ösz. fn. A szemek 
alatt kissé kinyomuló csontok az emberi arezon. (Ossa 
zygomatica). 

JÁROMPA , (járom-fa) ösz. fn. 1) Fa, melyből 
a jármot készíteni szokták. 2) Keresztgerendák a hi- 
dakon, melyekre a padlódeszkákat fektetik. 

JÁROMHID , (járom-híd) ösz. fn. Jelent a szó 
szerint fordított JochbrücJce német szó utánzására, 
hídlábakon álló fahidat. 

JÁROMKÖTÉL, (járom-kötél) ösz. fn. Kötél, 
rnelylyel a vonó barmot a járomhoz kötik. 

JAROMLANCZ, (járom-láncz) ösz. fn. A befo- 
gott ökröt, tinót stb. járomhoz kötő láncz. 

JÁROMSZEG, (járom-szeg) ösz. fn. Szeg fából 
vagy vasból, mely a járom feje és talpa közötti üre- 
get bezárja, hogy a befogott barom ki ne bujhassék. 
Eltörte a szilaj ökör a járomszeget. 

JÁROMSZÍJ , (járom-szíj) ösz. fn. Háromféle 
szíj vagy heveder oly külföldi ökörjármon , mely a 
lóigához hasonlít. 

JÁROMTALAN, (jár-omtalan) mn. 1. JÁR- 
MATLAN. 

JARÓMU, (járó-mű) ösz fn. 1) Az órának belső 
gépezete. 2) 1 JÁRMŰ. 



219 



JÁRÓ S— -JÁRT ATÓKŐ 



JARTOS— JÁRVÁNYOS 



220 



JÁRÓS, (jár-ó-os) ín. tt. járást, tb. — ok. Aki 
valahová szokott járni, különösen a székelyeknél gu- 
zsalyasba (fonóba) járóilegény. Az ö járása, azaz sze- 
retője. (Kriza J.). 

JÁRÓSZEK , (járó-szék) ösz. fn. Járni kezdő 
kisdedek számára csinált szék , mely a leesés ellen, 
s fogódzkodás végett karzattal van ellátva. Máskép : 
járóka. 

JAROSZLO , férfi kn. tt. Jaroszlá-t. Jaroslaus. 

JÁRÓTOROK, (járó-torok) ösz. fn. Bemenet a 
bányajárásba, a bányajárás szája. 

JÁRŐR , (jár-ör) ösz. fn. Czirkáló ör , ki bizo- 
nyos tájon, pl. a város egyik vagy másik részében 
járkálva őrködik. (Patrouillej. 

JÁRSZALAG, íjár-szalag) ösz. fn. Szalag, mely- 
nél fogva a járni kezdő kisdedet tartani , vezetgetni, 
jártatni szokták. Átv. ért. járszalagon vezetni valakit, 
am. gyermek gyanánt tekintve önkényesen igazgatni, 
ezabad akaratira nem hagyni. 

JÁRT, (1), (jár-t) mn. tt. járt-at. 1) Aki sokat 
járt, s járás által tapasztalt. Járt kelt ember. -Igen 
járt róka, ravasz és igen kevély." Heltai Gáspár me- 
séi. 2) Mondjuk útról, mely megvan törve. Járt utón 
járj. Ellentéte : járatlan. 

JÁRT^ (2), tájszó, 1. GYÁRT. 

JÁRTÁNYI, (jár-t-a-uyi) mu. tt. járiányi-t. 
Mennyi a járásra szükséges. Jártányi erőm sincsen. 
Régiesen : jártoni. 

„Úgy annyira lettem elbúsult szívemben 
Az jártoni erő sincsen már testemben." 

Régi ének (Thali K. gyűjteménye). 

JÁRTAS, (jár-t-as v. jár-at-os) mn. tt. jártas-t 
v. — at, tb. — ak. 1) Ki sokat járt kelt, több helye- 
ket beutazott. Jártas keltés (tájdivatosan : jartaskö- 
tes). 2) Tapasztalt, ügyes, valamihez értő. Hadi tu- 
dományban jártas. Idegen nyelvekben jártas. 

JÁRTASSÁG, (jár-t-as-ság) fn. tt. jártasságot, 
harm. szr. — a. Járás-kelés, illetőleg tapasztalás által 
szerzett ügyesség ; bizonyos ismeretekben avatottság, 
tudományhoz, mesterséghez stb. értés. 

JÁRTAT , (jár-tat) miveltető , m. jártat-tam, 

— tál, — ott, par. jártass. Vezetés által mást a járás- 
ban gyakorol , járni tanít vagy járásra kénytet. Kis 
gyermeket jártatni. Sebes vagy hosszií lovaglás , kocsi- 
sás után jártatni a lovakat. Átv. ért. szemét jártatni 
valamin, am. valamit jó erősen megnézni , megszem- 
lélni, eszét jártatni valamin, am. valami fölött elmél- 
kedni, gondolkodni. 

JÁRTATÁS, (jár-tat-ás) fn. tt. jártatás-t , tb. 

— ok , harm. szr. — a. Cselekvés , midőn jártatunk 
valakit y. valamit. V. ö. JÁRTAT. 

JÁRTATÓ , (jár-tat-ó) fn. tt, jártatá-t. Szalag, 
melyen a járni kezdő kisdedet jártatják. V. ö. JÁR- 
TAT. 

JÁRTATÓKŐ, (jártató-kö) ösz. fn. Sima kőda- 
rab, mely ly el a festékcsinálók a festékanyagot törik, 
zúzzák. 



JÁRTOS, JÁRTOSSÁG, 1. JÁRTAS, JÁR- 
TASSÁG. f 

JÁRUL, JÁRUL, (jár-úl) önh. m. járúl-t. 1) 
Valamihez oda jár , hozzá csatlódik, mellé áll. Ez is 
a többihez járul. Hozzánk járul. 2) Tartozás vagy il- 
letmény gyanánt valamihez való. Egy forinthoz még 
hat krajezár járul. 

JÁRULÁS, JÁRULÁS, (jár-úl-ás) fn. tt. járu- 

lás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. 1) Valamihez v. va- 

I lakihez közeledés, csatlakozás. 2) Részvétből eredő 

1 csatlakozás, segítés. Hozzájárulásod nélkül ez meg nem 

lehet. 

JÁRUL AT , JÁRUL AT, (jár-úi-at) fn. tt. járu- 
lat-ot , harm. szr. — a v. — ja. Járulás elvont érte- 
lemben. 

JÁRULÉK, JÁRULÉK, (jár ul-ék) fn. tt. jár u- 
i lék-ot , harm. szr. — a. Ami rész, maradék, toldalék, 
! függelék gyanánt valami más főbb dologhoz járul. 

JÁRULÉKI , (jár-ul-ék-i) mn, tt. járuléki-t, tb. 
— ak. Járulékot illető, arra vonatkozó. Járuléki ado- 
mány, osztályrész. 

JÁRULNOK, (jár-ul-nok) fn. tt. járulnok-ot, 
harm. szr. — a v. — ja. Alsóbb rendű tisztviselő a 
kormány- vagy törvényhatóságoknál, ki a gyakorlati 
évek után a rendes hivatalnokok segéde szokott len- 
ni. (Accessista). Magyar kir. helytartósági járulnok. 

JÁRULNOKI, (jár-ul-nok-i) mn. tt. járulnoki-t, 
tb. — ak. Járulnokot illető, ahhoz tartozó, arra vo- 
natkozó. Járulnoki hivatal, kötelesség, díj. 

JÁRUL VÁNY, (jár-ul-vány) fn. tt. járulvány-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a v. — ja, 1. JÁRULÉK. 

JÁRVÁNY, (jár-vány) fn. tt.járvány-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a v. — ja. Nyavalya, mely egész or- 
szágra vagy népre , vagy legalább egész tájra, hely- 
ségre elterjed, milyen a dögvész , hagymáz , epekór- 
ság stb. 

JÁRVÁNYBETEG, (járvány-beteg) ösz. fn. L. 
JÁRVÁNYOS, (2). 

JÁRVÁNYBETEGSÉG, (járvány-betegség) ösz. 
fn. 1. JÁRVÁNY. 

JÁRVÁNYBIZOTTSÁG , (járvány-bizottság) 
ösz. fn. Hatóságilag kiküldött személyzet valamely 
vidéken uralkodó járvány elhár itása vagy meggátlása 
végett. 

JÁRVÁNYFÉLELEM , (járvány-félelem) ösz. 
fn. Félelem az uralkodó vagy bekövetkezhető jár- 
ványtól. 

JÁRVÁNYKÓR, (járvány-kór) ösz. fn. 1) Jár- 
ván ybetegség. 2) Aki járványbetegségben szenved. 

JÁRVÁNYKÓROS, (járvány-kóros) ösz. fn. és 
mn. L. JÁRVÁNYOS, (1), és (2). 

JÁRVÁNYKÓRSÁG , (járvány-kórság) ösz. fn. 
L. JÁRVÁNY. 

JÁRVÁNYOS, (1), (jár-vány-os) mn. tt. járva- 
nyos-t v. — at, tb. — ak. Járványként jelenkező, pusz- 
tító. Járványos betegségek. V. ö. JÁRVÁNY. 



221 



JÁRVÁNYOS - JÁSZOL 



JÁSZOL- -JÁSZVINYA 



222 



JÁRVÁNYOS , (2), (jár-vány-os) fn. tt. járva- 
nyos-t, tb. — ok. Aki járványban szenved. 

JÁS, 1. JÁÁS. 

JÁSD , falu Veszprém megyében ; helyr. Jásd- 
on, — ra, — ról. 

JÁSFALVA , falu Erdélyben , Udvarhely szék- 
ben ; helyr. Jásfalvá-n, — ra, — ról. 

JASKÓ, (haskó ? v. hiskó ?) fn. tt. jaslcó t. Du- 
nán túli tájszó , am. letartóztatási fogház, kisebb bű- 
nösök számára. 

JÁSZ, (1), (i-ász v. í-ász, v. ij-ász) fn. tt. jász-t, 
tb. — ok. 1) Széles ért. jelent oly embert vagy vi- 
tézt , ki íjjal bánik , íjjal lődöz. V. ö. ÍJ. 2) Szoros 
ért. a magyar nemzetnek egyik különös ága , mely 
régi időkben, mint ügyes nyilazó , tüntette ki magát. 
E nép , mint kiváltságos és szabadalmas testület, Ti- 
sza vidékén, nagyobb részt Heves és Pest vármegyé- 
vel határos kerületben lakik, mely Jászságnak nevez- 
tetik. Valószinü , hogy hajdan ige gyanánt is hasz- 
náltatott (iász, íászó), mint a Jászó , abaujvármegyei 
mezőváros nevéből gyanítható. 3) Régi iratokban, kü- 
lönösen bibliai fordításokban a philistaeusok is így 
neveztetnek. Innen törvénytárunkban a jászok latinul 
philistaeus néven adatnak. Egyébiránt philibtaeus a 
héber plisti szóból származott , mely am. kóbor, bal- 
lagó (palóez ?) , csapongó (csángó ?) ; a gyök palás 
(csapong , kóborol) hangokban egyezik a , palóez' 
szóval. 

JÁSZ, (2), tájszó, 1. GYÁSZ. 

„Az egyiket bécsi orvos gyógyítja , 
A másikat fekete jász bontja." 

Népd. (Erdélyi J. gyűjteménye). 

JÁSZ-APÁTHI, mezőváros a Jászságban ; helyr. 
Apáthi-ba, — ba, — ban. 

JÁSZBERÉNY , mezőváros a Jászságban ; 
helyr. Berénybe, — ben, — böl. 

JÁSZFALU , helység Komárom és puszta Pest 
megyében; helyr. Jászfalu-ba, — ban, — ból. 

JÁSZIN, hegy neve Beregh megyében. 

JÁSZKESZEG , (jász-keszeg) ösz. fn. Vörös 
Gzárnyu keszegfaj , mely paprikásan nyárson sütve a 
halászok nyalánksága. 

JÁSZLÓ, fn. tt. jászló-t, 1. JÁSZOL. 

JÁSZLÓCZ , falu Pozsony megyében ; helyr. 
JAszlécz-on, — ra, — ról. 

JÁSZMIN, 1. JÁZMIN. 

JÁSZÓ, mv. Abaúj megyében ; helyr. Jászó-n, 
— ra, — ról. 

JÁSZOL, (1), (illírül jaszlo, csehül jeszle, ajeszt 
(enni) szóval rokouok) fn. tt. jászol-t v. jászlot , tb. 
— ok v. jászlok. Személyraggal : jászolom , jászolod, 
jászola stb. vagy jászlom , jászlod , jászla etb. Ólak- 
ban és akiokban hosszúkás vagy kerekded alakú re- 
kesz, melyhez a barmokat hozzá kötik, s melybe ele- 
ségöket adják. Lovak jászola, ökrök , tehenek , borjuk 
jászola. Hosszú jászol, kerek jászol. Jászolhoz kötni a 



csikót, tinót. A jászolból az izéket kitakar itani. A já- 
szolt tisztán tartani. Találtok egy gyermeket pólyákba 
takarva és a jászolba helyheztefve. (Lukács ev. 2. 12.). 

JÁSZOL, (2), tájszó ; 1. GYÁSZOL. 

JÁSZOLRA , (jászol-ka) kicsinyező fn. tt. já- 
szolkát. Kisded jászol, pl. a kis borjúk számára. 

JASZOLKOSÁR, (jászol-kosár) ösz. fn. Vessző- 
ből font kosáralakd kerekjászol, milyet több helyen 
a tanyai akiokban láthatni. 

JÁSZOLKÖTÉS , (jászol-kötés) ösz. fn. Töltés 
elébe csinált vcszőgát, a víz ártalmasságának akadá- 
lyozására. 

JÁSZOLRÁCS, (jászol-rács) ösz. fn. A lójászol- 
nak két része van ; egyik a válu , melybe az abrakot 
adják , másik a válu fölötti rácsos lajtorjaféle készü- 
let, melybe a szálas takarmányt teszik , máskép né- 
hutt : saráglya. 

JÁSZOLRÁGÓ, (jászol-rágó) ösz. fn. Lóról 
mondják, mely a jászolt szokta harapdálni. Máskép : 
karórágó. 

JÁSZÓ-MINDSZENT , falu Abaúj megyében ; 
helyr. Mindszent-én, — re, — r'ól. 

JÁSZOS , (jász os) mn. tt. jászos-t v. — at, tb. 
— ak. Jászok módjára mi veit, viselt. 

JÁSZÓ-UJFALU , helység Abaúj megyében; 
helyr. Újfaluba, — ban, — ból. 

JÁSZPIS , (hellénül iaspis, persául jaszep , hé- 
berül jaspeh) ; fn. tt. jászpis-t, tb. — ok. Át nem lát- 
szó , kagylós, tömör és szemerkés szövetű kovakő, 
majd egyféle, majd többféle szinnel , melyet szép si- 
mára és fényesre lehet köszörülni. (Silex jáspis). 

JÁSZPISAGÁT, (jászpis-agát) ösz. fn. Jászpis- 
sal vegyült agátkő , miért is némely részeiben át- 
látszó. 

JÁSZPIS ASZTAL, fjászpis-asztal) ösz. fn. Jász- 
pisköböl készített asztal. 

JÁSZPISKŐ, íjászpis-kő) ösz. fn. L. JÁSZPIS. 

JÁSZPISMILLYE, (jászpis millye) ösz. fn. Jász- 
pisköből készített millye. 

JÁSZPISSZINÜ, (jászpis- szintí) ösz. mn. Olyan 
szinű, mint a jászpiskő. 

JÁSZPONTY, (jász-ponty) ösz. fn. Fehéres fo- 
lyóvízi hal, széles ezüstszínű pikkelyekkel , nagy fej- 
jel és vörös szárnyakkal. (Cyprinus cephalus). 

JÁSZSÁG, (jászság) fn. tt. jászság-ot. 1) Pest 
és Heves vármegyével határos kerület , melyben a 
jásznép lakik. Fő székhelye Jászberény. 2) Jásznép. 

„Nem parancsol nekem senki, 
Sem a Kunság , sem a Jászság. " 

Népdal. 

JÁSZTELEK, puszta Nógrád megyében ; helyr. 
Jásztelek-én, — re, — röl. 

JÁSZVÁROS v. JÁSZVÁSÁRHELY, Moldva- 

országniik fővárosa. f.Iassy). 

JÁSZ-VINYA, puszta Somogy megyében; helyr. 
Vinyá-n, — ra, — ról. 



223 



JAT— JÁTÉKASZTAL 



JÁTÉKBARCZA JÁTÉKOS 



224 



JÁT, (1), elvont gyöke játék, játszik szóknak és 
származékaiknak. Jelentése mint az egyszerű j és t 
betűké , mozgó tevékenység, mozgékonyság. Rokon- 
nak látszik vele a latin : jocus, honnan Jodocus ; to- 
vábbá a török ojun, jakut ojnú. 

JÁT, (2), fn. tt. ját-ot. Erdélyi szó, s am. azon 
egy nevű, drusza, pl. egyik István a másik Istvánnak 
játja. Néhutt : jád. E szó egy a csuvasz (jat, csaga- 
tajul at, törökül ad) szóval , mely am. név. Iunen a 
törökben addás am. névtárs. A nőknél : szuráta hi- 
hetőleg = soror-ját. 

JÁTÉK, (ját-ék) fn. tt. játék-ot, harm. szr. — a 
v. — ja. 1) Általánosan am. mozgás , foglalkodás, 
melynek czélja időtöltés , mulatság , testi gyakorlat, 
ügyesség kitüntetése stb. 2) Különösen oly időtöltési, 
s mulatsági foglalkodáá, melynek alapját komoly tár- 
gyak teszik , pl. hadi játék , lovagjáték , katonásdi ; 
innét a könnyű, s nem komolyan vett dolgokról mon- 
dani szoktuk : Ez mind csak játék. 3) Szorosb ért. 
oly mozgás és foglalkodás, mely mulatságul szolgál, 
s bizonyos szabályok és mód szerént szokott végbe- 
menni , s melynek mellékes czélja vagy ösztöne győ- 
zelmi dicsőség vagy nyereség , ilyenek : szerencse- v. 
sorsjáték, kártyajáték, tekejáték, ostábla stb. továbbá 
különféle társasági játékok, pl. bujóska, zálogosai, la- 
kodalmi játékok. Játékra adni magát. Játékban veszte- 
getni idejét , pénzét. Játékot nyerni , veszteni. Játékba 
merülni. Szemesnek való a játék, vaknak az alamizsna, 
rzigánynakavaklé, (km.). 4) Gyermekek, fiatalok kedv- 
töltései, pl. csigázás, futósdi, hatoska, csibésdi, laptá- 
zás, csürközés. f>) Bizonyo játékhoz tartozó eszközök. 
Egy játék kártya. A gyerekek számára játékokat venni. 
6) Az emberi cselekvényekuek bizonyos szabályok 
szerént rendezett utánzása és eléadása, mások mulat- 
tatása és gyönyörködtetése végett, milyenek : színjá- 
ték, vígjáték, szomorújáték, daljáték. 7) Átv. ért. je- 
lent a sors vagy vak eset által okozott változást. 
Sors játéka , szerencse játéka ; természet játéka , mit a 
természet nem rendes szabályai szerént, hanem mint- 
egy szeszélyből hozott létre. 8) Jelent oly embert 
vagy tárgyat , mely valamely külső erő kénye által 
hányatik , vettetik, mozgásban van , pl. Az ingadozó 
nád a szelek játéka. Némely ember inasok játéka szo- 
kott lenni. Valakivel játékot űzni. 

JÁTÉKADÓSSÁG, (játék-adósság) ösz. fu. 
Adósság, melyet valaki játszás alatt tesz, midőn vagy 
veszteségét ki nem fizeti, vagy a játszótárstól kölcsön- 
zött pénzt vissza nem adja. 

JÁTÉKALAK, (játék-alak) ösz. fn. Kis babák, 
melyeket a köznép és gyermekek mulattatására dró- 
ton rángatnak , s velők holmi cselekvényi mutatvá- 
nyokat adnak elé az illető utczai alakosok. (Mario- 
nette). 

JÁTÉKALAKOS, (játék-alakos) ösz. fn. Sze- 
mély , ki játékalakokat mutogat. V. ö. JATÉK- 
ALAK. 

JÁTÉKASZTAL, (játék-asztal) ösz. fn. 1) Ál- 
( íilán asztal , melynél játszanak. Játékasztalhoz ülni. 



Játékasztal mellett megvirradni. 2) Különösen , ját- 
szók számára készített , pl. több fiókkal ellátott 
asztal. 

JÁTÉKBARCZA, (játék-barcza) ösz. fn. Barcza, 
vagyis jegypénz, melyet némely játékokban bizonyos 
jegyül használni szoktak a játszófelek. 

JÁTÉKDOB, (játék-dob) ösz. fn. Gyermeki já 
tékokhoz, pl. katonásdihoz való kis dob. 

JÁTÉKDÜH , (játék-düh) ösz. fn. Megrögzött 
szenvedély , melynél fogva valaki minden idejét , s 
vagyonát játékra vesztegeti , s magát a játékot rend- 
ki vüli tűzzel és indulattal űzi. 

JÁTÉKDÜHÖS, (játék-dühös) ösz. mn. Aki 
rendkívüli szenvedélylyel szereti és űzi a kártya- 
játékot. 

JÁTÉKHARCZ, (játék-harcz) ösz. fn.l.HARCZ- 
JÁTÉK. 

JÁTÉKHÁZ, (játék-ház) ösz. fn. Ház, melyben 
játszanak vagy játszás végett öszvegyűlni szoktak, 
különösen ha az ily ház nyilvános. Fürdői játék- 
házak. 

JÁTÉKHELY, (játéVhely) ösz. fn. Általán 
minden hely , hol játszani szoktak , különösen mely 
egyedül e végre van kitűzve, s alkalmazva, pl. a nyil- 
vános mulatóhelyeken a színkörök , tekehelyek stb. 

JÁTÉKKOCSI, (játék-kocsi) ösz. fn. Kis kocsi 
a játszó gyermekek számára. 

JÁTÉKKÓRSÁG , (játék-kórság) ösz. fn. Ren- 
detlen, túlságos vágy, szenvedély, melynél fogva va- 
laki igen szeret játszani. 

JÁTÉKKÖ , (játék-kő) ösz. fu. Vékony , s ke- 
rekded fa- vagy csontdarabok az ostábla-játéknál. 

JÁTÉKMÓD , (játék-mód) ösz. fn. Mód vagy 
szokás , vagy szabályok rendé , melyek szerint vala- 
mely játék történik. 

JÁTÉKMÜ, (játék-mű) ösz. fn. Mindenféle sze- 
rek , melyek játékul használtatnak , különösen olya- 
nok, melyek testi gyakorlat , s ügyesség szerzése vé- 
gett hozattak szokásba , mint a testgyakorló intéze- 
tekben levők. 

JÁTÉKNAP , (játék-nap) ösz. fn. Nap , midőn 
bizonyos játékhelyen játszanak vagy oly nap , mely 
különösen játékra van kitűzve , pl. az intézetekben 
levő növendékek játéknapja. 

JÁTÉKÓRA , (játék-óra) ösz. fn. Játékra szánt 
vagy megengedett óra (idő), pl. a nevelőintézetekben. 

JÁTÉKOS, (1), (ját-ék-os) mn. tt. játélcos-t v. 
— at, tb. — ak. Ki örömest játszik, ki játékkal sokat 
foglalkodik. Nem hittem volna, hogy ily játékos. Átv. 
ért. mondják lóról is, mely tánczolni, szökdelni szeret. 
Játékos paripa. 

JÁTÉKOS i (2), (mint föntebb) fn. tt. játékos-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Személy, ki játszani igen 
szeret vagy kinek foglalatossága és keresetmódja já- 
tékban , különösen kártya- vagy koczkajátékban áll. 
Régibb nyelven jelentett bohóezot , alakost , szem- 
fényvesztőt is. 



225 



JÁTÉKPÉNZ — JÁTSZI 



JÁTSZIK — JÁTSZISÁG 



220 



JÁTEKPENZ, (játék-pénz) ösz. fn. Játékra 
szánt pénz, vagy pénz, melyre játszanak, vagy melyet 
valaki játékban nyer. Játékpénzből élni. 

JÁTÉKPIACZ, (játék-piacz) ösz. fn. 1. JÁTÉK- 
HELY. Es egyenlő akaratból a játékpiaczra rohaná- 
nak. Apóst. Csel. Káldi. 

JÁTÉKSZABÁLY, (játék-szabály) Ösz. fn. Sza- 
bály vagy szabályok , melyek szerént bizonyos játé- 
kot játszani kell. Játékszabályokat megtartani vagy 
általhágni. 

JÁTÉKSZER, (játék-szer) ösz. fn. Játékul szol- 
gáló különféle szerek vagy áruk, pl. gyermekek já- 
tékszerei : kocsi, ló, ostor, csiga, lapda, báb stb. 

JÁTÉKSZERÁRUS, (játék-szer-árus) ösz. fn. 
Játékszerekkel kereskedő személy. 

JÁTÉKSZERENCSE, (játék-szerencse) ösz. fn. 
Szerencse , midőn valaki a pénzre menő játékban 
nyer. 

JÁTÉKSZÍN, (játék-szin) ösz. fn. Hely, hol 
színi eiéadások tartatnak , pl. víg- , szomorújátékok, 
daljátékok stb. Nemzeti, városi játékszín. Játékszínbe 
járni. Játékszínre adózni. Átv. ért. világ játékszíne, 
am. a föld lakosinak különféle alakban elétünő mű- 
ködése, mozgalma. A világ játékszínén kitűnő szerepet 
játszani. A világ játékszínét figyelemmel kísérni. V. ö. 
SZÍNHÁZ. 

JÁTÉKSZINI, (játék-szini) ösz. mn. Játékszint 
illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Játékszíni pró- 
bák, eiéadások. Játékszíni diszífmények, gépek, kivilá- 
gítás. V. ö. SZÍNHÁZI. 

JÁTÉKTÁNYÉR, (játék-tányér) ösz. fn. Játé- 
kosok tányéra, melybe a játékpénzt teszik. 

JÁTÉKTÁRS, (játék-társ) ösz. fn. Kik együtt 
játszanak, egymásnak játéktársai , különösen kik né- 
mely játékokban , pl. a csittjátékban egy kézre ját- 
szanak. 

JÁTÉKTERV, (játék-terv) ösz. fn. Előleges vo- 
nalazása valamely szerencsejátéknak, különösen amely 
sorsjegyekkel van kapcsolatban. 

JÁTOZ, (ját-oz) áth. ra. játoz-tam, — tál, — ott. 
A székelyeknél am. druszáz. V. ö. JÁT. 

JÁTSZADOZÁS, JÁTSZADOZIK, 1. JÁTSZO- 
DOZÁS, JÁTSZODOZIK. 

JÁTSZÁS, (ját-sz-ás) fn. tt. játszás-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Cselekvés, midőn valaki játszik. Ját- 
szással tölteni az időt. Kártyajátszás , teke- , koczka-, 
laptajátszás. 

JÁTSZÁSI, (ját-sz-ás-i) mn. tt. játszásit, tb. 
— ak. Játszást illető, arra vonatkozó. Játszási mód, 
ügyesség. 

JÁTSZI , (ját-sz-i) mn. tt. játszi-t , tb. — ak. 
Örömest , könnyen , kedélyesen játszó. Különösen, 
mint kic8i*nyező képzője mutatja, am. kedvesen, fino- 
man mulattató , mint a tréfás, elmés , élezés emberek 
szoktak , kik a gondolatokkal , s meglepő ötletekkel 
mintegy játszanak, hogy másokat mulattassanak Átv. 

AKATJ. NAGY SZÓTÁR. IFT. KÖT. 



ért. mondjuk lelketlen tárgyakról is, mennyiben más 
tárgyakat gyöngéden és gyakran érintve folytonos 
mozgalmat tüntetnek elé. Játszi szellő csintalankodik 
selyem fürtéivel. 

JÁTSZIK, (ját-sz-ik) k. m. játsz-ott, htn. — ani 
v. — ni, par. játszszál. Gyöke : ját, s képzésre hasonló 
a látszik, nyugszik, tetszik, fekszik igékhez, melyekben 
az sz alatt oz, ez, öz gyakorlati képző rejlik , s e sze- 
rént játszik annyi mint ját-oz-ik, ját-z-ik. Általán am. 
csupa időtöltésből vagy mulatság kedveért , vagy jó 
kedvből , szeszélyből foglalkodik valamivel , s mint- 
hogy aki játszik , nem működik komolyan , annyit is 
jelent , mint tréfál , dévajkodik. Szavakkal játszani, 
am. azokat nem komoly értelemben, hanem elméncz- 
ségre, tréfára használni. Adott szavával, hitével, eskü- 
jével játszani, am. azokat nem komolyan, hanem köny- 
nyelmüleg igérni, letenni. Mondják a sorsról is, hogy 
játszik , midőn rendkívüli módon működik , továbbá 
a természetről , midőn szokatlan tüneményeket hoz 
elé. Átv. ért. életével, fejével játszani, am. életét, fejét 
koczkára , veszélyre kitenni. Néha oly foglalkodást 
jelent , melynek semmi kitűzött czélja nincs , pl. ku- 
tyával , macskával , bábbal játszik ; ujjaival, papiros- 
sal, valakinek fürtéivel játszik. Szorosabb ért. mond- 
ják oly időtöltési foglalkodásokról , melyek 1) bizo- 
nyos szabályok és mód szerént rendezvék , ha kivált 
czéljok vagy valamely anyagi nyereség, vagy némi 
győzelmi dicsőség és öröm. Pénzre játszani. Örömest 
játszani. Jól, roszúl játszani. Igazán, hamisan játszani. 
Sokban , kevésben játszani. Ki nem játszik , se nem 
nyer, se nem veszt. (Km.). Ezen értelemben némely 
játékok neveit tárgyesetben kívánja maga mellé. 
Bujóskát , huny ósdit, katonásdit, hatoskát, zálogosait 
játszani. 

„ Játszad oh játékidat , 

Játszad kis fiú : 

Vajmi más játékot űz 

Majd a férfiú!" Kriza János. 

De ezen németes kifejezések helyett : Kártyát , lap- 
tát, tekét, filkót játszani, helyesebbek : kártyázni, lap- 
tázni, tekézni, filkózni stb. 2) Melyek bizonyos emberi 
cselekvényeket mások mulattatására utánoznak és 
eléadnak. Valamely színdarabban szerelmest, hőst, bo- 
hóezot, királyt, jobbágyot, urat, szolgát játszani. Min- 
dennap más szerepet játszani. A színészek ma nem ját- 
szanak. 3) A német nyelv utánzása szerént használta- 
tik a hangszerekről, pl. Orgonát , zongorát , gordont, 
hegedűt stb. játszani, de hibásan. Magyarán és helye- 
sebben így : orgonán, zongorán, hegedűn stb. játszani, 
vagy : orgonálni v. orgonázni, zongorázni , hegedűlni, 
gordonozni, trombitálni stb. 4) Átv. ért. mondják lel- 
ketlen tárgyakról , melyek más tárgyakat szüntelen 
mozgásra mintegy ingerelnek. A patak habjai játsza- 
nak a part növényeivel. Szellők játszanak a lovagló 
hölgy lenge fátyolával. 

JÁTSZISÁG , (ját sz-i-ság) fn. tt. játsziság-ot, 
harm. szr. — a. Játszi minőség, tulajdonság. V. ö. 
JÁTSZI. 

15 



227 



JÁTSZMA — JATTÓ 



JAV— JAVAL 



228 



JÁTSZMA, (ját-sz-ma) fn. tt. játszmát. A ját- 
szásban, pl. kártyázásban, tekézésben egyes bevégzett 
játékrend. 

JÁTSZÓ , (ját-sz-ó) mn. tt. játszó-t. Aki vagy 
ami játszik. Játszó társak, gyermekek, ifjak, leánykák. 
Egymással játszó ebek. Nemzeti színházban játszó sze- 
mélyzet. Mint főnév is használtatik, s jelent személyt, 
ki játszik vagy ki játszani szokott, játékost. 

JÁTSZÓ ASZTAL, (játszó-asztal) 1. JÁTÉK- 
ASZTAL. 

JÁTSZÓDIK, (ját-sz-od ik) k. m. játszod-tam, 
— tál , — ott. Erdélyi s Tiszán túli tájszólás szerint 
am. a szokottabb játszik. Játszodvak-e már Debre- 
czenben a színészek ? Játszódnak a gyermekek. 

JÁTSZODOZÁS, (ját-sz-od-oz-ás) fn. tt. játszo- 
dozás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés vagy ál- 
lapot, midőn valaki könnyeden, jókedvüleg , vonza- 
lomból , bajiamból valaki iránt, játszani szokott. A 
kisdedek játszodczását öröm nézni. Játszodozással töl- 
teni el a gyermekkori éveket. Átv. ért. szellő játszodo- 
zása a rét virágaival. 

JÁTSZODOZIK, (ját-sz-od-oz-ik) k. m. játszo- 
doz-tam , — tál y — ott. Folytonosan , könnyeden , s 
mintegy tréfálva, jókedvüleg játszik, mint kik csupán 
jó kedélyből, egymás iránti vonzalomból, gyermekies 
indulatból, szerelemből mulatoznak együtt. Az anya 
játszadozik kedves kis magzataival. Használjuk átv. 
értelemben is , pl. A szellő jáiszodozik a hölgy lengő 
fürtéivel. A csermely habjai játszodoznak a parti virá- 
gokkid. 

JÁTSZODOZÓ, (ját-sz-od-oz-ó) mn. tt. játszodo- 
zó-t. Ki játszodozik vagy játszodozni szokott. Játszo- 
dozó gyermekek. V. ö. JÁTSZODOZIK. 

JÁTSZODTAT, (ját-sz-od-tat) miv. illetőleg áth. 
m. játszodtat-tam , — tál , — ott. Eszközli, hogy ját- 
szodozzék. Megjátszodtat, mintegy játsziságból rászed, 
tréfát űzve valamire rávesz. 

JÁTSZÓHÁZ , (játszó-ház) ösz. fn. 1. JÁTÉK- 
HÁZ. 

JÁTSZÓKARIKA, (játszó-karika) ösz. fn. 1) Fá- 
ból vagy csontból csinált karikák, melyeket az ostáb- 
lajátéknál használnak. 2) Kőibe hajtott vessző. 

JÁTSZONDIK, (ját-sz-o(n)d-ik) k. 1. JÁTSZÓ- 
DIK. 

JÁTSZÓSZÍN, (játszó-szín) ösz. fn. Kétes színe 
valamely testnek, mely a szerént változik, amint a 
fénysugarak egyik vagy másik oldalról törődnek meg 
rajta. 

JÁTSZÓSZINÜ, (játszó- sziuü) ösz. mn. Oly test- 
ről mondjuk, mely ide-oda forgatva vagy a világos- 
ságtól más-más oldalról érintve , más-más színeket 
mutat. Játszószinu' kövek, jegeczek. 

JÁTSZÓTÁRS, (játszó-társ) ösz. fn. 1. JÁTÉK- 
TÁRS. 

JATTÓ, ALSÓ—, FELSŐ— , puszták Nyitra 
megyében ; helyr. Jatton, — ra, — ról. 



JAV, fn. tt. javat, harm. szr. — a. A ,jó' mel- 
léknévnek tárgyilag, vagyis főnévül, s többnyire har- 
madszemélyi birtokraggal használt változata, általán 
jelent oly dolgot, tárgyat, mely jó. A gyümölcs javát 
kiválogatni , t. i. az egyes jó darabokat , melyek a 
többi között jobbak. Eltének javát már eltöltötte, t. i. 
életkorának azon részét, szakát, melyben legtöbb jót 
élvezett, teljes erejében díszlett stb. Ezt javára for- 
dította, am. hasznára. Különösen : birtok, jószág. Apja 
után sok javat öröklött. Minden javát elpazarlotta. 
Továbbá dísze, folyama valaminek. Javában foly a 
munka. Javában aratni am. közép aratásban lenni. V. 
ö. JÓ. 

JAVABELI, (java-beli) ösz. mn. Javából való ; 
javában levő. Javabeli gyümölcs. Javabeli ember. 

JAVADALMAS, (jav-ad-al-om-as) mn. tt. java- 
dalmas t v. — at, tb. — ak. Javadalommal biró, ellá- 
tott. Javadalmas pap. V. ö. JAVADALOM. 

JAVADALMAZ , (jav-ad-al-om-az) áth. m. ja- 
vadalmaztam, — tál, — ott, par. — z. Valakit java- 
dalommal megajándékoz, megjutalmaz. Érdemes egy- 
házi személyeket javadalmazni. Oly képzésű ige, mint: 
jutalmaz. 

JAVADALMAZÁS , (jav-ad-al-om-oz-ás) fn. tt. 
javadalmazás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, 
illetőleg jutalmazás , megajándékozás , megtisztelés, 
mely által valakit javadalmaznak. 

JAVADALMI, (jav-ad-al-om-i) mn. tt. javadat- 
mi-t, tb. — ak. Javadalmat illető, ahhoz tartozó, arra 
vonatkozó. Javadalmi jogok és kötelességek. 

JAVADALOM, (jav-ad-al-om) fn. tt. javadalm- 
at. Általán birtok , mely a birtokosnak nem örökös 
tulajdona, s melynek az csak jövedelmét húzza. Kü- 
lönösen így neveztetnek az egyházi jószágok. Egy- 
házi javadalom. Érseki, püspöki, káptalani , apáti ja- 
vadalmak. Továbbá az ily jószágokkal vagy jövedel- 
mekkel járó egyházi hivatalok. lelkészi javadalom. 
Egyszerű, kettős javadalom. Javadalom elvesztése, elta- 
golása, elcserélése, eltörlése stb. 

JAVAK, (jav-ak) tb. fn. tt. javak-at. Személyr. 
javaim, javaid, javai stb. Jószág, vagyon , különösen 
fekvő birtok , minden hozzá tartozó beruházással 
együtt. Világi, egyházi javak. Elemezve 1. JÓ. 

JAVAL , JA VALL , (javai v. jav-all) áth. m. 
javal-t vagy (két ll-el) javall-olt ; htn. javal-ni v. ja- 
vait- ani. Valamit jónak ismer és helyben hagy, he- 
lyesel. Ellentéte : roszal, azaz rosznak tart. Ettől kü- 
lönbözik : javasol, azaz valamit jó gyanánt ajánl, ta- 
nácsol. Javalni szoktuk azt , amit valaki cselekedett, 
véghez vitt, javasolni pedig , amit jónak gondolunk, 
hogy valaki azt véghez vigye. 

„ Máskép se javallom , igazat megvallván , 
Mert enyím a páleza , most , béke uralmán 
Népemet a nyájtól zaklatja hiába , 
Elegyíti harczát békém poharába." 

Buda halála (Arany J,), 



229 



JAVALAS— JAVÍT 



JAVÍTÁS —JAVITO 



230 



JAVALAS, (jav-al-ás) fii. tt. javalás-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Helybenhagyás, melynél fogva kije- 
lentjük , hogy bizonyos cselekvést jónak tartuuk. A 
felsőbbség javalását megnyerni, megérdemelni. Ellen- 
téte : roszalás. 

JAVALAT, (jav-al-at) fn. tt. javalat-ot, harm. 
szr. — a v. — ja. Javalási nyilatkozat , vagyis azon 
szó vagy mondat, mely által javalásunkat, jóváhagyá- 
sunkat kijelentjük. Szóval, irásbon kijelentett javalat. 

JAVALL, JAVALLÁS ; 1. JAVAL, JAVALAS. 

JAVAS , (1), elvont törzse javasol igének és 
származékainak. 

JAVAS , (2), (jav-as) fn. tt. javas-t , tb. — ok, 
harm. szr. — a. így nevezi a köznép azon férfiakat 
vagy asszonyokat , kik kuruzsolnak , ráolvasással , s 
holmi babonával gyógyítanak stb. Máskép : javos, 
mely, különböztetésül helyesebb is. 

JAVASLÁS, (jav-as-ol-ás) fn. tt. javaslás-t, tb. 
— ok, harm. szr. — o. 1) Cselekvés, midőn valamit 
jó gyanánt tanácsolunk, s végrehajtásul ajánlunk. 2) 
Kuruzslás, babonás gyógyítási mód. Különböztetésül 
helyesebb az utóbbi értelemben : javoslás. V. ö. JA- 
VAS, (2). 

JAVASLAT , (jav-as-ol-at) fn. tt. javaslat-ot, 
harm. szr. — a. Jó gyanánt tanácsolt terv; tanács, 
melyet valakinek cselekvési zsinórmértékül ajánlunk. 
Elfogadni a tapasztalt emberek javaslatát. Különbö- 
zik : jóslat és javalat. 

JAVASLATTÉTEL, (javaslat-tétel) ösz. fn. L. 
JAVASLÁS, 1). 

JAVASLATTEVŐ, (javaslattevő) ösz. fn. Aki 
valamely tervnek kivitelét ajánlja , vagy valamely 
czéloak elérésére vezető eszközt indítványba hoz. 

JAVASOL , (jav-as-ol) áth. m. javasol-t v. ja- 
vaslóit , htn. — ni v. javaslani. 1) Valamit jó gya- 
nánt tanácsol , ajánl valakinek ; tanácsot , tervet ad. 
Bizonyos orvost vagy gyógyszert javasolni a betegnek. 
Nem javaslom , hogy most útnak indulj. Javaslom , ne 
barátkozzál ezen emberrel. A szerént fogok cselekedni, 
amint javaslód. Ha javaslód, Isten neki. Ki javasolta 
tzen oktalan tervet ? 2) Babonás gyógymódot gyako- 
rol, kuruzsol. V. ö. JAVAS. Különbözik : jósol. 

JAVASOLÁS, JAVASOLAT, 1. JAVASLÁS, 
JAVASLAT. 

JAVÁTÓL , (jav-át-ol) áth. m. javátolt. A szé- 
kelyeknél Kriza J. szerént am. ajánl (javasol), rá- 
biztat. 

JAVÍT , JAVÍT, (jav-ít) áth. m. javít-ott, htn. 
— ni v. — ani , par. — s. Valamit jóvá alakít által, 
igazít , megigazít , különösen 1) Ami anyagilag rósz, 
romlott, kopott, czéljának meg nem felel, azt jóvá te- 
szi, fölépíti, kiigazítja , foltozza , czélszerüvé képezi, 
alkalmazza stb. Sovány legelöket, réteket, ugarokat ja- 
vítani. Epületeket, bútorokat, szerszámokat , eszközöket 
javítani. Kopott , rongyos ruhákat javítani. Utakat, 
hidakat , ulczai kövezeteket javítani. Használjuk ma- 
rasztaló ragu nevekkel is. Javítani a háztetőn, vakola- 



ton. Ez elhanyagolt jószágon lesz mit javítania az új 
birtokosnak. Annyira elromlott, hogy lehetetlen javítani 
rajta. 2) Bizonyos szellemi dolgok hibáit , hiányait 
részént kiigazítja , részént betölti. Nyomtatványokat 
javítani. Valamely munkát bővítve és javítva újra ki- 
adni. A hibás fogalmazást kijavítani. Javítani az el- 
avult törvényeken, alkotmányon. 3) Az erkölcsileg hi- 
bás embert jó útra téríti. Bűnösöket javítani. Ok- 
tatással , jó példával , fenyítékkel javítani a gono- 
szokat. 

JAVÍTÁS, JAVÍTÁS, (jav-ít-ás) fn. tt. javítás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mely által vala- 
mit v. valakit javítunk. Epületek, földek, rétek, lege- 
lök, erdők , szőlők javítása. Javításokra fordított költ- 
ségek. Könyvek, hírlapok javítása. Megrögzött bűnösök, 
gonosztevők javítása. V. ö. JAVÍT. 

JAVÍTÁSI, JAVÍTÁSI, (jav-ít-ás-i) mn. tt. ja- 
vítási-t, tb. — ak. Javítást illető, ahhoz tartozó, arra 
vonatkozó. Javítási költségek. 

JAVÍTÉK, JAVITÉK , (jav-ít-ék) fn. tt. javí- 
ték-ot. Nyomdászoknál azon lehúzott nyomtatvány, 
melyen a betűszedő hibái följegyeztetnek, hogy kiiga- 
zíttassanak. (Correctura). 

JAVÍTÉKÍV, (javíték-ív) ösz. fn. ív , melyen a 
betűszedésben elkövetett hibák kiigazíttatván, az sajtó 
alá bocsáttatik. 

JAVÍTÉKJEL, (javíték-jel) ösz. fn. Jel, melyet 
a javítnok használ , hogy az után a szedő a hibákat 
kiigazíthassa. 

JAVÍTGAT, (jav-ít-og-at) áth. és gyak. m. ja- 
vítgat-lam, — tál, — ott, par. javítgass. Valamit vagy 
valakit folytonosan , vagy gyakran javít. Újat nem 
készít, hanem a régieket javítgatja.. Nyomtatványokat, 
verseket javítgat. V. ö. JAVÍT. 

JAVÍTGATÁS , JAVÍTGATÁS, (jav-ít-gat ás) 
fn. tt. javítgatás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Folyto- 
nos vagy gyakori cselekvés, midőn javítgatunk vala- 
mit. Ócska ruhák, szerszámok javítgatásával foglal - 
kodni. 

JAVÍTHATATLAN, JAVÍTHATLAN, (jav-ít- 
hat-[at]lan) mn. tt. javíthatatlan-t, tb. — ok. Ami, il- 
letőleg aki oly rósz , oly romlott , elviselt , elkopott, 
elvásott stb. hogy javítani rajta nem lehet. Javíthat- 
lan eczetes borok. Javíthatlan gonosztevő. Határozó kép 
am. javíthatlauul. 

JAVÍTHATATLANSÁG, JAVÍTHATLANSÁG, 
(jav-ít-hat-[at]lan-ság) fn. tt. javíthatatlanságot. Ál- 
lapot vagy minőség, melyen vagy melyet javítni nem 
lehet. 

JAVÍTHATÓ, JAVÍTHATÓ, (jav-ít-hat-ó) mn. 
tt. javítható-t. Amit vagy akit javítani , jobbá tenni 
lehet, egészen el nem romlott. 

JAVÍTNOK, (jav-ít-nok) fn. 1. JAVÍTÓ, fn. 

JAVÍTÓ, (1), JAVÍTÓ, (jav-ít-ó) mn. tt. javí- 
tó-t. Ami vagy aki javít. Javító ház. Javító intézetek, 
szerek, eszközök. Erkölcsjavító könyvek. 

15* 



231 



JAVTTO— JEG 



JEGAGAT— JEGDOMB 



232 



JAVÍTÓ , (2), (miut föntebb) fa. Személy, ki a 
nyomdában kiszedett , s lehúzott íveken előforduló 
hibákat feljegyzi, s kiigazítja ; máskép : javítuok. 

JÁVOR , JÁVORFA , 1. JUHAR , JUHARFA. 

JÁVORBIKA, (jávor-bika), JÁVORSZARVAS, 
(jávor-szarvas) ösz. fn. 1. BÖLÉNY. 

JAVOS, (jav-os) fn. tt. javos-t, tb. — ok, harm. 
szr. — o. Kuruzsló , babonás gyógyító. Máskép : 
javas. 

JAVOSLÁS, (jav-os-ol-ás) fn. tt. javoslás-t, tb. 

— ok, harm. szr. — a. Kuruzsolás, babonás gyógy- 
mód, pl. ráolvasás által. 

JAVOSOL, (jav-os-ol) áth. m. javosol-t. Kuru- 
zsol, holmi babonás szerekkel, módokkal gyógyít. 

JAVUL, JAVUL, (jav-úl) önh. m. javúl-t. Jóvá 
lesz ; rósz szokásaiból , hibáiból kivetkezik ; erkölcsi 
jó útra tér. Mivelés által javulnak a parlag rétek, föl- 
dek. Javulnak a gondosan ápolt barmok. Oktatás, jó 
példa által javulnak a vásott gyermekek. A rögzölt 
gonosztevő nehezen javul meg. 

JAVULÁS, JAVULÁS, íjav-úl-ás) fn. tt. jamT 
lás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Anyagi vagy szellemi 
és erkölcsi rósz , romlott állapotnak jóra változása. 

JAVULÉKONY, íjav-úl-ék-ony v. jav-úl-é-kony) 
mn. tt. javidékony-t v. — at, tb. — ak. Erkölcsi ért. 
aki hibáiból, rósz szokásaiból kivetkőzhetik ; javulásra 
hajlandó. 

JÁZ, 1. JÁÁZ. 

JÁZMIN, (arabul dsaszemin) fn. tt. jazmin-t, tb. 

— ok. Keletindiai növény a kéthímcsek seregéből és 
egyanyások rendéből, fehér és sárga virágokkal, me- 
lyek igen átható és kedves illatúak. (Jasminum). Fa- 
jai : azori , bige , törpe , szagos , gyógyszertári stb. 
jázmin. 

— JE, öszvetett névrag, a tárgymutató i, és har- 
madik személyrag e elemekből, vastaghangon : ja, 
mint : kert-je, kürt-je, gőgje, kefé-je, gyűrü-je. V. ö. 

— JA, névrag. 

JE, v. JEH, v. JÉJ, csodálkozási indulatszó a 
Hegyalján ; rokon ez értelemben ennye, (=ejnye) 
szóval. Néhutt : jú, v. júj, sínai nyelven : hú. 

JÉCSA, KIS—, NAGY—, falvak Torontál 
megyében ; helyr. Jécsá-n, — ra, — ról. 

JED, (i-ed, v. ijed helyett) székely tájszó. L. 
IJED. V. ö. JESZKE. 

JEDD, falu Erdélyben Maros székben ; helyr. 
J edd- én, — re, — ről. 

JEDDER, JEDER, falu Kővár vidékében; 
helyr. Jedder-be, — ben, — bői. 

JÉG, (:zri-eg, t. i. nevét folyékony, vagyis ol- 
vadékony ságától vette ; v. ö. ,/ — befü jelentése) ; 
fn. tt. jeget. Megegyeznek vele a szirjan ji, finn jM, 
(jija, ge, oi, ei, je, lapp jiigna, vogul jank } ostják 
jenk, jónk, török és perzsa jakh, buchar, uigur jekh, 
sínai ing, píng, kinng stb. szók, valamint a német 
Eis is. Jelent megfagyott, vagyis hideg által ösz- 
vcáliott folyó testet, különösen vizet. Jéggé fagyott 



viz. Vastag, vékony, hártyás jég. Sima, göröncsös, sík 
jég. Hajladozó, repedékes jég. Aczélos, porhanyós jég. 
Pengő jég. Gyolcs jég, am. igen sima jég. Megy, torlódik 
a jég. Megindul, szétolvad a jég. Jeget törni, átv. ért. 
am. nehéz munkának, új vállalatnak elejét megkez- 
deni. Megél ő a jég hátán is, azaz életrevaló, ügyes, 
élelmes. Jégre vinni valakit átv. ért. am. veszélyes 
vagy legalább alkalmatlan helyzetbe juttatni. (A né- 
met nyelvben is divatos szójárás). 

„ Jégre viszen , csúffá teszen , 
Míg eszedre kélsz." 

Népies versek. (Erdélyi J. gyűjt.). 

Jeget hizlalni (ráöntött vízzel vastagítani). Jégen jár- 
ni, futni, csúszkálni, korcsolyázni, elesni. Jég hátán 
járni. Jég hálán építette a házát. (Km). Sima, hideg, 
mint a jég. Olyan a keze, mint a jég. Jéggel burogatni 
a lobos tagokat. Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig áll- 
hat. (Km.). A lúd is megesik egyszer a jégen. (Km.). 
Leesett a lud a jégen, majd felkel a jövő héten. 
(Népd.). Jégre metszett kép , nem lesz soká ép , mert 
széltől elolvadhat. (Km.). Úgy vagyok, mint a jégen 
álló. (Km.). Jelent jégesőt is. A határt elverte a jég. 
A szőlőkben sok kárt okozott a jég. Olyan jég esett, 
mint a galambtojás. 

JÉGAGÁT, (jég-agát) ösz. fn. Átlátszó agát- 
kőfaj, mely színére nézve az aczélos sima jéghez 
hasonlít. 

JÉGALABASTROM, (jég-alabastrom) ösz. fn. 
Sima tükrü jéghez hasonló alabástrom. 

JÉGBARLANG, (jég-barlang) ösz. fn. Bar- 
lang, melyben a víz, és vízcseppek nyáron át is jég- 
gé fagynak. 

JÉGBÉRCZ, (jég-bércz); 1. JÉGHEGY. 

JÉGBORITÉK, (jég-boriték) ; 1. JÉGRÉTEG. 

JÉGCSÁKLYA, (jég-csáklya) ösz. fn. Erős, 
hosszú szakálu csáklya, melylyel a molnárok, révé- 
szek, hajósok a jeget törik, s az úszó jégtáblákat 
tovább döfdösik. 

JÉGCSAP, (jég- csap) ösz. fn. Csaphoz hasonló 
alakú jégdarab, mely akkor képződik, midőn a víz 
csurgó állapotban cseppenként összefagy. Háztetők 
aljáról lógó jégcsapok. 

JÉGCSAPÁS, (jég-csapás) ösz. fn. 1. JÉGKÁR. 

JÉGCSILLÁM, (jég-csillám) ösz. fn. Ragyogó 
fény, melyet a nap sugaraitól érintett jég tükre 
visszavet. 

JÉGCZÖVEK, (jég-czövek) ; 1. JÉGKARÓ. 

JÉGCZUKOR, (jég-ezukor) ösz. fn. Szegletes 
jégalakú öntött ezukor. Barna, sárga, fehér jégezu- 
kor. Jégczukrot nyalogatni. 

JÉGDARA, (jég-dara) ösz. fn. Apró jégeső, 
vagyis megkeményült tömör hódarabkák , melyek 
darához hasonlók. 

JÉGDOMB, (jég-domb) ösz. fn. Dombbá ala- 
kúit jégtömeg. 



233 



JEGDUCZ —JEGENYE 



.JEGENYE— JEGES 



234 



JÉGDÚCZ , (jég-dúcz) ösz. fia. A havasokon 
oszlopformában feltorlódó jégdarabok. 

JEGECS, (jeg-ecs) fn. tt jegecs-ét. L. JE- 
GECZ. 

JEGECZ, (jeg-ecz) fn. tt. jegecz-ét, harm. szr. 
— e. Altalán test, mely lassan lassan bizonyos sza- 
bályszerű formára alakult öszve, pl. midőn folyé- 
kony testek, valamint felolvadt érezek, s különösen 
savak fokonként szilárd állapotba mennek át , s a 
testek különböző természetéhez képest különböző 
alakot mutatnak. (Crystallus). Máskép : jegecs v. 
jegőcze. 

JEGECZÉDÉS, (jeg-ecz-éd-és) fn. tt. jegeczé- 
dés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Valamely folyékony, 
híg, csepegő testnek jegeezczé alakulása. 

JEGECZÉDIK, (jeg-ecz-éd-ik) k. m. jegeczéd- 
lem, — tél, — étt. Jegeezczé alakúi. V. ö. JEGECZ. 

JEGECZÉS, (jeg-ecz-és) mn. tt. jegeczés-t , v. 
— et, tb. — ek. Jegeczekkel bővelkedő, vagy jegecz- 
czel benőtt. Jegeczes barlang. Jegeczes kő. 

JEGECZÉSÉDÉS, (jeg-ecz-és-éd-és) fn. tt. je- 
geczésédés-t, tb. — ék. harm. szr. — e. Valamely híg, 
folyó, csepegő testnek jegeczessé levésé. 

JEGECZÉSÉDIK, (jeg-ecz-és-éd-ik) k. m. je- 
geczéséd-tem, — tél, — étt. Folyó vagy híg állapotból 
jegeczessé változik által. 

JEGED, (jeg-ed) önh. m. jeged-t. Jéggé ala- 
kul, jéggé fagy. Jegednek a vizek, tavak, folyók. Kü- 
lönösen jelenti azon természeti működést , midőn a 
fagyos vízrészek vékony tüalakokban merevedni, s 
egymáshoz állani kezdenek ; továbbá , midőn vala- 
mely folyadékban felolvasztott kemény testek , pl. 
savak, a folyó részek elrepülése vagy párolgása után 
bizonyos alakban öszveállanak. V. ö. HEGED. 

JEGEDES, (jeg-ed-és) fn. tt. jegedés-t, tb. — ék, 
harm. szr. — e. Állapot, midőn valamely test jeged. 
V. ö. JEGED. 

JEGEDZIK, (jeg-ed ez-ik) k. m. jegedz-tem, 
—tél, —étt. L. JEGED. 

JEGEKÉ, (jég- eke) ösz. fn. Szántóekéhez né- 
mileg hasonló szerszám, melylyel a jégen nyilast 
hasítanak. 

JEGEL, (jeg-el) áth. m. jegel-t. 1) Valamely 
híg, folyékony testet jéggé fagyat, úgynevezett fagy- 
laltot csinál. 2) Jeget használ. E télen épen nem fa- 
gyolt, miből jegelünk nyáron által f 3) Jeget vág. 

JEGELLÉS, (jeg-el-el-és) fn. tt. jegellés-t, tb. 
— ék, harm. szr. — e. Fagyos állapota valamely híg 
testnek, midőn jegellik. 

JEGELLIK, (jeg-el- el- ik) k. m. jegell-éll, htn. 
— ni, v. — eni. Jéggé fagy, jégalakot ölt. Nagy hi- 
degben jegeltének a vizek. 

JEGÉLY, 1. JEGÉR. 

JEGENYE, (1), (i-eg-enyc v. jeg-eny-e) fn. tt. 
jegényé-t, harm. szr. jegenyé-je. Gyöke a mozgást, in- 
gadozást , rezgést jelentő i v. j , melyekből eg gya- 
korlati képzővel lett i-eg v. jeg, ebből az anyagot 



jelentő eny (any, ony) képzővel i-egeny v. jeg-eny, 
végre tulajdonságot jelentő e hozzátétellel : i-eg- 
ény-e, jeg-eny-e; vagy pedig a nye növényt jelentő 
képző. Némelyek , igenyes' szóval rokonítják. L. itt 
alább. Több ily képzőjü növénynevek léteznek, 
mint : áfonya, galagonya, paponya, mácsonya, dinnye, 
berkenye. Értelme országszerte különböző, s a nyár- 
fák különböző fajaira alkalmaztatik, innen van : fe- 
hér jegenye, fekete jegenye, olasz jegenye, fűzfa-jege- 
nye, rengő jegenye stb. Mint elemzése mutatja, külö- 
nösen azon nyárfajokra illik, melyek levelei legki- 
sebb szélleugésre is megrendülnek. Egyébiránt álta- 
lában a jegenye szónak egy másik elemzése is való- 
színűnek látszik ; t. i. minthogy a jegenyék legtöbb 
fajai, különösen az olasz jegenyék sudár növésüek, s 
a legsudarasb fajú fehérfenyűk is jegenyefenyüknek 
neveztetnek, jegenye am. igénye, azaz igenyes fa, mely 
szó egyenes helyett ma is több tájakon divatozik. 
Valamint tehát a fényű fenséges növésétől vette ál- 
talános nevét, úgy a jegenyét egyenes sudár alakjá- 
ról is nevezhették el őseink. Hogy pedig szó elején 
az í, összetett jo, ju,jö,je hangokká alakul, nyelvünk- 
ben több példa van rá , valamint más nyelvekben is. 

JEGENYE, (2), falu Erdélyben Kolos megyé- 
ben ; helyr. Jegenyé-n, — re, — r'ól. 

JEGENYEFA, (jegenye-fa) ösz. fn. 1) Növény- 
faj a nyárfák neméből. Jajgatja a jegenyefa, hogy 
ledőlt a czédrus. (Pázmán Préd.). 2) Anyag a kivá- 
gott jegenyéből. A jegenyefa a puha fák közé 
tartozik. 

JEGENYEFENYÜ, (jegenye-fenyű) ösz. fn. 1. 
FEHÉRFENYÜ. V. ö. FENYÜ. 

JEGENYENYÁRFA, (jegenye- nyár- fa) ösz. fu. 
A nyárfáknak azon faja, mely legsudarasabb növé- 
se és magassága által tűnik ki a többiek közöl , s 
melynek eredeti hona Olaszország, miért olasz nyár- 
fának is neveztetik. 

JEGENYEPÁLMA , (jegenye-pálma) ösz. fu. 
Indiai pálmafaj, a malabari partokon és Ceylon szi- 
getén. (Elate sylvestris. L.). 

JEGENYÉS, (1), (jeg-eny-e-es) mn. tt. jege- 
nyés-t, v. — et, tb. — ek. Jegenyével benőtt vagy 
beültetett. Jegenyés vidék. 

JEGENYÉS, (2), (mint föntebb) fn. tt. jege- 
nyés-t, tb. — ék. Jegenyeerdő, — berek, — üget. 

JEGENYÉS , (3), puszta Tolna megyében ; 
helyr. Jegenyésén, — re, — röl. 

JEGÉR, (jeg-ér) fn. tt. jeger-t, tb. — ék, harm. 
szr. — e. Vízi madarak egyik szép faja, nagyságra 
fürjhöz hasonló, színre zöld és vörös, begye sárga, 
farka kék. Halászatból él, télen a jégen költ; s in- 
nét veszi nevét. 

JEGERFA, (jéger-fa) ösz. fn. Heves vármegyei 
tájszó. L. ÉGERFA. 

JEGES, (1), (jeges) mn. tt. jeges-t, v. — el, tb. 
— ek. Jéggel vegyes ; fagyos. Jeges eső, jeges víz. 
Jeges tenger. Továbbá a miben jeget tartauak. Jeges 
kupa. Jeges dézsa. Jeges pincze. 



235 



JEGES -JÉGHIDEG 



JÉGHIDEGSÉGÜ— JÉGRIADÁS 



236 



JEGES, (2), (jeg-es) fn. tt. jeges-t, tb. — ék. 
Jégtömeg vagy jégmező a havasokon, mely az itt ott 
felolvadt hóból alakúit. 

JEGESÉDIK, (jeg-es-éd-ik) k. m. jegeséd- tem, 
— tél, —étt. L. JEGESÜL. 

JEGESIT, (jeg-es-ít) áth. m. jegesít-étt, htn. 
— ni, v. — eni, par. — s. Valamely híg, folyékony 
testet jegessé tesz, megfagyaszt. 

JEGESKACSA, (jeges-kacsa) ösz. fn. Vadka- 
csafaj, mely télen a jeges folyókat lepi el. 

JÉGESŐ, (jég- eső) ösz. fn. Gömbölyű vagy 
gömbölyded, majd nagyobb, majd kisebb jégdara- 
bok, melyek felhőkből esnek alá, s nem egyebek 
megfagyott esőcseppeknél , vagy kemény tömeggé 
alakúit hópihéknél, melyek magasabb és hidegebb 
légkörben jéggé váltak. Galambtojásnyi, diónyi, mo- 
gyorónyi jégeső. A jégeső elverte a határt. Káromko- 
dik, mint a jégeső. (Km.). Ha jégeső esik is, ott le- 
szek. A jégesőnek legapróbb faja , dará-nak ne- 
veztetik. 

JEGESTENGER, (jeges-tenger) ösz. fn. lásd : 
JÉGTENGER. 

JEGESÜL, JEGESÜL, (jeg-es-ül) önh. m. je- 
gesűl-t. Jegessé leszen, vagy jéggé alakúi. Hideg van, 
már jegesülnek a folyó szélei. 

JEGESZT, (jeg-esz-t) áth. m. jegeszt-étt , par. 
jegesz-sz, htn. — -ni v. — eni. 1) A vizet s más fo- 
lyadékot jéggé fagyasztja. 2) Jegeczczé, jegecsessé 
alakít. 

JEGESZTÉS, (jeg-esz-t-és) fn. tt. jegesztés-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés, mely által vala- 
mi jéggé fagy, vagy jegeczczé lesz. 

JEGEZ (jeg-ez) áth. m. jegez-lem, — tél, — étt. 
1) Valamit jéggel takar, behint. A jéghordó szekerek 
végig jegezik az utczát. 2) Jéggé fagyaszt. 

JEGEZÉS, (jeg-ez-és) fn. tt. jegezés-t, tb. — ék, 
harm. szr. — e. Cselekvés, midőn valamit jegeznek. 

JÉGFAGYOS, (jég-fagyos) ; 1. JÉGHIDEG. 

JÉGFOK, (jég-fok) ösz. fn. Fokozat a légkör- 
ben, melynél a jegesek azon magassága kezdődik, 
hol a víz és gőz jéggé alakúi. 

JÉGFÜRÉSZ , (jég-fürész) ösz. fn. Fürész, 
melylyel a folyók, csatornák stb. jegét hasogatják, 
darabolják, hogy jégverembe takarítsák. 

JÉGGALOCZA, (jég-galócza) ösz. fn. Galócza- 
faj, melynek lemezei jég- vagy inkább hófehérségüek. 
V. ö. GALÓCZA. 

JÉGGULA, (jég-gula) ösz. fn. Gúlává alakított 
vagy alakúit jégtömeg. 

JÉGHALOM, (jég-halom) ösz. fn. lásd : JÉG- 
HEGY, 2). 

JÉGHEGY , (jég-hégy) ösz. In. 1) Havasi 
bérez, melynek oldalait és ormait vastag jégtömegek 
födik. 2) Magasan feltorlódott jégtáblák a jeges- 
tengeren. 

JÉGHIDEG, (jég-hideg) ösz. mn. Oly hideg, 
mint a jég, igen fagyos. Jéghideg kezek. Jéghideg víz. 



JÉGHIDEGSÉGÜ, (jég-hidegségü) ösz. mn. 1. 
JÉGHIDEG. 

JEGÍT, (jeg-ít) 1. JEGESZT. 

JÉGKAR, (jég-kár) ösz. fn. Kár, melyet a jég- 
eső vetésekben, szőlőkben, kertekben stb. okoz. 

JÉGKÁRBIZTOSITÁS, (jég-kár-biztositás) ; 1. 
JÉGKÁRMENTESÍTÉS. 

JÉGKÁRMENTESÍTÉS , (jég-kár-mentesítés) 
ösz. fn. Bizonyos intézetnek működése , melynek 
czélja a jégeső által károsultak veszteségét pótolni. 
Innét : jégkár mentesítő intézet, ügyviselöség. 

JÉGKARO, (jég-karó) ösz. fn. Karó vagy czö- 
löp, melyet a vízbe vernek, hogy az úszó jégdarabo- 
kat tördelje s kártevés ellen akadályozza, pl. a hi- 
dak, kikötött hajók, malmok előtt. 

JÉGKÉREG, (jég-kéreg) ösz. fn. Jéggé vált 
felső része a folyóknak, tavaknak stb. 

JÉGKÖRTE, (jég-körte) ösz. fn. Hosszúkás és 
sárgaszínű körtefaj , melynek héja jég vagy üveg 
gyanánt fénylik, s mely csak tél felé érik meg. 

JEGLE, (jeg-le) fn. tt. jeglét. Jéghez hasonló 
kőfaj a mészkövek neméből, melyből meszet lehet 
égetni. 

JÉGLENCSE, (jég-lencse) ösz. fn. Lencse, kris- 
tályból vagyis kristályüvegből, azaz kristály , mely 
lencsévé alakíttatott. Boncztanban am. a szem szer- 
kezetében levő lencsealakú rész. (Lens crystallina). 
V. ö. LENCSE. 

JEGLEPEL, (jég-lepel) ösz. fn. A víznek jég- 
ből álló felső része. 

JÉGMADÁR, (jég-madár) ösz. fn. 1. JEGÉR. 

JEGMEDVE, (jég medve) ösz. fn. Az éjszaki 
jegestengeren élő, hosszú bojtos és legnagyobb fajú 
medve. (Ursus glaciális). V. ö. MEDVE. 

JÉGMEZŐ, (jég-mező) ösz. fu. 1. JEGES, (2). 

JÉGNYILÁS, (jég-nyilás) ösz. fn. 1) Rés, re- 
pedés a jégen. A Balaton mellékén : riadás. 2) Azon 
tény, midőn a jég megreped. 

JEGÖCZ, (jeg-öcz) ; 1. JEGECZ. 

JEGÖCZE, (jeg-ő-cze) fn. 1. JEGECZ. 

JÉGPATKÓ, (jég-patkó) ösz. fn. 1) Patkóféle 
készület, élesre köszörült szegekkel, mely a csizma- 
sarkakra kötve a jégen járót biztosabbá teszi az elsi- 
kamlás vagy elesés ellen. 2) Korcsolya. 

JEGPINCZE, (jég-pincze) ösz. fn. Pincze, mely- 
ben nyárra való jeget tartani szoktak, máskép és 
szokottabbau : jégverem. 

JEGPOHÁR, (jég-pohár) ösz. fu. A sehweizi 
jéghegyek jegéből alakított különös pohár, melyet 
déli Németországban és Olaszhonban italok frisen 
tartására használnak. 

JÉGRÉTEG, (jég-réteg) ösz. fu. Folyókon, ta- 
vakon stb. azon felső boríték, takaró, mely jéggé 
merevült. 

JÉGRIADÁS, (jég-riadás) ösz. fu. A folyók, ta- 
vak jégtábláinak ropogással történő megrepedése. 
Jégriadás a befagyott Balatonon. 



237 



JÉGROKA— JEGTORÓ 



JEGTU— JEGY 



238 



JEGROKA, (jég-róka) ösz. fn. A jegestenger 
vidékein élő, fehér és kékes szürke színű rókafaj. 
(Canis lagopus L.). 

JÉGSZAKADÁS, (jég-szakadás) ösz. fn. Álla- 
pot, midőn a vékony vagy porbadni kezdő jég vala- 
mely teher alatt letörik. 

JÉGSZAN , (jég-szán) ösz. fn. Köunyü kis 
szán, holmi teihek vagy emberek szállítására a jé- 
gen. Vagy jégdarab, melyen a játszó gyermekek, si- 
hederek a jég fölött csuszkorálnak. 

JÉGSZÉG, (jég-szég) ösz. fn. Hegyesebbféle 
szeg, melyet télen a lópatkóba vernek, hogy a jeges 
úton biztosabban járhasson a ló. 

JÉG SZEGFŰ, (jég -szek-fü) ösz. fn. A havasi 
szegfűnek faja, mely csaknem száratlan ; virága a 
leveleknél alaesonabb ; csészepikkelyei a csészénél 
hosszabbak. (Dianthns glaciális). 

JÉGSZEM , (jég- szem) ösz. fn. A jégesőnek 
egy-egy darabja. Galambfojásnyi, diónyi, mogyoró- 
nyi, borsónyi jégszemek. 

JEGSZIVÜ, (jég-szivü) ösz. mn. Képes kifeje- 
zéssel am. érzéketlen , kinek szive sajnálatra , kö- 
nyörre, irgalomra, részvétre nem indul. Jégszivű 
zsarnok. 

JÉGSZOBOR, (jég-szobor) ösz. fn. Szoborrá 
alakított vagy alakúit jégtömeg. 

JÉGTÁBLA , (jég-tábla) ösz. fn. Szétterülő 
táblaforma alakulásai a jéggé vált víznek. 

JÉGTARTÓ, (jég-tartó) ösz. fn. Edény, legin- 
kább érczböl, melyben vízhűtés vagy holmi fagylalt 
eledelek készítése és tartogatása végett jeget tar- 
tanak. 

JÉGTELEP , (jég-telep) ösz. fn. lásd : JE- 
GES, (2). 

JÉGTENGÉR, (jég-tengér) ösz. fn. Jéggel bo- 
rított tenger , mind az éjszaki , mind a déli föld- 
sarkon. 

JÉGTORLÁS, (jégtorlás) ösz. fn. A zajló 
vagyis mozgásban levő jégtáblák, jégdarabok egy- 
más fölé tódulása, feltornyosodása. 

JÉGTORLAT, (jég-torlat) ösz. fn. Egymás fölé 
nyomult, feltornyosodott jégdarabok halmaza. Jégtor- 
latok a hídoszlopoknál, a zátonyokon. 

JÉGTORLÓDÁS, (jégtorlódás); lásd : JÉG- 
TORLÁS. 

JÉGTÖRŐ, (jég-törő) ösz. mn. és fn. Ami a 
zajló, mozgásban levő vagy álló jeget töri. Jégtörő 
karók, czölöpök. Jégtörő Mátyás, minthogy rendsze- 
rént a mi égövünk alatt Mátyás napja körül a jég 
meg szokott indulni. Jégtörőknek hivatnak általán 
azon készületek és eszközök, melyek a hidak, mal- 
mok előtt felállítva a jégtáblákat kisebb darabokra 
zúzzák, hogy kártékonyságukat akadályozzák. Átv. 
ért. mondjuk oly személyről, ki valamely nehéz , a 
maga nemében új munkába, vállalatba kap , s azt 
minden akadályok daczára végrehajtja, vagy lega- 



lább megkezdi, hogy azt mások folytathassák ; más- 
kép : úttörő. 

JEGTU, (jég- tű) ösz. fn. 1) Azon ttíalakú szá- 
lacskák, melylyekké a fagyni kezdő víz átalakul, 
mielőtt tömör jéggé válnék. 2) A jegeczes testnek 
tüalakú szálai, részecskéi. 

JÉGTÜKÖR, (jég-tükör) ösz. fn. Tükör sima- 
ságú és fényességű jégtábla. 

JEG VEREM, (jég verem) ösz. fn. Verem vagy 
pinczeféle üreg, melyben nyárra való jeget eltenni s 
tartani szoktak. Hideg van itt, mint a jégveremben. 
Zsúppal, szalmával béllelt jégverem. Jégveremben tar- 
tani a húst. 

JÉGVIRÁG, (jég virág) ösz. fn. A bojtvirágok 
neméhez tartozó növényfaj ; szára lecsepült, levelei 
tojáskerekek, váltogatok, apró vízhólyagokkal rakot- 
tak ; virágai kocsántalanok, fehérek. (Mesembryan- 
themum crystallinum). 

JEGZAJ, (jég-zaj) ösz. fn. Folyó vagy moz- 
gásban levő vizeken lefelé, vagy ide-oda úszkáló jég- 
darabok. Egyszerűen : zaj. Jön a zaj. Sűrűn megy a 
zaj a Dunán, nemsokára beáll. A zaj nagy kárt tett a 
hidakban és hajókban. Zajos, jégzajos árvíz. 

JÉGZÁPOR, (jég-zápor) ösz. fn. Eső helyett 
ömlő sürü jég. 

JÉGZÁTONY, (jég-zátony) ösz. fn. Sekélyes 
vizeken megfeneklő s zátony gyanánt összetorlott 
jég. V. ö. ZÁTONY. 

JEGZIK, (jeg-ez-ik) k. m. jegzélt, htn. — eni. 
Vízről vagy más folyadékról is mondjuk , midőn je- 
gesedni kezd vagy jéggé fagy, jegedzik. 

JÉGZUZÓ, (jég-zuzó) ösz. fn. lásd : JÉG- 
TÖRŐ. 

JEGY , (a héberben yv am. megismerni , ész- 
revenni) fn. tt. jegy-et, harm. szr. — e. Tiszta gyöke 
vagy gyökeleme je, melyből gy és l egyszerű kép- 
zőkkel két rokonértelmü szók, u. m. jegy és jel szár- 
maznak, s eredetileg valami mozgékonyt jelentenek. 
(V. ö. J betű jelentése). Jegy és jel legáltalánosb ér- 
telemben elválasztható ismertető része vagy toldalé- 
ka valamely tárgynak, pl. iratdarab valamely árun, 
irománycsomón, mutató valamely házon (korcsmán, 
vámnál), tornyon (mint kereszt, kakas) stb. Különö- 
sebben : Jegy, 1) ismertető, megkülönböztető vonása 
vagy tulajdonsága valamely tárgynak, s ennek létét, 
valódiságát , egyéniségét stb. meghatározza. Van 
belső jegy, mely a dolognak természetében fekszik, s 
annak beltulajdonságát mutatja ki, pl. az oklevél hi- 
telességének belső jegyei : írásmód, az illető korban 
vagy században divatozott betüalakok, írásbeli saját- 
ságok stb. külső jegyei : papir vagy hártya minemü- 
sége, tinta festéke, pecsét stb. Állandó jegy, mely a 
tárgyon folytonosan megmarad ; változó jegy, mely 
időnként változik, pl. személyes leírásban állandó 
jegyek : termet magassága vagy alacsonsága (a fel- 
nőtteknél), szőkeség v. barnaság, borgas orr, szemek 
színe stb. változók : a hajék, szakái vagy bajusz 



239 



JEGY— JEGYADOMANY 



JEGYAJÁNDÉK— JEGYEZÉS 



240 



alakja, színe, ruházat, egészséges vagy beteges szín stb. 
Lényeges jegy, mely a tárgynak lényegét teszi ; mel- 
lékes jegy, mely a lényegességnek egyedül kifolyása, 
eredménye, pl. emberben lényeges jegyek a lélek és 
test, mellékesek a lélek műveltsége, test ügyessége. 
2) Valamely tárgynak oly tulajdonsága, mely külön- 
böztetés végett mesterségesen adatott neki, pl. jegy 
a ruhán, jegy (bélyeg) a marhán, jegy a ludak , ré- 
czék talpán. 3) Rendkivüli természeti tulajdonság, 
pl. lenesealakú folt az arczon, eperforma csomócska 
vagy szömörcsök a bőrön. 4) Kis czédula vagy bar- 
cza, melynek elémutatása által valamit igényelhe- 
tünk, pl. belépti jegy, melylyel színházba, tánczviga- 
lomba, valamely társulatba stb. bemehetünk ; vám- 
jegy, melylyel a vámon keresztül bocsáttatunk ; ven- 
dég- v. asztaljegy, melynél fogva bizonyos lakomában 
helyet és részt kapunk stb. Jegyet váltani, am. be- 
lépti, asztal- vagy más hasonló jegyet pénzért sze- 
rezni. 5) A házasodok közt divatozó viszonyos aján- 
dékok, pl. gyürü, kendő, pénz, ruha. Valamit jegybe 
adni. Jegyet váltani (am. jegygyüi üt, jegykendöt stb. 
váltani). A menyasszonyt jegypénzzel , jegyruhával 
megajándékozni. 6) Azon állapot, midőn férfi és nő 
egymásnak házassági ígéretet tesznek. Jegyben lenni. 
Jegyben járni. Innen : eljegyezni. 7) Mint a jegyez, 
jegyző, jegyzék származékokból kitetszik, a ,jegy' szó 
teszen emlékeztető valamit, vagyis oly dolgot , mely 
bizonyos tárgyakat eszünkbe juttat, feledéstől meg- 
ment, milyenek pl. a rovási jegyek, a jegyzőknek 
irásai, melyekben előlegesen a tárgyak fő vonalait 
följegyzik. Utasító jegy, az iratokban, könyvekben, 
mely bizonyos megjegyzésre utal. 8) A csillagtanban 
azon tizenkét csillagzat, melyek a barkört ugyan- 
annyi részre osztják fel. Kos, bika. ikrek, rák, oroz- 
lán, szűz jegye. Innét jelenti azon időszakot is, ille- 
tőleg hónapot, melyben bizonyos jegy uralkodik. 
Kos jegyben született, azaz martius 21-től april 21-kig 
számított időközben. 

Mind hangra, mind értelemre nézve közel ro- 
kon vele : jel, mennyire mindegyikben bizonyos is- 
merés vagy ismertetés vagy észrevétel alapfogalma 
rejlik , aminthogy több nyelvben azon egy szóval 
fejeztetik ki, pl. signum, Zeichen, rjrjutov stb., de a 
magyarban azon finom különbséggel, hogy a jegy 
közelebbi, a jel rendesen távolabbi összeköttetésben 
van a tárgygyal, melyet ismertet vagy megkülönböz- 
tet ; igy az időben is a jel inkább azt mutatja, ami 
történt, vagy ami történni fog, vagy aminek történ- 
nie kell, vagy lehet, midőn a jegy jobbára azt adja 
tudtunkra, ami valóban létezik. Vannak esetek , mi- 
dőn egyiket a másikkal fölcserélni lehet, pl. jegy 
vagy jel a házon, a ruhán, az arczon, a mondottakat 
följegyezni vagy följelelni ; de nem mondhatni jegyet 
adni, e helyett jelt adni, és mást jelent : jegyes em- 
ber, mást pedig jeles ember stb V. ö. JEL. 

JEGYADOMÁNY, (jegy-adomány) ösz. ín. 1) 
Ajándék pénzben , ékszerekben , ruhában stb. , me- 
lyet menyasszonyának a vőlegény ad. 2) Pénzbeli 



vagy más ingó és ingatlan vagyon, melyet leginkább 
a szülék leányuknak vagy más rokonok íb a meny- 
asszonynak , férjhez menetel alkalmával adnak. Ez 
utóbbi már a házasulás után máskép : hozomány. 

JEGYAJÁNDÉK, (jegy-ajándék) ösz. fn. lásd : 
JEGYADOMÁNY. 

JEGYBANK, (jegy-bank) ösz. fn. Oly bank, 
mely valóságos érezpénzt képviselő levélkéket (je- 
gyeket) bocsát ki, s ezeknek érczpénzzel felváltását 
igéri annak, ki azokat e végett elémutatja. 

JEGYBÉLI, JEGYBÉLI, (jegy-béli) ösz. mn. 
1) Menyasszonyi jegyet illető, arra vonatkozó. Jegy- 
béli ajándék. 2) Jegyben járó, levő. Jegybéli leány. 
(Margit élete). 

JEGYBENJÁRÓ, (jegyben-járó) ösz. mn. Férj- 
hez menendő, különösen hajadon nőről mondjuk, mi- 
dőn szokott szertartással, pl. jegykendő vagy gyürü 
cserélése által stb. bizonyos férfival házassági szer- 
ződésre lép azon időig, midőn innepélyes eskü által 
összekel vele. 

JEGYBÉR, (jegy-bér) ösz. fn. 1. JEGYPÉNZ. 

JEGYCZIPO, (jegy-czipő) ösz. fn. Menyasszo- 
nyi czipő, melyben jegyet vált, vagy melylyel neki 
vőlegénye kedveskedik. 

JEGYES, (jegy-es) mn. tt. jegyes-t, v. — et, tb. 
— ek. Bizonyos jegygyei bélyegzett, megkülönbözte- 
tett. Jegyes ökör, ló, juh. Jegyes talpú hidak, kacsák. 

JEGYES, (jegy-és) fn. tt. jegyés-t, tb. — ék, 
harm. szr. — e. Férfi és nő, kik bizonyos szertartás, 
pl. kézfogás, jegygyűrű, jegykendő váltása által egy- 
másnak házasságot Ígértek. Megsebesítetted az én szí- 
vemet én húgom, jegyesem. (Énekek éneke 4. fej. 9. v.). 

JEGYESSÉG, (jegy-es-ség) fn. tt. jegyességét. 
Jegybenjáró állapot, jegybenjárás. 

JEGYETLEN , (1) , (jegy-etlen) mn. lásd : 
JEGYTELEN. 

JEGYETLEN, (2), (jegy-etlen) mn. tt. jegyet- 
len-t, tb. — ék. Amin semmi rendkivüli, kitűnő vagy 
mesterséges jegy nincs. Jegyetlen tiszta bör. Jegyetlen 
fehérruha. Jegyetlen ökör, ló, birka, ludak. Határozó- 
kép am. jegy nélkül, meg nem jegyezve. 

JEGYEZ, (jegy-ez) áth. m. jegyez-tem, — tél, 
— étt, v. jegyzettem, jegyzettéi, jegyzett ; htn. — ni v. 
jegyzeni, parancs. — z. 1) Valamit bizonyos jegy ál- 
tal megkülönböztet. Fehérruhát jegyezni. Könyveket 
jegyezni. 2) Valamit emlékeztetésül eszébe felró. Ezt 
megjegyzem magamnak. Jól megjegyezd, mit mondtam. 
3) Bizonyos eszméket, gondolatokat, mondatokat 
emlékezet okáért felró, felír. A tanár eléadását je- 
gyezni. A gyűlési beszédeket jegyezni. Nem érdemes 
minden haszontalan czikornyát följegyezni. Az eladott 
áruk mennyiségét és árát bejegyezni. 4) Eljegyezni, 
mondjuk férfiról, midőn valamely nővel házassági 
szerződésre lép, s kézfogót tart. Eljegyzeni valakit 
házastársul. 

JEGYEZÉS, (jegyez és) fn. 1. JEGYZÉS. 



241 



JEGYEZETLEN— JEGYSZO 



JEGYTELEN— JEGYZET 



242 



JEGYEZETLEN, (jegy-ez-etlen) iuu. ti. jegye- 
zetlent, tb. — ék. Ami jegyezve nincsen, ./egyezetten 
fehér ruha. Jegyezetlen yulyamarha. V. ö. JEGYEZ. 
Határozókép am. jegyzet nélkül , nem jegyezett ál- 
lapotban. 

JEGYGYŰRŰ, (jegy-gyürü) ösz. fn. Gyürü, 
melylyel a házasulandó személyek egymást megaján- 
dékozzák. Jegygyűrűi váltani. Visszaküldeni, vissza- 
kérni a jegygyűrűt. 

JEGYING, (jegy-ing) ösz.. fn. Ing, melyet a 
vőlegény menyasszonyának, vagy ez annak ad. 

JEGYIRÁS, (jegy-irás) ősz. fn. írás neme, 
mely nem bizonyos ábécze betűivel, hanem valamely 
képjelek által történik. 

JEGYJÓSZÁG, (jegy-jószág) ősz. fn. L JEGY- 
ADOMÁNY. 

JEGYRE, (jegy-ke) fn. tt. jegykét. Kis jegy, 
lapka ; idegenből kölcsönzött szóval : ezédula. 

JEGYKENDŐ, (jegy-kendő) ösz. fn. Fehér 
kendő, melyet kézfogás alkalmával a menyasszony a 
vőlegénynek ad. 

JEGYNÉV, (jegy-név) ösz. fn. Némelyek által 
a melléknév helyett ajánlott nyelvtani műszó , mely 
csakugyan helyesebb is volna. L. MELLEKNÉV 
és v. ö. JEGYSZÓ. 

JEGYÖLTÖZET, ( jegy-öltözet) ; 1. JEGYRU- 
IIÁZAT. 

JEGYPÉNZ, (jegy-pénz) ösz. fn. Pénz, mely- 
lyel a vőlegény megajándékozza menyasszonyát ; to- 
vábbá azon pénzmennyiség, melyet a menyasszonynak 
szüléji vagy más rokonok férjhezmenetele alkalmá- 
val adnak. 

JEGYPŐRÖLY, (jegy-pőröly) ösz. fn. 1) Pö- 
röly, vagy helyesebben, kis kalapács, melylyel a fő 
kovácslegény, vagy maga a mester az ülőt vereget- 
ve, tudtára adja a többi kalapáló legénynek , mily 
módon ? erősebben-e vagy gyöngébben verjék ? s 
mikor fordítsák meg a munka alatt levő izzó vasat. 
Ezt a kovácsok cz(/Vázás-nak nevezik. 2) Pőröly kü- 
lönféle érczmiveseknél, melybe a mester neve vésve 
van, s melylyel a legények az illető mühelybcli 
munkákat megjegyzeui szokták. 

JEGYRUHA, (jegy-ruha) ösz. fn. Általán am. 
menyasszonyi ruha. Különösen azon ruha, melylyel 
a vőlegény menyasszonyának kedveskedik. 

JEGYRUHÁZAT, (jegy-ruházat) ösz. fn. Min- 
denféle ruhaneműk vagy öltözékek , melyeket a 
menyasszony íérjhezmenéskor szüleitől vagy más 
illetőktől kap. 

JEGYSÜTŐ, JEGYSÜTŐVAS, (jegy-sütő-vas) 
ösz. fn. 1. BÉLYEGVAS. 

JEGYSZEDÖ, (jegy-szedő) ösz. fn. Aki vala- 
mely mutatványhoz a belépti jegyeket átveszi. 

JEGYSZÓ, (jegy-szó) ösz. fn. Általán beszéd- 
rész, mely a főnévnek (lénynévnek) minőségét vagy 
pedig munkásságát fejezi ki, tehát melléknév (jegy- 
név) és ige együtt. 

AKAD. NAQy SZÓXÁll. Ili, KÖT. 



.TEGYTELEN, (jegy telén) ; 1. JEGYETLEN. 

JEGYÜL, (jcgy-ül) ih. Jegy gyanánt, jegy 
fejében , különösen menyasszonyi jcgyajáudokul. 
Drága karpereczet, aranylánezot ) gyűrűt adni jegyül 
a menyasszonynak. 

JEGYVÁLTÁS, (jegy-váltás) ösz. fn. Szertar- 
tás, midőn a házasulandó személyek egymással gyű- 
rűt váltanak, kezet fognak, s helybeli szokások sze- 
rént különféle módon kinyilatkoztatják abbeli Ígérő- 
töket, hogy egymással házasságra lépnek. Népies 
köznyelven : kézfogó v. kézfogás. 

JEGYVÁLTÁSI, (jegy-váltási) ösz. mn. Jegy- 
váltást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Jegy- 
váltási szertartás. 

JEGYVÁLTÓ, (jegy-váltó) ösz. fn. Házi üu- 
nepély, midőn a házasulandók jegyváltása történik. 

JEGYZ, 1. JEGYEZ. 

JEGYZÉK, (jegy-ez-ék) fn. tt. jegyzék-ét, harin. 
szr. — e. 1) írásba tett észrevétel , emlékeztetés 
okáért. A teendőket különös jegyzékbe tenni. 2) Lajs- 
trom. A jutalmazandók neveinek jegyzéke. 3) Bizonyos 
tárgyaknak öszveirása, pl. árjegyzék, melyben az 
áruk, napszámok, munkabér s több efféle egyenként 
elszámláltatik. Benyújtani a kiadások és bevételek 
jegyzékét. Házi bútorok, edények, szerszámok jegyzéke. 

JEGYZÉKIRAT, (jegyzék- irat) ösz. fn. 1) Bi- 
zonyos tárgyak jegyzékét magában foglaló irat. 
Egyszerűen : jegyzék. 2) Egyik hatóságnak a másik 
hasonló rangúhoz küldendő vagy küldött levele 
avagy válasza ; máskép : átirat. Felsőbb hatósághoz : 
felirat, v. fölterjesztés küldetik. 

JEGYZÉKKÖNYV, (jegyzék-könyv) ösz. fn. 
Könyv, melyben mindenféle jegyzékek iratnak, kü- 
lönösen a kereskedőknél a ,Notizbuch' magyar ne- 
vezete. 

JEGYZÉKLAP , (jegyzék-lap) ösz.,fn. Oly lap 
valamely iratcsomóban, melyre bizonyos jegyzékeket 
igtatnak p. folyamjegyzék, árjegyzék. 

JEGYZÉKVÁLTÁS, (jegyzék- váltás) ösz. fn. 
Két vagy több egyenlő állású hatóságnak egymással 
közlött vagy folytatott levelezése. V. ö. JEGYZÉK- 
IRAT. 

JEGYZEMÉNY, (jegy-ez-e-mény) fn. tt. jegy- 
zeményt, tb. — ék. L. JEGYZET. 

JEGYZÉS, (jegy-ez-és) fn. tt. jegyzést, tb. 
— ék, harm. szr. — e. Általán cselekvés, melynél 
fogva valamit jegyzünk. V. ö. JEGYEZ. Jegyzéssel 
foglalkodni. Ruhák jegyzése. Barmuk, baromfiak jegy- 
zése. Öszvetételei : megjegyzés, följegyzés, kijegyzés, 
bejegyzés, összejegyzés. 

JEGYZET, (jegy-ez-et) fn. tt. jegyzet-ét, harm. 
szr. — e. Észrevétel vagy emlékirat, valamely fő- 
tárgyhoz kapcsolt függelék, mellékes ötlet, vagy ki- 
vétel stb., melyet följegyzeni szoktunk. Jegyzetek 
valamely munkára, könyvre. Olvasni jegyzetek nélkül 
nem sokat ér. A tett jegyzetekből bírálatot írni vala- 

16 



243 



JEGYZETJEL— JET. 



JELADÁS— JELELGET 



244 



mely műről. A tanár déadása után irt jegyzeteket 
hozzákapcsolni a tankönyvhöz. Magyarázó jegyzet. 

JEGYZETJEL, (jegyzet-jel) ösz. fn. Utasító j 
jegy; 1. JEGY 7). 

JEGYZETLEN, 1. JEGYEZETLEN. 

JEGYZŐ, (1), (jegy-ez-ö) mn. tt. jegyzö-t. Aki 
valamit jegyez, vagy amivel jegyeznek valamit. Ru- 
hákat jegyző leány. Jegyző bélyegvas. Jegyző pöröly. 

JEGYZŐ , (2) , (mint föntebb) , fn. Hivatalos 
személy vagy tisztviselő , ki valamely társulatnak 
vagy hatóságnak köz tanáeskozásait s határozatait 
írásba foglalja , levelezéseiket viszi , rendeleteiket 
közli stb. Vármegyei, városi, községi jegyző. Kereske- 
delmi, gazdasági, művészi egyesület jegyzője. Az elnök 
és jegyző aláírásával kiadott iromány. Szenlszéki jegy- 
ző. Czéhbeli jegyző. Főjegyző, aljegyző. Tiszteletbeli fő- 
jegyző, aljegyző. 

JEGYZŐI , (jegy-ez-ó'-i) mn. tt. jegyzöi-t, tb. 
— ek. Jegyzőt illető, ahhoz tartozó , arra vonatkozó. 
Jegyzői hivatal. Jegyzői aláírás. Jegyzői fizetés. Jegy- 
zői lak , iroda. 

JEGYZŐKÖNYV , (jegyző-könyv) ösz. fn. 
Könyv , melyben valamely hatóság vagy társulat 
ügyeiben tartott tanácskozások, s azok folytában ho- 
zott határozatok följegyeztetnek. Közgyűlési, törvény- 
széki jegyzőkönyv. Iparkamara jegyzökönyve. Tudomá- 
nyos egyetemi jegyzőkönyv. Jegyzökönyvet felolvasni, 
hitelesíteni , meghamisítani. Jegyzőkönyvből kivonato- 
kat tenni, határozatokat kiirni. Vallomási jegyzőkönyv, 
melyben a vádlott vallomása a fenyítő bíróságnál föl- 
jegyeztetik. Tanuzási jegyzőkönyv , melyben a tanúk 
eléadása jegyeztetik föl. 

JEGYZŐKÖNYVI, (jegyző-könyvi) ösz. mn. 
Jegyzőkönyvre vonatkozó , azt illető , ahhoz tartozó. 
Jegyzőkönyvi fogalmazványok , czikkek. 

JEGYZŐKÖNYVILEG, (jegyzö-könyvileg) ösz. 
ih. Jegyzőkönyvbe igtatva. 

JEGYZŐKÖNYVVEZETŐ , (jegyző-könyv-ve- 
zető) ösz. fn. Aki valamely jegyzőkönyv szerkeszté- 
sével van megbízva. 

JEGYZÖSEG , (jegy-éz-ő-ség) fn. tt. jegyzöség- 
ét , harm. szr. — e. 1) Jegyzői hivatal. Jegyzöségért 
folyamodni. Jegyzöséget viselni. Vármegyei, városi, fa- 
lusi, szentszéki jegyzöség. 2) Jegyzők személyzete. 

JEGYZÖSEGI , (jegy-ez-ő-ség-i) mn. tt. jegyző- 
ségi-t, tb. — ek. Jegyzőségre vonatkozó , azt illető, 
ahhoz tartozó. Jegyzöségi hivatalszoba, iroda. 

JÉH v. JÉJ, 1. JÉ. 

JEHI, puszta Veszprém megyében ; helyr. Jelű- 
be , — ben, — bői. 

JEKE, falu Szabolcs megyében ; helyr. Jéké-n, 
— re, — röl. 

JEKELFALVA , helység Szepes megyében ; 
helyr. Jekelfalvá-n, — ra, — ról. 

JEL , (finnül : jclki) ; fn. tt. jel-l , v. ritkábban 
■— et , tb. — ek , harm. szr. — e. Tájejtéssel : gyei. 
Általán tárgy vagy tulajdonság , vagy cselekvény, 



szenvedés, állapot , mely valamire távolabbról mutat 
vagy figyelmeztet ; továbbá , mely tudtul adja, hogy 
valami történt vagy történik, vagy történni fog, vagy 
valaminek történnie kell , lehet , szabad , p. a sok 
pénz és kincs gazdagság jele ; bizonyos bibircsók az 
arezon iszákosság jelei ; a hadseregek rendkívüli já- 
rása háborúnak jele ; a befagyott ablak nagy hideg- 
nek jele stb. Különösen 1) Taglejtés által nyilatkozó 
cselekvés , szenvedés vagy állapot , mely által máso- 
kat valamire figyelmeztetünk. Kézzel , integetéssel, 
szemvágással , lábtoppanással jelt adni. 2) Hang ál- 
tali figyelmeztetés. Köhentéssel, fűtytyel , puska-ágyu- 
lövéssel , dobbal , trombitával jelt adni. 3) Kitűzött, 
szembeötlő, s távolabbról figyelmeztető tárgy. Zászló- 
val , kendövei, kalapemeléssel jelt adni. 4) Rendkívüli 
tünemény , melytől valamely eredményt várunk vagy 
gyanítunk. Egi jelek. Jelek lesznek a napban és hold- 
ban. (Evangy). Ezen jelben győzni fogsz. 5) Nyoma 
valaminek , melyből kitűnik , hogy valami történt. 
Több vágás, szúrás jelei látszanak orczáján. Sok jelét 
adta vitézségének. 6) A lelkületnek kitűnő bélyege. 
A sok csudálkozás és bámulás tudatlanságnak jele. 
Semmi jelét nem adta nagylelkűségének. Ebből szár- 
maznak a jeles és jellem szók. V. ö. JEGY. 

JELADÁS , (jel-adás) ösz. fn. Cselekvés, mely 
által másokat valamire figyelmeztetünk , p. intve , 
taglejtve, vagy bizonyos tárgy kitűzésével, p. lobo- 
góval, kendővel , vagy előre meghatározott móddal, 
p. puska-, ágyulövéssel, harangozással stb. V. ö. JEL. 

JELBESZÉD , (jel-beszéd) ösz. fn. 1) Beszéd 
jelek által , milyen a siketnémák beszéde. 2) Színi 
eléadásnak neme , midőn a szereplő személyek egye- 
dül taglejtések által működnek. Máskép : néma áb- 
rázolat. 

JELBESZÉDI, (jel-beszédi) ösz. mn. Jelbeszé- 
det illető, arra vonatkozó. Jelbeszédi taglejtések. 

JELEL, JELÖL, (jel-él) áth. m. jelel-t. 1) Va- 
lamit bizonyos jel által szembetűnővé , észrevehetővé 
tesz ; jel által megkülönböztet valamit. Erdei úton 
szalmával jelelni a fákat , hogy az utasok el ne téved- 
jenek. A határvonal húzás 'ra pontokat jelelni. Meg- 
jelelni a helyet , hol valami nevezetes történt. 2) Ki 
igekötővel am. kitűz, kiválaszt, bizonyos czélból elő- 
legesen számba vesz valamit. Kijelelni a legderekabb 
vitézeket. Kijelelni a vágni való fákat az erdőben. 3) 
Bizonyos hivatalra, rangra, méltóságra, a folyamodók 
vagy ajánlottak közöl valakit vagy valakiket kitűz, s 
választás alá terjeszt. Bírónak, tanárnak, v. birói, ta- 
nári hivatalra jelelni valakit. Hármat jelellek törvény- 
széki ülnökségre. 

JELÉLÉS, JELÖLÉS, (jel-élés) fn. tt. jelélést, 
tb. — ék , harm. szr. — e. Cselekvés , melynél fogva 
valamit vagy valakit jelelünk. V. ö. JELEL. Útvona- 
lak jelelésc. Fák jelelése. Jelelés valamely hivatalra, 
méltóságra. Igekötőkkel : kijelelés, megjelelés. 

JELÉLGET, (jel-él-get) gyak. áth. m. jeléiget- 
tem, — tél, — élt. Gyakran vagy apródonként , ré- 
szenkéut jelel. Olvasás közben jelelgetni. 



245 



JELÉLGETÉS— JELEN 



JELEN— JELENET 



240 



JELÉLGETES, (jel-él-get-és) fn. tt. jelélgelés-t, 
tb. — ék. Cselekvés, midőn jelelgetünk. V. ö. JE- 
LÉLGET. 

JELÉLŐ, (1), (jel-él-ő) mn. tt. jelél8-t. Kitün- 
tető , megkülönböztető , kimutató. Utat jelelő fasor. 
Határt jelelő árkok, dombok. Jelelő oszlop, karó, csö- 
vek. Jelelő vas. 

JELÉLŐ, (2), (mint föntebb) , fn. 1) Személy, 
ki valamit bizonyos jel vagy jelek által kioiutat , ki- 
tüntet , vagy eszében felró , pl. a kalangyákban az 
aratórészt, az erdőben a magfát. 2) Hivatalosan meg- 
bizott személy , ki valamely hivatalra , méltóságra 
stb. bizonyos személyeket kitűz , s választás alá bo- 
csát. A vármegyei tisztujitásokon a főispán vagy he- 
lyettese a jelelő. 

JELÉLŐCZÖVEK , (jelélő czövek) ösz. fn. 
Földbe vert ezövek , mely által valamit jelelnek, p. 
a mérnökök jelelőczöveke. 

JELÉLT, JELÖLT, (l), (jel-el-t) mn. tt. jelelt- 
et. Akit vagy amit kijeleltek , megjeleltek, vagyis bi- 
zonyos jel által kitüntettek. Jelelt utak az erdőségen. 
Vágásra jelelt fák. Hancsíkokkal jelelt rétek. 

JELÉLT, JELÖLT, (2), (mint föntebb) fn. 
Személy, kit valamely hivatalra kitűztek , s választás 
vagy kinevezés alá bocsátottak. Papi jelelt. Mondják 
tanulókról is, kik valamely iskolai folyamot elvégez- 
vén, felsőbb osztályba lépni készülnek. Szónoklat, köl- 
tészet, bölcsészet jelöltjei. (Candidatus). 

JELEN v. JELÉN, (1), (jel-én) mn. tt. jelén-t, 
tb. — ek. Igen érdekes adat a magyar észjárásból és 
magyar nyelv ősrégiségéböl. Midőn t. i. több más 
nyelvek a .jelen' fogalmát öszvetett alakokkal adják, 
pl. a hellén nagsifii. TtttQcov , a latin praesens , a né 
met Gegenioart, gegenwá'rtig stb., melyeknek előrésze 
am. előtt, s az egész am. előtte levő , a magyar egy- 
szerű en képzővel a jel szóból származtatja , mintha 
mondaná : jellel biró , létének jelét, jelenségét adó, 
minthogy se a múlt , se a jövő , lételének jelét nem 
adja, nem adhatja. 1) Mondjuk általán oly időről, 
mely most van, mely még le nem folyt , legyen az a 
legkisebb időpont, vagy hosszabb időszak. Jelen perez, 
jelen óra, jelen nap, jelen évszak , jelen év , jelen szá- 
zad. 2) Mondjuk eseményekről , melyek most folyó 
időben történnek. Jelen zavarok, belháborúk. Az utóbbi 
e hangzóra nézve megjegyzendő , hogy az ö-ző szó- 
járásokban mind ere , mind ö-re van példánk, tehát 
az e is kétképen (nyiltan és zártan) ejthető. „Jelen- 
tötte bemenetele okát." Kriza J. gyűjteményében a 
XIII. népmesében. ,Jelönnen' Benigua asszony ima- 
könyvében (Nyelvemlékek II. kötet). A Nádor- codex- 
ben , Debreczeni Legendáskönyvben is stb. jelövik. 
Képzésre nézve jelén mn. olyan mint: alacson, rokon 
(régente : rákon), kicsin, külön. V. ö. JELÉN fn. 

JELEN v. JELÉN, (2), (1. JELEN, mn.); fn. tt. 
jelén-t, tb. — ék. Mostani állapot, mely folyamatban 
van , mely még cl nem múlt. Minthogy az időre vo- 
natkozik , az idő pedig folyton halad , szorosan és 
észtanilag véve a jelen képzelhető legrövidebb idő- 



perczet teszen , melyhez képest a legközelebbi ido- 
perczenet egyfelől múlt , másfelől jövő. Egyébiránt 
köz értelemben az előttünk lefolyó idő valamely hú- 
zomos részét, s a benne eléforduló események öszve- 
gét is jelennek mondjuk. E népnek sem múltja , sem 
jelenje, talán jövője sincs. 

„Lelkem velem ködös mesékbe játszik, 
A jelent s otthont is elfeledem." 

Tisza Domokos. 
L. JELEN, (1), mn. Képzésre olyan, mint a szégyen, 
özön , kölcsön szóké. Nyelvtani ért. jelenti álta- 
lán az igének azon időbeli módosítását, mely a cse- 
lekvés , szenvedés , vagy állapot mostaniságát fejezi 
ki , melyet a múlt megelőz , a jövő pedig követ , p. 
irok, irsz, ír ez jelen ; írtam, írtál, írt ez múlt ; íran- 
dók , irandasz , irand ez jövő. A viszonyos jelenek 
közt külön alakja van .jelen a múltban' időnek , me- 
lyet láss .Múlt' fn. alatt. Ugyanitt látható, miszerint 
elbeszélésekben műit helyett is használtatik. Figyel- 
met érdemel a magyarban a jelen a jövőben' is, me- 
lyet láss ,JÖvő' fn. alatt. V. ö. IGEIDŐ. 

JELÉN, (3), (jel én) ih. 1) Most, és ezen he- 
lyen, p. Jelen vagyok. 2) Akármely határzott időben 
és helyen. Jelen voltam a közgyűlésen. Minden ülésben 
jelen leszek. Kik voltak jelen a minapi hadgyakorla- 
ton f A ki nem volt az iskolában jelen, írassék föl. — 
Úgy látszik, hogy itt az én íulajdoukép nem a módot 
jelentő határozó, hanem inkább állapító képző, s je- 
lén vagyok am. az adott, vagy határozott jelre itt va- 
gyok, épen úgy, mint ezen mondatokban : helyén va- 
gyok, résen van a füle. Miért itten állandóbban zárt 
e-vel irandó. 

JELEN v. JELÉN , (4), (jel én) önh. m. jelent. 
L. JELENIK. 

JELENBEN , JELÉNBEN , (jel-en-ben) ih. Je- 
len , vagyis épen most folyó időben. Jelenben (jelen 
időben) sok a gond és baj, jövőben (jövő időben) majd 
mind máskép lesz. 

JELENE, puszta Görnör megyében; helyr. Jelc- 
né-n — re, — röl. 

JELENÉS, (jel-én-és), fn. tt. je.lénés-t. tb. — ék, 
harm. szr. — e. 1) Elétünés, láthatóvá, érezhetővé, le- 
vés bizonyos helyen és időben. 2) Különösen rendkí- 
vüli tüneménynek elétünése. Álomi jelenések. Meghol- 
tak lelkeinek jelenése, megjelenése. Angyali jelenések. 
Úrnak jelenése. Használtatik, ámbár nem szabatosan, 
jelenet helyett is , p. Szent János apostol jelenése 
(apocalypsis) 3) A színdarabokban a felvonásnak egy 
egy része, mely új szereplő személyek hozzájárulása, 
vagy elmenése által határoztatik meg. Az első felvo- 
násnak ötödik , hatodik jelenése. Egyébiránt ezen szó, 
inkább a szereplő személyek részletes működését je- 
lenti , s maga a felvonás része szaba'osabban szólva 
jelenet. 

JELENÉSKÖZ, (jelenés-köz); lásd : JELE- 
NETKÖZ. 

JELENET, (jelén-et) fa. tt. jelénet-et , harm.. 
■ . I i A /on tárgy, vagy tünemény, mely meg* 

16* 



247 



JELÉNETÉZ - JELÉNK ÉZIK. 



JELENKOR - JELENSÉG 



248 



jelenik , elétünik. Álomban, idegkórtan, elragadtatás- 
ban jeleneteket látni. Isteni jósoktól látott jelenetek. 
Szent János apostol jelenete. Isteni jelenet , azaz nyi- 
latkozat. Természeti, légköri, égi jelenetek. 2) L. JE- 
LENÉS, 3.)- 

JELÉNETÉZ, (jel-én-et-éz) áth. m. jelénetéz- 
f errtf — tél, — étt. Színi eléadásra alkalmassá tesz. 

JELÉNETI, (jel-én-et-i) mn. tt. jeleneti-t , tb. 
— ék. Jelenetre vonatkozó, azt illető , ahhoz tartozó. 
Jeleneti ábrázolat. 

JELENETKÖZ, (jelenet-köz) ösz. fn. Színjáté- 
kokban két jelenet között lefolyó idő. 

JELENGET, (jel -én-ég-et) áth. és gyak. ni. je- 
lénget-tem, — tél, —élt, par. jelengess. Gyakran, vagy 
lassan-lassan jelent, tudat, ismételt jelek által tüntet 
elé valamit. A futárok jelengetik a közeledő ellenséget. 
Év vége felé a hirlapszerkesztök jelengetik az előfize- 
tést. Visszaható ért. am. magát mutogatja , gyakorta 
elétünteti. A közeledő tél bizonyos tünemények által je- 
lengeti magát. Ösz végén jelengetik magukat majorok 
közöl a varjuk. Tavasz nyiltával jelengetik magukat a 
fecskék, gólyák. Az ideiglen elmaradt epekórság újra 
jelengeti magát. 

JELÉNGETÉS , (jel-én-ég-et-és) fn. tt. jelénge- 
tést, tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés vagy álla- 
pot, midőn valaki vagy valami jelengeti magát, vagy 
mást. A sok jelengetés után végre kitört a háború. 

JELENHATÓ, (jelen-ható) ösz. mn. L. JE- 
LÉNLEGÉS. 

JELÉNIDO, (jelen-idő) ösz. fn. Jelennen, épen 
most folyó idő , mely közvetlenül a múltat követi , s 
a jövőt megelőzi. Nyelvtani ért. igealak , mely ezen 
időt kifejezi , p. Írok, olvasok. L. JELEN (1). 

JELENIK , JELENIK , (jel-én-ik) k. m. jelent. 
1) Elétünik, láthatóvá, érezhetővé lesz, s mintegy 
jel által tudatja , hogy valamely bizonyos helyen és 
időben ott terem , vagy ott van. Szabatos nyelven 
megkülönböztetjük a jelen önh. és jelenik k. igéket. 
Emebben az ik miatt mindig némi kényszer, szenvedő 
állapot rejlik ; p. ,barátom hívásomra nálam megje- 
len' és ,a hirlap megjelenik'. 2) Bibliai nyelven mond- 
ják a mennyei szellemekről , midőn magukat embe- 
rek előtt láthatókká teszik. Imé az úr angyala meg- 
jelenek Józsefnek álmában. (Máté 2. 13). 

JELENÍT, (jel-én-ít) áth. m. jeléníl-étt htn. —ni 
v. — eni. Jelenvalóvá tesz , a jelenbe hoz által , azt 
eszközli , hogy a szemlélő vagy hallgató előtt valami 
úgy tűnik fel , mintha valósággal jelen volna, s a je- 
len időben történnék. 

JELÉNKÉZÉS, (jel én- kéz- és) fn. tt. jelénké- 
zés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Előleges mutatkozás , 
melynél fogva valaki megjelenni , vagy valami tör- 
ténni fog. 

JELÉNKÉZIK , (jel-én-kéz-ik) k. m. jelénkéz- 
tem, — tél, — étt. Többszöri jelek, előjelek által mu- 
tatja, hogy elétünni készül, vagy elétünni fog. A régi 
betegség előfutárai ismét jelmkeznek. A tél jelenkezik. 
Addig-addig jelenhetett, míg végié megjelent. 



JELÉNKOR, (jelen-kor) ösz. fn. Kor, vagy idő- 
szak, melyben most élünk , melynek eseményei előt- 
tünk fejlődnek ki , és folynak le. Jelenkorunk rajza, 
története. Jelenkorunk bonyolódott édlapota. A jelenkor- 
ról részrehaj latlan Ítéletet majd a jövő kor hoz. 

JELÉNKORI , (jelén-kori) ösz. mn. Jelenkort 
illető, abból való, ahhoz tartozó, arra vonatkozó, ab- 
ban történő. Jelenkori események. Jelenkori művészet, 
irodalom. 

JELENLEG, (jel-én-leg) ih. Moatani időben, 
mely előttünk foly. Szorosban véve : épen most, ezen 
perczben, pillanatban. Jelenleg minden állapotok füg- 
gőben vannak. Jelenleg gyanítani is nehéz, mi vár reánk. 
Jelenleg semmi bajom. 

JELÉNLEGÉS, (jel-én-leg és) mn. tt. jelénle- 
gés-t , v. — et , tb. — ek. Jelen alkalmazásben levő. 
Jelenleges hivatal. 

JELENLEGI, (jel-én leg-i mn. tt. jelenlegi t tb. 

— ek. Jelenleg , azaz mostan , ezen időben , különö- 
sen ezen perezben létező. Jelenlegi állapotommal meg- 
elégszem. 

JELÉNLÉT, (jelén-lét) ösz. fn. Állapot , midőn 
bizonyos helyen személyesen ott vagyunk. Jelenlé- 
temben történt. Ennek az illetők jelenlétében kell tör- 
ténnie. A te jelenléted nem szükséges. Átv. ért. lélek 
jelenléte am. készség vagy tulajdonság, melynél fogva 
valaki mindenféle viszontagságok , és események al- 
kalmával öntudatát megtartja , zavarba nem jön , 8 
eszének és lelki erejének hasznát venni képes. 

JELÉNLÉTEL, (jelen-létei) 1. JELENLÉT. 

JELENLÉVŐ, JELÉNLÉVŐ, (jelen-levő v. 

— lévő) ösz. mn. 1) Ki bizonyos helyen, és időben ott 
van, ott tartózkodik , ott mulat, stb. A gyűlésben csak 
a jelenlevő tagoknak lesz szavazata. Minden jelenlévő 
vendég egészségére inni. 2) Mondjuk tárgyakról , me- 
lyek kéznél vannak, melyek előttünk, mellettünk fek- 
szenek , eseményekről , melyek most történnek , idő- 
ről, mely most foly. A jelenlévő irományokat átnézni. 
Jelenlévő táborozás. A jelenlévő időben sok a baj. 

JELÉNNEMLÉVŐ, (jelén-nem-lévő) ösz. mn. A 
ki vagy a mi jelen nincsen. 

JELENNEN , (jel-énn-cn) ih. Eredetileg : jelé- 
nen ; a másik n csak nyomatosság kedveért tétetett 
közbe. Azon időben, mely most van, mely most foly. 
Máskép : jelenleg , v. jelenben. A régieknél .jelesül' 
helyett is. 

..Felkele ö seregével, 
És jelennen vén népével." 

Katalin verses Legendája. 

JELENSÉG, (jel-én-ség) fn. tt. jelénség-ét , 
harm. szr. — e. Altalán állapot , melyből valami ki- 
tűnik , s mely által valami tudomásra jut , különösen 
1) Maga azon jel , melynél fogva valaminek elétüntc 
tapasztalható. A tántorgó járás egyik jelensége a ré- 
szegségnek. 2) Azon jel , mely valaminek bizonyítá- 
sául szolgál. Több jelenségből kitűnik , hogy ö követte 
el a gyilkosságot. 3) Előjel, mely valami történendőre 



249 



JELÉNT --JELENTÉS 



JELENTÉS — JELÉNTV EN Y 



250 



mutat. A balatoni révészek a közeledő szélvész jelensé- 
geit ismerik. 4) Gyógytanban a betegség körül mu- 
tatkozó változások, melyekből annak állapota, módo- 
sulása, fokozata stb. kitűnik ; szabatosabban : kórjel. 
5) Szellemi , és természeti , rendes , és rendkívüli tü- 
nemény. Mennyei jelenség. Légköri jelenségek. Földi 
jelenségek. Jelenségek a napban, holdban, csillagokban. 

JELÉNT, fjei én-t) áth. m. jelént- ett, btn. — ni 
v. — eni, par. — s. 1) Tudósítást ad valaki vagy va- 
lami felöl, bogy ez itt van, bogy jelen van. A szolga je- 
lenti urának , hogy vendégek érkeztek. Használtatik 
visszahatólag is. Jelenteni magát a helybeli hatóság- 
nál. Kinek baja van, jelentse magát. Összetéve : beje- 
lent ; megjelent. Bejelenteni az előteremben várakozókat. 
Megjelenteni a bírónak , hogy katonák jönek. 2) Hir- 
det. Jelenteni a közönségnek , hogy innepély lesz. Je- 
lenteni valamely főember halálát. 3) Valaminek mi- 
benlétét , minőségét mutatja, értésül adja. Mit jelent 
ez t nemde vakmerőséget ? Ez nagyon sokat jelent. 4) 
Bizonyos értelme van. Nem tudom, ezen szó mit jelent. 
Ezen mondás nem azt jelenti, amit te gondolsz. 

JELENTÉK, fjel-én-t-ék) fn. tt. jelenték- ét , 
barin. szr. — e. Azon tárgy, vagy dolog , melyet bi- 
zonyos jel mutat. A különféle hadi dobolásoknak kü- 
lönféle jelentékeik vannak. A harang félreverésének je- 
lentéke valamely veszély, pl. tűz, árvíz stb. 

JELENTÉKDÚS , (jelenték-dús) ösz. mn. lásd 
JELENTÉKÉNY. 

JELENTÉKÉNY, fjel-én-t-ék-eny) mn. tt. je- 
lentékenyt tb. — ék. Sokat jelentő, fontos. Jelentékeny 
beszéd, izenet. 

JELENTÉKENYEN, fjel-én-t-ékény-en) ib. Je- 
lentékeny módon vagy mértékben. 

JELÉNTÉKÉNYSÉG , (jel-én-t-ék-énység) fn. 
tt. jelentékeny ség- ét, barm. szr. — e. Valamely dolog- 
nak sokat jelentő minősége, fontossága. 

JELENTÉKENYÜL, (jel én-t-ék-ény-ül) 1. JE- 
LENTÉKENYEN. 

JELÉNTÉKÉS, (jel-én-t-ékés) mn. tt jelénté- 
kés-t, v. — et, tb. — ek. 1. JELENTÉKENY. 

JELENTÉKÉSEN, (jel-én-t-ék-és en.) 1. JE- 
LENTÉKENYEN. 

JELENTÉKTELEN, (jel-én- t-ék-telen), mn. tt. 
jelentéktelen- 1, tb. — ek. Kevés fontossággal biró, nem 
nyomós , nem nevezetes. Jelentéktelen dolgokról szóló 
hirek. Határozókép am. jelenték vagy fontosság nél- 
kül, jelentéktelenül. 

JELENTÉKTELENÜL , (jel-én-t-ék-telen-ül) 
ib, Minden fontosság nélkül. 

JELÉNTÉKTELJES, (jelénték-teljcs) ösz. mn. 
1. JELENTÉKENY. 

JELENTÉS, fjei- én-t es) mn. tt. jelentés- 1 v. 
— et, tb. — ek. Nagy jelentésű, sokat jelentő , nagy 
dologra mutató. Jelentés mondat. Jelentés esemény. 
Jelentés előzmények. Jelentés készületek Máskép : jelen 
tös, jelentékeny. 



JELENTÉS , (jel-éu-t-és) fn. tt. jelentés-t , tb. 
— ék , barm , szr. — e. Cselekvés , mely által vala- 
mit jelentünk , pl. midőn másokat valami felől tu- 
dósítunk , vagy valamit hirdetünk. 2) Valaminek ér- 
telme. Egyes szavak , vagy egész mondatok jelentése. 
V. ö. JELÉNT. 

JELÉNTESSÉG , (jelén-t-es-ség) 1. JELÉNTÉ- 
KÉNYSÉG. 

JELENTÉSTÉTEL , (jelentés-tétel) ösz. fn. L. 
JELENTÉS, 1). 

JELENTÉSTEVŐ , (jelentés-tevő) ösz. mn. és 
fn. Hivatalnok vagy más személy , aki valamiről tu- 
dósítást ad. 

JELÉNTETLEN , (jel-én-t-et-len) mn. tt. jelén- 
tetlen-t, tb. — -ék. Akit , vagy amit nem jelentettek, 
miről tudósítást nem adtak, mit nem hirdettek, mit 
be nem mondottak. Jelentetlen látogatók. Jelentet len 
innepély. Határozókép am. jelentés nélkül. 

JELÉNTETLENÜL , (jel-én-t-et-len-ül) ib. A 
nélkül, hogy jelentették, vagy magát jelentette volna. 
Jelentetlenül bemenni valamely főúrhoz. Jelentetlenül 
bujkálni a városban. 

JELENTGET, (jel-én- t-get) gyak. áth. 1. JE 
LENGET. 

JELÉNTGETÉS, 1. JELÉNGETÉS. 
JELENTŐ, (1), (jel-én-t-ő) mn. tt. jelentöt. 
1) Aki , vagy ami valamit jelent , valamiről tudó- 
sít, valamit hirdet , valamit előre mutat , tudat stb. 
Háborút jelentő hirek. Telet jelentő tünemények. Be- 
tegséget jelentő kórjelek. 2) Hirdető. ítéleteket jelentő 
falragaszok. 3) Bizonyos értelemmel biró. Egy fogal- 
mat jelentő szó. Cselekvést, szenvedést, állapotot jelentő 
ige. Tárgyat jelentő főnév. 4) Nyelvtanban : jelentő 
mód-nak mondjuk , mely által az alany és állítmány 
közti viszonyt, minden egyébtől függetlenül , úgy a 
mint az valójában létezik vagy létezett, vagy létezni 
fog, fejezzük ki. 

JELENTŐ, (2), (mint föntebb) fn. Személy vagy 
hivatalnok, ki valamit jelent, hirdet, eléad. 

JELENTŐS, fjel-én-t-ő-ös) mn. tt. jelentős t, v. 
— et, tb. — ek. Sokat jelentő, fontos, nyomós, érde- 
kes , jelentékeny. 

JELÉNTŐSÉG, fjel-én-t-ö-ség) fn. tt. jelentőség- 
ét, harm. szr. — e. 1) Valaminek értelme, vagyis az, mi 
bizonyos jelentés alatt rejlik. A szavak jelentőségét jól 
felfogni. 2) Fontosság. Nem kell minden hirnek jelen- 
tőséget tulajdonítani. Ezen dolog nagy jelentőséivel 
bír. Ez utóbbi értelemben szabatosan : jelentősség. 

JELENTŐSÉGŰ, fjel-én-t-ő-ség-ü) mn. tt ,V 
léntőségű-t, tb. — ek. Jelentőséggel biró. Nagyjelen- 
tőségű hir. Kevés jelentőségű beszéd, esemény. 

JELENTŐSSÉG, (jel-én-t-ő-ös-ség) fn. tt. jelen- 
tősségét, harm. szr. — e. Valamely dolognak jelentó'3 
azaz sokat jelentő minősége, fontossága, nyomóssága. 
JELÉNTVÉNY, (jelent-vény) fn. tt, jelént- 
véuy t, tb. — ék, harm. szr. — e, v. — je. írásba fog- 
lalt jelentés, hivatalos tudósítvány. 



251 



JELENVALÓ — JELESKEDES 



JELESKEDIK— JELIGE 



252 



JELENVALÓ, (jclén-való) ösz. mn. 1) Jelenlé- 
vő. L. ezt. 2) Mondják különösen az időről. 

H Roszat ne félj s ne kivánj jót , 
Múlt és jövő közül , 
Öleld mog a jelenvalót , 
Mely játszik és örül." 

Kölcsey. 

JELÉNVALÓSÁG, (jelén-valóság) ösz. fn. Va- 
laminek jelenléte, mostanisága, ittenisége. 

JELES, (jel-es, finnül jalo); mn. ttjeles-t v. — ef, 
tb. — ek. Aki, vagy ami tulajdon értelemben vett jel- 
lel van megkülönböztetve pl. jeles fa, melyre az erdőn 
valamoly jelt vágtak, vagy kötöttek ; jeles arczú ember, 
kinek arczán valami rendkívüli folt , vágás , seb, stb. 
látszik ; érdemjeles vitéz, kinek érdemjele van. 

JELES, (1), Cjel-és), mn. tt. jelest, v. — et, tb. 
— ek. Átv. ért, kitűnő, derék , kiválasztott , bizonyos 
jó tulajdonságainál fogva másokat fölülmúló , szóval 
ki ritka szellemi , és erkölcsi jelek által különbözteti 
meg magát. Jeles vezér. Jeles vitéz. Jeles ifjú. Jeles 
költő, művész. Mondjuk tárgyakról is , melyek saját 
nemökben kitűnők, szépek , nagyszerük , ritkák, stb. 
Jeles egyház, templom. Jeles gondolat, 'ötlet, mondat. 
Jeles müvek. Jeles költemények. Jeles képek , szobrok. 
Jeles napok. Jeles pénz. 

A jeles, és jeles szók különbségének kimutatá- 
sára, mely a nyilt e és zárt e közt létezik, több nyelv- 
hasonlati példák vannak, mint : helyes, félhelyes gaz- 
da, és helyes ruha, helyes leány ; hegyes vidék, hegyes 
tartomány , hegyes ország , és hegyes tü , hegyes kés , 
hegyes orr ; begyes galamb, begyes leány, kinek nagy 
melle van, és begyes leány , ki rátartja magát ; nyer- 
ges ló, és nyerges, nyereggyártót jelentő főnév, jegyes 
mn. és jegyes fn. 

JELES, (2), (jel-és) fn. tt. jelés-t, tb. — ék. Os- 
kolai nyelven am. kitűnő szorgalmú ifjú, tanuló. Első, 
második jeles. (Eminens). Átalában is : jelesek. A nem- 
zet jelesei vagy jelsbjei. 

JELESBEN, (jel-és-b-en) ih. Különösen , neve- 
zetesen; máskép : jelesint, jelesül. Régiesen is. „Nagy 
sok több egyéb csudákkal is fénlék e szent Brigída ; 
jelösbeu hogy mind uronk Jézus s mind a bódog 
szűz Mária megvigasztalván őtet csudálatos lölki 
édösségekkel." Debreczeni Legendáskönyv. „És az 
utakat mindenütt állják, őrzik, és a szegénységet ide 
be nem bocsátják , jelesben onnat , ahol az Nagysá- 
god) jószága vagyon." 1560-adiki levél. Szalay Á. 

gyűjt. 

JELESEN, (jel-és-en) ih. 1) Derekasan, kitii- 
nöleg , dicsőén, dicséretcsen , magát megkülönbözte- 
tőleg, kiválólag. Jelesen viselni magát. Jelesen szóno- 
kolni. V. ö. JELES. 2) L. JELESÜL 2). 

JELÉSINT, (jel-és-int) 1. JELESBEN. 

JELÉSKÉDÉS, (jelés-kéd-és) fn. tt. jeléské- 
dés-t, tb. — ék. 1) Kiliinö tulajdonságokkal bírás. 2) 
Derekar, magaviselet. V. ö. JELESKEDIK. 



JELESKEDIK , (jel-és-kéd-ik) k. m. jelesked- 
tem, — tél, — étt. 1) Jeles , azaz kitűnő tulajdonsá- 
gokkal bir. Ezen város sok nagyszerű épületekkel je- 
leskedik. Jó borokkal jeleskedik. 2) Jelesen , dereka- 
san , kitünőleg viseli magát. Egyik fia a harezban , 
másik a művészet pályciján jeleskedik. 

JELESLEVÉL , (jeles-levél) ösz. fn. Pecséttel 
erősített oklevél. (Diploma.) 

JELÉSSÉG, (jel-és-ség) fn. tt. jelésségét. Tu- 
lajdonság, melynél fogva bizonyos személy vagy 
tárgy a maga nemében kitűnik , másokat fölülmúl ; 
tehát am. derékség , kitűnőség, ritkaság. E férfiúnak 
több jelességei vannak. Róma jelességeit leirni. 

JELÉSÜL, Cjel-és-ül) ih. 1) Kitünőleg, dereka- 
zan, dicsőén ; máskép jelesen : Jelesül viselni magát. 
Jelesül szónokolni.) 2) Kiváltképen, különösen, neve- 
zetesen. A szépmüvészetben, jelesül a zenében nagy elő- 
menetelt tett. „Eleget hápolódtam rajta .... gyelesül 
(jelesül) eszemben jutván az ő gonosz cselekedése , 
de nem volt mit tennem." 15 00-iki levél. Szalay Á. 
gyűjteménye. 

JELEZ, fjel-éz) áth. in, jeléz-tem, — tél, — étt vagy 
jelzett , htn. — ni vagy jelzeni. Jellel vagy jelekkel 
ellát. A telkeket jelezni. Az írást jelezni (vonásokkal , 
pontokkal stb. ellátni). 

JELÉZÉS, JELZÉS, (jel-éz-és), fn. tt. jelézés-t, 
tb. — ék. 1) Cselekvés, midőn jelezünk. 2) Maguk a 
jelek. 

JELÉZET, 1. JEÍ.ZET. 

JELÉZMÉNY, (jelez meny) fn. tt. jelézményt, 

— ék. Különböztető jel , melynél fogva valamit meg- 
ösmerüuk. 

JELÉZVÉNY, (jel- éz -vény) fn. tt. jelézvévyt, tb. 

— ék. 1) L. JELÉZMÉNY. 2) L. JELZŐ fn. 

JELFA , (jel-f.i) ösz. fn. Altalán fa , vagy 
ágas, karó , mely bizonyos jelül szolgál , milyenek a 
határfák, a molnárok vízmutató, vízmérő karói, út; i- 
lalmazó fák stb. 

JELFEJTÉS , (jel-fejtés) ösz. fn. Bizonyos je- 
lek, kivált égi tünemények, régi irat- vsgy rovatféle 
maradványok értelmének, jelentésének magyarázása. 

JELFEJTÖ, (jel-fejtő) ösz. fn. Személy , ki je- 
leket, kivált égi tüneményeket, péld. csillagok járása 
körül eléfordulókat magyaráz, s azokból holmi jöven- 
dőléseket mond , vagy régi titokszerü iratokat, rova- 
tokat értelmez. 

JELI, major v. puszta Vas megyében ; helyr. 
Jelibe, — ben, — bői. 

JELIGE, JELIGE, (jcl-íge) ösz. fn. 1) Ige , 
vagy mondat valamely szellemi mű homlokán , mely 
rendesen a mü tárgyára , annak czéljára , vagy a 
szerző egyéni gondolkozás-módjára vonatkozik, ilyen 
a Zrinyi Miklós-féle ismeretes jel/ge : Ne bántsd a 
magyart. 2) Ige, vagy mondat, melylyel a pályairók 
meg szokták jelölni az illető bírákhoz benyújtandó 
müveiket , és az ezeket kisérő , 9 neveiket rejtő zárt 
leveleiket. 



253 



JELIGÉS - JELLEM 



JELLEMEG YSEG —JELLEMZÉS 



254 



JELIGÉS , (jcl-igés) ösz. inn. Jeligével ellát- 
va, jegyzett. Jeligés pályairat. Jeligés levélke. V. ö. 
JELÍGE. 

JELISME, (jel-isme) ősz. fn. Kórjelck ismerete. 
V. ö. JELTUDOMÁNY. 

JELKÉP, (jel-kép) ösz. fn. Festvény, vagy rajz, 
s bármely müalak, mely valamely testi tárgyat ábrá- 
zol , a végett , hogy általa más valamire emlékeztes- 
sen, péld. a kakas az éberségnek jelképe , a lefestett 
szem jelképe az előrelátásnak , gondoskodásnak ; a 
mérleg az igazságnak , a kardot tartó kéz a büntető 
hatalomnak jelképe. Szélesb ért. mindenféle példá- 
zat , példabeszéd , melynek betűszerinti értelmén kí- 
vül mást jelentő értelme is vagyon, milyenek például 
a mesék. Végre valamely látható , bizonyos tényre 
figyelmeztető vagy emlékeztető jel , pl. valakinek a 
ház kulcsa adatik át annak birtoklása végett. (Sym- 
bolum, Embléma). Ujabb időben e helyett a jelvény 
sőt jelv szókat kezdették használni. 

JELKÉPES , (jel-képes) ösz. mn. Jelképpel el- 
látott. Jelképes ábrázolat. Jelképes beszéd. V. ö. JEL- 
KÉP. 

JELKÉPI , (jel-képi) ösz. mn. Jelképet illető , 
ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Jelképi czélzások. Jel- 
képi ötletek. 

JELKÉPILEG, (jel-képileg) ösz. ih. Jelkép 
alatt , jelképi modorban , példázatban. Az igazságot , 
vitézséget , ártatlanságot jelképileg elétűntetö fest- 
vények. 

JELLEG, (jel-el-eg) fn. tt. jelleg- ét. Ismertető jelek 
sajátsága. Alapjel, lényeges jel. 

JELLEGÉS , (jel-el-eg- és) mn. tt. jelleges-t , v. 
— et , tb. — ek. Sajátságos jellel vagy jelekkel biró. 

JELLEM , (jel-el-em) fn. tt. jellem-et v. — ét. 
harm. szr. — e. l) Kifejlett erkölcsi, és szellemi sa- 
játságok , melyek valamely személyt állandóan meg- 
különböztetnek, s egyéni önállást tulajdonítunk neki. 
Őskori, lovagias, nemes jellem. Férfias, vitézi, hősi, el- 
határozott jellem. Állhatatos , tántorithatlan jellem. 
Valakinek jellemét kitanulni.. A hány ember annyi 
jellem. Oly emberről, kinek erkölcsi és szellemi álla- 
pota habozó, kinek tettei és nyilatkozatai egymással 
ellenkeznek , ki elhatározott erkölcsi , és szellemi tu- 
lajdonságokkal nem bir , mondani szoktuk , hogy 
jelleme nincsen. 2) Mondjuk erkölcsi és szellemi tu- 
lajdonságokról, mind jó, mind rósz értelemben, meny- 
nyiben bizonyos személy egyéniségét meghatározzák. 
Alacsony , elvetemedett , furfangos gonosz jellemmel 
birni. 3) Mondjuk egész népekről , és nemzetekről , 
mennyiben bizonyos erkölcsi és szellemi sajátságok ál- 
tal másoktól különböznek. Ismerni kell amagyar nemzet 
jellemét. A vad népek jelleme sokban külölbözik a mü- 
veitekétől. 4) Használtatik a művészetekről , mennyi- 
ben a művész az eléadott személyek erkölcseit , és 
szellemét hiven, s elejétől végig következetesen festi. 
Homér a jellemek leírásában nagy mester. A szinmü- 
iró egyik fö kelléke a jellemek festésében áll. 5) Hasz- 
náltatik modor értelemben is. Olasz , angol jellemben 



feslett képek. Görög jellemre mutató szobrok , oszlop- 
rend, 

JELLEMEGYSÉG, (jellem-egység) ösz. fn. Az 
erkölcsi és szellemi tulajdonok egybehangzása. 

JELLEMERO, (jellem-erő) ösz. fn. Az erkölcsi 
és szellemi tulajdonok nagyobb mértéke. 

JELLEMES, (jel-el-el-em-és) mn. tt. jellemés-t, 
tb. — ek. Akinek jó értelemben vett jelleme van ; 
határozott, szilárd, állhatatos, becsületes , következe- 
tes lelkületű. 

JELLEMEZ, JELLÉ MZ, (jel-el-em-éz) áth. m.jel- 
leméz-tem, — tél, — étt,v. jellemzettem, jellemzettéi, jellem- 
zett; htn. ni v. jellemzeni, par. — z. l)Mondjuk bizonyos 
erkölcsi, és szellemi tulajdonságról , pl. tettről , nyi- 
latkozatról, mely az illetőnek jellemét kitünteti. Ezen 
mü tökéletesen jellemzi a szerzőt. Ezen egyszerű nyilat- 
kozat eléggé jellemzi öl. 2) Mondjuk művészről, midőn 
bizonyos személyeket határozott jellemmel állit elé. 
A dráma személyeit rang , kor , műveltség , nemzetiség 
szerint jellemzeni. 

JELLEMHIBA, (jellem-hiba) ösz fn. Rósz érto- 
lemben vett jellem ; különösen : jellemtelenség. 

JELLEMINGATAGSÁG , (jellem-ingatagság) 
ösz. fn. Állhatatlanság az erkölcsi és szellemi nyilat- 
kozatokban. 

JELLEMNAGYSÁG , (jellem-nagyság) ösz. fn. 
L. JELLEMERŐ. 

JELLEMRAJZ , (jellem-rajz) ösz. fn. Szellemi 
mü , melynek kitűzött fő czélja bizonyos személyek 
jellemét, jellemvonásait kitüntetni. 

f JELLEMSZILÁRDSÁG, (jellem-szilárdság) ösz. 
fn. Állhatatosság az erkölcsi szabályok követésében. 

JELLEMTELEN , (jellem-telen) mn. tt. jellem- 
telen-t, tb. — ék. Kinek határozott erkölcsi szabályo- 
kat követő , szilárd , állhatatos, következetes cselek- 
vés-módja, lelkülete nincsen. Határozókép am. jellem 
nélkül. 

JELLEMTELENSÉG , (jellem-telenség) fn. tt. 
jellemtelenség- ét , harm. szr. — e. Jellemnélküli álla- 
pot, vagy minőség. V. ö. JELLEMTELEN. 

JELLEMTELENÜL, (jel-el-cm-telen-ül) ih. Jel- 
lem nélkül. V. ö. JELLEMTELEN. 

JELLEMTISZTASÁG , (jellem-tisztaság) ösz. 
fn. Erkölcsi és szellemi tulajdonok tökéletes , hibát- 
lan volta. 

JELLEMVONÁS , (jellem-vonás) ösz. fn. Egyes 
erkölcsi vagy szellemi tulajdonság, mely a jellemnek 
alkotó részét teszi. A lovagok történeteiben sok szép 
jellemvonásokat találunk. 

JELLEMZ, # 1. JELLEMEZ. 

JELLEMZÉK, (jel-el-em-éz-ék) fn. tt. jellemzé- 
két. L. JELLEMZET. 

JELLEMZÉS, (jel- el- emez- és) fn. tt. jellemzés- 1 
tb. — ék, harm. szr. — e. Szellemi működés, melynél 
fogva valakinek jellemét , jellemvonásait kitüntetés 
végett festjük. Drámai személyek jellemzése. Jeles 
hadvezérek, tudósok, művészek jellemzése. 



255 



JELLEMZET —JELTAN 



JELTELEN— JENESZTER 



256 



JELLEMZET, (jel-el-em-éz-et) fn. tt. jellemei- 
ét, harm. szr. — c. 1) Műrajz, vagy inükép, moly bi- 
zonyos személy jellemét tünteti elé. 2) Azon jellem- 
vonások öszvege , melyek bizonyos személy jellemét 
teszik. 

JELLEMZETÉS, (jel-el-em-éz-et-és) mn.jellem- 
zetés-t v. — et, tb. — ek. Mondják kiváltképen szép 
mííió'l , mely a maga nemében sajátságos jellemmel 
bir , éi pedig mind tárgy ilag , mennyiben a szépmü 
azzá lesz, aminek lennie kell, mind alanyilag, meny- 
nyiben a müiró egyéniségét kitünteti. A valódi jeles 
írók müvei jellemzetesek. Vörösmarti lantos, és hősi köl- 
teményei jellemzetes müvek. 

JELLEMZETÉSSÉG, (jel-el-em-éz-et-és-ség) fn. 
tt. jellemzelesség-ét. Jellemzetes állapot vagy minőség. 
V. ö. JELLEMZETÉS. 

JELLEMZŐ , fjel-el-em-éz-ö) mn. tt. jellemzö-t. 
Ami valakit v. valamit jellemez. V. ö. JELLEMEZ. 
Jellemző festés. Jellemző tett, nyilatkozat. 

JELLEVÉL, (jel-levél) 1. OKLEVÉL. 

JELMEZ , (jel-mez) ősz. fn. Oly mez , vagyis 
öltözék, mely bizonyos állapotot, pl. kort, nemzetisé- 
get, rangot, hivatalt bélyegez, s innepélyek, hivatalos 
működések, színpadi eléadások alkalmával, vagy kép- 
ző művészetekben használtatik (Costüm). Régi görög, 
római jelmez. Középkori lovagok jelmeze. Magyar, len- 
gyel, török jelmez. Nemzeti jelmez. Tiszti, hivatalnoki 
jelmez. Egyházi , világi méltóságok jelmeze. Valamely 
lovagrend jelmeze. A színdarab személyzetéhez illő jel- 
mezeket készíteni. 

JELMEZES , (jel-mezes) ösz. mn. Jelmezbe öl- 
tözött, jelmezét viselő. Jelmezes rendlovagok. Jelmezes 
színészek. 

JELMONDÁS , (jel-mondás) ; JELMONDAT , 
(jel-mondat) ; 1. JELÍGE. 

JELMONDATOS, (jel-mondatos); 1. JELIGÉS. 

JELNÉV, (jel-név) ösz. fn. 1) Jelszó. 2) A ke- 
reskedőknél azon czim , mely alatt kereskedésöket 
űzik, s egymással leveleznek. Újabb időben : czég. 

JELÖL , JELÖLÉS , JELÖLT, 1. JELEL, JE- 
LÉLÉS, JELÉLT. 

JELÖN, JELÖNÉS, JELÖNIK, 1. JELÉN, JE- 
LENÉS. JELENIK ; és v. ö. JELÉN, (1). 

JELSÖCZ, falu Nógrád megyében ; helyr. Jel- 
sőcz-ön, — re, — röl. 

JELSZAVALÁS , (jel- szavalás) ösz. fn. Néma 
beszéd vagy szavalás neme, jelek, taglejtések által. 

JELSZÓ, (jel-szó) ösz. fn. 1) A hadseregeknél, kü- 
lönösen háború idején jelent oly szót , vagy rövid 
mondatot , melyet az ellensereg nem tud , s mely tit- 
kon azért közöltetik az illetőkkel, hogy egymást meg- 
ismerjék. Mi a jdszó ? 2) Jeles mondat , melyet kü- 
lönösen fejedelmi személyek , mintegy erkölcsi vagy 
kormányzati sinórmértékül szoktak választani p. Az 
igazság «.-. országok alapja. Legyen igazság, veszszena 
világ. 

JELTAN, (jel-lan) ; 1. JELTUDOMÁNY. 



JELTELEN , (jel-teleu) mn. tt. jeltelen-t , tb. 
— ék. Jel nélkül való. Határozókép ain. jel nélkül. 

JELTUDOMÁNY , (jel- tudomány) ösz. fn. 
Gyógytan része, mely arra tanít, mikép lehet külső je- 
lekből, kórjelekböl a test belső állapotát, betegségeit 
megismerni (Semiotica.) 

JELTUZ , (jel-tííz) ösz. fn. Tüz , melyet azért 
gerjesztenek, hogy bizonyos dologra nézve, jeladásul, 
tudósításul szolgáljon. Jeltüzek a táborban. Jeliüzeket 
rakni a hegyek ormain. Jeltüzek által tévedésbe hozni 
az ellenséget. 

JELV, (jel-v v. jel-ü) fn. tt. jelvet. L. JELKÉP. 

JELVÉNY, (jel-v- ény) fn. tt. jelvény t, tb. - ék. 
L. JELKÉP. 

JELVÉNYES, (jel-v-ény-és) mn. tt. jelvényés-t, 
v. — et, tb. — ek. L. JELKÉPES. 

JELVES, (jel-v-es) mn. tt. jelves-t , v. — et, tb. 
— ek. 1. JELKÉPES. 

JELVI, (jel-v-i) mn. tt. jdvi-t, tb. —ek; 1. JEL- 
KÉPI. 

JELZ, JELZÉS, 1. JELEZ, JELÉZÉS. 

JELZÁLOG , (jel-zálog) ösz. fn. Ingatlan va- 
gyonnak valamely adósság , követelés biztosítására , 
(hogy t. i. átruházás esetében annak árából elsősége 
legyen) nem átadás, hanem csak valamely jel által, u. 
m. a telekkönyvbe jegyzés által lekötése. 

JELZÁLOGOS, (jel-zálogos) ösz. mn. Aki jel- 
záloggal bir, kinek követelése valamely ingatlan va- 
gyonra betáblázva van. Jelzálogos hitelező. 

JELZEK , (jel-ez-ék) fn. tt. jelzék-ét, harm szr, 
— e. Ami valamit jelel, kijelel. 

JELZEMIN, 1. JÁZMIN. 

JELZET , (jel-ez-et) fn. tt. jelezd-ét. 1) Aláírás 
és pecsét valamely irományon. 2) A nyomdászoknál 
az ivek szám- vagy betüjegye. 

JELZETÉS , (jel-ez-et-és) mn. tt. jelzetés-l , v. 
— et, tb. — ek. Jelzettel ellátott, ami jelezve van. 

JELZŐ , (jel-éz-ő) mn. és fn. tt. jezőt. 1) Álta- 
lán ami jelez. 2) Különösebben mint főnév a nyelv- 
tanban a főnévnek valamely minőségét jelentő mel- 
léknév, mely rendesen előtte áll, pl. a ,nagy ( és ,szenl l 
király, a ,dicsö' Hunyadiak ; de kivételesen, nagyobb 
nyomatosság végett utána is jöhet : az emberekben a 
,gyarlókban ( ne bízzál. (Attributivum.) 

JELZŐI, (jel-éz-ö-i) mn. tt. jelzöi-t , tb. — ek. 
Jelzőt illető , arra vonatkozó. V. ö. JELZŐ. 

JELZŐS, (jel-éz-ő-ös) mn. tt. j'lzös-t , v. — et , 
tb. — ek. Jelzővel biró, jelzővel ellátott. Jelzős főnév. 
Midőn jelzős főnév előzi meg közvetlenül az igét, a hang- 
nyomaték a jelsöre esik: „A bécsi színpadon láttam" 
(nem a pestin.) 

JÉNE , falu Gömör megyében; helyr. Jenén, 
— re, — röl. 

JENES, tájdivatos, ,Diencs' vagy , Dénes* mint 
keresztnév helyett ; 1. ezt. 

JENESZTER, fn. tt. jeneszler-t, tb. — ék. A két 
falkások seregébe és tízhímesek rendébe tartozó cser- 



257 



JENKE— JEROMOS 



JERSZE— JO 



258 



jenem ; csészéje aszotta3 hártyaszélü , hímszálai mind 
öszvenőttek , s a magzathoz ragadnak , bibéje az 
anyaszáron végig fekszik , fölül szőrös. (Spartium). 
A latin genista szóból , honnan lett az olasz ginestra, 
8 német Ginsler is. 

JENKE , falu Ungh megyében ; helyr. Jenké-n, 
— re, — röl. 

JENŐ , (1), férfi kn. Eugenius , hellén eredetű, 
jelentése : nemes születésű. Némelyek szerint Euge- 
nius Ödön , mások pedig helyesebben Edmundot ne- 
vezik Ödönnek. 

JENŐ , (2), falvak Baranya és Pest megyében ; 
puszták Fejér és Heves megyében ; BOROS — , mező- 
város Arad m., DIÓS — , falu Nógrád m. ; KIS — , 
mváros Arad és falvak luhar , Veszprém m. és Er- 
délyben , Doboka megyében ; helyr. Jenö-n, — re, 
— röl. 

JENOFALVA , puszta Fejér megyében és falu 
Erdélyben Csik székben ; helyr. Jenbfalvá-n, — ra, 
— ról. 

JER v. JER, elvont gyök, melyből jér-cze és 
jer-ke nevek származnak. Mint származékainak ér- 
telme mutatja, jelent közelebbről kisebbféle nőstény 
állatot. Egyébiránt hangutánzónak látszik s rokonnak 
a szanszkrit gár v. gér , hellén yqovoj , német gir- 
ren, gurren, kirren , lithván girru , latin garrio, stb. 
szókkal. 

JER v. JERE, parancsoló ige; többese : jerünk, 
jertek, s am. jőj, jőjünk, jőjetek. Tájdivatosan : gyér, 
v. gyere , néhutt jersze , gyersze. Jer ide. Jer hozzám. 
Jere velünk. Többes első személyben : jerünk v. gye- 
rünk. Jerünk no ! Többes 2-ik személyben : jertek, v. 
gyertek. Jertek már. Rokon vele jár ige s a mongol 
nyelvben irrene am. járni. 

JERCZE , puszta Pozsony megyében ; helyr. 
Jerczé-n — re, — röl. 

JERCZE , (jér-cze , szlávul : jaricza) fn. tt. j er- 
ezet. Gyöke jér , v. jer , melyből cze kicsinyező kép- 
zővel lett : jér-cze. Jelent fiatal tyúkot , vagy fiatal 
nőstény csibét. Kis jérczék. Már tojni kezdenek a jér- 
czék is. Hogy ez a jérczecsibe ? Túl a Dunán némely 
vidékeken : gércze. 

JERE, 1. JER. 

JEREMIÁS, bibliai név. Jeremiás próféta. 

JERKE , (jer-ke , szlávul : jarka) fn. tt. jerkét, 
Jelent nőstény bárányt. Kriza J. szerint a székelyek- 
nél egy éves kecske. A jerkéket elválasztani a kosok- 
tól. Á jerkék farkait elmetszeni. Néhutt összetéve : jer- 
kebárány. , Gyerek' szóval azonosnak látszik. 

JERNE , női kn. Irene. Hellén eredetű, éiQVvrj, 
am. béke. 

JERNO, férfi kn. Hellénül éigyvctiog am. békés. 

JERNYE, falu Sáros megyében ; helyr. Jernyé-n, 
— re, — röl. 

JEROMOS , (hellén eredetű : isgovófiog am. 
szentben oktató), férfi kn. tt. Jeromos-t , tb. — ok. 
Hieronymus. Szent Joromos az egész szentírást latin 
nyelvre fordította. 

AKAD. HAOV SZÓTAB. ILI. HŐT. 



JERSZE, (jer-sze) 1. JER. 
JERSZEG, falu Krassó megyében ; helyr. Jer- 
szeg-én, — re, — röl. 

JERTEK, (jer-ték) 1. JER alatt. 

JERUS , férfi kn. tt. Jerus-t , tb. — ok. Fiatal , 
kis Jeromos. 

JERÜNK, (jer-ünk) 1. JER alatt. 

JERVAGYÖKÉR, (jerva-gyökér) ösz. fn. A 
gódirezok neméhez tartozó növényfaj, mely izzasztó 
ereje miatt méregellenes gyógyszerül használtatik. 
(Asclepias vincetoxicum.) 

JESZEN, ALSÓ—, FELSŐ—, falvak Thurócz 
megyében ; helyr. Jeszen-én, — re, röl. 

JESZENICZ , KIS—, NAGY—, falvak Tren- 
csén megyében ; helyr. Jeszenicz-én, — re. - — röl. 

JESZENÓCZ, falu Zemplén megyében ; helyr. 
Jeszenócz-on, — ra, — ról. 

JESZENO, falvak Ungh és Zemplén megyében ; 
helyr. Jeszenö-n, — re, — röl. 

JESZKE, (i-jesz-ke) mn. tt. jeszkét. Székely táj- 
szó , ijeszke helyett , s mondják lóról , mely minden 
rendkívüli rezzenésre vagy hangra vagy látványra 
megijed , ijedős, bokros. 

JESZTE , falu Götnör megyében ; helyr. Jesz- 
té-n, — re, — röl. 

JESZTŐFA, (jesztö-fa) ösz. fn. Tájszó , s tréfá- 
san szólva am.nyujtófa, laskanyujtó ; mintha a tésztát 
megijesztené, vagy talán azért, mivel a konyhán alkal- 
matlankodó ebeket evvel szokták ijeszteni. 

JETTI , Kassai József szerént Baranyában am. 
leginkább. Úgy látszik leg (néhutt let) szó módo- 
sulata. 

JETTSÉG , (i-ed-t-ség) fn. tt. jettségét. A szé- 
kelyeknél divatos ,ijedség' vagy , ijedtség* helyett. 

JEZERNICZ , falu Thúrócz megyében ; helyr. 
Jezemicz-én, — re, — röl. 

JÉZUS, fn. tt. Jézus- 1, héber szó, (jesua, össze- 
húzva jehósua szóból) am. megmentő, megváltó. 

JÉZUSI , (Jézus- i) mn. tt. Jézusi-t, tb. — ak. 
Jézust illető , Jézusra vonatkozó. Jézusnál találtató. 
Jézus tulajdonságához hasonló. Jézusi dicsőség. Jézusi 
emberszeretet. Jéztisi szelídség. 

JEZVIN, falu Temes megyében ; helyr. Jezvin- 
be, — ben, — böl. 

JÓ, mn. tt. jó-t, tb. — k, fokozva : jobb, legjobb. 
Gyöke, a hajlékonyságot jelentő j vagy ja hang, mely 
a német nyelvben is, helybenhagyó indulatszó, s ro- 
kon hozzá a török ejü , sínai hao (bonum), ji'i (bene), 
finn hyvíi s osztyák jem , hellén sv, íiv, német ja és 
gut , mely porosznémetesen kiejtve jút ; s ugyanaz a 
9yógylt, gyógyul szókban eléforduló gyó törzsökkel. Ja 
gyökelemböl ó igenév-képzővel lett az igenév, egyszer- 
smind melléknév ja-ó, összevonva,^', v képzővel pedig 
a íönévjavjavak épen úgy, mint az elavult, de a münche- 
ni codexben még önállólag használt fe gyökből /eö fő, 
és fej ; a sa gyökből sa-ó só , és sav v. saj (sajmeggy , 

17 



259 



JO-JO 



JÓ AKARAT— JÓB 



260 



saj-t) ; a sza gyökből sza-ó szó és szav ; a ve gyökből 
ve-ö vő és vej ; a ne (ne-v-el) stb. gyökből ne-ö nő és 
nej ; a tőgy szóban rejlő te gyökből te-ö , tő és tej. 
Mindezek képzésileg egymással rokon részént mel- 
lék-, részént főnevek. Ily különbség létezik az enyö 
és enyv , fenyő és fenyv (a magasságot jelentő fen 
gyöktől származó fény törzsök után) , nyelő és nyelv, 
ölő és ölü v. ölv, redő és redv, oró és orv, örő és orv, 
sérö és sérv , ó és av között ; melyeknek elseje szin- 
tén igenév, másodika főnév. Sőt föltehető, hogy haj- 
dan külön törzsökök voltak s finom megkülönbözte- 
tésül szolgáltak a tó és tav (ta-ó , ta-v) a ló és lov (lo 
gyöktől, honnan lo-ot, lót ige ered), hó és hav, (ha-ó, 
ha-v) hő és hev v. hév , (he-ő, he-v). Azt is alaposan 
vélhetni , hogy a kedv , nedv , rev , s a kiavult sorv , 
herv , senyv , görv , törzs főneveknek megfelelő kedö , 
nedö, revö , soró, heró, senyö , görő ige- és mellékne- 
vek léteztek volt. A nyelvalkotó szellem sem fölös- 
leget sem szükségtelent nem teremtett. 

1) Tulajd. ért. tetszésünk, ízlésünk szerént való, 
az érzékekre kedves hatású. Jó iz , jó szag. Jó étel , 
ital. Jó gyümölcs. Jó bor , ser , hus , kenyér. Jó illatú 
virág. Jó ebéd, vacsora. Jó álom, jó heverés, fekvés, 
nyugvás, jó mulatság. Ellentéte : rósz. 

2) A tárgynak, körülményeknek megfelelő. Jó 
tanács. Jó intézkedés , rendelkezés , terv. Jó felelet. Jó 
ötlet. Jó czáfolat, visszatorlás. 

3) Czélnak , szükségnek megfelelő. Jó széllel 
evezni. Jó esztendő. Jó földek, rétek, szőlők. Jó aratás, 
szüret. Jó vásár. Jó kard, puska, kés, beretva. Jó épü- 
let. Jó gazdasági szerszámok. Jó út. 

4) Rendeltetésének megfelelő. Es látá Isten , 
hogy a világosság jó. (I. Mózs. 1. 3.J Jó szónok. Jó 
orvos. Jó diák, katona, kézmives , földmivelő. Jó tiszt- 
viselő. Szolga. Jó keresztény. Jó pap, szerzetes. 

5) Szorosb ért. valódi , igazi , nem hamisított. 
Jó pénz, jó arany, jó ezüst, jó gyémánt. 

6) A művészet és tan szabályaival egyező. Jó 
arczkép. Jó zene, jó ének. Jó magyarsággal, németség- 
gel irt könyv. 

7) Rangra, külső tekintélyre nézve előkelő. Jó 
házból való. Jó szüléktől származott. 

8) Jelent nagyságot , sokaságot , kiterjedést ; s 
határozók előtt am. nagyon, igen. Jó darab kenyeret meg- 
evett. Jó sokan voltak. Jó messze, jó távol esik tőlünk. 
Azután jó falka idővel. (Telegdi.) Jó ideje, hogy eltá- 
vozott. Jó sokáig késik. Jó hajnalban. Jó reggel. 

„De még hajnal előtt jó reggel , 
Felköltnélek víg csörgésemmel." 

Kazinczy F. 

Hajnalban jó korán , ott terem az ispán. (Népd.) Jó 
két mérföld. Jó két szekér széna. Jó evő, ivó. 

9) Erkölcsi ért. a) mondják emberről , ki nem 
haragos, nem indulatos, ki másnak nem árt, ki csen- 
des , szelid természetű. A kapitányom jó ember , de a 
káplárom eleven ördög. Néha a gyáva együgyű em- 
bert is, mennyiben senkinek nem árt, jónak mondjuk. 



Jó ember a szegény, de az asszony parancsol a háznál. 
b) am. kedves , kellemes , nyájas. Jó képe van. 
Jó móddal tud mindent eléadni. Jó szerrel sokat 
meg lehet tenni. Jó eléadás. Jó szó. Jó társalgó, c) 
Hajlandó. Igen jó minden emberhez. Jó testvér , jó 
atyafi, jó barát, jó szomszéd, d) Erkölcsi kötelességeit 
teljesítő ; ellentéte : gonosz. A jó atya jóra oktatja 
gyermekeit. A jó cseléd híven szolgálja urát. A jó ke- 
resztény nem káromolja az Istent. 

Használják elvontan is főnév gyanánt. Minden 
ember szereti a jót. Adjon abból a jóból. Boszra haj- 
landóbb, mint jóra. Jóhoz szokott. Sok jót hozzá. Ad- 
jon Isten minden jót, diófából koporsót. (Km.). Közjó. 

„En már éltem eleget, láttam gonoszt s jót." 

Zrínyi Miklós. 

..Tégy jót a fával, öntözd, ásd körül : 
S ad enyhe árnyat és gyümölcsöket ; 
Tégy jót az emberrel : s ezrek közül 
Hálás ha egy lesz, áldjad az eget." 

Tarkányi Béla. 

A régi halotti könyörgésben eléjön mint : jobb kéz , 
röviden: jobb, régiesen: jog. „Jó felől" (az ottani 
írásmód szerént : jov felevl) am. jobb felől. 

Nevezetesebb szólásmódok , és közmondások : 

Jó lélekkel tenni valamit. Jó dolga van. Jó sze- 
rencsével járni. Jó szerencsét ' tenni. Jó színben lenni. 
Jót állani valakiért. Jóvá hagyni , jóvá tenni valamit. 
Jóramagy arázni. Jóra való ember .Milyen a jó nap, olyan 
a fogadj Isten. Jó ember, mint a falat kenyér. A jó férfi 
hóna alól ugrik ki a kövér menyecske. Jó foggal roszat ha- 
rapott. Jó az Isten, jót ad. Jó lakásnak jó hagyás a 
vége. Jó lesz jó. Jó , mi jó. Jó néven veszem. Jó pap 
holtig tanúi. Jobb a jó szomszéd a rósz atyafinál. Jó szó- 
val kerülték meg. Jó tett v. tét helyébe jót ne várj. Jó 
voltából tette. Jó szántából magához vette. Meghajtotta 
a jó szó. 

JÓ AKARAT. 1) Hajlam, belső indulat , mely- 
nél fogva mások javát előmozdítani törekszünk. Ezt 
csupa jó akaratból tette. Köszönöm jó akaratodat. 2) 
Szélesb ért. elhatározott erkölcsi erő , mely az erény 
utján járni törekszik. 

JÓAKARATÚ, (jó-akaratú) ösz. mn. Ki jót 
akar , kinek jó akarata van. Dicsőség Istennek a ma- 
gasságban, s békeség a földön a jóakaratú embereknek. 
(Bibliai mondat). Különösen, aki készséget tanúsít , 
mások kivált felsőbbek szándéka , kívánsága teljesí- 
tésére , és teljesítésében. 

JÓAKARÓ (jó-akaró) ösz. mn. és fn. Akinek 
hajlama van másokkal jót tenni , jó tevő , más iránt 
részvevő indulattal viseltető, másnak kedvező. Nagy 
jó akaró uram. Jó akaró pártfogóim. Sok jó akarója 
van. Jó akarók iránt hálásnak lenni. 

JOAKIM, (héber eredetű, am. Isten erösbitend) 
férfi kn. Joachim. 

JÓB , (héber eredetű , am. üldözött vagy tűrő) 
Jób, vagy Hiob, bibliai személy neve. Jób könyve. 



261 



JOBB— JOBBÁGY 



JOBBÁGYFALVA— JOBBAN 



262 



JOBB, a jó melléknév második foka, tt. jobb-at, 
határozója : jobban. V. ö. JÓ. Jobb a kutya mint a 
macska , mert a kutya nagyobbacska. (Km.) Jobb ma 
egy kis veréb , mint nagy túzok holnap. Használtatik 
elvontan is főnév nélkül. Mindenütt jó, de jobb otthon. 
(Km.) Jobb kevés bizonyos , mint sok bizonytalan. 
(Km.) Jobb dicsőségesen halni, mint gyalázatosan élni. 
Jobb lesz ha hallgatsz. Jobb volna nem lenni, mint így 
élni. Jobb adni mint venni. (Km.) Jobb szép szerével, 
mint kénytelenséggel. (Km.) Jobb lábbal hogy sem nyelv- 
vel megbotlani. (Km.) Jelenti a balnak ellentétét. Jobb 
oldal, jobb kéz , jobb láb. Jobb szem l jobb fül. Jobb 
vállán viszi a terhet. Méné mennyekbe , üle a min- 
denható Atya Istennek jobbja felöl (Apoat. hitv.) Mon- 
da az úr az én uramnak : ülj az én jobbomra. (109 
Zsolt.) Nemzedéki sorozatban tájdivatosan : jobb atya 
jobb anya am. nagy atya, nagy anya. (Szép atya, szép 
anya pedig a nagy apa vagy nagy anya szüléji) 

JOBBACSKA , (jó-bb-acs-ka) kiesinyezö : mn. 
tt. jobbacskát, határozója : jobbacskán. Valami kevés- 
sel jobbféle, valamennyire javult. A viselt ruhák kö- 
zöl a jobbacskákat kiválogatni. Már valamivel job- 
bacska húsban van. 

JOBBACSKÁN, (jó-bb-acs-ka an) ih. Valamivel 
jobban , különösen egészségesebben , mint máskor. 
Már jobbacskán érzi magát. 

JOBBAD , (jó-bb-ad) ; ma csak elvont törzsök , 
és am. jobbféle. Az ad képző némi fokozatot jelent, 
mint az egyszerű d a kicsi-d, lassú-d, gyöngé-d, köny- 
nyü-d melléknevekben is. Onállólag is el éj ön a Car- 
thausí Névtelen Legendájiban : „Mely vereségből meg- 
tanúla (megokúla) és jobbaddá (jobbá) lén." (Toldy 
F. kiadása. 159. lap.) 

JOBBADÁN , (jó bb-ad-án) ih. E szóban a jó 
gyöknek mértéket jelentő értelme van, s annyit tesz, 
mint : nagy részben , legtöbben. Jobbadán tul estünk 
minden bajon. Jobbadán már elmentek a katonák. 

JOBBADÁRA , (jó-bb-ad-a-ra) 1. JOBBADÁN. 
JOBBADON, (jó-bb-adon) ih. Valami kevéssel 
jobban. Már jobbadon érzem magamat. 

JOBBÁG , (jobb-ág) ösz. fn. Fő-nemesi vérből 
származott, vagy ily méltósággal biró, előkelő. (Aris- 
tocrata.) A régi oklevelekben és törvényekben szám- 
talanszor eléjön jobbag , jobbagi, jobagi, jobagy, jou- 
bag , joubagi , jobogi , joubad stb. alakokban (Jerney 
Nyelvkincsek). Lehet a föntebbi értelemben eredeti- 
leg jobbad, is. V. ö. JOBBAD. 

JOBBÁGI, (jobb-ági) ösz. mn. Jobb ágból szár- 
mazott , jobbágot illető , ahhoz tartozó , arra vonat- 
kozó. Jobbági sarjadék, család, nemzetség. Jobbági jog, 
hatidom. Jvbbági büszkeség , gög. Jobbági kormány- 
rendszer. 

JOBBÁGY, fn. tt. jobbágy -ot , harm. szr. — a 
v. — ja. Megvan e szó a héber és arab nyelvben. 
Héberül 129 am. dolgozott, szolgált , földet mivelt. 

Arabul Jca£ , különösebben Istent tisztelt , azaz Is- 
tennek szolgált. Magyar hangokhoz közelitc' -*g ki- 



ejtve 'abad, részesülőben 'obéd (dolgozó, szolgáló) , s 
arabul 'abada. 1) Széles ért. szolgálatban levő, szol- 
gálatot tevő személy , ide értve a nemesebb szolgála- 
tot is. Innen királyi jobbáyyoknak neveztettek a ki- 
rályi szolgálatot viselő nemesek, főemberek (servien- 
tes regis), továbbá várjobbágyoknak, kik a vármegyék- 
ben állandó hadi szolgálatot tettek (várjobbágyok , 
servientea castri). Egyház jobbágyai, azaz , papi ne- 
mesek. 2) Szorosabb és köz ért. földesurak alattva- 
lója. Telkes jobbágy. A jobbágyokat úr dolgára haj- 
tani. Szegény jobbágy. Az urak vesznek össze, s a jobb- 
ágyok haját tépik ki (km.). Szalay A. Levelestárában 
már számtalanszor eléfordul ezen értelemben. 3) 
Legszélesb ért. a fejedelem irányában minden alatt- 
való. Felségednek legalázatosabb jobbágyai. Midőn ré- 
genten előkelő (optimas , optimates) értelemmel is 
bírt, (jobbagiones), ezt inkább jobbad , jobbadja szó- 
tól származtathatjuk, vagy jobb ág-gsil azonosíthatjuk. 
V. ö. JOBBÁG. 

JOBBÁGYFALVA , helység Erdélyben, Maros 
székben ; helyr. Jobbágyfalvá-n, — ra, — ró\. 

JOBBÁGYHELY , (jobbágy-hely) ösz. fn. Ré- 
gebben am. úrbéri viszony alatt álló hely vagy telek, 
mely az 1836. V. törvényczikknél fogva rendszerént 
egész, fél és negyed lehetett. 

JOBBÁGYI, (1), (jobbágy-i) mn. tt. jobbágyi-t, 
tb. — ak. Jobbágyot illető , ahhoz való, tartozó, arra 
vonatkozó. Jobbágyi terhek , munkák. Jobbágyi hódo- 
lat. V. ö. JOBBÁGY. 

JOBBÁGYI, (2), falvak Nógrád és Vas megyé- 
ben ; KIS — , puszták Heves- és Nógrád m. — ÚJFA- 
LU , helység Vas megyében ; helyr. Jobbágyi-ba , 
— ban, — ból. 

JOBBÁGYSÁG , (jobbágy-ság) fn. tt. jobbágy- 
ság-ot, harm. szr. — a. 1) Jobbágyok öszvege ; jobb- 
ágyi testület, jobbágyokból álló nép. Földmivelö jobb- 
ágyság. Várjobbágyság. Az első kuruezháboruban a job- 
bágyság nagyobb része fellázadt. A jobbágyság terhein 
segíteni. 2) Jobbágyi állapot. Sanyarú jobbágyság- 
ban élni. 

JOBBÁGYTELEK, (jobbágy-telek); 1. JOB- 
BÁGYHELY. 

JOBBÁGYTELKE, falu Erdélyben Marosszék- 
ben ; helyr. Jobbá gyielk- én, — re, — röl. 

JOBBAHAZ , falu Sopron megyében ; helyr. 
Jobbaház- on, — ra, — ról. 

JOBBAN, (jó-bb-an) ih. A jól határozónak máso- 
dik foka; teljesen : jól, jobban, legjobban. A fehér kenyér 
jobban izlik, mint a fekete. Jobban énekelek náladnál. 
Jobban tud görögül , mint latinul. Jobban járt mind- 
nyájunknál. Jobban viseli magát , mint ezelőtt. Köszö- 
rülés után jobban fog a kard. Mennél jobban húzza a 
ló, annál jobban jön a hajó. (Népd.) Betegség utáni 
javulásban, üdülésben. Jobban vagyok. Jobban érzem 
magamat. Jelent annyit is , mint : inkább , erösebben. 
Jobban szeretem, mint száz forintot. Jobban fogd meg. 
Üsd jobban. 

17* 



263 JOBBANLET— JOBBÍTHAT ATLAN 



JOBBÍTHATÓ — JOBBUL ATLAN 264 



JOBBANLET v. —LETEL, (jobban-lét v. — lé- 
tei) ösz. fn. Az egészségi állapotnak jobbra fordulta. 

JOBBÁRA , (jó-bb-a-ra) ih. Az a megnyujtatik 
mint a valahára, sokára határozókban. Annyi mint : 
többnyire, nagyobb részt, legtöbb esetben. Régi gyer- 
mektársaim jobbára elhaltak. V. ö. JOBBADÁN. 

JOBBFEL, (jobb-fél) ösz. fn. Udvariasságból 
mondja a férj mint nejének nevezetét : jobbfelem. 

JOBBFELÉ , (jobb-felé) ösz. ih. A jobb oldal 
irányába, jobb oldalra. Megfelel e kérdésre : merre f 
Jobb/elé fordulni. Jobbfelé tartani a fejét. Jobbfelé 
vezető út. Ellentéte : balfélé. 

JOBBFELE, (jobb-féle) ösz. mn. Azon osztály- 
ból, felekezetből, nemből, fajból való, mely a jobbak 
közé tartozik. Jobbféle borból adni a vendégnek. Jobb- 
féle kelméből csinált ruha. 

JOBBFELÖL, (jobb-felöl) ösz. ih. Azon tájról, 
vagy vonalról , mely a jobb oldal irányában fekszik. 
Megfelel e kérdésre : honnan f mely részről ? mely 
tájról ? Honnan jön az ellenség ? Jobb felől. Ellentéte : 
balfelöl. 

JOBBFELÜL , (jobb felül) ösz. ih. Jobb olda- 
lon. Megfelel e kérdésre : hol t Ö jobb felül ült , én 
balfelül. Jobbfelül megdagadt az arczom. 

JOBBIK , (jó-bb-ik) a jó mn. második foka , s 
am. jobb. Elünk vele , midőn vagy határozottabban 
akarjuk kimutatni a főnevet , vagy midőn a főnév 
után helyezzük, p. A jobbik szemét szúrták ki , nem a 
balt. Két ruhája közöl a jobbikat (nem : jobbat) lop- 
ták el. Ez a szemem, ez a jobbik , jobban kacsint mint 
a másik. (Népd.) Ugyanezzel élünk, midőn a főne- 
vet egészen elhallgatjuk. Ismerlek , te vagy a jobbik. 

JOBBÍT , JOBBÍT, (jó-bb-ít) áth. m. jobbit-ott, 
htn. — ni v. — ani, par. — s. Jobbá tesz, akár anyagi 
akár szellemi, vagy erkölcsi tekintetben. Gazdaságot 
jobbítani. Eletét jobbítani. Magát megjobbítani. Hasz- 
náltatik állapító ragu nevekkel is. Sokat jobbítottak 
ezen a telken. Az intés jobbított rajta. 

JOBBÍTÁS, JOBBÍTÁS, (jó-bb-ít- ás) fn. tt.job- 
bítás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mely által 
valamit , vagy valakit jobbá teszünk. V. ö. JOBBÍT. 

JOBBÍTGAT, (jó-bb-ít-gat) áth. és gyakor. m. 
jobbít gat-tam, — tál, — ott, htn. — ni,y>a.r.jobbífgass. 
Lassan lassan, egymás után, folytonosan jobbít vala- 
mit. V. ö. JOBBÍT. 

JOBBÍTGATÁS , (jó-bb-ít-gat-ás) fn. tt. jobbít- 
gatás-t , tb. — ok. harm. szr. — a. Cselekvés , mely 
által valamit vagy valakit jobbítgatunk. Az elhanya- 
golt földek, rétek, szőlők jobb Ugatása. 

JOBBÍTHATATLAN, JOBBÍTHATLAN , (jó- 
bb-ít-hat-[-at]-lan) mn. tt. jobbíthatatlan-t , tb. — ok. 
1) Akár anyagi akár erkölcsi tekintetben annyira 
megromlott, hogy jobbítani nem lehet rajta. Jobbít- 
hatlan eczetes bor. Jobbíthatlan gonosztevő. 2) Oly 
tökéletes a maga nemében , minél fogva jobbá tenni 
nem lehet. Határozókép : jobbíthatlanul , meg nem 
jobbíthatva. 



JOBBÍTHATÓ, (jó-bb-ít-hat-ó) mn. tt. jobbítha- 
tót. Amit vagy akit jobbítni lehet. 

JOBBÍTMÁNY, (jó-bb-ít-mány) fn. tt. jobbít- 
mány-t, tb. — ok, harm. szr. — a v. — ja. Amit vala- 
mely tárgyon jobbitottak, pl. az elhanyagolt ház körül 
a megújított födél, vakolat, kerítés stb. mindannyi job- 
bítmányok. 

JOBBÍTVÁNY, 1. JOBBÍTMÁNY. 

JOBBKÉZ, (jobb-kéz) ösz. fn. Kéz, melylyel 
rendesen működni, dolgozni, pl. irni, szerszámot, fegy- 
vert forgatni, enni , ütni , dobni stb. szoktunk. Jobb- 
nak mondjuk , mivel a bevett szokás, és nevelés sze- 
rént leginkább azt gyakoroljuk , s a gyakorlat által 
ügyesebbé teszszük, mint a másikat, melyet arányla- 
gos ügyetlensége miatt bálnak (rosznak) nevezünk. 
Régente : jog kéz. L. JOG. Jobb kézzel megragadni a 
ló kantárát. Jobb kéz felöl ülni. A mit jobb kézzel 
adott , balkézzel visszaveszi , (km). Átv. ért. segédsze- 
mély, ki nélkül egy másik alig tud valami fontosabb 
ügyet véghez vinni. Sok főúrnak és hivatalnoknak jobb 
! keze a titoknok. volt a főispánunk jobb keze. 

JOBBOVICZA , falu Beregh megyében ; helyr. 
Jobboviczá-n, — ra, — ról. 

JOBBRA , (jobbra) ih. Megfelel e kérdésre : 
merre ? Azon irány felé, mely a jobb oldallal van egy 
vonalban. Egyik jobbra , másik balra húz. Jobbra ül- 
tetni a vendéget. Használják különösen a hadi nyelv- 
ben. Jobbra kanyarulj ! Jobbra húzódj ! Jobbra for- 
dulj ! Jobbra át! Jobbra nézz! Jobbra zárkózz ! 

JOBBRÓL, (jó-bb-ról) ih. Megfelel e kérdésre : 
honnan ? Azon iránypont felől , mely a jobb oldallal 
van egy vonalban ; jobb kéz felől. Jobbról és balról 
egyszerre támadni meg az ellenséget. 

JOBBSZÁRNY, (jobb szárny) ösz. fn. l)Tulajd. 
ért. a madárnak jobb oldalán levő szárnya. A lúdnak 
jobb szárnyát letörték. 2) Átv. rendbe állított emberi 
csapatnak, hadseregnek jobbik széle. A lovasság jobb 
szárnya előnyomult. Az ellenség jobb szárnyát elvágni 
a deréktól. 

JOBBSZOMSZÉD , (jobb szomszéd) ösz. fn. 1) 
Szomszéd , kinek lakhelye a mi lakhelyünk jobb ol- 
dalán fekszik , máskép : felszomszéd. 2) A kiállított 
seregben , hadban azon személy , ki jobb oldalunkon 
áll. Máskép : feltárs. 

JOBBUL, JOBBUL, (jó-bb-úl) önh. m. jobbúl-t. 
Jobbá lesz. Használtatik anyagi és erkölcsi értelem- 
ben. Egészsége napról napra jobbul. A börtönben nem 
csak nem jobbultak, hanem inkább elromlottak a rabok. 

JOBBÚLÁS, JOBBULÁS , (jó-bb-úl-ás) fn. tt. 
jobbulás-t , tb. — ok. harm. szr. — a. Állapot, midőn 
valaki vagy valami jobbul, azaz jobbá lesz. Használ- 
tatik különösen erkölcsi értelemben , s am. megtérés, 
a vétkes , bűnös életmódnak elhagyása. Az TsUn nem 
akarja a bűnös halálát, hanem jobbulását. 

JOBBÚLATLAN, JOBBULATLAN, (jó-bb-úl- 
atlan), mn. tt. jobbidatlan-t , tb. — ok. Gonosz erköl- 
csi állapotban megrögzött , változatlan. Jobhdatlan 
gonosztevő. Határozókép : jobbulatlanul. 



265 



JOBBUL ATLANUL— JOG 



JOGAKADÉMIA— JOGÁSZAT 266 



JOBBULATLANUL , (jó-bb-ul-atlan-ul) ih. A 
nélkül, hogy megjobbult volna, megrögzött rósz vagy 
gonosz állapotban maradva. A fenyitöházból jobbulat- 
lanul ment ki. 

JOBBÚLHATATLAN, JOBBÚLHATLAN, (jó- 
bb-úl-hat[-aí]-lan) mn. tt. jobbúlhatatlan-t , tb. — ok. 
Ami vagy aki jobbulni nem képes. Jobbúlhatlan ma- 
kacsság. 

JOCHTOT, 1. JOGTAT. 

JÓCSKA, (jó-ocs-ka) mn. tt. jócskát. E szóban a 
kettőztetett kicsinyezö tulajdonkép nagyítást jelent, 
de mintegy szerény és mérsékelt nagyítást. Jócska 
sok bora termett. Jócska sommá pénz jutott neki. 

JÓCSKÁN , (jó-ocs-ka-an) ih. Meglehetős Dagy 
mértékben , vagy mennyiségben. Ez idén jócskán ter- 
mett buzcmk, borunk. Jócskán bevett a gyapjúból. V. ö. 
JÓCSKA. 

JÓD, puszta Somogy megyében ; helyr. Jód-on, 
— ra, — ról. 

JODÓK, (hellén eredetű : iodókos , am. íjtartó) 
férfi kn. tt. Jodók-ot. Jodocus. 

JÓELEJÉN, (jó- elején) Ösz. ih. Mindjárt a do- 
log kezdetén, jó korán, annak idején. Jó elején hozzá 
fogott a munkához. 

JÓERKÖLCSÜ, (jó-erkölcsü) ösz. mn. Kinek jó 
erkölcse van , becsületes magaviseletű. Jó erkölcsű 
gyermekek, ifjak. V. ö. ERKÖLCS. 

JÓERZELMÜ, (jó-érzelmű) ösz. mn. Aki valami 
vagy valaki iránt jó véleménynyel és egyszersmind 
ragaszkodással van. (Gutgesinnt). 

JÓFAJTA, (jó-fajta) ösz. mn. Jóféle , jó vérből 
való, a maga faja között kitűnő. Jó fajta csikó, borjú, 
bárány. Szélesb ért. mondjuk növényekről is. Jófajta 
alma, körte, baraczk. V. ö. FAJ ; és FAJTA. 

JÓFÉLE , (jó-féle) ösz. mn. Mi a maga nemé- 
ben jó, finom ; továbbá valódi , nem hamisított , nem 
ál. Jóféle gyümölcsök. Jóféle étkek, italok. Jóféle gyön- 
gyök, drágakövek. Jóféle szövetek. Néhagunyosan , olyan' 
névmással összekötve ellenkező értelemben használják. 
Ez is olyan jóféle madár. Olyan jóféle leány, személy. 

JÓFÉLESÉG , (jó-féleség) ösz. fn. Jó minemü- 
ség, valódiság. E kövek jóf éhségéről nem kétkedem. 

JÓFORMÁN , (jó-formán) ösz. ih. Úgy megle- 
hetősen ; valószínűleg. Jóformán hozzá látott a mun- 
kához. Jóformán ö is a mi pártunkon lesz. 

JOG, mn. és fn. tt. jogot, harm. szr. — a, v. 
— ja. Gyökeleme ugyanaz , mi a jó jav szóké. A g 
legegyszerűbb eredeti képző gyanánt járult &jo gyök- 
höz, mint az ág, bog, fog, góg gőg, dög, nyűg szókban. 
1) Tulajd. ért. jobbfélen levő , (dexter). Ily értelem- 
ben többször eléfordul a régieknél, pl. a Müncheni co- 
dexben : Hogy ha te jog szemed — — és ha te jog 
kezed meggonoszbéjtand tégedet. Ha ki csapand tége- 
det jog tiigyödre. (Máté 5). Ellenkezője : balog, s vala- 
mint ez a baltól azaz rosztól, úgy a jog a jótól vette 
eredetét. 2) Szorosabb ért. jobbkéz. A Müncheni v. 



Tatrosi codexben : Ne tudja a te balod , mit teszen te 
jogod. (Máté 6.) Koronát vétenek ö fejére , és nádat ö 
jogjóiba. Tehát meg feszejtettek ö vele két tolvajok, egyik 
jog felöl, másik bal felöl. És meglátjátok embernek fiát 
ülette a tehetségnek jogja felöl. így a Bécsi codexben 
is : jogjának öltözetit, jogjától, jog felölő stb. Benigna 
asszony imakönyvében mind ,jobb' mind .jog' eléfor- 
dul : „The szenth fejedeth jobb vallódra bocsá- 

tád." És „The szent kezed oltalmazjon halálomko- 
ron, és te jogod engöm hozzád fogadjon." így Bá- 
tori László Bibliájában is : „És ugyan vala az víz 
''ünekik mint egy kőfal mind jobb felől , mind bal 
felől." Továbbá : „Az te jogod , Uram! megveré az 
ellenséget." 3) Átv. törvényeken alapuló igény, köz 
nyelven, és latinosan : jus. Atyai, fejedelmi, földesúri 
jog. Házassági jog. Védelmi, életfentartási jog. Hús- 
vágási , bormérési , vásári jog. Jogokat szerezni , vesz- 
teni, védeni. Valamit joggal követelni. Jogától el nem 
állani. Jogaihoz ragaszkodni. Nincs hozzá joga. Sze- 
mélyi jogok. Dologi jogok. Dologbani jogok. Dologhozi 
jogok. A jelen értelemben vett jog egy az igaz , igaz- 
ság , szókban eléforduló ig gyökkel : ig jog , mint : 
ih juh , irgalom jorgalom. A törökben hak v. hakk 
szintén am. igazság (verifas) és jog (jus). V. ö. IG. 
Egyébiránt valamint a németben a recht és Eecht, a 
szlávban a práva, a latinban recium, recta, a finnben 
oikia, (egyenes ; igaz ; jobb [kéz] s innen oikeus igaz- 
ság) stb.; jobb kezet és igazat illetőleg just is jelent; 
úgy ezen viszony van a magyar jog különböző értelmei 
között , s úgy látszik nem alap nélküli azok véle- 
ménye, kik azt tartják , hogy őseink is ahhoz tártá- 
nak jogot, mit jobbkezökkel (jogukkal) szereztek volt, 
azaz, ő nálok is az eredeti, társadalmi és polgári jog 
ököljogon alapult. Hogy a török hakk , finn oikia, 
valamint a sinai jung (justum, rectum) hangokban is 
egyeznek , mondani fölösleges. 4) Egynemű törvé- 
nyeken alapuló jogok öszvege, továbbá ezen jogok 
alanyi esmérete. Természeti jog. Egyházi, polgári, bün- 
tető , váltó-, hűbéri jog. Bányajog. Nemzetek joga. 
Magyar , római jog. Jogokban jártas. Jogot tanítni. 

JOGAKADÉMIA, (jog-akadémia) ösz. fn. Aka- 
démia, melyben a jogi tudományok taníttatnak. 

JOGALAP, (jogalap) ösz. mn. A jognak kút- 
feje, melyből valamely jog foly; talpköve, melyen va- 
lamely jog nyugszik. 

JOGAR, (jog-ar) fn. tt. jogar-t, tb. — ok, harm, 
szr. — a. Királyi, fejedelmi pálcza , mint a joghata- 
lom jelvénye. Új alkatú szó, de amely még nem ment 
át a közdivatba. 

JOGÁSZ, (jog-ász) fn. tt. jogász-t , tb. — ok, 
harm. szr. — a. Személy, ki általában jogi ügyekkel 
(mint biró, ügyvéd), különösebben jogtanitással, vagy 
jogtanulással foglalkodik ; amaz szorosabb ért. jogta- 
nitó , emez jogtanuló vagy joghallgató. 

JOGÁSZAT, (jog-ász-at) fn. tt. jogászat-ot, 
harm. szr. — a. Jogtudományokkal , általában jogi 
dolgokkal foglalkodáí ; jogok tárgyalata. Jogászatot 
választani életpályáid. 



267 JOGÁSZATI— JOGENGEDMENYEZES 



JOGEREJU— JOGHALLGATÓ 



268 



JOGÁSZATI , (jog-ász-at-i) ran, tt. jogászati-t, 
tb. — ak. Jogászathoz való , azt illető , arra vonat- j 
kozó. Jogászati könyvek, értekezések ; kérdések , vitat- 
kozások. Jogászati pálya. 

JOGÁSZI, (jog-ász-i) mn. tt. jogászi-t, tb. — ak. 
Jogászt illető, ahlioz tartozó, arra vonatkozó. Jogászi 
oskolák , évek. Jogászi könyvek, kérdések, gyakorlatok. 
JOGAZONSAG, (jog-azonság) ősz. fn. Ugyan- 
azon jogbeli állapot, többek jogának ugyanazon mi- 
nősége, s bizonyos törvényen alapulása. 

JOGBITORLÁS, (jog- bitorlás) ösz. fn. Erősza- 
kos, törvénytelen cselekvés , midőn valaki törvényes 
jogczim nélkül gyakorol valamely jogot. 

JOGBIZONYLAT, (jog-bizonylat) ösz. fn. Ala- 
pos okokkal kimutatása annak , hogy valamihez jo- 
gunk van. 

JOGBÖLCSELET, (jog-bölcselet) ösz. fn. Böl- 
cselet a jog természetéről. 

JOGCSAVARÓ , (jog-csavaró) ösz. fn. Ügyész, 
vagy akármely jogvitató , ki a jogokról szóló törvé- 
nyeket álokoskodásokkal elferdíti. 

JOGCZIM , (jog-czím) ösz. fn. Azon alap , pl. 
törvény , vagy szerződés , melyen bizonyos jog épül. 
Adományozási, örökösödési, adásvevési jogczim. 

JOGEGYENETLENSÉG, 1. JOGEGYENLÖT- 
LENSÉG. 

( JOGEGYENLŐSÉG , íjog-egyenlöség) ösz. fn. 
1) Általában am. jogbeli hasonlóság , többek jogá- 
nak megegyező belső minősége. 2) Különösen az 
ősi magyar törvényben a jószágbeli igaznak azon mi- 
nősége, melynél fogva a jószág a fiakra, és leányokra 
egyaránt száll. 

JOGEGYENLÖTLENSÉG , (jog-egyenlői len- 
ség) ösz. fn. 1) Jogbeli különböző állapot , többek 
jogának különbsége, milyen a régi magyar törvények 
szerént a nemesek, polgárok, és jobbágyok jogainak 
egyenetlensége. 2) Különösen a jószágokat illető jog- 
nak azon minősége , melynél fogva azok a leányág 
kirekesztésével pusztán fiágra szálltak. 

JOGÉLET, (jog-élet) ösz. fn. A jognak és jogi 
tudományoknak , törvényeknek és szokásoknak gya- 
korlati folyama , a polgári életben használata, alkal- 
mazása. 

JOGELLENES , JOGELLENI , (jog-ellenes v. 
— elleni) ösz. mn. Jog ellen való , jogokba ütköző. 
Jogellenes megtámadás. Jogellenes eljárás. 

JOLELMÉLET, (jog-elmélet) ösz. fn. A joggal 
és jogi tudományokkal egyedül az észben foglalko- 
dás , a nélkül , hogy azokat a valóságos életben al- 
kalmaznék. 

JOGELV, (jog-elv) ösz. fn. Elv vagy alapigaz- 
ság, melyből más jogot vagy jogokat következtetünk. 
JOGÉLVEZET, (jog-élvezet) ösz. fn. Akár 
egyes, akár több jognak, jogosultságnak gyakorlatba 
vétele, használata. 

JOGENGEDMÉNYEZÉS, (jog-engedményezés) 
ösz. fn. Valamely jognak másra engedmény utján 
ruházása. 



JOGEREJU, (jog-erejü) ösz. mn. 1) Ami jogon 
alapszik, ami jogi hatással bír. Jogerejü követelés. 2) 
L. JOGÉRVÉNYES. 

JOGERŐ , (jog erő) ösz. fn. Erkölcsi hatalom , 
mely valamely jogból foly , melynél fogva valamit 
jogszerüleg követelni, végrehajtani lehet. 

JOGERÖSBITÉS, (jog-erősbités); 1. JOGERÖ- 
SITÉS. 

JOGERÖSITÉS , (jog- erősítés) ösz. fn. Cselek- 
vés , mely által valamely jog nagyobb szilárdságot 
nyer, pl. adósságkövetelés kezes által. 

JOGÉRVÉNY, (jog-érvény) ösz. fn. A törvény- 
kezésben valamely birói határozatnak felsőbb , ille- 
tőleg legfelsőbb jóváhagyás , vagy föllebbezésről le- 
mondás által azon erőre emelkedése, midőn az végle- 
gesen foganatosítható. 

JOGÉRVÉNYES, (jog- érvényes) ösz. mn. Jog- 
érvénynyel biró, jogérvényre emelkedett. V. ö. JOG- 
ÉRVÉNY. 

JOGÉRVÉNYESEN , (jog -érvényesen) ösz. ití. 
Oly minőségben vagy állapotban, mely jogérvénynyel 
bír. V. ö. JOGÉRVÉNY. 

JOGÉRZELEM , JOGÉRZET , (jog-érzelem v. 
— érzet) ösz. fn. A jog és igazság iránti vonzalom 
valamely különös esetben, a nélkül hogy világos tör- 
vény rendelkeznék róla. A birák sokszor ítélnek jog- 
érzet után. 

JOGESET, (jog- eset) ösz. fn. Egyes történet a 
jogéletben. 

JOGFENTARTÁS , (jog- fenn -tart ás) ösz. fn. 
Cselekvés, melynél fogva valamely jogot át nem en- 
gedünk, hanem azt más vagy mások ellenében lehető 
esetre megóvjuk. 

JOGFOLYAM , (jog-folyam) ösz. fn. 1) Vala- 
mely jognak folytonos élvezete. 2) Törvénykezési el- 
járás valamely biróság előtt és által. 

JOGFOLYTONOSSÁG, (jog-folytonosság) ösz. 
fn. Egyes vagy több jogok szakadatlan élvezése vagy 
élvezhetése. 

JOGGYAKORLÁS, (jog-gyakorlás) ösz. fn. 1) 
A jognak az életben valósággal eléforduló esetekre al- 
kalmazása, illesztése. 2) Működés, midőn valaki a jog 
és törvények alkalmazásában biró vagy ügyvéd mel- 
let képezi magát. 3) Joggal való élés. 

JOGGYAKORLÁSI , (jog-gyakorlási) ösz. mn. 
Joggyakorlásra való, ahhoz tartozó , arra vonatkozó. 
Joggyakorlási évek. 

JOGGYAKORLAT, íjog-gyakorlat) ösz. fn. 
Munkálat vagy tett, melyet valaki joggyakorlás által 
visz véghez. 

JOGGYAKORNOK, (jog- gyakornok) ösz. fn. 
Gyakornok, ki jog és törvények alkalmazásában vala- 
mely biróság vagy ügyvéd mellett képezi magát. 

JOGHALLGATÓ, (jog-hallgató); 1. JOGTA- 
NULÓ. 



269 JOGHASZNÁLAT— JOGORVOSLÁS 



JOGOS— JOGOZÁS 



270 



JOGHASZNALAT, (jog-használat) ösz. fn. Élés 
azon joggal , mely bennünket illet ; jogunknak gya- 
korlati alkalmazása. 

JOGHÁTRÁNY, (jog-hátrány) ösz. fn. Ami jo- 
gunkat akadályozza, késteti, annak kárára van. 

JOGI, (jog-i) mn. tt. jogi-t tb. — ak. Jogot il- 
lető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Jogi kérdések . 

JOGIGÉNY , (jog-igény ösz. fn. Igény , mely- 
nél fogva valaki bizonyos jogra számot tart, bizonyos 
jogot követel. 

JOGILAG, (jog-i-lag) ih. Jog szerint, jognál 
fogva. E birtok jogilag engem illet. 

JOGIRAT , (jog-irat) ösz. fn. Bizonyos jogról 
szóló, valamire jogot adó oklevél, szerzödmény , stb. 

JOGKEDVEZMÉNY, (jog-kedvezmény) ösz. fn. 
Valamely haszon , élvezet , melyet a törvény nyújt , 
pl. a magyar törvény az özvegy nőknek életfogytig- 
lani haszonélvezést a férj javaiban stb. Leltár jog- 
kedvezménye : az osztrák polgári jog szerént ha va- 
laki az örökségbe a leltár jogkedvezményének fen- 
tartása mellett lép, az örökhagyó hitelezőinek csak a 
hagyaték erejéig van lekötelezve ; ellenkezőleg, mint 
aki föltétlenül fogadja el az örökséget. 

JOGKÉRDŐ, L JÓKÉRDŐ. 

JOGKISZOLGÁLTATÁS, (jog-ki-szolgáltatás) 
1. JOGSZOLGÁLTATÁS. 

JOGKÖVETELÉS , (jog-követelés) lásd JOG- 
IGÉNY. 

JOGLÁR, (jog-ol-ár) fn. tt. joglár-t , tb. — ok. 
Jog- v. igazságszolgáltató. Ujdon szó a latin ,justi- 
tiarius' kifejezésére , de nem igen kapott lábra. A 
magyar király Felsége a magyar törvénygyakorlat 
szerént a legfőbb jogtár. 

JOGLAT , (jog-ol-at) fn. tt. joglatot. Alkalmas 
új szó a Jogkiszolgáltatás' helyett. 

JOGMENET , (jog-menet) ösz. fn. L. JOGFO- 
LYAM, 2). f 

JOGNÉZET, (jog-nézet) ösz. ín. Vélemény, ál- 
lítás valamely jogelvről. 

JOGOD, (jog-od) fn. tt. jogod-ot, 1. JOGAR. 

JOGOL , (jog-ol) régies igeszó , m. jogolt v. 
joglott , htn. jogolni v. jogtani. A Bécsi codexben jo- 
golás am. emendatio („higyjük mi jogolásunkraj=ob- 
bulásunkra) ;" és tisztességet joglanak am. honorem 
deferant. Benigna asszony imakönyvében is : „És az 
nagy örömért, kivel az te szent leiköd megvigasztal- 
tatok .... joglas enneköm méltatlan és bínös szol- 
gáló leányodnak." 

JOGORVOSSÁG, (jog-orvosság) 1. JOGOR- 
VOSLÁS. 

JOGORVOSLÁS, JOGORVOSLAT, (jog-orvos- 
lás v. — orvoslat) ösz. fn. Törvénykezési eljárás, mely- 
nél fogva akár a biró, akár a fél valamelyike által 
elkövetett hiba jóvá tétetni kéretik, illetőleg jóvá té- 
tetik. A régi magyar törvénykezésben számos jogor- 
voslat volt, mint : ügyvédszó visszahuzása , ellentál- 
lás , visszaüzés , ítélet bentiltása , többféle birói 



parancsok stb. Mai eljárás szerént , ha a biró hi- 
bázott, vagy legalább azt a fél ugy gondolja , az ez 
elleni perorvoslatnak rendszerént fölebbezés, felfolya- 
modás, ha a fél hibázott, per- vagy általánosabban 
ügyujitás (előbbi állapotba visszahelyezés) a neve. 
Jogorvoslat az osztrák polgári jog szerént a kártérí- 
tés iránti kereset is. (Rechtsmittel). 

JOGOS , (jog-os) mn. tt. jogos-t v. — at , tb. 
— ak. Jogon alapuló , igazságos , szoros igazsággal 
megegyező. Jogos birtok, követelés. 

JOGOSAN , (jogos an) ih. Jog szerint , jognál 
fogva, törvényesen, igazságosan. Ellentéte : jog ellen, 
jogtalanul. 

JOGOSÍT , JOGOSÍT , (jog-os-ít) áth. m. jogo- 
sít- ott, htn. — ni v. — ani. par. — s. Joggal vagy jo- 
gokkal felruház , valamire jogot ad. Innen : feljogo- 
sít am. felhatalmaz , valaminek véghezvitelére jogot , 
szabadságot, engedelmet ad. 

JOGOSÍTÁS, JOGOSÍTÁS, (jog-os-ít-ás) fn. tt. 
jogosítás-t, tb. — ok. harm. szr. — a. Cselekvés, mely 
által valakit joggal vagy jogokkal ellátnak, valakinek 
jogot adnak valamire. V. ö. JOGOSÍT. 

JOGOSÍTATLAN , JOGOSÍTLAN, (jog-os-ít- 
fat]-lan) mn. tt. jog osítatlan-t , tb. — ok. Kit nem jo- 
gosítottak valamire. Jogosítatlan kontár , kuruzsló , 
nyegleorvos. Határozókép : jogosítlanul, jogosítás 
nélkül. 

JOGOSÍTOTT, (jog-os-ít-ott) mn. tt. jogosított- 
at. Valamely joggal, vagy jogokkal ellátott, felruhá- 
zott , bizonyos működésre felhatalmazott , szabadal- 
mazott. Jogosított kalmár, szatócs. 

JOGOSÍTVÁNY , (jog-os-ít-vány) fn. tt. jogo- 
sítvány-t , tb. — ok. Felsőbbség által engedélyezett 
jog valaminek gyakorlatira, pl. némely áruczikkelyek 
eladására. Máskép : jogozat. Ha maga a törvény álta- 
lában , vagy a természeti jog adja a jogot : ez jogo- 
sultság. 

JOGOSSÁG , (jog-os-ság) fn. tt. jogosság-ot , 
harm. szr. — a. 1) Jogszerintiség, jogon alapuló álla- 
pot. Valamely ügynek, követelésnek jogossága. 2) Szo- 
ros igazság. Ezen osztály a szoros jogozsággal nem 
egyezik. Nem akarok kegyelmet, hanem jogosságot. 3) 
Jogot tisztelő és méltányló személyes tulajdonság. 
Ezen férfiú jogosságát kétségbe vonni nem lehet. Jogos- 
ságáról ismeretes biró. 

JOGOSUL, JOGOSUL, (jog-os-úl) önh. m. jo- 
gosult. Valamely jogban részesül , valamihez vagy 
valamire jogot szerez. 

JOGOSULT, (jog-os-úl-t) mn. tt. jogosultat. 
Akinek valamihez vagy valamire , valaminek cselek- 
vésére joga van. 

JOGOSULTSÁG, (jog-os- úl-t-ság) fn. tt. jogo- 
sultság-ot, harm. szr. — a Állapot, vagy minőség, mi- 
dőn valakinek valamihez vagy valamire joga van. 

JOGOZ, (jog-oz) áth. mjogoz-tam, — tál, — ott, 
1. JOGOSÍT. 

JOGOZÁS, 1. JOGOSÍTÁS. 



271 



JOGOZAT— JOGTAT 



JOGTISZTELET— JOH 



272 



JOGOZAT, (jog-oz-at) fn. tt. jogozat-ot , harm. 
Bzr. — a. Engedményezett jogon alapuló szabadalom. 

JOGSÉRELEM , (jog-sérelém) ősz. fn. 1) Álta- 
lán minden tett , mely más jogainak körébe vág , s 
azokat sérti. 2) Különösen a régibb magyar törvény- 
ben az örökösödés jogának megsértése, kivált a nem- 
zetségi ingadozatlan joggal birt jószágot illetőleg. 

JOGSZABÁLY , (jog-szabály) Ösz. fn. A jog- 
életben és jogszolgáltatásban egyes mondat , állít- 
mány, melyet a jogkövetelő, vagy biró stb. mint két- 
ségtelent tekint, pl. r aki előbb az az elsőbb" (qui 
prior tempore, potior jure) ; _más jogsérelmével vagy 
kárával senki se gazdagodjék" (locupletari non de- 
bet aliquis cum alterius injuria aut jactura). 

JOGSZERŰ , (jog-szerü) ösz. mn. Joggal meg- 
egyező, jog szerint való, törvényes. Jogszerű követelés. 
Jogszerű birói eljárás. 

JOGSZERŰEN , JOGSZERŰEN , (jog.szerüen) 
ösz. ih. Jogszerű módon , joggal megegyezöleg , tör- 
vényesen. 

JOGSZERÜLEG, (jog-szerüleg) ; 1. JOGSZE- 
RŰEN. 

JOGSZERŰSÉG , JOGSZERŰSÉG , (jogszerű- 
ség) ösz. fn. Tulajdonság, vagy állapot, melynél fogva 
valami jogszerű , azaz joggal egyező ; törvényesség. 

JOGSZILÁRDITÁS , (jog-szilárditás) ; 1. JOG- 
ERÖSITÉS. 

JOGSZOLGÁLTATÁS, (jog- szolgáltatás) ösz. 
fn. Felsöségi, különösen biró-hatósági eljárás , mely- 
nél fogva két peres fél (föl- és alperes) között a vitás 
tárgy valakinek a jog és törvény ereje szerint oda 
vagy elitéltetik. Ujabb szóval : joglat. 

JOGTALAN , (jog-talan) mn. tt. jogtalan-t , tb. 
— olt. Jog nélküli ; jogon nem alapuló , igazságtalan, 
szoros igazsággal nem egyező. Jogtalan rabszolgaság. 
Jogtalan követelés. Jogtalan megtámadás. Határozókép 
am. jogtalanul. 

JOGTALANSÁG , (jog-ta-1-an-ság) fn. tt. jog- 
talanság-ot, harm. szr. — a. Jog nélküli állapot vagy 
tulajdonság, igazságtalanság, törvénytelenség. 

JOGTALANUL , (jog-ta-lan-ul) ih. Jog nélkül, 
igaztalanul, vagy mások jogainak ellenére. Valakit 
jogtalanul megtámadni. Jogtalanul indított háborít. 
Jogtalanul elnyomott nemzet. 

JOGTAN , (jog-tan) ösz. fn. Jogokról szóló , 
jogokat tárgyaló tan. Természeti jogtan. Fenyítő 
jogtan. 

JOGTANÁR , (jogtanár) ösz. fn. Személy , ki 
másokat jogokra oktat , különösen , ki ezt mint nyil- 
vános oskolai tanitó teszi. 

JOGTANULÓ, (jog-tanuló) ösz. fn. Jogok, ille- 
tőleg törvények tanulásával nyilvános iskolában fog- 
lalkodó személy. 

JOGTAT, (jog-tat) a régi halotti könyörgésben 
(az itteni Írásmód szerént : jochtot) am. a mai igtat : 
„Hogy bírság nap jutva mend ö szenti és önöttei kö- 
zikön jó felől jogtatnia íleszje őt." 



JOGTISZTELET, (jog-tisztelet) ösz. fn. A jog- 
nak, igazságnak mint sérhetetlennek tekintése. 

JOGTUDOMÁNY, (jog-tudomány) ösz. fn. Tudo- 
mányos ismeretek rendszere , melynek tárgyát teszik 
a jogok és törvények, s azoknak az emberi cselekvé- 
sekre alkalmazása. 

JOGTUDOR , (jog-tudor) ösz. fn. Jogtudós , ki 
szigorlari vizsgálat után valamely egyetemtől okleve- 
let kapott , okleveles jogtudós. 

JOGTUDÓS , (jog-tudós) ösz. fn. Tudós , ki a 
jogokról , törvényekről , s azoknak az emberi cselek- 
vényekre alkalmazásáról rendszeres ismeretekkel bír. 

JOGÚT, (jog-út) ösz. fn. Perlekedési mód, mi- 
dőn valaki jogszolgáltatás utján vagy rendszerénti 
bíróságok előtt követel valamit. 

JOGUTÓD , (jog-utód^ösz. fn. Utód valamely 
jog használatában. V. ö. UTÓD. 

JOGÜGY, (jog-ügy) ösz. fn. Jogszolgáltatást 
illető ügy, igazságügy. 

JOGÜGYI, (jog-ügyi) ösz. mn. Jogügyre vo- 
natkozó, azt illető. 

JOGÜGYLET, (jog-ügylet) ösz. fn. Polgári cse- 
lekvény, különösen szerződés két fél között valamely 
jognak , jogviszonynak megalapítására. (Rechtsge- 
scháft). 

JOGÜGYLETI , (jog-ügyleti) ösz. mn. Jogügy- 
letre vonatkozó, azt illető. 

JOGVÉD, (jog-véd) ösz. fn. Személy , ki más 
valakinek jogát valamely hatóság előtt védelmezi , 
különösen ügyvéd ; de ez általánosb értelemmel 
bír , mert nem minden ügyvéd jogvéd is egyszer- 
smind, az ügyvédek gyakran jogtalanságot is védel- 
meznek. 

JOGVÉLELEM, (jog-vélelem) ; 1. VÉLELEM. 

JOGVISZONY, (jog-viszony) ösz. fn. Azon vi- 
szony , melyben a) valaki egy más egyénhez jogaira 
nézve áll , b) melyben két vagy több egyének jogai 
egymáshoz állanak. 

JOH, (1), elavult fn. tt. joh-ot, harm. szr. — a. 
Értelme a régi nyelvmaradványokban némileg külön- 
böző. Erdösinél am. belek, belső részek. Az mi Iste- 
nilnknek könyörületes szilinek, és johának általa. (Per 
viscera misericordiae Dei nostri). Ugyanezen érte- 
lemben hallani itt-ott túl a Dunán a gyuha szót. Meg- 
töltötte a gyuháját. Néhutt májat vagy zúzát jelent. 
Benigna asszony imakönyvében am. szív. „Johomnak 
akaratját lássad. " Ugyanitt Sz. Bernát hymnusában : 
„Te indóhad (indítsad) en johomath , hogy kívánjon 
ennyi nagy jóth." _Idvöz légy úrnak édös szíve , én 
johomnak jó öröme." A Müncheni codexben jonhó 
és jonh am. szív. „Bódogok tiszta jonhóúak. (Máté 5). 
Mojses ti jonhotok keménységére engedte tű nektek 
tű feleségteket elhagynotok. (Máté 19). A Nádor-co- 
dexben jonh am. belső rész. „ Megháboróla en jon- 
hom és megfogyatkozék az en leiköm" (Toldy F.) 
Lényeges hang ebben a h mint lehellési betű ; innét 



273 



JOH -JÓINDULATÚ 



JOIZLESl I— JOKERDO 



274 



tökéletesen egyezik sőt azonos ezzel : eh, eha. [L. EH, 
(2), EHA] ; a Peer-codexben pedig ih. 

„Reád néznek szentekne't szemei , 
És véneknek keserves sziivei, 
Es árváknak nyomorult ihai." 

Jelent 1) belsőt, 2) kedélyt. (Toldy Ferencz jegyzete). 

Hihetőleg innen vette nevét átv. értelemben a szekér 
joha , vagy szokottabban juha , gyuka , azaz a szekér 
alatt levő rúdszárnyat tartó fa , mintegy a szekér- 
nek bele. 

JOH, (2), tájdivatos, juh helyett ; 1. ezt. 

JOHAFAJO , (joha-fájó) ősz. mn. Kinek fájós 
joha, azaz mája, vagy bele, vagy általán fájós zsige- 
rei vannak. 

JÓHANGZÁS , JÓHANGZAT , (jó-hangzás v. 
— hangzat) ősz. fa. Szó vagy zene-hangoknak egy- 
mással oly összekapcsoltatása, hogy azok a fülre kel- 
lemesen hatnak. Máskép : hangkellem. 

JOHANGZATÚ, (jóhangzatú) ősz. mn. Tulaj- 
donság, melynél fogva valamely szónak, zenének jó- 
hangzata van. V. ö. JÓHANGZAT. 

JOHANKA, női kn. tt. Johankát. Fiatal, kisded 
Johanna, máskép Janka. 

JOHANNA , női kn. Egy eredetű János szóval. 

JOHÁSZODIK, 1. JUHÁSZODIK. 

JÓHÁZBELI , (jó-házbeli) ősz. mn. Vagyono- 
sabb és közbecsülésben álló családból való ; különö- 
sen nöszemélyrol mondják. 

JÓHÍRÜ, JÓHIRÜ, (jó-hírü) ösz. mn, 1) Ami 
jó hirt hoz, jó hirt foglal magában. Jóhirü ize.net, tu- 
dósítás. 2) Mondjuk emberről , kiről jót beszélnek, 
kiről a közvélemény dicséretesen nyilatkozik. 

JÓHIRÜ NEVŰ, 1. JÓHIRÜ. 

JÓHISZÉM , (jó-hiszém) ösz. fn. Lelki állapot , 
midőn valaki azt hiszi maga felől, hogy bizonyos tette 
az erkölcsi vagy polgári kötelességekkel ütközésben 
nincsen. Valamit jóhiszemmel tenni. 

JÓHISZEMŰ , (jó-hiszémü) ösz. mn. Aki vala- 
mely cselekvése vagy teendője ielől azt hiszi , hogy 
az a becsülettel, erkölcsi vagy polgári törvényekkel 
egyezik. Jóhiszemű birtokosa valamely jószágnak. 

JÓHISZÉMÜLEG, (jó-hiszemüleg) ösz. ih. Azon 
véleménynyelj hogy valami jó, hogy törvényes, hogy 
rosznak nem tartható. 

JÓHISZEMŰSÉG , (jó-hiszómüség) ösz. fa. 1 ) 
Véleményi állapot , midőn valakiről vagy valamiről 
jót hiszünk, midőn semmi roszat nem teszünk fel. 2) 
L. JÓHISZÉM. 

JÓILLATÚ, (jó-illatú) ösz. mn. Minek kellemes, 
jó illata van. Jóillaiú virág, kenőcs. Jóillatú vizek. Jó- 
illatú sültek. Jóillatú áldozat am. Isten előtt kedves. 

JÓINDULAT, (jó-indúlat) ösz. fn. 1) Kedélyi 
állapot , midőn valaki iránt vonzalommal viseltetünk. 
2) Természeti vonzalom az iránt, ami jó. 

JÓINDULATÚ, (jó-indulatú) ösz. mn. 1) Kinek 
természeti hajlatna van a jóra. Jóindulatú ifjak. 2) Ki 

AKAI). NAGY SZÜTAB. III. KÖT. 



vonzalommal viseltetik bizonyos jó , vagy jónak tar- 
tott ügy iránt. Jóindulatú hazafiak, alattvalók. 

JÓIZLESÜ, (jóizlésü) ösz. mn. 1) Ki jó ízléssel 
bir. Jóizlésü udvari ember. 2) Mi a jó izlés kellékeivel 
bir, jó izlés szerént készült. Jóizlésü öltözék , bútoro- 
zat. V. ö. ÍZLÉS. 

JÓIZLETÜ, 1. JÓIZLÉSÜ. 

JÓÍZŰ , JÓIZÜ , (jó-ízü) ösz. mn. Minek jó íze 
van , mi ízlik. Mondjuk különösen étel-italról. Jóiaü 
kenyér , sült , bor. Jóízű gyümölcs. Átv. ért. mondjuk 
beszédi-ől is , melyet valaki jó kedvvel s némi gyö- 
nyörérzettel folytat. Igen jóízű beszédben voltak. 

JÓÍZŰEN , JÓÍZŰEN , (jó-ízüen) ösz. ih. Az 
ínynek különös tetszésére, megelégedésével, gyönyör- 
ködésével. Jóízűen enni , inni , lakmározni. Átv. ért. 
mondjuk beszédről, álomról is. Jóízűen beszélgetni. Jó- 
ízűen alunni. 

— JOK , (1), magas hangon — JÖK v. JÉK, v. 
JEK , öszvetett rag a mutató j v. i-hö\ és ok ök töb- 
bes 3-ik személyragból, pl. kalap-j-ok, gond-j-ok, mun- 
ká-j-ok, czipö-j ök , kefé-j-ök. így régiesen az igéknél 
is : adá-j-ok (ma : öszvehúzva adák) , kérdezé-j-ök v. 
kérdezé-j-ek (ma : kérdezek). Többes első személyben 
is , pl. Szalay Á. Levelestárában : (mi) fogdosa-j-ok 
(ma : fogdosok), osztó-j ok (ma : osztók) stb. V. ö. — J, 
JA, JE ragok. 

— JOK, (2), —JÖK, —JÉK, —JEK, régies 
öszvetett , ma öszvehúzott igerag a kapcsoló mód j 
módképzőjéből és többes 1-ső és 3-ik személyragból, 
pl. Szalay Á. Levelestárában eléjönnek adno-j-ok 
(ma : adnók) , irna-j-ok (ma : írnok) , bocsátana-j-ok 
(ma : bocsátanók), szerzenö-j ök (ma : szerzenők), mi- 
velne-j-ek (ma : mivelnők). 

JÓK A, KIS — , NAGY—, ÚJHELY-, falvak 
Pozsony megyében ; helyr. Jókán, — ra, — ról. 

JÓKARAT, némely tájszólás szerént öszvehúzva 
jóakarat-hói. 

JÓKEDVŰ, JÓKEDVŰ, (jó-kedvü) ösz. mn. 
Kinek jó kedve van, vidám, vidor, mulattató, tréfás. 
mindig jókedvű. A jókedvű embert szeretik a társa- 
ságban. V. ö. KEDV. 

JÓKEDVŰEN, JÓKEDVŰEN, (jó-kedvüen) 
ösz. ih. Vidáman, tréfásan, derült kedvvel. Jókedvűen 
tölteni az időt. Jókedvűen társalogni. 

JÓKEDVÜLEG , JÓKEDVÜLEG , (jó kedvü- 
leg) ; 1. JÓKEDVŰEN. 

JÓKEDVÜSÉG, JÓKEDVÜSÉG, (jó-kedvüaég; 
ösz. fn. Vidámság, mulattató, tréfálkodó kedélyi álla- 
pot, vagy tulajdonság. 

JÓKÉRDÖ, v. JOGKÉRDÖ , Szent László III. 
végzeménye 1 3-ik fejezetében eléjön jokergech , más 
Írásmóddal : joccerdech és joccerdegh, s így értei mez- 
tetik : reruui fugitivarum collector , melyet kivált az 
utóbbi írásmód után legalkalmasban ,jok kérdö h -' az- 
az .jogkérdő'- nek olvashatunk ; t. i. a két cc = két 
kk s végül a eh vagy gh csak erős lehelet jele , mely 



275 



JÓKOR— JÓL 



JOLAKAS— JOLTEVO 



276 



a szók végén régibb írásokban , különösen pedig a 
Debreczeni Legendáskönyvben számtalanszor eléjön. 
Jogkérdö tehát annyit jelentett mint jogvizsgáló , ki 
miként a törvényből látható, a bitang marháknak sőt 
szökevény embereknek is (fugitivorum homiuum) ösz- 
vefogdosáeával , szedésével foglalkodott , tehát mint- 
egy a majdan sajátjokat kereső tulajdonosok joga 
után tudakozódott, vagyis azok jogát vizsgálgatta ha 
alapos-e vagy sem ; az uratlan marhák a törvény sze- 
rént felosztatván. A régi halotti beszédben is eléjön : 
jochtat azaz jogtat vagyis igtat. Némelyek , pl. Sze- 
gedy János a Corp. jurisban ,jókergető £ -nek olvassa, 
s talán éhez jobban közelítőleg írja ,jokergech c -nek : 
de Zsámbóky a magyar Corpus juris első kiadója , 
,joccerdech'-nék írta. 

JÓKOR, (jó-kor) ösz. ih. Jó időben, annak ide- 
jén, nem későn, épen akkor, midőn legjobb, alkalmas 
időben. Epén jókor jösz. Jókor odaértünk. Néha am. 
korán, a rendelt időt megelőzőleg. Jókor elindultunk, 
hogy odaérjünk. 

JÓKORA , (jó-kora) ösz. mn. Meglehetős nagy- 
ságú. Jókora darab kenyeret megevett. Itt a kor szó 
átv. értelmű , s oly nagyságra vonatkozik , melynek 
kifejléséhez több idő kell , pl. Jókora legény , ember. 
Jókora fa. 

JÓKORÁN , (jó-korán) ösz. ih. Igen korán a 
kellő időt pontosan megtartva, sőt megelőzve. 

„Hajnalban, jókorán, 
Ott terem az ispán , 
Kezében a csákány , 
Robotra szólítván." 

(Régi jobbágyok panaszdala). 

JÓKORÁNI , (jó-koráni) ösz. mn. Korán való ; 
ideje koránti. 

JÓKORI , (jó-kori) ösz. mn. Kora időből való , 
korán történő. Jókori szüret. Jókori fölkelés. Jókori 
indulás. 

JÓKORRA, (jó-korra) ösz. ih. A kellő időt pon- 
tosan megtartva , vagy megelőzve. A kitűzött helyen 
jókorra megjelenni. 

JÓKO, mváros Nyitra megyében ; helyr. Jókö-n, 
— re, r'ól. 

JÓL, (jó-ul) ih. 1) Tetszésnek, Ízlésnek megfe- 
lelőleg. Jól izlelt az étel ital. Ezen szakács igen jól 
főz. Jól esett neki a pohár bor. Jól van dolga. Jól él. 
2) Elégségig, bőven. Jól tartották ötét. Jól lakolt. 3) 
Czéljával , rendeltetésével egyezőleg , jó állapotban , 
helyesen, szépen, okosan stb. Jól érzeni magát. Jól fe- 
lelni az ellenvetésre. Jól írni, tanulni. Jól beszélni, ol- 
vasni. Jól hegedülni , zongorázni , rajzolni , tánczolni. 
4) Az erkölcsi , társadalmi szabályokkal egyezőleg. 
Jól viselni magát. Jól teljesíteni kötelességét. Jól cse- 
lekedni. Aki jól él, királyt sem fél. (Km.) 5) Nagyon, 
igen. Jól elsietett. Jól megverték az ellen&éget. Jól be- 
csípett a borból. Jól ellakott. 6) Világosan , bizonyo- 
san. Jól hallottam mit beszéltetek. Jól tudom, mi szán- 



dékod van. 1) Jelent helybenhagyást tulajdon, és gú- 
nyos értelemben. Jól van fiam. Jól van jól. 

JÓLAKÁS , (jó-lakás) ösz. fn. 1. JÓLLAKÁS. 

JOLÁN , JOLÁNKA , régi magyar nőnév , tt. 
Jolánt és Jolánkát , tb. Jolánok és Jolánkák. A Mar- 
gitlegendában : Jolent. 

JÓLELKŰ , JÓLELKŰ , (jó-lelkü) ösz. mn. Jó 
lelkiismerettel bíró , a szerént cselekvő ; jóhiszemű. 
Áldott, jólelkű ember. 

JÓLELKŰEN, JÓLELKŰEN, (jó-lelküen) ösz. 
ih. Jó lelkiismerettel, az erkölcsi törvények s a lélek 
jó sugalása szerint. 

JÓLELKÜLEG , JÓLELKÜLEG, (jó-lelküleg) 
ösz. ih. 1. JÓLELKŰEN. 

JÓLELKÜSÉG, JÓLELKÜSÉG, (jó-lelküség) 
ösz. fn. Lelkiismeretesség, jóhiszeműség. 

JÓLESZ, falu Gömör megyében ; helyr. Jóless- 
en, — re, — röl. 

JÓLÉT, (jó-lét) ösz. fn. Anyagi, ós szellemi vá- 
gyainkat kielégítő állapot, melyről egyénileg elmond- 
hatjuk, hogy jó dolgunk van , jól érezzük magunkat. 
A népek jóléteért magukat feláldozó férfiak. Pol- 
gári jólétre törekvő nemzetek. Hazánk jóléte szívemen 
fékszik. 

JÓLHANGZÁS, (jói-hangzás); 1. JOHANG- 
ZÁS. 

JÓLLAKÁS, (jói-lakás) ösz. fn. Evés ivás, mely 
az étvágyat teljesen kielégíti. Jóllakásig enni. Jólla- 
kásról való , csak arra való hogy valaki jóllakhassék 
tőle. Jóllakásnak jóhagyás a vége (km.). Minden jói- 
lakásnak meg kell adni az árát (km.). 

JÓLLAKIK, (jól-lakik) ösz. k. Étvágyának tel- 
jes kielégítéséig eszik , iszik. Jóllakolt túrós galuská- 
val. Oly éhes volt szegény, alig birt jóllakni. 

JÓLLAKOTT , (jói-lakott) ösz. mn. Az étvágy 
teljes kielégítéséig evett, ivott. Átv. és túlzó értelem- 
ben jelenti aki undorodásig megtelt valamivel. 

JÓLLEHET, (jól-lehet) ösz. kötszó. Élünk vele 
oly mondat elején , mely által valamit ráhagyunk , 
megengedünk, mely ha az előmondatban áll , az utó- 
mondatot mégis, mindazáltal szókkal kezdjük, pl. Jól- 
lehet a levegőt nem látjuk : mégis a testek közé tarto- 
zik. Jóllehet gyöngélkedő állapotban voltál : mindazál- 
tal levelet írhattál volna. Néha ellenvető , ellentétes 
erővel bir. Jóllehet megmondottam mit cselekedjél : te 
mégis elmulasztottad azt véghez vinni. Fölcserélhető 
ámbár és noha kötszókkal. Midőn az utómondat előtt 
áll, annyit tesz, mint : pedig , holott , s ekkor az elő- 
mondat kötszó nélkül használtatik , pl. Ismét későn 
jöttél, jóllehet erősen meghagytam, hogy jókor itt légy. 

JÓLLÉT, (jói-lét) ösz. fn. 1. JÓLÉT. 

JÓLSVA , falu Gömör megyében ; helyr. Jóls- 
vá-n, — ra, — ról. Patak neve is. 

JÓLSVA-TAPOLCZA , mváros Gömör megyé- 
ben ; helyr. Tapolczá-n, — ra, — ról. 

JÓLTEVÖ , (jói-tevő), JÓLTEVÖSÉG , (jól-te- 
vősóg); 1. JÓTEVŐ , JÓTEVŐSÉG. 



277 



JON— JORGAT 



JÓS— JÓSHELY 



278 



JÓN , KIS — , puszta Fejér megyében ; belyr. 
Jón-ba, — ban, — ból. 

JÓNÁS, (héber eredetű : jónak , jelentése : ga- 
lamb) férfi kn. tt. Jónás-t , tb. — oh. Jonas. Jónás 
próféta. 

JONATÁN, v. JONATHÁN, férfi kn. tt. Jona- 
thán-t , tb. — ok. Jonathan. Héber eredetű, am. Is- 
ten adta. 

JÓNEMÜ , JÓNEMÜ , (jó-nemü) ösz. mn. Ami 
a maga nemében jó tulajdonságú , jóféle , nem ártal- 
mas természetű, hasznos. Jónemíl füvek, gombóik. 

JÓNEMÜSEG, (jó-nemüség) ösz. fn. Valaminek 
azon minősége, melynél fogva a jónemüek sorába tar- 
tozik, jóféleség. 

JÓNEVELÉSÜ, (jó-nevelésü) ösz. mn. Kinek jó 
nevelése van. V. ö. NEVELES. Jónevelésü ifjak , 
leányok. 

JONH, fn. tt. jonkot. L. JOH, (1). 

JONHÓ, fn. tt.jonkót. L. JOH, (l). 

JONKÁBB , régies, e helyett : inkább. „Hogy 
a lölköt , melyet ö szent felsége drágalátos vérével 
váltott meg, mind földnél mennél jonkább szereti." 
Debreczeni Legendáskönyv. A Góry-codexben mind- 
kétképen eléjön. Sínai nyelven : hoáng. 

JÓNY , fjó-ony) fn. tt. jóny-t , tb. — ok. A ke- 
reskedelmi szótárban és üzletvilágban általán rövid 
elismerése bármely adóssági öszvegnek , melyben az 
öszvegen kivül alig foglaltatik egyéb a keletnél és adós 
aláírásánál , különösebben rövid jegyecske valamely 
adósságról, mely igen közel időben fizetendő. (Bon). 

JOOD , falu Mármaros megyében ; helyr. Joód- 
on, — ra, — ról. 

JÓPÉNZ, (jó-pénz) ösz. fn. 1) Ezüstből vagy 
aranyból vert pénz. 2) Aranynyal vagy ezüsttel egy 
értékű , bármely pénz , vagyis pénzjegy. 3) Általán 
nem hamisított pénz, nem hamis pénz, vagy ily pénz- 
jegy, bankjegy. 

JÓRAVALÓ , (jóra-való) ösz. mn. A maga ne- 
mében jeles, derék, becsületes, kötelességének megfe- 
lelő. Jóravaló cseléd. Jóravaló ember. Néha , olyan' név- 
mással összekötve ellenkező értelemben használtatik, 
mint .jóféle'. Olyan jóravaló személy. 

JOREMÉNYSÉGÜ, (jó-remény ségü) ösz. mn. 1) 
Ki valami jót reméli, de ezen értelemben nem divato- 
zik. 2) Mondják fiatal emberről, ki jeles tulajdonsá- 
gai által reményt nyújt, hogy idővel derék férfi válik 
belőle. JóreménységU ifjak. 

JÓREMÉNYÜ , (jó-reményű) , 1. JÓREMÉNY- 
SÉGÜ. 

JÓRENDIN, (jó-rendin) ih. L. ALKALMA- 
SINT. 

JORGAT , (jor-g-at) régi önh. am. a mai : ir- 
galmaz. A törzs jorg , ma irg , él , irgalom' szóban. 
Eléjön a régi halotti beszédben : „Imádjuk uromk 
Isten kegyilmét ez lélikért , hogy jorgasson ö neki 
és kegyidjen és bolcsássa mend ö bűnét." 



JÓS, (jó-os) fn. tt. jós-t, tb. — ok. harm. szr. — a. 
1) Személy, ki bizonyos jegyekből, pl. csillagokból, kár- 
tyából, tenyér vonásaiból stb. holmi titkokat fodöz fel, 
vagy jövendőt mond , s minthogy az illető kérdezős- 
ködök kiváltképen valami jót akarnak az ily szemé- 
lyektől hallani , innen veszi eredetét a jós nevezet. 
Ilyenek voltak a régi görögök jövendölői , kik be- 
burkolt, homályos, kétértelmű mondatokban felelget- 
tek. Olympiai, dodonai jósok. 2) Bibliai ért. Istentől 
fölvilágosított, kitűnő emberek egyike, kik időről időre 
feltűntek , s a népet keményen feddették gonoszsá- 
guk miatt , egyszersmind annak rósz következéseit 
megjövendölték , s a világ Üdvözítőjének eljövetelét 
eleve jelentgették. V. ö. PRÓFÉTA. Összetételek- 
ben : jövendölő , jövendőmondó, jövendőt mutató, pl. 
jós-álom. 

JÓSA, férfi kn. tt. Jósát. Molnár A. szerint am. 
Jodocus, vagy Justus. Némelyek József helyett hibá- 
san használják. 

JÓSÁG, (jó-ság) fn. tt. jóság-ot, tb. — ok, harm. 
szr. — a. Általán, tulajdonsága valamely tárgynak, 
melynél fogva jónak mondatik. 1) Azon tulajdonsága 
valaminek , melynél fogva kedves érzést gerjeszt. 
Etelék , italok jósága. 2) Azon tulajdonság , melynél 
fogva valamely tárgy a czélnak , körülményeknek , 
művészet kellékeinek megfelel. Utak , ládák jósága. 
A puska jósága abban áll , hogy jól vigyen. 3) Szoro- 
sabb erkölcsi ért. szelídség , kegyesség , nyájasság , 
békés csendes természet. Különös jósággal viseltetni 
valaki iránt. Az Isten véghetetlen jóság. Továbbá am. 
készség, melynél fogva másokkal jót tenni hajlandók 
vagyunk. Köszönöm jóságodat. 4) Egyházi nyelven 
am. erény. Keresztény jóságok. Innen : jóságos csele- 
kedetek. 

JÓSÁGOS, (jó-ság-os) mn. tt. jóságos-t v. — at, 
tb. — ak. Erkölcsi ért. kegyes , szelíd , másokkal jó- 
tevő, jótéteményekre hajlandó. Egyházi nyelven : jó- 
ságos cselekedetek am. erények. 

JÓSÁGOSSÁG , (jó-ság-os-ság) fn. tt. jóságos- 
ságot, harm. szr. — a. Erkölcsi jóságokkal, erények- 
kel bővelkedő tulajdonság. 

JÓSÁLOM, (jós-álom) ösz. fn. Olyan álom, mely 
vagy melyről azt vélik, hogy jövendőt rejt magában. 

JÓSASSZONY, (jós-asszony) ösz. fn. Asszony- 
személy , ki jósolni szokott ; e mesterséget nálunk 
különösen a czigányasszonyok űzik. V. ö. JÓSOL. 

JÓSDA , (jó-os-da) fn. tt. jósdát, 1. JÓSHELY. 

JÓSEF , JÓSEFFALVA stb. 1. JÓZSEF , JÓ- 
ZSEFFALVA stb. 

JÓSESZ, falu Szála megyében; helyr. Jósesz-én 
— re, — r'ől. Fényes szerént : Józecz. 

JÓSHELY , (jós-hely) ösz. fn. A régi görögök 
rejtélyes helyei , barlangjai , melyekben az illető jó- 
sok a kérdezősködőknek jobbára homályos , kétér- 
telmű feleletekel adtak. Dodonai jóshely. Pythia jós- 
helye. 

18* 



279 



JÓSIGE -JÓS VESSZŐ 



JOSZ A — JOSZAGK EZELÉS 



280 



JÓSIGE, (jós-ige) ösz. fn. 1. JOSMONDAT. 

JÓSJEL , (jós-jel) ösz fn. Olyan jel , melyből 
valamely jóslatot mondottak vagy mondanak a jósok. 
(Au8picium). 

JÓSKA, férfi kn. József kicsinyezője. 

JÓSKÖNYV, (jós-könyv) ösz. fn. Titkos jelek- 
kel, rejtélyes mondatokkal ellátott könyv, melyből a 
jósok jövendölni szoktak , milyenek a sybilla, csízió, 
álmoskönyvek stb. különcben babonás könyvek , iro- 
mányok, pl. Kristóf imádsága, melyet a pénzkeresők 
használni szoktak. 

JÓSLÁS , (jó-os-ol-ás) fn. tt. jóslás t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. 1) Babonás jövendölés. Czigányasszo- 
nyok jóslásai. 2) Bizonyos előzményeken , s okok és 
okozatok összefüggésén alapuló jövendölés, mely egy- 
szersmind némi sejtéssel párosulni szokott. Ha jóslá- 
som nem csal, ezen ifjúnak rósz vége lesz. 3) Bibliai 
ért. Istentől ihletett férfiak jövendőmondása. 

JÓSLAT, (jó-os-ol-at) fn. tt. jóslat-ot , harm. 
szr. — a v. ja. Azon dolog , melyet valaki jósol ; to- 
vábbá , ezen jövendölésnek irásba foglalt tartalma. A 
bal jóslat miatt nyugtalankodni. A jóslat teljesedését 
várni. Bibliai ért. az Istentől ihletett jósok által meg- 
mondott jövendő dolgok. Jeremiás , Ézsaiás , Dániel 
jóslatai. A Messiásról irt jóslatok beteljesedtek. 

JÓSLÓ , (jó-os-ol-ó) mn. és fn. 1) Aki valamit 
jósol , jövendöl. 2) 1. JÓS. 

JÓSMONDAT, (jós-mondat) ösz. fn. Felelet, 
melyet a feltett kérdésre a jós ad , milyenek voltak 
a régi görög jóshelyeken adott feleletek. 

JÓSNOK, (jó-os-nok) fn. tt. jósnokot. L. JÓS, 2). 

JÓSNŐ , (jós-nő) ösz. fn. 1. JÓSASSZONY. 

JÓSODA , 1. JÓSHELY. 

JÓSOL , (jó-os-ol) áth. m. jósol-t. Jövendőt 
mond; különösen 1) Titkos, rejtélyes jegyekből vagy 
babonás szerek által jövendöl. A czigány asszony ok 
leginkább a tenyérből jósolnak. 2) Okszerű sejtésből jö- 
vendöl valamit. 3) Bibliai ért. isteni ihletés által meg- 
hatva jövendöl. 

JÓSOLMÁNY , (jó-os-ol-mány) Ösz. fn. 1. JÓS- 
LAT. 

JÓSPAP , (jós-pap) ösz. fn. A régieknél a jós- 
helyeken jövendőt mondó személy. 

JÓSSZÉK , (jós-szék) ösz. fn. Jósok széke , kü- 
lönösen a delphibeli Pythia jósnő három lábú arany 
széke , melyen ülve és ihletve hallatta jövendőmon- 
dásit. (Tripus.) 

JOSSZELLEM, (jós-szellem) ösz. fn. Jövendölő 
tehetség, vagy sejtelmes lelki tulajdonság, mely a jö- 
vendő titkaiba lát. Jósszellemmel bírni. 

JÓSSZÓ, (jós-szó) ösz. fn. 1. JÓSMONDAT. 

JÓSVAFÖ , falu Torna megyében ; helyr. Jós- 
vafö-n — re, — röl. 

JÖSVERS , (jós-vers) ösz. fn. Versbe szerkesz- 
tett jósmondat. 

JOSVESSZÖ , (jós-vessző) ösz. fn. A babonás 
jósok titokszerü bűvös vesszeje, melynek mozgása és 



hajlékonysága, mint hinni szokás, az elásott kincse- 
ket és érezek földalatti ereit kimutatja. Továbbá ál- 
talán büvölési műtétnél használt vessző, pl. mel^lyel 
a boszorkányok a tejet verik , hogy a babonás hie- 
delem szerént vérré változtassák. 

JÓSZA , falu Ungh megyében ; helyr. Jószá-n , 

— ra, — ról. 

JÓSZÁG, (jószág) fn. tt jószágot, harm. szr. 

— a. Gyökeid, képzője szag, mely egy a ság képző- 
vel s egyedül a jószág és ország (eredetileg : ur-szág, 
ur-ság) szókban fordul elé , mi csángó magyarosan 
hangzik, kiknél susogó s helyett gyakran sziszegő sz 
divatos. 1) Szélesbért. mindenféle vagyon, legyen az 
ingó, vagy ingatlan. Sok jószággal bírni. Jószágairól 
végrendeletet tenni. Minden jószágát részént elpusztí- 
totta, részént elrablotta az ellenség. 2) Dolog, portéka, 
áru. Micsoda jószág ez ? Különös , furcsa jószág. Sok 
jószágot szállítanak a gőzösökön. 3) Szorosb ért. me- 
zei földbirtok. Jószágot venni. Több vái megyében fekvő 
jószágokat bírni. Papi, egyházi, nemesi, álladalmi jószá- 
gok. Jelent a földbirtokhoz csatolt lakhelyet is. Kiment 
a jószágára lakni. 4) Túl a Dunán am. vetés , ga- 
bona. Igen szépen áll a jószág. Még minden jószágom 
lábon áll. Learatni, betakarítani a jószágot. A jószág- 
nak jó ára van. Alföldön jelent barmokat is , külö- 
nösen szarvasmarhát , juhokat. 

..Hej amaz az én rózsám , 
Ama hosszá szűrben , 
Szép asszony jószágát 
Őrzi a mezőben." 

Népdal (Erdélyi J. gyűjt.) 

6) Köznyelven emberről mondják : gonosz jószág, ha- 
mis jószág. 7) A régieknél számtalanszor .jóság/ 
, erény* értelemben is fordul elé. A Góry-codexben mind 
ezen mind , vagyon' jelentéssel találjuk. „Inkább vá- 
lasztották magoknak az gonoszságot a jószágért." Es : 
„Oly embör, ki bemegyön szerzedbe (szerzetbe), elesz- 
teb (előbb) Istennek adja mindön ez velági jószágát. " 

JÓSZÁGBÉCSÜ , (jószág-bécsü) ösz. fn. Vala- 
mely jószág becsének , értékének meghatározása. V. 
ö. BÉCSÜ, fn. 

JÓSZÁGBÉRLET, JÓSZÁGBÉRLŐ ; 1. HA- 
SZONBÉRLET, HASZONBÉRLŐ. 

JÓSZÁGBIRTOKOS , (jószág-birtokos) ösz. fn. 
Ki fekvő jószágot bir, földesúr, földbirtokos. 

JÓSZÁGIGAZGATÁS , (jószág-igazgatás) ösz. 
fn. Felügyelés , és rendelkezés , hogy a jószág , ille- 
tőleg földbirtok , mezei gazdaság, kellőleg jövedel- 
mezzen. 

JÓSZÁGIGAZGATÓ, (jószág- igazgató) ösz. fn. 
Valamely jószágra , illetőleg urodalmi földbirtokra , 
mezei gazdaságra felügyelő , s a körül rendelkező 
főtiszt. 

JÓSZÁGKEZELÉS, (jószág-kezelés) ösz. fn. 
Kisebb földbirtok mivelése, vagy mivelfetése. 



281 JÓSZÁGKORMÁNYZÁS — JÓTÁLL 



JÓTÁLLÁS -JÓTEVŐ 



282 



JÓSZÁGKORMÁNYZÁS, (jószág-kormányzás); 
JÓSZÁGKORMÁNYZÓ, (jószág-kormányzó); 1. JÓ- 
SZÁGIGAZGATÁS ; JÓSZÁGIGAZGATÓ. 

JÓSZÁGNEGYED , (jószág-negyed) ösz. fn. 1. 
LEÁNYNEGYED. 

JÓSZÁGOS , (jó-szág-os) mn. tt. jószágos-t v. 
— at, tb. — ok. Jószággal biró , kinek jószága van. 
Jószágos nemes ember. Jószágos kolostor, szerzetes rend. 
V. ö. „ JÓSZÁG. A régieknél .jóságos' helyett is. 

„Tanulj tülem jószágos cselekedetet, 
Mástól pedig szerencsét s annak gyümölcsét. u 

Zrínyi M. 

JÓSZÁGÖRÖKÖS, (jószág örökös) ösz. fn. Sze- 
mély, kit bizonyos jószág örökségkép illet. A fiú ren- 
des jószágörököse az atyának. 

JÓSZÁGTALAN, (jó-szág-ta lau) mn. tt.jószág- 
talan-t, tb. — ok. Kinek fekvő jószága, mezei birtoka 
nincsen. Jószágtalan nemes ember. Határozókép am. 
jószág nélkül. 

JÓSZÁGTEST, (jószág-test) ösz. fn. Valamely 
földbirtok egészben véve, különösen mely egybefüggő 
tagot képez. 

JÓSZÁGTÉTEL , (jószág-tétel) ösz. fn. A ré- 
gieknél , pl. a Nádor- codexben am. jóságos csele- 
kedet. 

JÓSZAGÚ , (jó-szagú) ösz. mn. Minek a szagló 
érzékre tetsző , kedves szaga van, illatos. Jószagú il- 
latszerek, kenőcsök. Jószagu virágok , gyümölcsök. 

JÓSZÁNTÁBÓL , JÓSZÁNTÁN , (jó-szántából 
v. — szántán) ösz. ih. 3-ik személyraggal. Jóakarat- 
ból , nem erőtetve , nem kényszerítve. Uram jószán- 
tából megjavította béremet. A többi személyragokkal : 
jószántomból, jószántodból , jószántunkból, jószántotok- 
ból , jószántukból. 

JÓSZERÉNT, JÓSZERIVEL , JÓSZERÜLEG, 
(jó-szerént v. — szerivel, v. — szerüleg) ih. L. AL- 
KALMASINT. 

JOSZERU , (jó-szerű) ösz. mn. Jó fajta, jó mi- 
nőségű. 

JÓSZÍVŰ , JÓSZÍVŰ , (jó-szívü) ösz. mn. Má- 
sok iránt részvéttel viseltető , mások bajain sajnál- 
kozó , jóakaró , szelíd , kegyes indulatú ; részvétből 
származó. Jószívű emberek segítenek a szegények Ínsé- 
gén. Jószivűek adakozása. 

JÓSZÍVŰEN , JÓSZÍVŰEN , (jó-szívüen) ösz. 
ih. Szelid kedélylyel, jóakaró indulattal, kegyeskedő 
részvéttel. Jószívűen fogadni a hozzánk folyamodókat. 

t JÓSZÍVŰSÉG, JÓSZÍVŰSÉG, (jó-szívüség) ösz. 
fn. Érzékeny indulat , szelid , hajlandó kedélyiség , 
melynél fogva valaki mások iránt részvéttel van, haj- 
landósággal viseltetik ; szelid engedékenység , ke- 
gyesség. 

JÖTÁLL, (jót-úll, a német gut stehen után ala- 
kúltnak látszik ; egyébiránt a nép nyelvében is álta- 
lános divatú , helyt áll c szókkal hasonló képzésű) ; 1. 
KEZESKEDIK. 



JÓTÁLLÁS, (jót-állás) 1. KEZESKÉDÉS, KE- 
ZESSÉG. 

JÓTÁLLÓ, (jót-álló) 1. KEZES. 

JÓTARTÁS, (jó-tartás) ösz. fn. 1) Cselekvés 
midőn jótartanak, vagyis eledellel bőven ellátnak va- 
lakit vagy valamely állatot. 2) Külső magatartás , 
alakjának helyes idomban mutatása. Ezen paripának 
jótartása van. 

JÓTEHETETLEN , (jó-tehetetlen) ösz. mn. 
Ügyefogyott gyáva , ki magán segíteni nem bir. Ma- 
gával jótehetetlen ember. 

JÓTEHETETLENSÉG , (jó-tehetetlenség) ösz. 
fn. Ügyefogyottság , gyávaság , magán segíteni nem 
biró gyöngeség. 

JÓTÉKONY, (jó-tékony) ösz. mn. tt. jótékony t 
v. — at, tb. — ak. A ték itt nem egyéb, mint az el- 
avult főnév tevék összevonva , s jótékony am. jótevé- 
keny, mint: kártékony, kártevékeny. 1) Mondjuk em- 
berről, ki másokkal jót szeret tenni , ki különös haj- 
lammal bír a jótétemények gyakorlására. Jótékony 
emberbarát. Jótékony adakozó. 2) Szélesb ért. mond- 
juk lelketlen tárgyakról is , melyek az emberi nemre 
akár anyagilag, akár szellemileg jó befolyással van- 
nak. Jótékony álom , szórakozás. Jótékony intézetek , 
alapítványok. 

JÓTÉKONYAN , íjó-tékonyan) ösz. ih. Jótevő 
módon, jó befolyással. A szabad levegő jótékonyan hat 
a testre. 

JÓTÉKONYSÁG, (jó-tékonyság) ösz. fn. tt. jó- 
tékonyság-ot , harm. szr. — a. 1) Tulajdonsága ember- 
nek, melynél fogva másokkal jót szeret tenni. Némely 
emberrel mintegy vele született a jótékonyság. 2) Né- 
mely tárgyaknak tulajdonsága , melynél fogva az 
emberiség javára szolgálnak. Kegyes intézetek, alapít- 
ványok jótékonyságában részesülni. 

JÓTERMÉSZETÜ, JÓTERMÉSZETÜ , (jó-ter- 
mészetű) ösz. mn. Csendes , engedékeny , nem hirte- 
len, nem haragos természettel biró, béketűrő, mások- 
kal megférő. 

JÓTERMETÜ, JÓTERMETÜ, (jó-termetű) ösz. 
mn. Szabályos , rendes , helyes testalkotásu , kinek 
minden tagjai kellő arányban vannak egymással. Jó- 
termetű legény , katona. 

JÓTERMÖ , (jó-termő) ösz. mn. Mondjuk föld- 
ről , mely a bele vetett magot bőven visszaadja ; ter- 
mékeny , telcvényes. 

JÓTÉT, (jó- tét) ösz. fn. Dolog vagy cselek vény, 
melyet valaki másnak javára tesz. Jótétben részesülni. 
A jótétet megköszönni. Máskép : jótétei, jótétemény. 

JÓTÉTEL, JÓTÉTEMÉNY, (jó- tétel v. — téte- 
mény);,l- JÓTÉT. 

JÓTETT, (jó-tétt) ösz fn. Általán minden tett , 
mely az erkölcsi szabályokkal megegyezik. Ellentéte : 
gonosz tett. Különösebben am. jótét. Jótett helyébe 
jót ne várj. (Km.). 

JÓTEVŐ , (jó-tévő) ösz. mn. Aki másokkal jót 
tesz , ki mások javára , boldogságára , örömére tesz 



283 



JÓTEVŐLEG— JÓZAN 



JOZANAN— JOZECZ 



284 



valamit. Jótevő urak , asszonyságok. Mint főnév jelent 
személyt, ki különösen segít valakin , s annak javát 
előmozdítja , pártfogó. Legnagyobb jótevőm meghalt. 
Imádkozni a jótevőkért. 

JÓTEVŐLEG, fjó-tevőleg) ösz. ih. Jótevő mó- 
don, jótékonyan, jó befolyással. 

JÓTÉVŐSÉG , (jó-tevőség) ösz. fa. Tulajdon- 
ság , melynél fogva valaki jótevőnek mondatik. V. 
ö. JÓTEVŐ. 

JÓTHIVO , (jót-hivő) ösz. mn. és fn. Aki min- 
den körülmények között, s még a baleseményekből is 
jót vár, jót reméli. (Optimist). 

JÓVÁ HAGY , úgy nyilatkozik , hogy valami 
jó , valamit jónak mond, helyesel. Némelyek öszve is 
irják : jóváhagy. 

JÓVÁHAGYÁS , (jóvá- hagyás) ösz. fn. Nyilat- 
kozás , melynél fogva valamit helyeselünk , jónak 
mondunk , helybenhagyunk, vagy felsőbb hatalmunk- 
nál fogva megerősítünk. A terv a műértők jóváhagyá- 
sát megnyerte. A felsőbbség jóváhagyása után. 

JÓVÁHAGYÓ, (jóváhagyó) ösz. mn. Aki vagy 
ami valamit jóváhagy, azaz, helyeslő, helybenhagyó. 
Az alsó bíróság Ítéletét jóváhagyó felsőbb törvény- 
szék. Jóváhagyó választ nyerni. Jóváhagyó nyilatkozat. 

JÓVAL 1. JAVAL. 

JÓVAL , (jó-val) ih. Am. sokkal. Hasonlító 
erejénél fogva másodfokú melléknevet vagy igehatá- 
rozót vonz. Jóval nagyobb , több. Jóval előbb , jóval 
hamarabb. 

JOVÁNCZA, GYULA—, falu Tolna megyében; 
helyr. Jovánczá-n, — ra, — ról. 

JOVAS, JOVASOL, JOVÍT, JOVÚL , stb. táj- 
divatosak. 1. JAVAS, JAVASOL, JAVÍT stb. 

JÓVISELETÜ, (jó-viseletü) ösz. mn. Erkölcsi 
ért. am. magát az erkölcsi szabályokhoz alkalmazó, 
jó erkölcsű. Jóviseletű ifjak. 

JÓVOLT (jó-volt) ösz. mn. Csak személyragozva 
divatozik : jóvoltom , jóvoltod , jóvolta stb. Jelent jó- 
akaratot, belső jó hajlamot, melynél fogva valaki ön- 
ként, önszántából jót akar , és jót tesz. Innét : jóvol- 
tomból, jóvoltodból, jóvoltából stb. am. saját jóakara- 
tomból, jóakaratodból, jóakaratából. Tettem a mit jó- 
voltom szerént tehettem. Nem kételkedem jóvoltod felől. 

JÓZAN, (jó-oz-an) mn. tt. józan-t , tb. — ok. 
Gyöke a jó melléknév, melyhez oz gyakorlati és bei- 
tulajdonságot jelentő képző járulván lett jó oz józ , 
mint : ig igaz , szár száraz , káló kalóz (a kaland szó 
kai gyökéből), végre an képzővel jó-oz-an, józan, mint : 
jel, jelen , mer mereven. 1) Mondjuk emberről, kinek 
elméje derült, tiszta, s ellentéte a részegnek , mámo- 
rosnak. Ezen ember ritkán józan. Mielőtt az asztalhoz 
ült volna , józan volt , s az asztaltól részegen kelt föl. 
2) Minthogy a józanság a részegségnek ellentéte, átv. 
ért. jelent mérsékletest az ételben és italban. 3) Mond- 
juk észről , elméről , és ezeknek működéseiről. Józan 
ést. Józan elme. Józan gondolkodás. Józan okoskodás. 
Józan ítélet, azaz , tiszta , derült , elfogulatlan , okos. 



„Egyet tudok , ami , emberi dologban 
Hogy sükere legyen , teheti legjobban : 
Józan okos mérték. Ez folyamok partja , 
Mely rohanó tettek árját visszatartja." 

Buda halála (Arany J.-tól.) 

Bodrogközi és mátyusföldi tájszólás szerént : rózan 
v. rózon. 

JOZANAN, (jó oz an-an) ih. Józan fejjel, jó- 
zan észszel, nem részegen, nem mértéktelenül. V. ö. 
JÓZAN. 

JÓZANESZÜ, (józan-eszü) ösz. mn. tiszta elfo- 
gulatlan gondolkozású. 

JÓZANÍT, JÓZANÍT, (jó-oz-an- ít) áth. m. józa- 
nított, htn. — ni v. — ani, par. — s. Valakit józanná 
tesz, különösen l) részeges, mámoros állapotból felderít, 
rendes elmebeli állapotba helyez ; használtatik legin- 
kább ki igekötővel. A részeget a jó álom kijózanítja. 
2) Átv. az észt , elmét elfogultságából, a helyes gon- 
dolkozás korlátai közé utasítja. Az ábrándozókat, túl- 
zókat az élet , és tapasztalás előbb-utóbb kijózanítja. 
Más kifejezéssel : észrehoz. 

JÓZANÍTÁS , JÓZANITÁS, (jó-oz-an ít-ás) fn. 
tt. józanitás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, 
mely által valaki józanná tétetik ; észrehozás. 

JÓZANODÁS, (jó-oz-an- od-ás) fn. tt. józano- 
dás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Állapot, midőn va- 
laki józanodik. Részegek józanodása. Elfogult , hirte- 
lenkedő , túlzó ember józanodása. V. ö. JÓZANODIK. 

JÓZANODIK , (jó-oz-an-od-ik) k. m. józa- 
nod-tam, — tál, — ott. 1) Részeges, mámoros állapot- 
ból kiderülni kezd , s lelki tehetségei rendes műkö- 
déseiket folytatni kezdik. 2) Elfogultsága , túlságos, 
ábrándos gondolkozásmódja lassan-lassan szűnik , a 
tárgyak és dolgok mivoltát tisztábban , világosabban 
látni kezdi. Fel-, meg-, kijózanodni. Férfi korban az 
ifjúság ábrándaiból kijózanodni. 

JÓZANON , (jó-oz-an-on) ih. 1) Józan állapot- 
ban ; nem részegen, nem mámorosan , nem mértékte- 
lenül. Józanon él. Mindenkor józanon látni öt. 2) Hig- 
gadt észszel , okosan , helyes belátással ; nem hirte- 
lenkedve , nem hebehurgyán , nem ábrándosan. Józa- 
non gondolkodni , beszélni , ítélni. A szóképzés szabá- 
lyaihoz hivebben an képzővel : józanan. 

JÓZANSÁG, (jó-oz-an-ság) fn. tt. józanságot , 
harm. szr. — a. Tulajdonság, vagy állapot, midőn va- 
laki józan. V. ö. JÓZAN. 

JÓZANUL, (1), (jó-oz-an-ul) ih. 1. JÓZANON. 

JÓZANUL, JÓZANUL, (2), (mint föntebb) önh. 
m. józanúl-t. Józan állapotba megy által. V. ö. JÓ- 
ZAN. 

JÓZANÚLÁS, JÓZANULÁS, (jó-oz-an-úl-ás) 
fn. tt. józanulás-t , tb. — ok, harm. szr. — o. Józan 
állapotba átmenés , józannálevés, kiábrándulás. V. 
ö. JÓZAN. 

JÓZECZ, 1. JÓSESZ. 



285 



JOZEFA— JO 



JÖDDÓGEL— JÖTTMÉNT 



286 



JOZEFA, nönév. Egy eredetű a ,József névvel. 

JÓZSA , 1. JÓSA. 

JÓZSEF, (1), (héber eredetű, némelyek szerént 
CpN [magához von, vonz] ; mások CjO*" [hozzáad, bő- 
vít] gyöktől származtatván) ; férfi kn. tt. József- ét. 
Josephus. Jézus, Mária, Szent József ! 

JÓZSEF , (2), puszta Abauj megyében 5 helyr. 
József -en, — re, — r'ól v. Józsefpusztá-?i, — ra, — ról. 

JÓZSEFFALVA , helység Zemplén megyében ; 
helyr. Józseffalvá-n, — ra, — ról. 

JÓZSEFIIÁZA, falvak Szatmár és Torontál 
megyében ; puszták Bars és Pozsony m. Helyr. Jó- 
zsefházá-n, — ra, — ról. 

JÓZSEFMAJOR , puszta Pozsony megyében 5 
helyr. Józsefmajor-ba, — ban, — ból. 

JÓZSEFTELKE, puszta Sopron megyében; 
helyr. Józseflelké-n, — re, — röl. 

JÓZSI, (1), férfi kn. tt. Józsi-t, tb. — k. József 
kicsinzője. 

JÓZSI, (2), puszta Somogy megyében ; (Józsi és 
Vidámháza) ; helyr. Józsi-ba, — ban, — ból. 

JÓZSIKA , férfi kn. tt. Józsikát. József kicsin- 
zője, egyszersmind a honi történetekben nevezetes er- 
délyi nemzetség vezetékneve. 

JOZSUE (a héberben : jehósúa am. kinek Isten 
segítsége, Isteni segélyü), finév ; tt. Józsuét. 

JO, önh. Mutató módban jelen idő : jövök, jösz, 
jö v. jön, jövünk, jötök v. jöttök (jövtök) jönek v. jön- 
nek ; első múlt : jövék, jövel, jőve stb., második múlt : 
jöttem, jöttél, jött stb., parancs, jöj, némi rendhagyás- 
sal, illetőleg más törzsekből kölcsönözve : jöszte , jer, 
yyer, gyere, jersze. Tájdivatosan : gyöszte, gyüvejde, s 
3-ik személy : jöjjönsze ; htn. jöni v. jönni. Gyökele- 
me a mozgást , haladást jelentő i v. j, melyhez a kö- 
zelséget jelentő ö járulván, lett i-ö v. jö, am. halad ide, 
vagy errefelé. Megvan a török git-mek, sínai jeu, görög 
líi , lévai , latin ire , szláv iti stb. szókban is. V. ö. 
I hang jelentése. 1) Elő lényekről szólva am. bizo- 
nyos hely felé közeledik és odaérkezik. Különbözik 
a megy igétől, mennyiben ez távolodást , amaz pedig 
közeledést jelent, innen, ha valakit hivunk, vagy ma- 
gunkhoz szólitunk, azt mondjuk :jöj, ha pedig elküld- 
jük, eltávolítjuk: menj. Jönni, menni. Tegnap jöttem, 
ma ismét megyek. Ha ti jöttök, mi megyünk. Ha Péter 
haza jön, Fái elmehet. Kocsin, hajón, lóháton, gyalog 
jönni. Szekéren jött , gyalog ment. (Km.). Nyargalva, 
vágtatva, futva, kullogva, baktatva, ügetve, sántikálva, 
biczegve , tántorogva jöni. Valakinek segítségére, láto- 
gatására, vigasztalására jöni. Ebédre, vacsorára jöni. 
Városba , faluba , pusztára jöni. Használtatik körül- 
ményeket jelentő igekötökkel. Alájönni a hegyről. Al- 
taljöni a folyón , sáron. Bejöni az udvarba , házba. 
Belejöni a sűrű erdőbe; átv. ért. belejöni valami tárgyba 
am. belchatni , szellemileg felfogni , ügyességet sze- 
rezni , pl. belejöni a számvetésbe, irásba. Belejöni az 
új hivatalba. Néha am. belekeveredni. Belejött , mint 



Pilátus a Credóba (km.). Eljöttek a vendégek. Eljött 
szép szóra. (Km.). Eléjöttek az eltévedt lovak. Följöt- 
tek a hegyre. Ha elment , majd visszajön. Lejöni a 
hegyről. Ki jöni a házból. Megjöni faluról. Rendelt 
helyen összejöni. Reájöni a tolvajra. Szembejöni vala- 
kivel. Mondjuk állatokról általában. Jönnek a gólyák, 
fecskék , s más vándormadarak. Jön a nyáj , csorda. 
Ivás idején a balatoni halászok mondják : Jön a hal, 
jön a gazda ! 2) Lelketlen tárgyakról szólva am. köze- 
ledik, nincs messze. Jönek a felhők, jön a fergeteg, eső, 
zápor. Jön a zaj. Jön a tavasz, nyár, ősz, tél. Jönnek a 
ködös, homályos napok. Jön az aratás, szüret, farsang. 
3) Valamibekerül. Mennyibe jött ezen öltözék? Ötszáz 
forintoviba jött. Sokba , kevésbe jött. Sok fáradságba , 
sok munkába jött. Szokottabban és magyarosabban : 
került : 4) Indul , gerjed. Kedvem jött katonává lenni. 
Vágyam , kívánságom , bátorságom jött. Méregbe jött. 
5) Tűnik, elétünik. Fényre , világosságra , tudomásra 
jött minden gonoszsága. Napvilágra jött , a mit oly 
sokáig titkolt. Világra jött, am. született. 6) Bizonyos 
esetbe, állapotba jut. Ütközésbe jönni a szomszédokkal. 
Zavarba jönni. Azon kénytelenségbe jöttem, hogy — .Szo- 
kásba jönni. 

JÖDDÖGÉL, (jön-öd-ög-él) 1. JŐDÖGÉL. 

JŐDÖGÉL, 1. JŐDÖGÉL. 

JŐDÖGÉL , (jő-öd-ög-él) önh. és gyakor. m. 
jödögél-t. Gyakran jő, elmegy, és megint jő. Többek- 
ről levén szó , am. egymásután , lassan-lassan jönek , 
érkeznek. Jődögélnek a meghívott vendégek. Már jő- 
dögélnek a fecskék, gólyák. 

JŐDÖGÉLÉS, (jő-öd-eg-él-és) fn. tt. jödögélés-t, 
tb. — ék, harm. szr. — e. Gyakori vagy lassan-lassan 
egymásutáni, többszöri jövés. 

JÖHET, (jö-het) tehető ige, m. jöhet-tem, — tél, 
— étt, par. jöhess. Tehetségében, hatalmában áll vagy 
akaratától függ, vagy szabad jönnie. 

— JÖK, 1. — JOK, (1) és (2). 

JÖN, 1. JÖ. Ezen tőigében az n betű épen az a 
mi a mén igében , s az én a tesz-, vész-, lész-én igék- 
ben , s on a régies ,aluszon'-ban ; t. i. az ön névmás. 
Némelyek szerént pedig az n , en s on csak puszta 
toldalék. Több tájbeli szóejtés szerént : gyön v. gyün. 

JÖSZTE , (jő-sze te) A jö igének egyik paran- 
csolója. Jöszte ide ! Tájdivatosan : gyöszte. 

JÖTT, (jö-tt) a jö igének múltja, és múlt része- 
sülője , mely személyragozva főnév gyanánt használ- 
tatik, s am. jövet, jövetel. Valakinek jöttét várni. Jöt- 
tömben v. jöttömkor rablókkal találkoztam. Jöttében 
mentében sokat látott, hallott. Jöttön jöni am. sietve, 
r.yakrafőre jőni. « 

JÖTTMÉNT, (jött-mént) ösz. mn. Oly emberről 
mondjuk, kinek nincs bizonyos állandó maradása, és 
lakhelye 5 csavargó idegen , bujdosó ; kinek se or- 
szága, se hazája, sehonnai. Midőn többekről van szó, 
am. gyülevész , csőcselék. Jöttment népek. Megvető 
kifejezés. Egy értelmű vele a szláv eredetű pribék. 
(pribeh, Hergelaufener). 



287 



JÖVEDÉK— JÖVEDELMI 



JÖ VÉDELMI ADO -JÖVENDÖLŐ 



288 



JÖVEDÉK, (jö-v-ed-ék) fn. tt. jövedék-ét, harm. 
szr. — e. L. JÖVEDELEM. Különösebben a többes- 
ben basználtatni szokott Gefölle német szónak meg- 
felelőleg, kezdek újabb időben használni. 

JÖVEDÉKI, (jö v-ed-ék-i) mn. tt. jövedéki-t, 
tb. — ek. Jövedéket illető , arra vonatkozó; különö- 
sen amit a jövedéktől fizetni kell. Jövedéki adó. 

JÖVEDELEM , (jö-v-ed-el-ém) fn tt. jövedelm- 
et, harm. szr. jövedelm-e. Altalán azon haszon akár 
készpénzben , akár más értékben , melyet valaki jó- 
szágából , mesterségéből , kereskedéséből , hivatala 
vagy szolgálata , fáradsága stb. után bevesz. Földes- 
űri jövedelem. Esztendei , félévi , negyedévi jövedelem. 
Egy jobbágytelek jövedelme. Fele jövedelmét közintéze- 
tekre szánni. Ez évben kevesebb volt a jövedelmem , 
mint a kiadásom. Ha egy pénz a jövedelmed, kettőt ne 
költs. Az ősiség eltörlésével az ügyvédek munkája fo- 
gyott, de jövedelmük is csökkent. Tiszta jövedelem, mely 
a szükséges kereseti költségek lehúzása után fen- 
marad. 

JÖVEDELMES, (jö-v-ed-el-ém-esj mn. tt. jö- 
vedelmes-t, tb. — ek. Jószágról, mesterségről, hiva- 
talról , s akármiféle keresetmódról mondjuk , mely 
hasznot hajt , mely gyümölcsöző, nyereséges. Egyik 
jószág jövedelmesebb mint a másik. A jól kezelt tímár- 
ság jövedelmes kézi mesterség. Jövedelmes ház , gyü- 
mölcskert. Jövedelmes kocsma, vendéglő. 

JÖVEDELMESÍT, (jö-v-ed-el-ém-es -ít) áth. m. 
jövedelmesít élt, htn. — ni v. — eni , par. — s. Bizo- 
nyos jósságot , mesterséget , hivatalt, keresetmódot 
stb. jövedelmessé tesz. Javítások által jövedelmesíteni 
a mezei gazdaságot. 

JÖVEDELMESÍTÉS, (jo-v-ed-el-ém-es-ít-és) fn. 
tt. jövedelme8Ítés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Cselekvés, 
mely által valamit jövedelmessé teszünk. V. ö. JÖ- 
VEDELMES. 

JÖVEDELMETLEN, (jö-v-ed-el-ém-etlen) mn. 
tt. jövedelmetlen-t, tb. — ék. Ami jövedelmet nem hoz, 
hasznot nem hajt , vagy aránylagosan a rá fordított 
költségeknél kevesebbet hoz. Jövedelmetlen kopár , 
homokpvszták. Jövedelmetlen puszta ház. 

JÖVEDELMEZ , Cjö-v-ed-el-ém-éz) önh. m. jö- 
vedelmez-tem, — tél, — étt, htn. — ni, par. — z. Jövedel- 
met hoz, hasznot hajt, gyümölcsözik. A juhtenyésztés 
jobbái a jól szokott jövedelmezni. A pesti házak többet 
jövedelmeznek most, mint ezelőtt csak tíz évvel is. 

JÖVEDELMEZÉS , (jö-v-ed-el-ém-ez-és) fn. tt. 
jövedelmezés-t , tb. — ék, harm. szr. — e. Valamely 
birtoknak , üzletnek , stb. haszonhajtása , gyümölcsö- 
zése, jövedelemhozása. 

JÖVEDELMEZŐ, (jö-v-ed-el-ém-ez-ö) mn. tt. 
jövedelmezőt. Ami jövedelmet, hasznot, nyereséget hoz, 
gyümölcsöző. Jövedelmező mezei gazdaság, juhtenyész- 
tés. Jövedelmező üzletek. 

JÖVEDELMI, (jö-v-ed el-em-i) mn. tt. jövedel- 
mi-t, tb. — ek. Jövedelemre vonatkozó, azt illető. Jö- 
vedelmi ág, jövedelmi forrás , mérleg. Jövedelmi ké- 
pesség. 



JÖVEDELMIADO, (jovedelmi-adó) ösz. fn. Adó 
neme, melyet valaki jövedelmeitől bizonyos kulcs sze- 
rint fizet. 

JÖVEL, (1), a jö igének egyik parancsoló alak- 
ja , az egyes számú második személyben, s am. jöj 
el. Jövel Szentlélek úr Isten. Egyházi ének. 

JÖVEL, (2), (jo-v-el) régies önh. alkalmasint 
gyakorító értelemben, mint jár ál , hálál; m. jövelt. 
Eléjön Szalay A. Levelestárában egy 1556-iki levél- 
ben : ..Az Magyar Bálinth jobbágyi sok hazuk (ha- 
zug) hírrel jövelnek ide. u 

JÖVEMENY, (jö-v-em-ény) fn. tt. jövemény t , 
tb. — ék, harm. szr. — e v. — je. Az összes jövede- 
lemnek azon része , mely a ráfordított költségek le- 
húzása után mint tiszta haszon fenmarad. Ev multá- 
val a részvényes társaság tagjai száz forint után tíz 
forint jöveményt kaptak. 

JÖVENDŐ, (1), Cjö-v-end-ő) mn. tt. jövendö-t. 
Aki vagy ami jönni fog , aki vagy ami ezután érke- 
zendik ; következő. A jövendő vendégek számára he- 
lyet készíteni. Jövendő háborúról beszélgetnek. Jövendő 
sorsáról aggódni. A jövendő kor elfogulatlanul itél 
majd rólunk. Jövendő időre hagyni, halasztani valamit. 

JÖVENDŐ , (2), (mint föntebb) fn. 1) Általán 
minden , ami ezután történni fog. A jövendőt gyaní- 
tani lehet , de tudni nem. Jövendőt mondani. 2) Álla- 
pot , mely valakire ezután vár , vagy várhat. Jöven- 
dőjéről aggódni. Jövendőjét eljátszani. Egy jobb jö- 
vendő elé nézni. 

..Blanka sejti a jövendőt , 
S benne szörnyeket , 
Szent kolostor szüze lett ő, 
Elhalandó , 8 nem szülendő 
Rabbá gyermeket." 

Erdélyi János. 
j 3) Az igeidőket illetőleg 1. JÖVŐ fn. 

JÖVENDŐBELI, (jövendő-beli) ösz. mn. Aki 
! vagy ami ezután lesz. Jövendőbeli házastárs. Jöven- 
' döbeli dolgok , események. 

JÖVENDŐBEN, (jö-v-eud-ő-ben) ih. Jövendő 
időben, ezután , később , utóbbi korban. Jövendőben 
\ más rendet követünk. 

JÖVENDÖL, (jö-v-end-öl) áth. m. jövendöl-t. 
; Jövendőt mond, jósol. Üdvözítőnk megjövendölte Jeru- 
\ zsálem elpusztulását. Isten reád térítse azt , amit én 
rólam jövendölsz. (Kisviczay). V. ö. JÖSOL. 

JÖVENDŐLÉS, (jö-v end-ől-és) fn. tt. jövendö- 

' lés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. Jövendőmondás, jóso- 

lás, előleges kijelentése annak ami történni fog. A régi 

próféták jövendölései beteljesedtek. Babonás jövendölés. 

V. ö. JÓSLÁS. 

JÖVENDÖLŐ, (1), Cjö-v-end-öl-ö) mn. U. jöven- 
dölő- /, tb. — k. Aki valamit jövendői, jövendőt mond, 
jósol. Jövendölő szent jósok. Szerencsét vagy szeren- 
csétlenséget jövendölő czigány asszony. 



289 



JÖVENDÖLŐ -JÖVETEK 



JÖVETEL— JÖVŐ 



290 



JÖVENDÖLŐ, (2), (mint föntebb) fa. Személy, 
ki jövendőt mond. A jövendölök szavai beteljesedtek. 
V. ö. JÓS. 

JÖVENDŐMONDÁS, (jövendő-mondás) ösz. 
fn. Mondás, mely által valaki előre kijelenti, ami tör- 
ténni fog. Jelenti azon hivatást vagy keresetmódot 
is , melynél fogva valaki jövendöl. Jövendömondásra 
megbízott istenihlelte férfiak. Jövendömondásból élni. 

JÖVENDŐMONDÓ, (jövendőmondó) ösz. fn. 
Személy, ki jövendőt mond. V. ö. JOS. 

JÖVENDŐRE , (jö-v-end-ő-re) ih. Jövendő idő- 
re , későbbi , utóbbi , ezután következő korra. Jöven- 
dőre halasztani valamit. 

JÖVENDÖSÉG, (jö-vend-ő-ség)fn. tt. jövendö- 
ség-ét , harm. szr. — e. 1) Jövendő kor, idő. 2) Azon 
emberek öszvege, akik utánunk élni fognak. 

JÖVÉNY, 1. JÖVEVÉNY. 

JÖVÉS, (jö-v-és) fn. tt. jövés-t, tb. — ék, harm. 
szr. — r. 1) Mozgás, mely által bizonyos helyhez kö- 
zeledünk, s odaérkezünk. Jövés közben elestem. Jövés- 
menés am. ide-oda járás. E/jövés , feljövés , megjövés , 
kijövés , lejSvés , össze jövés. 2) Atv. növények haj- 
tása, csirája. 

JÖVESZT, (jö-v-eszt) áth. m. jöveszt-étt , htn. 
— ni v. — eni, par. jöveszsz. Am. eléállít, nemzetgaz- 
dasági értelemben. A latin producere, német erzeugen, 
nemzctgazdaságtani szók magyar kifejezésére a , ke- 
reskedelmi szótár'-ban elfogadott új szó ; mely he- 
lyett némelyek ,termel' igét használják ; azonban ez 
csak arra alkalmazható, ami terem , termesztetik ; de 
a kézmüvekről, gyártmányokról s egyéb mesterséges 
készítményekről , pl. kalapról , csizmáról , asztalról 
stb. nem mondhatjuk hogy teremnek , tehát nem is 
termeltethetnek. 

JÖVESZTÉK, (jö-v-eszt- ék) fn. tt. jövesztéket. 
Ami jövesztetik , a természet vagy mesterség utján 
eléállittatik. (Productum). V. ö. JÖVESZT. 

JÖVESZTÉS , (jö-v-eszt-és) fn. tt. jövesztés-t , 
tb. — ék. Cselekvés midőn valaki jöveszt. V. ö. JÖ- 
VESZT. 

JÖVESZTMÉNY, (jö-v-eszt-mény) fn. tt. jö- 
vesztmény-t, tb. — ék. L. JÖVESZTÉK. 

JÖ VESZTŐ, (jö-v-eszt-ő) mn. és fn. tt. jövesztöt. 
Aki a természet , vagy mesterség utján valamit elé- 
állít. V. ö. JÖVESZT. 

JÖVET, (1), (jö-v-et) fn. tt. jövet-ét, harm. szr. 
— e. Út, melyet valaki bizonyos helyhez közeledve , 
errefelé tesz. Jövetben is , menetben is találkozni. A 
menet több ideig tartott mint a jövet. Idejövet , vissza- 
jövet, feljövet. 

JÖVET , (2). (mint föntebb) ih. am. jövés köz- 
ben , azon idő alatt , míg jövünk vagy jöttünk. Most 
sietnem kell , majd jövet beszólok hozzád. Jövet menet 
esett az esö. Máskép : jövelt, mely régiesen felveszi a 
Bzemélyragokat jövettem , jövetted , jövetté azaz , jöt- 
tömben, jöttödben, jöttében. 

JÖVETEK , (jöv-e-ték). A régieknél , pl. a Ná- 
dor-codexben am. jó'jetek. 

AKAD. NAGY SZÓTÁR. IIJ. KÖT. 



JÖVETEL, (jö-v-et- el) fn. tt. jövetel-t, tb. — ék. 
harm. szr. — e. Közeledésre, ideérkezésre kitűzött út. 
A fejedelem jövetelét várni. Használtatik összetéve is : 
Megjövetel, összejövetel, visszajövetel. Atyánk megjöve- 
tele bizonytalan. Összejövetelre rendelt hely , és nap. 
Visszajöveteled után köztünk maradsz. 

JÖVEVÉNY, (jö-ve-vény, a ve tag csak közbe- 
szuratuak tekintendő , mint az egyszerű v is szinte 
közbeszurat ; az egész e helyett : jö-v-vény) fn. tt. jö- 
vevény t , tb. — ék, harm. szr. — e v. — je. Idegen 
helyről , idegen földről , országból jött ember. A ma- 
gyar királyok koronként sok jövevényt fogadtak be az 
országba. A jövevényeknek szállást adni. Már nem 
vagytok vendégek és jövevények. (Sz. Pál Ephes. II. 19.) 

JÖVEVENYJOG, (jövevény-jog) ösz. fn. Jog, 
melylyel a jövevények birnak. Rokon vele a ven- 
dégjog. 

JOVÖ, (jö-v-ő) mn. és fn. tt.jövö-t. 1) Aki jön, 
erre közeledő útban van. A haza jövő gyermekeknek 
ennivalót készíteni. A jövő vendégek már látszanak. 
Falu végén jövő csorda , nyáj. 2) Mondjuk időről , 
korról, mely ezután következik, mely a jelent követi. 
Jövő idő. Jövő kor. Jövő hét , hónap , év, század. Jövő 
tavasz, nyár, ösz, tél. Jövő szüretkor. Jövő farsangon. 
3) Főnévül a nyelvtanban az igének időbeli módosí- 
tása , mely a jelen után következő cselekvést vagy 
szenvedést, fejezi ki. A jövőnek a magyarban két fő 
alakja vau. Egyik and end raggal, a másik fog segéd 
igével. Igaz ugyan, hogy az első a régi emlékekben 
leginkább föltételes mondatokban fordul elé, de ott 
sincs példa nélkül, hogy a latin indicativusi jövőnek 
felel meg : „És oztán veendi meg (latinul : diripiet) ő 
házát." „És mondandótok (dicetis) e hegynek." „Men- 
den (zrrminden) kivalland (confitebitur) engemet em- 
berek előtt." Tatrosi codex. A ,fog' segédíge hasz- 
nálatát is találjuk már a XVI. századbeli emlékek- 
ben is , mint Pesti Gábornál : „Ha kegig vak vakot 
fog vezérleni , mind a ketten a verembe esnek. " A 
XVI. századbeli levelekben (Szalay Á gyűjteményé- 
ben) is gyakran eléjon. — Ha a mondatban valamely 
szó már kifejezi a jövőt, akkor magát az igét csak 
jelenben használjuk. (Jövőben jelen). „Ki jövendő 
en utánam .... az keresztel (baptisabit) titeket Szent- 
lélekben." „Mind ezeket neked adom (dabo) , ha le- 
esvén imádandasz engemet." „Legottan kedig a lö- 
rödelemnek napi után a nap megsetétöltetik (obseura- 
bitur) és hold nem adja (dabit) ő világát és a csilla- 
gok lehullnak (cadeut) mennyről és a mennyei jószá- 
gok megindoltatnak (commovebuntur)." Tatrosi codex. 

„Majd feltalálom egykor én is 
Hasztalanul keresett nyugalmam." 

Kazinczy. 

A fő vagy alapformák újabb igei'agozást is elfogad- 
nak, pl. a Sajó-Szenpéteriuk végezésében (1403-ból) 
eléfordúl : hnzandana \ az erdélyi rendek végezésében 
(15 72-ből) jöni fogna. Gróf Eszterházy Miklós ná- 
dornál (lő38ból): „de kevés effectuaa fogott még 

19 



291 



JÖVÖGET— JUDAS 



JUDASCSOK— JUH 



292 



eddig lenni. Berúgna asszony imakönyvében (1513- 
ból) : „És mint te barátid és esmeröid ellenöd táma- 
dának és senki ö közzülök vigasztalód nem leszön 
vala. u A Tatrosi codexben : „Ha valakinek atyjafia 
meghaland és ez feleséget vallott leend." (si fráter 
alicujus mortuus fuerit habens uxorem). Ebben az a 
nevezetes , bogy a forditó nem is a latint utánozta , 
melyben csak jelen áll (babens) , hanem saját nyelv 
érzéke használtatta vele a múlt jövőt. A régi Passió- 
ban (Toldy F. kiadása) : „Hol vala megfogatandó," 
„mikoron vala beteljesendö." A Thaly K. kiadta 
Történeti Kalászokban a XVn. századból : „Fogta- 
nak volna menni; 11 „de ekkor annál feljebb való tisz- 
tet (tisztséget) fogott viselni. Bethlen Gábor diadal- 
énekében (1618 - 1629. Thaly K. gyűjteménye) : 

„Ne taszitsd búra , 
Rút gyalázatra , 
Hozzád hajtott fejemet. 
Ha tudatlanul 
Eltévöledett , 
Háládatlanul 
Bűnben esendett : 
Mértéköljed vessződet. " 

A mai nyelvészek némelyike kézzel lábbal ellene van 
a jövő újból ragozásának, s mily helytelenül, mutatják 
a régi példák is, de ezeket nem tanulmányozzák. 4) A 
jövő' szó szintén főnévül használtatva am. jövendő 
állapot, sors, létei. Szomorú jövőnek nézünk eUbe, Mily 
jövő vár ezen nemzetre ? 



„Múltadban nincs öröm , 
Jövődben nincs remény." 

„Mivé levél e szűk jelen karán , 
S mi vár reád még a jövő nyomán. 



Bajza. 



Garay. 

JÖVÖGET, (jö-v-ög-et) önh. és gyakor. m.jövö- 
get-tem, — tél, — itt , parancs, jövögess. Gyakorta jő. 
El-eljövöget hozzánk. 

JÖVŐLEG, (jö-v-ő-leg) ih. L. JÖVENDŐBEN. 

JÖVÖTÉNY, (jö-v-öt-ény) fn. tt. jövötény-t, tb. 
— ék, harm. szr. — e v. — je. Gabonaszárra tekerődző 
gazféle vékony fű. Máskép : gyövötény. Törzsöke a 
hajtást, csírázást jelentő jövés, jövet. 

— JU, összetett névképzö, pl. borjú (=bor-i-ú), 
sarjú (sar-i-ú), faggyú (=fagy-j-ú, fagy-i-ú) szókban. 

JUCZI, női kn. tt. Juczi- 1, tb. — k. A Judit név 
kicsinyező alakja , s jelent fiatal kis Juditot ; vagy 
csak nyájas szólitásként használtatik , mint általá- 
ban a keresztnevek kicsinzöi. Némely tájakon : Judi, 
Dudi, Jutka. 

JÚDÁS , (a Juda szónak görög és latin alakja) 
bibliai név, mint Jákob negyedik fiának, és a 12 apos- 
tolok egyikének is neve. A héber nyelvben jehúdáh 
am. magasztalt. 



JUDASCSOK , (Júdás-csók) ösz. fn. Átv. ért. 
olyan csók, mint a Júdásé, aki avval a Krisztust el- 
árulta, áruló csók. 

JÚDÁSFA , (júdás-fa) ösz. fn. Ázsiában és déli 
Európában tenyésző fa , pillangóalakú virágokkal , s 
tíz lefelé hajló hímszálakkal. (Arbor Judae, Siliquast- 
rum. L). Júdásfának mondják, mert, a monda szerént 
Júdás az áruló tanítvány ily fára akasztotta volna 
magát. 

JUDIT , (héber eredetű JH? [ösmér , ért] szótól, 
innen jehúdith am. istent ösmerő) női kn. tt. Judit-ot. 
Judith. Judit könyve ; így neveztetik a Bibliának 
azon könyve, melyben Judit és Holofernes eseménye 
följegyeztetett. 

JUH, (1) fn. tt. juh-ot, harm. szr. — a. Hasonlít 
hozzá a sínai jáng, török kojun, csagataj koj'i (honnét 
kojcs'i am. juhász) avar eu, finn uuhi, görög oi'g, latin 
ovis , némely német szójárásokban : Euwe , Uewwe , 
Auwe, angol eive (olvasd : jú) , szláv ovecz stb. Erede- 
tileg ih, s a régieknél így is fordul elé számtalanszor; 
s innen ihász. Somogymegyében, Endréd helységének 
határában van egy dűlő, melyet ihállásnak neveznek, 
mert egykor ott ihaklok voltak. Az ih lehellet mint- 
egy kifejezni akarja azon állatnak, melyet jelent, egy 
részről feltünőleg sebesen lélekző természetét, kivált 
meleg időben, más részről annak gyöngeségét és sze- 
lidségét is. A juh azonban nagyobb hangzatossága 
miatt divatosabb. Jelent világszerte ismert nyájas ál- 
latnemet , mely az emlősök , és hasított patások ne- 
méhez tartozik, s gyapja miatt leginkább becsültetik. 
Hímje , melyet kosnak neveznek , üres , tekervényes 
szarvai által különbözik a nősténytől. Egyébiránt a 
kosok szarvai , a fajok különbségéhez képest külön- 
böző alakúak. Vad juh , mely vadon állapotban , de 
szintén nyájanként tenyészik Szibériában, Afrikában, 
stb. Szelíd juh. Magyar juh , szőrnemü hosszú fürtös 
gyapjúval. Selyem juh , lágy-tapintatú finom gyapjú- 
val. Kutyaszörü juh, mely közép a magyar és selyem 
juh között. Anyajuh , mely tenyésztésül használtatik. 
Vén juh. Köhög mint a vén juh. (Km.). Olvasott juh. 
Az olvasott juhot is megeszi a farkas. (Km.). Juhokat 
őrizni, legeltetni. Juhokat sózni , fejni , nyírni. Bibliai 
és egyházi képes beszédben jelenti a hiveket , meny- 
nyiben papjaikkal, átv. ért. pásztoraikkal viszonyban 
állanak. Monda neki (Péternek Jézus) : Legeltesd az 
én juhaimat. (János 21. 17.) A jó pásztor lelkét od' 
adja juhaiért. Örvendjetek, mert megtaláltam az én ju- 
homat, mely élveszett vala. (Lukács.) Köz prózai nyel- 
ven : birka v. birke. 

JUH ! (2) széles kedvűek, dombérozók, nyilván 
mulatózok , lakodalmasok felkiáltó indulatszava. Ih 
juh ! ih juh juh ! Összetöröm magamat, kitöröm a nya- 
kamat, még sem hagyom magamat, ih juh juh, juh juh 
juh ! (Tánczvers). Különbözik : juj. 

JUH , (3), v. JOH , fn. tt. juh-ot. A szekér alá 
benyúló rúdszárnyat fentartó fa. V. ö. JOH, (1). 



293 JUHAKOL— JUHÁSZBOJTÁR 



JUHÁSZBOT— JUHÁSZÍT 



294 



JUHAKOL , (juh-akol) ösz. fn. Akol a juhok 
számára. V. ö. AKOL. 

JUHAR, fn. tt. juhai -t, tb. — ok } harm. szr. — a 
v. — ja. Rokon vele a latin ornus. német Ahorn, és a 
szláv jávor. Világos zöld, csipkés, s a szöló'levelekhez 
némileg hasonló levelii lombos fa, melynek kemény , 
és fehér anyagjából finomabb-féle asztalosmiivek , 
szerszámok , hangszerek , pl. hegedűk stb. készíttet- 
nek (Acer. L.) Máskép : ihar, jávor. 

JUHARFA, (juhar-fa) ösz. fn. 1. JUHAR. 

JUHÁSZ , (juh-ász) fn. tt. juhász-t , tb. — ok , 
harm. szr. — a. Általán személy , ki juhokkal bánik, 
ki gondjokat viseli, ó'rzi , legelteti , eteti , sózza , feji 
stb. Különösen : számadó juhász , ki az egészre fel- 
ügyel, a palóczoknál : bacsó v. bacsa ; fejős, ki a ju- 
hokat feji ; köpüs , ki a köpübe fejt tejet kezeli ; bá- 
rányos, ki a bárányokat őrzi ; kospásztor, űrüpásztor, 
ki a kosokra, ürükre ügyel. Alsó Nyitramegyében ju- 
hásznak nevezik az urodalmi puszták és majorok ha- 
szonbérlőit is , kik juhokat tartanak ; túl a Dunán : 
birkás. Juhász módjára füttyenteni , botot forgatni. A 
juhászok új éve Dömötör, túl a Dunán Szent Mihály 
napja. 

„Ha gyönyörűségesen 
Él valaki ily frisen , 
Elek juhász a mezőben , 
Legelnek nyájim erdőben , 
A hegyek havasiban , 
A vizek forrásiban." 

Juhászdal (Erdélyi J. gyűjt.). 

„Megy a juhász szamáron 
Földig ér a lába , 
Nagy a világ , de nagyobb 
Boldogtalansága. " 

Petőfi. 

JUHÁSZAT, (juh-ász-at) fn. tt. juhászat-ot, harm. 
szr. — a. 1) Juhokkal való bánás, foglalkodás. Juhá- 
szaira adni magát. 2) A juhokkal való bánásmódnak 
okszerű , rendes ismerete. Juhászatot tanulni. Juhá- 
szairól irt könyvek. 

JUHÁSZATI , (juh-ász-at-i) mn. tt. juhászati-t , 
tb. — ak. Juhászatot illető, ahhoz tartozó , arra vo- 
natkozó. Juhászati könyvek. 

JUHÁSZBOCSKOR , (juhász-bocskor) ösz. fn. 
Közönséges szíjas bocskor, milyet a juhászok, s más 
pásztoremberek , kivált a hegyes vidékeken , viselni 
szoktak ; máskép, telekes bocskor. 

JUHÁSZBOJTÁR, (juhász-bojtár) ösz. fn. A ju- 
hászgazdának, vagy bacsónak segéde. A nagyobb ju- 
hászatoknál van első, második, harmadik bojtár. 

„Hej juhászbojtár hol a juh? 
Mért vagy te olyan szomorú ?" 

Vitkovics. 
V. ö. BOJTÁR. 



JUHÁSZBOT, (juhász-bot) ösz. fn. Bot, mejyet 
a juhászok hordanak , különösen , kajmós bot. Átv. 
ért. főpapi díszbot , melyet nyilvános szertartások al- 
kalmával viselnek , mint jelképét a lelki pásztorság- 
nak. Szokottabban : pásztori bot, püspöki bot. 

JUHÁSZBUNDA, (juhász-bunda) ösz. fn. Álta- 
lán magyar juh gyapjas bőréből varrott bunda. 
Különösen : cseres , melynek bőrét cservízben készí- 
tették ; csávás, melynek bőrét megcsáválták ; lánczon 
törött , melyet sós vizbe mártott s lánczon puhított 
nyers bőrből varrnak. Büdös mint a juhászbunda. 
(Km.). 

JUHÁSZCSILLAG, (juhász- csillag) Ösz. fn. így 
neveztetik az estveli, és hajnali csillag, mely szerént 
intézkednek a juhászok dolgaik körül. 

JUHÁSZDAL, (juhász-dal) ösz. fn. Dal, melyet 
a juhászok dalolnak , s mely különösen a juhászok 
életére vonatkozik, pl. 

„Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak , 
Jó legelője van ott a birkának , 
Fizetésem tíz forint húsz karajczár , 
Megél abból egy bojtár." 

„A gazdámmal leszek én egy kenyéren , 
Sz.-György napján jönnek értem szekéren , 
Fölteszem a tulipántos ládámat , 
Furulyámat , dudámat. " 

Dunántúli juhászdal. 

JUHÁSZDÉL, (juhász-dél) ösz. fn. Délelőtti 
kilencz óra időtája, minthogy a juhászok forróbb 
nyári napokban ez időtájban szoktak hazahajtani , s 
delelni, vagy juhokat fejni, bárányokat szoptatni, stb. 

JUHÁSZÉB , (juhász- éb) ösz. fn. 1. JUHÁSZ- 
KUTYA. 

JUHÁSZFURULYA , (juhász-furulya) ösz. fn. 
Egyszerű furulya. Túl a Dunán egy réf hosszaságú, s 
rendesen, hat vagy ritkán nyolcz likra, melyek a cső- 
nek alsó része felé esnek. 

JUHÁSZGAZDA , (juhász-gazda) ösz. fn. Öreg 
juhász v. számadó juhász, v. bacsó. Ettől különbözik 
a juhos gazda , azaz oly gazda , ki juhokat tart , és 
tenyészt. 

JUHÁSZGYERÉK, (juhász-gyerek) ösz. fn. Ju- 
hokat őrző , a bojtár vagy juhászlegény mellett szol- 
gáló gyerek. A bárányokat juhászgyerekkel őriztetni. 
A juhászgyereket ebédért küldeni. 

JUHÁSZHAJLÉK, (juhász-hajlék) ösz. fn. A ta- 
nyán, szálláson , pusztán tanyázó juhászok hajléka , 
kunyhója, putrija. 

JUHÁSZI, (juh-ász-i) mn. tt. juhászi-t, tb. — ak. 
Juhászt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Juhászi 
szolgálat, életmód. 

JUHÁSZIK , (juh-ász-ik) k. 1. JUHÁSZODIK. 

JUHÁSZÍT, (juh-ász-ít) áth. m. juhászít-ott, htn. 
— ni v. — ani, par. — s. Szelídít, valakit reábir , 
hogy haragját letegye, hogy lecsendesüljön. V. ö. 
JUHÁSZODIK. 

19* 



205 JUHASZKALIBA— JUHÁSZODIK 



JUHÁSZSÁG— JUHFARK 



29 ö 



JUHASZKALIBA , (juhász-káliba) ösz. fn. 1. 
JUHÁSZHAJLÉK. 

JUHÁSZKODIK, (juh-ász-kod-ik) k. m. juhász- 
kod-tam , — tál , — ott , par. juhászkodjál. Juhászok 
életmódját, és foglalatosságát űzi, gyakorolja. 

JUHÁSZKOMONDOR , (juhász-komondor) ösz. 
fn. Legnagyobb fajtájú jukászkutya , mely ha szeges 
örvvel elláttatik , a farkassal is szembeszáll. V. ö. 
KOMONDOR. 

JUHÁSZKUNYHÓ , (juhász-kunyhó) ösz. fn. 1. 
JUHÁSZHAJLÉK. 

JUHÁSZKUTYA , (juhász-kutya) ösz. fn. Szé- 
les ért. minden kutya, mely a juhásznak kisérő társa. 
Vannak apró fajuak, melyek ha kell, csaholva, és kö- 
rül futkosva a nyájat terelgetik , s ezek a juhásznak 
elválaszthatlan társai. Vannak nagyobbféle kuvaszok, 
és komondorok , melyek az aklok körül tanyáznak, 
az idegeneket megtámadják, s a farkasok ellen örköd- 
nek ; ezek karcsú termetök , s bozontos hosszú sző- 
rük által kitűnők. Karcsú, mint a juhász kutya (km.). 

JUHÁSZLEÁNY, (juhász-leány) ösz. fn. Leány, 
ki juhok őrzésével foglalkodik, vagy egyébként is ju- 
hokkal bánik. 

JUHÁSZLEGÉNY, (juhász-legény) ösz. fn. Ju- 
hokkal bánó legény vagy nőtelen juhász ifjú. A mely 
vidékeken a juhászok között bizonyos czéhbeli egye- 
sület létezik, ott a legény előkelőbb a bojtárnál , s a 
juhászgazda v. számadó után áll. Legcsiuosabbak és 
legnyalkábbak a Dunántúli juhászlegéuyek. 

„Suhog a szél , remeg a fa , 
Juhászlegény ül alatta , 
Rojtos , hímes gyolcsruhája , 
Bús panaszt nyög furulyája." 

Népd. 

„Horlobágyi pusztán fuj a szél , 
Juhászlegény búsan útra kél." 

Gaal József. 

JUHÁSZODÁS, (juh-ász-od-ás) fn. tt. juhászo- 
dás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Harag, fellobbanás , 
dühösködés utáni lecsillapodás , megszelídülés. V. ö. 
JUHÁSZODIK. 

JUHÁSZODIK , (juh-ász-od-ik) k. m. juhászod- 
tara, — tál, — ott. Mondjak hirtelen haragú, hóbortos 
emberről , ki miután dühében magán kivül ragadta- 
tott, utóbb lecsillapodik, megszelídül, és magához tér. 
Ugy látszik, már juhászodik. Ha mérgét kiönti , majd 
megjuhászodik. Elemzési tekintetből e szó értelmezése 
homályos. Vájjon a juh szelidségétöl kölcsönözte-e ér- 
telmét? Vagy történeti alapja valamely szelíd ju- 
hász ? Vagy gyöke jó s eredeti alakja joászodik, mely- 
ből utóbb lett : johászodik (székelyesen ; általánosab- 
ban :) juhászodik ? mit onnan gyaníthatni , mert mi- 
dőn a juh és juhász helyett tájdivatosan ih éa ihász 
használtatik, a juhászodik helyett, tudomásunkra, se 
hol sem mondják: ihászodik. Némelyek ajoh (:s:máj ■ 



zúza) szótól származtatják. Egyébiránt székely táj- 
szólás szerént ugyanazt jelenti kanászodik ige is. 

JUHÁSZSÁG, (juh-ász-ság) fn. tt. juhászság-ot, 
harm. szr. — a. Juhászi szolgálat, életmód. Juhászság- 
gal keresni kenyerét. 

JUHÁSZSÍP , (juhász síp) ösz. fn. 1. JUHÁSZ- 
FURULYA. 

JUHÁSZSÜVEG, (juhász-süveg) ösz. fn. Süveg 
vagy sipka fehér báránybőrböl , milyet némely tája- 
kon a juhászok , s más közemberek viselnek , felcsa- 
pott karimával, melyet télen a fülekre húznak. Túl a 
Dunán a juhászok kalapot , vagy télen bagósüveget 
viselnek. 

JUHÁSZTARISZNYA , (juhász-tarisznya) ösz. 
fn. Tai'isznya , milyet a juhászok viselnek. Ez külön- 
féle tájakon különböző : vászon vagy gombokkal ki- 
rakott bőr, sőt van, nevezetesen Ersekujvárott, bunda- 
börrel prémezelt tarisznya is. 

JUHÁSZTAT , (juh-ász-tat) áth. m. juhásztal- 
tam, — tál, — oit. Juhászít, eugesztelődésre bír. 

„Mértékkel a bíró feleket juhásztat, 
Közöli a vágást, engedve hibáztat." 

Buda halála (Arany J.-tól). 

JUHÁSZTILINKÓ , (juhász-tilinkó) ösz. fn. A 
furulyánál rövidebb szárú tilinkóféle síp. 

JUHÁSZV1TYILLÓ , (juhász-vityilló) ösz. fn. 
Nádból vagy kákából , vagy szalmából, gazból összc- 
galabított mezei sátor a juhászok számára. 

JUHÁZIK, (juh-áz-ik) k. 1. JUHÁSZODIK. 

JUHBÁRÁNY , (juh-bárány) ösz. fn. Nőstény- 
bárány, külöaböztetésül a kosbáránytól, jerkebárány. 

JUHBAROM , (juh-barom) ösz. fn. A barmok 
osztályának azon faja, melyet a természettudók juh- 
néven neveznek, különböztetésül más barmoktól , pl. 
a szarvasmarháktól. 

JUHBÖGÖLY, (juh-bögöly) ösz. fn. Bögöly faj, 
inely tojásait leginkább a juhok orralikába rakja le , 
melyekből a kikelt kukaczok az agy üregébe mász- 
nak fel, ott táplálkoznak, átalakulnak, s a juhok ve- 
szedelmes nyavalyáját, az úgynevezett kergeteget v. 
kergetegséget okozzák. V. ö. BOGOLY. 

JUHBÖR, (juh-bör) ösz. fn. A juh nevű állat- 
nak lenyúzott bőre, akár készítetten, akár kikészitett 
állapotban. Nyers juhbör. Cserzett , csáváit , lánczon 
törött juhbör. Juhb'órböl varrt bunda , suba , ködmön , 
nadrág. Juhbövrel béllelt ruha, mente. 

JUHCSENKESZ, (juh-csenkesz) ösz. fn. A csen- 
keszfünek egyik faja , mely hegyes , száraz , és aszú 
vidékeken terem, s a juhoknak kedves eledele. (Fes- 
tuca ovina. L.). V. ö. CSENKESZ. 

JUHCSIMBE , (juh-csimbe) ösz. fu. Apró légy- 
hez hasonló tetű , mely a juhok gyapjába csimbesz- 
kedik, s azt megzöldíti. (Hippobosca ovina. L.) 

JUHFARK, (juh-fark) ösz. fn. A juhneunü állat 
farka. V. ö. FARK. 



297 



JUHFARKU — JUHNYIROOLLO 



JUHOCSKA.— JUHTEVE 



298 



JUHFARKU, (juh-farku) ösz. mn. Juhfarkhoz 
hasonló alakú. Juh farkú szölö, hosszúkás, karcsú ge- 
rezdü. 

JUHFEJŐTE , (juh-fejőte) ösz. fu. A juhakol- 
nak azon zuga , hol a juhokat esztrengába szorítják , 
és fejik. 

JUHGANAJ, (juh-ganaj) ösz. fn. A juhnak ga- 
naja, trágyája. V. ö. GANAJ. 

JUHGOLYÓ , (juh-golyó) ösz. fn. 1) A juhnak 
golyódad ganaja. Juhmogyoró. 

JUHGYAPJU, (juh-gyapju) ösz. fn. A juhnemü 
állatok különféle finomságú gyapja. V. ö. GYAPJÚ. 

JUHÉJ , puszta Tolna megyében ; helyr. Ju- 
héj-on, — ra, — ról. 

JUHHIMLO, (juh-himlö) ösz. fn. A gyerekhim- 
lőhöz hasonló juhnyavalya, mely ezen állatokra nézve 
igen veszélyes szokott lenni. Máskép : birkahimlő. 

JUHHÚS , (juh-hús) ösz. fn. A juhnemü állat 
húsa. Pörkölt juhhús. A juhhúsnak faggyuszaga van- 
Kiejtésben az egyik h elhangzik : juhús. 

JUHISTÁLÓ, (juh-istáló) ösz. fn. 1. JUHAKOL- 

JUHJÁSZOL , (juh-jászol) ösz. fn. Alacsony és 
keskenyebbféle jászol, melyből a juhokat etetik. Et- 
től különbözik a sózó válu. 

JUHKAS, JUHKOSÁR, (juh-kas v. —kosár) 
ösz. fn. Náddal , vagy veszszővel sövényezett hely a 
szabad mezőn vagy ugaron , hol némely vidéki gaz- 
dák szokása szerént napközben a juhokat fejik, delel- 
tetik, vagy tavaszkor az ellő juhokat tartják , miért 
néhutt elletö-nek hívják ; túl a Dunán Győrvidékén : 
sellencz. Érsekujvárott a majorban levő aklot hívják 
kosár-nák. 

JUHLEGELO, (juh-legelő) ösz. fn. Legelő, me- 
lyen a juhok járnak vagy különösen a juhok számára 
alkalmas, és kijelölt legelő, különböztetésül az ökör-, 
tehénlegelőtől. 

JUHMAJOR, (1), (juh-major) ösz. fn. Major, 
hol juhok tartatnak, illetőleg tény észtéinek. 

JUHMAJOR, (2), puszta Tolna megyében; helyr. 
Juhmajor-ba, — ban, — ból. 

JUHMÉTELY , (juh-métely) ösz. fn. A juhok 
ragadós nyavalyája , melyet a májban kifejlődő és 
élődő férgek okoznak. (Fasciola hepatica. L ) 

JUHMOGYORÓ, (juh-mogyoró) ösz. fn. A juh- 
nak mogyoróhoz hasonló golyódad ganéja , mint a 
kecskéké : kecskebogyó. 

JUHNYÁJ , (juh- nyáj) ösz. fn. Együtt legelő , 
seregesen tanyázó , egy pásztor őrizete alatt levő 
juhok. 

JUHNYÍRÉS, (juh-nyírés) ösz. fn. 1) Cselek- 
vés , midőn a juhok gyapját nyirik. 2) Azon időtáj , 
melyben a juhokat nyírni szokták. Jujnyiréskor múlt 
egy éve. 

JUHNYÍRÓ, (juh-nyírő) Ösz. fn. Munkás , nap- 
számos, ki a juhokat nyíri. 

JUHNYÍRŐOLLÓ, (juh-nyírő-olló) ösz. fn. 1. 
JUHOLLÓ. 



JUHOCSKA, (juhocs-ka) kicsinyezö fn. tt. ju- 
hocskát. Fiatal vagy kedves juh. Átv. egyházi ért. 
fiatal, szeretett hívek, pl. gyermekek, leánykák. 

JUHÓL, (juh-ól) ösz. fn. 1. JUHAKOL. 

JUHOLLÓ , (juh-olló) ösz. fn. Vastagabb-féle 
erős szerkezetű olló , melylyel a juhokat nyirik , kü- 
lönböztetésül a szabó-, kertész- stb. ollóktól. 

JUHOS , (juh-os) mn. tt. juhos-t v. — at , tb. 
— ak. 1) Juhokkal bővelkedő. Juhos tartomány vidék. 
2) Juhokat tartó. Juhos gazda. 

JUHPÁSZTOR, (juh-pásztor) ösz. fu. Személy, 
ki juhokat legeltet, őriz. 

JUHPÉRJE , (juh-pérje) ösz. fn. 1. JUHCSEN- 
KESZ. 

JUHREKESZ , (juk-rekesz) ösz. fn. 1) 1. JUH- 
KOSÁR. 2) Esztrenga, vagyis korlátokkal elzárt hely, 
hová a jukokat különféle czélokból szétválasztva, pl. 
fejés végett, beszorítani szokták. 

JUHRÜH , (juh-rüh) ösz. fn. Rühféle ragályos 
bőrbetegség, mely a juhokat szokta meglepni. 

JUHSAJT, (juh-sajt) ösz. fn. Juhok tejéből ké- 
szített sajt. Kunsági juhsajt. 

JUHSÓSKA , (juh-sóska) ösz. fn. 1. MADÁR- 
LÓROM. 

JUHSZALAG, (juh-szalag) ösz. fn. 1. ISZA- 
LAG. 

JUHSZÁM, (juh-szám) ösz. fu. Juhok mennyi- 
sége ; a juhok mennyiségi állapota. A számadónak kö- 
telessége a juhszámot pontosan tudni. 

JUHSZÁMMUTATÓ, (juh- szám-mutató) ösz. fn. 
A juhászati számadó könyvnek azon táblája , mely a 
juhok számát eléterjeszti. 

JUHSZÉL, (juh-szél) ösz. fn. Juhnyájnak a széle. 

„Hej , juhszélre juhász ! 
Hej két oldalra gulyás!" 

Népd. (Erdélyi J. gyűjt.) 

JUHTANÓROK , (juh-tanórok) ösz. fn. Juhrc- 
kesz v. sellencz , v. juhkosár , azaz kerítés a szabad 
mezőn , hová a juhokat bezárják. V. ö. TANÓROK. 

JUHTANYA , (juh-tanya) ösz. fn. Juhtenyész- 
tésre alkalmas épületekkel ellátott mezei majorság. 

JUHTARTÁS , (juh-tartás) ösz. fn. 1. JUHTE- 
NYÉSZTÉS. 

JUHTEJ, (juh-tej) ösz fn. Az anyajuh teje. 
Juhtejből készített zsendicze, túró, sajt. 

JUHTENYÉSZTÉS, (juh-tenyésztés) ösz. fn. 
A mezei gazdaságnak egyik legnevezetesb ága, mely 
a juhok szaporításával , nevelésével , s nemesítésével 
foglalkodik. 

JUHTENYÉSZTŐ, (juh- tenyésztő) ösz. mn. Ki 
juhokat szaporít , nevel , nemesít. Juhtenyésztő gaz- 
dák, uraságok. 

JUHTETÜ, (juh-tetü) ösz. fn. Tetüfaj, mely a 
juhokat szokta meglepni. (Pediculus ovis). 

JUHTEVE , (juh-teve) ösz. fn. A juhhoz vagy 
inkább kecskéhez hasonló állat déli Amerikában , 



299 



JUHTRAGYA— JUS 



JUSZALAG— JUTALEK 



300 



hosszú nyakú mint a teve , púpos szügyü, igen hasz- 
nos házi állat, s teherhordásra is alkalmaztatik. (Ca- 
melus láma. L.) 

JUHTRÁGYA, (juh-trágya) ösz. fn. Juhok ga- 
néjából való trágya. V. ö. TRÁGYA. 

JUHÚSZTATÓ, (juh-úsztató) ösz. fu. Alkalmas 
készület valamely folyón vagy tavon, hol nyirés előtt 
a juhokat megúsztatják, és megmossák. 

JUHVAJ, (juh-vaj) ösz. fn. Juhtej fölből kö- 
pült vaj. 

JUJ ! JUJH ! JUJJ ! borzadást, visszaborzadást 
jelentő indulatszó. Jujh , mily borzasztó ! Juj beh csú- 
nya ! Jujj mi ez ? Némely szójárásokban csak nagyító 
értelme van : juj beh szép ! Sínai nyelven : hu, Schott 
szerént : vox suspirantis seu admirantis. 

JUJJIG, (jujj-ig) ih. Színig, fölig. Jujjig teli, 
azaz telides teli , csurdultig. Leginkább a gabonamé- 
réskor használt jujj szótól , melyet akkor kiáltanak 
el, midőn a mérő teli van. 

— JUK, magas hangon : — JÜK, (1), ösz. név- 
rag a tárgymutató i v. j-böl és többes 3-ik személy- 
ragából, — jok, — jök helyett az egymásután többször 
eléforduló o kikerülése végett, pl. posztójuk, örökjük. 

— JUK, magas hangon : — JÜK, (2), ösz. ige- 
rag a tárgymutató i v. j-böl és többes 1-sö személy- 
ragából, a mutató mód jelene és jövőjében , s a kap- 
csoló módban, mindenütt tárgyi ragozásban : mondjuk, 
halljuk ; védjük, kérjük ; mondandjuk ; kérendjük. 

JULCSA , JULCSI , női kn. A Juliána név ki- 
csiny ezője , am. fiatal , kisded vagy kedves Juliána. 

JULI, JÚLIA, női kn. Juliána megrövidítve, és 
kicsinyítve. 

JÚLIAMAJOR, puszta Tolna megyében •, helyr. 
Júliamajor-ba, — ban, — ból. 

JULIÁN, (latin eredetű, jelentése : ifjodó, julus 
szótól, mely pelyhet jelent valamely gyümölcsön, pl. 
baraczkon , birsalmán stb.) férfi kn. tt. Julián-t , tb. 
— ok. Julianus. Hitehagyott Julián császár. 

JULIÁNA, (latin eredetű, jelentése : ifjodó szűz) 
női kn. Juliána, Júlia. 

JULINKA, JULIS, JULISKA, női kn. Juliána 
kicsinyezőji. 

„ Sírva váltam Julinkától , 
Szívem repedt bánatjától." 

Döbrentei G. 

JÚLIUS , (Július Caesartól neveztetett el , ki e 
hónapban, melynek előbb Quintilis neve volt , szüle- 
tettnek mondatik) fn. tt. július-t, tb. — ok. A polgári 
évnek hetedik hava , nyárhó , szent Jakab hava, ami 
éghajlatunk alatt, aratás idénye. 

JÚNIUS , (Június , a juvenum nomine dictus , 
adest [Ovidius] ; némelyek Junótól származtatják) fn. 
tt. júniust- 1, tb. — ok, harm. szr. — a. A polgári év- 
nek hatodik hava , máskép : Szent Iván hava, nyár- 
elő, hatodhó. 

JUS, fn. tt. jus-t , tb. — ok. harm. szr. — a. v. 
— sa. A jog szó helyett országszerte, a nép szájában 
is közdivatú szó. 



„Oh én szegény notárus , 
Mit használ a jus?" Gaal József. 



L. JOG. 



JUSZALAG, JUSZOLAG, 1. ISZALAG. 

JUT , önh. m. jut-ott , par. juss. 1) Valahová 
mintegy kitűzött czélra , végképen oda ér , oda jön. 
Két órai lovaglás után állomásra jutni. A rendelt 
helyre eljutni. Czélhoz jutni. A hegyről alájutni. A vi- 
zén túl jutni. Néptolongás közt a színházba jutni. El- 
jutni az erdő szélére. Feljutni a toronyba , hegytetőre. 
Sok viszontagság után haza jutni. Csakhogy ide jutot- 
tunk. Már eddig ö is oda jutott. A háborúból vissza- 
jutott. Es mikor jutott volna Jézus tenger elve. Es a 
városba jutvájok meghirdetek mend ezeket. (Münch. 
cod. Máté 8.). A Debreezeni Legendáskönyvben is 
eljut am. eljő, elérkezik. A Nádor-codexben ,valamibe 
kerül' értelemben is. „Képzötte vala háromszáz pén- 
zen jutónak" azaz háromszáz pénzbe kerülőnek (Tol- 
dy Ferencz). 2) Bizonyos állapotba, helyzetbe jő. 
Özvegységre, árvaságra jutni. Szegénységre , szükségre, 
nyomorúságra, ínségre jutni. Uraságra, méltóságra, hi- 
vatalra jutni. Romlásra jutni. Örök kárhozatra jutni. 
Boldog Isten , mire jutánk f Tehát már ennyire jutot- 
tunk f 3) Közelitő ragu névvel am. valamit megkap , 
elér, valamihez fér, s mintegy járás kelés után hozzá 
jő. Pénzhez, kincshez, gazdagsághoz jutni ; holmi okle- 
velekhez, irományokhoz, könyvekhez jutni. Titokhoz jutni. 
Láttam öt , de a sok nép miatt nem juthattam hozzá. 

4) Ezekben : eszembe jut, ha jól jut eszembe, am. em- 
lékezem, ha jól emlékszem. 

„Rózsám iszik a pinczébe' 
Nem tom, jutok-e eszébe , 
Csak akkor jutok eszébe , 
Ha más leány ül ölébe'." 

Népd. 

5) Rész , vagy illetmény , vagy osztalék gyanánt jár 
valami. Nekem csak csont jutott. Hát neked mi jutott ? 
Kinekkinek öt forint jut. Jut ha marad. Köszönje meg, 
ha csöszkéve jut neki. (Km.). 

Ezen értelmezés után ugy látszik, hogy a jut 
eredetileg it vagy it is volt, s gyöke vagy gyökeleme 
a mozgást menést jelentő i; it-hö\ lett jut, mint : ihjuh, 
ig jog stb. Tökéletesen megegyezik vele a latin ige i-t 
(eo, io). V. ö. JUTÁN. Hogy jön értelemmel bir, ki- 
tetszik a R. M. Nyelvemlékek II. k. 191 — 192 lapjain 
eléforduló mondatokból : .,Ezen közbe Mátyás deák 
jutott volna, és azt mondotta volna." „Es hogy az 
pap mihelen eljutott volna, ottan megholt volna." 
„József is ezenközbe a városból megjuta íl (megjőve). 
Tihanyi cod. Krisztus születéséről. 

JUTA , falu Somogy megyében ; helyr. Jutá-n, 
— ra, — ról. 

JUTALÉK , (jut-al-ék) fn. tt. jutalék-ot , harm. 
szr. — a v. — ja. Általán, ami osztás, osztozás alkal- 
mávaljárandóság gyanánt egynek egynek marad, vagy 
mint mondani szoktuk, ami jut. 



301 JUTALMAS— JUTALOMFELELET 



JUTALOMJÁTÉK— JÜK 



302 



JUTALMAS , (jut-al-oin-as) mn. tt. jutalmas-t , 
v. — at, tb. — ak. 1) Kevésbe kerülő, illő kru. Jutal- 
mas áron venni valamit. Jutalmas vétel. 2) Illő ha- 
szonnal , nyereséggel járó. Jutalmas fáradság , szol- 
gálat, hivatal. Jutalmas mesterség, keresetmód. Jutal- 
mas vállalat, nyerészkedés. 

JUTALMATLAN, (jut-al-om-at-lan) mn. tt. ju- 
talmatlan-t, tb. — ok. 1) Mi hasznot, nyereséget nem 
bajt; mi után vagy mivel kevés bér, kevés haszon jár. 
Fáradsága jutalmatlan. 2) Meg nem díjazott. Jutal- 
matlan vitéz , pályanyertes. Határozókép am. jutal- 
matlanul. 

JUTALMATLANUL, (jut al-om-at-lan-ul) ih. A 
nélkül, hogy jutalmat kapott volna ; jutalom nélkül. 

JUTALMAZ, (jut-al-om-az) áth. m. jutalmaz-tam, 
— tál, — ott, par. — z. Bizonyos jótettért, szolgálatért, 
érdemért díjt ad. Megjutalmazni a kitűnő tanulókat. Az 
Isten a jókat megjutalmazza. A jeles vitézeket érdemje- 
lekkel jutalmazni. 

JUTALMAZÁS , (jut-al-om-az-ás) fn. tt. jutal- 
mazás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, midőn 
valakit jutalmazunk. V. ö. JUTALMAZ. 

JUTALMAZÁSI , (jut-al-om-az-ás-i) mn. tt. ju- 
talmazási-t, tb. — ak. Jutalmazást illető , azzal járó , 
ahhoz tartozó , arra vonatkozó. Jutalmazási innepély. 

JUTALMAZATLAN , (jut-al-om-az-at-lan) mn. 
tt. jutalmazatlan-t , tb. — ok. Akit vagy amit meg 
nem jutalmaztak. Jutalmazatlan vitézek. Jutalmazal- 
lan fáradság, hivatalbeli szolgálat. V. ö. JUTALMAZ. 
Határozókép am. jutalmazatlan ul. 

JUTALMAZATLANUL,(jut-al-om-az-at-lan-ul) 
ih. A nélkül , hogy jutalmazták volna, jutalmat nem 
nyerve. Isten az erényes embert nem hagyja jutalma- 
zatlanul. 

JUTALOM, (jut-al-om) fn. tt. julalm-at, tb. ju- 
talm-ak. 1) Bér vagy dij , mely valakinek szolgálat, 
fáradság, érdem fejében jár, és jut. Aki mint cselek- 
szik, ugy veszi jutalmát. Milyen a munka, olyan a ju- 
talom. Aki idegen ebnek kenyeret hány , nem veszi ju- 
talmát (km.). Jutalmát várni , adni. Földi , mennyei 
jutalom. 2) Különösen, kitűzött díj azok számára, kik 
bizonyos pályán versenyeznek. Jutalmat tenni föl, va- 
lamely tudományos kérdés megfejtésére. Első, második, 
harmadik pályanyertes számára igért jutalom. A ju- 
talmat elnyerni. Jutalomért versenyezni. Különbözte- 
tésül v. ö. JUTALÉK. 

JUTALOMBIRÓ , (jutalom-biró) ösz. fn. Biró , 
ki megítéli , kit illet a versenyzők közöl a kitett ju- 
talom. Lófultatási , harczjátéki , ttcdóstársasági juta- 
lombiró. 

JUTALOMDÍJ, (jutalom-díj) ösz. fn. Pénz vagy 
más becses jószág, melyet a versenyzőknek, pályázók- 
nak jutalomul kitesznek. 

JUTALOMFELELET, (jutalom-felelet) ösz. fn. 
Felelet, melyet valaki bizonyos pálya-kérdésre, vala- 
mely kitűzött jutalom megnyeréseért írásban ad. Ju- 
talomfeleletek nyelvtudományi , természettani , mértani, 
történeti kérdésékre. 



JUTALOMJÁTÉK, (jutalom-játék) Ösz. fn. 
Színházi eléadás , egy vagy több színész különös ja- 
vára. Egész jutalomjáték , midőn a tiszta jövedelem 
egészen a jutalmazandóé. Féljutalomjáték, midőn a jö- 
vedelemnek csak fele illeti öt. 

JUTALOMKÉRDÉS , (jutalom-kérdés) ösz. fn. 
Kérdés , mely az illető közönséghez intéztetik , azon 
hozzátétellel , hogy legalaposabb megfejtője bizo- 
nyos kitűzött jutalmat veend. Törvény tudományi , böl- 
csészeti , szépmütani jutalomkérdések. Jutalomkérdések 
hirdetése. 

JUTALOMOSZTÁS, (jutalom-osztás) ösz. fn. 
Nyilvános szertartás , midőn bizonyos személyeknek , 
érdemeik elismerése jeléül , előre kitűzött vagy utó- 
lagosan határozott jutalmakat osztogatnak. 

JUTÁN , (jut-ó-an) ih. Olcsó , illő , nem drága 
áron. Jután kapni valamit. Jután venni. Érsekújvár 
vidékén : intén. E tájszólás is támogatja azon állítást, 
hogy a jut eredetileg it vagy it is volt. (V. ö. JUT) 
s gyökeleme a mozgást, menést jelentő % , mert intén 
eredetileg szinte itén, azaz itöen, melynek törzsöke az 
elavult : itek, itsz, it. 

JUTÁNY, (jut-ó-any) fn. tt. julány-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a v. — ja. Jelent olcsót, valaminek illő, 
nem nagy árát, mihez könnyen juthatni. 

JUTÁNYI, (jut-ó-any-i) mn. tt. jutányi-t , tb. 
— ak. L. JUTÁNYOS. 

JUTÁNYOS, (jut-ó-any-os) mn. tt. jutányos-t v. 
— at, tb. — ak. Mondjuk oly tárgyról, áruról, jószág- 
ról, melyet jutányon, azaz olcsó áron kapni. Jutányos 
pénzen venni. Jutányos vásárlás. 

JUTÁNYOSÁN, (jutó-any-osan) ih. Jutányos 
módon , jutányos pénzen. Jutányosán vásárlóit eszkö- 
zök. Jutányosán árverezni. 

JUTÁS, puszta Veszprém megyében ; helyr. Ju- 
tas-on, — ra, — ról. 

JUTH, falu Somogy megyében ; helyr. Júth-ort, 
— ra, — ról. 

JUTKA , női kn. tt. Jutkát. Judit kicsinyezője. 
Jutka néne. Jutk' asszony. Népies gúnynyelven jelent 
együgyű, papucs alatt levő férfit. 

JUTTA, 1. JUTA. 

JUTTAT, (jut-tat) müveit, m. juttat- ott , par. 
juttass. Eszközli , azt teszi , hogy valami jusson, (jut 
igének többféle értelmében). Valakit hivatalra jut- 
tatni. A pazarlás véginségre, szegénységre juttatta öt. 
Juttass nekem is a nyereségből. Ha elfeledném , kérlek 
juttasd eszembe. 

JUTTATÁS , (jut-tat-ás) fn. tt. juttatás-t , tb. 
— ok. Cselekvés, midőn valaki valamit juttat. 

JUTTIG, (jut-t-ig) ih. Elegendőképen, úgy 
hogy mindenkinek rész juthat belőle. Olyan alkatú 
mint untig, fogytig, csordultig, duztig stb. Juttig való 
am. elegendő. Székely szólás. 

— JÜK, 1. — JUK, (1), és (2). 

A 3-ben van 1303 csikk. 



303 



K— K 



K— K 



304 



K , kisded alakban k , tizenuyolczadik betű a 
magyar ábéczében , a mássalhangzók sorában tizen- 
egyedik , kiejtve : ká. A keményhanguak közé tar- 
tozik. Mint torok hang a g és h betűk rokona , me- 
lyek között legkeményebb , s velők több szóban, s 
kivált <7-vel több képzőben is fölcserélődik , neveze- 
tesen a) 17-vel : kajmó, gajmó; kajdász, gajdol; ka- 
latyol , galatyol ; kaliba , galiba ; kondor , gondor ; 
faikora, gugora ; káesér , gácsér ; kánya (cserjefaj) 
gánya ; kövecs, göbecs, stb.; b) /i-val : kankalék, han- 
kalék ; komp , homp ; kompol , hompol ; korhol , kor- 
hol ; kuka , huka ; kuny , huny ; kur jogát , hurogat ; 
kutyolló , hntyolló, stb. ; c) némely más szerviekkel , 
de szintén keménynemüekkel , nevezetesen cs-vel 
és t-vél : ka , ke , kies. csa, cse ; kába , csába ; kámp, 
csámp ; kopasz , csupasz ; köp , töp ; köpörödik , csö- 
pörödik , töpörödik ; kup , csup ; falsz , csúsz ; kuvik , 
csuvik , stb. 

Ezen betűvel kezdődő gyökszók értelmét ille- 
tőleg 

1) Számos hangutánzók vezérhangja, u. m. 
kacs! kacsa, káesér; kacz , kaczag , kaczaj ; kaff, 
kaöbg, kaffan , kaffant ; kah , kahol , kahácsol ; haj , 
kajált , kajabál ; kajdász , kajdacs ; kak , kakas , ka- 
kuk ; kák , kákog , kákogás ; kalapa , kalapál , kala- 
pács \ká! k, kánya ; kar ! v. kár ! kárál , karicsál , 
karapol , karattyol , károg , kárál , kárakatona , ká- 
romkodik ; kat , katangol , katakol , kattog ; kaly , 
katyat , katyfol ; keh , kehöl , kehes , kehécsel ; kel , 
kelep , kelepel ; kerr ! kerra , kerreg , kericzél , ke- 
rep , kerepel ; kety, ketyeg ; kia , kiált, kiabál ; kiki ! 
kikiri , kikirikol ; kirr , kirrog , kirrant ; koák , koá- 
kol ; kob, koborcz, koborezol ; kocz, koezog, koezczan, 
kocezant , koczint, koezódik ; kod, kodács, kodácsol ; 
kodkodácsol ; koh, koha, kohol ; kők, kókál, kókonya ; 
kol , kolomp , kolompol , koltant, koltog ; kon , kong, 
kongat, kondul, kondít; kop, kopog, koppan, kop- 
pant ; kor , korog , korty , kortyog , kornyikál ; kosz 
(csősz) koszog, (csoszog) ; kot, kotog, kotákol, kotlik, 
kótis ; koty , kotyog, kottyan, kotyvál , kotyfol ; köh, 
köhög , köhécsel ; köp , köpdös , köpköd ; kösz , (lat. 
cos) köszörű ; krák , krákog ; ku, kuasz, kutya, kuszi, 
kuvik ; kuku, kukucs , kukucsál . kukuri, kukorikol ; 
kur, kurhéja, kurjant, kurrogat, kuruttyol. 

2) Valamely görbe alakot, vagy tekervényes moz- 
gástjelentő szók elöhangja: kacs, kacska, kacskaringó, 
kacsiba , kacsint ; kacz , kacza , kaczor ; kaj , kajcs , 
kajcsos, kajács, kajmó, kajla; kai , kalács, kalinkó, 
kalantyú, kalimpál, kalisztál, kalézol, kalandoz, ka- 
landor ; kam, kamó, kampó ; kám, kámpics, kámpicso- 
rodik ; kan, kancs, kancsal, kankalék ; kany, kánya, 
kanyar, kanyarodik ; kasz, kasza, kaszimba, kaszim- 
bál, kaszás (görbe) lábú ; kav, kavar ; kel, kelekóla, 
kelentyű ; kii, kilincs ; kony, konya, konyít, konyul ; 



kób, kóbor, kóborol; kód, kódor, kódorog; kovv. kóv, 
kóvályog v. kóvályog ; kön v. köny, köntöl, könyök ; 
kum v. kun, kumik, kunik ; kuny, kunya , kunyhó. 

3) Gömbölyű alakra, vagy kerekben forgó moz- 
gásra vonatkozó szókban : kad, kada, kád ; kar, ka- 
raj, karika, karima, karám; kas, kasornya ; keb, ke- 
bel ; ker, kerít, kerül, kerge, kerget, kergeteg ; kér, 
kéreg ; kob, kobak ; kom, komp, (felhányt földku- 
pacz) kompol, kompoty, komló; kon, kondor, konty; 
kop, koponya, kopoltyú, kopolya ; kor, korcz, kor- 
ezolat, korlát, korong ; kór, kórász ; köb, köböl ; köcs, 
köcsög ; köl, köldök, kölődör ; köny, könyü, könyv ; 
köp, (göb) köpez, köpezös ; kör, körny, környék ; kuk, 
kukó, kukojsza ; kuk, (gug) kukora, kukori, kukoro- 
dik, kukrejt ; kid, kulacs, kulák; kum, kuniak, ku- 
masz ; kup, kupa, kupak, kupalag ; kur (gur) kurtula. 

4) Következők azon alap forgalomban egyez- 
nek , hogy a kedélynek tetsző kedves érzelemre vagy 
dologra vonatkoznak , u. m. ke, v. ki, kecs, kies ; ké, 
kéj ; kecs, kecsegtet, kecses ; ked, kedv, kedves, ked- 
vez ; kegy, kegyel, kegyelem, kegyelet, kegyes ; kel, 
kell, (tetszik) kellem, kellemes ; kém, kéméi, kémé- 
let ; kény, kényes, kényelem, kényez ; kér, kérkedik, 
kérkedékeny ; kin v. kén, kincs, régiesen, kénes , kí- 
nál v. kénál ; kiv, kivan, kivánat ; kösz, köszön, kö- 
szönt ; melyekről megjegyzendő , hogy mindnyájok- 
ban vékony önhangzó, legfölebb éles i uralkodik. 

5) Oly gyökök elöhangja , melyek és szárma- 
zékaik í'-rel párosulva valami éleset , metszőt , szú- 
rósat jelentenek : kar, karcz, karezol, karm, karmol, 
kararazsol, karó, kardács, kárt, kártol, kard ; kor, 
korhol, korcsolya, korbál, kornicz , korsin ; kör, kö- 
röm, körmöl, körömzsöl, melyekben a ,horzsolási' 
hangutánzás látszik lappangani. 

6) Némely szókban előtéti hang , u. m. Jcancza 
=anycza, anyaló, káprázik rrrábrázik, kákombákom 
^ákombákom, kém ^=.ém, mert émett =vigilans, 
émetten, vigilando , a kém is vigyázó ; ként máskép : 
ént, pl. vér ént való atyafi ; kék ■= gég =r ég (színű). 

A fc-val hezdődő gyökszók különféle nemei és 
változatai a 200-at jóval fölülhaladják , az így vég- 
ződök pedig, u. m. ak, ek, ék, ik, ok, ük, bak, bek, 
bék, bik, bok, bök, buk, bük stb. a 80-at. Nyelvünk- 
ben ival kezdődő idegen szó aránylag sok van, mi- 
lyenek : kabala, kabát, kaholy, kamara, koleda, ko- 
lompér stb., melyek eredetét, illetőleg mely nyelvből 
történt kölcsönzését, saját rovataik alatt adjuk elé. 
Egyébiránt &-val kezdődő, s idegen nyelvekkei közös 
szavaink között olyak is vannak , melyekről eredeti 
magyarságát kétségbe vonni nem lehet, milyenek 
kivált a hangutánzók, pl. kaczag (cachinnatur), kárál 
(gracillat), kerepel (crepitat), kohol (szl. kuje), kotlik 
(glocitat), kótis (cutit, quatit), köszörű (cos); továbbá: 
kajmó (camus, hamus), kalinkó (clino), kap (capit), 
karcsú (gracilis), karezos, kardács (carduus, carmen), 
káva (cavatura), kender (cannabis), keres, kér (cpaaerit), 
kert (hortus, Garten), kör (gyrus), kéreg (cortex, crus- 



305 



— K— K 



-KA -KA 



30H 



la), ki, kilci (quis, quisquia), kar (chorus), kor (%r)óvng), 
kép, koponya (caput), könyök (genu), stb. 

— K , (1), némely szókban csupán kihangzásos 
toldalék, mint : viasz-k, tövis-k, varacs-k, rovát-k, pi- 
líncz-k, belecz-k. 

— K , (2) , több helynevek képzője , m. Det-k , 
Szépet- k, Becs-k, Vis-lc, Püs-k, Gyönk, stb. 

— K, (3), névképző , és pedig a) segédhangzó- 
val, vagy hangugratólag , vagy a nélkül, mint : étek, 
élk ; ajak. ajk ; marok, mark ; b) segédhangzó nélkül : 
fark, hüvelyk, sark. stb. 1. Előbeszéd 145. 1. 

— K, (4) középképző , a gyakorlatos kodik, ké- 
dik, ködik, kál, kél, képzőkben , s nem egyéb , mint 
a szintén gyakorlatos g változata, pl. gondol-g-at, gon- 
dol-k-od-ik, tol-og-at, tol-ak-od-ik ; tar-og-ál tur-k-ál ; 
szur-og-ál , szurkál ; vájogál , vájkál , 1. Előbeszéd, 
129. 1. 

— K, (5) többesszám képzője. Rendszerént, fő- 
kép mássalhangzó után segéd előhanggal : ak, ele, ék, 
ok, ök, mint : ház-ak, nép-ek, kert-ék, bor-ok, bör-ök. De 
az egyszerű k itt sem példa nélküli, pl. 

„Ne higyj a legénynek , 
Tüzes e lelkének ; 
Mert meg tudja csalni 
Gyermekit emberknek. u 

Csángó dal (Erdélyi J. gyűjt. I. K. 428. 1.) 

A régi halotti beszédben is olvassuk : angyelkot 
^angyalokat. Az önhangzóval végződő nevek után 
egyszerű alakban, mely esetben a rövid a e önhang- 
zó megnyúlik , mint : fa, fá-k, kepe, kepé-k, az i, u, 
U pedig röviden marad, mint : tepsi-k, kapu-k, köpü-k ; 
de melléknevekhez rendszerént itt is önhangzóval 
függednek, mint földi-ek , pusztai-ak , gyönyörü-ek v. 
gyönyörű-k, szomoru-ak v. szomorú-k, stb. Ugyanezen 
k mint többesszám képzője marad a magyar személy- 
névmásoknál, u. m. mink (=en-enk), tik (=te-k) és 
ök , sőt az ezektől származott személyragoknál is , 
mind személyragozott neveknél , mind igéknél , pl. 
neveknél : kép-ünk, kép-e-tek, kép-ök, kép-ei-nk, kép-ei- 
tek, kép-ei-k ; igéknél : kér-ünk (régiesen és tájdivato- 
san ma is : kérőnk és kérenk), kér-tek, kér-nek, (=kér- 
önök). 

Egyébiránt neveknél a többesszám segédhang- 
zóját követik (némi kivétellel pl. a sziszegöknél) mind- 
azon képzők és ragok önhangzóji , melyek úgy- 
nevezett ötáguak , u. m. ház, hkz-ak, ház-am, ház-os, 
hkz-al, ház-aes-ka ; kéz, kez-eA, kez-e£, kez-em, kcz-el, 
kez-es, kez-ecs-ke ; szem, szenved, szém-e7, szém-cm , 
szém-es , szém-e'Z , szém-ér , szem-en-ként, szém-ecs- 
ke; gond, gond-o&, gond-ot, goná-om, goná-ol, gond-os, 
gond-ocs-ka ; kiirt, kürt-ó'A, kürt-öt, kürt-öm, kürt-öl, 
kürt-ös, kürt-öcs-ke. (De : asztalos-ok, asztalos-t, ju- 
hász-ok, juhász-t). Ugyan e szabály szerint ragoztat- 
nak az önhangzóval végződök , mint : kapa, kapá-A, 
kapá-Z, kapá-m, kapá-Z, kapa-.? kapacs-ka ; kefe, ke- 
fe-/;, kefe-/ 1 , kefé-w, kefé-Z, kefé-s, kefé-cs-ke, stb. 

AKAD, NAGY 82ÓTÁB III. KÖT. 



Részletesen a többesszám képzőjét illetőleg , 1. Elő- 
beszéd, 54 — 56 1. 

Jelentésére nézve alapértelme : sok, sokaság, 
vagyis egynemű egyének illetőleg alanyok szapo- 
rítása, seregesitése , minél fogva a gyakoritás alapfo- 
galmával rokon. Ezen nézetből kiindulva a többes- 
szám k képzője azonos a gyakorlati g-vel s közvető- 
leg azon s-vel, mely szintén gyakorlatos igéket, vagy 
sokasító neveket képez, s önállólag az és v. s kötszót 
alkotja. Maga a sok szó és ság ség képző a tájdiva- 
tos es-eg (=és-még) szó elemeiből látszik alakűltnak, 
1. Előbeszéd, 127. 1. 

Nyelvhasonlitási tekintetben hangban és érte- 
lemben legközelebb áll a magyar többesi — /c-hoz a 
sínai Mai vagy kin, vagy hian, sőt tu (=rtö-bb ?) is, 
pl. kuo-kiai vagy kuo-hian =királyság-ok v. minden 
királyság, dsin-kiu v. dsin-tu =emberek ; de vannak 
itt némely sokaságot jelentő szók is , melyek a név- 
nek elébe jönnek, ú. m. csúng v. csu, vagy su, vagy 
to =sok , pl. csúng dsin sok ember, így to dsin, de 
to utói is állhat : dsin-to. (Endlicher István sínai 
nyelvtana). A finn-lapp nyelvben is a többes képző- 
je : k, pl. csalme-k ; a persában egyik többes képzője : 
há (mely közelebb a sínai hian-n&l rokon), pl. tír-há 
=nyilak (tőr-ök ?); a svéd-lapp-ban is h, pl. csalme-h; 
a szuómiban vagy külön finnben : t, pl. silmd-t, 
(z=szem-ek), mordvinban szintén , pl. salmz-t ; az 
észtben revali tájejtés szerént : d, pl. silma-d, a mon- 
golban is egyik többes szinte d-vel képeztetik , s ön- 
hangzón végződő neveknél ss-szel. Ezen s (=sz) 
képezi rendszerént az árja nyelveknek is többesét. 
A tatár s török nyelvekben a többes képző alakja 
lar ler első tekintetre is összetettnek látszik. T. i. a 
tatár nyelvekben a harmadik személyi névmás o vagy 
u, s Z-lel megtoldva ol vagy ul (=magyar ö). Ennek 
többese a tatárban : olar vagy ular, néhutt alar is 
(=ők, azok) ; s ezekből alakult az ismeretes lar ler, 
a honnan , pl. kalpaklar (=rkalpag-azok ,) idi-ler 
(=volt-ök), semmi más mint a harmadik személynév- 
más többese , mint a magyarban is volt-ak, ara. volt- 
ok. Úgy hogy a török-tatár bi-z vagy mi-z (=mink) 
és szi-z (=tik) névmásokban már valósággal csak az 
r-rel rokon z (melyek ezen nyelvekben gyakran ro- 
konúlnak) a többes képzője. A mongol egyik töb- 
bese : nar ner, hasonló eredetű. 

— KA, (1) vékonyhangon — KE, kicsiny itési 
képző, mint : leány-ka, madár-ka, legény-fce. Külö- 
nösen a keresztnevek többnyire egyszerű ka ke kép- 
zőket vesznek fel, mint János-ka, Maris-ka, Gyur-ka, 
Peti-ke, Erzsi-ke stb. Különben gyakran a szintén ki- 
csinyítő acs-ecs-vel párosulva : acska, ecske, hangren- 
dileg : écs-ke, ocs-ka, öcs-ke ; mint : hkz-acska, füv- 
ecske, kert-écske, bor-ocska, tör-öcske, 1. Előbeszéd, 
12<;. 1. 

— KA, (2), vékony hangon — KE, névképző, 
mely eredetileg ga, gc vagy oga, ege, ége, ogó, egö, 
égö, vagyis az og, ég, ög képzó'jü gyakorlatos igék ré- 
szesülőjének változata , mint : locsog-ó , locsog-a , 

20 



307 



KA— KABALA. 



K AB AL AP ATAK — KÁBÍT 



308 



locsk-a; csacsog-ó csacsog a, csacska; bugyog-ó, bu- 
gyog-a, bugyk-a, fécség-ö, fecség-e, fecsk c, czinég-ö, 
czinég-c, czink-c. V. ö. Előbeszéd, 122. 1. 

KA, elvont gyökeiéin. 1) Tiszta torokhang, 
melytől bangutánzással neveiket kölcsönözték a) oly 
állatok , különösen madarak , melyek erős torokhan- 
gon szólanak , mint : kakas , kakuk , karoly , ka- 
csa ; b) oly igék, és származékaik, melyek, néha más 
hanggal is toldva, a természeti ka hangot utánozzák, 
mint : kaczag, kaffog, kahol, karatyol, katakol, kattog. 
2) Jelent, miként általában, hajlást, görbülé&t, pl. ezen 
szókban : kaczor, kacs, kacskaringós, kád, kagyló, kaj, 
kajla, kajsz, kajszos, kajmó, kajmacs, kacsiha, kalács, 
kalinkó, kalantyú, kalimpáz, kalistál, kamó, kampó , 
kancsal (kamcsal), kandikál, kany, kanyar, kanyúl, 
kapa, kasza, kapcs, kar, karé, karika, karima, káva 
(=zka-av-a), kavar, stb. 

KA, megnyújtott torokhang, egyszersmind gyök- 
eleme némely hangutánzónak , mint : kákog, kánya, 
károg, kacsa, kárál. 

KAÁL v. KÁÁL, 1. KÁL. 

KAAN, falu Baranya megyében ; helyr. Klán- 
ba, — ban, — bél. 

KAB, (1), elvont gyök és hangutánzó, melyből 
kába, kabócza, főnevek származtak. Talán azonos kap 
gyökkel, mert kabarász is am. kaparász. 

KAB , (2), Puszta neve Veszprém megyében ; 
helyr. Kab-on, — ra, — ról. 

KAB, elvont törzsök , melyből kába és szárma- 
zékai erednek. Gyöke rokon a csáb szóban levő csa 
gyökkel , mely az egyenes útról félretérést jelent , s 
melyből ered csáb-a, szintígy káb kába. Eredetileg káb 
jelent állapotot , midőn valakinek feje szédül , súly- 
egyenét veszti , s átv. ért. midőn a lelki tehetség 
tompa, s rendes működésekre képtelen, vagy a meg- 
fontoló erő hiánya miatt határozataiban, ítéleteiben in- 

gadoz. A persában kháb (ofjÁj am. álom. V. ö. 
KÁBA. 

KÁBA, (1), (kab-a) fn. tt. kabát. Ragadozó ma- 
dárfaj a sólymok nemzetségéből. Elfajzott, mint kába, 
sólyom nemzetétől. (Gyöngyösij. Párizpápai szerént la- 
tinul : subbuteo. Megvan a cseh nyelvben is : koba. 

KÁBA, (2), falu Bihar megyében; KIS — , 
puszták ugyanott és a Nagy-Kunságban ; helyr. Ka- 
bá-n, — ra, — ról. 

KÁBA , (káb-a , a törökben kába am. durva) ; 
mn. tt. kábát. Képzésre , némileg értelemre is rokon 
vele a csába. Származékai : kábít, kábul. 1) Tulajd. 
ért. szédelgő , s a szédelgés miatt tántorgó , szilárd- 
talan állású ; de ezen elemzésen alapult eredeti ér- 
telme jóformán kiavult. 2) Átv. buta , tompa eszű , 
ostoba , kinek elhatározott gondolkodás módja , itélő 
ereje nincs, ki szédelgő gyanánt a körülötte való tár- 
gyakról tiszta tudattal nem bír. 

KABAK , fn. 1. KOBAK. 

KABALA , fn. tt. kabalát. Megegyezik vele a 
latin caballus , szláv kobola v. kobila , olasz cavallo, 



cavalla , franczia cheval stb. Jelent kancza-lovat ; 
Udvavhelyszékeu mindenféle lovat is. Eke kabala am. 
ekeló ; Csíkban : kétden (= kénytelen) csúszó. A 
persában kalaba am. eke. Kriza J. szerént, ha a ma- 
toláló vétségből azon egy nyomban kétszer veti a fo- 
nalszálat , mondják : kabalát vetett. Erdélyben diva- 
tozó szó, honnan ezen erdélyi helynevek is : Kabala- 
patak és — pataka, Kabalahágó (hegy neve) stb. 

KABALAPATAK , falu Máramaros megyében ; 
helyr. Kabalapatak-on, — ra, — ról. 

KABALAPATAKA, erdélyi falu Belső- Szolnok 
megyében ; helyr. Kabalapataká-n, — ra, — ról. 

KABALASAJT, (kabala sajt) ösz. fn. Sajt, ka- 
bala-, vagyis kanczatejből. 

KABALÁSPATAK, falu Bihar megyében; helyr. 
Kabaláspatakon, — ra, — ról. 

KÁBÁLKODÁS , (kába al-kod-ás) fn. tt. kár 
bálkodást , tb. — ok, harm. szr. — a. Kába , buta, 
tompa észre mutató cselekvések gyakorlása. 

KÁBÁLKODIK, (káb a-al-kod-ik) k. m. kábái- 
kod-tam, — tál, — ott. Kábán, bután, ostobául cse- 
lekszik. 

KÁBÁN, (káb-a- an) ih. Kába módon, azaz os- 
tobául, kábult észszel, fejjel. 

KABAR, palóezos tájejtéssel am. Kavar, 1. ezt. 
KABARÁSZ, tájszó, kaparász helyett ; 1. ezt. 
KABARÉK, (1), (kab-ar ék) fn. 1. KAVARÉK. 
KABARÉK, (2), tájszó, habarék helyett ; 1. ezt. 
KÁBASÁG, (káb-a-ság), fn. tt. kábaság-ot, harm. 
szr. — a. Butaság , tompaeszüség, ostobaság, a lelki 
tehetségnek tiszta felfogás és öntudat nélküli álla- 
pota. Mondják tettről is, mely ily lelki állapot ered- 
ménye. Micsoda kábaság ez? Ki látott ily kábaságot? 
KABASZILVA, (kaba-szilva) ösz fn. Kassay J. 
szerént noszvaji szó Borsod megyében s am. a fran- 
czia eredetű reine-claude , közönséges kiejtéssel : 
ringlott. 

KABÁT , (rokon a latin habitus , persa kába , 
török kab'i szókkal ; a régi német chap felső öltönyt 
jelentett ; kabát eléjön a cseh nyelvben is) ; fn. tt. 
kabát-ot, harm. szr. — ja. Német szabású hosszú férfi- 
ruha, kaput. Erdélyben vászonkaput. V. ö. KAFTÁN 
név , és KAP, elvont gyök. 

KABÁTOS, (kabát-os) mn. tt. kaUtost v. 
— at, tb. — ak. Kabátba öltözött, kabátot viselő, ka- 
putos. 

KÁBÁUL , (káb-a-ul) ih. Kába módon , bután, 
tompaeszüleg, ostobán, kábán. Kábául nézni, bámulni 
valamit. Kábául beszélni, cselekedni. 

KÁBÍT, KÁBÍT, (káb-a ít) áth. m. kábít- ott , 
htn. — ni v. — ani, par. — s. Kábává tesz, azaz, bu- 
tít, az észt eltompítj i , az elmeerőt rendes működé- 
seire képtelenné teszi. Az erős ital , a nagy gőz , a 
szüntelen ágyumoraj elkábítja az embert. Átv. ért. mond- 
juk oly tárgyakról, melyek az ebnét elfogulttá teszik, 
vagy az akaratot bal útra térítik. Álokoskodással , 



309 



K ABITAS — KÁBULTSÁG 



KACS -KACSASERÉT 



310 



czifra beszédekkel kábítani a hallgatóságot. A klilfény, 
és dicsőség elkábította öl. 

KÁBÍTÁS , KÁBÍTÁS . (káb-ít-ás) fn. tt. ká- 
bítást, tb. — ok, harin. szr. — a. Cselekvés, mely ál- 
tal valakit kábítanak , kábává tesznek. V. ö. KÁBÍT. 

KÁBÍTÓ, KÁBÍTÓ, (káb-a-ít-ó) mn. tt. kábítót, 
Ami v. aki kábít. Kábító italok. Kábító gőz, melegség. 
Kábító beszédek. Különösen mondjuk oly szerekről , 
melyek az idegrendszerre igen nagy hatással levén 
az elmét megtompítják. Kábító szerek, porok. Kábító 
álomital. 

KABÓCZA , (kab-ó cza) fn. tt. kabóczát. A rét 
füveit emésztő apró sáskafaj, szökcső, szütyőke. Má- 
sok szerént ain. tücsök. 

KABOLA, 1 KABALA. 

KABOLD , mváros Soprony megyében ; helyr. 
Kabold-on, — ra, — ról. 

KÁBOLGYA , (káb-ol-gy-a) fn. tt. kábolgyát. 
Mint a kába törzsök származéka, jelent kábaságot, 1. 
KÁBASÁG. 

KÁBOLGYÁS , (káb-ol-gy-a-as) mn. tt. kábol- 
gyás-t v. — at, tb. — ak. Kábaságban szenvedő, ká- 
bult, ostoba, butaeszű. 

KÁBOLGYÁSKODIK , (káb-ol-gy-a-as kod -ik) 
k. 1. KÁBÁLKODIK. 

KÁBOLYOG, (káb-oly-og) önh. m. kábolyog-tam 
v. kábolyg-ottam. L. KÁBÁLKODIK. 

KABONA, (kab on a) fn. tt. kabonát. Bodrog- 
közben am. keresztfa a házfödél tarékján , hogy a 
szél meg ne kezdhesse a szalmát vagy nádat. így 
nevezik az ekelovat is. Ezen utóbbi értelménél fogva 
eredetileg alkalmasint kabola v. kabala, mert másutt, 
különösen Erdélyben az ekelovat kabalának hívják. 

KÁBOS , (káb-os), RABOSKODIK, 1. KÁBA , 
KÁBÁLKODIK. 

KÁBUL, KÁBUL, (káb-a-úl) önh. m. kábult. 
Kábává lesz, esze tompul, butul. Erős dohánytól ká- 
bul a feje. Elkábul, megkábúl. Átv. ért. bizonyos er- 
kölcsi benyomás által lelki erejét, önállóságát veszti, 
az észnek és akaratnak helyes útairól eltántorodik. 
A dicsvágy , s fényes ígéretek által elkábulni. V. ö. 
KÁBA. 

KÁBÚLÁS , KÁBULÁS , (káb-a-úl-ás) fn. tt. 
kábulás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Szenvedő álla- 
pot , midőn valaki kábul. Kábulás miatt se nem lát, 
se nem hall. Kábulásig meleg ezen szoba. Az erős do- 
hány kábulást okoz neki. V. ö. KÁBUL, KÁBA. 

KÁBULAT , KÁBULAT , (ka-ab-úl-at) fn. tt. 
kábidat-ot , harm. szr. — a v. — ja. Kábult állapot. 

KÁBULT, (káb-a-úl-t) mn. tt. kábult-at. Aki 
kábává lett, eszében megtompult , butult. Bortól ká- 
bult iszákosok. 

KÁBULTAN, (káb a-úl-t-an) ih. Kábult álla- 
potban , butultan , ostobán. 

KÁBULTSÁG, (kába ult-ság) fn. tt. kábult- 
ság-ot, liarm, szr. — a Kábult állapot. Kábult fogában 



félrebeszél. Merevedett nézése kábultságra mutat. V. ö. 
KÁBULT, KÁBA. 

KACS, (1), fn. tt. kacs-ot , harm. szr. — a v. 

— csa. Gyökeleme a hajlást , görbeséget jelentő ka, 
melyhez a kicsiny ező cs képzöbetü járulván alakult 
a kacs, azaz, fonalforma, és különféle irányban meg- 
görbülő hajtás több növényeken, mely által más tes- 
tekre felkúsznak s beléjök fogódzanak. Ilynemű ka- 
csok vaunak a szőlővesszőkön, dinnyék szárain, bor- 
sókon, babokon, s több felfutó növények indáin. Szár- 
mazékai : kacskaringó , kacskaringós. 

KACS, (2), természeti hangutánzó, melyből ura- 
csa származott, minthogy ezen madárfaj kiáltó szava: 
kacs ! kacs, vagy hosszú á-val : kacs ! kacs ! 

KACS , (3), elvont gyöke kacska , továbbá ka- 
csing v. kacsong s kacsint v. kacsont stb. szóknak. Je- 
lentése általán : görbeség , különösen szemmel hu- 
nyorítva félreintés ; a persában Beregszászi szeréut 
gands am. kacsintás ; a finnben pedig katson am. 
nézek. 

KACS, (1), fn. tt. kács-ot. Dunántúl több vidé- 
ken a köznép nyelvén összehúzva kohács- v. kovács- 
ból. Há mész ? Ee mek a kácsho, loakat patkónyi. 

KACS , (2), hatigutánzó , s jelenti a kacsának 
kiáltó szavát. Röviden : kacs. 

KACS, (3), falu Borsod megyében; helyr. Kacs- 
on, — ra, — ról. 

KACSA , (kacs- a) fn. tt. kacsát. Ismeretes vízi 
madár, egyenes , és sárgavörös csőrrel és sárgavörös 
vagy barnás uszóhártyával. (Anas boschus). A szelíd 
házi kacsa tollai fehérek vagy tarkák , a vadkacsáéi 
tarkák s teste valamivel kisebb , és karcsúbb mint a 
szelídé s csőre zöldes sárga. Máskép : kacsa v. récze , 
rucza, gócza. A persa, török és tatárnyelveken kaz, a 
németben Gans , svédben gds stb. ara. lúd. Átv. ért. 
hírlapi kacsa, am. hazug hír, hamis tudósítvány. 

KACSA, I. KACSA. 

KACSAFOGÁS , (kacsa fogás) ösz. fn. Cselek- 
vés, midőn a vadászok vad kacsákat fognak. 

KACSALÁB, (kacsa-láb) ösz. fn. A kacsa nevű 
madár úszóhártyás lába. Átv. ért. kacsalábon lenni, 
am. alig tengeni, vagy kövér kacsa módjára biczegve 
mozogni. 

KACSÁND , falu Zemplén megyében ; helyr. 
Kácsánd-on, — ra, — ról. 

KACSÁNY, (kacs-any) fn. tt. kacsány-t , tb. 

— ok, harm. szr. — a v. — ja 1. KOCSÁN. 

KACSAOL , (kacsa-ól) ösz. fn. 01 vagy rekesz, 
melyekben a kacsákat zárva tartják és hizlalják. 

KACSAORR, (kacsa-orr) ösz. fn. 1) Tulajd. 
ért. a kacsa nevű vizi madár orra , csőre. 2) Átv. és 
természetrajzi ért. kettős tekenőjü csigafaj , mely a 
kacsa orrához hasonló. (Sole). 

KACSÁR, (kacs a-ar) fn. tt. kacsár-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a v. —ja, 1. KACSAORR. 2). 

KACSASERÉT, (kacsa-serét) ösz.'fn. Nagyob- 
bacska serét, a nyúlserétnél kisebb , melylyel a vad- 
kacsákat s más vízi madarakat lődözik. 

2U* 



311 



KACSATOJAS— KACSINT 



KAC2INTAS— KACSLABU 



312 



KACSATOJÁS, (kacsa-tojás) ösz. fn. A kacsák 
neméhez tartozó vizi madár tojása. A házi kacsatojá- 
sokat ltotlós tyúk alá tenni és kiköltetni. 

KACSÁZ, (kacs-a-az) önh. m. kacsáz-tam, — tál, 
— ott, par. — 2. Kacsákat vadász, fogdos. 

KACSÁZÁS , (kacs-a-az-ás) fn. tt. kacsázás-t , 
tb. — ok, harm. szr. — a. Kacsákra vadászás, vadka- 
csák lődözése, fogdosása. 

KÁCSER, (kács-ér. a cseh nyelvben is : kácser) ; 
fn. tt. kácsér-t, tb. — ok, harm. szr. — ja. Hím kacsa. 
Kacskaringós fark-tollú kácsér. Máskép : gácsér. 

KACSFALU, helység Szepes megyében ; helyr. 
Kácsfalu-ba, — ban, — ból. 

KACSI, 1. KACSÓ. Mándy Péter szerént gyer- 
mekintés is. 

KÁCSI, fn. tt. kácsi-t. Gyermekszó, s nem egyéb 
mint a megrövidített kalács, mely i hozzátétellel kicsi- 
nyezö alakot ölt ; s jelent gyermekuyelven kenye- 
ret vagy kalácsot. Kell , fiam, kácsi ? V. ö. GYER- 
MEKSZÓ. 

KACSIBA , (kacs-ib-a) mn. tt. kacsibát. Gyöke 
a görbeséget jelentő kacs , innen ab v. ib képzővel 
kacsab, Itacsib, mint kasz, kaszab, kaszib, kaszabol, ka- 
szibál, végre minőséget jelentő a képzővel : kocsiba. 
Jelent horgas, lőcsös lábút, vagy általán meghorgadt, 
meggörbült valamit. Nevezetesen így nevezik a Ba- 
laton mellékén a kaszanyél bal fogatóját ; a jobbkéz- 
beli neve : bankó. 

KACSING, (kacs-in-og) önh. m. kacsing- ott, litn. 
—ni v. —ani. L. KACSINGAT. 

KACSINGAT , (kacs-in-og-at) önh. és gyakor. 
m. kacsingat-tam, — tál, — ott, par. kacsingass. Gyö- 
ke a görbeséget jelentő kacs. 1) Tulajd. ért. hunyorgat- 
va, szemét vagy szemeit félre húzogatva , nem egye- 
nesen nézeget. 2) Átv. szerelmesen, hamisan tekinget 
valakire. Kacsingatnak egymásra. 

KACSINGATÁS , (kacs-in og-at ás) fn. tt. ka- 
csingatás- t, tb. — ok, harm. szr. — a. Hamisan, alat- 
tomosan hunyorgó nézegetés. V. ö. KACSINGAT. 
Szerelmes kancsingatások. 

KACSINGATÓ, (kacs-in-og-at-ó) mn. tt. ka- 
csingató-t. Aki vagy ami kacsingat. Leányokra kacsin- 
gató ifjak. Hamisan kacsingató szemek. 

KÁCSINGÓZIK , (kacs-ín-og-ó-oz-ik) k. m. ká- 
csingóz-tam, — tál, — ott. Kíváncsian tekinget valamire. 
Tájszó. Nyilván kacsing szótól. Néhutt : ácsingózik. 

KACSINKA, (kacs-in-ka) fn. tt. kacsinká-t. Kis 
kacs, kacsocska. V. ö. KACS. 

KACSINT , (kacs-in- 1) önh. m. kacsint-ott , htn. 
— ni v. — ani, par. — s. Szemével alattomos, titkos, 
hamis , félrehajló vágást , pillantást tesz. Lopva oda 
kacsintott. En is kacsintottam , 8 is. 

„Ez a szemem , ez az egyik , 
Jobban kacsint, mint a másik." Népd. 
Átv. ért. erdélyi tájszólással am. darabosan , nem 
elég könnyen beszél valamely idegen nyelvet. Kegyed 
kacttint (néhutt : kocsint) egy kissé a magyarban. V. 
ö. KANCSAL, KANCSI, KANDI 



KACSINTAS , (kacs-in-t-ás) fn. it. kacsintás-t , 
tb. — ok , harm. szr. — a. Hamis , alattomos , leske- 
lődő pillantás , milyen a szemmel beszélő szerelme- 
seké szokott lenni. V. ö. KACSINT. 

KACSINTGAT, KACSINTGATAS , 1. KA- 
CSINGAT, KACSINGATÁS. 

KACSKA , (kacs-ka) kicsinyező fn. tt. kacskát. 
Kis kacs. Mondják emberről is, kinek egyik karja rö- 
videbb vagy hibás görbeségü. 

KACSKANYAK, (kacska-nyak) ösz. fn. 1) 
Görbe, félretekeredett nyak. 2) Növéuynem , a két 
főbb hímesek seregéből és födetlen magvuak rendé- 
ből, melynek virágcsészéje öt egyenetlen rovatra osz- 
lik. Virágcsövének egyetlen nyilasa vau , melyen két 
hosszú , és két rövid hímszálak állanak. (Bugula , 
Ajuga. L.) Fajai : tornyos, havasi, halmi, ostorindás, 
kalincza-k. 

KACSKARING, (kacs-kar-ing) fn. tt. kacska- 
ring-ot, harm. szr. — ja. Alkotó részei , a görbeséget 
jelentő kacs és kar (kör) , a mozgást jelentő in és 
gyakorlatra mutató g képzők A székelyeknél ó vég- 
zettel karingó (i^rkeringő) magában is divatozik s 
am. örvény. (Kriza J.) Jelent általán oly tárgyat , 
melynek alakját ide-oda hajló , görbedő , egymásba 
fonódó vonalak képezik , milyenek némely növények 
tekergős kacsai vagy a ruhákra varrott czifra sújtá- 
sok vagy fodrokba hajtogatott hajfürtök. A termé- 
szetrajzban jelent hüvelyes növénynemet a két fal- 
kások seregéből és tízhímesek rendéből , mely déli 
Európában a szabad mezőkön tenyészik , s melynek 
hüvelyei görbék , s a skorpió farkához hasonlók. 
(Scorpiuros. L.) 

KACSKARINGÓ , (kacs-kar-in-g-ó) fn. kacska- 
ringó-t. Ide-oda görbedő, hajló, egymásba fonódó szá- 
lakból, fonalakból álló czifraság, sujtás, fodor. Kacs- 
karingóra hímezett ködmön , bakonyi szűr. Kacskarin- 
góra sujtásozott nadrág , dolmány. 

KACSKARINGÓS , (kacs- kar- in-g-ó-os) mn. tt. 
kacskaringós-t v. — at , tb. — ak. Kacskaringóval 
czifrázott , sujtásos , fodorított , túlságosan ékesített , 
piperézett. Kacskaringós fürtök. Kacskaringós dol- 
mány , ködmen , szűr. Kacskaringós toll , szalag a ka- 
lapon. Kacskaringós menyecske. Tájdivatosan : Icaty- 
karingós, kaczkaringós. Jellemzetes kifejezés a népies, 
közép, és tréfás Írásmódban. 

KACSKARINGÓSAN , (kacs-kar-iu-g-ó-os-an) 
ih. Kacskaringós alakban v. módra. Kacskaring ósan 
fodrozott fürtök. Kacskaring ósan varrni a szalagot a 
szoknyára. 

KACSKARINGÓZ, (kacs-kar-in g-ó-oz) áth. m. 
kacskaringóz-tam , — tál, — ott , par. — z. Valamit 
kacskaringósan czifrál, túlságosan , ízléstelenül pipc- 
réz. V. ö. KACSKARINGÓS. 

KACSLÁBU, (kacs-lábu) ösz. mn. 1) Emberről 
szólva am. térdnél begörbedő lábú , ki térdeit össze- 
veri. 2) Mondják lóról , ökörről , tehénről , melynek 
hátulsó lábai, csánkjai a hajlásban egymáshoz dör- 
gölödnek. Máskép ; kajcsos , kaszás, kosziba, kacsiba, 



313 



KACSÓ— KACZ 



KACZ- KACZ AGÁNYOS 



314 



KACSÓ, fn. tt. kacsó t, barin, szr. — ja. Gyer- 
meknyclvben vagy gyermekekhez szólva ain. kis ké*z, 
kezecske. Add ide a kacsodat. V. ö. GYERMEKSZÓ. 

KÁCSOG, (kács-og) önh. m. kácsogtam, — tál, 
— ott. Mondják tulajdonkép a kacsáról , midőn kacs 
hangon kiált ; átv. ért. emberről is, ki kacsa módjára 
sápogva kiáltoz. 

KÁCSOGÁS, (kács-og- ás) fn. tt. kácsogás-t, tb. 
— ok. Kacsa módjára kiáltozás. 

KACSOL, (kacs ol) áth. m. kacsol-t. A növény 
levelét kacscsánál fogva lemetszi, letöri, leszakasztja. 
Dohányt, szölölevelet kacsolni. Szélesebb ért. a növé- 
nyek kacsait letépi. 

KACSOLÁS , (kacs-ol-ás) fn. tt. kacsolás-t , tb. 
— ok, harm. szr. — a. Cselekvés, midőn valamely nö- 
vény kacsait letépik, lecsípik, lemetszik. 

KACSOLÓDIK, (kacs-ol-ód ik) k. m. kacsolód- 
tam, — tál , — ott. Kacs módjára valamihez kapasz- 
kodik, valamire felfut. 

KACSONG, (kacs-on-g) önh. m. kacsong tam v. 
— ottam, — tál v. — otlál, — ott, htn. — niv. — ani. 
Hamisan, titkosan, alattomosan, szerelmesen pillong, 
tekinget. 

KACSONGAS, (kacs-on-g ás) fn. tt. kacsongás-t, 
tb. — ok. Cselekvés, midőn valaki kacsong. 

KACSONGAT , (kacs-on-g-at) önh. és gyakor. 
m. kacsongat-tam , — tál , — ott, par. kacsongass , 1. 
KACSINGAT. 

KACSONGATÁS, 1. KACSINGATÁS. 

KACSONT, 1. KACSINT. 

KACSONTA, folyó Zemplén megyében. 

KACSOS, (kacs-os) mn. tt. kacsos-t v. — al, tb. 
— ak. Minek kacscsa vagy kacscsai vannak. Kacsos 
szőlővessző. Kacsos tökinda. Kacsos felfutók. V. ö. 
KACS. 

KACSOSODÁS, (kacs os-od-ás) fn. tt. kacsoso- 
dást, tb. — ok, harm. szr. — a. Növények fejlődési, 
sarjadzási állapota, midőn kacsosakká lesznek. 

KACSOSODIK, (kacs-os-od ik) k. m. kacsosod- 
tam, — tál, — ott. Kacsok nőnek , sarjadzanak be- 
lőle. Kacsosodik a szőlővessző. Kacsosodik a borsó 
szára, a lök indája. 

KACSOTA v. KACSÓTA , falu Baranya me- 
gyében ; helyr. Kacsot á-n, — ra, — ról. 

KACSOZ , (kacs-oz) áth. m. kacsoz-tam , — tál, 
—olt, par. —z,l. KACSOL. 

KACSULA , fn. tt. kacsulát. Kriza J. szerént a 
székelyeknél gyermekjáték : egy t. i. állva lába elé 
veti sapkáját, a több társak akarják azt előle elrúgni, 
ö gondosan igyekszik azt lábával megakadályozni s 
aki elrúghatja, némi előnynyel bír. ,Kacs* gyöktől 
származottnak látszik, honnan ,kacsiba' is ered, mely 
szintén lábakra vonatkozik. 

KACZ , (1), elvont gyöke kaczagány , kaczér , 
kaczki szóknak , azonos a fenhangú kecz gyökkel, je- 
lent szökdelő mozgást ; s rokon vele :i szanszkrit : 
szkad egészen hasonló értelemmel. 



KACZ, (2), elvont gyök. Hangutánzó , melyből 
kaczag és származékai erednek. 

KACZ , (3), elvont gyök. Jelent vagy görbesé- 
get , görbe eszközt , és származékai : kacza , kaczor, 
kaczat, s ekkor rokona : kacs ; vagy pedig metszést, vá- 
gást, a midőn rokonai : kés és a török kesz-mek, mely 
am. metszeni, vágni. 

KACZ, (4), v. KACCZ ! Tisza vidékén macska 
nak mondják , midőn elkergetni, elűzni akarják. Mi- 
dőn pedig hívják, így szólnak : czicz ! Amaz hangok- 
ban a német Katze szóval rokon. A magyarban a kettő 
közti különbséget úgy látszik, az a (=ott, oda), és i 
(zzritt, ide) önhangzók alkotják. 

KACZA, (1), (kacz-a) fn. tt. kaczá-t. Két végén 
nyéllel ellátott görbe kés a tímároknál , tobak ok- 
nál , szűcsöknél , cserzővargáknál , melylyel a mun- 
kába vett s beáztatott bőrről a húst és a szőrt leva- 
karják. A kasza szó változata. Csongrádban jelent 
mindennemű nagy kádat. 

KACZA , (2) , erdélyi falu Kőhalom székben ; 
helyr. Kaczá-n, — ra, — ról. 

KACZAG, (kacz-ag) önh. m. kaczag-tam —tál, 
— olt. Rokon vele a latin cachinnor , héber czakhak , 
szanszkrit kakh, magyar göczög (öreges nevetés). Feu- 
haugon, s teli torokból nevet. Mondják 1) Oly neve- 
tőről , ki valamely nevetséges , képtelen , bohózatos 
tárgy fölött hangos nevetésre fakad. A bohócz minden 
léptére és szavára kaczagott a nép. 2) Ki, meg igekö- 
tőkkel s áthatólag : ki gúnyból fakad nevetésre. Ki 
kaczagni , meglcaczagni valakit. A vadászok kikaczag- 
nak oly társat , ki semmit sem lőtt. 3) Ki pajkosság- 
ból , dísztelenül, illetlen hangon nevet. A csintalan, 
pajkos ifjak összebújva kaczagtak. Ne kaczagj. 4) 
Mondják galambról, különösen a galambok egyik fa- 
járól, mely kaczagó galambnak neveztetik. 

KACZAGÁNY, (kacz ag-ány, v. ö. KACZ [1] 
gyök) fn. tt. kaczagány-t, tb. — ok, harm. szr. — a v. 
— jío.Syrjan és permi nyelven kaczik bőrt jelent : innen 
a kaczagány nem egyéb volna, mint bizonyos állatok 
háti bőre , melyet őseink palástul viseltek, s még most 
is Erdélyben a köznépek itt ott juhbőrből hordós - 
nak. Azonban kacz (1) gyök után értelmezve jelent 
szökdécselő, játszadozó anyagot vagyis felső öltönyt; 
melyet csak nyakba akasztanak , s mely menés , kü- 
lönösen lovaglás közben a léggel és szellővel ját- 
szadozva mozog. Gyöngyösi Istvánnál : kecse (=ke- 
cze?) 

„ Veres skarlát kecsét függesztett vállára , 
Melyet készítetett parduezbőr formára , 
Körmöket ezüstből csináltak lábára , 
Fogakat is raktak olyakat állára. 

Párducz- , tigriskaczagány. Juhkaczagány. Válláról 
kaczagány lóg. Bojtos, gyapjas, szőrös kaczagány. 

KACZAGÁNYOS, (kaczagány- os) mn. tt. kacza 
gányus-t v. — at, tb. — u/í. Kaczagányt viselő Kacza- 
gányos ősök. Kaczagányos apáink. 



3 1 5 KACZ AGÁS - KACZÉRKODIK 



K ACZEROS — K ACZOL A 



316 



KACZAGÁS, (kacz-ag-ás) fn. tt. kaczagás-t, tb. 
— ok harm. szr. — a. Torokból fakadó, fenhangú 
vagy gúnyos, vagy illetlen pajkos nevetés. A nézőket 
holmi bohózatok által kaczagásra fakasztani. Nevetsé- 
ges magaviselete által kaczagást gerjeszt. Ezt kaczagús 
nélkül tudnátok-e nézni barátim f (Spectatum admissi 
riaum teneatis amici ? Horat.) 

KACZAGO , (kacz-ag-ó) mn. tt. kaczagöt. Fen- 
hangon, teli torokkal vagy gúnyosan, vagy pajkosan 
nevető'. Mondják különösen egy galambfajról , mely- 
nek szava az emberkaczagáshoz hasonló. 

KACZAJ, (kacz-aj) fn. tt. kaczaj-t , tb. — ok, 
harm. szr. — a v. — ja. Képzése olyan , mint a mo- \ 
raj, zörej, zsibaj hangutánzóké. Jelenti azon eró's to- 
rokhangot , mely a kaczagva nevető ember szájából 
hallatszik. Nagy kaczajt ütni. Kaczajjal eltölteni a há- ! 
zat. Köz kaczaj támada, midőn eléadta indítványát. 

KACZAR , (kacz-ar) fn. tt. kaczar-t , tb. — ok, , 
harm. szr. —ja, 1. KACZOR. 

KACZ AT, (kaez-at) fn. tt. kaczat-ot, harm. szr. j 
— ja. Győr vármegyében , s némely más tájakon di- , 
vatozó szó, jelent holmi dibdáb ruhaneműt vagy egyéb ; 
hánytvetett holmit. Ikerítve : kiczitkaczat. 

KACZÉR , (kacz-ér v. kacs-ér) mn. tt. kaczér-t, 
tb. — ok. Eredeti alakjában keczér is lehetett, egy 
gyöktől származván keczél igével , mely annyit tesz , 
mint vigan szökdel , játszadozik , czikázik. Régi szó- 
tárainkban is a kaczér latinul : salax lascivus. A bak 
akármely meredek kősziklákon föl alá kecze-beczél. 
(Vajda Sám.) Kaczér tehát eredetileg vagy am. vigan 
szökdelő , ficzánkoló , mi az állatoknál kivált tavasz 
nyíltan s a nemi ösztön felgerjedésekor szemlélhető ; 
vagy kacs gyöktől (honnan kacsint is ered) : kacsér am. 
kacsingató ; innen kaczérnak mondatik az, ki nemi ösz- 
töntől ingerülve, gerjedezve magát a más neműek előtt 
illegeti, hányjaveti, ki gerjedelmét holmi külső jelek- 
kel , kacsingatásokkal elárulja , mesterkélt módokon 
tetszeni vágy, s a más neműek kegyét, vonzalmát va- 
dászsza. Rokon vele a kaczki , kaczkias , kaczkos. Ka- 
czér nő, kaczér ifjak , kaczér menyecske. Mondják to- 
vábbá a testnek mozdulatairól , melyek nemi test- 
vágyra számítvák. Kaczér járás. Kaczér mozdulatok. 
Kaczér táncz. Kaczér pillanatok. Szóra , beszédre al- 
kalmazva am. pajkos. Kaczér szavakat ejteni. Kaczér 
beszédekben gyönyörködni. Értelmi rokonságban van- 
nak vele a kecs, kecsegtet szók is. Talán a coquett fo- 
galmát finomabban fejezné ki a keczér v. kecsér, mint 
a kaczér. 

KACZÉRKODÁS , (kacz-ér-kod-ás) fn. tt. ka- 
czérkodás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mi- 
dőn valaki kaczérkodik , 1. ezt. Tetszelgő , szemtelen , 
pajkos kaczérkodás. 

KACZÉRKODIK, (kacz-ér-kod-ik) k. m. kaczér- 
kodtam , — tál , — ott. Kaczérul viseli magát; nemi 
ösztöntől gerjedezve vagy tetszvágyból ingerlő jelek- 
kel, s mozdulatokkal a figyelmet magára vonni törek- 
szik. Szemek , pillantások , öltözet , nyalka járás által 



kaczérkodni. Keményebb ért. am. pajkoskodik , buja 
beszédekkel és cselekedetekkel illetlenkedik. Mond- 
ják oly emberről is , ki nem nemi ösztönből , hanem 
más czélból valakinek tetszését keresi, holmi szolgá- 
lat, kedvezés, kitüntetés stb. által. Kaczérkodik az el- 
lenséggel. 

KACZÉROS , (kacz-ér os) mn. tt. kaczéros-t v. 
— at , tb. — ak. Kaczér tulajdonságokkal biró. Ka- 
czéros nő, menyecske, kinek szemejárása, arezvonásai, 
járása , mozdulata kaczérok. Lágyabb értelemben : 
nyalka, hegyes, kényes magatartású. 

KACZÉROSAN, (kacz-ér- os-an) ih. Kaczér 
külső által magát tetszetve , kelletve , másokat inge- 
relve. Kaczérosan öltözködni, tekingetni. Lágyabb ért. 
nyalkán, hegykén, kényesen, piperésen. 

KACZÉROSKODÁS, (kacz-ér-os kod-ás) fn. tt. 
kaczér oskodás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Tetszelgő ; 
magát kellető cselekvésmód gyakorlása. 

KACZÉROSKODIK , (kacz-ér-os-kod-ik) k. m. 
kaczéroskod-tam, — tál, — ott. Kaczérosan viseli ma- 
gát. V. ö. KACZÉROSAN. 

KACZÉRSÁG, (kacz-ér-ság) fn. tt. kaczérság-ot, 
harm. szr. — a. 1) Tulajdonság, melynél fogva valaki 
kaczér. Minden pillantásából, mozdulatából kaczérság 
látszik. 2) Kaczér cselekvés , pajkosság. Micsoda ka- 
czérság ez ? 

KACZÉRUL, (kacz-ér-ul) ih. Kaczér módon, 
mint a kaczérok tenni szoktak ; tetszelgőleg ; magát 
kelletve; pajkosan; nyalkán. V. ö. KACZÉR. 

KACZINKA , kiavult fn. Jelentett hajdan leg- 
kisebbféle pénzt, fillért. 

KACZKI, (kacz-k-i) mn. tt. kaczki-t , tb. — ak, 
Kaczérosan öltözködő, nyalka, hegyes, kényes járású, 
piperkőcz , ficsúr. Kaczki legény. Kaczki menyecske. 
Mondják viseletről is. Kaczki öltözet , ruha. Kaczki 
járás. 

KACZKIAS, KACZKIAS, (kacz k-i-as) mn. tt. 
kaczkias-t v. — at , tb. — ak. Kaczki modorú, szo- 
kásu. Kaczkias viselet. 

KACZKÓ , erdélyi falu Belső-Szolnok megyé- 
ben ; helyr. Kaczkó-n, — ra, — ról. 
KACZKOS, 1. KACZKIAS. 
KACZOGÁNY, 1. KACZAGÁNY. 
KACZOLA, (1) am. kanczaló, 1. ezt. A régiek- 
nél gyakran eléjön. „Itt én öt kaczolát és két vem- 
hét találtam, az egyik kaczola az tavaly nyárba tal- 
lóba hala meg, a másikát ellopák ez nyáron hogy én 
Monaryba feküttem ; akik ugyan vaunak három ka- 
czola és két hím vehem." Levél 1551. évből. Szalay 
Á. gyűjt. 

„Az csitkók vérével, kaczolák tejével 
Szegényeket itatják." 
Szegedi István a XVI. század II. feléből. 

KACZOLA, (2) puszta Borsod megyében; helyr. 
Kaczolán, — ra, — ról. 



317 



KACZOLODIK -KADANY 



KADAR -KADICSFALVA 



318 



KACZOLODIK, (kacz-ol ó-d-ik) belsz. 1. KÁ- 
SZOLÓDIK. 

KACZOR, (kacz-or) fn. tt. kaczor-t , tb. — ok, 
barna. szr. — ja. Gyöke vagy a görbeséget jelentő 
kacz , s rokon a kacs szóval , vagy pedig itt a kacz 
vágást, metszést jelent mint a kés szóban, s itt rokon 
a tőrök krsz-mek (vágni, metszeni) s magyar kacza és 
kaczat szókkal. így nevezik a kertészek és szőlőmíve- 
sek az ágnyesö, vinyegemettiző görbe kést. A finnben 
is eléjön : kassara. 

KACZOR, (kacz-ór) fn. tt. kaczór-t , tb. —ok, 
barin. szr. — ja. Rokon a kaczor főnévvel s jelenti 
bizonyos növények leveleinek görbére hajlott fodrait, 
csipkéit. Gyöke, mint értelméből kitűnik, a görbülést 
jelentő kacz. 

KACZORLAK, falu Szála megyében; helyr. 
Kaczorlak-on, — ra, — ról. 

KACZÓROS , (kacz-ór-os) mn. tt. kaczóros-t v. 

— at, tb. — ak. Oly növények leveleiről mondják, me- 
lyek csipkések, s csipkéik ívalakban lefelé görbednek. 

KACZÚR, KACZÚROS, 1. KACZOR, KA- 
CZÓROS. 

KACZVIN. falu Szepes megyében ; helyr. Kacz- 
vin-ba, — ban, — ból. 

KAD , elvont gyök , melyből Kadarcs Kadács, 
Kadarkút, Kadarfalva, helynevek, és kadócz erednek. 
Értelme rokon a kád szóéval. L. ezt. 

KAD, (magyar elemzéssel : ka-ad v. ka- ed azaz 
gömbölyű edény, gömbölyű eszköz vagy tartó) fn. tt, 
kádat , harm. szr. — ja. Megegyezik vele a héber : 
kad , arab kadda , latin cadus , hellén xaőog, szansz- 
krit kud v. kut (tartalmaz), innen : kutasz (edény), 
továbbá szinte a szanszkrit cshad (föd , takar) stb. 
Kerekded vagy hosszudad edény fából , kőből , ércz- 
ből , mely folyadékok tartására , szüretelésre , für- 
désre stb. szokott használtatni. Csomoszló kád a szö- 
lömiveseknél. Tejes kád , nagyobb fejő intézetekben. 
Fürdőkád. Serfőző kád. Víztartó kád a tűzoltó szer- 
tárban. Olajos kád. Csávás, cseres kád. 

KADA, (kad-a) fn. és tiszamelléki tájszó, tt. ká- 
dat. Vizvájta gödrös hely folyók fenekén , melyben 
a halak teletszaka tanyáznak s oly sűrűen feküsznek, 
mint hering a hordóban. A kád szóból is alakulhatott 
hasonlat ezerént kada, mint : báb baba. 

KADÁCS , NAGY—, KIS—, máskép : FEL- 
SŐ — , ALSÓ — , erdélyi falvak Udvarhely székben ; 
helyr. Kadács-on, — ra, — ról. 

KADANY, (kad-any) fn. tt. kadanyt, tb. — ok. 
A nehéz és nemtelen fémek egyike , mely a termé- 
szetben csak gyéren jön elé. Onfehér színe s tündöklő 
fémfénye van , hidegen is nyújtható és kalapálható , 
könnyen megpmlő és lepárolható. A légen hevítve 
meggyulad és barna szinü éleggé változik. Kadany 

— Cadmium — nevét Kádmus-tól nyerte , ki a gö- 
rögöket a sárgaréz készítésére tanította a kadanyt is 
tartalmazó gálma (Galmeij nevű horganyérczből, mely 



latinul szintén a Kadinus nevéről Kadmia fossilis-nek 
neveztetik. (Török József tanár). 

KADAR, falu Temes megyében ; helyr. Kádár- 
ba, — ban, — ból. 

KÁDÁR, (kád-ár) fn. tt. kádár-t , tb. —ok, 
harm. szr. — a v. — ja. Mesterember, ki kádakat, 
hordókat , sajtárokat , dézsákat , s több eféle faedé- 
nyeket készít, máskép : bodnár. Németesen : pintér. 
Jelent a népköltészetben nevezetes személyt. Kádár 
históriája. „Fölemelé Kádár szemeit az égre, s mond- 
ta : uram Isten, légy segítségemre." Kézai króniká- 
jában olvasható , hogy midőn a hunok Ázsiából új 
hazát keresni kiindultak , maguk között egy , kádár* 
nevezetű bírót állítanak. A Budai krónikában szin- 
tén : „maguk között igazgatót (rectorem) állítván , 
, kádár' nevűt a Torda nemzetiségből." Miből úgy 
látszik , hogy , kádár' hivatal-, nem személynév vala. 
Az arab török kad'i, mely csekély különbséggel egye- 
zik kádár szóval , csakugyan bírót jelent. Szalay A. 
gyűjteményében, egy 1558-diki levélben is olvassuk : 
„Egy emerni (emírné ?) és egy kadia mind feleségé- 
vel itt vagyon." és Zrínyi Miklósnál : 

„Azonban egy kadia oda érkezett." 

Ismét : 

„Kadiának fejét függeszti két részre." 

KÁDÁRBÁRD , (kádár-bárd) ösz- fn. Bárdféle 
faragó szerszám a kádároknál. 

KADARCS, folyó és csárda Szabolcs megyében. 

KÁDÁRFA , (kádár-fa) ösz. fn. Fa , dongafa , 
különösen tölgyfa, melyből a kádárok edényeket , u. 
m. kádakat, hordókat, sajtárokat stb. készítenek. 

KÁDÁRINAS , (kádár-inas) ösz. fa. 1) Kádár- 
ságot tanuló ujoncz. 2) Abroncsot lecsiptető kétágú 
fa- vagy vas eszköz a kádároknál. 

KADARKA, (talán corinthiaca latin szóból mó- 
dosult) fn. tt. kadarkát. Gömbölyű s többnyire fekete 
szemű szőlőfaj , az édesebb neműek közöl. Kadarka 
ne taszigálj , a tántorgó részeg ember szokott mon- 
dása Szála vármegyében. 

KADARKÚT , falu Somogy megyében ; helyr. 
Kadarkút on, — ra, — ról. Folyó neve is. 

KÁDÁRSÁG , (kádár-ság) fn. tt. kádárság-ot, 
harm szr. — a. Kézi mesterség , melyet a kádárok 
űznek. Kádárságot tanulni. 

KÁDÁRSZIN, (kádár-szin) ösz. fn. Szín v. fél- 
szer, mely alatt a kádárok dolgoznak vagy kádárfái- 
kat tartják. 

KÁDÁRTA , falu Veszprém megyében ; helyr. 
Kádártá-n. — ra, — ról. 

KADÉLEG, (kad-éleg) ösz. fn. 1. KADANY és 
ÉLEG. COxydum cadmii). 

KÁDGYALU , (kád-gyalu) ösz. fn. Csavaros 
gyalu , melylyel a kádárok a kádak dongáit gya- 
lulják. 

KADICSFALVA, erdélyi falu Udvarhely szék- 
ben ; helyr. Kadicsfalván, — ra, — ról. 



319 



KADOCZ -KAGYILLO 



KAGYLÓ -KAHOLAS 



320 



KADÓCZ, (kad-ócz) fn, tt. kadócz-ot , harin. 
szr. —a v. — cza. Lisztből készült híg pép. Neme 
lyek a franczia chaudeau kitételeié akarják hasz- 
nálni. 

KÁF, elvont törzsöke káfor szónak. Rokon 
vele a latin scapha , hellén axáqnj , ffxdtpog . né- 
met Schaff, melyet a német nyelvészek schöffen (me- 
rít) szótól származottnak vélnek, stb. 

KAFF, hangszó, mely a feltátott szájnak hirte- 
len bcesukásakor hallik némely mohó állatoknál , pl. 
a kutyánál. Innen ered : kaffog, kaffogtat. Használta- 
tik más hasonló hangok kitételére is. 

KAFFOG , (kaff-og) önh. és gyakor. m. kaffog- 
tar/i, — fái, — ott. Feltátott száját hirtelen s mohón 
összecsapva kaff hangot hangoztat. Kaffog az eb, mi- 
dőn a neki vetett falatokat kapdossa. 

KAFFOGTAT , (kaff-og-tat) mivelt. m. kaffog- 
lat-lam, —tál, —ott. Feltátott száját kaff hangot adva 
csaptatja öszve. 

KÁFOR, (káf-or) fn. tt. káfor-t, tb. — ok. 1) Ki- 
sebbféle merítő vagy folyadékot tartó nyakas edény. 
2) Kámfor helyett. 

KÁFORKA, (káf-or-ka) fn. tt. káforkát. Kis ká- 
for. Néhutt körülbelül akkora, mint a pozsonyi mérő 
nyolezadrésze , ficzkó , finak. Másutt nagyobb. Jelent 
vízmerítő faedényt is. Hozz a káforkában vizet. Né- 
hutt másképen : félfülű. 

KAFTÁN v. KAFTÁNY , fn. tt. kaftán-t , tb. 
— ok , harm. szr. — ja. A törökök s több más keleti 
és déli népek hosszú felöltő köntöse. r Meggyszínű, 
ezüsttel varrott selyemkaftán volt a testén. " (Faludi.) 
.,Igen deli ember, tartja atlasz kaftán. ~ (Gyöngyösi). 
Ilindoglu török-franczia szótárában am. a franczia 
volánt , t. i. könnyű felső öltöny. Eléjön Abuskában 
is : kaptán mint ruhanemű , melynek gyöke kap már 
jobban egyezik a kaput szó, sőt magas hangon a kö- 
peny szó gyökével is. 

KAFTÁNKA, (kaftán-ka) am. kis kaftán. Nyit- 
ravölgyében az ott lakó magyarok a posztódolmányt 
kaftáukának is hivják. Adjon az úr egy kaftánkát , 
akkora lánycsikának, kihez már legények járcsikálnak. 

KAFTÁNOS v. KAFTÁN YOS, (kaftán- os) mn. 
tt. kaftános-t v. — at, tb. — ak. Kaftánt viselő , kaf- 
tánba öltözött. Kaftános törökök. 

KAFTÁNOSAN, KAFTÁNYOSAN, (kaftán-os- 
an) ih. Kaftányt öltve. 

KAFTÁNOZ , KAFTÁNYOZ , (kaftán-oz) áth. 
in. kaftátiyoz-tam , — tál, — ott , htn. — ni. Valakit 
kaftányba öltöztet, kaftánynyal megajándékoz. 

KAGY , KAGY, elvont gyök, illetőleg törzsök. 
Rokon had elvont gyökkel vagy kád szóval. V. ö. 
ezekkel. 

KÁGYA, NAGY—, KIS— , puszták Bihar me- 
gyében ; helyr. Kígyá-n, — ra, — ról. 

KAGYILLO v. KAGYILÓ, tájdivatosan ; lásd : 
KAGYLÓ. 



KAGYLÓ , (kagy-oló azaz takaró ; a hellén 
y.nylíuj. y.oylog, s latin cochha igen közel rokonok 
vele) fn. tt. kagyló t. 1) Tekergős héjú csigafaj. Tengeri 
kagylók. 2) Maga azon rovatos, és csavaralakú teknő, 
mely ezen esigafajnak hajléka. 3) Átv. ért. csavaros 
henger , pl. a szőlösatukban. Máskép különféle vidé- 
kek szokása szerént : kágyiló, kágyilló, kagyó, kágyu, 
hagynia. 

KAGYLÓARANY, (kagyló-arany) ösz. fn. Méz- 
zel összedörzsölt levélarany, melyet a festők kagyló- 
héjban tartanak. 

KAGYLÓD AD, (kagylódad) mn. tt. kagyló- 
dad-ot. Ami alakjára nézve kagylóhoz hasouló , te- 
kervényes , csavaros. Kagylódad gombok. Kagylódad 
rovarbábok. 

KAGYLÓEZÜST, (kagyló-ezüst) ösz. fn. öszve- 
zuzott a a festészek által kagylóhajban tartani szokott 
levélezüst. 

KAGYLÓHÁTU , (kagyló-hátu) ösz. mn. Ami- 
nek háta tekervényes rovátkű, mint a kagyló. Kagy- 
lóhátu rovarok. 

KAGYLÓHÉJ , (kagyló-héj) ösz. fn. A kagyló - 
féle féreg teknője, burokja. 

KAGYLÓKÖ , (kagyló-kő) ösz. fn. Megkövült 
kettős tekenőjü kagylóhéj. Továbbá könem, melyben 
megkövült kagylóhéjak vaunak. 

KAGYLÓMÁRVÁNY, (kagyló-márvány) ösz. 
fn. Márváuy , melynek egyik alkatrészét megkövült 
kagylóhéjak teszik. 

KAGYLÓMÉSZ , (kagyló-mész) ösz. fn. Kagy- 
lóhéjakból égetett mész. 

KAGYLÓMÜ, (kagyló-mü) ösz. fn. Kagylókkal, 
illetőleg kagylóhéjakkal kirakott , ékesített mü , pl. 
szekrényke , szelencze. 

KAGYLÓTEKNÖ, (kagyló -teknő) ösz. fn. A 
kagylónak teknőféle burka, héja. 

KAGYLÓZÁTONY, (kagyló-zátony) ösz. fn. Zá- 
tony csupa kagylókból, kagylótorlat a víz medrében. 
V. ö. ZÁTONY. 

KAGYÓ, (kagy-ó), KÁGYU, (kágy-ú). Tájdiva- 
tosak ; fn. 1. KAGYLÓ. 

KAH, hangutánzó gyöke kahácsol, kahol, kahog 
szóknak. Vékonyhangon rokona : keh, fn. s köh gyök. 

KAHÁCSOL, (kah-ács-ol) önh. m. kahácsol-t. A 
magashangu köhécsel igének mélyhangu módosulata. 
V. ö. KÖHÉCSEL. 

KAHÁCSOLÁS, (kah-ács-ol-ás) fn. tt. kahácso- 
lás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Vastag, tompa hangú 
köhécselés. V. ö. KÖHÉCSÉLÉS. 

KAHOG , (kahog) önh. m kahog-tam , — tál , 
—ott. L. KAHÁCSOL. 

KAHOL, (kah-ol) önh. m. kahol-t. Ebről mond- 
ják , midőn tompa , kah féle torokhangon szól. Betü- 
változattal : csahol. A vadászok a rókáról is mondják, 
midőn hangot ad. (Bérczy Károly). 

KAHOLÁS, (kah-ol-ás) fn. tt. kaholás-t , tb. 
— ok, harm. szr. — a. Kutya vagy róka kiáltozása kah 
torokhangon. Betücserével : csaholó*. 



321 



KAHOJ— KAJÁL 



KAJÁLT— KAJCSA 



322 



KAHOJ, KAHOLY, (Kachel ? vagy koh-hely ?) 
fn. tt. kaholy-t, tb. — ok, hartn. szr. — a. Az udvar- 
helyi székelyeknél jelenti azon kihornyolt fát, melyre 
tüzelő kemenczéjöket rakják. 

KAHOLYPA, (kaholy-fa) ösz. fn. A széke- 
lyeknél Udvarhely vidékén ara. fa , melyből a ka- 
holyt csinálják. 

KAIN , KÁIN , 1. KAJÁN. 

KAISZA , falu Nyitra megyében ; helyr. Kai- 
szá-n, — ra, — ról. 

KAJ, (1), elvont vagy elavult gyök, melyből kajcs, 
kajács, kaján, kajla, kajsza, kajmó, kajmacs erednek. 
Jelent valami görbét, meghajlót s rokon haj gyökkel 
hajol szóban. A csagataj nyelvben kajalmak am. for- 
dulni és kajtarmák ráfordítani , forgatni. Gyöke 
több helyneveknek is , mint : Kajál , Kajár , Kajd , 
Kajdacs. 

KAJ , (2), puszta hang , melyből kaja , kajált , 
kajabál , kajdász hangutánzó igék erednek. Rokon a 
nógatást jelentő haj indulatszóval ; de rokonnak te- 
kinthető a hellén xaléoo , latin calo és finn kajaan 
és kaikun (kiáltok) szókkal is. 

KAJA , (kaj-a) fn. tt. kaját. Lárma , zaj. Ike- 
rítve : kaja-baja. Nagy kaja-baja. (Kis-Viczay után 
Erdélyi János). 

KAJA-BAJÁL, (kaja-bajái) Kres znericsnél Tasi 
Gáspár után ; 1. KAJÁL, KAJABÁL. 

KAJABÁL , (kaj-ab-a-al v. talán kaja-bajál- 
ból összehúzva) Önh. m. kajabál-t. Tájdivatos. Egy 
a kiabál igével , s jelent vastagabb erősebb hangú 
kiáltást. Használtatik iker alakban is. Kajál~bajál, 
Kajálják- baj alják. (Zvonarics) . 

KAJABÁLÁS , (kaj-ab-a-al-ás) fn. tt. kajabá- 
lás-t, Ib. — ok , harm. szr. —a. Erősebb hangú kiál- 
tozás , kiabálás. 

KAJÁCS, (kaj-ács) mn. tt. kajácso-t, harm. szr. 
— a. Két különféle hajló , görbedő, milyen pl. az S 
betű alakja, vagy a 2 számjegy. A persa nyelvben Be- 
regszászi szerént : kajos. Főnévül használva jelent 
görbeséget , kajmóféle hajlást; a székelyeknél Kriza 
J. szerént horgas lábút is. 

KAJÁCSÍT , KAJÁCSIT , (kaj-ács-ít) áth. m. 
kajácsit-ott , htn. — ni v. — ani , parancs. — s. Ka- 
jácscsá görbít. V. ö. KAJÁCS. 

KAJÁCSOS , (kaj-ács-os) mn. tt. kajácsos-t v. 
— at, tb. — ak. Kajács alakú. Kajácsos perecz. 

KAJÁCSSÁG, (kaj-ács-ság) fn. tt. kajácsság-ot> 
harm. szr. — a. Kajács alakú görbeség. Lőcs ka- 
jácssága. 

KAJÁCSUL, (kaj-ács-ul) ih. Két felé hajló 
görbe alakban. Kajácsul áll, mint a lőcs. 

KAJÁL , falu Pozsony megyében ; helyr. Ka- 
jál- on, — ra, — ról. 

KAJÁL, (kaj-a-al) önh. m. kajált. Lármáz 
kiabál. Kajáibaj ál , ikerítve Dugonicsnál, Molnár 
Albertnél. 

AKAD. NA.Q? SZÓTitt. IU. KÖT. 



KAJÁLT v. KAJÁT, (kaj-a-alt v. kaj-a-at) önh . 
Régies és túl a Dunán ma is divatos. L. KIÁLT . 
„Nagygyal inkább kajáltának" Tatrosi codex. „És 
kajáltsanak úrhoz erősségben." Bécsi codex. „Az 
köznép kezde kajáltani." „Es kajálta Judith." Góry- 
codex. A Nádor- codexben : keált. A régi magyar Pas- 
sióban (Toldy P. kiadása) l nélkül : „ Nagy felszóval 
kezde ivélteni és kajátani;" „hogy ezt kajátaná és 
iventené (ivöltené) az vitézeknek." A régi Halotti be- 
szédben is keát l nélkül : „Es keássátok;" az első s 
t-böl hasonult mint ,bolcsássa' szóban is . 

KAJÁN, (1), KAJÁN, (kaj-án) mn. tt. kajánt, Ib . 
— ok. Görbe szemmel néző, kárkeresö, gonosz, irigy. 
Kaján ember. Kaján szemekkel nézni más szerencséjét. 
Kaján irigység. A törökben khaVn am. hűtlen , áruló . 

KAJÁN , (2) , erdélyi falu Kolos megyében ; 
KIS — , falvak Zaránd és Belső-Szolnok m. NAGY — , 
falu Belső-Szolnok m. helyr. Kaján-ba, —-ban, — ból. 

KAJÁNFÖLD, falu Szála megyében; helyr. 
Kajánföld-ön, — re, — röl. 

KAJÁNKODÁS , (kaj-án-kod-ás) fn. tt. kaján- 
kodás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Mások kárára, vesz- 
tére törekvő irígykedés , ármánykodás. 

KAJÁNKODIK , (kaj-án-kod-ik) k. m. kaján- 
kod-tam , — tál , — ott. Kaján módon , azaz másnak 
kárát, vesztét keresve irigykedik. 

KAJÁNOL, (kaj-án-ol) áth. m. kajánol-t. Vala- 
mit gonoszul , károhajtva irigyel. 

KAJÁNSÁG, (kaj-án-ság) fn. tt. kajánság-ot, 
harm. szr. — a. Gonosz akaratú szenvedély , midőn 
valaki mások javát, szerencséjét irigyli , s azt alatto- 
mos ármánykodással megrontani törekszik. 

KÁJÁNTO, erdélyi falu Kolos megyében; helyr. 
Kájántó-n , — ra , — ról. 

KAJÁNUL, (kaján-ul) ih. Kaján módon, gono- 
szul irigykedve. Kajánul törekedni valaki ellen. 

KAJÁR, falu Győr megyében; BALATON- 
FŐ — , falu Veszprém m. helyr. Kajár-on, — ra , 
— ról. 

KAJÁSZÓ-SZENTPÉTER , falu Fejér megyé- 
ben ; helyr. Szentpéter- én , — re , — röl. A történet- 
írók azt tartják, hogy Kajászó, Keveházá-ból módosult. 

KAJÁT , KAJÁTÁS , 1. KAJÁLT és KIÁLT, 
KIÁLTÁS. 

KAJÁTA , falu Abaúj megyében ; helyr. Kaja- 
tá-n, — ra, — ról. 

KAJATHA , falu Sáros megyében ; helyr. Ka- 
jathá-n, —>ra, — ról. 

KAJBA v. KALYBA, 1. KALIBA. 

KAJCS, (kaj-cs) fn. tt. kajcso-t, harm. szr. — a. 
Általán jelent görbeséget , görbülést , legyen az ter- 
mészeti vagy mesterséges. A halhorognak van kajcsa 
és szakála. Bot kajcsa. Lőcs kajcsa. Ághúzó pózna 
kajcsa. 

KAJCSA, (kaj-cs-a) fn. tt. kajcsát. Kriza J. sze- 
rént a székelyeknél am. horgas lábú , kajsza. 

21 



323 



KAJCSOS -KAJFOSSÁG 



KAJGONYA— KAJMACSOS 



324. 



KAJCSOS, (kaj-cs-os) mn. tt. kajcsost v. — at, 
tb. — ak. Minek kajcsa van , mi meg van görbül- 
ve , horogalakú. Kajcsos ág. Kajcsos bot. Kajcsos 
pózna. Kajcsos szeg. Mondják baromról , különösen 
lóról , tehénről , ökörről , melynek hátulsó csáukjai 
igen hátra görbednek, s menés közben összeütődnek. 

KAJCSOSODÁS , (kaj-cs-os-od-ás) fn. tt. kaj- 
csosodás-t , tb. — ok , harm. szr. — a. Görbedés , mi- 
dőn valamely test kajcsossá lesz. V. ö. KAJCSOS. 

KAJCSOSODIK, (kaj-cs-os- od-ik) k. m. kajcso- 
sod-tam , — tál , — ott. Kajcsossá válik. V. ö. KAJ- 
CSOS. 

KAJCSOSSÁG , (kaj-cs-os-ság) fn. tt. kajcsos- 
ság- ot, harm. szr. — a. Tulajdonsága valamely száras, 
szálas testnek, midőn kajcsalaku görbére van hajol- 
va. Horog, lőcs kajcsossága. 

KAJD, NAGY — , falu, KIS — , puszta Vas me- 
gyében ; helyr. Kajd-on, — ra, — ról. 

KAJDACS, v. KAJDÁCS, falu ; KIS—, puszta 
Tolna megyében; helyr. Kajdacs-on , — ra , — ról. 

KAJDÁCS, (kaj-d-ács) fn. tt. kajdács-ot. Új al- 
kotású szó a papagály elnevezésére. 

KAJDÁL , (kaj-d-ál) önh. m. kajdál-t ; 1. KAJ- 
DÁSZ, KAJABÁL. 

KAJDANO, falu Beregh megyében ; helyr. Kaj- 
danó-n, — ra, — ról. 

KAJDÁSZ , (kaj-d-ász) önh. m. kajdász-tam , 

— tál, — ott, par. — sz. Vastag erőtetett hangon kiál- 
toz , mint a házaló vagy faluzó pórok , zsidók s más 
hasonló árusok tesznek, kik pl. meszet , olajt , gyü- 
mölcsöt árulnak , vagy a tyukászok , vízhordók stb. 

KAJDÁSZ AT, (kaj-d-ász-at) fn. tt. kajdászat-ot, 
harm. szr. — o. Teli torokból fakadó kiáltozás. 

KAJDÁZ, (kaj-da-az) 1. KAJDÁSZ. 

KAJDOL, (kaj-d-ol) önh. m. kajdol-t. Népnyel- 
ven tréfásan szólva am. rekedt tompa hangon énekel. 
A kocsmában egész éjjel kajdolnak. Máskép : gajdol. 
Mondják kelletlenül siránkozó gyermekről is. Mit 
kajdolsz már annyit t Ne kajdolj. 

KAJDOLÁS , (kaj-d-ol-ás) fn. tt. kajdolást , tb. 

— ok, harm. szr. — a. Tompa, rekedt hangú éneke- 
lés; kelletlen gyermeksirás. 

KAJF, elvont törzsök, melyből kajfos, kajfosság 
erednek. Gyöke az erőködő kiáltást jelentő kaj (ált) 
melyből lett kaj-ó , kaj-v , kaj-f , mint dől, dölö , 
dölv, dölf. 

KAJFOS, (kaj-f-os) mn. tt. kajfos-t v. — at, tb. 

— ak. Kresznerics értelmezése szerént am. rátartós , 
gőgös , kevély. Tulaj donkép a gőgnek azon nemét 
jelenti , mely nagy lármával, szájassággal tünteti ki 
magát ; valamint dölfösnek azt mondjuk , ki kevély- 
s égében felduzzad , felfuvalkodik , kinek arcza , és 
szemei kidőlednek; gőgösnek, ki felfújja a gőgjét, to- 
káját. 

KAJFOSSÁG, (kaj-f-os-ság) fn. tt. kajfosság-ot, 
harm. szr. — a. Nagy lármával, szájaakodással nyilat- 
kozó kevélység. V. ö. KAJFOS. 



KAJGONYA , (kaj-og-ony-a) fn. tt. kajgonyát. 
Rántott tojás , rátotta. Talán eredetileg vajgonya f 
mint vajarénye, vajon sütött tojás. 

KAJKO, (kaj-kó) fn. tt. kajkó-t, harm. szr. — ja. 
A dohánykertészek nyelvén Heves megyében azon 
kajmós fa vagy horog , melyre a dohányfüzért 
akasztják. 

KAJKOL, (kaj-k ol) önh. m. kajkolt. Gyöke az 
idomtalan kiáltást jelentő kaj , s törzsöke az elavult 
kajk. Mondják kutyáról midőn hau hau v. kau kau- 
forma hangon kiált. V. Ö. KAHOL. 

KAJKOLÁS, (kaj-k-ol-ás) fn. tt. kajkolás-t, tb. 
— ok, harm. sz. — a. Kutyaugatás, kaholás. 

KAJLA, (1), (kaj-ol-ó) mn. tt. kajlát. Gyöke a 
görbét jelentő kaj , melyből lett kajol v. kajlik am. 
hajol v. hajlik. Általán mondják görbére hajló suda- 
ras testről , különösen szarvakról, melyek befelé gör- 
bednek ; a kifelé hajló szarvat pedig csákónak neve- 
zik. Kajla tehén, ökör. Kajla bajusz , melyet befelé 
pederítenek. Kajla fülű , kajla szarvú. Rokon hozzá 
a hasonló értelmű kula , (tehén). Egyébiránt némely 
tájszokás szerént lefelé görbülőt is jelent, p. o. kajla 
kalap, melynek karimája csurgóra áll. Általán a ren- 
detlen, szabálytalan görbének tréfás, csúfos neve. 

KAJLA , (2) , erdélyi falu Doboka megyében ; 
helyr. Kajlá-n, — ra, — ról. 

KAJLÁD, (kaj-ol-ad) önh. m. kajlád- tam, — tál, 
— t v. — ott. Kajlára hajlik , görbed , csavarodik. V. 
ö. KAJLA. 

KAJLADÁS , (kaj-ol-ad-ás) fn. tt. kajladás-t , 
tb. — ok, harm. szr. — a. Kajlaformáju görbére haj- 
lás. Szarvak kajladása. V. ö. KAJLA. 

KAJLASZT , (kaj-ol-aszt) áth. m. kajlaszt-ott , 
htn. — ni v. — ani , par. kajlasz-sz. Kajladóvá tesz, 
görbére hajlít. Bajuszt kajlasztani. 

KAJLASZTÁS , (kaj-ol-asz-t-ás) fn. tt. kajlasz- 
tás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, illetőleg 
görbítés, hajlítás, midőn valamit kajlasztanak. 

KAJM, elvont vagy elavult törzsöke kajmacs és 
kajmó szóknak. 

KAJMACS, (kaj-om-acs) fn. tt. kajmacs-ot, harm. 
szr. - — a v. —csa. Törzsöke az elavult kajom, mely- 
ből kicsinyezö képzővel lett kajmacs. Kis görbedésü, 
horogféle eszköz, kis kajmó. Ruhatartó kajmacs. Csák- 
lya kajmacsa. A ragadozó madarak kajmacsai. 

KAJMACSOR, (kajmacs-ór v. — orr) ösz. fn. 
Növénynem a két főbb hímesek seregéből és magrej- 
tősök rendjéből , mely ligeteken, erdőkben, s tavak 
körül tenyészik , legtöbb fajainak kellemetlen bűze 
van. Azt tartják róla , hogy oly mezőkön , hol ez te- 
rem, a barom megtetvesedik, innen latin neve Pedi- 
cularis. Nevét onnan vette , mert tokja a legtöbb fa- 
jokban kajmacsos. 

KAJMACSOS , (kaj-om-acs-os) mn. tt. kajma- 
csos-t v. — at , tb. — ak. Minek kajmacsa v. kajma- 
csai vannak. Kajmacsos ruhatartó. Kajmacsos mada- 
rak. V. ö. KAJMACS. 



325 



KAJMÁD— KAJTARKODAS 



KAJTARKODIK— KÁKA 



326 



KAJMÁD , puszták Fejér és Tolna megyében ; 
helyr. Kajmád-on, — ra, — ról. 

KAJMO , (kaj-om-ó) fn. tt. kajmó-t , harm. szr. 
— ja. Eszköz , melynek vége meg van görbülve. Fa 
kajmók , ^melyekről a dohány füzérek lógnak. Mészáro- 
sok vas ícajmói. Juhászok kajmója, azaz kajmós botja. 
Lágyabb bangón, és tájdivatosan : gajmó. 

KAJMÓS, (kaj-om-ó-os) mn. tt. kajmós- t v. — at, 
tb. — ak. Kajmóval ellátott, kajmacsos, horgas. Kaj- 
mós bot , püspöki pálcza. 

KAJNYA, OROSZ—, TÓT—, falvak Zemplén 
megyében; helyr. Kajnyá-n, — ra, — ról. 

KAJOL, (kaj-ol) önh. m. kajol-t. Hajol, görbed, 
innen ered : kajla=kajló. 

KAJOM , (kaj-om) fn. tt. kajmo-t , harm. szr. 
—a , 1. KAJMÓ. 

KAJOMKÉRÉSZT, (kajom-kérészt) ősz. fn. Czi- 
mertanban jelent oly keresztet, melynek ágai kajmó- 
san végződnek. 

KAJOMTEKE , (kajom-teke) ősz. fn. A tüzé- 
reknél oly teke vagy golyó , mely kajmóval van el- 
látva , melynél fogva , a hová repül és leszáll , meg 
szokott akadni. 

KAJON, (kaj-on) ; 1. KAJÁN. 

KAJSZ, (kaj-sz) elavult fn. melyből kajsza mel- 
léknév ered. Jelenti a nyárnak előrészét (vagyis a 
napnak hajlását). A finnben kesii am. nyár. Szár- 
mazéka : kajszi, mely mint nyári baraczk (Apricose) 
a persa s török nyelvben is eléjön. 

KAJSZA , (kaj-sz-a) mn. tt. kajszá-t. Mondják 
különösen görbe lábszárakról. Máskép : kacsiba, ka- 
szás. Rokon kajla, kacsos szókkal. 

KAJSZÁS, (kajsz-a-as) mn. tt. kajszás-t, v. — at, 
tb. — ak. Kevéssé kigörbedö, lőcsforma. Kajszás láb- 
szárak. 

KAJSZASÁG, (kajsza ság) fn. tt. kajszaság-ot, 
harm. szr. — a. Lábszárak görbesége ; kajcsosság. 

KAJSZI, (kajsz-i) mn. tt. kajszit , tb. — ak. 
így neveztetik a sárga baraczk , mely nyár elején 
(kajszszal) szokott érni , különböztetésül az őszi ba- 
raczktól. V. Ö. KAJSZ. Némelyek hibásan kajszin- 
nek mondják. 

KAJT, (kaj-t) elvont vagy elavult törzsöke kaj- 
tár , kajtász , kajtat és kajli szóknak. 

KA JTÁR , (kaj-tár) mn. tt. kajtár-t , tb. — ok. 
1) Ki mindent felkutat, fölkeres , kifürkész, fölhajt s 
törzsöke rokon a hajt igével. Kajtár hadak. Kajtárok 
a vízi szárnyasok azon híméi , melyek — míg tojóik 
költenek — egy falkába csapnak össze. (Bérczy Ká- 
roly). V. ö. KAJ, (1). 2) Innen mondják torkosokról, 
emberekről , és kivált állatokról , melyek ennivalót 
keresgélnek, kutatnak. Kajtár gyerekek. Kajtár macs- 
ka, kutya, agár. 3) Férfi kn. Cajetanus. 

KAJTÁRKODÁS , (kaj-t-ár-kod-ás) fn. tt. kaj- 
tá'ikodás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Eleség vagy 
zsákmány végetti keresgélés , torkoskodás. 



KAJTARKODIK , (kaj-t-ár-kod-ik) k. m. kaj- 
tárkod-tam , — tál, — ott. Eleség vagy zsákmány vé- 
gett ide-oda kutat, keresgél, mint a torkos gyerekek, 
macskák, ebek szoktak. Innen átv. ért. kárt tesz. 

KAJTÁROL, (kaj-t-ár-ol) önh. m. kajtárolt. L. 
KAJTARKODIK. 

KAJTÁRSÁG, (kaj-t- ár-ság) fn. tt. kajtárságot. 
L. KAJTÁRKODÁS. 

KAJTÁSZ, (1), (kaj-t-ász) önh. m. kajtász-tam, 
—tál, —ott. L. KAJTARKODIK. 

KAJTÁSZ, (2), (kaj-t-ász) mn. tt. kajtász-t, tb. 
— ok. L. KAJTÁR 1), 2). 

KAJTAT, (kaj-tat v. kaj-tot) áth. m. kajtat-ott, 
par. kajtass. A kutat ige változata. Eleség, zsákmány- 
keresés végett kajtatni a házat. A ház minden zugait 
kikajtatni. Ne kajtass annyit. V. ö. KUTAT. 

KAJTI, (kaj-ti) mn. tt. kajti-t, tb. — ak. A szé- 
kelyeknél am. kajtár, kajtató. Oh mit kajtasz te kajti. 
Kriza J. gyűjt. 

KAJTOR, (1), (kaj-t-or) mn. 1. KAJTÁR. Kaj- 
tor tréfák. (Prágai). 

KAJTOR , (2), puszta Fejér megyében ; helyr. 
Kajtor-ba, — ban, — ból. 

KAK, (1), elvont gyök. 1) Hangutánzó a kakas, 
kaknk és kaka szókban. 2) Hajlást, görbeséget jelent 
kakád szóban. 3) Eléfordul Kakád, Kakát, Kákics, 
Kakucs helynevekben, s önállóan Kak helynevekben. 

KAK, (2), falu Szathmár megyében; ALSÓ — , 
FELSŐ — , puszták Somogy m. helyr. Kak-on, — ra, 
— ról. 

KÁK , (1), Hangutánzó elvont gyök , melyből 
kákog és származékai erednek. Egyezik vele a latin 
cacabo (a fogoly madárról). A székelyeknél Kriza J. 
szerént önálló szó , illetőleg ige : kákni am. tátni a 
száját. 

KÁK , (2) , am. kaj-k v. kaj-g káka s kákalicz 
szókban, 1. KAJ és KÁKA. 

KÁK, (3), falu Zemplén megyében ; helyr. Ká- 
ko-n, — ra, — ról. 

KAKA , (kak-a) fn. tt. kakát. Gyermeknyelven 
1) am. bélsár, szar, ganéj. 2) Csúnya, rósz. Ne bántsd 
ezt, mert kaka. Megegyezik vele a latin caco s hellén 
xccxog. 

KÁKA, (1), (káka vagyis kaj-ka =kaj-ga = 
kaj-og-ó azaz hajlóka, ami hajlik, hajladozik); fn. 
tt. kákát. Vizenyős helyeken , leginkább tavakban 
tenyésző növénynem a három hímesek seregéből, és 
egyanyások rendéből, jobbára sima, hajlékony és cso- 
mótlan szárú. Fajai sokfélék : buzogánykáka , mely- 
nek teteje bugás ; gyékénykáka, melyből gyékényeket 
kötnek ; pintér v. bodnárkáka , melynek szára leve- 
lekre fosztható ; lapos káka , molyva, mely valameny- 
nyi közt legvékonyabb, s legapróbb szárú, stb. Kákán 
csomót keresni , am. haszontalan munkát tenni , vagy 
ott is gáncsot keresni, hol semmi sincs. Kákát aratni. 
Kákával födött kunyhó , ház. Káka között lakó békák. 

21 * 



327 



KÁKA— KAKAS 



KAKÁS— KAKASSZAKÁL 



328 



„Káka tövén költ a rucza." 

Népdal. 

KÁKA , (2) , puszta Békés megyében ; helyr. 
Káká-n, — ra, f — ról. 

KÁKABÉLŰ , (káka-bélü) ösz. mn. 1) Kinek 
gyönge bélé van , mely emészteni nem képes , mely- 
nek hamar megárt minden , mely erőtlen mint a káka. 
2) Kényes , finnyás. 

KÁKABOT, (káka-bot) ösz. fn. A buzogányká- 
kának botvastagságu szára , bákány. 

KÁKABÚZA , (káka-búza) ösz. fn. Búzafaj , 
melynek füzérkéi 4 — 5 viráguak , kopaszak, sírnák, 
néha kalászosak , levelei öszvegönyölödöttek , szúrós 
hegyűek , gyökere taraczkos. (Triticum junceum). 

KAKAÓSÉN, falu Bihar megyében ; helyr. Ka- 
kacsén-ba, — ban, — ból. 

KAKÁD, (1), (kak-ad) 1. KAKADSZÉG. 

KAKÁD (2), 1. KAKÁT (2). 

KAKADSZÉG, (kakad-szég) ösz. fn. Szeg, mely 
az ekét az eketalyigához köti. Egyszerűen : kakád, 
kakát , kokot. 

KÁKAGYÖKÉR, (káka-gyökér) ösz. fn. A káka 
nevű vízi növény lisztes gyökere. 

KÁKAHAJMA, (káka-hajma) ösz. fn. Kákához 
hasonló hajmanövény. 

KAKÁL, (kak-a-al) önh. m. kakált. Gyermek- 
nyelven am. szükségét végzi , kakát ereszt magából. 

KÁKALICZ , (kák-al-icz v. kaj-k-al-icz) fn. 1. 
CSORBÓKA. 

K AKARÓ , falu Arad megyében ; helyr. Kaka- 
ró-n, — ra, — ról. 

KAKAS, (kak-as) fn. tt. kakas-t, tb. — ok, harm. 
szr. — a v. — sa. Hangutánzó , s mint olyan megvan 
más nyelvekben is: angolul: cock, francziául: coq, tótul: 
kohut, horvátul: kokot, finnül: kukko stb. Ide tartozik a 
hellén xoxxáCv (kodácsol) , és sínai ko (gallinae can- 
tus) is. — Általán azon madárfajok hímé , melyek a 
tyúkok nevezete alatt foglaltatnak, vagy is a tyúkok 
osztályához tartoznak , pl. fáczán-, páva-, fajdkakas. 
A pulykák hímjét közönségesen inkább kannak ne- 
vezik. Különösen am. a házi tyúkok hímje , mely 
magasabb taraja , hosszú, sarlódadon felhajlott fark- 
tollai , sarkantyúi , és sajátságos hangja által külön- 
bözik a nőstényektől. A kakas kagog , és kukoríkol. 
Midőn a tyúkra ugrik, herél v. heréczel, v. petéi v. tojóz. 
Bábakakas am. féltökü. Borzas kakas. Erdei kakas. 
Tarka kakas. Suta kakas. Szomszédasszony kakasa fel- 
ugrott a kapura. (Népd.) Eladtam a kakasom , tizen- 
három garason. (Népd.) Kakas is úr a maga szemetén 
vagy minden kakas a maga. szemetén hatalmas. (Km.). 
Minden kakas a maga szemetén kaparkáljon. (Km.). 
Nem takarhat annyit a kakas, hogy a jércze ki ne ka- 
parhassa. (Km.). Egy kakas az egész falu kakasait fel- 
lármázza. (Km.). Szeméten vitéz a kakas. (Km.). 2) A 
puska serpenyője mellett levő , s a kakasnyakhoz né- 
mileg hasonló eszköz, melyet rugalmas tollánál fogva 
föl lehet huzui , s lecsappantani. A régi puskák ka- 
kasa tűzkővel, az újabbaké pedig csappantyúval sze- 



reltetik fel. 4) Kakasalakú vitorla némely házak te- 
tején. Átv. veres kakas. Vas kakas, réz kakas. 
„Pok várának magas tornyán 
A vas kakas csikorog." Kisf. Sánd. 

Feltették házára a veres kakast, azaz felgyújtották. 

KAKÁS, (kak-a-as) mn. tt. kakáa-t v. — at, tb. 
— dk. Gyermeknyelven am. szaros , piszkos , csúnya. 
Ne bántsd , mert kakás. 

KAKÁS, (kák-a-as) mn. tt. kákás-t v. — at, tb. 
— ak. Kákával bővelkedő vagy benőtt ; kákával fö- 
dött. Kakás tavak, erek. Kakás tetözetű ház. 

KAKASCSIRKE , (kakas-csirke) ösz. fn. Kis 
kakas, mely még csirkekorban van, különböztetésül a 
jérczecsirkétöl. 

KAKASCZÍMER, (kakas- czímer) ösz. fn. A ka- 
kastaréj nevű növény egyik faja. (Rhinanthus alecto- 
rolophus). 

KAKASD , falu Tolna megyében ; és Erdély- 
ben Marosszékben ; puszta Fejér m. helyr. Kakasd- 
on, — ra, — ról. 

KAKASFALU , helységek Nyitra és Sáros me- 
gyében ; helyr. Kakasfalu-ba, — ban, — ból. 

KAKASFALVA, erdélyi falu Nagy-Szeben szék- 
ben ; helyr. Kakasfalvá-n, — ra, — ról. 

KAKASGERENDA, (kakas-gerenda) ösz. fn. 1. 
KAKASÜLŐ. 

KAKASHÁGÁS, (kakas-kágás) ösz. fn. Herélés, 
heréczelés , midőn a kakas a tyúkra ugrik , cziczeré- 
lés, petézés. 

KAKASHARCZ , (kakas-harcz) ösz. fn. A ka- 
kasok egymásközti veszekedése, mely gyakran véres 
szokott lenni. Máskép : kakasviadal. 

KAKASKA, (kak-as-ka) fn. tt. kakaská-t, harm. 
szr. — ja. Kis kakas, csirkekakas. 

KAKASKODÁS , (kak-as-kod-ás) fn. tt. kakas- 
kodását, tb. — ok, harm. szr. — a. Berzenkedés , hör- 
csökös ellenszegülés , veszekedés, kakasos viaskodás. 

KAKASKODIK , (kak-as-kod-ik) k. m. kakas- 
kod-tam, — tál, — ott. Berzenkedik, hörcsökösen el- 
lenkedik , szembe száll , veszekedik , mint kakasok 
szoktak. Tréfás kifejezés. 

KAKASLÁB , (kakas-láb) ösz. fn. 1) A kakas 
nevű hím madár lába. 2) Mocsáros helyeken tenyé- 
sző szirontafaj, melynek szárai a földön szétkúsznak, 
Máskép, Diószeghynél : terjedő szironta. (Rannuculuo 
reptans. L.) 

KAKASLÁBMOH AR , (kakas-láb mohar) ösz. 
fn. A moharnak egyik faja. 

KAKASLEPPENTYÜ , (kakas-leppentyü) ösz. 
fn. 1. KAKASSZAKÁL. 

KAKAS-LOMNICZ , falu Szepes megyében; 
máskép : Nagy-Lomnicz , helyr. Lomnicz-on , — ra , 
—ról. 

KAKASSARKANTYÚ , (kakas-sarkantyú) ösz. 
fn. A kakas sarkából kiálló köröm. 

KAKASSZAKÁL, (kakas-szakái) ösz. fn. A ka- 
kas álla v. csőre alatt szakái gyanánt fityegő húsos 
leppcutyü. 



329 



KAKASSZÉG— KÁKAZIZON 



KÁKICS— KAKUCS 



330 



KAKASSZÉG, (kakas-szég) ösz. fia. Szeg, mely 
az ekegerendelyt az eketalyigával összeköti. Máskép : 
kakád v. kakát, v. kokot. 

RÁKASZATYOR , (káka- szatyor) ösz. fn. Úgy 
nevezett gyékénykákából font v. kötött szatyorféle 
kosár. V. ö. SZATYOR. 

KAKASSZÓ, kakas-szó) ösz. fn. Általán a ka- 
kas hangja. Különösen kukorikolás éjnek idején , éj- 
fél után , és hajnal felé , mely a mezei lakosoknak 
mintegy óra gyanánt szolgál. Első, második, harma- 
dik kakasszó. „ Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mikor 
jön el a háznak ura : eslve-e vagy éjfélkor , vagy ka- 
kasszókor , vagy reggel." (Márk. 13. 35.) Kakassza- 
vakoron. (Pesti Gábor). 

KAKASTARAJ v. —TARÉ, v. —TARÉJ, 
kakas-taraj v. — taré, v. — taréj) ösz. fn. 1) Vörös, 
húsos , csipkézett kinövés a kakas fejbubján. 2) Ré- 
teken, és szántóföldeken tenyésző növényfaj, a lapó- 
rok neméből ; csészéje sima , fényes , sárgás ; szára 
veres pontokkal pettyegetett. Máskép : csengő kóró. 
(Rhinanthus crista galli. L.) 

KAKASTEJ , (kakas-tej) ösz. fn. Tréfás nyel- 
ven am. vízital, vagy víz. Kakastejet kapsz fiam. Ka- 
kastejjel, varjuvajjal sült kenyér. 

KAKASÜLO, (kakas-ülő) ösz. fn. Gerenda vagy 
lécz, melyen éjjel a kakas ül ; különösen azon ke- 
resztfa , mely az óllófákat összetartja. Tréfásan igy 
nevezik a szinházak karzatát magassága miatt. 

KAKASVERŐ, (kakas- verő) ösz. fn. Népies mu- 
latság neme , midőn a lakadalom v. menyekző má- 
sod vagy harmad napján az ifjúság zeneszóval be- 
járja a lakadalmi vendégeket saját házaiknál , egy 
kakast póznára kötve hurczolván magával. A helyszí- 
nén bekötik az egyik vőfél szemét , s kardot adnak 
kezébe , hogy a kakas nyakát vágja le , de a vig 
czimborák a kakast mindig ellenkező irányban tart- 
ják, s a hiába hadarászó vőfélt kinevetik. Kakasveröt 
járni. E tréfát némely vidékeken a czéhláda hordo- 
zásakor is űzik. Matyusföldén tyúkverö nek hívják. 

KAKASVIADAL, (kakas-viadal) ösz. fn. Kaka- 
sok verekedése egymással. 

„Sándor dicső hódítási , 
Napóleon csatázási , 
S waterlói diadal 
Mind csak kakasviadal." 

Kölcsey. 

KAKASVITORLA, (kakas-vitorla) ösz. fn. Vas, 
réz stb lemezből készült , s kakast ábrázoló vitorla 
valamely épület ormán , mely a szél járása szerint 
ide-oda forog. 

KAKÁT, (1) ; 1. KAKADSZEG. 

KAKÁT , (2), puszta Heves megyében ; helyr. 
Kakát- on, — ra, — ról. 

KÁKAZIZON , (káka-zizon) ösz. fn. Növényfaj 
a zizonok neméből , melynek szárai kákaformák. (Si- 
Bon segetum). 



KÁKICS v. némelyek szerént : KÁKICS, (kaj- 
k-ics) fn. tt. kákics- v. kákics- ot , harm. szr. — a v. 

— csa. Diószegi szerint, növénynem az együttnem- 
l zok seregéből, és egyenlőnősök rendéből; vaczka 

kopasz , csészéje két soros , a belső sor hengeres , a 
külső egynehány apró pikkely; magvai tüskések; 
bóbitája szőrös. (Chondrilla) Faja : káka-kakics , 
máskép : apró katáng , disznókék v. nyúlkék (Ch. jun- 
cea) ; innen némelyek véleménye szerént kákics am. 
kékics. 

KAKO, (kaj k-ó=2=: kaj-og-ó =gagó) fn. tt. ka- 
kó-t, harm. szr. — ja. A zsúppal födött épületnek fa- 
rába szúrt karó vagy pózna, hogy a szél föl ne bont- 
hassa. Székely tájszó. 

KÁKO , (kák-ó =kaj-k-ó , kaj-og-ó) fn. tt. ká- 
kó-t , harm. szr. — ja. 1) Némely vidékeken am. be- 
font üstök. 2) Vizi kígyó. 3) Dohányakasztó. 4) Ma- 
tyusföldén am. káka. 

KÁKOG, (kák-og) önh. m. kákog-tam , — tál , 
— ott. Varjú vagy holló módjára kiált, kák kák han- 
gon szól. Kákognak a varjúk, hollók. 

„így kákognak a hollók , ha sas jün közikben." 

Zrínyi. 

Köznyelven átv. ért. am. sokat beszél haszontalanul 
vagy értetlenül. Ne kákogj már annyit. 

KÁKOGÁS , (kák-og-ás) fn. tt. kákogás-t , tb. 

— ok. harm. szr. — a. Kák hangon kiáltozás. Varjak, 
hollók kákogása. 

KÁKOLYA, (Cacalia) fn. tt. kákolyá-t , harm. 
szr. — ja. Diószeginél , növénynem az együttnemzők 
seregéből és egyenlőnősök rendéből ; vaczka kopasz, 
fészke hengeres, öt-tíz pikkelyekből öszveforrt; bóbi- 
tája szőrös. Fajai : vérszin / narancsszín, fejér, jószagú, 
havasi kákolya. 

KÁKOM , (kák-om) ikertársa kákombákom szó- 
nak, 1. ezt. 

KÁKOMBÁKOM, iker fn. tt. kákombákom- ot. 
Az ákombákom szó k előhanggal. Fölveszi a külön- 
külön ragozást is. Minek semmi értelme , se eleje se 
veleje , líromlárom , csigabiga. Holmi kákombákomot 
összefirkált. Beszéde csak olyan kákombákom. Mondják 
különösen némely babonás szókról, és taglejtésekről. 
Kákombákomokat csinálni. V. ö. ÁKOMBÁKOM. 

KAKONYA , puszta Somogy megyében ; helyr. 
Kakonyá-n, — ra, — ról. 

KAKONYI, puszta Pest megyében ; helyr. Ka- 
konyi-ba, — ban, — ból. 

KAKOVA v. KÁKOVA, falvak Krassó megyé- 
ben , és Erdélyben Alsó-Fejér megyében s Nagy-Sze- 
ben székben; helyr. Kakován, — ra — ról. 

KAK-SZENTMÁRTON , falu Szathmár megyé- 
ben ; helyr. Szentmárton-ba, — ban, — ból. 

KAKUCS, (1), (=kuk-ucs) mn. tt. kakuca-ot. 
Székelyeknél am. rövidlátó, kukucsálva néző. 

KAKUCS, (2), falu Pest megyében, és Er- 
délyben Thorda m., puszta Békés m., MAGYAR — , 



331 



KÁKUCS — KAKUKTER JEK 



K AKUK VIRÁG — KALÁCS 



332 



OLÁH — , falvak Bihar megyében ; helyr. Kakucs-on, 
— ra, — ról. 

KAKUCS , falu Baranya megyében ; hely. Ká- 
kucson, — ra, — ról. 

KAKUCSÁL, 1. KUKUCSÁL. 
KAKUK, hangutánzó fn. tt. kakuk-ot. Máskép : 
kukuk. Megegyezik vele a görög xőxxv£ } latin cuculus, 
franczia coucou, lengyel kukulka, német Guckguck v. 
Kuckuk, török kuku, kusi, finn küld stb. Vándor madár, 
mely tavasz elején hozzánk jő, s nyár vége felé eltá- 
vozik. Csőre csaknem gömbölyű , elül kevéssé meg- 
görbült, s oldalt kissé benyomott , nyelve nyílalakú 
és sima. (Cuculus canorus). A kakuk vagy kukuk 
hangot igen tisztán adja. Szól, kiált a kakuk. 
„Kakuk, kakuk ! hány esztendeig élek? 
Sokat kakukolj , mert meghalni félek. " 

Népvers. 
Átv. ért. gyermekjáték, kis fújtatóval, mely nyomko- 
dás által a kakukéhoz hasonló hangot ad. 

KAKUKBORSÓ, (kakuk-borsó) ösz. fn. Vad 
borsófaj , mely korán érik , s igen kedves eleségül 
szolgál a barmoknak. (Orobus vernus. L.) Máskép : 
tavaszi lednek, vad lednek, bükkön. 

KAKUKDÉMUTKA, (kakuk-démutka) ösz. fn. 
1. KAKUKFÜ. 

KAKUKFOSZLÁR, (kakuk- foszlár) ösz. fn. Nö- 
vényfaj a foszlárok neméből ; levelei szárnyasak, gyö- 
kérlevelkéi kerekdedek , szárlevélkéi láncsásak. Más- 
kép : réti v. mezei tormafű , kakukpökte fü. (Carda- 
mine pratensis). 

KAKUKFÜ, (kakuk-fü) ösz. fn. Réteken, és le- 
gelökön tenyésző ismeretes növényfaj a démutkák 
neméből, halványpircs apró virágokkal, és kedves il- 
lattal. Máskép : vadcsombor. (Thymus serpyllum). 
KAKUKKOL, 1. KAKUKOL. 
KAKUKMÉCSVIRÁG, (kakuk-mécs-virág) ösz. 
fn. Növényfaj a mécsvirágok neméből. Máskép : ka- 
kukszegfű. (Lychnis flos cuculi). 

KAKUKMION , (kakuk-mion) ösz. fn. Növény- 
faj a mionok neméből, melynek levelei a kakukfüvéi- 
hez hasonlók. (Mnium serpillifolinm). 

KAKUKOL, (kakuk- ol) önh. m. kakukol-t. Ka- 
kukhangon kiált vagy szól. 

KAKUKOLÁS, (kakuk-ol-ás) fn. tt. kakukolás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Kakukhangon szólás. 

KAKUKSZEGFÜ , (kakuk-szeg-fü) ösz. fn. 1. 
KAKUKMÉCSVIRÁG. 

KAKUKSZIGORÁLL , (kakuk-szigoráll) ösz. 
fn. Az egyvirágű kocsányos szigoráll (Veronica) faja 
(Veronica serpillifolia), virágai magánosak, csaknem 
fürt alakban a szár tetején ; levelei tojáskerekdedek, 
csipkések, kopaszok; száratövön henyélő, gyökerező. 
KAKUKSZÓ, (kakuk-szó) ösz. fn. Azon saját- 
ságos vastag és mély hang , melyen a kakuk kiált. 
Nehezen ér az több kakukszót , azaz több tavaszt. Sok- 
szor hallott már kakukszót , a vén leányról mondják. 
KAKUKTERJÉK, (kakuk-terjék) ösz. fn. A ter- 
jékek neméhez tartozó növényfaj, mely ugarokon te- 



rem, vörös és kék virágai vannak, s gyógyerővel bír. 
(Anagallis arvensis). 

KAKUKVIRÁG , (kakuk-virág) ösz. fn. lásd : 
GYÖNGYVIRÁG. 

KÁKVIRÁG, (kák-virág ,kákni' igétől) ; ösz. fn. 
A székelyeknél Kriza J. szerént am. havadi, nárczis. 

KAL , elvont törzsök , mely 1) Hajlást , görbü- 
lést jelent ezen származékokban : kalács , kalán , ka- 
lang, kalász, kalap, kaliba, kalimpa, kalisztál, kaloda, 
kalinkó stb. 2) átv. ért. ide-oda csavargást, járást, kelést, 
a kaland, kalandor, kalaj, kalauz, kalézol , kalóz szók- 
ban. 3) Gyülekezést és gyűjtést, halmozást, rakoga- 
tást kaláka és kalangya szókban , honnan a széke- 
lyeknél lábait kalangyáim am. lábait egymásra rakni. 
V. ő. KALAM. 4) Hangutánzó a kall, kalapács , ka- 
lapál, kalábál szókban. 

— KÁL, vékonyhangon KEL, öszvetett gyakor. 
igeképzö , am. ogál, égéi, ögél , pl. tur-kál , tur-og-ál, 
ir-kál, ir-og-ál, szur-kál, szur-og-ál ; váj-kál, váj-ogál 
jár-kál , jár-ogál (,járgál l eléjön a régi levelekben 
Szalay Á. gyűjteményében) ; her-kél, her-égél, süt- 
kél, süt-ög-él. 

KÁL, (1), elavult törzsök, mely ma csak hely- 
nevekben él , és több származékai vannak , mint : 
Káld Kalló, Kállya, Kálna, Káinok, Kálos, Kálosa, 
Kálócz, Kálóz, Kálózd. 

KÁL, (2), puszta Pest megyében ; DIÓS — , 
falu Szála m. SAJÓS — , mváros Sopron m. helyr. 
Kál-ba, — ban, — ból. 

KALABÁL , (kal-ab-ál) önh. m. kalábál-t. A 
szókat elrontva, törve , hibásan beszél. Mondják be- 
szélni kezdő kis gyermekről ; máskép : kalabalál, ka- 
laiyol, galagyol. 

KALÁCS , (kai-ács) fn. tt. kalács-ot, harm. szr. 
— a. Gyöke a hajlást , görbeséget jelentő kai. Per- 
sául : kolads, Beregszászi szerént am. a német Kuchen. 
Lebkuchen. Ugyanő szerinte khaldaeai nyelven khalut 
szintén „Kuchen." A héberben khalláth (placenta) szót 
chalál (transfodit gyöktől származtatják. 1) Tulaj d. 
gömbölyűre vagy görbére hajló, vagy hajtott test, pl. 
térd kalácsa , azaz forgó csontja ; fejre való kalács, 
azok számára, akik fejeiken terhet visznek. Viasz ka- 
lács ; ez utóbbiak neve máskép : tekercs. 2) Széles 
ért. a közönséges kenyérnél finomabb sütemény , tej- 
jel, túróval, mákkal, gyümölcsízzel, aprószőlővel stb. 
készítve. Fehér kalács. Mákos, túrós kalács. Czukros, 
mézes kalács. Nem kell zabkenyér , hol készen vár a 
fehér kalács. (Km.). Sokszor a zsíros táskából ugrik 
ki a szép kalács. (Km.). Adnak kalácsot, de nem taná- 
csot. (Km.) 3) Szorosb ért. azon sütemények, melye- 
ket gyűrűsen , karikásán , pereczesen szoktak össze- 
hajtani, összefonni, kulcsolni. Fonott kalács. Kidcsos 
kalács. Kürtös kalács. Kalinkó kalács. 4) Tréfásan a 
kenyeret is mindennapi kalács-rwb. mondják , a hol- 
dat pedig Isten kalácsá-n&k. 5) Szentelt kalács , a ró- 
mai katholikusoknál , melyet húsvét napján a pap 
megszentel. 



333 



KALÁCSA— KALÁHA 



KALAJ— KALAMÁSZ 



334 



KALÁCSA, falvak Bihar és Tenies megyében ; 
helyr. Kalácsá-n, — ra, — ról. 

KALÁCSÁRUS , (kalács-árus) ösz. fn. Aki ka- 
lácsnemü süteményeket boltban vagy piaczon árulgat. 

KALÁCSÁRUSNŐ , (kalács-árus-nö) ösz. fn. 
Asszony vagy leány , aki kalácsnemü süteményeket 
szokott árulni. 

KALÁCSFA, (kalács-fa) ösz. fn. Azon görbére 
hajtott fák, illetőleg deszkák, melyek a malomkerék 
szárnyait öszvekötik, s melyek öszvesen a kerék tal- 
pát képezik. 

KALÁCSOL, (kal-ács-ol) áth. m. kalácsol-t. Ka- 
rikásán, gyűrűsen összefon, összekulcsol. A kinyújtott 
és megsodrott tésztát kalácsolni. 

KALÁCSOLÁS , (kal-ács-ol-áB) fn. tt. kalácso- 
lás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, midőn a 
tésztát kalácsolják. V. ö. KALÁCSOL. 

KALÁCSOS , (kal-ács-os) mn. tt. kalácsos-t v. 
— at, tb. — ah 1) Ki kalácsot árul. Kalácsos leány, asz- 
szony. 2) Miben kalácsot tartanak, árulnak. Kalácsos 
kosár. Kalácsos bolt. 

KALÁCSSÜTŐ, (kalács-sütő) ösz. fn. Személy, 
ki kalácsot süt , különösen , ki kalácsokkal keres- 
kedik. 

KALÁCSTÉSZTA, (kalács-tészta) ösz. fn. Tész- 
ta, melyből kalácsot sütnek. Tejjel , vajjal, tojássál 
készített kalácstészta. 

KALÁCSVIASZ, (kalács-viasz) ösz. fn. Vé- 
konyszálú viaszgyertya , kalácsosan öszvetekerve , 
viasztekercs. 

KALAFA, (kal-a-fa) fn. tt. kalafát. Eredetileg 
kaló-fa az elavult kai igétől vagy kai gyöktől , mely 
görbeséget jelent. Am. kaloda. Kalafának nevezik, 
mert , akit kalodába zárnak , midőn kezét lábát be- 
csiptetik , meggörbülve kénytelen ülni. V. ö. KA- 
LODA. 

KALAFÁZ , (kal-a-fa-az) áth. m. kalafáz-tam, 
—tál, — ott. par. — z. Kalafába, asaz kalodába zár. 

KALAFINTA , (kala-finta) ösz. fn. Két rokon 
eszméből álló festői kifejezés. A kala jelent hajléko- 
nyát , görbedőt , könnyen forgót , a finta , sántiká- 
lót. félre biczegőt. 1) Személy , ki ügyesen ide-oda 
forgolódik , tagjaival különféle mozgásokat tesz , kü- 
lönösen a végett, hogy másokat megcsaljon, tőrbe ejt- 
sen, hogy szeinök fényét elvegye , mint a szemfény- 
vesztők tenni szoktak , innét máskép : csalafinta. 2) 
Jelenti magát a csalást, tőrbeejtést, ravaszságot, szem- 
fényvesztést , melyet valaki az által ér el , ha ügyes 
forgolódásával mások figyelmét kijátszsza. Addig 
ütik vétik a dolgot , addig hányják ide s tova a kala- 
fintát, hogy .... (Pázmán Kai. 640. 1.) 

KALAFINTÁL, (kala-finta- al) önh. m. kalafin- 
tál-t. Ügyesen és ravaszul forgolódik, hogy mást meg- 
csaljon vagy tőrbe ejtsen. 

KALÁHA , fn. tt. kaláhát. Tájdivatos. Alkal- 
masint összehúzva kalászszálka szóból. 



KALAJ, (kai- aj) mn. tt. kalaj-t, tb. — ok, harm. 
szr. — a. Gyöke a tétova s a görbe utakon járást je- 
lentő kai , képzése olyan mint a dévaj , szilaj szóké. 
Jelent csavargót, bolygót, kalandozót, kalézolót. Szép 
hangzata miatt megérdemli, hogy elavult állapotából 
újra divatba hozassék. 

KALÁK, elavult fn. tt. kalák-ot , harm. szr. 
— ja. Régente oly forma értelemben fordul elé, mint 
tolvajnak beadása. Hihetőleg a német Klage (vád) 
szóval azonos. Innen kalákpénz am. a tolvaj beadá- 
sának bére, díja. 

KALÁKA , (kai- ó-ka, mintegy gyül-ő-ke, vagy 
kal-am-ka ; v. ö. KALAM) ; fn. tt. kalákát. így ne- 
vezik a székelyek azon munkát , melyet többen ösz- 
szeállva gyorsabb munkával , nagyobb erővel végez- 
nek , pl. midőn valakinek búzáját, szénáját az atya- 
fiak vagy szomszédok , vagy jó barátok közös erővel 
néha zeneszó mellett is betakarítják, miért közös ebé- 
det vagy vacsorát s olykor mulatsággal párosítva is 
kapnak. Kalákában szántani, gyűjteni, szénát, gabonát 
hordani , fonni. 

„ Szeressük mi híven egymást , 
S így is érjük az aratást , 
Kalákába is elmegyünk , 
Pasztát is majd együtt viszünk." 

Székely dal (Erdélyi J. gyűjt.). 

Abaújban , munkásoknak munka utáni megvendégel- 
tetésök, és mulatságuk. Átv. ért. többeknek összeve- 
rekedése. Ugyan volt ám kaláka , azaz verekedés. 

Rokonnak látszik vele a héber khalák (=di- 
visit, sortitus est) vagy török kalaba (multitudo). 

KALÁKÁZ , (kaláka-az) önh. m. kalákáz-tam, 
—tál, — ott. Kalákában dolgozik vagy dolgoztat. 

KALAKÓCZA, (kala-kósza ?) fn. tt. kalakóczát. 
Kassai József szerént Somogyban : kalandozó eszű , 
bódorgó. 

KALÁKOS, (kalák-os) fn. tt. kalákos-t, tb. — ok. 
Személy, ki tolvajt bevádol, felad. V. ö. KALÁK. 

KALÁKPÉNZ, (kalák-pénz) ösz. fn. Vádpénz, 
V. ö. KALÁK. 

KALAM , (kal-am) elv. törzsöke 1) Kalancs, 
kalamol , kaland , kalandor , stb. szóknak ; s értelme 
tétova járás, kelés ; 2) Kalangya, kalangyái szóknak 
s talán kaláka (rrrkalamka ?) szónak is ; értelme itt a 
hangokban is teljesen rokon halom, halmaz. 

KALAMÁR , népies kiejtése , kalmár' szónak ; 
1. ezt. 

KALAMÁRIS, fn. tt. kalamáris t , tb. — ok, 
harm. sz. — a. A középkori latin calamarium-ból kép- 
zett szó. Jelent tintaedényt, tintatartót. 

KALAMÁRISDUGASZ, (kalamáris-dugasz) ösz. 
fn. Dugasz , melylyel a kalamárist vagyis tintatartót 
bedugják. 

KALAMÁSZ, fn. tt. kalamász-t, tb. — ok, harm. 
szr. — a. Tótul kolomász, azaz kerékzsír, kerékkeuő. 



335 



KALAMASZOL - KALANDORI 



K AL ANDORKODÁS - KALANGYA 336 



Némely vidékeken : kulimász. Magyarosabban : kát- 
rány vagy szekérkenö. A kalamász szoros ért. a szur- 
kos fenyő gyantájából készített szekérkeuó't jelenti. 

KALAMASZOL, (kalamász- ol) áth. m. kalamá- 
szol-t. Kalamászszal beken. Tengelyt kalamászolni. Né- 
mely vidékeken : kulimászol. 

KALAMÁSZOS, (kalamász-os) mn. tt. kalamá- 
szos-t v. — at , tb. — ak. Kalamászszal bekent; mi- 
ben kalamászt tartanak ; ki kalamászt árul. Kalamá- 
szo8 szekér. Kalamászos edény. Kalamászos tót. Né- 
mely vidékeken : kulimászos. 

KALAMOL, (kal-am-ol) önb. m. kalamol-t. Té- 
tova jár kel, csavarog, kalézol, kalandoz. 

KALÁN, (1), (kal-án, mandsu nyelven kuili) fn. 
tt. kalán-t. tb. — ok, harm. szr. — ja. Eszköz, mely 
kerekded vagy hosszúkás homorú részből (fejből), és 
hosszabb vagy rövidebb nyélből áll, s híg vagy kásás 
testek keverésére , merítésére , s az evőnek szájába 
adására szolgál. Különböző czéljaihoz képest külön- 
böző nevei vannak. Abárlókalán, fözökalán, evökalán, 
meritökalán, kávéskalán. Fakalán, vaskalán, csontka- 
lán, ezüstkalán , czinkalán , pléhkalán. A kőmívesek- 
nél : vakolókalán , melylyel a vakoló meszet a falra 
hányják. Minden lében kalán am. mindenbe bele ártja 
magát. A természetrajzban jelenti némely vízi mada- 
rak kalán alakú csőrét, innen kalános gém. Köz szo- 
kás szerént kanál-n&k is mondják, de az elemzés sze- 
rént kalán az eredeti , mint a görbeséget, kerekded- 
séget jelentő kai gyök származéka. 

KALÁN, (2), KIS — , és PUSZTA — , er- 
délyi falvak Hunyad megyében , helyr. Kalán-ba , 
— ban, — ból. 

KALANCS, (kal-am-cs) fn. tt. kalancs-ot, harm. 
szr. — a. Székely tájnyelven, tekervényes tévutakra 
vezető hely. (Labyrinthus) V. ö. KALAM. 

KALAND, (kal-am-d) fn. tt. kaland- ot , harm. 
szr. — ja. Gyöke az egyenes vonaltól elhajlást , gör- 
bedést jelentő kai , melyből am képzővel származott 
kalam , azaz tétova járáskelés , csavargás ; innen ka- 
lam-d , kaland jelent viszontagságot, mely különösen 
oly embereket ér, kik ideoda bolyongnak, görbe uta- 
kon , idegen vidékeken járnak kelnek ; nevezetesen 
regényes eseményt, mely ilyetén vándorokkal történni 
szokott, pl. szerelmi viszonyokat , ellenszegüléseket , 
párviadalt, melyekkel a hajdani vándor lovagok élete 
kiváltképen bővelkedett, a franczia aventure, s német 
Abenteuer értelmében. Véletlen, ritka, meglepő kaland. 
Szerelmi, lovagi kaland. Sok kalandja volt. Kaland- 
jait elbeszélni. Több kalandon által esni. Kalandokat 
vadászni. 2) A régieknél használtatott a latin calen- 
dae szónak kitételére is. 

KALANDOR , (kal-am-d-or) fn. tt. kalandor-t , 
tb. — ok, harm. szr. — a. Bolygó, járókelő szerencse- 
vadász , kinek élete kalandokból , viszontagságokból 
áll , milyenek a régi görög hősök vagy középkori lo- 
vagok voltak. V. ö. KALAND. 

KALANDORT, (kal-am-d-or-i) mn. tt. kalando- 
ri-tf tb. — ak. Kalandort illető, ahhoz tartozó, arra 



vonatkozó. Kalandori események. Kalandori életmód. 
V. ö. KALANDOR. 

KALANDORKODÁS , (kal-am-d-or-kod-ás) fn. 
tt. kalandorkodás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Kalan- 
dori életmódnak gyakorlása , meglepő eseményekkel, 
viszontagságokkal párosult járáskelés, bolyongás. 

KALANDORKODIK , (kal-am-d-or-kod-ik) k. 
m. kalandorkod-tam , — tál, — ott. Kalandorok mód- 
jára él, azaz tétova járvakelve , szerencsét vadászva 
több kalandon esik által. V. ö. KALAND, KALAN- 
DOR. 

KALANDOROZ , (kal-am-d-or-oz) ; lásd : KA- 
LANDOZ. 

KALANDOS , (1) , (kal-am-d-os) mn. tt. kalan- 
dos-t v. — at , tb. — ak. 1) Kalanddal járó , kalan- 
dokkal bővelkedő. Kalandos élet. Kalandos utazások. 
2) Valamely kalandban részes. Kalandos társak. V. 
ö. KALAND. 

KALANDOS, (2), puszta Baranya megyében; 
helyr. Kalandoson, — ra, — ról. 

KALANDOSSÁG , (kal-am-d-os-ság) fn. tt. ka- 
landosság-ot , harm. szr. — a. Valamely eseménynek 
kalandos, illetőleg regényszerű tulajdonsága. 

KALANDOZ , (kal-am-d-oz) Önh. m. kalandoz- 
tam, — tál, — ott, par. — z. Kalandokat keresve jár- 
kál, bolyong, helyről helyre utazik, mint a középkori 
lovagok és szerencsevadászok tettek. Bekalandozni 
több országot. Kalandoz a kopó , ha nem marad nyo- 
mon ; kalandoz a vizsla , ha messze távozik. (Bérczy 
Károly). V. ö. KALÉZOL. 

KALANDOZÁS , (kal-am-d-oz-ás) fn. tt. kalan- 
dozás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Kalandos járáske- 
lés, utazás ; kalézolás. Kalandozásban tölteni el életét. 

KALANDVÁGYÓ, (kaland-vágyó) ösz. mn. Aki 
kalandozni vagy kalandosságra vágyakozik. 

KALÁNFÜ , (kalán-fü) ösz. fn. Növénynem , 
melynek főismertető jelei : kivájt tojáshoz vagy ka- 
lánfejhez hasonló négy levelű csésze, keresztben álló 
négy virágszirom, és hat híms^ál, melyek közöl négy 
a csészével egy hosszúságú, kettő pedig valamivel rö- 
videbb. (Cochlearia. L.) 

KALÁNFÜRT , (kalán-fürt) ösz. fn. Cserjeféle 
uö vénynem az öthi mesék seregéből , és egyanyások 
rendéből ; bokrétája ötszirmu , szirmai kalánformák , 
zacskósak, boltosak; bogyója három rekeszü, száraz. 
(Ceanothus). 

KALANG , (kal-am-g) fn. tt. kalang-ot , harm. 
szr. — ja. Jelent görbén csavarodó , kigyódzó vonalt, 
szalagot, pl. midőn a botot , pipaszárt berovátkolják. 

KALÁNGÉM , (kalán-gém) ösz. fn. L. KALÁ- 
NOS alatt. 

KALANGOS , (kal-am-g-os) mu. tt. kalangos-t 
v. — at , tb. — ak. Kalanggal czifrázott , rovátkolt. 
Kalangos bot, pipaszár. 

KALANGYA v. KALONGYA , (kal-am-gy-a , 
kalam v. kalom , mintegy halom törzstől; latinul M. 
A. szerint : gelima , cumulus foeni, acervus) ; fn. tt. 



337 



KALANGYÁL^-KALANTOS 



KALANTYU— KALAP 



338 



kalangyát. 1) Aratáskor kévékbe kötött , s a földön 
összerakott gabona. Szorosabb ért. egy-egy gabona- 
rakás, melyet kereszt-nek hívní>k, s mely különféle vi- 
dékek szokása szerént több vagy kevesebb kévéből 
áll, legtöbb huszonhat , legkevesebb kilencz. Kalan- 
gyákban fekütt még a gabona. (Kisf. Sánd). Ha tűz lá- 
madván tövisre talál, és környülfogja a gabonának 
kalangyáit. (II. Mózs. 22. 6. Káldi). 2) Némely tá- 
jakon igy nevezik a petrenczébe vagy baglyába , v. 
máglyába rakott szénát , s egyéb takarmányt is. 3) 
A müncheni codexben am. kemencze. XJgy látszik 
azonban , hogy a kemencze alakja miatt neveztetik 
itt kalangyának, valamint sok helyen most is boglyá- 
nak v. boglyas-nak hívják a boglyához hasonló kemen- 
czét. Túl a Dunán a kalangyát kepé-nek nevezik. 

KALANGYÁL v. KALOMGYÁL, (kal-am-gy- 
a-al) áth. m. kalangyál-t. Kalangyába rakja a gabo- 
nát vagy szénát, s egyéb lekaszált takarmányt. 

„Nézz ki rózsám , nézz ki , ki kalongyál tova , 
Hosszú keskeny fődbe , sürü kalongyákba. " 

Székely dal (Kriza J. gyűjt). 

Kalangyáim vagy kalangyáig atni a székelyeknél ál- 
talában is am. rakosgatni, papusálni. Napestig csak a 
lábát kalongyálgassa azaz egymásra rakosgatja. (Kri- 
za J.). 

KALANGYÁZ, (kal-am-gy-a-az) áth. m. kalan- 
gyáz-tam, — tál, — ott. Kalangyába rak. 

KALÁNMADÁR, (kalán-madár) ösz. fn. L. KA- 
LÁNOS alatt. 

KALANOS, (kal-án-os) mn. tt. kalános- tv. — at, 
tb. — ak. Kalánnal vagy kalánforma eszközzel ellá- 
tott. Mondják a madarak kalán alakú orráról vagyis 
csőrjéröl is. Kalános gém , melynek hosszúkás kalán- 
forma csőre van. Kalános récze. 

KALÁNOZ, (kal-án-oz) önh. és áth. m. kalá- 
noz-tam , — tál , — ott , par. — z. 1) Kalánnal eszik, 
kalánnal forgolódik az étel körül. Ne kalánozz itt. 2) 
Kalánnal mereget. Kikalánozni a tálból a gombóczo- 
kat. A levest tányérokra kalánozni. Máskép : kanalaz. 

KALÁNOZAS, (kal-án-oz-ás) fn. tt. kalánozás-t, 
tb. — ok , harm. szr. — a. Kanállal evés, meregetés ; 
kanalazás. 

KALANT, (kal-am-t) áth. m. kalant-ott , par. 
— s. Valamit görbére hajt , meggörbít , félre teker. 
Innen származott : kalantyú (kalantó) és kalantos. 

KALÁNTORMA, (kalán-torma) ösz. fn. Gyógy- 
erejü növényfaj a tormafüvek neméből ; gyökérleve- 
lei nyelesek , szives kerekdedek ; szárlevelei hosszu- 
dadok , kikanyargatott élük , szára ágas. (Cochlearia 
officinalis). 

KALANTOS, (kal-am-t-os) mn. tt. kalantost v. 
— at , tb. — ak. 1) Mondják ittas , részeg emberről , 
kinek lábai ingadozva ideoda görbülnek , tántorogva 
lépnek. V. ö. KALAM, ésKALANT. 2) Erdély több 
vidékein am. sirásó- és temetőtársaság szegényebb 
emberekből , néhutt m'ndennemü polgárokból. (Gás- 
pár János). 

AKAD. NAGY SZÓTÁR. Hl. KÖT. 



KALANTYU, (kal-am-ty-ú =kal-am-t-ó) fn. tt. 
kalantyú-t , harm. szr. — ja. Eredetileg kalantó mint 
csergetyű csergető, fergetyű fergető, csikoltyú csikoltó 
stb. Törzsöke értelménél fogva jelent általán görbe , 
meghajlott alakú eszközt; különösen 1) Forgó fazárt 
a falusi ajtókon, mely rendesen félhold alakú szokott 
lenni; 2) Görbe fát , mely a sövényt az ágashoz szo- 
rítja vagy maga a sövénytartó ágasfát. 3) Ablakkalan- 
tyú, am. ablakfogantó, vagyis görbe végű vas rudacs- 
ka, melylyel az ablakot kiakasztják. 4) Tisza mellékén 
marokorsó, marokban forgatni való orsó , melylyel a 
pakróeznak valót vagy keztyünek , süvegnek valót is 
fonják ; ugyanez Pécsett : verecsen mintegy összeverő 
szerszám. 5) Balaton vidékén am. veder vasa, mely a 
kankalék karikáján megy keresztül, és félhold alakú. 
Máskép : kallantyú. 

KALANTYÚZ, (kal-am-ty-ú-oz) áth. m. kalan- 
tyúz-tam , — tál, — ott, par. — z. Kalantyúval ellát. 
Kalantyúzni az ajtót , a sövényt , a vedret. Kikalan- 
tyúz am. kalantyúval kitámaszt. 

KALANY, tájdivatos, kalán helyett 1. ezt. 

KALAP, (1), (kal-ap) fn. tt. kalapo-t , harm. 
szr. — ja. Szilárd kelméből készített foveg vagyis 
fejtakaró , mely sajátságos alakja által különbözik a 
sipka, süveg, guesma , s egyéb fövegektől , kiváltkép 
az által , hogy köröskörül kisebb vagy nagyobb ka- 
rimája van , mely mindazáltal számtalan módosítás , 
hajlítás alá van vetve. Széles, pörge kalap. Magas, 
alaeson kalap. Csúcsos kalap. Felcsapott, három szög- 
letes kalap. Eghasitó v. vaskalap. Kelméjére nézve : 
posztó, selyem-, bársony-, szalmakalap. Kalapot emelni 
valakinek am. valaki iránt tiszteletet , nagyra becsü- 
lést mutatni. Föltenni a kalapot. Fejbe nyomni, félre- 
tenni , félrecsapni a kalapot. Le a kalapokkal ! Vere- 
bek vannak a kalapja alatt, ezt arról mondják, ki go- 
rombaságból le nem veszi más előtt a kalapot. Min- 
dent egy kalap alá vonni akar, azaz, azt akarja, hogy 
mind egy értelemben legyenek. Minden ember olyan 
kalappal köszönt amilyen van (km ). Minő kalappal 
köszönnek , olyannal fogadják (km.). Ezen háznál az 
asszony viseli a kalapot, am. asszony uralkodik. Ugyan 
derék állapot, beittam a kalapot, (km.). 

„Az adonyi laposon 
Leesett a kalapom , 
Vedd fel édes galambom." 

Népd. 

A népdalokban gyakran említésbe jön a kalap, majd 
formájára, majd nyalka viselésére, majd felvirágozá- 
sára nézve. 

„Mit ér az a pörge kalap, 
Ha a legény csak egy darab ?" 

„Nincs kivel hallgassak 
Kis madár szavára , 
Nincs , kinek bokrétát 
Kössek kalapjára , stb. stb." 

22 



339 



KALAP— KALAPBELLES 



KALAPBÚB— KALAPOSSÁG 



340 



Gyöke valószínűleg a hajlást, görbeséget jelentő kai, 
mennyiben a régi kalapoknak eredetileg lehajló ka- 
rimájok volt, de jelenleg is a kalap többféle (le- vagy 
fel-) hajlással használtatik. A lefelé konyuló kalapot 
v. konyakalapot , máskép silapos kalap-nak hívják. 
Egyébiránt hasonló hozzá a tót klobuk, török kalpak, 
persa kóla. (Beregszászi). 

KALAP , (2) elvont törzse kalapács és kalapál 
szóknak s ezek származékainak. 

KALAPÁCS , (kalap-ács) fn. tt. kalapács-ot , 
harm. szr. — a. Törzsöke a kemény ütést, csapást 
jelentő s hangutánzó kalap vagy klap , miért több 
nyelvbeli szókban , mint hangutánzó , megvan je- 
lesen héberül halmúth , kelapóth (mailei) , görögül 
xoXánrco , németül klopfen , tótul klopat, stb. t. i. az 
erős kopogás , kalapálás hangja. Jelent verő, ütőesz- 
közt , melynek lényeges része , a f ej , egyenes szög- 
ben nyélbe van ütve. Kalapács feje, és nyele. Fa ka- 
lapács , vas kalapács. Nagy , kis , czifrázó kalapács. 
Kovácsok , lakatosok , ezüstmivesek , bodnárok kala- 
pácsai. Kalapácscsal beütni, beverni a szeget. A 
kovácsok nagy kalapácsa tulajdonkép pöröly. Ora- 
ütö kalapács. Kovácsot illet a kalapács. (Km.). Ko- 
vács , kalapács, minden héten hét korbács. (Gúnyrím). 
KALAPÁCSKA , (kalap-ács-ka) kicsinyező fn. 
tt. kalapácskát. Kis kalapács , pl. az arany és ezüst- 
miveseknél ; vagy a kovácsoknál a czifrázó kalapács, 
melylyel a mester vagy első legény az ülőt vereget- 
vén jelt ad , hogy a legények gyöngébben vagy erő- 
sebben üssék , vagy megfordítsák a vasat. 

KALAPÁCSNYÉL , (kalapács-nyél) ösz. fn. A 
kalapácsnak rendesen fából készült fogantyúja. 

KALAPÁCSOL , (kalap-ács- ol) áth. m. kalapá- 
csol-t, Valamit kalapácscsal ver , üt, lapít, keményít. 
Tüzes vagy hideg vasat kalapácsolni. Abroncsot kala- 
pácsolni a hordóra. Önhatólag am. kalapálva kopog, 
zörög. A kapun kalapácsolni. 

KALAPÁCSOLÁS, (kalap-ács-ol-ás) fn. tt. ka- 
lapácsolás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, 
midőn valamit kalapácscsal ütnek , lapítanak vagy 
kopogtatnak , zörgetnek. 

KALAPÁCSÜTÉS, (kalapács-ütés) Ösz.fn. Ütés, 
melyet valamely testen kalapácscsal tesznek. 

KALAPÁL , (kalap-a-al) áth. és önh. m. kala- 
pál-t. 1) Valamit kalapálva csinál, készít, alakít, ver, 
üt. Ócska szántóvasból csoroszlyát kalapálni. Kerék- 
vasat, marokvasat, derékszeget kalapálni. 2) Kalapács- 
csal kopogást, zörgést csinál, mint faluhelyeken a zsi- 
dók szoktak , midőn a kapukat kalapácscsal verik , 
hogy az illetők zsinagógába menjenek. Korán reggel 
kalapálnak a kovácsok. 

KALAPÁLÁS, (kalap-a-al-ás) fn. tt. kalapálás-l, 
tb. — ok , harm. szr. — a. Cselekvés , midőn valaki 
kalapál. Kovácsok , lakatosok kalapálásai. 

KALAPBÉLLÉS, (kalap- béllés) ösz. fn. Anyag, 
melylyel a kalapot belülről behúzzák , megbéllelik. 
Selyem , vászon kalapbéllés. 



KALAPBÚB, (kalap búb) ösz. fn. A kalapnak 
azon dudorú része , mely búb gyanánt közvetlenül a 
fejet födi. Gömbölyű , csúcsos , kürtös , alacson , ma- 
gas kalapbúb. A kalapbúb ot benyomni , behorpasztani. 

KALAPCSINÁLÓ , (kalap-csiuáló) ösz. fn. 1. 
KALAPOS, fn. 

KALAPFEJ, (kalap-fej) ösz. fn. 1. KALAPBÚB. 

KALAPFÜ, (kalap-fü) ösz. fn. Növényfaj a 
szattyúk neméből , melynek levelei kalaphoz vagy 
lókörömhöz hasonló alakot képeznek. (Tussilago. L) 
Máskép : kalapos szattyú , nagy édes lapu. 

KALAPGOMB, (kalap-gomb) ösz. fn. Gomb az 
olyan kalapbúbon , melynek karimáját zsinórral fel 
szokták akasztani. 

KALAPGYÁR, (kalap-gyár) ösz. fn. Gyár, 
melyben kalapokat gyárilag vagyis nagyobb meny- 
nyiségben készítenek. Hol kicsinyben, s gépek nélkül 
foly e munka, kalap- v. kalaposmühely. 

KALAPGYÁRTÓ , (kalap -gyártó) ösz. fn. Szé- 
les értelemben minden iparos , ki kalapokat készít. 
Szorosb ért. gyáros, ki gépekkel s nagyban készíti a 
kalapokat. 

KALAPKA , (kalap-ka) fn. tt. kalapká-t. Kis 
kalap, pl. a gyermekek számára. 

KALAPKAPTA , (kalap-kapta) ösz. fn. 1. KA- 
LAPSÁM. 

KALAPKARIMA , (kalap-karima) ösz. fn. Azon 
része a kalapnak , mely a kalapbúb alja körül ernyő 
gyanánt elterjed. Széles , keskeny , felcsapolt , pörge , 
silapsi (lekonyult) kalapkarima. 

KALAPKEFE, (kalap-kefe) ösz. fn. Puhábbféle 
szőranyagból csinált kefe, melylyel a kalapokat tisz- 
títani, simítani szokták. 

KALAPKERESKEDÉS, (kalap-kereskedés) ösz. 
fn. Kereskedés neme , melyet valaki kalapokkal üz. 

KALAPKERESKEDŐ , (kalap -kereskedő) ösz. 
fn. Ki kalapokkal kereskedést üz. 

KALAPKÖTÖ, (kalap-kötő) ösz. fn. Szalag 
vagy zsinór a kalapbúb aljához varrva, melylyel a ka- 
lapot az állhoz kötik , hogy a szél el ne kapja. 

KALAPLÓROM , (kalap-lórom) ösz. fn. 1. RA- 
PONCZCSENGETYÜKE. 

KALAPNEMEZ , (kalap-nemez) ösz. fn. Gyap- 
júból , nyúlszőrből , selyemből csinált nemezféle kel- 
me , melyből kalapokat készítenek. V. ö. NEMEZ. 

KALAPOS, (1), (kal-ap-os) mn. tt. kalapos-t v. 
— at, tb. — ák. 1) Kalapot viselő; kalapokkal rakott. 
Kalapos férfiak , nők. A legények közöl némelyek kala- 
posak , mások gucsmásak voltak. Kalapos láda , szek- 
rény , bolt. 2) Kalaphoz hasonló tetejű. Kalapos gom- 
ba. Kalapos madár. Kalapos süveg. Kalapos szeg. 

KALAPOS, (2), (mint föntebb) fn. tt. kalapos-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Mesterember, ki kalapokat 
készít. 

KALAPOSSÁG, (kal-ap-os-ság) fn. tt. kala- 
posságot, harm. szr. — a. Kalapos-mesterség. Kala- 
posságot tanulni , űzni. 



341 KALAPSÁM— KALÁSZGEREBLYE 



KALASZIIAL— KALAÚZKODIK 



142 



KALAPSÁM , (kalap-sám) ösz. fn. Sáin, vagyis 
gömbölyded kapta , melyre a kalapot ráfeszítik, hogy 
kellő formát kapjon. 

KALAPSZALAG , (kalap-szalag) Ösz. fn. Sza- 
lag , melylyel a kalap búbját alant körülkötik. Szé- 
les , keskeny , lefityegő kalapszalag. V. ö. KALAP- 
KÖTŐ. 

KALAPSZÉL , (kalap- szél) ösz. fn. 1. KALAP- 
KARIMA. , 

KALAPSZORÍTÓ, (kalap -szorító) ösz. fn. 1. 
KALAPKÖTŐ. 

KALAPTOLL , (kalap-toll) ösz. fn. Ékességül 
a kalap mellé tűzött természetes vagy csinált toll. 
Tábornoki , női kalaptoll. 

KALAPZSINOR, (kalap-zsinór) ösz. fn. Zsinór, 
melylyel a kalapkarimát a kalapbúbhoz felkötik , pl. 
az úgynevezett éghasító kalapokon , vagy , melylyel 
a kalap búbját alant körülkötik. Fekete , arany síkos 
kalapzsinór. 

KALÁRA, 1. KLÁRA. 

KALARÁB, fn. tt. kalaráb-ot. Néhol : kalarábé, 
kalarábét. Egy a német Kohlrabi , Kohlrübe szóval. 
Ismeretes kerti növény a konyhazöldségek neméből , 
melynek torzsája jóizü főzeléket nyújt. 

KALÁRI, fn. tt. kalárit. 1) Keresztnév , Klári' 
helyett köznépies kiejtéssel. 2) Kriza J. szerént a 
székelyeknél kontytartó hosszúkás ón vagy vas. 

KALÁRIS, fn. 1. KLÁRIS. 

KALASTROM , KALASTOROM , fn. lásd : 
KLASTROM. 

KALÁSZ, (1) (kai-ász) fn. tt. kalászt, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Jelent általán gabonafejet, melyben 
a gabonaszemek rejlenek 5 s azon szálkás hüvelykék, 
melyek a szemeket zárják, toklászok-ixafc. neveztetnek. 
Zöld , éretlen , érett kalász. Búza- rozs- árpakalász. 
Üres , teljes kalász. Kalászokat szedni , gyűjteni. Né- 
mely tájakon kalásznak nevezik a törökbuza csö- 
vét is. Törökbúza v. kukoriczakalász. A müncheni co- 
dexben kalász szálka helyett használtatik. „Mit lá- 
tod kedég a kalászt te atyádfia szemében , és a geren- 
dát te szemedben nem látod?" S mind a müncheni, 
mind a bécsi codexben kalász helyett gábonafö áll. 
Egyezik vele a tót : klo.sz. 

KALÁSZ, (2), falu 5 KIS—, puszta Nyitra me- 
gyében ; helyr. Kalász- on , — ra , — ról. 

KALÁSZÁT, (kal-ász-at) fn. tt. kalászát ot , 
harm. szr. — a. Böngészet neme, midőn valaki az 
aratók után elmaradozott kalászokat összeszedi. Átv. 
értelemben irodalmi gyűjtemény , melyben jeles mü- 
vekből kiszemelt egyes mondatok , tanúiságok , ok- 
tatások, versezetek stb. foglaltatnak. Kalászatok a régi 
bölcsek , jelesirók müveiből. 

KALÁSZFEJ, (kalász-fej) ösz. fn. L. KALÁSZ. 

KALÁSZGEREBLYE, (kalász-gereblye) ösz. 
fn. Gereblye , melylyel az aratók után elhulladozott 
kalászokat összehárítják. 



KALÁSZHAL, (kalász-hal) ösz. fn. Kisded ten- 
geri halfaj , melynek háttüskéji a kalász szálkáihoz 
hasonlók. (Aetherina hepsetus. L.) 

KALÁSZHEGY , (kalász-hegy) ösz. fn. A ka- 
lászfejnek legfelsőbb szálkái. 

KALÁSZKOSZORÚ, (kalász- koszorú) ösz. fn. 
koszorú, melyet az aratók kalászokból kötve, s holmi 
mezei virágokkal felékesítve , az aratás végeztével 
haza visznek , s az illető gazda pitvarában vagy 
konyhájában felakasztanak. Szélesb ért. akár ter- 
mészeti akár mesterséges kalászokból csinált koszorú. 

KALÁSZODHÍ, (kal-ász-od-ik) k. kalászod-tam, 
— tál, — ott. Kalász fejlődik , kalász nő valamely nö- 
vényen. Kalászodik (fejét hányja) már a gabona. 

KALÁSZOL, (kal-ász-ol) áth. m. kalászol-t. Ka- 
lászokat szedeget , böngész. 

KALÁSZOS , (kal-ász-os) mn. tt. kalászos-t v. 
— at , tb. — ak. Minek kalászai vannak , kalászba 
menő. Kalászos vetemények. Kalászos vetés. 

KALÁSZOSODÁS , (kal-ász-os-od-ás) fn. tt. 
kalászosodás-t , tb. — ok, harm. szr. — a. Bizonyos 
növénynemek, különösen gabonafélék fejlődési ál- 
lapota , midőn kalászaik nőnek. 

KALÁSZOSODIK, (kal-ász-os-od-ik) k. m. ka- 
lászosod-tam, — tál, — ott. Kalászos kezd lenni, ka- 
lászai fej lödnek , nőnek. A rozs előbb kalászosodik, 
mint a búza. 

KALÁSZSÁRGA, (kalász- sárga) ösz. mn. Olyan 
sárgaszinü , milyen az érett gabona kalásza szokott 
lenni. 

KALÁSZSZÁLKA , (kalász-szálka) ösz. fn. A 
kalászt képező gabonaszemek tokiászainak szúrós 
szálkái. 

KALÁSZSZEDÉS, (kalász- szedés) ösz. fn. Cse- 
lekvés , midőn valaki a learatott földön elhagyoga- 
tott kalászokat felszedi. 

KALÁSZSZEDŐ, i^kalász-szedő) ösz. mn. és fn. 
Ki az aratók után elmaradozott kalászokat fölszedi , 
öszvegyüjti. Kalászszedő fiúk, leánykák, szegények. 

KALATY, KALATYOL, 1. GALAGY , GA- 
LAGYOL. 

KALAUZ , KALAUZ, (kal-a-uz =kal-ó-oz, tö- 
rökül kulavuz v. k'ilavuz , v. k'ilaghuz) fn. tt. kalauz-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Gyöke az ideoda járást, 
bolygást jelentő kai, s rokon a kaland, kalaj, kalézol 
stb. szókkal. Jelent oly embert, ki valamely ismeret- 
len , járatlan vidéken utazókat , bolyongókat , mint 
útmutató vezet. Kalauz után nem mesterség eltalálni 
akármely ismeretien helyet. (Km.) Atv. ért. jelent köny- 
vet vagy értekezést , mely bizonyos tudomáuy titkai- 
ba vezet. Pázmán Péter kalauza. 

KALAÚZKODÁS , (kal-ó-oz-kod-ás) fn. tt. ka- 
laúzkodás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mi- 
dőn valaki kalaúzkodik. 

KALAUZKODHi , (kal-ó-oz-kod-ik) k. m. ka- 
lauzkodtam, — (ál, — ott. Útmutatói, vezetői tisztel 
vagy kötelességet gyakorol. Pusztákon , rengeteg er- 
dőkön kalaúzkodni. 



343 



KALAUZOL— KALINCZA 



KALINCZAFU— KÁLLAI KETTŐS 3 44 



KALAUZOL , (kal-ó-oz-ol) áth. m. kalaúzol-t. 
Mint kalauz vezet valakit. Az idegen vándorokat já- 
ratlan utakon kalauzolni. 

KALAUZOLÁS , (kal-ó-oz-ol-ás) fn. tt. kalau- 
zolás t, tb — ok , harm. szr. — a. Cselekvés , midőn 
valakit kalauzolunk. V. ö. KALAUZOL. 

KALAUZSÁG , (kal-ó-oz-ság) fn. tt. kalauzsá- 
go-t, harm. szr. — a. Kalauzi szolgálat, vezérlet. Ka- 
lauzságot vállalni. Valakit kalauzságra megkérni, meg- 
fogadni. 

KALAVA, 1. KALLYAVA. 

KÁLAZ, falu Pest megyében ; helyr. Kálaz-on, 
— ra, — ról. 

KALAZNÓ, falu Tolna megyében ; helyr. Ka- 
laznó-n, — ra, — ról. 

KÁLBOR, erdélyi falu Nagy-Sink székben; 
helyr. Kálbor-ba, — ban, — bál. 

KÁLD, ALSÓ — , FELSŐ — , falvak Vas me- 
gyében ; helyr. Káld-on, — ra, — ról. 

KALENDÁRIOM , (latin eredetű) 1. NAPTÁR. 

KALENO, falu Zemplén megyében ; helyr. Ka- 
lenó-n — ra, — ról. 

KALÉZOL, (kal-é-oz-ol) önh. m. kalézol-t. Gyö- 
ke a járáskelést jelentő kai , s am. ideoda csavarog , 
kólái, czél nélkül bolyong. Képzésre hasonló hozzá : 
dorbézol. 

KALÉZOLÁS, (kal-é-oz-ol-ás) fn. tt. kalézolás-t, 
tb. — ok, harm. szr. — a. Csavargás, czél nélküli já- 
ráskelé-., bolygás, bujdosás, tekergés. 

KALIBA , (kal-ib-a) fn. tt. kalibát. 1) Jelent 
kunyhót , gurgyalt , mintegy hamarjában galyabított 
házikót. A törökben szintén : kaliba. V. ö. KAL 
gyök. 2) A székelyeknél am. tőr. Kalibába esni, ke- 
rülni. (Incze József). 3) Am. galiba, azaz vesződség, 
szövevényes nyomorúság, bajlakodás. Kalibába ejteni. 
(Ferenczi János). 

KALICZKA, fn. 1. KALITKA. 

KALIMPA, (kal-im-p-a) elavult fn. tt. kalimpát. 
Jelenti azon görbe vonalt , melyet valamely test ké- 
pez, midőn forog vagy forogva leesik. Gyöke a gör- 
beséget, hajlást jelentő kai , az in mozgást tesz, a p 
közbevetett segédbetü, végre az a átalakult ó. E szó- 
nak fokozatos képzése tehát : kalinó, kalina, kalinpa, 
kalimpa. Rokon vele a kalinkó. 

KALIMPÁL, (kal-in-p-a-al) áth. és önh. m. ka- 
limpált. Áthatólag am. ver, megver. Megkalimpálták. 
V. ö. KALAPÁL. Önhatólag 1. KALIMPÁZ. 

KALIMPÁZ , (kal-in-p-a-az) önh. m. kalimpáz- 
lam, — tál , — ott, par. — z. Görbe vonalban forog. 
Úgy eltaszították, csak úgy kalimpázott a dombról lefelé. 

KALINCS , (kal-in-cs) fn. tt. kalincs-ot, harm. 
szr. — a. Gyöke a görbeséget jelentő kai , s jelenti 
azon egyszerű zárt az ajtón , mely egy pont körül 
forog, s fölbillentésére az ajtó kitárul , lenyomása ál- 
tal pedig zárva marad. Szokottabban : kilincs. Vas 
kilincs, fákilincs. 

KALINCZA, (kal-in-cza) fn. tt. kalinczát. A 
kacskanyakak neméhez tartozó növényfaj , melynek 



szára tövön elágazó, levelei három metszésüek , virá- 
gai a levéltöveken magánosak , ellenesek. (Teucrium 
chamaepitys). 

KALINCZAFÜ, (kalincza fű), ösz. fn. 1. KA- 
LINCZA. 

KALINFALVA, ALSÓ — , FELSŐ—, helységek 
Mármaros megyében; helyr. Kalinf alván, — ra, — ról. 

KALINKA, falu Zólyom megyében ; helyr. Ka- 
linká-n, — ra, — ról. 

KALINKÓ, (kahin-kó) fn. tt. kalinkó-t. TúlaDu- 
nán így nevezik a kulcsos kalácsot, mely az összevissza 
fonott perecz-süteményhez némileg hasonlít, csakhogy 
a kalinkó terjedelmesebb. Több helyeken a vőfélek 
kalinkót akasztva pálczáikra , szokták a vendégeket 
lakadalomra hívni. V. ö. KAL, gyök. 

KALINKOZ , (kal-in-kó-oz) önh. m. kalinkóz- 
tam, — tál, — ott, par. — z. Mondják oly testről, mely 
magasról leesve ide s tova forog , míg a földre száll. 
Rokon vele : kalimpáz. Dunántúli tájszó. 

KALISZTÁL, (kal-isz-ta-al) önh. m. kalisztál-t. 
Gyöke az elhajlást , s hajlongó mozgást jelentő kai. 
Mondják a kerékről, midőn agya megtágulván ideoda 
inog , biczeg. Vasvármegyében divatos tájszó. Mond- 
ják emberről is , ki lábait összedörgölve vagy befelé 
forgatva jár. 

KALISZTÁS , (kal-isz-ta-as) mn. tt. kalisztás-t 
v. — at, tb. — ak. Ferdén inogó, ideoda hajló, biczegő. 
Kalisztás kerék. Kalisztás lábszárak. 

KALIT , (kal-it) fn. tt. kalit-ot. L. KALITKA. 

KALITKA, (kal-it-ka) fn. tt. kalitkát. Úgy lát- 
szik , rokon a kalafa és kaloda szókkal , mennyiben 
ezekbe emberek, amabba pedig állatok különösen ma- 
darak záratnak. Kalit vagy kalitka csakugyan am. 
zárhely , rekesz vagy rekeszül szolgáló rácsos esz- 
köz , melyben az elfogott vad , vagy szabadabban 
élni szerető állatokat , madarakat tartogatni szok- 
ták. Vas kalitka. Fa kalitka. Az orozlánt, tig- 
rist kalitkában tartani. Kalitkába zárt kis madár. A 
vad madár is megszokja a kalitkarekeszt. (Km.). Átv. 
tréfás ért. jelent igen szűk házat vagy szobát. Ez nem 
is szoba, csak kalitka. Képes beszédben jelent zárhe- 
lyet, börtönt. Máskép : kaliczka , a székelyeknél ga- 
liczka is. 

KALJÁN, 1. KALLYÁN. 

KALL, (kal-ol) áth. m. kall-ott, htn. — ani v. 
— ni. Valamely hajlékony anyagot, pl. gyapjút, szőrt 
sodorva, forgatva gyúr, nyomkod, ütöget, s ezen gyú- 
rás, nyomkodás, ütögetés által elkészít , kelmévé ké- 
pez. Poszt'' t, szűrt, kalap nemezt kallani, Bőröket kal- 
lani, azaz a csávás kádban lábakkal tiporni. Szürha- 
risnyát kallani. Gyöke a hangutánzó kai. Hasonló 
hozzá a takácsot jelentő tót kadlecz. 

KALL, puszta Pest megyében ; helyr. Káll-ba, 
— ban, — ból. 

KÁLLA, 1. KÖVES— , és MINDSZENT-KÁLLA. 

KÁLLAI-KETTŐS, ösz. fn. Fris magyar kettős 
táncz , mint azt Kálióban járják vagy hajdan járták. 
Eljárni a kállai kettőst. 



345 KÁLLAI SZÁLLÁS —KALLÓKÓTIS 



K ALLÓKÖLYÜ - K ÁLMÁNCSA 3 4 8 



KÁLLAI SZÁLLÁS , puszta Szabolcs megyé- 
ben ; helyr. Kállai-Szállás- on, — ra, — ról. 

KALLANG, KALLANGOS, 1. KALANG, KA- 
LANGOS. 

KALLANTYÚ, I. KALANTYÚ. 

KALLAS, 1. KALAZNÓ; helyr. Kallas-on, 
— ra, — ról. 

KALLÁS, (kal-ol-ás), fn. tt. hallást, tb. — ok, 
harm szr — a. Cselekvés, midőn valaki, péld. posz- 
tós, csapó, kalapos stb. valamit kall. Kifáradni a 
leállásban. V. ö. KALL. 

KALLAT, (kal-ol-at) áth. m. kallat-tam, — tál, 
— ott, par. hallass. 1) Valamely kelméi kallóban 
készít. 2) Átv. ért. mennyiben kallás alatt az illető 
anyagból simitás által némely részek elkopnak, el- 
hullanak, am. használás, viselés által szakgat, kop- 
tat : Lassanként elkallatni a ruhát. 

KALLATLAN, (kal-ol-atlan) mn. tt. kallat- 
lan-t, tb. — oh. Amit meg nem kallottak. Kallatlan 
gyapjú, szőr, nyersbőrök. Kallatlan szűrszövet. Hatá- 
rozókép am. kaliatlanul, kallatlan állapotban. 

KALLINA, falu Krassó megyében ; helyr. Kal- 
liná-n, — ra, — ról. 

KALLÓ, (1), (kal-ol-ó), fn. tt. kalló-t. 1) Mes- 
terember, ki kall, különösen, ki a gyapjú, és szőr 
szöveteket finomítja. 2) Műhely, melyben kallanak, 
vagyis malomféle készület , melyben víz által hajtott 
kerekek segedelmével történik a kallás. Kallóba kül- 
deni a posztót, szűrt. Posztósok, csapók kallója. 

KALLÓ, (2), (kar-ló) fn. tt. kallót. Az aratók 
karját védő, vászonból készült ujj. (Csikkszéki szó.) 

KALLÓ, falu Borsod megyében; NAGY — , 
mváros, KIS — , falu Szabolcs megyében ; helyr. az 
általános szabály ellenére (legalább a szabolcsi szo- 
kás szerént): Kálló-ba, — ban, — ból. 

KÁLLOCZ , falu Pozsony megyében ; helyr. 
Kálóczon, — ra, — ról. 

KALLÓDIK (kal-ol-ó-od-ik), belsz. m. kallód- 
tam, — tál, — ott. 1) Kalló által tömődik, csinoso- 
dik. Kallódik a gubanezos posztó, szűr. 2) Lassanként 
elkopik, elfogy, veszendőbe megy. Viselés által kal- 
lódik a ruha. 

KALLÓFÖLD, (kalló-föld) ösz. fn. Finom 
agyagföld, melyet a kallósok használnak, hogy a 
posztószövet zsírját kivegyék. (Argilla fullonum.) 

KALLÓGÉP , (kalló-gép) ösz. fn. Gépkészület 
a kallózás gyorsabb és egyarányúbb eszközlésére. 
V. ö. KALLÓMALOM. 

KALLÓGYÁR, (kalló-gyár) ; 1. KALLÓHÁZ. 

KALLÓHÁZ , (kalló- ház) ösz. fn. Ház , illető- 
tőleg gyári épület, melyben posztót, szűrt stb. kal- 
lanak. 

KALLÓHULLADÉK, (kalló-hulladék) ösz. fn. 
szőr- vagy gyapjuszálacskák, melyek az illető szö- 
vetből kallózás alatt elhullanak. 

KALLÓKÓTIS (kalló-kótis), ösz. fn. Kótisok, 
vagy kalapácsforma ütőeszközök a kallóban, melyek 



a készítendő anyagot sulykolják, s kelmévé képezik, 
kisimítják. 

KALLÓKÖLYÜ, (kalló-kölyü) ösz. fn. 1. KAL- 
LÓKÓTIS. 

KALLÓMALOM, (kalló-malom) ösz. fn. Ma- 
lomféle gépszerkezet, melynek víz által hajtott ke- 
reke a vele összeütköző kótisokat v. kalapácsokat 
mozgásba hozza, és fölemeli, hogy aláesvén az anya- 
got ütögessék, és kelmévé képezzék. 

KALLÓMESTER, (kalló-mester) ösz. fn. Mes- 
ter, ki a kallói munkálkodásra felügyel, s azt igaz- 
gatja. 

KALLORÁJA, (kalló-rája) ösz. fn. A ráják 
neméhez tartozó tüskés tengeri halfaj. (Raja fullo- 
nica.) 

KALLÓS, falu Szála megyében ; helyr. Kallos- 
on, — ra, — ról. 

KALLÓS, (kal-ol-ó os) fn. tt. kallós-t, tb. — ok, 
harm. szr. — a. Kinek kallómalma van. A kallóssal 
szerződni. Kallóshoz adni a posztót. 

KÁLLÓ-SEMJÉN, falu Szabolcs-megyében; 
helyr. Semjénbe, — ben, — bői. 

KALLÓSULYOK, (kalló-sulyok) ösz. fn. 1. 
KALLÓKÓTIS.^ 

KALLÓTÁBLA, (kalló-tábla) ösz. fn. A kala- 
posok táblája, melyen a nemezt gyúrják, gyömöszö- 
lik, sodorják. 

KALLÓTÁNCZ, (kalló- táncz) ösz. fn. Kallóke- 
rék módjára keringő német táncz. 

KALLÓTEKNÖ, (kalló-teknő) ösz. fn. Fatekuö, 
vagy válu a kallómalomban, melyben a kelméket 
kótisokkal ütögetik. 

K ÁLLOTT, (kai- ol ott) mn. tt. hallott- at. 1) 
Amit kallóban készítettek, kisimítottak. Kallóit szűr- 
posztó. 2) Atv. ért. kopott, viselt. Kallott, elkallóit 
ruha. 3) Heves megyében : kallott disznó, am. ár- 
tány, melyet megnőtt korában heréltek ki , mintegy 
elkopott, elviselt kan. 

KALLÓÜST, (kalló üst) ösz. fn. A kalaposok 
réz üstje, melybe a nemezt belemártogatják, mielőtt 
a kallótáblán gyúrnák, gyömöszölnék. 

KALLOZ, (kal-ól-óz) áth. m. kallóz-tam, — tál, 
— ott: 1. KALL. 

KALLÓZÁS, (kal-ol-ó-oz-ás) fn. tt. kallózás- 1, 
tb, — ok, harm. szr. — a, 1. KALLÁS. 

KALLYÁN, erdélyi falu Kolos-megyében : 
helyr. Kallyán-ba, — ban, — ból. 

KALLYAVA, falu Szepes-megyében ; helyr. 
Kallyavá-n, — ra, — ról. 

KÁLMÁN, férfi kn. tt. Kálmán-t, tb. —ok, 
harm. szr. — ja. Colomannus. Könyves Kálmán, ma- 
gyarok királya. Eredeti magyar név, mely más né- 
peknél elé nem fordul. Talán Kármán vagy Kermán 
persa tartomány- avagy várostól , még az ős időben 
vette eredetét. Innen kálmán-körte néhutt : kármán- 
körte. 

KÁLMÁNCSA, falu Somogy- és puszta Szala- 
megyében ; helyr. Kálmáncsán, — ra, — ról. 



347 



KÁLMÁND— KALMÁRJEL 



KALMÁR JOG — KÁLMOS-GYÖKÉR 3 48 



KALMÁND, falu Szathmár-megyében 5 helyr. 
Kálmánd-on, — ra, — ról. 

KÁLMÁNFÖLDE , puszta Abaúj-niegyében ; 
helyr. Kálmánföldé- n, — re, — r'ól. 

KALMÁR, fn. tt. kalmár-t, tb. -ok, harm. szr. 
— a, v. — ja. Közönségesen a német Kramer szóból 
származtatják; néhutt a köznépnél : kalamár, a Leve- 
lestárban is), a Carthausi névtelennél : kalomár, pa- 
lóczosan : kómár (mint szalma = száma), innen kó- 
máros szilva am. kalmáros szilva ; (,kramen' Hey- 
se szerint vagy hangutánzó gyökből eredett , vagy 
a latin comparare , olaszul comprare szóból mó- 
dosult). Ha saját nyelvünkből szabad volna ele- 
mezni — mint más nyelvekben szokás — a 
legtisztább törzs kalam volna, mely többek közt 
meg van kalamol szóban is , mely